Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-27 / 201. szám

1955. AUGUSZTUS 27.

NAPLÓ

3

PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS *

Ä tamási járási DISZ-szervezeteLc nyomában

Egy brigád ment a tamási járásba azzal a feladattal, hogy ellenőrizze a járás DlSZ-szerve- zeteinek életét, munkáját. Ellenőrizze, hogy a járás szervei, első sorban a pártszervezetek, mit tesznek az MDP Központi Vezetőség az ifjúság közötti munka megjavítására vonatkozó határozatának végrehajtásáért. A brigád tapasztalatairól naponként hírt adunk lapunk hasábjain.

Az első út a járási DISZ bízott Sághoz vezetett. Munkatervek, határozatok kerülnek elő a fiókokból. Ezek a tervek a Központi Vezetőség határozatai alapján ké szültek és éppen ezért tükrözik azokat a feladatokat, amelyeket a járási DISZ bizottságnak meg kell oldania. A tervek tehát alapjaiban véve jók. A végrehajtás azonban annál rosszabb. Nem emelkedik például közel sem olyan arányban a HISZ taglétszám, mint ahogyan a terv és a felsőbb szervek határozatai előírják. Naponta mindössze egykét fő a tagfelvétel, noha ennek tízszeresének kellene lennie.

A tervben adva van, hogy hány cséplő, silózó és takar- mányfcetakarító brigádot kelMEGJEGYZÉSEK

Mi a gazdaságosabb...?

A Tolna megyei Tanács Bánya és Építőanyagipari Egyesülésnek van egy petróleummal működő „MIB” motorja. Ez a motor most a dombóvári szervestrágyatele pen a szemcsézőgépet hajtja. A telepen rövidesen áttérnek a vil lsyiymotor meghajtásra, így ez a petróleumos motor feleslegessé válik. Sőt, nem lesz szükség arra -az ugyanilyen motorra sem, ami majd az ősszel érkezik meg.

Nemrég egy javaslat hangzott el az Egyesülés központjában a motor hasznosítására. Breuer Ottó elvtárs, a párttitkár javasolta, hogy ezt a motort fel kellene szerelni egy csille-alvázra, kis átalakítással ezzel lehetne von tatni a csilléket az Egyesülés egyik telepén. Indokolt ez a javaslat? — Feltétlenül. A téglagyárakban a legnehezebb fizikai munkák közé tartozik a belső szállítás, a föld, a nyerstégla szál lítása, a kemencéknél a be- és kihordás. E munkák egyrészét „Káréval" — targoncával — végzik, másik részét lóvontatású vagy kézi erővel tolt csillékkel. A javaslat szerint itt lehetne gép pel megkönnyíteni az ember munkáját.

„Nem lehet megvalósítani — utasította el a javaslatot Szénás Gyula, az Egyesülés főmérnöke. — Az ilyen motorral sok a baj, gyakran elromlik. Nincs hozzáértő szakember sem, aki kezelné. Nem alkalmas a pálya sem erre, nem érdemes próbálkomi vele. Mindezt egybevetve a motor ilzembetartása nem lenne olyan gazdaságos, mint lóval vontatni a csilléket, vagy emberi erővel tolni.” Alátámasztotta ezt azzal Tiogy tapasztalata szerint sehol sem vált be a gépi csillevontatás a téglagyárakban, ahol próbálkoz tak is vele, ma már nem használják a kisvontatókat. (Mindenesetre a széleskörű tapasztalatokra való hivatkozás indokolt, hiszen az elmúlt pár év alatt jó- néhány munkahelye volt a főmér nők elvtársnak.)

Végeredményben tehát nem lehet gépesíteni, fejlődni, maradjon minden a régiben. Ezek szerint falun is felesleges a traktor, -a vasutat jól helyettesítené a -postakocsi stb. stb.

lett volna szervezni. A tervnek azonban csak a felét hajtották végre.

