Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-28 / 202. szám
Világ proletárjai egyesüljetek ! TOLNAI Ál MOP TQIMAMigril PÁPTBIIOTUÁ6ÁHAK I.APJA XII. ÉVFOLYAM, 202. SZÄM. AHA: 50 FILLÉR. VASÁRNAP, 1955. AUGUSZTUS 28. A FELEMELKEDÉS ÚTJÁN s/Uát cddcac uátoste uk a közöst" JTlterjedt a hír, hogy Miklós Ferenc 7 holdas dolgozó paraszt, tanácstag belépett az I. típusú II. Pártkongresszus termelőcsoportba. Elhatároztam, felkeresem lakásán, érdeklődöm tőle, miként érlelődött meg benne a belépés gondolata. — Bizony, sokat beszélgettünk itthon a családban, melyik utat válasszuk — kezdte Miklós Ferenc. — Válasszam a közös gazdálkodást, vagy pedig továbbra is egyedül kínlódjak a hét hold földön. A feleségem először nem akart kötélnek állni, egyre hajtogatta, maradjunk csak egyéni gazdák, ne menjünk a közösbe. — Tanácsüléseken is foglalkoztunk a közös gazdálkodás előnyeivel, így lassan érlelődött bennem, mégis csak a. közöst választom. Egyik vasárnap a népnevelők is eljöttek hozzánk, beszélgettünk a közös gazdálkodásról. Az asszony csak hallgatott. — Amint a népnevelők eltávoztak, egyedül maradtunk, feleségemmel és két kisgyermekemmel. Hosszú ideig hallgattunk, mindketten gondolkodtunk, hogyan is lenne jobb. Én szóltam először: „Mondd, melyik lesz a jobb, melyiket válasszuk?” Feleségem kis gondolkodás után válaszolt: „Hát akkor válasszuk a közöst.” Ma már a trágyát is a közös földre hordtam. Tó ideig beszélgettünk még arról, hogyan látja most a J közös gazdálkodást. Miklós Ferenc elmondotta, milyen eredményeket ért el a termelőcsoport, úgy beszélt róla, mintha már évek óta tagja lenne ő is. Amikor elbúcsúztunk, azt mondta: „Csak azt bánom, hogy nem 1952-ben, a megalakuláskor léptem be. Azt üzenem a többi dombóvári gazdának, és a megye többi egyéni gazdájának, hogy nem csalódnak, ha mielőbb a közös gazdálkodóst választják. Érik a szövetkezés gondolata Csibrákon Három iregszemcsei fiatal is aláirtó a belépési nyilatkozatot Regszemcsén a diszisták ági-- tációs brigádot alakítottak és esténként szervezetten járják a községi pártbizottság irányításával a házakat és minél több dolgozó parasztot igyekeznek meggyőzni a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. Az agitátorok között Biczó Anna a gépállomás DISZ- szervezetének titká-'a, Kovács ’ózsef fiatal agrónőmus, Sótnnyi Eszter a községi DISZ-szervezet vezetőségi tagja, Varga Ilona, az Uj Élet Tsz fiatal tagja. A fiatalok szorgalmas munkájának már kézzelfogható eredménye is van: péntek estig három fiatalt meggyőztek a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. A három fiatal — Kovács Mária, Tóthi Teréz és Kollár Rózsika — aláírta a belépési nyilatkozatot. Kollár Rózsika hétfőn már megkezdi a közösben a munkát is és megígérte, hogy esténként ő is az agitátorokkal tart és saját példájával meggyőzi a többi fiatalokat is a helyes útról. Egyre többet beszélnek a dolgozó parasztok Csibrákon is a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről. Esténként, ha összejönnek valahol a gazdák beszélgetni, a sok más probléma mellett egyre többet beszélgetnek arról, mennyivel többet jelent a termelőszövetkezeti gazdálkodás az egyéninél. Azok a dolgozó parasztok, akik elhatározták, hogy a szövetkezeti gazdálkodást választják, az utcájukban lakó többi dolgozó paraszttal is beszélgetnek, igyekeznek meggyőzni őket. A cséplőgép mellett is erről folyt a szó. Odavetődött a gazdák közé Gábor László vb. elnök, aki maga is termelőszövetkezeti tag. Elmondotta, mennyivel hoz több hasznot a szövetke zet az egyéni gazdaságnál. A jelenlevők nagy figyelemmel, érdeklődéssel hallgatták, többen nyomban döntöttek. Tóth János 18 holdas, Horváth Ferenc 12 holdas, Varga Péter 4 holdas, Kiss Imre 3 holdas, Salamon Ignác 3 holdas, Mátyás Sándor és Németh Lajos dolgozó parasztok határozták el, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodást választják. Baráti segítség... Az egyik kora hajnalban amikor még a kakas sem kukorékolt vendégek érkeztek a csibráki Viharsarok termelőszövetkezet udvarára. Az ébredező tagok ugyan csak csodálkoztak — honnét kerülhetett ide a nagy teherautó és az autóval tizenöt ember. — No, nézd csak — pislogott az elnök — ha jól látom ez a naki Ut a szocializmus felé szövetkezet autója. — Azok lennénk, nakiak ... — Mi jót hoztatok'? — Egy kis munkaerőt, ha nem veszitek rossznéven? — Mit, hogy rossz néven .. . Soha jobbkor földik. Ha pálinkánk lenne . .. No, majd reggel ha kinyit a földszöv ... — örült az elnök. A vendégek és a csibrákiak nyomban munkához kezdtek. Egész nap rakták a teher autót gabona keresztekkel. Estére hatalmas asztag emelkedett a szövetkezet szérűjén. A naki szövetkezet segítségével a csibrákiak gabonája megmenekedett az esőtől, a rothadástól. A kemény napi munka után nemcsak hálálkodó jó szót, hanem bőséges baráti vacsorát is kaptak a vendégek. A legszebb pohárköszöntő az volt, amikor a nakiak megígérték, hogy az őszi munkában is segítenek a géppel, ha a csibrákiak is úgy gondolják. Több 10-15 holdas gazda lépett * ~ a kölesdi ^ Kossuth TSz-be i JCeieML Qáui&s o isszatért Hát as úgy történt, hogy Keserű János 8 holdas faddi gazda a Szabadság Földje Tsz megalakulásakor tsz- tag lett. Még bele sem kóstolt a szövetkezeti életbe, amikor máris búcsút mondott annak. Úgy gondolta, jobb lesz a maga gazdájának lenni. Hiába, az a 8 hold föld megannyi szállal . húzta vissza, nem tudott megválni tőle, mondván, inkább dolgozom kora reggeltől késő estig. Ennek a konok elhatározásnak Keserű gazda nagy árát adta, végülis ... na, de hosszabb története van ennek. Nem megy Faddon sem ritkaságszámba az, hogy népnevelők, agitátorok járják a falu gazdáit, elbeszélgetve velük a szövetkezés előnyéről. Estéről-estére sok szó esik bizony arról, hogy közösen ösz- szefogva jobban megy a munka. Keserű János bácsihoz is elmentek annak rendje és módja szerint, aki szívesen beszélgetett volt termelőszövetkezete régi tagjával. A beszélgetés során bár lehet, hogy őcsak tréfának szánta, nem tudni, de azt mondta. — ha azt akarják, hogy én termelőszövetkezeti tag legyek, akkor magának a tsz elnökének kell eljönnie agitálni. Akkor lehet, hogy még vissza is megyek. Lehet, hogy Keserű bácsi még álmában sem mert volna arra gondolni, ami rövidesen bekövetkezett. Egy vasárnapi napon Szűcs elvtárs, a tsz elnöke látogatta meg, mégpedig nem is egyedül, hanem Keserű bácsi fiával, Jóskával, aki már régóta tsz-tag. — Nincs itthon a férjem — mondotta Keserű néni kölcsönös üdvözlés után, — kiment etetnivalóért az állatoknak. — Nem baj, édesanyám, megvárjuk. Bizony elharangozták a delet, amikor Keserű bácsi bekocogott szekerével a kapun és amikor meghallotta, hogy kik vannak nála, ki sem fogta a lovat, hanem sietett vendégei üdvözlésére. — Na, édesapám itt volnánk. Azért jöttünk, hogy visszahívjuk magát. — No, no, fiam, no, no, hát nem úgy megy az, ebbe beleszól anyád is. — Tudod, fiam, messze vagyunk, több kilométer a tsz, aztán édesapád nem fiatalember már. — Igaza van anyádnak, meg aztán veszünk egy tehenet, ott nem lesz hova tennünk, nincs istállónk. — Az istálló ne okozzon gondot, János bátyám. Talá-: lünk mi erre is megoldást. És 1 ha most visszajön, akkor a tehén is hamarabb a jászol elé kerül, mert segítünk mi is. — Igaza van az elnök elv- 1 társnak édesapám, az istállón nem múlhat a belépés, odakötjük majd az én istállómba azt a Riskát. Aztán velünk maga is el lehet. Hol az elnök hol a fiú; beszélt János bácsinak, végüli is sikerült meggyőzni arról,! hogy minden gazdának, így | Keserű János bácsinak is csak? a termelőszövetkezet biztosít-1 hatja a gondtalan életet. Ami-J kor János bácsi kezébe vette? a sorsát eldöntő ceruzát, csak! annyit mondott. — No, asszony most megint? aláírom,de úgy érzem, ez vég-j leges lesz. k A tavasszal nem egy termelő- szövetkezetben lehetett hallani: — Sok egyéni dolgozó paraszt érdeklődik már a szövetkezet felől. Látják, hogyan megerősödtünk, fejlődtünk a zárszámadás óta. Azonban most még várnak. Várnak arra, hogyan válik be majd az aratásunk. Még őszre sem kellett várni. Egyre több és több dolgozó paraszt nyert bizonyságot arról, mennyivel többet ad a termelőszövetkezeti gazdálkodás, mint az egyéni. A nyár elején már egyre-másra alakultak meg az új termelőszövetkezetek és a meglévők tagsága is új belépőkkel gyarapodott. Az eredmények láttán, a népnevelők meggyőző munkája nyomán egyre több család választja a közös gazdálkodást. A kölesdi Kossuth termelőszövetkezetbe több középparaszt család lépett be. köztük a 14 holdas Nemes József, a 11 holdas ifi. Markó János, a 11 holdas Tóth János, a 7 holdas Térmeg János és a 8_ holdas Bekker Sándor. A többi termelőszövetkezetben is egymásután veszik fel az új tagokat. A bölcskei Vörös Október Tsz-be 12 család 16 taggal, az ozorai Petőfi Tsz-be 16 család 23 taggal, a nemrég megalakult mucsi Petőfi Tsz-be 14 család 24 taggal lépett be az elmúlt két hét alatt. „Jóminőségű a vaj“ — állapítják meg a köpUlőnél Janek Lajos üzemvezető, Litter József művezető, Pintér Anna, az „Élelmiszeripar kiváló dolgozója“ és Rácz Lászlóné, amikor mintát vesznek. A Dombóvári Vajüzem állandóan magasan túlteljesíti exporttervét. Az elmúlt hónapban mindössze egy tétel volt másodrendű a vajnál. Új intézkedésekkel gyorsítják az újítások bevezetését A Minisztertanács rendeleté az újításokról és találmányokról A Minisztertanács rendeletet hozott az újításokról és találmányokról. A rendelet számos olyan hiányosságot számol fel, amely eddig fékezte az újítási mozgalom fejlődését, egyben uj perspektívát is nyújt a műszaki színvonal emeléséhez, az újítómozgalom fellendítéséhez. Az új intézkedések meggyorsítják az újítások bevezetését, elősegítik az újítások népgazdasági eredményének pontosabb kiszámítását, valamint a visszaélések megszüntetését és újabb anyagi ösztönzésekkel irányítják a minőségre az újítók figyelmét. A rendelet kimondja, hogy az olyan újítási javaslatoknál, melyek az egyéb népgazdasági eredmény mellett minőségjavulást is eredményeznek, az újítási díjat a minőségjavulás arányában fel kell emelni. A felemelés mértéke 50 százalékig terjedhet. A minőségromlást eredményező javasr latot általában nem lehet elfogadni újításnak. A minisztertanácsi rendelet szabályozza azt a kérdést is, hogy a vezető állású dolgozók javaslatait mely esetben nem lehet újításként elfogadni. A vezető állású dolgozók a saját munkaterületükön kötelességszerűen tartoznak megtenni minden olyan javaslatot, amely iparági viszonylatban már ismert. Meghatározza a rendelet a nagyjelentőségű újítás fogalmát és szabályozza azok tervszerű bevezetését. Az újítások népgazdasági eredményének eddiginél pontosabb mérésére és kimutatására megfelelő módszert írt elő. Kimondja: a népgazdasági eredmény megállapításánál nemcsak az újítást megvalósító vállalat termelési tényezőiben beálló változásokat kell figyelembe venni, hanem azokat az előnyöket — esetleg hátrányokat is — amelyek az újított termékeket továbbfeldolgozó vállalatoknál jelentkeznek. A népgazdasági eredményt bizonylatokkal, okmányokkal kell igazolni. A tapasztalatcsere fellendítését, az újítások tömegméretű elterjesztését is biztosítja a rendelet. Eddig ha az egyik üzemben bevált újítást más üzemnél is javasolták átvételre tapasztalatcsere útján, akkor a teljes újítási díj 25 százaléka a javaslattevőt csak abban az esetben illette meg, ha az újítás első bevezetésétől számított egy éven belül javasolta az átvételt. A Minisztertanács rendelete most két évre emelte fel ezt a határidőt. A rendelet lehetővé teszi azt is, hogy az egyes kiemelkedő újítások és találmányok díjazása a Minisztertanács elnökének engedélyével meghaladja á felső határt (újításoknál 100 000 forint, találmányoknál 200 000 forint). Az újítómozgalom erkölcsi tisztaságát szolgálja az az intézkedés, hogy a jövőben újítási díjat (díjrészletet) csak a javaslat üzemszerű megvalósítása után lehet folyósítani. Eszmei díjat a jövőben csak akkor lehet megállapítani, ha a főkönyvelő és a főmérnök igazolja: az újítás népgazdasági eredménye forintban nem mutatható ki. A rendelet értelmében az újítás megvalósításában kiválóan közreműködőket jutalmazni kell. A közreműködői jutalom, tekintet nélkül a betöltött munkakörre, bárkit megillet és az független az újítónak járó díjtól. Igen fontosak azok a rendelkezések, amelyek kimondják, hogy _ . . . az újítási ügyintézés nemcsak az újítási előadónak es a vezetőnek, hanem a maga területén mind«n dolgozónak kötelessége. Ez a munka az illető dolgozó gazdasági munkájának szerves részét képezi. Részletesen meghatározza a rendelet a minisztériumi igazgatóságoknak, a középfokú irányító szerveknek és a vállalatoknak, végül az Országos Találmányi Hivatalnak az újítások ügyintézésével kapcsolatos felada- tait. További fontos rendelkezés a kísérletezéssel és megvalósítással kapcsolatos költségek új szabályozása. E célra a rendelet a minisztérium teljes vállalati béralapja 0,5 százalékának megfelelő összeget engedélyez. Az egyes vállalatok ebből az összegből a tényleges szükségletnek megfelelő mértékben részesednek, így a vállalat a saját béralapjának legfeljebb két százalékáig terjedő összeget kérhet erre a célra. Indokolt esetben ennél nagyobb összeg is engedélyezhető. A rendelet az említett 0,5 százalékos keret felhasználásánál az eddigi költségeket megszünteti: kimondja, hogy: a keretből történő kifizetés nem terheli a vállalat béralapját, továbbá, hogy e keretből fedezett, az újítások kivitelezésére fordított túlórák nem esnek a Munka Törvénykönyve túlórázást korlátozó rendelkezéseinek hatálya alá. Eddig a találmány külföldi értékesítése esetén a feltaláló az értékesítés tiszta hasznából nem részesedett. Az új rendelet gondoskodik a feltaláló ilyen esetben történő díjazásáról is. A fentieken túlmenően még számos részletre kiterjedő intézkedést tartalmaz a Minisztertanács rendelete s így elősegíti, hogy az újítói és feltalálói tevékenység az eddiginél nagyobb mértékben járuljon hozzá a műszaki színvonal emeléséhez. (MTI)
