Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-25 / 226. szám
1955. SZEPTEMBER 25. NAPLÓ 5 „Hég a Icövesutat is felszántjuk" MINDENESETRE nem szószerint érti Simon Mihály igazgató sem a saját szavait, annyi azonban igaz, hogy a pincehelyi gépállomás vezetősége és traktorosai nagy lelkesedéssel kezdtek hozzá a vetőszántások elvégzéséhez és ezt a lelkes munkát mind a mai napig folytatják. Forgassuk visszafelé az elmúlt napok lapjait. Szeptember elején járunk. Az Ozcrára küldött 11 cséplőgép szeptember 6-án utoljára búgott fel. Itt fejezték be legkésőbb a cséplést, de a többi traktor sorrendben, ahogy elvégezte a nyár legnagyobb és legfontosabb munkáját, betért egy kis „pihenőre” a gépállomásra, de csak csupán annyira, hogy az ügyes és szorgalmas gépészek hamar kijavítsák a kisebb- nagyobb hibákat. Utána újabb „hódításra” indultak. Várta őket a föld. AZ ELSŐ TÍZ NAP jelentése arról számolt be, hogy a traktorosok nagyszerű munkát végeztek a termelőszövetkezetek földjein. Ezalatt a rövid tíz nap alatt 1326 normálholdon készítették elő a jó magágyat az ősziek alá. Ka- tasztrális holdban számolva ez a terület 721 hold. A következő dekádban a megszántott terület újabb 330 holddal lett több. E hónap 20-án tehát már 1051 hold megszántott talajba vethettek a termelőszövetkezetek. Ebből a területből a gépállomás 254 holdat vetett el, ennek nem egészen felét keresztsoro- san, hogy még többet teremjen a föld. A gépállomás traktorosai emellett azon bán több, mint kétszáz holdon elvé- ék az őszi mélyszántást is. A termelőszövetkezetekben pedig a jószágállomány részére 294 köbméter silót készítettek. HOLLÓSI JÖZSEF traktoros a pincehelyi gépállomáson nemcsak arról nevezetes, hogy eddig a legtöbbet szántotta magágynak az ősziek alá, hanem arról is, hogy a napokban befejezte éves tervét. Nem csodálható, hogy első vetőszántás tervteljesítésében, mert például szeptember 13-án 12 hold vetőszántást végzett, ami megfelel 15.6 normálholdnak. A szántás mellett azonban még ennek a területnek a fogasolását is elvégezte. Ezen a napon 3.11 volt az egy gépre eső műszaknormája. Szeptember 20-ig pár tized híján majdnem 140 normálholdon végezte el a vetőszántást. Nemcsak Hollósi Józsefet illeti dicséret, hanem az egész gépállomást. A soronlévő munkákat kifogástalanul végzik el a tsz-ekben. A tolnanémedi termelőszövetkezetekben megszántottak eddig 182 hold földet és ebből elvetettek 176 holdat. A keszőhidegkúti. a belecskai, a simontornyai és a tolnanémedi termelőszövetkezetekben kombájnnal csépelték el a napraforgót. Ezenkívül Simon Mihály igazgató, Tompa Gyula főmezőgazdász, a brigádvezetők és a traktorosok szakmai és politikai tanácsokkal segítik a körzetükben lévő tsz-eket. Ozorán, Pincehelyen és Gyán- ton szép eredményeket étek el a tsz-fej- lesztés terén. Felvilágosító munkájuk nyomán tömegesen léptek be a kívülálló dolgozó parasztok a termelőszövetkezetekbe. * A GÉPÁLLOMÁS dolgozóinak elsőrendű feladata az őszi mezőgazdasági munkák elvégzése, amit eddig sikerrel oldottak meg, de emellett feladatuknak tekintik azt is, hogy munkájuk nyomán minél több dolgozó paraszt találja meg a boldogulás útját. Csak így tovább, ezen az úton, s az eredmény nem marad el! Amikor a kulák „erdosit“. • • De