Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-18 / 220. szám

1955. SZEPTEMBER Jrf. NAPLÓ 7 Az egyes versenyszakasz előre viszi a tervek teljesítését Látogatás a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalatnál Nohk János többszörös sztahanovista. A Dombóvári Fémtömegcikk- gyártó Vállalat 1952-ben né­hány kis géppel kezdte meg működését. Az üzemben abban az időben mindössze két szak­ember dolgozott. A gyakorlat­lan segédmunkásokkal az első évben 60 százalékra teljesítet­ték tervüket. A néhány év alatt az üzem nagyot fejlődött. 1953- ban téliesítettek a tervet. 1954- ben már túl teljesített értek el. ez évben pedig megkapták az élüzem címet. Jóleső érzés bemenni az üzembe. A dolgozók, a volt se­gédmunkások szakemberekké váltak. Noikk János 175 százalékos 'eljesítményével imár többszö­rös sztahanovista. Ö is, többi íegédrrunkás társával együtt fejlődött az üzemmel, ame­lyet korszerű présekkel, vágó­gépekkel és horganyozó beren­dezéssel szereltek fel. — Valóságos édes gyerme­künknek tartjuk ezt az üzemet, hiszen szemünk előtt nőtt, iz- | mosodott, s azt akarjuk, hogy ' komoly üzemmé váljon — ! mondotta Loth elvtárs, a köz­ségi párt végrehajtó bizottság i titkára. Az elmúlt hónapban megalakult az üzemi pártszer­vezet, s azóta a termelőmunká­val együtt fellendült a politikai munka is. A Fémtömegcikk­gyártó Vállalat dolgozóira min­dig lehet számítani. Az üzem dolgozói valóban bebizonyították, hogy méltóak az élüzem címre, a párt elisme­résére. Valamennyien ezért I harcolnak, hogy ezt a követke- ! ző negyedévben is megtarthas­sák. Nap-mint nap folyik a ^ szállítás, egymásután gördülnek j ki a kész áruval megrakott ko­csik a vállalat udvarából. A | Fémtömegcikkgyártó Vállalat készítményei a különböző nagy­ságú horganyozott mosófaze­kak, vödrök, az üstház és a füstcső igen kelendő. Az üzem 61 dolgozója között 22 DISZ-tag van. Az üzemi pártszervezet nagy gondot for­dít a fiatalok nevelésére. Bata Mária DISZ-fiatal gép­ollón dolgozik. Sok függ az ő jó munkájától, hogy a kiszabott darabok pontosak legyenek, de az anyagtakarékosság terén az anyag jobb kihasználásával is példát mutat. A pártszervezet a fiatal lányt az elmúlt taggyűlé­sen tagjelöltnek vette fel, mi­után jó munkájával és maga­tartásával érdemeket szerzett. — Az üzem dolgozói közöU állandósult a verseny, hisz éves felajánlásuk van — mondotta Schrettner elvtárs, az üzem párttitkára. Jelenleg is úgy néz ki, hogy a III. negyedéves ter­vüket 10 nappal a határidő előtt fejezzük be. De november 7-e tiszteletére külön is te­szünk felajánlásokat. Az egyes versenyszakasz nagyban előre­viszi a tervek teljesítését, mert nem akar senki sem lemaradni versenytársa mögött. Niebel József bádogos az augusztus 20-i versenyszakasz­ban megkapta a sztahanovista oklevelet. Teljesítményét azóta is állandóan emeli, jelenleg a 158 százaléknál tart. Úgy terve­zi, hogy november 7-ig eléri Noklc János teljesítményét, aki 173 százalékkal tartia az első­séget. Bata Mária DISZ-fiaíal gép lián dolgozik Niebel József bádogos sztahanovista. Megkezdték a bundacipő gyártását a Bonyhádi Cipőgyárban Régi kívánságát teljesíti a cipőipar a dolgozó nők tízezrei­nek, akik régóta várják a bun­dacipő gyártását, azért, hogy a téli időszakban megfelelő meleg cipőhöz juthassanak. A bundacipő nem újkeletű gyártmány. Régebben csak a kisipar és egyes KTSZ-ek fog­lalkoztak ennek gyártásával, azért, mert előállítása komoly szakértelmet igényel. Nagyüze­mi szinten eddig még nem pró­bálkoztak meg azzal, hogy egy teljesen elütő, más profilú cipő gyártásához fogjanak. A Bonyhádi Cipőgyár az idén nagyobb mennyiségű bun­dacipő gyártását kezdi el, hogy ezzel kielégítse a kereskedelem, illetve a dolgozó nők kívánsá­gát. Nem kis feladat hárult az üzem műszaki és fi­zikai dolgozóira. Valameny- nyien tudták azt, hogy egy tel­jesen ismeretlen gyártmány elő állítása nem könnyű feladat, különösen, ha figyelembe vesz- szük azt a körülményt, hogy a Bonyhádi Cipőgyárban számos olyan dolgozó van, aki viszony­lag nemrégen került a vállalat­hoz és szakértelme még nem olyan értékű, hogy merész vál­lalkozásokba lehessen fogni. Az üzem műszaki dolgozói át érezték a feladat jelentőségét és már hetekkel ezelőtt meg­indították a próbagyártásokat, a technológia elkészítését, vala­mennyi műveletet részekre bontottak. Közel 100 pár cipő előregyártésát kellett végrehaj­tani, hogy a legkisebb művelet elvégzése is szakszerűen bizto­sítva legyen. Ebben a munká­ban különösen értékes tevé­kenységet fejtett ki a vállalat főmérnöke, Kiss Fazekas Pál elvtárs, valamint Zentai József elvtárs, a műszaki osztály ve­zetője. A próbagyártások sikere után e hó 9-én beindult az első sorozat gyártását. A cél: 40 000 pár kiváló minőségű cipő termelé­se. A számos nehézség leküzdé­sében kivették részüket az al­sóbb műszaki vezetés dolgozói is. A tűzési eljárással Voltak a legnagyobb nehézségek, azon­ban itt is segített az újítási mozgalom. Schulteisz Imre tűződei művezető, Gungl István tűződei szerelő és Szabó János- né tűződei dolgozó újítást ve­zettek be a tüzési munkálatok-1 nál, ami nemcsak a gyorsaságot biztosítja, hanem a jobb minő­séget is. Természetes az, hogy az ui termék előállítása nem a meg­szokott tempóban történik, ha­nem úgynevezett lépcsőzetes: normával. Néhány nap alatt a futószalagok felveszik eredeti! sebességüket, hogy az új gyárt­mány, a nagyszerű, kényelmesi meleg cipő időben kikerüljön a: kereskedelembe, illetve a dol­gozó nőkhöz. Az új cipőtípus nagyon tét-; szetős kivitelben készül, meleg­ségét pedig kiválóan biztosítja a „báránybundi*'. A sorozati legyártásával komoly ered-; ményt érünk el a választék bő­vítésében és egy új cipőtípus megvalósításában a nagyüzemi! termelés területén. 600 ezer forintos beruházás. A fenti cipőtípus legyártásá­hoz a vállalat valamennyi fel­tétellel rendelkezik. Kiválóan karbantartott korszerű gépek állnak rendelkezésre. Mind­ezek mellett a gyár fejlődése "ovábbra is biztosítva van, anr't az is bizonyít, hogy ebben az évben közel 600.000 forintos be­ruházást eszközölnek korszerű­sítésekre. Ebből az összegből . ' özponti fűtésre 305.000 forin- ; tot, mely még az idén, a tél be­állta előtt megvalósul, gépek vásárlására 160.000 forintot for­dítanak. A tervezési költségek pedig 75.000 forintot tesznek ki. A Bonyhádi Cipőgyár gép­parkjának felfrissítésére eddig több, mint egymillió forintot fordított államunk. Sok-sok százezer forint értékű a beru­házás egyéb szociális és egész­ségvédelmi berendezések meg­valósítására. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy a Bonyhádi Cipőgyár modern, korszerű üzem lett, ahol nincs és nem lehet akadálya annak, hogy a dolgozók életszínvonalának emelését mindig jobb és tetsze­tősebb cipővel biztosítsák. Ifjú szakmunkások a Paksi Konzervgyárban a Paksi Konzervgyár piros paradicsomai, kívánatos almái sem mosolyognak ránk olyan üdén, mint az a sok fiatal lány, aki ezekből ízletes ételeket készít aszta­lunkra. Nem tudni a gyümölcs tanult-e meg mosolyogni a fia­taloktól, vagy a fiatalok a gyümölcstől? Egy tény, a Paksi Konzervgyár az ifjúság gyára. Eljönnek ide idénymunkára a nyári szünidejüket hasznosan falhasználni akaró diákok és sokan keresik fel a gyárat azok a fiatalok, akik elvégezték az általános iskolát, hogy megtanulják a konzervgyártás tit­kait. így került ide a gyárba 1953-ban Weisz Magda, Ruff Katalin és Kónya Irén is. Munkájukat már kezdetben is nagy igyekezettel végezték, ezért a gyár Nagykőrösre küldte őket 2 éves szakiskolára. Nemrég tértek vissza. A befőző konyhában találtunk rájuk, olyanok, mint a kórházi ápoló­nők fehér köpenyükben. — Sokat tanultunk elméletben is, gyakorlatban is. Meg­tanultuk a gépek kezelését, a bonyolult termelési eljáráso­kat. Jelenleg 1 éves gyakorlatunkat végezzük, ezután még vizs gázni kell majd Nagykőrösön, utána leszünk kész szakmun­kások, — mondja el Weisz Magda. — Az itteni szakmunkások milyen segítséget nyújtanak? — Különösen sokat segít nekünk Ambrus Ödönné mű­szakvezető. Bizony kell a segítsége, mert az itteni gyakorlat számos olyan problémát is felvet, amivel Nagykőrösön nem találkoztunk — felel kérdésünkre Ruff Katalin. l\/íegvan a lehetősége annak, hogy sokoldalúan mélyítsék el a gyakorlatban mindazt, amit Nagykőrösön tanul­lak, mert minden üzemrészben dolgozni fognak egyéves gya­korlatuk időszakában. — Szeretnének-e visszatérni az iskola elvégzése után véglegesen a Paksi Konzervgyárba? Megcsillan a szemük és gondolkodás nélkül válaszolnak igent. Hiszen innen indultak el, itt vannak ők otthon, min­denki ismeri, segíti őket és ők is mindenkit ismernek. Heiszler János elvtárs már „régi" szakmunkás. 1951-ben végezte el az általános iskolát, utána rögtön a gyárba jött és 1952-ben már vácuumkezelő szakmunkássá lett. Munka köz­ben tanult téli időszakban a gyár szakmunkást képző tan­folyamán. Teljesítménye 120—130 százalék. A DISZ-szervezet vezetőségi tagja: propagandista. Most készülnek az üzemben a II. Petőfi-iskolára. Úgy tervezik, hogy 20 tagot vonnak be oktatásba. Ez fejlődést jelent a tavalyi 15 taghoz képest, de nem lehet jó eredménynek nevezni, mert 50 állandó tagja van szervezetüknek. — Szereti-e Heiszler elvtárs a gyárat? Elmosolyodik, zavarba jön, keresi a szavakat, majd kinéz az ablakon, végigméri tekintetével a hatalmas, büszke gyár­kéményt és csak két szót szól: — Nagyon szeretem ... T ekintete, mintha vádolna, hogy is lehet ilyet kérdezni? Igen, a mi fiataljaink szeretik a gyárat, a munkát. A mi fiataljaink tudják miért dolgoznak, azért, hogy üde mo­soly uk soha ne tűnjön el arcukról... Nem mindenki tudja... ...hogy a Dombóvári Vas-nebb esztergapadját 110.000 fo­HORVÁTH JÓZSEF ^ KTSZ 1954-ben ÜZembe Bonyhádi Cipőgyár állította megyénk legmoder­Akik segítik és aki gátolja a munkát A hét végén mindig erősebb a vasuiti for­galom. A múlt hét is ilyen erős volt. Minden egyes üres kocsiért harcot kellett folytatni, hogy a bányák folyamatos rakodását biztosí­tani tudjuk. Üres kocsikat csak úgy kapunk, ha a rakott kocsikat gyorsain mozgatjuk. A hét végén a rendezőpályaudvarok és fűtő­házak dolgozóira fokozottabb feladat hárul, mert egy rosszul szervezett munka az egész- mzpi forgalmat befolyásolja. Ilyen hétvégi forgalom volt 9-én is. Mát úgy látszott, hogy a Dombóvári Fűtőház mozdonyátlaga nem tudja a forgalom igényeit kielégíteni, s ennek biztosítására a dolgozók hőstetteire, önfeláldozására volt szükség. Ez nem is hiányzik a dombóvári mozdonysze- mélyzet jó részéből. Fűtőházunk becsületé­nek megvédésére mindenkor készek. Ezen a napon Krasznai Vilmos mozdonyvezetőre és Kovacsik József fűtő elvtársakra is nagy fel­adat hárult. 305 tonna túlsúlyt kellett továb- bítaniok a 2184-es számú vonattal. Erre vál­lalkoztak is. Kárász—Köblény állomásig Mágocs állomástól kaptak egy kisegítő moz­donyt, mely felsegítette a túlsúlyos szerel­vényt. Onnan „zöldút” biztosításával továb­bították Bátaszék állomásig vonaljukat s ezáltal megtakarítottak egy mozdonyt. Készéi János mozdonyvezető elvtárs szintén hőstettet hajtott végre ezen a napon. A báta- széki állomáson egy üres szerelvény részére, mely Komlóm ment volna a bányába -— nem volt gép. Készéi elvtárs vállalta, hogy a hi­dasi állomásról Bátaszékre hoz be egy vona­tot és utána azonnal továbbítja az üres sze­relvényt Dombóvárra, onnan pedig egy túl­súlyos vonatot felsegít a Kárász—Köblény ál­lomásig. Ezután pedig saját vonatját to­vábbítja, mely csak az esti órákban indul a hidasi állomásról. Készéi elvtárs önként aján­lotta fel segítségét, mert tudta, hogy az őszi csúcsforgalom idején kár minden percért, melyet a ffép tétlenül ácsorog. Fadler István mozdonyvezető elvtárs sem kisebb hőstettet hajtott végre; 2176. számú vonatával 225 ton­na túlsúlyt továbbított 224 százalékos utazási sebességgel. Vannak azonban olyan dolgozók is, mint Kiss Lajos, aki nem érzi át a vasutas-becsü­let jelentőségét. A mozdonyvezetőtől a fűtő­ház segítséget kért Krasznai elvtárs részére. Kiss Lajos megtagadta a segítségadást és ki­búvókat keresett. — Miért vállal túlsúlyt, mindenki annyit váldljon, amennyit egymaga is teljesíteni tud, — mondotta. Kiss Lajos bi­zonyára nem gondolt arra, hogy segítségével egy mozdonyt tudtak volna megtakarítani, amelyet már egy másik rakott, vagy üres szerelvényt várt a dombóvári állomáson. Kiss Lajos helytelen magtartásával nemcsak vonatkésést idézett elő, hanem 2 órát elvett saját, valamint dolgozó társainak pihenéséből. A Dombóvári Fűtőház dolgozóinak jórésze azonban nem szégyent, hanem dicsőséget és megbecsülést szereznek állomásuknak. PÁSTI JÓZSEF. rint költséggel. ... hogy a Bonyhádi Építő­ipari Szövetkezet szalagcsiszo­lója 32.500 forintba került. ... hogy a Szekszárdi Szabó KTSZ a villanyvarrógépét 32.400 forintért szerezte be. ... hogy megyénkben 1955. év I. felében 564 háztelket kap­tak kedvezményes áron a ház­építők a tanácsoktól. ... hogy megyénkben az el­múlt félévben 598 családi ház építési engedélyt adtak ki. ... hogy tetőcserépből ez év­ben 44, millióval többet juttat államunk az építőknek, mint 1954-ben. ... hogy cementből 37 ezer tonnával, égetett mészből 34 ezer tonnával gyártanak többet az idén, mint tavaly. ... hogy 1956-ban másfélmil­lió költséggel a Szekszárdi Épí­tőipari Szövetkezet új üzemhá­zat épít. ... hogy a Paksi Építőipari Szövetkezet 1956-ban 1 millió forint költséggel épít új üzem­házat. Olvasd, terjeszd a Tolnai Napló!!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents