Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-19 / 195. szám
1955. AUGUSZTUS 19. NAPLÓ 3 A „legöregebb66 szekszárdi vasutas Párt és pártépítés Javult a tag- és tagjelöítfelvételi munka a tamási járásban Néhány hónappal ezelőtt bíráltuk a tamási járás pártszervezeteit és szerveit, mert nem nagy gondot fordítottak a tag- és tagjelöltfelvételi munkára. Az azóta eltelt hónapok alatt jelentős javulás állott be ezen a téren. Hu a statisztikát nézzük, már akkor is megállapíthatjuk ezt: a múlt hónapban például mintegy 40 tagot és tagjelöltet vettek fel. A tagjelöltek nagyrésze termelőszövetkezeti tag. A pártépítési munkának ezt a részét tehát is létrehozták a pártszervezetet, sőt, megalakulása óta már két új tagjelöltet is felvettek és a következő taggyűlésen ismét tárgyalnak tagjelöltfelvételi kérelmet. A tsz fiatal pártszervezete tehát nagy gondot fordít saját sorainak számszerű erősítésére Is. A Nsgykónyihoz tartozó Med- gyes-pusztai termelőszövetkezetben néggyel növekedett a pártszervezet létszáma és szinte mindenütt van eredmény a tag- és tagjelöltfelvétel terén. vettek fel tagjelölteket, ahol egyébként a tsz tagságának mintegy 50 százaléka párttag. Hogy milyen körültekintő munkát végeztek az új tag- és tagjelöltek felvételénél, arra jó pél da az is, ami az értényi Dózsa termelőszövetkezetben történt: Király elvtárs, a tsz egyik tagja kérte tagjelöltfelvételét, de a tagis sokkal nagyobb gondot fordít a párt utánpótlásának biztosítására, mint néhány hónappal ezelőtt. Elsősorban olyan munkát igyekszik végezni, hogy lehetőleg a DISZ-titkárok párttagok, vagy tagjelöltek legyenek. Ezen a téren már jelentős eredményt összekapcsolták a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésével. Az új tagok és tagjelöltek között vannak gépállomási, állami gazdasági dolgozók és egy egyéni dolgozó paraszt is. Javult tehát az új tagok és tagjelöltek szociális összetételének aránya. A tag- és tagjelöítfelvételi munka javulása következtében lehetővé vált több pártszervezet létrehozása, különösen olyan helyeken, ahol arra nagy szükség volt. De hozzátehetjük azt is, hogy a járás területén nemcsak azt vették figyelembe, hogy számszerűleg növekedjen a párt taglétszáma, hanem elsősorban azt, hogy ezáltal erősödjenek is a pártszervezetek. Uj tagot és tagjelöltet csak azok közül vettek fel, akik a termelő és politikai munkában egyaránt jól megálltak a helyüket és bebizonyították, hogy minden erejükkel készek küzdeni a párt politikájának végrehajtásáért. Erről tanúskodik, hogy még ság elutasította, mivel jó munkája ellenére magatartásában olyan kifogásolnivaló van, ami nem egyeztethető össze egy tagjelölt magatartásával. Természetesen nem zárták el a párthoz vezető utat előtte, mert továbbra is nevelik, foglalkoznak vele, hogy minél előbb változtasson magánéletén és alkalmas legyen pártunk tagjelöltségére. ért el: míg januárban a DISZ- titkároknak csak 11 százaléka volt párttag, addig ma már 49 százaléka tagja pártunknak. Júliusban 13 fiatalt vettek fel a pártba és mind a DISZ javasolta. Természetesen nemcsak a DISZ titkárokat, hanem a többi fiatalokat is úgy neveli a járási DISZ- bizottság, hogy közülük minél többet javasolhassanak pártunkba tagjelöltnek. Ezek az eredmények, ez a jelentős előrehaladás nem jelenti azonban azt, hogy minden a legnagyobb rendjén van a tag- és tagjelöltfelvételi munka körül a tamási járásban. Az eredmények igazolták, hogy a járás kommunistái képesek eredményt elérni a párt számszerű fejlesztése terén, de beigazolódott az is, hogy a járásban még mindig nem szüntették meg a tag- és tagjelöltfelvételi munka kampányszerűségét. A júliusi számottevő eredmény után például augusztusban már visszaesés tapasztalható. Ezt pedig azért nem tudták felszámég e kampányszerű tag- és tagjelöltfelvételi munka közben is megfeledkeztek az új termelőszövetkezeti tagokról. Mint mindenütt, ebben a járásban is állandóan növekszik a tsz tagok létszáma és nyilvánvalóan