Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-07 / 185. szám

1955. augusztus 1. NAPLÓ 5 Közösen értékesítik szabadgabonájukat a nagyszokolyi Béke Tsz tagjai MÉG A TÉLEN TÖRTÉNT, hogy egyik napon igazgatósági ülést tartottak a nagyszokolyi Béke termelőszövetkezetben. A termelési tervet vitatták meg. Éppen a gabonatermelés volt soron. — Teljesítjük beadási kö­telezettségünket, kiadjuk a gép­állomásnak a munkadíjat, meg­hagyjuk a szükséges vetőmagot, a tagságnak munkaegysége után kiosztunk 420 mázsa búzát, egy munkaegységre három kiló jut — magyarázta Halmos Henrik könyvelő a jelenlevőknek — mindezen felül 4.5 vagon gabo­nát tudunk szabadon értékesí­teni. — Osszuk ki inkább a tagság nak — szólt közbe az egyik tag. — Vannak egyedülálló asszo­nyok is, azokat kellene inkább ellátni. — — HA HÁROM KILÓ JUT egy munkaegységre, akkor min­denkinek bőven meg lesz a ke­nyere — szólt közbe a másik, Tórizs János — nem egy tag kap annyi búzát, amelynek felét sem használja fel szükségleteire. Azt mondom, adjuk csak el a felesleget, a legtöbben úgyis el­adnák, ami a szükségesen felül van. Ha már tsz tagok vagyunk, nem mint egyéni kapitalisták, értékesítsük, hanem adja el a szövetkezet. — —­— Ha minden asszony a ta­vasztól kezdve dolgozik állandó­an, megkeresi a kenyerét, nem kell még külön ellátni búzával — szólt közbe Hérincs István is. — Külön-külön nem sok lehető­ség van az értékesítésre. Azért nem érdemes kiosztani, hogy csak álljon a padláson. — — Amit a szövetkezet szaba­don értékesít, az is a tagságé — magyarázta Béták Sándor bri­gádvezető — mindig szükség van a pénzre, fizetni kell a gép­állomás munkáját is, más kiadás­ra is kell. — Végül a többség úgy döntött, hogy a gabonafeles leget a tsz szabadon értékesíti. BEKÖSZÖNTÖTT A NYÁR, elérkezett az aratás ideje. A nagyszokolyi Béke Tsz tagsága nagy szorgalommal látott az ara táshoz. Nyolcvanhét holdról kom bájn aratta le a termést, amely­ből a termelőszövetkezet elsőnek beadási kötelezettségét teljesí­tette, de maradt még bőven fe­lesleg. ÖRÖMMEL FOGADTAK, ami kor megjelent a Minisztertanács rendelete az állami szabadfelvá­sárlásról. Most már arra sincs gond, hogyan értékesítsék a fe­lesleget. Jó árat kapnak érte, azonkívül a kedvezményeket Is kitudják használni. Most folyik a tsz-ben a gabonacséplés. Eddig 296 mázsa gabonát adtak el sza­badon az államnak értékesítési szerződéssel. Ez a mennyiség egyúttal egy vagon korpát jelent a tsz-nek, kell is a jószágállo­mány részére. A tsz most a tervezettnél még több gabonát akar eladni, mert nem csalódtak számításukban, sokkal előnyösebben tudják érté­kesíteni felesleges gabonájukat, mint ahogyan annak idején meg tárgyalták. Most látják a tagok mennyire igaza volt Béták Sán­dornak, Hérincs Istvánnak és a többieknek, akik azon voltak, hogy értékesítsék a gabona fe­lesleget. Szepesi bácsi hazatért „Lemegyek a, lemegyek a pince fenekére, Ráülök a rá, ráülök a hordó tetejére, Addig iszom, még egy...” Szép nóta, jó nóta ez, különösen ha az ember — mint ahogy mondani szokták, kicsit felöntött a garatra, amikor már nóta van a borban. Nem lehet senkinek a szemére vetni, ha