Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-31 / 204. szám

1955. AUGUSZTUS 31. NAPLÓ 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Az íregszemcsei gépállomás vezetőinek nagyobb segítséget kell adniok a DISZ-ntunka megjavításához Vasutasnap után... A gépállomáson közel 30 1'iatal van és a község többi DISZ-szervezeteihez mérten a gépállomási DISZ viszonylag jól dolgozik. A tagok közül többen rendszeres tsz agitációs munkát végeznek és nekik is nagy szerepük van abban, hogy a községben négy fiatal belépett a termelőszövetkezet­be. A termelésben is megáll­ják helyüket a fiatalok. A gépállomás elsősorban anyagi­akkal támogatja a fiatalokat, ez nagymértékben növeli mun­kakedvüket. A közelmúltban nagyobb beruházással helyisé­get kaptak, sportfelszerelés is biztosítva van a fiataloknak. A DISZ szervezet munkája azonban nem terjed ki a gép­állomás körzetére, hanem csak Iregszemcse községre, ahol a központ székel. Agitálnak a fiatalok, segítik a tsz fiatal­jait a községben, de többi köz­ségben erre nem találunk példát. Ez abból adódik, hogy a DISZ életbe nem kaocsolták be a körzetben dolgozó többi traktoros fiatalt. Ezt azzal in­dokolják, hogy nem érnek ró a nagy munkák idején Az igaz, hogy a nagy nyári munkák idején nincs helye a sok gyűlésnek, de a DISZ élet­re annál nagyobb szükség van. Ezt pedig csak úgy tudják biztosítani, ha a DISZ vezető­ségi tagok munkahelyükön rendszeresen tevékenykednek, szervezik a fiatalokat, felada­tokkal látják el őket. Ezt azonban nem tették meg. A •gyakorlat azt mutatja, mintha a DlSZ-szervezet lényegében •egy-két tagból állana. Az igaz, bogy az egész tagság mozgó­sítása sok nehézségbe ütközik annál is inkább, mert a DISZ- titkarnak, Biczó elvtársnőnek helyhez kötött a beosztása. Bi­zony ez így van, ezért lenne szükség arra, hogy a pártszer­vezet, a gépállomás vezetősége nagyobb segítséget adjon a DISZ szervezési feladatainak megoldásához. A pártszervezet azonban nem sokat tesz a DISZ felépítése érdekében. Amit tesz, meglehetősen for­mális. Ezért csak beszéltek például arról, hogy kommu­nistákat küldenek a DISZ-be dolgozni. A taggyűlésen hatá­rozatba kellett volna foglalni, de szó sem esett róla. így az­tán az egy-két fiatal párttag nem érzi milyen nagy meg­tiszteltetés és felelősség a DISZ-ben dolgozni. Nyilván az lett volna az alapvető a DISZ munka megjavítása érdeké­ben, hogy feladatokkal látják el a kommunistákat, különö­sen a fiatal párttagokat. A pártvezetőség nem számoltatta be munkájáról rendszeresen a DISZ-szervezetet és feladatok­kal sem látta el megfelelően. Ha a pártvezetőség kellően tö­rődik a DISZ munkával, nem fordulhatott volna elő, hogy taggyűlések hiánya miatt hó­napok óta nincs rendszeres DISZ élet a gépállomás DISZ- szervezetében, nem adott a pártvezetőség megbízatásokat a DISZ-nek a párt tag- és tagjelölt felvételi munka segí­tésével kapcsolatban sem. A gépállomás vezetősége részéről is bizonyos nemtörő­dömség tapasztalható. Biztosí­tottak helyiséget, de tovább nem jutottak, nem tudtak pél­dául létrehozni egyetlen csép­lőbrigádot sem. E téren a gép­állomás vezetője. Magyar elv­társ, a párttitkár Tonigold elvtárs helytelen álláspontot képviselnek. Ebből az tűnik ki, hogy most a Központi Vezető­ség határozata után is lebecsü­lik a DISZ-munkát. A DISZ megbecsülésének, segítésének egyik fontos feltétele az is, hogy a vezetők tiszteletbeli tagjai legyenek a DISZ-nek. Magyar elvtárs erre azt mondja; — „Nem látom jelen­tőségét, hogy a vezetők tagjai le­gyenek a DISZ-nek.