köztük is akad olyan, aki alkalmas pártunk tagjelöltségére. Ez annál is inkább így van, mert a nagyüzemi gazdálkodás útjára való téréssel bebizonyították, hogy egyetértenek pártunk politikájával, követik a párt útmutatását és nyilván ez az alapvető a tag- és tagjelöltfelvételnél is. Az utóbbi hónapokban jelentősen növekedett a tamási járásterén egyedül Fornádot lehet megemlíteni, mint jó példát. Itt a közelmúltban 7 párttagot vettek fel, de egy elvtárs tagjelölt- ségl Idejénél sem volt túllépés. Annál rosszabb a helyzet Tamási községben, ahol csak a községi alapszervezetnél 11 olyan elvtárs van, akiknek tagjelöltségi ideje lejárt és ezeknek a száma hónapok óta legfeljebb egy-két fővel csökkent. Helytelen, hogy a nők háttérbe szorultak a tag- és tagjelöltmolni, mert a tag- és tagjelöltfelvételi munkával még mindig nem foglalkozik az egész párttagság, hanem csak a pártfunk- ciónáriusok. Nagykónyiban is, Ozorán is és szinte minden községben az tapasztalható, hogy csak beszélnek arról, hogy a párt új tagokkal és tagjelöltekkel való megerősítése minden kommunistának feladata. — de a szavakat nem követik a tettek, így aztán ha a párttitkár ,.nem ér rá” ezzel foglalkozni, nem tö rődik vele senki, és természetesen eredmény sincs. Ez a járásban mind addig periodikus lesz, amíg nem érik el a pártszervezetek, hogy minden kommunista felelősséget érezzen ennek az állandó feladatnak a sikeres megoldásáért. bán a párt taglétszáma, de nem csökkent az olyan tagjelölteknek a száma, akiknek a tagjelölt ségl ideje már lejárt. A pártszervezetek jó részénél még mindig az a vélemény: „Nem fejlődtek annyit, hogy javasolni mernénk őket tagnak". Ez sok esetben igaz, de a párt- szervezetek azt már nem nézik meg, hogy saját maguk mit tettek a tagjelöltek fejlődése érdekében. A valóság ugyanis az, hogy semmit, és ezért „nem fejlődtek” a tagjelöltek, a felelős ség tehát az alapszervezetek vezetőségeit terheli elsősorban, da felelőssek értük a többi kommunisták is. felvételnél. Amikor a számszerű eredmény a legjobb volt, akkor is mindössze csak két nő volt a tagok és tagjelöltek között. Van tehát még bőven tennivaló a tamási járásban, ahhoz hogy alapjaiban megjavuljon a tag- és tagjelöltfelvételi munka, mert még nem szüntették meg a kampányszerűséget és nem érez érte felelősséget az egész párttagság. Püspök István — a „legöregebb“ szekszárdi vasutas. Mái nem életkorra a legöregebb, hanem szolgálati idejét nézve. 1915 április 19-én lépett a vasút szolgálatába. 1948-ban nyugdíjba ment — azért ilyen korán — mondja, mert az első világháborúban katona volt és az ott eltöltött évek duplán számítanak. De aztán egy évi pihenés után — amikor lehetőség volt rá, visszajöttem a vasúthoz dolgozni. — „Az egészség megvan, még bírom egy jó ideig, meg aztán mi tagadás, szükség van a pénzre is “ — mondja. És itt kerül szóba a múlt. „Harmincnyolc éves voltam, amikor megnősültem — mondja. — A régi időben nem vághattak olyan bátran neki a; életnek a fiatalok, mint most, bizonytalan állásra nem lehetett nősülni.“ — Pedig a vasút abban az időben sokak szemében biztos, nyugdíjas állást jelentett. Püspök elvtárs édesapja tanító volt, öten voltak testvérek. Nem volt könnyű a szerény tanítói fizetésből felnevelni az öt gyereket, így aztán néki is le kellett mondani arról, hogy tovább tanuljon. Pedig festő szeretett volna lenni, iparművészeti iskolába járni, de édesanyja lebeszélte. „Te is olyan éhenkórász akarsz lenni, mint akik házról-házra járnak, árulni a képeiket? — Inkább valami biztos állás után nézzél.“ — Igv került a vasúthoz. Tizennyolc évig dolgozott irodában, de úgy, hogy pálya-1 munkásként szerepelt az elszámolásnál. Akkoriban divatban volt a vasútnál az ilyesmi többen dolgoztak így. A munkákat el kellett végezni, de az engedélyezett irodai létszám alacsony volt. Amikor kérte kinevezését. véglegesítését, azzal biztatták, „majd ha meghal vaiaki, annak a helyére pályázhat.“ — Persze, ha így egy hely meg is üresedett, már négyen, öten számítottak az állásra. Csak 1936-ban került sor a kinevezésre, egy évvel előtte nősült. Ezért olyan fiatalok a gyermekei, az egyik második gimnáziumba, a másik nyolcadik általánosba jár. Kell a pénz tehát a család fenntartására. Ma egészen más a helyzete a vasút dolgozóinak, Püspök elvtársnak is. Munkatársai szeretik, sokszor fordulnak hozzá, a „papához“ tanácsért, felvilágosításért, hiszen a pályafenntartási munkáknak nincs olyan területe, ahol ne lenne ismerős, Pontos, jó munkát vége/,, büszke rá, hogy nála még egyetlen alkalommal sem sürgettek határidős munkát, jelentéseket. Jó munkájával példát mutat a fiatal dolgozóknak. Közel félmilliós költséggel elkészült a gyönki járási kultúrház Régi vágya már a gyönki járás dolgozóinak és kultúrmunká- sainak, hogy egy jólfelszerelt járási kultúrház segítse munkájukat. Közel 2 éves munka után végre elkészült a kultúrház. Államunk közel 420 000 forintos beruházással teljesítette a gyönki járás dolgozóinak kívánságát. Már a közeljövőben méltóan kifogja elégíteni a járási kultúrotthon a járás dolgozóinak szükségleteit. Modern új felszereléseivel, szakköri készleteivel. Ünnepélyes megnyitója pedig, melyen a járás és a község lakói ból igen sokan részt vesznek augusztus 20-án, Alkotmányunk ünnepén lesz. Áz ozorai 11. Pártkongresszus Termelőszövetkezetben az ozorai Petőfi Tsz-ben is Á DISz járási bizottsága Á járás pártszervezetei Á tagjelöltekkel való foglalkozás így törté... Petrás Béla és Pánczél József faddi gazdák, ■a két jóbarát ,egy szép napon a szövetkezeti gazdálkodás útjára léptek. Eddig talán rendben is lenne, de... an az úgy néha, hogy rosszakaratú emberek, különösen, ha termelőszövetkezet ellen kell agitálni, arra törekednek, hogy az újonnan belépett tsz-tagokat ellássák „jó” tanácsokkal. így volt ez Faddon is, ami- hor Horváth János Pánczél gazdát akarta „meggyőzni” cselekedete helytelenségéről. — Na, Jóska, már te is. Beléptél, újra cseléd akarsz lenni, ott megint parancsolnak. Elment neked a jobbik eszed?! És igy tovább, mondta, de mondta a Horváth végnélkül. Annyit beszélt Pánczél gazdának, hogy az már azon a ponton volt, hogy elmegy a tsz-be és megmásítja adott szavát. Pedig ez nála nagy szó lett volna. Tépelődött, gondolkodott, hogy mitévő legyen, idegességében persze összekoccant az asszonnyal is. Az asszony pedig panaszra mert Petrásékhoz, mondván: — Telebeszélték a párom fejét, megint olyan, hogy nem lehet vele beszélni. Az a Horváth bolondítja, én nem is tudom, hogy mi lesz ennek a vége. De megyek is már, látom jön haza az uram. Kedves szomszéd, beszéljen az urammal, mert én nem tudom, hogy mi lesz. — Tudja mit, nénémasszony, küldje át hozzám a Jóskát, mondja, hogy üzenem segítsen felrakni egy rönköt a kocsira. Majd akkor én kiverem a fejéből azt a pletykát. T gy is történt, a semmit sem gyanító gazda szó nélkül átment barátjához. — Ne haragudj komám, hogy éthivattalak, de egyedül nem boldogulok ezzel a rönkkel. — Hallottad testvér, újabb tagokkal gyarapodtunk. Úgy látszik, nagyon sokan követik példánkat, mit szólsz hozzá? — Hallottam, hogy léptek be. — Én már sokat gondolkodtam testvér, hogy milyen jó lesz ott. — Hát majd meglátjuk. — Megvesszük végre a tehénkét, tejbeadás nem lesz és ha mi nem fogyasztjuk el a tehén hasznát, akkor el is adhatjuk. — De a keserves mindenségit a világnak — tört ki Pánczél gazda a csendes szóra — nekem úgy telebeszélték a fejem, hogy azt sem tudom hányadán vagyok. Ami rosszat csak lehet mondani a tsz-ről, azt szinte naponta sugdossák a fülembe. Édes egy komám, ha igazán a barátom vagy, akkor segítsz rajtam, mert belebolondulok ... — Nézd Jóska, tudod, barátod vagyok. Nekem el kell hinned azt, hogy ez a Horváth hazudik. Neked állandóan csak a rossz oldaláról mutatja be a termelőszövetkezeti életet. De nem szabad felülnöd az ilyen beszédnek, nem vezethet félre senki, mert látod hogyan dolgoznak a tagok ... — Látom, látom, de ... — Nincs itt semmi, de és ha még egyszer hozzád be meri tenni a lábát az a szájhős, zavard ki, úgyhogy a lába se érje a földet. Nincs arra szükség, hogy a te családi életedet bárki is feldúlja. Nyugodj meg komám, igy van ez helyesen bármit is beszélnek az emberek. N em is lennének barátok, ha ők kelten nem értenék meg egymást. Persze, hogy sikerült tisztázni mindezt és Pánczél József azzal a megbékéléssel és szilárd elhatáro zással ment haza, hogy őt elhatározásában többé soha nem fogja senki megingatni. B. R. Már csak a gróf hiányzik... ígas mese Egyszer volt, ________j h ol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl..., de Si- montornyán innen, egyszóval Tolna megyében van egy község, s annak neve Pálfa. Itt történt; Budapestről 1950-ben mint nemkívánatos személyt, kitelepítettek egy Heves megyei faluba egy „jobb sorsra” érdemes, egyesek által, de különbözőképen elbírált nagyszorgalmú férfiút. Ezen a bí- rálgatáson aztán sokszor el is gondolkodik őkelme. Sokszor vitába száll önmagával: Hát olyan nagy baj az egyeseknek, hogy én alezredes voltam? (Azok az „egyesek” azonban úgy tudják, hogy vezérkari ezredes volt, s a Don-nál egy hasonszőrű komájával nagy „matadorok” voltak.) — Hiába nem méltányolnak ma már semmit — sóhajt néha, s búsan emlékszik a pesti planírozási munkára, s a Heves megyei erdőkben végzett hasznos tevékenységeire, melyeket saját „vezérkari” kezével művelt. Jött azonban egy rendelet, s ennek hatására álmot látott. A jó tündér tanácsára Pálfát választotta ki a jobblétért, a felemelkedésért vívott harc színteréül. A jó tündér nem is csapta be. Az igaz, hogy eleinte v út némi kellemetlensége, de ezek úgy lepattogtak róla, mint a falról az odahaj igáit borsó. Hogy is volt csak? | Ja, igen, a csemetekert esetében. Nem, itt sem méltányolták hadvezéri talentumait. Metszegette, nyesegette az erdőgazdaság kebelén belül a csemetéket. Ez ugyanis KÖny nyebben esett, mint kapálni. De megpróbált ó másfajta csemetéket is nyesegetni. Főként a körülötte dolgozó fiatalokat. — Ne siessetek, hova rohantok — mondogatta a brigádja tagjainak. — Az igaz, hogy keresünk, de meddig, amíg le nem veszik a normát. Azoknak azonban beszélhetett, az igaz, hogy azt sem sokáig. (Lehet, hogy felkkl- lött agyában: máskép volt ez a fronton, csak lehetne itt is egy kis ici-pici kikötést alkalmazni ... menne ez, mint a karikacsapás, vagy legalábbis megindulna.) Az ifjak hamar félreállították. Egyedül alkotott ezután már egy egész brigádot. Mivel vezetési tudományának gyakorlását nem adta fel, kitiltották még a paradicsomból, illetve bocsánat, a csemetekertből is. Ekkor már szinte kételkedett a jó tündér igazmondásában ... Hát te is fiam, Brutus .. . Hát már te sem, te jó tündér, te sem respektálsz senkit és semmit — gondolhatta bizonnyal. S a jó tündér _______| i smét álmot bocsátott mintegy kiengesztelésképpen Szatmári Béla szemeire. A tanácsa nyomán 1954 őszén a gyermek- otthonhoz kapott be, először, mint alkalmi segédmunkás. De oly szakértelmet árult el a favágás és miegymás területén, hogy a vezetők télire 1 — mivel kint úgyis hideg van — megtették állandó alkalmazotti minőségben, fűtőnek. Azt már a jó tündér (s talán még egy néhányon) tudja, hogy s mint, de nemrégiben megüresedett az egyik gyermekgondozói állás. Váltig tanakodtak rajta: kit lehetne idetenni? Felsorakoztatták az egész környék létező és nemlétező delikvenseit, de mindnyájukon diadalmaskodott a fűtő. (Még az a jó, hogy nem az igazgatói vagy más felelősebb állás ürült meg.) 1 Szinte hasonló | az esete, mint feleségéé és másoké, vagy inkább a ruharaktárosé, Lestyán Lajosé, aki egy évtizeddel ezelőtt, —• bizonyára nagyobb buzgalom- mai — mint főintéző szolgálta e kastély grófi gazdáját. Szinte várható ez a karrier a rossz nyelvek szerint az állítólag inkognitóban, helyben tartózkodó volt ungvári rendőrkapitány részére is. Sőt, egyesek azt merik hangoztatni: már : csak a gróf hiányzik s akkor 1 együtt a társaság. (i—e)