nótáskedvű, ha szereti a' bort. Szepesi Sanyi bácsi is szerette és szereti ma is, de csak módjával. Szepesi Sanyi bácsit a faddi Győzelem Tsz egyik tagját a napokban ismertem meg. Nem rossz, hanem a jóhíre vezetett hozzá, ugyanis a Győzelem Tsz-ben a Szepesi-család kapta a legtöbb búzát. Na, de hosszabb története van ennek. Az a szólás-mondás járja, hogy nincsen olyan házasélet, ahol kisebb összekoccanás ne zavarná meg a mindennapi élet egyhangúsá­gát. Ami azt illeti, Szepesi bácsiék is össze­koccantak, ami aztán olyan komolyra fordult, hogy az „apjuk” otthagyta az „anyjukof és elindult jobbvilágot próbálni. Búcsúzóul csak annyit mondott: — Dolgozz csak egyedül a négy holdon, majd megtudod, ki voltam én, de kulákhoz el ne merj menni napszámba. — Nem megyek én a kulákhoz — válaszolt a kardos menyecske, — inkább belépek a csoportba. Gyorsan múltak a napok és egy szép napon hófehér határra ébredt a falu népe. Bekö­szöntött az új év, egy évvel szaporodott az ország túlsó felében levő Szepesi bácsi élet­kora. Az egyik napon levelet hozott a posta Sze­pesi néninek, férje írta, valahonnan Kanizsa környékéről. A levélben gondolhatja minden­ki, hogy mi volt, visszahúzta a szive őt a meghitt családi körbe, a felesége es a gyer­mek mell# akik a termelőszövetkezetben dolgoztak már. Hazatért Szepesi bácsi. A hajdani mámo­ros hangulat elpárolgott azzal együtt, hogy ő nem lép be a tsz-be. Nyolc hónapja már ő is tagja a Győzelem termelőszövetkezetnek. Kedvét, búját, bánatát nem a vörösborba cli már, megbékélten dolgozik és ötömmel be­szél arról, — hogy a család a szerzett 670 munkaegy­ségre csak előlegként 38 mázsa búzát kapott. Ebből 20 mázsa búzát azonnal átadtam az államnak szabad áron. És a búza ára egy régi álom v alóraváltását tette lehetővé. Megvették a házat. A házikó nádfödeles, de nem lesz sokáig az, hízik már a coca az ólban, amelynek árán majd tavasz- szal piros cserép kerül a házikó tetejére. Hazajött, végleg hazajött Szepesi bácsi és boldogan dolgozik a tsz tehenészetében, mert látja, érzi már a különbséget a szövetkezeti és az egyéni gazdálkodás között. Ma, amikor már a kis házat magáénak vallhatja Szepesi bácsi, boldogan mondja: Megtaláltam az igazi helyem, innen nem megyek el többé, bár csak előbb jöttem volna. (—Y —A) Á cséplőgép mellett... „Ne bántsatok jó pajtások, nem vagyok az oka, Szeretek egy barna kislányt, nem hagyom el soha.” — Száll a nóta | három fiatal lány ajkáról. Hangjuk nem jut ugyan mesz- szire, mert elnyeli a cséplőgép zúgása. Meilinger Kató, Boda Kati, Kovács Lenke, nem is azért énekelnek, hogy meg­hallja valaki. Csak éppen szó­rakozásból, saját maguknak, hogy könnyebben teljen az idő. öreg este van már és reggel 1 óra óta talpon vannak a cséplő­gép mellett. Igaz, itt a pelyva és töreklyuknál nem túlnehéz a munka. Időnként a garabóra kell gereblyézni a gép alól a pelyvát, a töreket. Utána új­ból meg lehet állni, folytatni a nótát. — Terii! — száll hirtelen a kiáltás. — Vihetitek. — int Meilinger Kató a tövekkel telt garabó felé. Teri fülig pirosán szalad elő. Gyorsan megfordul­nak a néhány lépésre levő törekrakástól. Újból van egy kis ráérő idő. A három lány új nótába kezd. Hollósi Teri le­telepszik a kerítés mellé. — Megállj Dani — fenyegeti tet­tetett haraggal, még mindig fü­lig pirosán a gép mellett a pok­rócon heverő traktorost. Van is rá oka. Igaz, a traktoros csak az ígéretét tartotta meg, ami­kor a lányok közös erővel akar­ták kihúzni alóla a pokrócot. — Megállj Teri, megharaplak, — ígérte neki. A lány ezt talán el is felejtette, mikor gyanút­lanul odatelepedett Dani meils. Dani átnyalábolta és hiába pró­bált menekülni, könyörtelenül megharapdálta lángoló arcát. Társai persze mindezt kárör­vendő nevetéssel szemlélték. Segíteni egyik sem ment oda. Hogyne... Jó, hogy éppen megtelt a ga­rabó, így Teri is megszabadult. Mert hiába, mégis csak a mun­ka az első. Boda. Kati ismét új nótába kezd. A kerítés mellett Teri azon gondolkodik, ho­gyan adhatná vissza a kölcsönt a traktorosnak. Közben folyik a munka, a traktor lámpája világítja meg csupán a gépet, mert az „öreg lámpás" bizony csak néha-néha mutatja magát a felhők közül. A géptől Szűcs Ferenc keze alól egymásután kerülnek a mázsára a telt búzás zsákok. — Hat zsák, 458 kiló — írja be az eredményt. Az aszta; | egyre kisebb lesz. Horváth Vince és Horváth József szapo­rán rakják a kévéket a cséplő­gép asztalára, amelyeket az etető, Takács József kezéből egymás után nyel el a zúgó dob. Ahogyan az asztag fogy, úgy nő a szalmakazal . A kaza­lon ’Takács János a mester, ő rendelkezik, hogyan, hova rak­ják a rudasok a szalmát. Mert nem mindegy az, hogy milyen a kazal, mert annak is megvan a rendje-módja. Nagy becsülete van annak a csapatnak, amcíif- nél jó a kazalos. Az osztagról szemre meg kell állapítani, mi­Állat­és növénybenmlató I regszemcsén Iregszemcse és környéke nagy érdeklődéssel várta július 31-ét, mikor a Kísérleti Gazdaság, a környékbeli termelőszövetkeze­tek és egyéni dolgozó parasztok mutatták be legjobb, legszebb állataikat és legnagyobb termést Ígérő növényeiket. Rövid ünnepség után munká­hoz látott a bíráló bizottság. Az egybegyült közönség nagy ér­deklődéssel figyelte az értékes állatok bemutatóját. A nagyszokolyi Béke Tsz be­mutatta a 37-es Hattyú nevű te­henét, amelyet az Országos Me­zőgazdasági Kiállításra is fel­visznek. 288 nap alatt 5.846 kiló tejet és 206.6 kiló tejzsírt termelt. A Kísérleti Gazdaság 4 darab magas tejhozamú bonyhádi táj­fajta tehenet mutatott be, köz­tük a 30-as Bárányt, amelynek termelése 274 nap alatt 5.278 kiló tej volt. Több egyéni gazda tehene is méltán aratott elismerést. Miko- csics János iregszemcsei 11 hol­das dolgozó paraszt, 5-ös Na­rancs nevű tehene 300 nap alatt 5.278 kiló tejet termelt. Nagy érdeklődést keltett Pete János 11 holdas dolgozó paraszt 23-as Pompás nevű tehene és három ivadéka. A tehenek bemutatóját a nö­vendék üszők, majd a növendék bikák bemutatója követte. Nagy érdeklődéssel fogadták a kísér­leti gazdaság tizenegyes biká- fogatát. A délutáni órákban került sor az állattenyésztésben és a nö­vénytermesztésben legjobb ered ményt elérő dolgozók megjutal- mazására. Genszler Antal föállattenyésztő fl begyűjtés legjobbjai Habár az esős időjárás miatt lassan halad a cséplés egyre több dolgozó paraszt tesz eleget gabonabeadási kötelezettségé­nek. Teljesítésük eredményeként Mözs község 65.3, Dunakömlőd 53.9, Tengelic 41.8 százalékra teljesítette beadási kötelezettsé­gé*. lyen alapot kell kezdeni a ka­zalnak, hogy meg legyen a for­mája, ne legyen túl széles, hosszú, vagy alacsony. Takács János igyekszik is, hogy ne ta­láljanak benne kifogást a csé- peltető gazdák. — Álljunk le most már Jóska bátyám — szól fel Horváth Vince az etetőnek — a rudasok már nem látják felvinni a szal­mát. Dani a traktoros abba hagyja a lányokkal a ját­szadozást, leállítja a gépet. Az osztagra, cséplőgépre gyorsan ponyva kerül. Kovács Lenke, Boda Kati a hajtószíjat gön­gyölítik fel, Szűcs Ferenc le­méri az utolsó tételt. — 158 má­zsát csépeltünk el ma, — álla­pítja meg. — 200 mázsán felül lett volna, ha nem állunk 4 óra hosszat az eső miatt. No, majd holnap megnyomjuk, ha jó idő lesz. —- Hát akkor reggel 4 órakor — köszönnek el röviden egy­mástól az emberek, s elindul­nak hazafelé. Az asztag mellett sötéten hallgat a gép. A döbrentei fiatalok... Ugyancsak megrakták ezt a szalmakazlat ezek a szövetkezetiek. Talán kilátót akarnak berendezni rajta ott a dombon? — lehet hallani a járó-kelőktől Döbrönte kör­nyékén. Pedig a kazal még nincs is befejezve, még ott áll az ele­vátor és hordja fel a cséplő­gép torkából kiömlő szalmát. Egyre nő a szalmakazal, egy­másután szaporodnak a bú­zával telt zsákok. Az ozorai II. Kongresszus termelőszö­vetkezetnél folyik a cséplés. A gép körül többnyire fia­talokat lehet találni. A szövet­kezet fiataljai szorgalmas munkájukkal túltesznek az öregeken is. Becsülete van a DISZ-szervezetnek a termelő­szövetkezetben, mert a 15 fiút és a 8 lányt mindenütt ott ta­lálni ,ahol a legtöbb, a leg­nehezebb a munka. 170 hold gabonát 13 nap alatt arattak le, ebből 52 holdat arattak csupán gépi erővel. A fiatalok többet le­arattak, mint az idősebbek. Bekövetkezett a cséplés. Előzőleg tervezgetés folyt, hogyan szervezzék meg a munkákat. Először arra gon­doltak, hogy asztagba hordják az összes gabonát és utána kezdik meg a cséplést. Aztán számolni kezdett a vezetőség — csépeljünk inkább úgy, hogy folyamatosan hordjuk a gabonát a géphez. Mintegy 70 munkaegységet takaríthatunk meg, ha így szervezzük meg a cséplést. A tagság cséplőcsa­patot is állít ki. Legalább 50 mázsa búzát kellene cséplő­részként kiadni. Viszont ha magunk végezzük a cséplést, az egy-egy családnak leg­alább egy mázsával jelent több gabonát. Hét fogat szállítja a géphez a földről a gabonát. Valamennyi fogatos DISZ-fia- tal. Teljesítményük úgy van megállapítva, hogy megegyez­zen a cséplőgép teljesítmé­nyével. Egy fogatnak. 70 ke­reszt gabonát kell behordani, • de mindegyik 120—150 ke­resztet is behord naponta. A 16 éves ifjú Csuti János, Győri József, Frittmann Gusztáv és a többi fogatos gyakran 200 százalékos telje­sítménnyel végzi a munká­ját. Öt fogatot két lány, Firgi Julianna és Nagy Julianna rakodtat kint a földön. Mi­ként a fogatosok, ők is 200 százalék körüli teljesítmény­nyel dolgoznak. Szorgalmuk nem ismer határt. Érzik, tud­ják, hogy maguknak dolgoz­nak. A cséplőgépnél is ég a munka a fiatalok keze alatt. A traktoros, a „Kiváló dolgozó” jelvényes Varga László is DISZ tag. A cséplés megkezdése előtt elvégezte két másik társával a szövet­kezet földjein a tarlóhántást. Igaz, egymaga jóformán töb­bet felszántott, mint a másik kettő együtt. A 170 hold ga­bonaföldön már csak a kérész tek helyén van tarló. Az isko­lás gyermekek a maguk ere­jéhez mérten a DISZ tagok­hoz hasonló szorgalommal dolgoznak, a gabonakeresztek helyét gereblyézik fel. A fiatalok munkája érezteti hatását a termelőszö­vetkezet jövedelmében. A munkaegységátlaguk jobb, mint az idősebb tagoké. Má­jusban 18.000 forintot, az ara­tás előtt 21.000 forintot osztot­tak ki előlegként, minden családnak van háztáji gazda­ságában anyadisznó, süldők, egy-két hízó, csupán a ház­táji tehenek után havonta 13 —14.000 forint tejpénzt kap­nak, mégsem elég. Azon fá­radozik, dolgozik az ozorai II. Kongresszus termelőszövetke­zet tagsága a fiatalokkal az élen, hogy még nagyobb le­gyen a jövedelem, hogy nap- ról-napra szebb legyen az életük. inaim osztállyal bősül a benouell Mezőgazdasági SzaHishola A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének júniusi határozata, amely a mezőgazda­ság szocialista átszervezésével és a mezőgazdasági termelés fellendítésének feladataival fog­lalkozott, meghatározta a mező- gazdasági szakoktatás tenniva­lóit is. Ezek szerint a mezőgazdasági szakiskolák s*á mának olyan mértékben kell nö­vekednie, hogy 1956-tól évente legalább 1.000 tsz tag végezzen 2 éves szakiskolákban. A határozat értelmében a Föld művelésügyi Minisztérium me­gyénkben a lengyeli szakiskolát is egy osztállyal bővítette. így az idén két első osztállyal indul meg az oktatás. Az isko­lára a szakiskola igazgatójánál lehet jelentkezni, bővebb felvilá­gosítást a járási tanácsok mező- gazdasági osztálya és az iskola ad az érdeklődőknek. Tolnai Napló gazda-tanácsadója Egy-két szó a cukorrépa soronlevő munkáiról Régi mondás: „Ha aratáskor ragad a tarló, jó kapáster­més várható.” Az idén ugyancsak ragadt. Júliusban 170 milli­méter csapadék hullott, amire 1913 óta nem volt példa. A kapások — nem utolsósorban a cukorrépa — nagyon biztató képet mutatnak. Bármerre megyünk, mindenütt buja- levélzetű cukorrépákat láthatunk. Volt bőséges csapadék, most az emberen a sor, hogy jó munkával előbbre vigye a jó termés kilátásokat és biztosítsa a jó cukorrépatermést. A sok eső nemcsak a répa, hanem a különféle gyomnövények fejlődését is elősegítette. Különösen a sok vadmuhar és ua- kasláb (talpasmuhar, kaszirva) látható a cukorrépaföldeken. Siessünk a kapálással, ne engedjük, hogy a talaj nedvessé­gét és tápanyagát a cukorrépa elől a gyomok elvonják. Na­gyon fontos a kapálás a nedvesség elraktározása miatt is az augusztusi kánikula még hátra van — amikor, jól tudjuk, alig-alig kapunk esőt. De fontos a kapa a sok csapadék által összetömött, megcserepesedett talaj fellazítása miatt is. A túltömött, cserepes földet légjárhatóvá kell tenni, hogy mind a répa gyökérzete, mind a talaj baktériumok hozzájussanak az életfunkciójukhoz szükséges levegőhöz. KAPOSVÁRI CUKORGYÁR

Next

/
Thumbnails
Contents