hogy az elején kezdjük a. történetét, és ne vágjunk a dolgok elébe, kezdjük az árpa lopásánál: Szűcs István 31 holdas tolnanémedi kulák „tekintélyes polgára’’ a községnek. Van illata, földje, hozzávaló munkaereje, így hát még a legjámborabb ember se tételezné jel róla, hogy ilyesmit a lelkére vegyen, — mármint, hogy ő lop. Még hozzá nála szegényebbtől. És mégis! A földszomszédjának úgy eltűntek az árpakeresztek a földjéről, mintha egy agyafúrt ember lábat szerelt volna alájuk. Mivel azonban az árpakeresztek így is csak földi lények maradtak, valamilyen nyomravezető adatot mégiscsak hagytak maguk után. A nyomok pedig Szűcs István portájára vezettek. A rendőrség azonban már későn érkezett. Hiába kutatgattak, jobbra-balra, nem találtak ott már egyetlen kalászt sem, de ráakadtak másra. A kamrában mindenféle ringgyel- ronggyal teleszórva egy 25 literes tejeskannára bukkantak. És benne erősen avas zsírt találtak, méghozzá tele. Hát ugyebár minek is fogyassza a közösség, ha megvan a zsírnak az a jó tulajdonsága, hogy meg is avasodhat? Ilyeténképpen gondolkodott Szűcs István. Ezzel még nem ért véget a történet. A faluban mesélték, hogy Szűcs István hozzáfogott az erdősítéshez. Méghozzá 12.5 holdon. Persze, minden engedély nélkül. Minek is az az :nge- dély ugyebár? A fő dolog, hogy ő ezzel a „közjót” akarta szolgálni, mert sokat hallott ő már az erdősávok áldásos hatásáról. De álljunk meg egy pillanatra. Az előbb azt mondottuk, hogy a közjót akarta vele szolgálni. Igen, ő legalább is így tüntette fel, pedig esze ágában sem volt. Csupán a beszolgáltatástól akart megszabadulni furfangjával. — De, mint a közmondás tartja: „A korsó addig jár a kútra, míg el nem törik." az ő esetében is érvényes maradt. Mert eltörött. Méghozzá úgy jöttek rá a furfangjára, hogy földje közelében elültetett csemeték csak nem, akartak megeredni és levelet hajtani. Eltelt egy hónap kettő, három is, de mindhiába. A kíváncsiab- bak felhuzigáltak hát egy-két szálat, és csodák csodája, holt dugványok voltak. A kulák addig, addig erdősített, míg végül magát is beleültette a kellős közepébe. Ugyanis a gyönki járásbíróság ablakából szemléli, hogyan fejlődnek a fiatal facsemeték. Erélyes intézkedésekkel... biztosítja a Tolnai Tanács a kenyérgabona vetésterv teljesítését. Megkezdték megyénk dolgozó parasztjai is az őszi árpa, takarmányfélék és néhol már a kenyérgabona vetését.. A kenyérgabona vetését kötelező, tör vény erejű rendelet szabályozza. Községi tanácsaink sorra elbeszélgettek a termelőkkel a vetésterv felbontásával kapcsolatban. Néhol azonban a gazdák nem jelentek meg a tanácsnál és így kiírták számukra mennyit kötelesek vetni. így történt ez Tolnán is Széth Mihály és Steinbach Mihály esetében. Nevezettek nem ismerik el vetési kötelezettségüket. A tanács érvényt szerezve a rendelkezéseknek, 150, illetve 100 forinttal büntette meg nevezetteket és kötelezte őket az előírt kenyér- gabona elvetésére. A kiállításon tapasztaltakat hasznosítani fogom Elmondja: Pintér Ferenc brigádvezető. Termelőszövetkezetünkből, a paksi Vörös Sugár TSZ-bőI többen voltunk fenn Budapesten, a Mezőgazdasági Kiállításon. Én is 4 napon keresztül voltam fenn és így alkalmam volt arra, hogy alaposan mindent megnézzek. Különösen az állattenyésztési rész érdekelt. Az előző években, de az idén is próbálkoztunk baromfitenyésztéssel. A hozott naposcsirkéknek azonban legalább a fele mindig elpusztult. Később rájöttünk, hogy nem az esetleges helytelen takarmányozás miatt hulltak el, hanem megfáztak, mert nem volt meg a nevelőben a kívánt hőmérséklet. A kiállításon egy olcsó, házilag könnyen előállítható megoldást láttam, ami a következő: 40 centiméter vastagságban lótrágyát kell ledöngölni, föléje pedig pelyvát szórni. A trágya hőt fejleszt, ami elegendő, hogy az első 10 napban — amikor a legjobban kell a naposcsirkékre vigyázni — megfelelő hőmérsékleten legyenek. Komoly tapasztalatokat szereztem a sertéstenyésztés és különösen a malacnevelés terén. Nekünk is van sertésfiazta- tónk, régi épületből alakítottuk át, amely egészségtelen és az eredményes nevelés egyik legfontosabb előfeltétele, az állatok szabad mozgása és a napfény, nincs biztosítva. Ezért, sajnos jelentős százalékot mutatott az elhullás. A kiállításon egyszerű és jól bevált sertésfiaztatókat láttam, amelyek nádból és fából készültek. A kutricákból a malacok a napos kifutóba jutottak. Az ilyen kutricák előállításához nekünk is megvan minden anyagunk. Januárra, amikorra a 30 koca eliését várjuk, elkészítjük a fiaztatókat. A hidegebb idő alatt kukoricaszárral, vagy nádpallóval állogatjuk körül a kutricá- kat, a jó idő beköszöntővel azután eltávolítjuk azokat. És végül a kiállításon látottak alapján fogjuk bevezetni a mesterséges borjúnevelést is. Eddig természetes módon neveltük a borjakat, ami költséges. Ha a borjakat mesterségesen neveljük, több hasznunk lesz abból. Takarítunk meg tejet, ezenkívül sokkal egészségesebbé és a betegségekkel szemben ellenállóbbá tudjuk a borjak szervezetét tenni. Tervünk van arra is, hogy az ilyen módon megtakarított és a beadáson felüli iejet mi magunk feldolgozzuk és a tejtermékét értékesítjük. Egyszóval, nekem nagyon tetszett a kiállítás, örülök, hogy elmentem. Sokat tanultam, tapasztaltam. Az elmondottakat termelőszövetkezetünkben kívánom hasznosítani. Elárulom azt is, hogy olyan terveim is vannak, hogy ha jövőre nem is, de az 1957. évi Mezőgazdasági Kiállításon mi is be fogunk mutatkozni, mégpedig cornwall süldőkkel, bárányokkal és egy tenyészbikával. Az „ifik" versenyében Lukács Imre vezet Lapunk szeptember 16-i számában arról adtunk hírt, hogy a dunaszentgyörgyi gépállomás DISZ traktorosai beneveztek az ifjú traktorosok országos versenyébe. Legjobb eredményével akkor Scheidl József vezetett. A második dekádban Lukács Imre tört az élre, és 4.55 normálholddal megelőzte Scheidl József traktorost. A traktorosok versenyében a következőképpen alakult a sorrend: 1. Lukács Imre 72 normálhold, 2. Scheidl József 67.45, 3. Pál József 58.54, 4. Nagy Ferenc 56.95. Nagy Ferenc az első dekád értékelésekor eredményével a harmadik helyen volt 30.6 normálhold teljesítésével. Nagy Ferenc arra tett ígéretet, hogy a következő dekádban ismét az első három között lesz. Lakodalom a gyönki Vörös Csillag TSZ-ben A tanácselnök. Deli György elvtárs, unnak rendje és módja szerint összeadta a két fiatalt: Kiss Máriát, a szövetkezet könyvelőjét és Hegyi Sándort, a pártszervezet titkárát. A fiatal pár kissé zavartan, megille- tődötten lép ki a tanácsterem ajtaján, az ifjfí asszony odasímul férjéhez, szívük tele boldogsággal ... Az ajtóban zenekar várja őket, rázendítenek egy jó pattogós nótára és megindul a lakodalmas menet az új járási kultúrotthon felé, mert itt tartják az esküvői vacsorát, itt lesz a nagy dinom-dánom — kivilágos kivirradatig ... A falu központjában nagy tömeg várakozik, lesik, hogy mikor tűnik fel a kanyarban a lakodalmas menet. — Az érdeklődés érthető: Gyönkön még nem láttak tszlakodalmat és most mindenki kíváncsi rá. Hozzátehetjük, nem is annyira a lakodalom kedvéért, hanem inkább azért, hogy a lakzin keresztül jól megmustrálhassák a szövetkezetei, mert mi tagadás, mostanában sokan beléptek, de még több azoknak a száma, akik azon gondolkodnak, hogy várjanak-e holnapig a belépéssel, vagy már ma aláírják a nyilatkozatot. A menet befordul a kanyarba, elvonul a nézők népes serege előtt. Most éri az első meglepetés a „falusiakat”. Még azok is elcsodálkoznak, akik tudják, hogy az utolsó egy év alatt mérföldes csizmákkal lépkedett előre a szövetkezet. Az új asszonyon gyönyörű hófehér fátyol, a vőlegényen értékes szövetruha. kalap és a menet szinte minden egyes tagján vadonatúj ruha, úgy kiöltözött a tsz tagsága, hogy abban az irigy sem találhatott hibát. A jómódról beszélő sok új ruha azért volt olyan feltűnő, mert egy-két évvel ezelőtt bizony nem tudtak még ilyen pompásan járni a tsz tagjai, mint most. Baj volt a vezetésnél, nem volt kellő összhang a tagok között és így közel sem tudtak olyan jövedelmet elérni, mint az idén, amikor teljes erejével dolgozott mindenki a közös boldogulásért. Ez pedig még csak a kezdet, de kénytelenek elismerni a falu lakói, hogy ilyen gazdag lakodalmas menetet mostanában nem láttak Gyönk utcáin ... A kulturhaz udvarán ezidő alatt bográcsokban főtt az Ínycsiklandozó hagyományos lakodalmi tyúkhúsleves, a borjúpörkölt, a sültek, a különféle pecsenyék. Itt meg kell jegyezni, hogy a szövetkezet az idén már szociális alapot is tudott létesíteni és ebből gazdag nászajándékot adott a fiataloknak. A nászajándék között van: egy disznó, egy borjú, ami most itt fő és sül ezekben a nagy bográcsokban, tepsikben. Megszámoltuk: öt nagy bográcsban főtt a sok étel, de ez majdnem kevés volt a sok húsnak. Falusi szokás szerint a tagok összehordtak ötven tyúkot és annak is sok hely kellett. A virágokkal díszített asztaloknál mindenki elfoglalja helyét és kezdődik a tálalás. Az asztalokat roskadásig megterítik jobbnál-jobb ételekkel és természetesen a jó bor sem hiányzik. (A bort szintén a termelőszövetkezet vásárolta a lakodalomra és a zenészeket is a tsz fogadta.) A szövetkezet elnöke, Zsigmond Endre elvtárs, aki ez alkalomból az egyik násznagy szerepét is betölti, pohárköszöntőt mond, a fiatal pár egészségére mindenki üríti poharát és megkezdődik a vacsora, ahol az első számú vendég a vidámság és a jó hangulat. Különféle hagyományos tréfákkal szórakoztatják a fiatal párt. A vacsora vége felé névtelen cso- inagot kapnak, külsőleg akkora, hogy ketten „cipelik” be. A fiatal férj és menyasszony érdeklődéssel kibontják, de nem találnak mást, mint újabb csomagolást. Bontják, bontják, gyűl a sok papír az asztalon. A csomag már öklömnyjre „zsugorodott” össze, amikor egy írás hull ki belőle: „Nemsokára következik.” Néhány újabb csomagolás után pedig előkerül egy ötcenti nagyságú kaucsukbaba. Jót derül rajta mindenki, a fiatal asszony pedig kissé szégyenlősen lesüti a fejét. Éjfélkor megkezdődik a menyasszonytánc. A zenészek rázendítenek a ropogós csárdásra, mindenki a menyasszony köré csoportosul. Valaki elkiáltja magát: „Eladó az új asz- szony!’’ A tsz-elnök rátromfol: „Az első tánc a násznagyot illeti” ás ezzel táncba viszi az új asszonyt, de nemsokára más „veszi” meg. Ugyanez a sorsa a férjnek is és természetesen átadják neki a nászajándékot: ki ropogós százasokat tesz a tányérba, ki pedig ajándékkal kedveskedik. Egy perc sem telik el, újabb vásárlók” jönnek, mindenki táncolni akar az új házaspárral, mindenki hozott valami nászajándékot, közben a fiatal férj és feleség m.a- alig bírják a táncot, a zenészek is beleizzad a k. azt mondják, hogy ilyen hosszú menyasszony- táncot még életükben sem húztak. Közb: i gyű. a nászajándék: az asztalon már kocsira való ajándék van, különféle háztartási eszközök, ruhaanyagok, készruhák. A hosszú menyasszonytánc végén Zsigmond Endre elnök elvtárs megjegyezte: — Ez is a tagság gyarapodását tükrözi... Mindenkitől tellett nászajándék, és ahogyan néztem, minden ajándék száz forintnál nagyobb értékű. De mutatja azt is, hogy a mi családunk milyen egységes, öszeforrott. Nem irányította, szervezte seki, de amikor híre ment a lakodalomnak, az asszonyok egymás között mindjárt meg beszélték, hogy ki mit vesz, hogy mindenük meglegyen az új élet megkezdéséhez, ne hiányozzon semmi sem a háztartásukból. Elárulta azt is a tsz elnöke, hogy a fiatal pár másnap nászúira megy Budapestre. A szövetkezet az egyik legszebb szállodában bérelt nekik helyet. Más „titkot” is sikerült megtudni: a tagok nászajándékának értéke meghaladta a 10 000 forintot, a fiatal asszony már szobabútort vásárolt magának, mióta a Isz-ben van, az idén több, mint 50 mázsa gabona, 14 mázsa árpa, 400 forint a két fiatal jövedelme ß tsz-ben, az egyéb juttatásokról nem is beszélve. Amikor ezekről jött elő a szó, az „új" ember bátyja, Hegyi András elvtárs, aki jelenleg Néphadseregünk századosa, közbeszól: — Amikor én házasodtam, az egyik rokontól cipőt, a másiktól kabátot, a harmadiktól kalapot kértem kölcsön, mert még valamirevaló ruhám, sem volt, amiben elmehettem volna az eküvőre ... öccse, Sándor pedig gazdag hozománnyal nősült, gazdag a hozománya a menyasszonynak is: a tagok rengeteg ajándéka, ami pénzben is kifejezhető, de ugyanakkor nem lehet forintokban megszámolni az értékét e nagy család összefogásának. Nem, itt nem borjúról, disznóról van szó, hanem a 700 hold földről, a megnövekedett állatállományról és mindarról, ami ezt az életet biztosította minden szövetkezeti tagnak, köztük a két boldog fiatalnak, akik a lakodalom másnapján nászúira mennek. Csak menjetek Kiss Mária és Hegyi Sándor, érezzétek jól magatokat! Vigyetek hírül szép fővárosunkba, Budapestre is, hogyan élnek a szövetkezeti parasztok egy kis Tolna megyei falucskában. Vigyétek hírül, hogy mi lett a jutalma annak, hogy megalakulásától kezdve küzdöttek a szövetkezet felvirágzásáért ... És alapítsatok boldog családi otthont ... BODA FERE IC.