Magyarszéki és Pintér elvtársnők, a járási DISZ bizottság munkatársai azzal magyarázzák ezeket a hibákat, hogy kevés a bizottságon a függetlenített mun katárs. Ez igaz, régóta vannak ilyen problémák. A hiba valóságos oka azonban az, hogy munkájukat a szervezetlenség és a kapkodás jellemzi. Ez így van még akkor is, amikor teljes létszámmal dolgoznak.

A feladatokat egyedül akarják megoldani, ahelyett, hogy aktíva hálózatot szerveztek volna és az aktívák segítségével küzdöttek volna a DISZ előtt álló feladatok végrehajtásáért.

Arra hivatkoznak a járási DISZ bizottságnál, hogy nincs olyan elvtárs, akit aktívaként bekapcsolhattak volna a DISZ munkába. Ugyanakkor a járási tanácsnál sok fiatal dolgozik, akik gyakran járnak a különböző köz ségekben, tsz-ekben. A járási könyvtárban is dolgoznak fiatalok, akiket megbízhattak volna

Nincs igaza a főmérnök elvtársnak. Már csak ezért sem, mert a szomszédban, a Tolnamegyei Téglagyári Egyesülésnél könnyen találna példát rá, hogyan vált be a gépi vontatás. A mázai gyárban tavasz óta a földszállító csilléket egy ugyanolyan átalakított motor — „vontató- kuli” — vontatja, mint amit Breuer elvtárs javasolt. Amikor a mázaiak megkapták, a motor már rossz volt, de rövidesen kapott egy nagy javítást, azóta nincs hiba vele. Egy tizenhatéves fiú kezeli, egy hét alatt tanulta meg a kezelését. Mázán a présgép földdel való ellátása azóta zavartalan, mióta ez a motor von tatja a csilléket.

Gazdaságosabbra? Egy napi üzemköltsége körülbelül 20 forint. Két ló munkáját végzi, aminek az eltartása kitenne legkevesebb napi 60—80 forintot. TeDISZ feladatokkal. Ha aktívahálózatot szerveznek, s jól irányítják. szervezik munkájukat, sokkal szélesebbkörű és eredményesebb munkát végezhetnének.

Nemcsak aktíva hálózata nincs hanem még a járási DISZ bizottság tagjai sem tevékenykednek. DISZ JB ülést nem tartanak rend szeresen. Két hónappal ezelőtt volt utoljára és a bizottság tagjainak csak kis töredéke végez munkát. A választott szerv helyett a JB függetlenített munkatársai irányítanak.

A DISZ járási bizottság nem is meri kellően saját munkaterületét. Ez nem újkeletű: félévvel ezelőtt is probléma volt. Akkor bírálatot kapott érte, de még nem javítottak munkájukon.

Nem tudják hány fiatal van a termelőszövetkezetekben, kö zülük mennyi a DISZ tag, hol, milyen teendők vannak a DISZ szervezetek erősítése terén.

így munkájuk kapkodó, nem célirányos és nem tudják oda irá nyítani mindig a legnagyobb

gyük hozzá, hogy a lovat akkor is kell etetni, amikor nem dolgozik. Az Egyesülésnél évek óta ne hézségek vannak a takarmányellátással, a rossz takarmányozás következtében gyakran leromlanak a lovak. Meg aztán — a lóra biztosan nagyobb szükség volna. Úgy hisszük, nem kell sokat vi tatni, hogy a motor gazdaságosabb-e.

Jobb-e emberi erővel szállítani? — Tizenöt-húsz évvel ezelőtt volt ez a tőkések véleménye, akik az emberi munkaerő olcsó sága miatt nem gépesítettek. Ta. Ián elegendő egy régóta ismert és az elmúlt évek alatt vérünkké vált jelszóra hivatkozni: „Nálunk a legfőbb érték az ember.”

Nem alkalmas a pálya a gépi vontatásra? Akkor lóvontatásra sem jó rossz pályán mindenképp kiugrik a csille, persze, a pályáerőt, ahol arra a legnagyobb szükség lenne.

Mindenekelőtt felelősség terheli a járási DISZ bizottságot azért Is, mert ráadásul kirakatpolitikát folytat. A jelentésekben például 5 ifjúsági cséplő munkacsapatot szervezett, a valóságban csak kettő van. Hasonló a helyzet a tagfelvétel és egyéb tevékenység terén. Tamásiban az egyik legfontosabb helyen nincs DISZ-szervezet, de mégis nyilvántartanak 99 tagot, akik lénye gében csak „papírostagjai” a DISZ-nek, mert évek óta nem törődött a DISZ bizottság ezzel a szervezettel.

A fiatalokban van lekesedés. Minden községben található erre példa. Pincehelyen, amikor egy kicsit elkezdtek foglalkozni a fiatalokkal nagy tömeget tudtak mozgósítani a gyűlésre és lelkesen munkához láttak.

A járási DISZ bizottságnál tehát súlyos hiányosságok vannak. A járási DISZ élet elhanyagolásáért felelősség terheli a DISZ bizottság tagjait.

kat meg kell javítani, talán kis átalakításra is szükség van.

Nem ismernek példát az Egy- sülésnél arra, hogy valahol bevált a gépi vontatás? — Akkor sem lehet kézlegyintéssel elintézni egy ilyen javaslatot. Tessék ki próbálni, jó lesze-e. Általában az új módszerek bevezetése nem megy minden nehézség nélkül. Lehet, hogy az első napokban, hetekben nehezebb igy dolgozni, mint a régi módon. De a későbbi eredmény bőven kárpótol az átmeneti nehézségekért. Ha ilyen felfogás uralkodna mindenütt, mint az Egyesülésnél, ma nem beszélhetnénk az újítók és újítások ezreiről, tíz ezreiről, nem beszélhetnénk arról, hogy iparunk több, mint háromszorosát termeli a háború előttinek, nem emelkednék évről-évre a dolgozók életszínvonala.

J. J.

Egyre szebb az életünk

Kolmann György és felesége régóta tagjai már a faddi „Győzelem’ termelőszövetkezetnek. Mint fiatal házasok kerültek a tsz-be és kezdtek dolgozni jövendő életük kialakításán. Szorgalmas munkájukért megkapták a becsületes jutalmat: 24.35 mázsa búza és 9.46 mázsa árpa került kis házuk padlására. A fiatal házaspár nagyon régi terve volt egy konyhagarniturának a vásárlása. 15 mázsa búzát adták el szabadfelvásárlási áron. A kapott pénzzel Budapestre indult Kolmann Györgyné Rozi nénivel, egy esős, barátságtalan nyári hajnalon. Azóta már hazaérkeztek. Na, de legyen a fiatalasszonyé a szó, aki élményét hazaérve férjének mesélte el.

— Sok mindenről beszélgettünk a hosszú út alatt és leginkább arról, hogy a sok eső bizony hátráltatja a cséplés befejezését. Egy idősebb paraszt bácsika is bekapcsolódott a beszélgetésbe, mondván:

— Arról igazán senki sem tehet, hogy állandóan esik az eső. Én erre azt válaszoltam, lehet, hogy erről nem tehet senki, de arról igen, hogy még mindig csépelnek a határban.

— Miért nem gépesítik az aratást? Lám, mi már el is felejtettük a cséplést, kiosztottuk a búzát, sőt, a felesleget már el is adtuk. Erre aztán nem tudott mit válaszolni a bácsi.

Közben megérkeztünk. Nem tudom neked elmondani, hogy mennyit mentünk egyik üzletből a másikba, míg végül a Baross-utcában kötöttünk ki. Elmondtuk ott az elvtársnak, hogy milyen messziről jöttünk és... elég az hozzá kifizettük a bútor árát és a raktárban megkaptuk. Utána folytattuk a vásárlást. Megvettük neked a ruhát, meg az esőköpenyt és a zsákokat. Egyszóval sikerült elköltenünk azt 3500 forintot, amit e célra szántunk.

— Hát röviden csak ennyit a vásárlás részleteiről. Ugye milyen szép ez a halványzöld színű konyhabútor, igazán én olyan boldog vagyok, hogy végre sikerült megvenni. Ne mosolyogj, tudom te is arra gondolsz, amit anya mond mindig, hogy nem akartam a tsz-be lépni. Nem tagadom, igaz. Akkor négy évvel ezelőtt azt mondtam anyámnak, hogy én nem leszek csoporttag és azt is mondtam, ha ő belép, és itthagyom. Aztán dehogyis hagytam ott, végül én is tsz-tag lettem.

— És ma azt mondom, hogy nagyon jól tettem, amikor ezt az utat választottam. Gondtalanul élünk és bátran tervezhetünk arról, hogy még az ősszel megvesszük neked a télikabátot, nekem a kerékpárt. Meglátod milyen szép lesz az életünk.

Holczmann József keresi az igazságot

Báta, 1949.

Decemberre hajlik az idő. A fák zúzmarásak és némelykor már ködösek, borultak, esőrehajlók a napok. Bent a konyhákban melegszenek az emberek, ilyenkor már nem nagyon van kedve senkinek sem az utcákat róni. Három ember mégis baktat, majd szaporázzák lépteiket, és egy-egy ház kiskapujában megállnak s utána benyitnak.

Ugyan ki lehet ez a három ember? Az egyik Holczmann József, a másik K. Molnár János és a harmadik Kálmán Miklós. Azokat a gazdákat keresik fel ezeken a decemberi napokon, akikre számíthatnak, mert Bátán termelőszövetkezet van születőiéiben. December 19-én befejezték a falujárást és 21-én a Megyei Tanács kimondta a döntő szót. Most már tehát hivatalosan is megvan Bátán a Vörös Zászló termelő- szövetkezet. Tagjai jobbára kis- majd középparasztok lettek. Elnöknek K. Molnár Jánost választották, egyik intézőbizottsági tagnak pedig Holczmann Józsefet.

Báta, 1950.

A tavasz szinte kiköveteli az embereket a földre. Szántanak, vetnek és a csírázásba indult mag nemsokára kapa alá sarjad. Most már babos, pettyes ruháktól és fejkendőktől taraállik a határ. A növénytermesztésben dolgozók között található Holczmann József is. Kapál, sarabol vagy éppen kaccsoz a gyapotban, már amilyen munka soron következik. Jó munkát végez, a tagoknak semmi panaszuk ellene. De van másnak. T. Sümegi István ekkoriban a Megyei Tanácsnál dolgozik és gyakran ki-kijárogat Bátára az új szövetkezethez. (Most a község tanácselnöke.) Az egyik alkalommal éppen gyapotot kapálnak a tagok, amikor ismét megérkezik. Beszélget az asszonyokkal és ekkor teszi azt a kijelentést Holczmann Józseffel kapcsolatban; „Minden körülmények között ki kell zárni a csoportból.“

A tagság két részre oszlott, de az őt pártolók kisebbségben maradtak és október 22-én kizárták a termelőszövetkezetből azt az embert, aki alapítótagja volt egy évnek előtte. Mi volt az indok? Az, hogy Holczmann József a Bátaszék—• Mohács között megkezdett vasútépítésnél elvállalta az éjjeliőrséget. De azt már nem kérdezték meg, hogy miért tette, hogy már akkor is hatvan éven felül volt és könnyebb munkára lett volna szüksége, mert gyengélkedett. Ahelyett, hogy biztosítottak volna számára valamilyen könnyebb foglalkozást, egyszerűen kizárták.

Báta, 1954.

Április van. Hol esik, hol fúj, hol meg éppen a nap süt; Bolondos egy időjárás. Holczmann József ügyében párttaggyűlést hívnak össze. A gyűlés eredménye, hogy Holczmann Józsefet kizárják a pártból, melynek 1945 óta tagja. Indok? Nem jár rendszeresen taggyűlésre, kilenc hónap óta nem fizet tagdíjat, politikai magatartása nem megfelelő.

Bizony ezek súlyos vádak. Most még csak arról kell meggyőződni, hogy igazak-e ezek a koholmányok.

Báta, 1955

Holczmann József mindezek után most itt ül a Vörös Zászló termelőszövetkezet irodájában és kéri a felvételét. Már közel a hetvenet tapossa, de életerősnek és fürge mozgásúnak nézi az ember. Újra termelőszövetkezeti tag akar lenni és annak a tagja, melyből öt esztendővel ezelőtt kizárták. Ö már csak úgy van vele, hogy idehúz a szíve, de most már nem egyedül jön, hanem a fiával együtt.

Ki is voltaképpen Holczmann József? Egy bátai kis- paraszt, akinek örökéletében 2,5 hold földje volt és a felszabadulás után kapott még öt hold juttatottat. Igaz azonban, hogy 45 előtt mindig volt bérelt meg feles vagy harmados földje, de így is az összes nem haladta meg a 10 holdat. És az is igaz, hogy néhanapján, amikor már nem bírta erővel egymaga, mert a felesége beteges, hát fogadott egy-két embert napszámba. Volt ő bányász is, járt Belgiumban, ahol megismerkedett a szocializmus eszméivel és amikor hazajött, hát a kabátbélésében hozta a tiltott könyveket. És az is igaz, hegy jónéhányszor meghurcolták őket a csendőrök. Már mint a kommunista érzelműeket, mert voltak többen. Mostanában mégis azt fogták rá, hogy politikailag nem megbízható és németek kvártélyozták be nála magukat.

T. Sümegi István nagyon jól ismeri Holczmann Józsefet. Egy falubeliek. Nincsenek is jóba, mégis ha kérdezzük tőle, hogy fennállnak-e ezek a vádak, nem tud biztosat mondani, csak annyit, hogy ő is úgy hallotta és meglehet, hogy nem igaz az egész.

KIZÁRTÁK A PÁRTBÓL,

de ki az, aki a legjobban követelte. Lukács József, a termelőszövetkezet párttitkára, aki, mint Bátán tudvalévő dolog, két párttagkönyvvel szaladgált sokáig. Az egyik szoedem tagkönyv volt, a másik meg a Kommunista Párttól kapott tagkönyv. És az is ismeretes róla, hogy semmiféle politikai oktatást nem tart, kevesen járnak el a taggyűlésre, melyet ő tart és hogy a termelőszövetkezetben csak a saját hasznát nézi, mert már több esetben előfordult, hogy jogtalanul még 20 munkaegységet is beírt magának egy-egy hónapban. Egyik alkalommal is 70 egynéhány munkaegység szerepelt a könyvében. Csupán egy hónapra.

Holczmann József keresi az igazságot, mert úgy érzi, hogy őt jogtalanul zárták ki a termelőszövetkezetből és még jogtalanabbul a pártból. Mert a termelőszövetkezet jelentette szamára a boldogulást, a párt pedig az életet, a biztató erőt, most mind a kettőt elvesztette. Keresi az igazságát, de eddig még a Lukács József-féle párttitkárok miatt nem sikerült megtalálnia. És mindaddig nem sikerül, amíg ennek az ügynek a tisztázásához hozzá nem fognak az illetékes szervek. Döntsék el végre, hogy Holczmann Józsefnek hol a helye, hogy érdemes-e a termelőszövetkezeti tagságra és méginkább azt, hogy jogosan, avagy jogtalanul zárták-e ki a pártból. Mert ha nem, akkor egy középparasztnak, akit a népi demokrácia tett azzá, ott a helye a termelőszövetkezetben és ott van a helye a párt sorában. És döntsék el végre azt is, hogy Lukács József érdemes-e a párttitkárságra, mert a bátai ter- melőszövetkezti tagok meggyőződése az, hogy nem!

*' Kovács József