Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-11 / 214. szám
1955. SZEPTEMBER 11. NAPLÓ 5 Úgy gondoltam ... visszalépek ÚGY TÖRTÉNT A DOLOG, hogy Gelencsér Sándor kilépett a gyulaji Uj Barázda Termelőszövetkezetből. Hogy miért? Sok okot fel tudott sorolni .amiért ezit az elhatározást tette. Hogyan is volt? Most, egy év múltával nem könnyű mindenre visszaemlékezni. Elég az hozzá, nem mentek úgy a munkák, ahogyan kellett volna. Egyik tag ment dolgozni, a másik nem. Megvolt a „nyomós oka’ ennek is, hiszen egyik-másik a háztájin kívül kishaszon bérletben művelt földet, össze lehetett számolni legalább 30 tagot, aki csak egyedül dolgozott a közösben, az asszony erejéből már csak a háztájira futotta. Volt is gyakori veszekedés emiatt. Azok az asszonyok, akii? rendszeresen jártak dolgozni, követelték, hogy a többiek is dolgozzanak a közösben. Ezeknek az asszonyoknak az igazát bizonygatta pártszervezet, a párttitkár, Balogh Gyula is. Gelencsér Sándornak is gyakran a szemére vetették: — A te feleséged is gyakrabban ellátogathatna a közösbe. Úgyis csak vendégnek ismerjük, aztán szívesen látjuk az olyan vendéget, aki segít valamit a munkákban. — Méghogy az én feleségem? Van annak elég dolga amúgy is. Dolgozok én éppen eleget, minek az asszony munkája is? A KÖVETELÖZÉS, hogy az asszonyok is dolgozzanak, lassan a közgyűlésen is helyet kapott. Volt sok vita emiatt. Addig, addig folyt a vita, míg Gelencsér Sándor meg nem sokallta. — Ha így megy, akkor én nem hallgatom ezt az örökös „agitálást”, inkább itthagyom a szövetkezetét, leszek a magam gazdája, nem kérdez meg senki, mit végeztél máma, nem parancsol senki, hogy ma ezt, holnap azt tedd. — Jól meggondoltad magad? — kérdezte meg tőle a párttitkár. — Nehogy később megbánd. — Bánja a... — volt a válasz. Gelencsér Sándornak kimérték a hét hold földjét, visszakapta lovát, a tagnyilvántartásba pedig odaírták a neve után: „önkényesen kilépett”. Ezt írták még Bodor Ferenc és Herceg Rozália neve után is. ősszel aztán Gelencsér Sándor a földbe akasztotta ekéjét a hét hold földön. Közben meghallotta azt is, hogy a szövetkezetből kizártak 25 tagot. — így is jó, — gondolta. — Ámbár, lehet, hogy igazuk van. A SZÖVETKEZETBEN megszokta már, ihogy soha nem keresték a tanácstól hivatalos ügyekben. Most elkezdődött újra. „Be kell menni a vetésterületet bejelenteni. Be kellett fizetni az esedékes adót.” És így tovább. Amikor megkezdődött a tavaszi munka, reggelenként bizony, sürgetni kellett az asszonyt. — Igyekezz már, mikor érünk ki a földre. — Kora reggeltől késő estig dolgozniok kellett a hét hold földön, neki, feleségének, fiának. Néha találkozott a szövetkezet párttitkárával, Balogh Gyulával, aki mindig megkérdezte. — Érdemes volt otthagyni a szövetkezetét? — Nem tudom. Lehet... Lehet, hogy mégis igazatok volt. — válaszolt ilyenkor Gelencsér Sándor. Látta azt, hogy egyre jobban gyarapodik az Uj Barázda tagsága, az egész szövetkezet. Az elnök, Varga Andor, a vezetőséggel rendet teremtett. A télen új halastó építéséhez láttak hozzá. Aztán márciusban a Központi Vezetőség is új határozatot hozott. Arról is szó volt benne, hogy fejleszteni kell a termelőszövetkezeteket, meg hogy a dolgozó parasztságnak csak a szövetkezeti gazdálkodás biztosíthat jobb életet. — Úgy látszik, mégis elhamarkodott lépés volt otthagyni a szövetkezetei — gondolkodott egyre gyakrabban. — Tavaly alig láttunk pénzt évközben, most minden hónapban fizetnek 7—8 forintot egységenként. — MI LENNE, ha elmennék hozzájuk — gondolkodott, miközben a búzaföldön verejtékezve húzta a kaszát, az asszony meg sarlóval a kezében hajladozott utána. Mit szólnának, ha azzal állnék eléjük, vegyenek vissza. Biztos, elutasítanának. Lehet, hogy azt mondanák: „Most már jó lenne a szövetkezet? Persze, most már látod, hogy jobb, mint az egyéni gazdálkodás. Tavaly azonban, mikor arról volt szó, hogy ki kell állni a szövetkezet érdekében, akkor otthagytál bennünket. Kiléptél önkényesen?” — Nem. Gelencsér Sándor nem szégyenkezik a többiek előtt — hessegette el magától a visszalépés gondolatát. Mindaddig kitartott elhatározása mellett, míg Balogh Gyulával újból össze nem találkozott. — Még mindig kitartasz a tavalyi elhatározásod mellett? — kérdezte az. — Lásd be már végre, hogy nem volt igazad. Most az asszony is majd mindig ott van veled együtt a földön. Mégse lesz annyi jövedelmetek, mint a szövetkezetben egy tagnak. Láthatod, hol tartunk már tavaly óta. — VALÓ IGAZ ,sokkal nagyobb a jövedelem, amint mondják ... — Láttál becsületes embert munka nélkül megélni? Csak magadnak csináltál rosszat, amikor azon voltál, hogy ne dolgozzon az asszony a közösben. Ha többen dolgoztok, nagyobb lesz a jövedelmetek. — Aztán visszavennétek? — Vissza hát. Vissza akar jönni a Herceg Rozi, meg a Bodor is. Miért ne vennének benneteket vissza. A feltételt, persze tudod? Hogyan határozol? — Úgy gondoltaim ... visszalépek. BOGNÁR. A gabonabegyűjtési versenyben ci szekszárdi Járás vezet Megyénk gabena begyűjtési versenyébe* a szekszárdi járás vezet, s több községe már megkapta a szabadpiaci értékesítés jogát. Mözs, mely elsőként teljesítette tervét az országos értékelésnél, a közép nagyságú községek között az első helyezést érte el. Mözs párosversenytársa Tolna a harmadik helyezet* országos viszonylat bán. A járás jól teljesítő községei sorában küzdötte fel magát Alsónána is, amely ez elmúlt években a sereghajtók között szerepelt. Tengelicen, Bátaszéken és még több községben a gazdák az elmúlt évi hátralékokat is rendezték, ami azt bizonyítja, hogy a szekszárdi járás községeiben a párt és a tanácsi szervek jó együttműködése folytán javult az állam- polgári fegyelem. Soha nem fogom megbánni... Szekszárd határában 2300 hol dón termelnek szőlőt, amelynek mintegy 80 százalékán a jóhírű szekszárdi kadarka terem. Az el múlt esztendőkben azonban alig volt valami termés: a rossz idő Járás, jégverés miatt keveset hoztak a szekszárdi szőlők. Az idén nemcsak az elmúlt évek tér mésátlagát múlja felül a szekszárdi hegyvidék hozama, hanem a felszabadulás óta Is a legjobb termést szüretelik. Az átlagtermés az idén eléri a 20 hek tolitert holdanként. A szekszárdi Béke Termelőszövetkezetnek amelynek 5 holdas szőlőskertje van, a 25 hektót Is eléri a termése. A faddi Uj Élet Termelőszövetkezet valamennyi tagja valóban egy új élet kialakításán do1- gozlk. Szinte egyik napról a ma síkra épülnek fel a kukoricagó- rék félszerek és a piroscserapes istállók, amelyek arról tanús kodnak, hogy az Uj Élet Tsz tagjai egyre gazdagabbak lesznek. A napokban is ott jártunk a várszégi pusztán, ahol megismerkedtünk Károly Jánossal, az Uj Élet Tsz egyik tagjával, ö is épített. — Kukorlcagóré lesz ez, mégpedig a javából — mondotta mosolyogva, és különös szak értelemmel méregette a földbe ásott oszlopok magasságát. — Nagy szükségem van erre — folytatta tovább. — Máskülönben nem tudnám hova tenni a kukoricát, amit a közösben kapok, meg ami a háztájiban terem. Igaz a háztáji kukorica ke vés, mert 800 négyszögölön dohányt termelek. — Dohányt? — Igen, nem kell ezen csodálkozni. Igaz szokatlan, hogy háztáji területbe tsz tag dohányt ültessen, de megmondom őszintén. amikor én leszerződtem a dohánytermelésre, nem gondoltam, hogy tsz tag leszek. Na, de Bár az időjárás miatt a szüret ideje kitolódik s csak október közepén lehet megkezdeni a szőlő szedését, a szüreti előkészüle teket megkezdték már. A szekszárdi pincéknél mindenütt javítják a préseket, darálókat, abroncsozzák a hordókat, kármentőket. Nagy a kereslet hordók után, mert az idei jó termés következtében sok gazdának ke vésnek bizonyul a meglévő hordókészlet. Szükség is van a hordókra, mert a szekszárdi szőlőkben az idén körülbelül 30 millió liter kadarkát és 15 millió liter rizlinget tudnak szüretelni. elmondom sorjában, hogyan is történt. Voltam én már tsz tag a tengelici Petőfi Termelőszövetkezetben, még pedig három éven keresztül. Ott is jól ment sorom, mert az úgy van, aki dolgozik annak van Is. Aztán feleségem szülei, akik Itt laknak Várszegen hazahívtak bennünket. Anyósom beteges volt, aztán azt tartották, hogy legyünk mellettük. Úgy is lett, eljöttünk. És én akkor azt gondoltam, hogy megpróbálom egyénileg, így szerződtem a dohányra. Aztán még be sem köszöntött a tavasz, amikor arra gondoltam, hogy nekem nagyon jó volt három évig, hát miért kezdjek egy újat, rosszabbat. Folytatom én ott, ahol három évvel ezelőtt elkezdtem. így lettem ez év febru árjában az Uj Élet Tsz tagja. De okosan is tettem, teljesített munkaegységeimre 15 mázsa búzát, 5 mázsa árpát, 8 mázsa szálastakarmányt és vagy 4000 forint készpénzt kaptam. Gabonát még fogok kapni, meg aztán jó termést ígér a kukorica is. A továbbiakban Károly János jövőre vonatkozó terveiről érdeklődtünk. — Hát ezen a nyáron sokat dolgoztam, amikor a Tsz-ben elláttam a takarmányozási tennivalókat, mentem a dohányba. Igaz, segített az asszony is. D ■ megérte, szép pénzt kapott a dohányért, meg aztán tsz-ben is fog jutni. Tervem az, hogy egy tehenet vegyek. Szeretnék egy nyári konyhát építeni, oda a kert végébe. Aztán olyan félte- -tejű istállót, meg gondoskodni kell egy gyermekkocsiról is, mert maholnap beköszönt a legifjabb Károly csemete. — Egyszóval más az élet itt a termelőszövetkezetben, iparkodunk. dolgozunk. Én is zárszámadásig legalább 450 munkaegységet akarok gyűjteni. Itt mégis könnyebb, sokan vagyunk kevesebbet dolgozunk, aztán mégis több a jövedelem, mint akármelyik középparásztnak. Soha nem fogom megbánni, hogy szövetkezeti tag lettem. 46 millió liter bort szüretelnek az idén Szekszárd határában Székelyek ... — Kolaznó — Mindenfelé ósszegyürött egymásnak, támaszkodó dombhátak. Változatos, kedves hangulatú táj. Külön neve nincs. Közép Tolnát talán „Dombhát'’-nak lehetne a legtalálóbban nevezni. Dombra föl, völgybe la vezet a kanyargó keskeny kövesút és mint valami finom szürke pókháló szövi egybe az út, a völgyekbe szétszórt apró falvakat. A völgyekben hidegvízű patakok, fűzfák, buja rétek kínálnak gazdag legelőt. A fennsíkra ugró dombok oldalán szőlő és a dombokon gazdag kukorica, búzatermő földek, apró erdők és mindenfelé sok fa. Nagy kár, hogy még nem fedezték fel a túristák. A nagy határ van most kialakulóban. Ahogy az itt lakó emberek élete változik, úgy tűnnek innét a keskeny földeket elválasztó mezsgyék, barázdák és helyükbe hatalmas táblákba fog a föld, miként a községek lakói összefognak. Ilyen alakuló változó falu Kalaznó is. Érdekes — mondhatni történelmi időszakban jártam Kalaznón, amikor a nyolcszáznégy lakosú község a szocialista gazdálkodásra állt. A falut istensegitsi székelyek lakják, róluk szólnak a következő történetek. Az „agitátoru... Beréti János, sem gondolta, milyen furcsa helyzetek adódhatnak a nagy átalakulás során. A többi gazdához hasonlóan élte napjait, dolgozott s úgy, ahogy gyarapodott is. Amikor augusztusban először látogatott hozzá Fehérvári Antal a járási pártbizottság titkára, csak legyintett — méghogy első nek kezdjem a sort? Nincs még annak itt az ideje — hárította el a magyarázó szót. Két hét múlva, a tizedik találkozásnál már erősen gondolkozott. A baráti beszélgetések során sok mindent megtudott a közös gazdaságról. Jobban ismerte már a termelőszövetkezet mintaalapszabályát, mint sok járási termelőszövetkezet szervező. Annyira megszokta a látogatásokat, hogy amikor hosszabb ideig nem járt házánál „agitátor”, maga ment Fehérvári elvtárshoz s kérdezte: — Tán bizony reám már nem számolnak? — Magára? — kérdezte mímelt csodálkozással a titkár. — már hogy is számolnánk magával, kedves Beréti elvtárs, hiszen maga nem akarja az össze fogást. — Még hogy én nem akarom? — Bizony maga... Van két szép lova... — Van es, egy ló, meg egy kanca... — No, látja, inkább el lesz maga a kettővel, mint a szövetkezetben huszonkettővel... — Nem vagyok én a magam ellensége. — Azt csak maga tudja, de úgylátszik ,sikerült maga nélkül is összehozni az új szövetkezetei ... — Szóval én maradjak magamnak ... — Úgy bizony, mert legalább egy egyéni gazdát kell hagyni a faluban, hogy a fiaink annakidején lássák, milyen avult módon gazdálkodtak a szülők ... — Ezt a csúfságot meg ne tegyék ... — Miért? — Mert ha nem vesznek engem a szövetkezetbe, el es menyek innét... — Azt majd a szövetkezet dönti el, felveszik-e ... — Legalább pártfogoljon, hogy bevegyenek, én es párttag lennék... Beréti János még délután alá írta ia belépési nyilatkozatot és ugyanakkor elvállalta, majd ő beszél Kertész Tóbiással, hogy mikor lépne az be. Röviden szól va — nyomban fölcsapott „agitá tornak”. Szorgalmasan jároga- tott Tóbiáshoz, de amikor az, a negyedik látogatás után sem döntött még, Beréti késő este bosszúsan zörgött a titkár ablakán. — Ég a falu? — Esz a fene.. * No, hallja, titkár elvtárs én nem es értem, hogyan gondolkozhatik annyit az a Kertész. Fehérvári mosolygott magában, jóleső érzés melegítette szívét — no, nézd csak miből lesz a cserebogár. — Szóval még gondolkozik a Tóbiás, s ugyan kend hányszor tanyázott nála? — Ma este, már negyedszer beszélek vele, míg a hold fel nem jön ... — Csak negyedszer? — Csak? ... Már ... — De türelmetlen lett... — No hallja, ha valaki olyan makacs, hogy semmikép nem akarja a jobbat, megálltalko- dott ember az ... — Hányszor beszélgettünk mi, Beréti elvtárs? — A jó nyavalya tudja ... — Huszonnégyszer látogattunk magához ,s kend már türelmetlen a negyedik látogatás után...- A mán igaz, hogy nehezebb „agitátornak” lenni, mint a szövetkezetbe lépni. A névnap... Ahol válogatni lehet a szövetkezetek között, ott bizony nem egyszer külön gondot okoz — ha már szövetkezünk jó, jó. Igen ám, de melyikhez álljon az ember ... Ezen tépelődött János Lajos bácsi is, aki annyiszor számolgatta vasárnaponként sötétkék kordbársony lajbliján a gombokat, míg egy- kettő kezében nem maradt. Nem kisebb gondról volt szó, mint arról, hogy gazdaságával kihez szegődjön. Oda-e, ahol Barna János az elnök — a „Petőfibe”, vagy az „Uj Életbe”, ahol Szőts Lajos az elnök. Három hétig hordozta zsebében a nyilatkozatot, már aláírta csak a szövetkezet neve hiányzott róla. A megoldás Lajos napján kezdődött. Pintér Vili, ez az örökké mókás pálinkafőző meglátta reggel az öreget, amint a főzde előtt ballagott... — Hova ilyen korán? — Csak fel s asztán le... — Van finom cseresznyénk... A felszólításnak nemhogy János Lajos bácsi nem állhat ellen, de aki már egyszer megkóstolta Vili kisüsti párlatait, hívás, nélkül is betér hozzá, ha arra visz az útja. — Éjjé. — állapította meg Lajos bácsi is, — különösen ma... Igaz-e, esztendőben egy névnapja van az embernek ... — Isten éltesse kendet. — Köszönöm ... Tölts még- egyet... Iszogattak és közben az öreg kinyögte nagy gondját. — Melyiket válassza? ... — így Vili. — Tudja mit? Én oda- állnék, ahol Lajos az elnök, kend akkor az elnökkel együtt ünnepelheti a névnapot. Az öreg erőst elkomolyodott. — A má igaz... No, isten- álgyon... — és elviharzott, meg sem állott az Uj Életig. Szerencsére ott volt az elnök. — Isten éltessen... — köszöntött az elnökre. — Kendet is — pislogott az — Mivelhogy műnk Lajosok lennénk es én neki szántam magam, mivel ma Lajos napja vain, csak es oda menek, ahol Lajos az elnök. Együtt névnapolunk esztán ... Igaz-e? Lett erre nagy vigasság ... Eldöntötték, hogy az áldomás közös lesz. — Igaz, s erre iszunk ma este. így esett és az ember sokszor nem is gondolja, milyen apró, jelentéktelennek tűnő események formálják a történelmet. SZAMOS RUDOLF.
