Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-25 / 199. szám

1955. AUGUSZTUS 25.

NAPLÓ

3

FflCÄNKERTI JEGYZET;

Ami egy kitüntetés mögött

Kitüntetés. Milyen régi szó ez nyelvünkben és mégis mennyire új azok számára, akik ebben részesülnek. A fá- cánkertiek is valahogy olyanformán voltak vele, hogy bármennyire is hétköznapi, fa kiált ennek a szónak az értelme, augusztus 20-án mégis tartalommal, csillogással telt meg számukra. Miért is ne ’ Hiszen nem mindennapos dolog az, hogy valakit kitüntetnek. Már pedig az ő termelő- szövetkezetüket kitüntették, mert a felszabadulási verseny második szakaszában országos viszonylatban a harmadik helyezési érték cl. De a kitüntetésről szóljunk csupán, mely egy emléklap és 10.000 forint? Vagy csak arról, hogy a szövetkezet tagjai ezen a napon este táncra perdültek, a fiatalok és még az öregek is megpróbálták. eljárni a ropogós csárdást? Vagy, hogy az öreg 75 éves Toncsa bácsi régi, régi dalba kezdeit és még a pesti vendégek is vele együtt emelgették a borospoharai ? Megkapták a munkájuk elismerését igazoló kitüntetést és kész. Di miért kapták?

Erre a kérdésre

Póth elvtárs szerint két szóval meg lehet válaszolni: „Ipái kodás, összefogás”. Igen, ez az, ami megvolt és megvan a fácánkerti Vörös Hajnal termelőszövetkezet tagjaiban. Kevesen vannak, mindössze ül tagot és 300 hold földet számlálnak, de ez nem befolyásolta törekvő, szorgalmas munkájukat. Póth elvtárs szerint: „Iparkodtunk és nem maradt el a teljesítés sem, meri úgy szép az, ha rendben van vele az ember.” De méghozzá mennyire rendben vannak vele a fácánkertiek! Nem hiányzik őnekik már semmi a

beszolgáltatásból, mint csak 30 százalék baromfihátralék, a földeken meg a jó gazdához illően, elvégeztek mindenféle munkát időben. Hát így történt meg, hogy országos viszonylatban megszerezték a harmadik helyet, de egyben azt is hozzáteszik, hogy nem szeretnének sokáig harmadikak lenni. Pályáznak a második vagy az első helyre. Nem lesz könnyű dolog elérniök, de nehéz sem, mert ahol ennyire egyek a tagok és ahol eny- nyire összefognak, ott minden megoldható.

A múlt hónap egyik nap ján történt. A gép csépelte az árpát. A szerződtetett cséplőmunkások csak délig dolgozlak. Délután ünnepelni mentek. Az ég peremén felhők gyülekeztek. A vezetőség szavára a termelőszövetkezet tagsága egyemberként állt a cséplőmunkások helyére és a délután folyamán még 110 mázsa árpát vert le a dob. Másnap esett, de már csak üres kalászokat talált a kazalban az eső. Hát ilyenek a fácánkerti termelőszövetkezet tagjai. Este tízig, tizenegyig kellett a kombájntól szállítani a gabonát, szállították! Háromszor, négyszer vagy ötször kellett a dohány egy-egy darabját megkapálni, elvégezték! El, mert tudták, tudják és megértik: csakis a jó munka ontja a pénzt. Előleget nem osztanak, de ha bárme- lyikőjük rászorul, csak bemegy az irodába és kér két vagy háromszáz forintot. Min díg van.pénz. Szóval igényeiket saját maguk elégítik ki saját munkájuk által. Es most már belátja a tagság, ahogy dolgoznak aszerint csurran, vagy éppen csöppen a pénz. De náluk már inkább csurran.

j Vajon véieflen-e

az, hogy idén a jó termés mellett csak egy kiló 15 deka árpát, négy kiló kenyérgabonát osztottak és tengeriből csak két és fél kilót kapnak a termelőszövetkezet tagjai? Nem! A munkaegységeik után járó 3—4 mázsa árpa, a 12—15 mázsa kenyérgabona, no, m*g még a prémiumból és a háztájiból származó termény untig elegendő nekik. A termelő- szövetkezet tágjai ma már megértik és tudják azt, hogy a közösben bentmaradt egy vagy másfél mázsa gabona ott a háromszorosát fizeti vissza, mert amíg ő esetleg kapna érte 300—450 forintot, addig a szövetkezetben a sertések híznak, a tehenek jobban tejelnek és lehet, hogy a jövő esztendőben augusztusig nem 180.000 ezer forint lesz a bevételük a sertésállományból, hanem talán másfélszerese, és a tehenek sem havi 8— 10 ezer forintot jövedelmeznek, hanem éppen 15 ezret. Ez pedig azt jelenti részükre, hogy igényeiket mégjobban ki elégíthetik, hogy munkaegységükre még többet fizetnek. Eleinte csűrték így, csavarták úgy a dolgot, míg azután maguktól rájöttek arra, hogy érdemesebb a termelőszövetkezet jószágállományába ,b*le ölni’ mindent, mintsem párszáz forintot kapni a terményért, amit úgyis hamar elköltenek.

Nem arról

van itt szó, hogy feleslegesen tartanak vissza terményt. Egy általán nem. Tavaly sem és idén sem így cselekedtek, mert az idén visszatartott négy vagon árpa és hat vagon májusi morzsolt kukorica feltétlenül kell a 300 juhnák, a

van

250 sertésnek — melyből jövőre 150-et hizlalnak az idei 100 darab helyett — a 98 szarvasmarhának és a 20 lónak. De gondolnak arra, hogy a takarmány bőségesen elegen dő legyen a jószágállománynak, mert a legjövedelmezőbb az ő viszonyukban is mégiscsak az állattenyésztés.

Nemcsak az egész termelő- szövetkezet jó munkáját ismerte él államunk, amikor jutalomban részesítette a fácánkertieket, hanem külön elismerésként „Munka Erdem- rend"-del tüntette ki Tancsa József sertésgondozót, Vecsei János tehenészt és Strasszer Jáno$ kocsist. Ezek azok az emberek, akik a legtöbbet tettek a termelőszövetkezet jövőjéért és jelenéért.

.. . Emberek jönnek, emberek mennek. Beszélgetnek egy pár szót Póth elvtárssal. Egymásnak újságolják, hogy idén 16—18mázsa dohány terem holdanként, hogy a falúból ez is belépett, az is belépett, hogy ezek és ^ezek még gondolkodnak. Utána kérnek a magtárból, kinek mire van szüksége és elmennek vissza a munkahelyükre, hogy saját területükön újból munkához lássanak és hogy a legjobbat és a legtöbbet adhassák egymásnak munkájuk által...

...Öröm nézni

ezeket az embereket, lelkesedésüket, küzdésüket, és aki figyeli őket, megérti, hogy az elismerést nemhiába kapták, és azt is tudja, hogy a harmadik helynél nem állnak meg, mert szorgalmuk, munkájuk jobbra serkenti és kötelezi őket.

Ez az, ami egy kitüntetés mögött van.

(K. J.)

A párt

hívó szavára...

SZÉP KAROLY

elvtárs a Simontornyai Bőrgyár munkaügyi osztályvezetője falun nőtt fel, ismeri és szereti a falusi életet és a Közpon'i Veze őség legutóbbi határozatai nyomán elhatározta, hogy ismét falura megy dolgozni és közvetlenül is segíti a mezőgazdaság szocialista átszervezését.

Dombóvár község főterén kü- ipnös változás történt. Egyik napról a másikra nőttek ki a föld bői a pavilonok, a vörössalakú röplabdapálya. Az ünnepi beszéd elhangzása után a község dolgozói a kiállítás megtekintésére Indultak.

A pavilonokban állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok növényeit láthatták. Az Alsóleperdi Állami

Gazdaság pavilonja mellett az egyéni gazdák kiállított növényei sorakoztak: rajtuk a bírálóbizottság döntésével.

A búza első díját nyerte Kelemen György naki dolgozó paraszt 20 mázsás átlagterméssel.

Második Kiss Mihály Döbrö- köz szintén 20 mázsás átlagterméssel.

Egy példamutató fiatal

Takács Ferenc DISZ fiatal a mözsi gépállomás traktorosa. Nemrégiben vette fel a pártszervezet párttagnak. A traktorosok és cséplőcsapatok versenyében Takar s Ferenc elvtárs és az ott dolguzo Szegedi munkacsapat az első.

Az őszi árpa első díját Bucsi Mihály naki dolgozó paraszt vitte él 27.16 mázsás átlagterméssel.

Második Orbán Imre Döbrököz A tsz-ek búzájának versenyében a naki Ut a Szocializmus Felé termelőszövetkezet nyerte. Második lett a kocsolai Petőfi csoport.

A kukorica első díját Bodó József dolgozó paraszt nyerte, aki

tavaly az országos mezőgazdasági kiállításon második lett 60 mázsás holdankénti terméssel. Az idén 65—70 mázsát vár egy holdról. Távolabb a kisgépek kiállítása és az állatkiállítás csalogatta a közönséget. A községi tanács az ünnep mindkét napján gondoskodott a lakosság szórakoztatásáról. Kulturális rendezvények, sport események szórakoztatták mindkét nap a kiállítás látogatóit.

Mezőgazdasági kiállítás Dombóvárott

A nyári idényben legjobb ■eredményt elérő talajmunkát végző traktorvezetők között ■első Balogh Gyula sárpilisi traktoros, teljesítménye 72.3 műszáknorma. Második a szedresi Kovács István 66.3 müszaíknorma, harmadik a szedresi Benke István 65.5

A Gépállomások Megyei Igazgatósága jelenti:

műszaknorma teljesítésével.

A cséplőgépkezelők versenyében változatlanul Takács Ferenc vezet. Második Kleiner József, a pincehelyi gépállomás traktorvezetője. Aug. 19-én kimagasló eredményt ért el brigádjával, 1070-es gépével 259 mázsa búzát csépelt el. Harmadik Kiss András pincehelyi traktoros.

A nyári terv teljesítésében a gépállomások közt legjobb az iregszemcsei gépállomás, az egy gépre eső műszaknormák száma 37, 79.4 százalékra teljesítette nyári tervét. Második a pincehelyi gépállomás, az egy gépre eső műszaknormák száma 36.7, nyári tervét eddig 50.9 százalékra teljesítette. Harmadik a szedresi gépállomás, az egy gépre eső műszaknormák száma 35.8, nyári tervét 74 százalékra teljesítette.

KÖNYVISMERTETÉS

Rezac: Riadalom a Kovács-utcában

(Ifjúsági.)

A Kovács-utca egy csehszlovákiai iparvárosban van s látszólag semmi nevezetességgel nem büszkélkedik. Munkások és más kisemberek lakják s a fűszeres itt éppúgy csal, mint bárhol másutt a kapitalista világban. A riadalom ott keletkezik, hogy Ferkó, a boltos 13 éves kifutója felfedezi: a fűszeres többet követel vevőitől, mint amennyit beírókönyvében feljegyzett.

Nagyék úgy indultak el Tengelicről, hogy jóformán nem is tudták, mit akarnak venni. Nagyék ugyanis ott vannak minden környékbeli vásáron és annyi mindent vásároltak az utóbbi egy-két év alatt, hogy hirtelenében nem Is tudják elsorolni. Minden osztáskor bőven jut részesedés a tengelici Petőfi-ben és ma már gondolkodniok kell, ha vásárba mennek, hogy mit is kellene még venni, mi hiányzik a ház4 tartásból. A férj megajándékozta már feleségét új szoba- és konyhabútorral, ruhaneműt is annyit vettek már, hogy alig fér meg otthon a lakásban.

A vásárban mindjárt megálltak az első sátornál, mert látták, hogy ott szép gyermekruhákat árulnak. Kiválasztottak három szép öltönyt és leblokkoltatták. — Hadd örüljön a gyerek — mondta Nagyné.

Dehát a papának is kellene valami... — Neked meg vegyünk egy szép ünneplő nagykabátot — biztogatta férjét. A következő sátorban megvették azt is. Az erszényen még nem nagyon látszott, hogy jóval több, mint ezer forintot kivettek belőle és elhatározták, hogy vesznek egy pár csizmát is.

Jó, hát akkor legyen rámáscsizma...

Megkerestek egy bőráru pavillont; — Milyen csizmát parancsolnak — kérdezte tőlük az elárusító — Munkacsizma kellene, mert ami van, az már kopottas. — A pultra kerül néhány pár munkacsizma, Nagy Ferenc pedig válogat. Az asszonynak azonban máshol jár a szeme, a hosszú rúdon lógó csizmákat mustrálja. Egyszer megszólal:

— Te, apjukom, az ott sokkal szebb, meg hát mégiscsak rámáscsizma. Hamár veszünk, akkor ne akármilyent vegyünk.

— Jó, hát akkor legyen rámáscsizma/ egyezett bele a férj. Jól szemügyre veszi azt is, megpróbálja. Olyan, mintha a lábára szabták volna és az asszonynak is annyira megtetszett, hogy most már semennyiért sem állna el a rámáscsizmától. Magában már azon morfondírozik, hogy .mikor lesz rá alkalom, amikor férje az új csizmában csárdásozni hívja. Kifizetik a 772 forint néhány fillért és elköszönnek az árustól.

— Hova menjünk, merre menjünk, mit vásároljunk — kérdezgetik egymástól. Végül kisütik, hogy jó lenne már meginni egy pohár sört, hátha utána jobban megy a gondolkodás. Meghívják a sógort, Viedermann elvtársat is, és sörözgetés közben aztán „kiderült”, hogy az új csizmához illene egy új nadrágot is venni. Amikor ezt is megveszik, a férj kezdi bizto- gatni az asszonyt: — Vegyél már magadnak is valamit, legalább egy ruhát, hogy neked is legyen emléked a Vidám Vásárból.

— Ruhát most nem veszek — mondja a fe leség. — Inkább ... inkább vegyünk egy bográcsot, mert a disznóölésnél majd szükség lesz rá.

Olyan bogrács azonban nem volt, amilyet az asszony szeretett volna, mert a kisebb méretűeket mind elhordták. A férj azonban „felvilágosította”: — Úgy is vágunk legalább kétmázsás hízót és ha kis bográcsot ' veszünk, csak

kínlódás lesz a vége.

Végül vettek egy hatvan litereset 278 forintért.

Közben előkerült valahonnan a sógorkislány: — Gyere csak Erzsikém, neked is veszünk egy szép ruhát. A nyáron megetetted a kiskacsákat, kiscsibéket, amikor dolgozni jártam a szövetkezetbe, ez lesz az ajándék. Nagyné ezzel megfogta a kislány kezét, odavezette a női készruha pavillonhoz. Egy szép ünneplőruha lett az ajándék, Erzsiké maga választotta ki, hogy melyik legyen.

Dél felé aztán végétért a vásárlás, de annyi volt a holmi, hogy cipeléséhez még segítségre is szükség volt. Megkérték hát Viedermann bácsit, hogy segítse odavinni a sok árut a szövetkezet lacikonyhájához, ahonnan majd a teherautó hazaviszi.

BODA FERENC