“ — Eí pe­dig nagyon fontos, mert a fia­talok ebből azt látják, hogy a vezetők megbecsülik a DISZ-t, számítanak a fiatalok tevé­kenységére és a vezetők ezzel, hogy részt vesznek a DISZ egyes rendezvényein, nagymér­tékben elősegíthetik ennek munkáját. Nincs silczó brigád sem a gépállomás körzetében. A gépállomás DlSZ-szervezeté- nek ezen a téren is sok segít­séget kellene adnia, de a gép­állomáson elterjedt az olyan rossz nézet, hogy nem helyes ifjúsági silózó brigádot szer­vezni, mert a tsz-ekben ki­csiny a terv és nem vehetik fel a versenyt országos mére­tekben. Ez a véleménye Ma­gyar elvfársnak is, Tonigold elvtársnak is, és nyilván a DISZ-szervezet követi rossz példájukat. A silózó brigádok­nak az a céljuk, hogy ezeken keresztül a DISZ szervezeti egységbe kóVáésöijá a fiata­lokat át állattenyésztés fellen­dítése érdekében. Ä verseny alapja a tervek túlteljesítése, éppen ezért a kisebb tsz-ek DISZ fiataljai felvehetik a versenyt a nagy tsz-ek fiatal­jaival. A gépállomás vezető- ! sége tehát alapvető dolgokban is rosszul értelmezi a DISZ szerepét, jelentőségét. Helyes I lenne, ha a gépállomás vezető­sége és pártszervezete még- egyszer tanulmányozná a Köz­ponti Vezetőség határozatát, mert a tapasztalatok azt mu­tatják, hogy nem ismerik azt, és csak beszélnek róla, de végrehajtásáért nem tesznek semmit. A gépállomáson te­hát elsősorban a vezetőknek kell megváltoztatniok vélemé­nyüket és segíteni a DISZ munkáját, mert ez lesz a biz­tosíték arra, hogy a tsz-ekben és a körzetben lévő községben segíteni tudják a fiatalok a feladatok végrehajtását. A dombóvári állomáson élénk verseny folyik az egyes dolgozók közt, ki teljesíti jobban az egyes tervfeladatokaí. A tervteljesítésnek igen fontos feltétele a vonatok menet­rendszerinti indítása, ami főképp a különböző szolgálati ágak pontos együttműködését követeli meg. Az állomás DISZ brigádja példásan vesz részt a versenyben. A brigád ve­zetője Oláh Jenő forgalmi szolgálattevő, az Országos Vas­utasnap utáni héten 105 százalékra teljesítette a vonatok menetrendszerinti indításáííak tervét. Képünkön Oláh elv­társ egy személyvonatot indít. A fűtőháznál is minden elő­készületet megtesznek, hogy „Kiváló Termelőszövetkezeti Táp;'' kitüntetést adtak át több tss-tiagnak Koesolán Délután két órára gyüleke­zett a kocsolai Vörös Csillag termelőszövetkezet tagsága, hogy megvitassa a legutóbbi közgyűlés óta végzett munkák eredményeit. Tóth József, a szövetkezet munkáérdeméremmel kitünte­tett elnöke mondott megnyitót, majd Kecske József, az ellen­őrzőbizottság elnöke számolt be a bizottság munkájáról. Elmon­dotta, hogyan ellenőrizték a könyvelést, a bevételek fel- használását, a munkaegységek nyilvántartását, a közös vagyon állapotát. Az ellenőrző bizottság több hibát észlelt, a szövetke­zeti vagyon megbecsülése, azv állattenyésztés és a munkafe­gyelem terén. A tagság vélemé­nye az volt, hogy az ellenőrző­bizottság helyesen értékelte a tagság munkáját, ugyanakkoi Ígéretet is tett arra, hogy a hi- bákatjjijavítják. Ezután a szövetkezet elnöke a jövőévi vetésterveket ismer­tette. E körül volt egy kis vita, az asszonyok először sokalták a kapásterületeket, de aztán vál­lalták a területek megművelé­sét. Tóth elvtárs ^azután elmon­dotta azt is, milyen szorgalma­san dolgozott a tagság az ara­tás ideje alatt. — Ezt a szorgal­mat még fokozni kell, ha na­gyobb jövedelmet akarnak el­érni, ugyanakkor a vezetőség­nek és a tagságnak együttes erővel kell harcolni a hibák ki­javításáért, — mondotta. A közgyűlés megvitatta azt is, mit kell tenniök a tsz to­vábbfejlesztéséért. Megállapí­tották, hogy többet kell foglal­kozni az egyéni dolgozó parasz­tokkal, szorosabb kapcsolatot kell teremteni, agitálni kell a tagságnak közöttük. Ezek után Kiss elvtárs, a j i- rási mezőgazdasági osztály tsz- szervezője emelkedett szólásra, miközben piros dobozokat veit elő. — Ma már megbecsüli.: az embert a végzett ^munkái óért és jutalomban részesítik azokat, akik példamutató murikar vé­geznek — mondotta. — A ter­melőszövetkezetben is többen kiérdemelték a ..Kiváló Terme­lőszövetkezeti Tag” kr.öntelést. Nagy taps között vették at a ki­tüntetést Sárai Ferenc, Hoher József, Müller Mihály és Lo­cher János. A gyűlés befejezése uíén még sokáig együtt maradt .« tagság, „nem hivatalosan" be­szélték meg a további teendő­ket. SCHIFFER JÓZSEF levelező. biztosítsák az őszi forgalom zavartalanságát. A mozdonyok időszakos vizsgálatát úgy üte­mezték be, hogy az őszi csúcs- forgalom idején, októberben és novemberben ne kelljen le­állítani egy mozdonyt sem ja­vításra. A mozdonyokon csak háromhavi vizsgálatokat vé­geznek ezekben a hónapokban, amihez elég az a néhány óra, amit két út között eltolt a mozdony a fűtőházban. Most, augusztusban és szep­temberben tehát igen „szoros“ az időszak-vizsgálatok terve, de ezt is túlteljesítik. Már a múlt héten elkészültek egy olyan mozdony időszakos vizs­gálatával, amit eredetileg csak szeptemberre terveznek. A Vasutasnap után tovább folyik a verseny a brigádok között. Az elmúlt héten Pajor Gyula és a brigádja volt a leg­jobb, százelegytonna-tervüket 222 százalékra teljesítették. 9,669 tonna túlsúlyt továbbí­tottak és hét tonna szenét ta­karítottak meg. VAN NEKEM egy kedves ismerősöm Tamásiban. Amióta asztalához ültem, úgy érzem, nem egy emberrel ismerked­tem meg, hanem ezer és ezer hasonló gondolatú paraszt em­berhez kerültem közelebb. Nem valami híres ember, egyszerű, tiszta szándékú, két gyerekes -családapa. Szép otthona és takaros gazdasága tanúskodik arról, hogy egész eddigi életé­ben, munkájával iparkodott szerezni valamit. Én csak Lanszki bácsinak szólítottam. Az alacsony, kefehajú, ma­gas homlokéi ember az utóbbi időben nagyon megfogyott. Nincs étvágya, nem kívánko­zik bele a falat, pedig' erős, egészséges. Amikor okát kér­deztem, kézen fogott, hátra ve­zetett az istállóhoz, villanyt gyújtott: — Hát lehet ezt odaadni...? — mutatott egy zsemlyefoltos deres kancára. — Három éves, itt született nálam, a felesé­gem sokszor még éjszaka is mellette virrasztóit... Nézze meg a járását... Meg kell hagyni, nagyon szép állat a deres, jó tartású a párja is. Akkor Lanszki bá­csi tovább vezetett, a mala­cokhoz. Két ólra való süldőt, anyakocát nevelt. Az állatokat egy hatalmas, harmincöt kilós tökkel csalta elő. Amikor a tököt a földhöz verte, nagyot sóhajtott — jövőre már ez sem lesz ... Beadom a tizen­három katasztrális hold föl­S zivúnh szerint (Időszerű gondok) Sokáig hallgatott, közben a malacok hátát vakargatta... — Szív szerint, egy szívvel, egy lélekkel... nagyon nehéz, de így kell lenni. — Ki kényszeríti? det, az állatot, nem marad semmim, csak a nyomorúság... NEM ÉRTETTEM egészen világosan. Azt tudtam, hogy Lanszki bácsi már el­kérte a belépési nyilatkozatot, a Vörös Szikra elnökével már megtárgyalta a lovak dolgát is. Azt is elpanaszolta délelőtt, hogy huszonötesztendős házas­sága alatt még egyszer sem veszett össze a feleségével így, mint most. Tulajdonképpen en­gem is azért hívott házába, hogy békíteném össze asszo­nyával. Akik ismerik a faluban, azok közül sokan azt mondják: — Minek állnál te közösre, amikor se adó, se beadási, se semilyen tartozásod f nincs, nem vagy te még arra szoru­lóban. Mások szerint Lanszkinak könnyű, hiszen huszonöt esz­tendővel ezelőtt egy szál nad­rágban jött Matyóföldről a fa­luba. Cseléd volt, mások kap­cája, hát neki nem lehet fur­csa a közös munka. Az igaz, hogy Lanszki föld­höz, csak a földosztáskor ju­tott. az is igaz, hogy egyszál nadrágban kétkézzel fogott a munkához, de a demokrácia olyan lehetőséget adott, hogy tíz év alatt szépen virágzó kis gazdaságot gyarapítóit maga körül... És itt van a baj, a gond gyökere. Nehéz, néki ta­lán sokkal nehezebb határoz­ni, mint az olyan gazdának, aki apjától örökölte a házat, a gazdaságot, a lovakat. Lanszki­nak minden röghöz nehéz em­lékei fűződnek. Amikor má­sok szolgája volt, mindig arról álmodozott, hogy egyszer, csak egyetlen egyszer segítse őt az Isten egy kis darabka földhöz, ami az övé. Egész életét ez a törekvés sarkalta. Ezért vol­tak az éjszakái csak fél éjsza­kák, mert hajnal előtt kelt és éjféllel nyugodott. A demokrá­cia adta a lehetőséget, hogy a semmiből tehetős gazda le­gyen, hogy a földdel együtt tekintélye legyen a faluban gazdatársai előtt. Most mind­ez megvan... ERRE VÁGYAKOZOTT, ezt kívánta és most Így érzi, hogy ötvenhárom éves korára elérte mindazt, amiért érde­mes volt élni. Nem kíván töb­bet, legfeljebb még néhány anyakocát, amiből pénzt lehet csinálni. Belekóstolt a magán- tulajdonba és el sem tudja képzelni, milyen lehet a közös íze. Az esze ugyan arra sar­kalja, hogy a nagyobban, na­gyobb a lehetőség, az is vilá­gos előtte, hogy közös összefo­gásban sokkal nagyobb az erő, mint mikor mindenki a maga gondjával küszködik, de a szí­ve, az ezer szállal kötődik a magántulajdonhoz... és vala­hányszor egy-egy szálat eltép, mintha a szívéből hasadna ez — fáj, kegyetlenül fáj. Egyszer úgy érzi, szakított múltjával és nagy sebesen neki indul a szövetkezeti iro­dának, de ahogy egyre köze­lebb érne, úgy lassúdnak lép­tei és mire a kapuhoz ér, újra erősebb a rettenet, mint az el­határozás. Pedig jól ismeri az elnököt, a tagságot, a szövet­kezet eredményeit... köny- nyebb is lenne az élet. Mégsem megy ez olyan könnyen, mint egyesek hiszik, vagy mondják. — Az őszön köztük leszek — mondogatja és mégis vala­hányszor a deres kancát simo­gatja, a meglett ember köny- nvezik. — Nektek adom a lovat... vagyis hát, amikor a miénk lesz —, így beszél az elnökkel az egyik pillanatban, a mikor belemelegedik a beszélgetés­be és az elnök közel kétezer hold gondját sorolja, ak­kor már ő is a szövetkezetiek­kel tervez. — ... Mer úgy kell számítanunk, hogy az állato­kat szaporítsuk, a teheneket meg a disznókat, juhokat... Tudjátok, hogy nekem van egy tanult szakmám is a hen- tesség, dehát ezidáig csak a böllérkedésig vittem benne ... képzeljétek ha lenne a szövet­kezetnek egy húsüzeme, a sa­ját nevelésű állatokat dolgoz­hatná fel... mi hasznot hoz­na az... ? — Hát gyere és segítsd meg­valósítani, vagyunk már két- százharmincan ... mire vársz? Lanszki arca elkomorodik erre — beszélj az asszonnyal, mert én nem akarom, hogy reggel mosdóvíz helyett köny- nyeket lássak ... LANSZKI BÄCSI mindég azt mondogatja, ha cselekszik az ember, szíve szerint csele­kedjen. — És maga hogy lesz vele? — kérdeztem tőle én is. — Amúgy személy szerint senki... A körülményes, el­végre az ember, a magunkfaj­ta ember, aki a kapitalizmus ellen ágált, ne legyen kapita­lista ... Lanszki bácsit, és igen sok Lanszki bácsit ma már nem is annyira a gazdasági előnyök­ről, a szövetkezés adta lehető­ségekről kell meggyőzni — meglehetősen tisztán és világo­san látják ők ezt — !nká b se­gíteni kell őket türelmes szó­val, meleg szívvel, hogy a ma­gántulajdon, az egyéni önzés utolsó szálait is kitépjék szí­vükből és ne csak a lovat meg a földet vigyék a szövetkezet­be, hanem a szívüket is. ELMENÖBEN, búcsúzás közben megkérdeztem tőle, ha majd esetleg megírom találko­zásunkat, mivel fejezzem be... — Hogy vasárnap este a fe­leségemmel együtt leültünk a közös asztalhoz, csak hát úgy van ezzel az ember, hogy még vendégségben is bizonytalanul áll először kezében a kanál... Szamos Rudolf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents