Tolnai Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-255. szám)

1955-10-30 / 255. szám

1955. OKTOBER 35. NAPLÓ 7 II Oisvanov-f&e gyorségetési módszer első eredménye a Paksi Téglagyáriján Négyszáz mázsa szénmegtakarífás egy hónap alatt Király István, Hanga Istvín és Far nádi Gyula Buvanov módszerre! rakják kemencébe a téglát. Augusztus végén történt, hogy elhatározták a Paksi Tég­lagyárban, ezután Duvanov- féle gye. .'égetési módszerrel fognak égetni. Sok jót hallottak erről az eljárásról, de valljuk be őszintén, hallottak rosszat is. Az a hír járta, hogy ennek a módszernek az alkalmazása már több helyen csődöt mon­dott. Arról is beszéltek, hogy jóllehet lerövidíti Duvanov módszere az égetési időt, de nem ég ki a tégla olyan tökéle­tesen, mint az eddig alkalma­zott égetési módszerekkel. Szép tember elején mégis kipróbál­ták a gyorségetést. Azóta már közel két hónap telt el és ma már örömmel állapítják meg: a próba szerencsével járt. Örkényi Mihály, a gyár mű­vezetője magyarázta meg a Duvanov-féle gyorségetési mód szer lényegét. Az eddigi sűrű szálkarakás helyett, most ritka szálkarakást alkalmaznak, ami azt jelenti, hogy 4—5 centimé­ter távolság van az eddigi 1.5 2 centiméter helyett egyes tég­lák között. Ez a rakási mód azí eredményezi, hogy a tűz a na­gyobb hézagok között gyorsab­ban terjed és az égetési idő 30 —40 százalékkal csökken. Ki­Fejlődő ipari üzemeink A Tamási Tejüzem Verseny... nylliáitosság léikül Két héttel ezelőtt határozták el a Simontornyai Bőrgyár dol­gozói hogy a gyár fennállásá­nak százhetvenötötdik évforduló jára, — amelynek megünnep­lése egybeesik majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulójával — ünnepi műszakot tartanak. Szinte min­den dolgozó tett szocialista köte­lezettségvállalást. Hol tartanak azóta a vállalá­sok teljesítésével? — Nem köny- nyű, szinte lehetetlen megtudn'. A gyár kapujában egy díszes versenytábla áll, amely — szép betűkből álló felirata szerint — azt adja tudtuk hogy kik járnak élen a ... negyedévben a szo­cialista munkaversenyben. (Hogy hányadik negyedévben, azt egy párszor már átfestették, most pedig üres a helye.) Alatta több •oszlopban felsorolva a nevek, mellettük a százalék. Annakide­jén olajfestékkel festhették az üveglapokra de egyiket-másika* •már nehéz elolvasni, lemosta az •eső. Legkevesebb negyedévesek e feliratok. (Kicsit különös, hogy itt mindig ugyanazok járnak az élen.) A kaputól beljebb egy még díszesebb, üveglapokból álló ver­senytábla sorozat. Erről azt lehet megtudni, hogy üzemrészen kén' milyenek az eredmények, kik séleniárók. Egyik a IX. , hó 2. ■dekád, a másik a 3. dekád, har madik az október 1. dekád ered­ményeit hirdeti, némelyik telje sen üres. Frissebb eredmény se­hol sincs. Talán az üzemi bizottságban többet tudnak. Ünnep elvtársnak az ü. b. elnöknek a fiókjában jól el van zárva a vaskos köteg versenyvállalás, azokat meg tud­ja mutatni. „Teljesítettek belőle, már valamit?” — kérdezzük. — . Elvtársak, el voltunk foglalva a szakszervezeti választásokkal nem értünk rá a versennyel fog­lalkozni, — így Ünnep elvtárs — de talán Beidek elvtárs, a ver­senyfelelős többet tud.” — Bei­dek elvtársnak szintén más el­foglaltsága volt, de egyébként sem lett volna érdemes értékel­ni, mert a dekorációs úgysem ért volna rá kiírni az eredményeket. Az üzemekben tudják talán, hogy íállnak vállalásuk teljesí­tésével? — Kolos elvtárs, a me­szes részleg vezetője gyorsan ki tudja számítani, mit teljesítettek de Palásti elvtárs, a párttitkár nem tud az eddigi eredmények­ről. A dolgozók sem. A krómos részlegben a vezetők azt sem tudják, mit ajánlottak fel, mert akinek a fiókjában van a vállalás most Pesten van, nincs kulcs a fiókjához. A gyárban bizonyára ki fog ják értékelni az ünnepi műszak eredményeit. De vajon segíti-e az most a versenyt, ha a ver­senyszakasz lezárta után nyolc­tíz nappal megállapítják, mit teljesítettek, mit nem? A dolgozók most szeretnék tudni, mit teljesítettek vállalásukból, műhelyük, gyárrészlegük hogyan áll a felajánlás teljesítésével, hol kell „megnyomni a gombot. ’ Persze, részletes értékelést nem lehet csinálj minden nap. De egy-két jó eredményt, vagy hibát nyilvánosságra lehet hoz­ni. Nem ér rá a dekorációs? — Megfelelne ilyenkor a kréta is. égett tégla lehülési ideje is leg­alább a felére csökken. Egy hó­nap alatt 400 mázsa szénmegta­karítást is eredményezett a Duvanov-féle gyorségetési mód­szer alkalmazása. Eddig egy­millió szénkalóriával, most pe-' dig 800 000 szénkalóriával egei­tek ki ezer téglát. Tehát 1000 tégla kiégetésénél már kezdet­ben 20 százalék szénmegtaka- rítást értek el. A", új módszerek uj követelmé­nyeket állítanak alkalmazóik­kal szemben. A dolgozóknak meg kell tanulnánk, ki kell ta- pasztalniok az új eljárás for­télyait. így Pakson is meg kel­lett tanulni azt, hogy a Duva- nov-rakás lábazatába nem sza­bad nedves téglát rakni, mert a nedves 1égla nem bírja a ráne- zedő terhet és a rakás összeom­lását okozhatja. Aztán meg kell javítani a munkaszervezési k olyképpen, hogy a tűz előtt mindig elegendő anyag legyen berakva. A pártszervezet :s elősegíti az új módszer feltételeinek biz­tosítását. Ledneczky párttitkár elvtárs röpgyüléseken ismerteti a menetközben felmerült nehéz ségek leküzdésének módját. A Paksi Téglagyárban az el­múlt két hónap alatt megba­rátkoztak a Duvanov-féle gyors égetés módszerével. — Kezdeti eredményeik biztatóak és azt műt"l^ák, hogy kellő tapasz­talatokkal ezeket tovább lehet fokozni. Pár órával ezelőtt még tán Riska tehén tőgyét duzzasztot­ta, most már habzik Ínycsiklan­dozó illatával a Tamási Tejüzem átvevőjében. A tejről van szó: a vaj, sajt, túró, tejföl és sok más finomság nyersanyagáról. Itt sajtot gyártanak belőle, Pannóniát és Trappistát. Saj­tot, ami nemcsak a mi boltjaink kirakatában s a pult üvegje mö­gött kelleti magát, hanem kül­földön is keresett cikk. A Ta­mási Tejüzem sajtte^mékeiből sok kerül exportra, öregbíteni a magyar élelmiszeripar jó hír­nevét. 1949-ben vette át államunk a Tamási Tejüzemet, s azóta mint minden más állami válla­lat, ez is sokat fejlődött. 1951- ben kapott az átvevő üzem­rész új, modern lemezpasztőr- gépet és egy Skoda fölözőgépet, melynek kapacitása 5000 liter tej óránként. Nemrég került ide ezekhez a gépekhez Csik Lász- lóné, s máris nagy szakértelem­mel kezeli őket. ő mondja el, .hogy a pasztőrözés arra való, hogy megölje a káros bakté­riumokat, a fölözés pedig a tej­színt választja el, melyet Domb óvárra küldenek a vajgyárba. Pasztőrözés és fölözés után hű­tésre kerül a tej, majd pedig a keverőkádakba. Bakó József művezető büszkén mutatja be az új kádakat. Ezek a gyönyörű nagy kádak mind újak, 1953-ban kaptuk őket. Nemrég kaptuk a sajt­üzem büszkeségét a 3000 literes automata Skoda, vagy más né­ven bolygókeverős sajtkádat. Keverés közben-válik el a fe­hérje a savótól. A savó disznó­etetésre kerül, a fehérjéből pe­dig sajt lesz. A kivált fehérjét alvadóknak is nevezik, amit a keverőkádakból kiszedve, ke­rek alakúra formáznak a for­mázógépeken. Itt látható 40—42 kilós sajt is, mely akkora mint egy kocsikerék. Formázás után présbe teszik a „kereket”, itt keményedik meg annyira, hogy meg tudja tartani alakját. A formázásnál dolgozik Geiger Mihály sztahanovista sajtmun­kás 1951 óta. Formázás után a pinegbe csúsznak a sajtkarikák egy csúzdán, ahol négy napig sólé­ben fürdőnek. Itt nyerik ke­mény kérgüket. Innét kerülnek aztán Szekszárdra az érlelő pincébe. A Tamási Tejüzemről sok jót hallottunk az utóbbi időben. — Nagy gondot fordít az üzem a versenyszellem kifej lesztésére. A tervteljesítés állásáról na­ponta tájékozódhatnak a dol­gozók az iroda bejárata mellett elhelyezett tábláról. Augusztus végén tartott műszaki konfe­rencián 22 újítási javaslatot nyújtottak be az üzem dol­gozói. . Kell is, hogy jó eredménye­ket érjen el a Tamási Tejüzem, mert termékei nemcsak a mi egyre növekvő szükségleteink­kel találják szembe magukat, hanem arra is hivatottak, hogy dicsőséget szerezzenek külföl­dön is a magyar élelmiszeripar­nak. — GYEN IS — Apró munka... A szokásos reggeli megbeszélés fo­lyik a főmérnök szobájában, Kiss Faze­kas Pál elvtárs, a Bonyhádi Cipőgyár főmérnöke beszéli meg munkatársaival az előző nap tapasztalatait, s a feladato­kat. Már vége felé tartanak, ormikor be­nyitok. Az asztalon három pár cipő van, két pár teljesen kész, egy pedig csak fára húzva., „cvikkolva” van. Mit vétettek ezek a cipők, hogy ide kerültek? — Né­zegetem egyiket-másikat, csak nem talá­lom meg rajtuk a hibát. „Hát bizony nem. mindenki veszi észre, — mondja mosolyogva a főmérnök elv­társ, — de hát mi most már arra törek­szünk, hogy ne csak jó hanem szép cipő­ket is adjunk a fogyasztóknak.” — Majd sorra mutatja mindegyiket. Az egyiken az úgynevezett ringlisor tűzése nem. egy­forma. A szár egyik oldalán, a fejrészen két-három milliméterrel szélesebb a tű­zés, mint a másikon. A tűző, amikor kez­di a tűzést, jól indul, de a befejezéskor előbb fordítja el a szárat. így a tűzés nem szimmetrikus. Ettől még elsőosztá­lyú lehet a cipő, de nem szép. A másik párnál komolyabb a hiba. A ballábason hét, a jobblábason nyolc pár befűzőlyuk van. A harmadik, a féligkész vár munka- közben az aljaüzemben akadt meg, ott vették észre a hibát. A fejtűzést rosszul végezték, felfejtetiék, és újratűzték, az előbbi tűzés helyén vedig lyuggatott so-r maradt. Ha a tűző nem adja tovább, csak három forint a kár. Azóta jó néhány ké­zen keresztül ment, míg most le kell bontani, 20—30 forintra nőtt a kár. Telefon a tűződébe, a szárba beütött : ímról pillanatok alatt megállapítják, kik végezték hibásan a munkát. Lejön Havasi elvtárs, a tűződe művezetője is, hogy felvigye, megmutassa a hibás cipő­ket annak, aki „ludas" a dologban. Incze Erzsi nézegeti a cipői, neki sem tetszik. Megígéri, jobban vigyáz, majd a ringlisor tűzésénél. A lyukasztógépnél már nagyobb a vita. Lukács Istvánná azt mondja, hogy ő mindig a 38-as doboznál váltja át a gépet 7-ről 8-ra. (A szalag 50 dobéiból áll, a 38-asnál kezdődik a na­gyobb szám,) „Mi történik akkor, ha az előbbi műveleteknél valaki elmarad, majd utólag hozza ide a felsőrészeket?’’ — kérdezi Havasi elvtárs. — Bizony akkor nem szoktuk visszaállítani a gé­pet”. Megszületik a megállapodás. Nem­csak a dobozszámot kell nézni, hanem a felsőrész nagyságát jelző számot is. He­tes számig hét, a hét és felestől felfelé nyolc lyukai kell beütni. Akkor nem for­dul elő ilyen hiba. Hargitáimé, aki a fejtűzést végezte hi­básan, délután jön be, akkor beszélik meg vele, hogyan javítson munkáján. A gyárban az elmúlt hónapokban so­kat javult i minőség, hónapról-hóvapra többezer pár elsőoszuílyú cipővel gyárta­nak többet, mint amit a terv előír. Az a három pár, ami most hibás lett, talán nem is sokat számít, nem kelleti volna belőle ilyen „felhajtást” csinálni. De az ilyen „apró” dolgokból lesznek a „vagy” eredmények. Incze Erzsi, Lukácsné, Har­gitámé és a többiek ilyen „aprómunka’’ segítségével tudják tovább javítani mun­kájukat, még jobb, szebb cipőket adni a dolgozóknak. J. 3. A NAPOKBAN egyik olva sónk, levelében azzal a kéréssel fordult Szerkesztőségünkhöz, hogy igen súlyos családi kérdé­ben adjunk tanácsot és legyünk segítségére. G. L. . . . többgyer mekes családapa és egy másik •asszonyért három évvel ezelőtt elhagyta családját. Azóta több­ször kísérletezett már, szakítani a .szeretővel" és visszaállítani a rágj családi boldogságot. Ed dig nem sikerült. Bár szereti fe leségét, három gyermekét az „asszonytól” szabadulni mégsem tud. „Tönkrement, sanyarú sors nak nevezi jelenlegi életét. Visz sza akar térni feleségéhez, akivel nyolc éven keresztül boldogan élt és aki mind a mai napig sze­reti hűtlen férjét. A TÖRTÉNET a következő. G. L. . . . már nyolc esztendej élt békességben és boldogjáé: bán feleségével. Esténként, ami kor hazatért a munkából, mindig valami újat, valami érdekeset ta­lált gyermekeiben. Megjegyezte a gyermekek első szavát, figyel­te, amint nyiladozó értelmük újabb és újabb kérdésekre várt Szerető, vagy családi boldogság ... ? választ. Felesége kedves, egy­szerű asszony volt. Nem kívánt az élettől kalandos regényeket, férje mellett állt jóban, rossz­ban, ahogy tudta segítette is. Elnézte a kisebb hibákat és igye kezett otthont teremteni férje és" gyermekei számára. G. L. . . . gyakran a szomszéd községekbe is eljárt hivatalos dologban. A feleségét megszokta és a megszokással együtt egyre inkább szürkének jelentéktelen nők tartotta. Ilyen helyzetben találkozott 1952 júniusában az egyik sárközi faluban azzal az asszonnyal, aki a maga érett szépségével, lobogó vérével meg igézt.e G. L-t. Ami ezután következett arról a férj maga így írt: „Nem azzal a szándékkal mentem oda, hogy akár az enyém, akár az 5 csa­lódj életét megváltoztassam, mégsem tudom megmagyarázni mi történt velem. De nekem mennem kellett hozzá, lehetett éjjel 11, vagy 12 óra és bármi­lyen rossz az idő nem találtam nyugtom otthon, s csak mentem ahhoz a másikhoz. Ezidáig házas életünkben nem volt semmi baj.” ,,A SZERETŐ” asszony férje, amikor megtudta, hogy felesége mással kezdett, beadta a váló­pert. G. L. pedig az ismeretséget követő 1 év múlva otthagyta fele ségét, s az egyik gyereket, ő ma ga pedig a másik két gyerekkel összeköltözött az asszonnyal. Az új asszony szeptemberben elvált férjétől. Azonban ez a szerelem nem úgy sikerült, ahogy G. L. gondolta. Néhány hónán alatt gyakoriak lettek a veszekedések és az asszony, aki anyagilag job­ban állt, igen gyakran a férfi szemére vetette ezt. Ugyanakkor a gyerekeket is minden szire- szóra megverte, nem törődött velük. G. L. ekkor tapasztalta először, hogy a boldogsághoz nem elég a szenvedély. A szén vedély ellobban, s csak a hétköz­napok zsörtölődő, egymást kínzó fanyar ize marad meg. Ekkor pró bált először szabadulni az asz- szonytól. öthónapi együttélés után elküldte és elment a felesé géért, kérve azt, hogy bocsásson meg neki, ami volt, volt. A SZENVEDÉLY rövidesen ismét úrrá lett rajta. A felboly­gatott lelki egyensúlyt képtelen volt a régi biztos nyugalmába visszaállítani. „Nekem ismét mennem kel'ett és találkozni vele — írja levelé­ben — mert amikor ő távozott meg Is fenyegetett, hogy nagyon megbánom én ezt, mert nem úgy fogok ezután utánajárni, mint idáig, hanem tízszerte jobban.” Úgy Is lett. G. L. gyengének bizonyult, hogy egymaga küzd­jön meg ezzel a gonddal. És fél­év múlva ismeretségük második évfordulóján. 1954 júniusában az asszony visszaköltözött hozzá. És ettől az időtől kezdve G. L. élete gyötrődő napok és tépelő- dö éjszakák sorozata lett. Az asszony szülei, hogy lányukat segítsék többezer forintot adtak kölcsön G. L.-nek, hogy felesé­gét és a gyerekeket más lakásba helyezze. Vettek is egy fél házat. „Azóta 17 hónap múlott «- és én, hogy mit szenvedtem azóta, azt csak én tudom. A feleségem, a kis ártatlan gyermekeim van­nak előttem állandóan, akiket tönkretettem. Teljesen megvál toztam, most már tudom nagyon rosszul cselekedtem, de a felesé gém még ma is hűséges hozzám és bár én azzal a másik asszony­nyal élek együtt, a gyermekei­met nem nevelte ellenem, s ta­lán megbocsátaná még azt a sok szenvedést is, amit okoztam neki de ezek után visszatérhetek-e hozzá?” G. L. komoly leckét kanott az élettől, s talán mostani elhatáro zása elég erős ahhoz, hogy szakí­tani tudjon felelőtlen, bűnös kap csolatával és visszaállítsa a régi, rendes családj életet. De vajon a neggyalázott feleséggel szem­ben jóváteheti-e mindazt, amit ell :-ne vétett. G. L. még nem elég erős, hogy végérvényesen elküldje azt az asszonyt, mert azt írja: „az 6 távoztatásától most nagyon fé­lek.” Azt is megírja, hogy miért. G. L.-t anyagilag is igyekezett a .szerető” magához láncolni. És most azzal fenyegeti, ha el­hagyja, akkor visszamenőleg ki kell fizesse a tehenek árát, stb. Ebben a helyzetben fordult hoz- zárk segítségetkérő tanácsért. MIT TEGYEN, hogyan szaba­dulhat könnyelműen elkövetett hibáitól, hogyan mentheti meg család; boldogságát? * Arra kérjük olvasóinkat, ad­janak tanácsot, írják meg véle­ményüket és próbáltuk közösen megmenteni G. L. és sok ha­sonló gonddal kínlódó család boldogságát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents