Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-04 / 208. szám

1955. SZEPTEMBER 4. NAPLÓ •> •í PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS # Ä kommunisták példamutatása előre viszi a tsz«mosgci!om tigyéE « tamási járásban is A mezőgazdaság szocialista átszervezésének nagy felada­ta elsősorban a falusi kom­munistákra hárul. Nekik kell állandó és szívós harcot foly- tatniok a meglévő termelő- szövetkezetek megszilárdítá­sáért, nekik kell irányítaniok szervezniök a rendszeres fel- világosító munkát, hogy mi­nél több dolgozó paraszt győ­ződjön meg a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. A fa­lusi kommunisták tehát nem kisebb feladatért felelősek, mint falun a szocializmus épí­téséért. A tamási járás több párt- szervezete, kommunistája er­ről megfeledkezett. Van ugyan sok jó példa a kommunisták példamutatása terén, de több helyen ennek az ellenkezőjé­vel is találkozhatunk. A jó példáknál mindenek­előtt beszélni kell Ozoráról. Itt nemrégiben belépett a terme­lőszövetkezetbe Császár Fe­renc elvtárs, a falusi alapszer­vezet titkára, Porteleki János és felesége, akik mindketten párttagok. Belépett Eperjesi elvtárs, a községi pártbizott­ság titkára és még számos kommunista. Az eredmény az, hogy napról napra új tagok kérik a felvételüket a község termelőszövetkezetei­be. Nagyon fontos, hogy lehe­tőségeikhez mérten a függet­lenített párfifcmkeionáriusok mutassanak példát a termelőszövetkezetek gya­korlati segítése terén. Nyil­ván sokkal helyesebb, ha a falun lévő pártfunkcionáriu- sok hozzátartozói belépnek a helyi tsz-be és ott dolgoznak, minthogy minden áron ad­minisztratív állásba igyekez­nek elhelyezkedni. Takács elvtársnak, Nagykónyi füg­getlenített párttitkárának fe­lesége például belépett a he­lyi Alkotmány Termelőszövet­kezetbe és ott dolgozik. Lel­kiismeretes munkájával nagy segítséget ad a közös gazda­ság fejlődéséhez. A sok követendő példa mel­lett azonban vannak még olyanok is, mint a pincehelyi. Itt például az alapszervezeti titkárok közül egy sem tsz tag. Szakály községben már régóta vajúdik egy termelő­szövetkezet létrehozása, jelen­leg előkészítő bizottság mű­ködik, de nemcsak az egy­szerű párttagok nem támo­gatják kellően, hanem még a párttag vezetők sem. A termelőszövetkezet megalapí­tásának pedig nyilván első­sorban a vezetők támogatá­sára lenne szükség. Nagy felelősség terheli a felsőnyéki kommunistákat. Itt már van termelőszövet­kezet, amely példájával be­bizonyította a nagyüzemi gaz­dálkodás fölényét az egyéni gazdálkodás felett, a község dolgozó parasztjai közül so­kan szimpatizálnak is velő, de a párttagoknak egy része helytelen véleményen van a a termelőszövetkezettel kap­csolatban. Nemrégiben egy taggyűlésen még az alapszer­vezet titkára, Kiss elvtárs is szövetkezetellenes hangokat hallatott és Szatmári elvtárs is tsz ellenes álláspontot fog­lalt el. Hozzá kell tenni azt is, hogy a tsz-ellenes han­gok olyanok voltak, mint amikor valaki a kákán is csomót keres. Az igaz, nogy a nagy eredmények mellett hiányosságok is találhatók a termelőszövetkezetekben, de azok nem azért vannak, mert a tsz rossz, hanem azért, mert egyes tagok, vezetők hibákat E nagy feladat megoldá­sához azonban nyilván nem­csak szervezésre és irányí­tásra van szükség, hanem a példamutatásra is. A falvak­ban lévő kommunistáknak je­lentős része maga is dolgozó paraszt. Vajon van-e olyan szép szó, amelyik meggyő­zőbben érvel a termelőszövet­kezeti mozgalom mellett, mint a példamutatás? Vagy van-e olyan körültekintő szervező munka, amelyik helyettesí­teni tudja a példamutatást? Nincs, követnek el, és ahogyan el­követték, úgy ki is tudják ja­vítani azt. Még az a szerencse, hog> Felsőnyéken «s párttagok zöme helyesei vélekedik a termelőszövetkezeti mozga­lomról. Nagy, Takács és még több elvtárs ezen a taggyűlé­sen is helyesen elmondot­ták, hogy a dolgozó paraszt­ság számára csak egyedül a termelőszövetkezet biztosíthat biztos, boldog megélhetést és még arról is beszéltek, hogy a pártvezetőség tagjainak mi­lyen feladataik vannak a tsz-mozgalom fejlesztése te­rén. Nagyon fontos, hogy az ala­csonyabb típusú termelőszö­vetkezetekben lévő kommu­nisták álljanak a fejlődés­ért vívott harc élére. A hár­mas típusú tsz nyilván sokkal nagyobb lehetőségeket nyújt, mint az egyes és kettes típusú. A kommunistáknak segíteni­ük kell, hogy minél előbb felismerjék a tagok a fejlet­tebb típusú termelőszövetke­zetek előnyeit és áttérjenek hármas típusúra, mint aho­gyan erre igen sok példa van. Amint látjuk, a tamási já­rásban az eredmények mellett igen sok visszásság is van a párttagok példamutatása te­rén. Ez természetesen nem abból adódik, hogy a párttag­a tsz mozgalom fejlesztése te­rén. A gépállomási vezetők, dolgozók hozzátartozóinak egy része egyéni gazda. A gépal- lomási pártszervezetekre az a nagy feladat hárul, hogy szívós agitációs munkát vé­gezzenek ezek körében ás biztosítsák a gépállomási dol­gozók példamutatását. Dicsé- retreméltó Tarján elvtársnak, a tamási gépállomás főmező­gazdászának példája. Tarján elvtárs nemrégen került erre ság zöme nem ért egyet sa­ját pártja politikájával. A párttagság zöme becsülettel ki­áll a párt politikája mellett, mert egyet ért vele, de sajnos, akad még helyenként egy-két olyan párttag, aki valamikor érdekből kérte fel­vételét és most, amikor látja, hogy az MDP nem érdekszer­vezet, az ellenség segítségével igyekszik bomlasztani annak egységét, a becsületes kom­munisták éberségére van szükség, nekik kell megakadá­lyozni az ilyen pártellenes te­vékenységet. Nem lehetünk elnézőek az olyan egyének te­vékenységével szemben, akik a párt leple alatt, párttagsá­gi könyvvel a zsebükben aka­dályozzák a tsz mozgalom fej­lődését. a gépállomásra, de felesége már kérte felvételét a helyi Vörös Szikra Tsz-be. A tsz-mozgalom sikere érde­kében tehát a gépállomási dolgozók részéről sem elég­séges a szervezési munka és a gazdasági segítés. Nagyon fontos, hogy példájukkal áll­janak ki a szövetkezeti gaz­dálkodás mellett és a példa- mutatásban a kommunista ve­zetőknek kell élenjárniok, mint ahogyan azt Tarján elv­társ tette. Áz iregszemcsei fiatalok ... Alkonyodik. Fiatalok' gyülekeznek az ireg­szemcsei pártbizottság helyiségében. Vala­mennyien DISZ-tagok. Van köztük a gépállo­más fiataljai közül: Biczó Anna, a DlSZ-tit- kár, itt van az Uj Élet tsz két fiatalja: Kovács József és Varga Ilona, köztük van Sótonyi Eszter, a községi DISZ-szervezet vezetőségi tagja, összesen tizen vannak és egy agitációs brigádot alkotnak. Sótonyi Eszter és Varga Ilona indulás előtt megbeszéli a menetirányt. A pártbizottság titkára rövid megbeszélé­sen ismerteti velük a feladatokat: milyen ér­vekkel agitáljanak, kiket keressenek fel. Ez­után a brigád kettes csoportokra oszlik és megindulnak: az egyik pár erre, a másik arra... Ez megismétlődik napról napra. A fiatalok feladatul kapták a párttól, hogy segítsék a tsz agitációt. Erre a legjobb diszisták népne­velő brigádot alakítottak és a napi munkájuk elvégzése után házról házra járva szórják a szövetkezeti gondolat magját, hogy minél több helyen termékeny talajra találjon. Tóth Teréz aláírja a belépési nyilatkozatot, mellette Kovács József fiatal agronómus. Elsőnek a fiatalokat keresik fel, közülük is azokat, akiknek szüleik már megtalálták a tsz-ben boldogulásukat, de ők-* még másutt próbálnak „szerencsét“. A diszista agitátorok számot vetnek velük, melyik az előnyösebb: a tsz, vagy a különféle havi fizetéses állás? A válasz először az, hogy a havi fizetéses. Ám, a tények másról tanúskodnak és ezeket el­mondják az agitátorok is: a tsz-ben, ha pénz­re átszámítjuk az átlagos havi jövedelmet, jóval több, mint ezer forintot tesz ki és itt már a tsz javára billen a mérleg. Ehhez hozzájön meg az is, hogy a vándor élet felemészti a kereset egy jelentős részét, ráadásul nincse­nek együtt a családdal sem, csak néhanapján. Kollár Rózsika aláírja a belépési nyilatkoza­tot. Mellette: Major Imre, a tsz párttitkára, Tóth Mihály a tsz elnöke és Kovács József. így aztán egyre több fiatal látja be, hogy sokkal előnyösebb lenne, ha ők is szüleik után mennének a tsz-be. A diszisták szívós agitá­ciós munkája nyomán már négyen aláírták a belépési nyilatkozatot az Uj Élet Tsz-be. Kovács Mária, aki jelenleg még az állami gazdaságban dolgozik, egyik reggel örömmel mesélte barátnőinek, Bósza Ilonának és Pete Júliának; — Én is elhatároztam, hogy belépek az Uj Élet Tsz-be. Már aláírtam a belépési nyilatkozatot is. A fiatalok, akik aláírták a nyilatkozatot, attól a perctől kezdve maguk is agitátorokká váltak. Kollár Rózsika például megígérte, hogy beszél a barátnőivel és őket is „beszer­vezi“ a tsz-be. így nemcsak a termelőszövet­kezet létszáma növekszik, hanem ennek a lelkes diszista agitációs brigádnak a tagjai is szaporodnak. Az utóbbi napokban már nemcsak a fia­taloknál, hanem a szülők körében is agitál­nak. Ezt a kettőt ugyanis nem lehet szét­választani. Van olyan hely, ahol a fiatalokat már sikerült megnyerni a szövetkezet szá­mára, de az „öregek“, még egy kicsit régiesen gondolkodnak. Itt természetesen a szülőkkel is elbeszélgetnek és szavaik nyomán többen ismerik fel, hogy a boldogulás egyedüli útja a termelőszövetkezet. Boda Ferenc a jé példát nem leket soaiss&svel sem helyettesíteni Nagy felelősség hárul a gépállomás! kommunistákra is Egy uz 1200 közül,.. Fulmer József elvtárs falusi munkára jelentkezett Ahogy itt ül előttem Fulmer elvtárs kis pipáját tisztogatva, egykedvű, majdnem monoton hangon beszélve, észre sem venni rajta, hogy milyen nagy elhatározással a szívében néz a1 jövő elé. Életében nem kisebb eseményről van szó, mint arról, hogy lemondva a mezőgazda- sági szakiskola igazgató helyet­tesi és tanári állásáról, falusi munkára jelentkezett. Nem egyszerű dolog ez olyan ember számára, aki igen nehéz és göröngyös úton keresztül! érte el, hogy az egyszerű laka-1 tosinasból az üzemszervezés és i erőgépek szaktanára lett mező- j gazdasági szakiskolán. Ö maga ] így emlékszik meg erről: — Tudod elvtárs, édesapám j lakatos volt egy uradalomban,! ahol a konvenciós cselédek so­vány bérén nevelte gyermekeit. Az első világháború hét évre szakított el bennünket apámtól és édesanyám úgy cipelt ki en­gem a földekre, ahol az uraság­nak robotolt. 10—12 éves ko­romban már magam is részt- vettem a legnehezebb mezei munkában. Mikor apám visz- szatért, lakatosinas lettem. Inas éveimről jobb nem beszélni. Mikor 1929-ben felszabadultam, megkezdődött a munkanélküli­ség nyomasztó korszaka. Ebben áz időben majdnem az egész országot bejártam gyalog. Nyo­morúságosán teltek az évek. 1939-től 44-ig a szentegáti Biedermann-féle uradalom ro- botosa voltam. Még a legna­gyobb nyomor éveiben is fűtött valami vágy, hogy tanuljak. Valami mást, többet akartam. Érdeklődésem a gépek felé for­dult és 16 heti fizetésem szán- ’ arra, hogy elvégezzek egy traktor-tanfolyamot, miközben éheztem és koplaltam, ökölbe­szorított kezekkel tanultam. Következtek a háborús évek. Hadifogolyként Szevasztopolba kerültem, ahol egy gyárban autómotorokat szereltem. Soha addig oly megbecsülésben és szeretetben nem részesültem, mint ott, ahol a szovjet embe­rek jó munkámat látva, körül­vettek. Fogságom alatt sokat tanultam szakmailag, de meg­tanultam a világot máskép nézni. Amikor 1948-han hazajöttem először szövetkezetnél voltam. Közben állandóan képeztem magam. Kiváló eredménnyel el­végeztem a főgépészi iskolát és a földművelésügyi miniszté­rium által beindított egyéb szakmai tanfolyamokat. Most öt év óta vagyok a' szakiskola tanára. Fulmer elvtárs megáll egy pillanatra, tekintete még a múltba révedez, de szemeiben fel-felcsillan a jelen boldogsá­ga és arca egyre inkább meg­enyhül, midőn a jövőről beszél. — Elolvastam én is a Köz­ponti Vezetőség határozatát. Már akkor szíven ütött és az­óta egyre jobban és jobban fészkelődött belém a gondolat: — Jóska, neked most falus a helyed. És mikor az iskola hall­gatóival kint segítettünk a Dózsa Népének, akkor már tud­tam, hogy szakítok az iskolá­val. — Pedig elvtárs, hidd el, az iskolát is nagyon szeretem. Mi­kor a padok közt járkálva ma­gyaráztam, s láttam, hogy egy­szerű dolgozó parasztok gyer­mekei mennyi tudnivágyással függesztik rám szemeiket, mi­lyen tudásszomjjal tanulnak, valami jóleső érzés lett rajtam úrrá és elégtételt éreztem: ér­demes volt küzdeni és ha bele- sajdul is a szívem, mégis falu­ra megyek, hiszen megint csak közöttük leszek. Fulmer elvtárs megint elhall­gat. Szinte látom mint rajzoló­dik ki előtte a jövő, mint reali­zálja már most azt. ami képze­letében megszületett. Kell-e szebb feladat, mint összefogni, közösségi életre nevelni azokat, akik úgyis együvé tartoznak. Van-e szebb hivatás, mint utat mutatni azoknak, akiktől mező- gazdaságunk magasszínvonalú fejlődését várjuk, azokat, akik a szocialista gazdaság gerincét fogják alkotni. Ha kijutok fa­lura megmutatom, hogy eggyé lehet kovácsolni, össze lehet hozni a parasztot és a „szét­húzó, civódó, békétlen, össze­férhetetlen magyar paraszt” csak a régi urak javát szolgáló, mesterkélt elképzelésében léte­zett. — Hát persze — mondja el­mosolyodva, azért nem lesz könnyű, vannak és lesznek ne­hézségek, meg kell majd bir­kózni az előítélettel és számí­tani kell a kulákság el'enállá- sára. De végülis — mondja — a harc a mi javunkra dől el. Bízom abban, hogy a paraszt­it jakkal való foglalkozás ötesz­tendős tapasztalata jó előiskola volt számomra. Megtanultam megérteni problémájukat, meg­ismerni gondjaikat. Úgy érzem, tudok bánni velük, tudok a nyelvükön beszélni. Célom ér­vényt szerezni a párthatároza­toknak. Most még csak „bruttó” célok vannak előttem, majd ha kint leszek, részleteiben fogom elismerni a feladatokat. Már alig várom, hogy falun legyek és már várom, hogy megkap­jam az értesítést arra az isko­lára, ahol a falura induló elv­társakat képezik ki a falusi munkára és teendőkre. Fulmer elvtárs már várja, hogy falura jusson, de a falu is várja őt, hogy tudását, tapasz­talatait eredményesen gyümöl- csöztesse. ARATÓ I a Nyári Vásár s ztpiembtr 19-iq meghosszabbítva áruházakban, szakiizletekhen, fSJ.dndioeuzflpetkeee.ti he ltokban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents