Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-02 / 180. szám

1955. AUGUSZTUS 2. NAPLÓ 3 Egyre többen lépnek a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára Négy hónap alatt 182 taggal és 948 hold földdel gyarapodtak a tsz-ek a gyönki járásban KTSZ-ek a mezőgazdaságért A Központi Vezetőség már­ciusi határozata felmérte az utóbbi évek eredményeit és töb­bek között meghatározta a mező gazdasági termelés fokozásának lehetőségeit. Leszögezte a hatá­rozat, hogy a dolgozó paraszt­ság számára az igazi jólétet, a fejlett magasszínvonalu mező- gazdaságot csak a szövetkezeti gazdálkodás biztosíthatja. Csak így lehet alkalmazni, kihasználni a gépeket, az új termelési mód­szereket, megkönnyíteni az em­beri munkát. Mint másutt a megyében, vagy az ország területén, a gyönki já­rásban is éreztette hatását a Központi Vezetőség határozata. Azok a dolgozó parasztok, akik vonzódtak a szövetkezeti gazdál­kodás felé, nem haboztak to­vább. Április folyamán a tolnanéme- di Felszabadulás Tsz-be két csa­lád, a Meggyőződésbe ugyan­csak két család lépett be. A si- montornyai Alkotmány tagsága 8 családdal gyarapodott. A nagyszékely! Dózsa Népe Tsz-be két család, a diósberényl Március 9 Tsz-be két család, a varsádi Szabadság, a miszlai Sarló Kalapács és a keszőhideg- kuti Uj Élet termelőszövetkeze­tekbe egy-egy család lépett be. Az év. elején egyre jobb ered­ményeket elérő simontornyai Alkotmány Tsz-be májusba újabb 2 család lépett be, egy csa ládot pedig a miszlai Szabad Föld Tsz-be vettek fel. Júniusban újabb nagy lendü­letet adott a tsz mozgalom fej­lődésének a Központi Vezetőség júniusi határozata. Júniusban Belecskán tsz elő­készítő bizottság jött létre. Felső nánán új termelőszövetkezet ala­kult Rákóczi néven 14 családdal 124 hold földön. A meglevő Uj Barázda Tsz-be pedig belépett 6 család. Miszlán a Sarló Kalapác termelőszövetkezetbe az I-es tí­pusú termelőcsoportból lépett át 7 család. Két család pedig a Szabad Föld Tsz-be lépett be. Azonkívül a községben tsz előkészítő bi­zottság is alakult. A kistormás! Dózsa Népe Tsz-be az I-es tí­pusú termelőcsoportból 5 tag je­lentette be az átlépését. A be- lecskai Szabadság, a kisszékely! Március 9, a Felszabadulás, az udvari Uj Élet, a varsádi Sza­badság, a hőgyészi Uj Barázda termelőszövetkezetekbe egy-egy család lépett be. A varsádi Béke és a kölesdi Kossuth Tsz-ek tag­sága két-két családdal szaporo­dott. Pálfán is új termelőszövetke­zet alakult, az Uj Élet 12 csa­láddal, 41 hold földön. Júliusban Kalaznón és Felsö- nánán volt a legjelentősebb fej­lődés. Kalaznón két termelőszövetke­zet alakult, az Uj Élet 18 család­dal, 108 hold földön, és a Petőfi 12 családdal, 89 hold földön. Felsőnánán megalakult a harma­dik termelőszövetkezet is, a Zöld Mező 15 családdal, 103 hold földön. A júniusban meg­alakult Rákóczi termelőszövetke­zet 9 családot, az Uj Barázda Tsz 11 új családot vett fel. A miszlai Béke tagsága 5 csa­láddal, a tolnanémedi Meggyő­ződés és a kölesdi Uj Élet tagsá­ga egy-egy családdal gyarapo­dott. Újabb két család lépett be az előző hónapban megalakult pálfai Uj Élet termelőszövetke­zetbe, A járás területén nem egé­szen 4 hónap alatt 165 család, 182 taggal, 948 hold földdel vá­lasztotta a nagyüzemi gazdál­kodást. Számok, adatok bizonyítják te hát azt, hogy a gyönki járásban nap mint nap érlelődik a dolgo­zó parasztság körében a szövet­kezés gondolata. Egyre többen és többen lépnek az egyéni gaz­dák közül a boldogabb jövőt biztosító termelőszövetkezeti gaz dálkodás útjára. A kisipari termelőszövetke­zetek nemcsak fogyasztási cik­kek termelésével, szolgáltatá­sokkal és javításokkal segítik a dolgozók jobb ellátását. Megjavítják a tsz-ek, állami gazdaságok, egyénileg dolgozó parasztok kisgépeit, felszerelé­seit, sőt készítenek új mező- gazdasági eszközöket is. A Gyönki Épületkarbantartó KTSZ a Varsádi Gépállomás részére arató- és cséplőgépek­hez, kombájnhoz készített fa­alkatrészeket. Tamás András az asztalos részleg vezetője va­sárnap is dolgozott az alkatré­szeken, hogy azok időben elké­szüljenek. A lakatos részleg a Gyapjútermeltető Vállalatnak gépalkatrészeket hegesztett. A Regölyi Vegyes KTSZ há­rom darab új lovaskocsit készí­tett a termelőszövetkezetek ré­szére, ezenkívül tíz ekekapát kukorica- és burgonya kapálás hoz. öt pár lószerszám javí­tását végezték el a csernédi gazdaság részére és öt láncbo­ronát készítettek az egyéni dol­gozó parasztoknak. — ,,No, ebből se lesz tilos so­hase” — mondogatták sokan vagy hat héttel ezelőtt, amikor Pálkovács Györgyné a Dombó vári Kendergyárba került. A DOLOG ÚGY TÖRTÉNT, hogy fölvették a gyárba, mind­járt a tilóhoz osztották be. Mu­Az új tilos sitz bácsi, a művezető reggel, a munka megkezdése előtt elmagya rázta, hogyan kell fogni a Kócot, hogy kell odatartani a nyíláshoz, a kezet a bakon kell csúsztatni, nehogy bekapja a gép, a fészke­ket hogyan kell szétszedni. De aztán dolga volt másfelé is — magáramaradt Pálkovácsné. A harmadik fogásnál tör­tént a baj. A dobogón meg­csúszott, meg akart kapaszkod­ni, hogy el ne essen, hát éppen a tilóbakot kapta el, a kések kö­zé nyúlt. Még szerencse, hogy az ujjai nem törtek el, csak jó- néhány gyors ütést kaptak a for­gó késektől. FELT IS NAGYON az eset után a géptől, amely már az első napon így bánt vele. De ez nem tartott sokáig. Az első dekád­ban még nem teljesítette a száz százalékút, de ma már egyike a legjobb' kóctilósoknak. A múlt héten egyik nap „lehagyta” a versenyben a legjobb kóctilóst, Berta Józsefnét, 124 kiló kócot tilolt, 155 százalékot ért el. Hogyan sikerült? — „Igyekez tem — mondja. — A munkaidő minden percét kihasználom, meg aztán megtanítottak a jó munka­fogásokra. Kelemenné, az üb. elnök — akárhányszor erre járt, idejött hozzám, tanított. Sokat tanultam a művezetőtől és a te­lepvezetőtől is.” NEM AKARTAK ELHINNI a régiek közül sokan, hogy egy új munkás elhagyja őket. Biztos a minőséggel s van baj nála, hogy ilyen sokat csinál — mondták — De ott sincs hiba, ö az, aki leg­ritkábban kap vissza fészkes, vagy pozdorjás kócot újratilo- lásra. — MEGY EZ, ha az ember neki gyürődzködik — móhdja. — Én is jól járok, többet kere­sek, meg aztán a tervet is telje­sítjük. öt kilót ajánlottam na­ponta terven felül, de most már mindig többet teljesítek.’* ■ . .J:;:; ■ : Ezt a karámot a Tolnai Épületkarbantartó KTSZ ács­részlege építette a bogyiszlói legeltetési társulat részére. A kajdacsi Március 9 Tszkocsiját javítják a Nagydorogi vegyes KTSZ-ben, hogy a betakarításra rendben legyen. Né­meth József, Szegedy Imre és Sárvári István — ha szükség van rá — munkaidő után is javítják a mezőgazdasági szer­számokat. 1952 őszén | a fővárosi villamosvasút egyik munkása — Rózsa Imre levelet kapott. A levelet Ozoráról hozta a posta, édesapja írta. A kedves, mosolygóarcú fiatalember — akinek udvariasságát levelek­ben dicsérték az utasok — ettől kezdve egyre szótlanabb lett. A felesége kérdezgette — mi a baj — mi történt? — Mi történt? — Apámék szövetkezetei alakítottak ... Én hazamegyek Rózsa Imre hazakívánkozott a faluba. A fővárosi utcákon is a hazai földet látta. Bár szerette munkáját, hiszen a villamosvasútnál lett tevékeny pártmunkás és munkatársai is megszerették a nyíltszívű, örökvidám fiatalembert. A villamosvasút pártbizottságá­nak munkatársává választot­ták, jól, eredményesen dolgo­zott. Mégis úgy határozott, hazamegy, haza azok közé, ahonnan négy-öt éve elindult a fővárosba. Amikor a pártbi­zottságon megtudták elhatáro­zását, néhány elvtárs ellene beszélt. — Hova akarsz men­ni, a sárfészekbe, ahol elásod magad? Ott se színház, talán még mozi sincs. És a fővárost itthagyni? — Azzal segítünk legjob­ban, ha mi magunk megyünk a parasztok közé. Az ő életü­ket éljük és így velük együtt változtatjuk jobbá, szebbé az életet. — Vidékre menni? Ezer aranyért sem. — Én nem is az aranyért megyek, hanem az embere­kért. Ki más segítsen, ha nem mi, kommunisták, hogy azok a falusi parasztok is annyit kapjanak majd a kultúrából, mint a városi ember. A csendes ember — Hát én bizony nem vál­lalnám — mondogatta válto­zatlanul egyik-másik munka­társa. — Pedig nagy szükség lenne rátok is „a sárfészekben”. * Végre 1953-bon | teljesült Rózsa Imre vágya. A párt fa­lusi pártmunkára küldte. A bonyhádi járási pártbizottság harmadtitkára lett. Elejével meglehetősen bizonytalanul tapogatózott az új környezet­ben. A bizottság első titkára, Szabó elvtárs, amikor először találkozott vele, egyenesen a szemébe mondta: „A mi járá­sunk nagyon szép, de nagyon nehéz itt' a pártmunka. Az a módszer, amely eredményes, a székelyeknél nem biztos, hogy eredményre vezet a felvidé­kiek között. Sokoldalú mun­kára lesz itt szükség, elvtárs, még meggondolhatja. — Már választottam. Re­mélem sikerül — mondta csendesen Rózsa elvtárs. Mindenki csodálkozott, | milyen rövid idő alatt ismerte meg alaposan a járást, a kü­lönböző embereket. Különös varázs van ebben a csendes fiatalemberben, aki­vel egyszer beszélt — ha rö­vid időre is — az örökre a szí­vébe fogadta. A kezdés nehéz volt. Hosszú hónapokig nem mert önállóan határozni. Min­den aprósággal a titkárhoz ment. — Légy határozott, dönts önállóan az ügyekben — biz­tatta a titkár. Rózsa Imre kemény akarat­tal dolgozott, saját munkájá­ban tapasztalta most, mennyi­vel könnyebb Pesten a nagy­üzemi pártmunka, mint itt . szűk völgyek közé telepedett falvakban. Amikor elcsüggedt, a felesége segítette. — Emlé­kezz csak mit mondogattál nekem, még Budapesten. A falut is olyan erővé kell szer­vezni, mint a várost... Ne hagyd magad Imre. * A dombos—vőlgyes | bonyhádi járásban is erősen bíznak a járási bizottság veze­tőiben, bíznak a pártban. Sok történet szól erről... A napokban egy idősebb te­kintélyes székellyel beszélge­tett Rózsa elvtárs a szövetke­zésről. Molnár bácsi maga sem tagadta a szövetkezet előnyét, hiszen ő is látja, ho­gyan működik Bonyhádon a két szövetkezet. — Be is'állok én, de ne légy türelmetlen, majd megérik a gyümölcs és magától lepottyan a fáról. — Mondja, Molnár bácsi, érzik-e maguk tekintélyes őre gek a felelősséget, hogy min­den székely embernek jobb le­gyen? — Érezzük. — Hát akkor vezessék őket a jobbra, a szövetkezeti gaz­dálkodás útjára. — Hm ... Erre még alszunk egyet, de így lesz. Jó szíved van neked fiam és nem akar­hatsz te rosszat nekünk. — A párt mindenkinek a javát akarja, minden dolgo­zóét. Akad gond | a szövetke­zetekkel is. Aparhanton évek óta farkasszemet néz egymás­sal a két szövetkezet — a Március 9. és az Alkotmány. Szépen gyarapodott mindket­tő, de hogy, hogy nem — ezt ma már nehéz lenne megálla­pítani, olyan versengés tá­madt a két szövetkezet kö­zött, ami két nagy táborra szakította a falut. Amikor az Alkotmány épített egy hatal­mas tyúkfarmot, a Március 9. nyomban azért is 15 holdas halastavat létesített. Az ilyen versengés mindkét félnek hasznos, azonban, amikor egy napon fejezték be az aratást, a Március 9. tagsága így szólt, aki azt meri mondani, hogy az Alkotmány az első, azt meg­verik. Az Alkotmányban ugyanezt mondották a Már­cius 9. elsőségéről. Ehhez jött még a lucernaföld ügye. Mind egyik arra esküdött, ő ezt már betervezte, neki jár. A községi tanács elnöke békít- gette őket, végül a járási párt bizottságra telefonált. — Rózsa elvtárs azonnal gyere... — Ég a ház? — Nem, de egymást tépi a vezetőség a lucerna miatt. Húsz perc múlva megérke­zett Rózsa Imre. A két szövet­kezeti elnök dühösen nézeget­te egymást. Kint a tanácsháza előtt pedig a két tábor gyüle­kezett. — No fene, mióta fogadják itt ilyen mérges képpel a ven­déget, — köszönt rájuk Rózsa elvtárs. És mielőtt megszólal­hatnának, kedélyesen, moso­lyogva beszél tovább. — Arató ünnepségre hívtatok? És ki­derül, hogy... — Mert nekünk van iga­zunk — csattan az Alkotmány elnöke. — A lucerna minket illat — így a Március 9. elnöke.­— ön ne beszéljen. — ön... —... Mi a szösz? Ezt ne­vezem, hogy Ti milyen rendes emberek lettetek, ügy tudom, a múltkor még tegeztétek egymást és most „ön"... ez a francia udvariasság Apa- ron. A két elnök meghökkent, még hogy ez udvarias meg­szólítás, amikor ők sértésnek szánták? — A lucerna ügyét eligazít­juk — folytatja Rózsa — egyik szövetkezet se károso­dik és mivel Ti nagyon szere­titek az igazságot, hát bíró­ságra adjuk az ügyet és ame­lyik szövetkezet veszít, annak az elnöke fizet a saját zsebé­ből. Szót szóra, a két elnök in­kább a békés egyességet vá­lasztotta, mint a bíróságot, mert ki tudja előre, melyikő- jük fizet majd a végén. És ekkor Rózsa Imre kihajolt az ablakon, az utcán várakozó tagoknak, csak ennyit mon­dott: — Aki jól akarja magát érezni ma este, azt szívesen látja a Március 9. tsz tagsága az aratóünnepségén. — Nagyon szeretem | a falut, az embereket és nem bántam meg, hogy ezt válasz­tottam, hogy felcseréltem a várost a faluval. Igaz, sokszor nagyon nehéz, de az úiért dolgozni sohasem volt köny- nyű feladat. SZAMOS Bírósági hírek Csehi Lajos kulák, tamási la­kos 1000 négyszögöl őszi árpá­ját Sebők Istvánnal arattatta le. A cséplésre vonatkozóan megjelent minisztertanácsi ren­delet szigorú rendelkezést tar­talmaz arra vonatkozóan, hogy az aratórészt csak a cséplő­géppel elcsépelt terményből le­het kiadni. Nem lehet tehát ki­adni kicsépeletlenül, kereszt­ben. Csehi Lajos kulák a Mi­nisztertanács ezen rendelkezé­sét semmibe véve, Sebők Ist­vánnak aratórész címén két és fél kereszt őszi árpát adott ki. Csehi Lajos megszegte a Mi­nisztertanács rendeletét és az aratórészt csépeletlenul adta ki. A tamási járási ügyészség vádiratot nyújtott be ellene a járásbírósághoz. Ugyancsak vádat emelt Se­bők István ellen is, aki a két és fél kereszt árpát engedély nélkül kézzel kicsépelte. Gulyás János 8 hold földön gazdálkodó tamási lakos, a Fornádi Állami Gazdaság földjéről körülbelül 2 mázsa zabcsalamádét lopott el, 120 forint értékben. Az ügyészség vele szemben is vádat emelt a tamási járásbíróságnál.

Next

/
Thumbnails
Contents