Tolnai Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-20 / 169. szám
2 NAPLÓ 1955. JULIUS 20. A genfi kormányfői értekezlet második napja A négy nagyhatalom kormányfőinek értekezlete a megnyitó ülés után, hétfőn, magyar Idő szerint 15 óra 45 perckor folytatódott, melyen Anthony Eden angol miniszterelnök tett nyilatkozatot, majd N. A. Bul- ganyin, a Szovjetunió Miniszter tanácsának elnöke mondott beszédet. Bnlganyisi elvtárs nyilatkozata .Iganyin elvtárs rámutatott, hogy / az értekezlet feladata a megoldásra váró nemzetközi problémák fölötti egyetértés útjainak megtalálása. Bulganyin elvtars ezután rátért a feladatok részletes elemzésére. Az eiarőjsai biztonság kérdése ázsiai és távol-keleti problémákra és beszélt a Kínai Nép- köztársaságnak arról a törekvéséről, hogy a tajvani kérdést az Egyesült Államokkal való közvetlen tárgyalások útján rendezze. Bulganyin elvtárs nyomatékosan rámutatott a Kínai Népköztársaság ENSZ-be való felvételének fontosságára, majd beszédét azzal fejezte be, hogy a szovjet kormány minden tőle telhetőt el fog követni, hogy a most megkezdődött értekezlet megfeleljen a békés és nyugalmas életre vágyó népek bizalomteljes várakozásainak. Bulganyin elvtárs beszédének elhangzása után Eisenho- wer, az ülés elnöke zárónyilatkozatot tett. Eisenhower amerikai elnök beszéde Vannak kérdések — mondotta Bulganyin elvtárs —, amelyek eszmecserét követelnek, hogy megoldásukhoz a megfelelő alapot megtaláljuk. Vannak kérdések, amelyek további tanulmányozást tesznek szükségessé, de vannak kérdések, amelyekben véleményeink különbözők, de ez a körülmény — hangsúlyozta a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke — a Szovjetunió véleménye szerint nem kell hogy zavarja az értekezlet eredményes munkáját. Rámutatott a leszerelés kérdé sének döntő jelentőségére és a Szovjetunió ezzel kapcsolatos javaslatait kiegészítve, egyetértését fejezte ki Faure francia miniszterelnök ama javaslatával, hogy csökkentsék az állami költ ségvetés katonai tételeit. A továbbiakban a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke az európai biztonság kérdéséről beszélt és A nemzetközi feszültség enyhülése N. A. Bulganyin elvtárs mindenekelőtt rámutatott a nemzetközi feszültség enyhülése terén az elmúlt időben elért eredményekre. Utalt a koreai háború befejezésére, az indokínai hadműveletek megszüntetésére, továbbá az osztrák államszerződésre, a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyának normalizálódására; emlékeztet a bandungi értekezletre és Nehru indiai miniszterelnöknek a Szovjetunióban tett látogatására, mely kifejezésre juttatta a Szovjetunió és India közötti viszony további megszilárdulását. Bulganyin elvtárs rámutatott a szovjet kormánynak a Német Szövetségi Köztársasághoz intézett jegyzékére, majd beszédét így folytatta: Vannak azonban problémák, amelyek elválasztartak bennünket és amelyek halaszthatatlan döntést követelnek. Ezeknek a problémáknak a meg oldatlansága okozza azt, hogy a nemzetközi helyzetben beállott bizonyos javulás ellennére, egészbevéve a helyzet feszült és még nem jött létre az államok között az a bizalom, mely nélkül a népek nem lehetnek nyu godtak a holnap felől. Ismeretes — mondotta Bulganyin elvtárs —, hogy az úgynevezett hidegháború folytatódik. Azt is meg kell állapítani, hogy az elmúlt évek folyamán távolról sem történt meg minden az országaink közötti kapcsolatok és viszony megjavítása érdekében. Bulganyin elvtárs különös nyomatékkai kiemelte és elismerőleg beszélt Eisenhowernak arról a kijelentéséről, hogy ,,az amerikai nép a szovjet nép barátja akar lenni. Nincs vita az amerikai és a szovjet népek között. Nincs közöttük konfliktus, sem kereskedelmi ellentét. Történelmileg népeink mindig békében éltek egymással”. A továbbiakban — mondotta Bulganyin elvtárs — az amerikai elnök rámutatott annak szükségességére hogy eltávolítsák a két nép közötti mesterséges akadályokat. Bulganyin elvtárs kijelentette, hogy a Szovjetunió teljesen egyetért ezzel, mert az Eisenhower által megemlített akadályok eltüntetése megfelelne mind a szovjet és az amerikai nép, mind pedig az egész világ békéje érdekeinek. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke rámutatott, hogy a Szovjetunió nem hajlik arra, hogy lekicsinyelje azokat a nehézségeket, amelyekbe az Európában és Ázsiában levő problémák megoldása ütközik. A szovjet kormány a maga részéről kész az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányaival együttműködni e problémák megoldása érdekében. azt javasolta, hogy az európai kollektív biztonság rendszerét úgy valósítsák meg, hogy az első időszakban az abban résztvevő államok fennálló kötelezettségeik alól nem mentesülnének, csak arra köteleznék magukat, hogy fegyveres erőt a vitás kérdések megoldására nem használnak fel. A kollektív biztonság rendszerének teljes életbe lépésével az összes másirányú kötelezettségek hatályukat vesztenék. A Szovjetunió szükségesnek tartja továbbá az összes külföldi csapatok kivonását Európa országaiból, ami megkönnyítené a nemzetközi feszültség okainak megszüntetését. Bulganyin elvtárs rámutatott, hogy a szovjet kormány, amikor a leszereléssel és az európai kollektív biztonság szervezetének megteremtésével kapcsolatban tett javaslatokat, abból indult ki, hogy ez jelentős mértékben megkönnyítené a német kérdés megoldását és létrehozná annak szükséges feltételeit, hogy Németország egysége békés és demokratikus alapokon helyreállhasson. Bulganyin elvtárs hangsúlyozta, hogy Németország egyesítésének útjában a fő akadályt most Nyugat-Németország mi- litarizálása és a nyugati hatalmak katonai csoportosulásába való bevonása jelenti. Egyéb kérdésekkel foglalkozva a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kitért arra, hogy egyes országokban az utóbbi időben egyre erősebb mozgalom fejlődik ki a semlegesség politikája irányában. A szovjet kormánynak az a véleménye, hogy azoknak az országoknak, amelyek ezt kívánják, lehetővé kell tenni ilyen politika folytatását. Bulganyin elvtárs kitért arra. hogy Eisenhower elnök megemlítette a kelet-európai, a népi demokratikus országok kérdését. Ezzel kapcsolatban Bulganyin elvtárs kijelentette: ezt a kérdést egy ilyen értekezleten felvetni annyit jelent, mint az értekezletet arra késztetni, hogy az említett országok belső ügyeibe beavatkozzanak. Köztudomású azonban, hogy a népi demokratikus rendszert ezekben az országokban maguk a népek hozták létre, szabad akaratmegnyilvánuiások útján. Emellett pedig — tette hozzá Bulganyin elvtárs — senki sem hatalmazott fel bennünket ezen országok helyzetének megvizsgálására. Bulganyin elvtárs megállapította, hogy „a nemzetközi kommunizmus kérdése“ szintén nem képezheti az értekezlet tárgyát. Beszédének befejező részében a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kitért az Eisenhower elnök közölte, rövid bevezető nyilatkozatot tesz. Kijelentette a többi között: nem várhatunk, hogy néhány óra vagy néhány nap folyamán megoldást találunk a világ ösz- szes rendezésre váró problémáira. Mi, ennek az értekezletnek négy résztvevője, tulajdonképpen nem is kaptunk másoktól meghatalmazást, amely igazolhatná ezt a kísérletünket. Az említett problémák közül soknak a gyökerei mélyen a háborúkba, a konfliktusokban és a történelemben rejlenek. A hely zét még nehezebb az ideológiákban és a törekvésekben mutatkozó különbségek miatt. Világos, hogy ez alatt a rövid idő alatt, amellyel az itt összegyűlt kormányfők rendelkeznek, nem lehet megállapítani e problémák keletkezésének okait és megtalálni azokat a módozatokat, amelyek segítségével mindenki számára páratlanul ki lehetne küszöbölni ezeket az okokat. Ezután megemlített néhány kérdést, amelyeket véleménye szerint Genfben meg kell vitatni. Az első kérdés Németország újraegyesítésének és egy össz- német kormány megalakításának kérdése szabad választások alapján — mondotta. Tíz év telt el a Németországgal kötött fegyverszünet óta. de Németország még most is részekre tagolt. Ez a széttagoltság rossz dolog, komoly kárt okoz egy népnek, amelynek a többi néphez hasonlóan joga •van a közös sorsra. E széttagoltság fenntartása a bizonytalanság alapvető forrása lehet Európában. Ránk, négyünkre különleges felelősség hárul Németországgal kapcsolatban. Semmiféle megoldás, amelyre itt juthatnánk, nem lenne hathatós, ha a többség részéről nem talál támogatásra egész Németországban. Megoldásunknak a tartós béke érdekében számolnia kell az összes érdekelt felek jogos biztonsági érdekeivel. Ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy az újraegyesített Németországnak joga legyen, hogy saját választása szerint éljen a kollektív önvédelem őt megillető jogaival. Ugyanilyen meggondolások alapján hajlandók vagyunk figyelembevenni a Szovjetunió jogos biztonsági érdekeit is. Eisenhower ezután említést tett a keleteurópai népek úgynevezett „kérdéséről’, majd hangsúlyozta: „Az amerikai és a szovjet nép között nincsenek viták, nincsenek konfliktusok, nincs kereskedelmi ellenségeskedés. Népeink a történelem fo lyamán mindig békében éltek.” Említést tett a továbbiakban „a nemzetközi kommunizmus" problémájáról, majd a fegyverkezés témájára tért át. Hangsúlyozta, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányában lefektetett alapvető célkitűzések ellenére, a fegyverkezés jelenleg az emberiség erő feszítéseinek jelentős részét az építő munkából inproduktiv célokra vonja el. — Azt a kérdést kell megvizsgálnunk, — folytatta —, nem lenne-e helyesebb olymódon megközelíteni a fegyverzet csökkentésének kérdését, hogy — első lépésként — megfelelő módozatokat keresünk a katonai berendezések felügyeletére és ellenőrzésére avégett, hogy ne fordulhassanak elő szörnyű meglepetések, sem váratlan támadás, sem pedig a megegyezés alapján létrejött korlátozások titkos megszegése formájában. Ezen a téren nincs fontosabb dolog, mint az, hogy együtt vizsgáljuk meg a hatékony kölcsönös ellenőrzés éles és alapvető problémáját. Egy ilyen rendszer a tényleges leszerelés alapja. — Ezenkívül erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy elősegítsük az atomenergia konstruktív célokra való felhasználását, — mondotta —, majd végül hozzáfűzte: „Engedjék meg, hogy megismételjem: Remélem, hogy nem egyszerűen azért vagyunk itt, hogy felsoroljuk nézeteltéréseinket. Nem azért vagyunk itt, hogy megismételjük azt a borús gyakorlatot, amely az utóbbi tíz év alatt tárgyalásaink nagyrészét jellemezte. Mi az emberiség békevágyának megfelelően azért vagyunk itt, hogy olyan megvitatásához kezdjünk, amely új szellemet visz diplomáciánkba és az új tárgyalásokat jó előjelek között kezdjük meg. •• Összeültek a nagyhatalmak külügyminiszterei A Genfben tartózkodó négy külügyminiszter kedden délelőtt 11 órakor — magyar idő szerint pontosan délben — ülést tartott. A körülbelül másfélórás ülés után Iljicsov szovjet ügyvivő bejelentette, hogy a külügyminiszteri értekezlet résztvevői egyhangúlag elhatározták: négy kérdést terjesztenek megvitatási javaslattal a kormányfők elé. E négy kérdés: 1. Németország újraegyesítése; 2. az európai biztonság kérdése; 3. a leszerelés kérdése; 4. a Kelet—Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztése. Iljicsov hozzátette még: A külügyminiszterek egyhangúlag megállapodtak abban is, hogy az esetleg felmerülő minden más kérdésről a kormányfőknek kell eldönteniök szóbahozzák-e ? A francia küldöttség szóvivője sajtóértekezletén megismételte e bejelentéseket, hozzáfűzve, hogy a külügyminiszterek a határozat elfogadása után jókívánságaikat fejezték ki egy másnak e megállapodásért. Kijelentette ,hogy véleménye szerint e kezdet nagyon jó. Megfigyelők szerint a kedden délben a napirendről létrejött megegyezés rendkívül lényeges, hiszen köztudomású, hogy a napirendi kérdés eldöntése korábban sok esetben napokig, esetleg hetekig is elhúzódott. E megfigyelők rámutatnak, hogy a Szovjetunió megegyezési szellemének bizonyítására, hajlandó volt a német kérdést elsőnek felvenni napirendre, amint a nyugatiak kérték. A Szovjetunió kormányának és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának együttes nyilatkozata Moszkva (TASZSZ). A Szovjet kormány meghívására Ho Si Minh elvtársnak a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének és miniszterelnökének vezetésével a Szovjetunióban tartózkodott a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége. Ez idő alatt tárgyalások folytak a Szovjetunió kormánya és a Vietnami Demokratikus Köztárstság kormányküldöttsége között. A tárgyalások az őszinte szívélyesség és barátság légkörében folytak. A tárgyalások során megvitatták a Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság közötti baráti viszony további meg szilárdításának és fejlesztésének kérdését, valamint a mindkét ország közös érdekeit érintő nemzetközi kérdéseket. A tárgyalások megmutatták, hogy a Szovjetunió kormányának és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának azonosak a nézetei mind a nemzetközi helyzet, mint a Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság közötti politikai, gazdasági és kultúrális együttműködés továbbfejlesztésének kérdésében. A Szovjetunió kormánya és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya egyhangúlag megerősítette, hogy kész következetesen síkra- szállni az Indokínára vonaíko zó genfi egyezmények maradéktalan megvalósításáért. Mindkét kormány egyhangúlag hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a genfi egyezmények által előírt időben a Vietnami Demokratikus Köztársaság és Dél-Vietnam illetékes képviselői közt Vietnam egyesítése érdekében tartsák meg az 195G. júliusi általános választások előkészítésére hivatott tanácskozásokat. A két kormány megelégedéssel állapította meg, hogy az ázsiai és afrikai országok ban- dungi értekezlete határozatainak nagy pozitív jelentőségük van. Ez az értekezlet szembetűnő példája volt a különböző politikai és társadalmi — gazdasági rendszerű országok békét szolgáló sikeres együttműködésének. A Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya határozottan elítéli azt, hogy Dél-Vietnamot, Laoszt és Kambodzsát megpróbálják bekapcsolni a Délkeletázsiai agresszív háborús tömb (Seato) működési övezetébe. Ezek a pró bálkozások ellentétesek a genfi megállapodásokkal. Felhívták a figyelmet arra, hogy összeegyez telhetetlenek a genfi megállapodásokkal egyes külföldi hatalmaknak Dél-Vietnam, Kambodzsa és Laosz belügyeibe való be avatkozás! kísérletei, valamint azok a próbálkozások, hogy háborús jellegű egyezményt erőszakoljanak ezekre az országokra. A Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság koV mánya megelégedéssel állapította meg, hogy növekszik a népeknek a béke biztosítását szolgáló akíivitása, amely máris némileg enyhítette a nemzetközi feszültséget. A két kormány kifejezi reményét, hogy a nagyhatalmak foly tátják erőfeszítéseiket a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezése céljából. . A két kormány megelégedéssel állapítja meg, hogy a Kínai Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kialakult baráti kapcsolatai, valamint szélesedő gazdasági és kui turális együttműködése megfelel a kínai és a vietnami nép érdekeinek és fontos tényezője a távolkeleti béke fenntartásának és megszilárdításának. A Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya mélységes megelégedéssel állapította meg, hogy a Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kapcsolatainak alapja a barátság és szolidaritás kölcsönös érzelmei, amelyek a szovjet és a vietnami népet összekapcsolják. A két kormány egységes abban a törekvésben, hogy fejlesz- sze és tovább szilárdítsa a Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság politikai, gazdasági és kulturális együttműködését. A tárgyalások során megvitatták a Szovjetunió és Vietnami Demokratikus Köztársaság gazdasági együttműködésértek kérdéseit. A Vietnami Demokratikus Köztársaság népgazdasága a sokesztendős háború követkéz tében súlyos anyagi kárt szenvedett. Ezért a szovjet kormány négyszáz millió rubelt utalt ki ellenszolgáltatás nélküli segítségként a Vietnami Demokratikus Köztársaság lakossága életszínvonalának emelésére és gazdaságának helyreállítása ra, így a többi között huszonöt Ipari és közüzem helyreállítására és építésére. A Szovjetunió kormánya segítséget nyújt a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának azzal, hogy vietnami szakembereket képeznek ki a Szovjetunió felső- és középfokú műszaki tanintézeteiben, továbbá segítséget nyújt abban, hogy megszervezzék a szakemberek képzését a vietnami tanintézetekben. Műszaki segítséget nyuj tanak a geológiai kutatómunkálatok elvégzésében, valamint a fertőző betegségek elleni harcot szolgáló gyógyászati és megelőző Intézkedések végrehajtásában stb. A két kormány arra az egységes véleményre jutott, hogy ki kell terjeszteni a két ország közti kölcsönös kereskedelmet. E célból kereskedelmi egyezményt kötöttek. A két kormány kifejezi szilárd meggyőződését, hogy a lefolyt eszmecsere kétségkívül elősegíti a Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság baráti kapcsolatainak további fejlődését mindkét ország népeinek javára és a béke és a biztonság megszilárdításának érdekeit szolgálja világszerte. a genfi értekezlet első napjának nemzetközi visszhangjai A három nyugáti kormányfő hétfői felszólalása után genfi megfigyelők rendkívül jellemzőnek tartják, hogy egyedül Eisenhower elnök vetette fel az úgynevezett keleteurópai államok kérdését, sem Faure, sem Eden nem tett említést erről. Másrészről egyik nyugati kormányfő sem tért ki az ázsiai problémákra és nem vizsgálta meg részletekbe menően a leszerelés kérdését, legfeljebb csak általánosságban, elvileg érintette. Francia diplomáciai körök szerint — mint az AFP jelenti, — a kormányfők értekezletének első két ülését az a szándék jellemezte, hogy pozitív eredményre jussanak. A négy kormányfő olyan légkör megteremtésére törekedett és jutott, amely jó előjel az elkövetkezendő napokra. a. vezető angol lapok nagy teret szentelnek a genfi értekezlet munkájának. Több cikk megállapítja, hogy a genfi értekezlet „jól indult”.
