Tolnai Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-19 / 168. szám

1955. JÚLIUS 19. NAPLÓ 3 Az V. Vasutas Napra készülnek Dombóváron A II. negyedéves tervüket, a rakodási idő teljesítésén kí­vül, élüzemszint felett teljesí- sítettük. A kocsik ki és beraká­sánál is elég jó munkát végez­tünk, de túlfeszített volt a ter­vezés. Igaz, hozzájárult az is, hogy a legnagyobb szállító vál­lalatunk, a dombóvári Cement­ipari Vállalat, a MÁV Talpfa­telítő és Szartár sem követett el mindent a vasúti kocsik gyors ki- és berakása érdeké­ben. Az őszi forgalomban ezek­nek a vállalatoknak mindent el kell követniük az egyenletes szállítás (vasár- és ünnepnap is) és a kocsik gyors ki-beraká- sa érdekében. A júliusi termelési értekezle­ten Pártay István forgalmi szol gálattevő és brigádja járt az élen az V. Vasutas Napra tett munkafelajánlások terén. Ezt a felajánlást már tettek is kö­vették. A vonatok átlagos ter­melését 105 százalékra teljesí­tették az első 10 napban, ezál­tal 3000 tonna túlsúlyt továbbí­tottak, vagyis 3 mozdonnyal ke­vesebbet használtak fel. A vo­natokat menetrend szerint in­dították. Július hó 9-én én is résztvet- tem a X. Országos Vasútüzemi értekezleten, mely a Központi Vezetőség március 4-i határo­zatának végrehajtására hívta fel figyelmünket. Olcsóbban és gazdaságosabban kell szállíta­nunk. A kocsifordulót 3.5 nap­ra kell leszorítani. Az őszi for­galom ideje alatt a munkásvc- natok késését 5, a személyszál­lító vonatokét pedig 7 százalék alá kell leszorítani. Növelni kell a vasúti kocsik gazdaságos ki­használási fokát, több irányvo­natot kell indítani, habár jú­nius hónapban Dombóvár állo­más a 80 irányvonati tervvel szemben 110 helyből összeállí­tott irányvonatot indított 12.000 tonna túlsúllyal. Ebben a mun­kában az állomás DISZ bri­gádja járt az élen Szabados Sándor forgalmi szolgálattevő és Szálkái István guritásvezető vezetésével. Mindezeket figye- lembevéve, mégis rengeteg ten­nivalónk van nekünk dombóvá­riaknak, de megyénk minden egyes állomásának és szállító vállalatának egyaránt. A követ­kező őszi forgalom, mely III. és IV. negyedévet foglalja magá­ban ,egyben biztos átmenetet kell, hogy. létesítsen a második ötéves terv megindulásához. , Az V. Vasutas Napra, vala­mint Alkotmányunk ünnepére tett munkafelajánlásaink telje­sítésével kívánjuk mi Dombó­vár állomás dolgozói is pártunk márciusi határozatának végre­hajtását és az őszi forgalom si­keres lebonyolítását biztosítani. Potyondy József főintéző, állomásfőnök. Hétszázezer nyerstéglát termelnek terven felül az idény végére a leveli Téglagyár dolgozói A Teveli Téglagyár 465 000 darabbal teljesítette túl máso­dik negyedévi nyersgyártási tervét, az égetési tervet pedig 139 százalékra teljesítették a gyár dolgozói. A gyár dolgozói termelési ér­tekezleten beszélték meg azt, hogyan készülnek agusztus 20- ra, Alkotmányunk ünnepére miudea dolgozó tett munkafcl- ajánlást. Vállalták azt, hogy a gyár nyersgyártási tervét au­gusztus 31-re befejezik, terven felül pedig hétszázezer nyers­téglát gyártanak. A kemence­munkások az év végéig 500 ezer darab téglával teljesítik túl a tervet. Csala Ferenc az égetőbrigád nevében azt vál­lalta, hogy az égetett tégla 75 százalékra nagyszilárdságú •esz. Jól jövedelmez a dunaföldvári Alkotmány Tsz kertészete Példamutató ifi brigád A danaföldvári Alkotmány termelőszövetkezetben a ker­tészet 16—18.000 forint jövedel­met hoz havonta. A termé­nyek jobb értékesítése céljából üzlethelyiséget kaptak a köz­ségben. A termelőszövetkezeti zöldségesboltban naponta friss árut vásárolhatnak a dunaföld­vári háziasszonyok. A termelőszövetkezeti tagok az istálló, az irodaépület kör­nyékét és' a fiatal gyümölcsös alját is észszerű gazdálkodásra használják fel. Március végén és április első napjaiban 1000— 1200 négyszögöl ilyen területre jó talaj előkészítés után fészek­trágyázott földbe étkezési tö­köt vetettek. A korán előbúvó palántákat a késői fagyok ellen szalma- és törektakaróval véd- ék. A tagok igyekezete és szor­galmas munkája nyomán bő­séges termés jelentkezett. Ed­dig már 2 vagon főzőtököt vit­tek a piacra. Eleinte 3 forintért is kelt az áru, most kilónként 80 fillérért adják. A termés jó­része még ezután kerül érté­kesítésre. 5—6000 forint jöve­delmet hoz a nem egészen egy- holdas földterület a termelőszö­vetkezet tagsága részére. Állandóan 130 százalék fe­leit teljesíti a normát a Dombó­vári MÁV Fatelítő hosztoló- brigádja. A brigád tagjai vala­mennyien új dolgozók, fiatalok, akik nemrég kerültek az üzem­be, a szomszédos Sásd község­ből járnak be. Gyorsan elsajá­tították a hosztológép kezelését, amellyel a gömbfákat vágják kisebb darabokra. Néhány óra a medinai tanácselnökké! — Már kora reggel óta sze­retnék elindulni ki a határba, de mindig közbejön valami, vagy valaki. — Ezzél fogad Major József elvtárs Medina község tanácsának elnöke, amikor úgy 9 óra felé betop­panok hozzá a tanácsházára. S valóban szinte egymásnak adják a kilincset a várako­zók és az újonnan jöttek. Az egyiknek lakásügyben kell ta­nácsot adnia, a másiknak és a többieknek is vannak külön­böző problémáik. Mindenki a tanácselnökkel akar beszélni. Elég őket eligazítani ide-oda, a különböző reszortosokhoz. A tanácsházán Éppen indulnánk, amikor egy jegyzőkönyvet hoznak alá írásra. Ez nagyon fontos — int felém a szemével. Arról van szó benne, hogy a végrehajtó bizottság javaslatára a ter­ményforgalmi raktárának nyi tási és zárási idejét szabályoz­zák a dolgozó parasztok érde­keinek megfelelően. — De most már igazán me­gyünk kifelé — mondja Ma­jor elvtárs. Még sem sikerül, jön a posta. — Ezt még át kell néznem, — szólt, s gyors moz­dulatokkal bontogatja. Néha helyeslőén bólogat, de néha majd hogy fel nem kiált mér­gében: Átkozott bürokrácia. — Ez is, itt ni — mutatja az egyik paksamétát. — Ez is május óta húzódik, s most is visszakaptuk, pedig csak egy szót kellett volna átírni. Nem kisajátítási, hanem birtokmeg osztási földkönyvre. Ezért ké­sik most már őszig a szőlő­hegyi kultúrotthon ügye. — Hát ez meg mi — kérde­zi magától is csodálkozva. A járásbíróság gazdasági hiva­tala elrendeli, hogy az ifjú Bodai István kuláktól még az ősszel bűnjelként lefoglalt 25 darab különböző méretű en­gedély nélkül kivágott fát ko­bozzák el. — Épületes dolog ez is mondhatom, — fordul hozzám magyarázólag. — Ugyanis márciusban a kulák hozott valamilyen papírt, pe­csétekkel, aláírásokkal ellát­va, hogy a nyomozást meg­szüntetik. Az a kár, hogy nem emlékszem rá, honnan szerez­te, meg nem is nagyon néz­tem. Én nem kaptam semmi­féle papírt, kizavartam. Ok- vetetlenkedett egy kicsit, ha­donászott a papirossal, de vé­gül elkotródott mikor meg­mondtam neki: Mondja meg azoknak, akik a papirost küldték, hogy míg én vagyok a tanácselnök, addig fát itt vissza nem kap egy kulik sem. Azóta sem jött vissza. Most meg jön ez az írás ... Jól néznék ki, ha beugrottam volna akkor ... Honnan szed­ném elő most a fát... A faluban Végre elindulhatunk. Köz­ben a falu végéig szíves szó­val köszöntik Major elvtársat a falu dolgozói. Látszik, hogy szeretik, megbecsülik. — Sza­badság, elvtárs — válaszolja az egyik ház előtt álló ember mellett elhaladva. — Mikor lesz kész az aratás — áll meg egy pillanatra. — Hát keddre, szerdára meglesz — hangzik a válasz. — Soká lesz az, hi­szen máris pereg a drága szem, s az mindnyájunk kára. Már távozóban halljuk a vá­laszt: — Mindent megteszünk elnök elvtárs, hogy előbb meg legyen. S így megy ez a házak közt éppúgy, mint kint a határban. — Csak eső ne legyen — só­hajt fel Major elvtárs, felnéz­ve az egyre boruló égre. Dél­felé jár az idő, mikor a cséplő géphez érünk. Köszöntés hangzik innen is, onnan is. A határban Kozics Tamás elvtárs, az alap­szervezet párttitkára az első, aki útunkba akad. Kocsiján ül, éppen a raktártól jön, ahova a beadási kötelezettség telje­sítésére az első őszi árpával megtöltött zsákokat szállítot­ta. Még néhány szó és egy ér­tesítés, hogy holnap este ki­bővített pártvezetőségi ülés lesz, s ott a kenyérgabona szabadvásárlásáról beszélnek, s máris a cséplőmunkacsapat tagjai vesznek körül bennün­ket. Egymást túlkiabálva a nagy zaj miatt újságolják a tanácselnöknek: jól fizet az őszi árpa. Vörös elvtárs a népnevelő csoport munkájáról ad tájékoztatót. Büszkén mondja, hogy eddig még min­den gazda a géptől teljesítette beadását. Földi István mun­kacsapatvezető közbeszól: — Mi is példát mutatunk elnök elvtárs! Az ő gabonája már zsákokban áll a gép mellett, s éppen most mérik ki belőle az államnak járó részt. — Na­gyon örülünk, hogy már csé­pelhetünk — hallom, amint Kovács György né 12 gyerme­kes anya, kévevágó, mosolygó arccal mondja Major elvtárs­nak. A malomban A következő állomás a ma­lom. Ide már csapkodó esőben érkezünk. — Nagyon fontos ez is — magyarázza Major elvtárs —, meg kell néznem rendbe lesz-e a malom mire ideér a kenyérnek való. Itt megint egy újabb csatát nye­rünk. Mióta a malmot a ta­nács a saját kezelésébe vette, mindig arról beszél az ellen­ség, meg a kételkedők, hogy belebuktok, rámegy a fejetek is. — Schéffer elvtárs, a ma­lom vezetője magabiztosan szól közbe, mikor már együtt beszélgettünk. — Attól nem kell félni. Tavaly 10—12 óra alatt sem tudtak 20 mázsánál többet őrölni, most meg a ké­mény lebontása előtt is 8 f>ra alatt 40 mázsás eredményt ér­tünk el. — Megnyugtatja ez­után a tanácselnököt, hogy a kémény kész lesz időben, mert vasárnap is csinálják. Közben sűrű zápor akadá­lyozza további utunkat. A szőlőhegyre akartunk menni. — Azt kellett volna látnia az elvtársnak, milyen verseny folyik ott az aratás gyors be­fejezéséért — mondja a ta­nácselnök. Közel vannak egy­máshoz és szinte lesik egy­mást, Az egyik gazda elindul aratni, a másik meglátja- s ő is megy. Sajnálom, hogy nem mehe­tünk tovább. Ennyiből is látszik azonban, hogy egy ta­nácselnök munkája széleskörű de látszik az is, hogy Major elvtárs fáradtságot nem is­merve, igyekszik eleget tenni e munkakörnek. Befejezésül annyit mond: — Kár, hogy nem mehettünk ki, mert vár­nak. Elvárják, hogy kimenjek s az is jól esik, ha egy-két rendet levágok. (i—e) Minden erőt mozpsitett a yrábéci Hlkatnány Tsz pártszervezete az aratás gyors befejezésére A szemlélő, aki az elmúlt évek során nem ismerte a grá- bóci Alkotmány termelőszövet­kezetet, a jelenlegi munkame­netet nézve, nem is hinné el, hogy ez a termelőszövetkezet akkor mind járási, mind me­gyei viszonylatban is a leg­gyengébb tsz-ek közé tartozott. A tsz ünnepi pártszervezete a Központi Vezetőség határoza­tát megtárgyalva azt a célt Az új vezetőség a termelőmun­kából példásan kiveszi a részét, s van ideje arra is, hogy az aratással egyidőben a többi munkákat is helyesen irá­nyítsa. A kenyérgabona aratásának megkezdésekor 15 kaszás ösz- szesen mintegy 42 tag fogott hozzá az aratáshoz. A bonyhádi gépállomás egyik legjobb traktorosa, Fazekas István vág­ja a tsz gabonáját. A pártszer­vezet javaslatára a tsz vezető­sége a tagság által jóvá hagyva 10 munkacsapatot állított fel. A munkacsapatok között élénk verseny folyik. Minden erővel azon igyekeznek, hogy ne ma­radjanak le a legjobbaktól, mint Balogh Gábor, Vita János, Gábos Ferenc elvtársak mun­kacsa1"*010’^1 ^ +e? o1r->r\lro Qi_ A termeioszovexKezer vezető­sége gondol arra, hogy a ké­sőbbi időkre is helyesen kiala­kítja a vetési sorrendet. Már most előkészítik azt a terüle­tet, ahová a kenyérgabona egy részét fogják vetni. Az aratás­sal egyidőben folyamatosan megy az építkezés is. A tsz ve­zetői előre gondoskodtak arról, hogy a szakembereknek a 120 férőhelyes sertéshizlalda építé­séhez elegendő építőanyag áll­jon rendelkezésre. tűzte ki, hogy termelőszövetke­zetüket a tsz tagságára tá­maszkodva az utolsók közül az elsők közé emelik. E határoza­tot magáévá tette a tsz minden tagja. Ezt igazolja, hogy a tag­ság olyan erővel mozdult meg az egyik legnagyobb munka, az aratás mielőbbi befejezésére, amelyre idáig még soha nem volt példa. A termelőszövetke­zetben az elmúlt időkhöz viszo­nyítva példásan szervezett és mon elvtárs is a családtagjai bevonásával példásan dolgozik. Bakos elvtárs. a tsz üzemi párt- szervezet titkára, de általában a pártszervezet minden tagja kommunistához méltóan, pél­damutatóan igyekeznek a mun­kából kivenni a részüket. Az aratással párhuzamosan olyan feladatokat is meg kell oldaniok, mint például a 12 hold lekaszált zabos bükköny forgatása, betakarítása. Erre a tsz „rejtett tartalékait“ mozgó­sították, mint az agronómust, a tsz könyvelőjét és az aratás­ba be nem vonható más mun­kaerőket. Az aratással egyidő­ben folyamatosan megy a tar­lóhántás is. Eddig a bonyhádi ÁMG gépei 31 hold tarlóhán­fáct óc a termelőszövetkezet lelkes tagsága helyesnek tartotta a pártszervezet azon célkitízését, hogy a kenyérgabonáikat 6 nap alatt, azaz július 20-ig learas­sák. Igaz, a 170 hold Maratásá­hoz komoly erőfeszítésre van szükség. A termelőszövetkezet tagsága azonban számolt ezzel és minden erejét megfeszítve küzd azért, hogy ezt meg is va­lósítsa. Kurilla József Működik mór a Simontornyai Bőrgyár üveglapos szárítója A MÁZSÁS SÚLYÚ sínekre felfüggesztett üvegtáblák gyor­san, szinte percenként jönnek ki a szárítóból, pár percnyi mo­sás a vízsugárral és már is „ta­szítják” fel rájuk a bőröket, hogy újra kezdjék útjukat. A Simontornyai Bőrgyár üvegla­pos szárítójában vagyunk, mely a hónap eleje óta már teljes ka­pacitással működik. Nagy szükségünk volt már erre a szárítóra — mondja Ud­vari elvtárs ,az üzem mérnöke, — hogy minőségileg is, mennyi­ségileg is többet, jobbat tud­junk kihozni az anyagból. A marha felsőbőrök szárítá­sát régebben úgy végezték, hogy azokat rúdra akasztva vitték be a szárítóba. így a bőr a szárítás ideje alatt mintegy harminc százalékot zsugorodott, ennyivel kisebb lett a felülete. Amikor az újabb művelet után újra szárították, akkor léckeret re szegelték fel. hogy így — nyújtással — „visszakapjanak” valamit a felület-veszteségből. Uj módszer az üveglapos szárí­tás, amikor nagy üvegtáblákra ragasztják fel, kinyújtva a bő­röket, így kerülnek be a szárí­tóba. Mire a szárító végére ér az üveglap, teljesen megszáradt rajta a bőr. A felülete mintegy 12—15 százalékkal nagyobb, mint a régi módszernél. KÉT ÉVVEL EZELŐTT kap­ta ezt a berendezést a gyár. Azonban nem működött jól, lassan és egyenetlenül szárított. A tavasszal megkezdték az át­építését, az egy, nagyteljesítmé­nyű ventilátor helyett tizenki­lenc kisebb ventilátor cseréli állandóan a levegőt. Energiát is takarítanak meg ezzel, hiszen az egy ventilátort egy huszonöt lóerős motor hajtotta meg, míg most tizenkilenc egylóerős vil­lanymotor működteti a ventilá­torokat. Nem volt könnyű belejönni a dolgozóknak a munkába, a cso­portvezetőkön kívül senki nem dolgozott azelőtt ebben az üzem ben. Most már úgy megtanul­ták a fogásokat, hogy gyakran teljesítik túl egy-egy műszak­ban a napi tervet. Gácsér Jó­zsef és Kovács János brigádja már nem egy esetben 30—40 darab bőrrel szárított többet, mint amit a terv előírt. DRÁGA ÉS NAGYRÉSZT import nyersanyaggal dolgozik a Simontornyai Bőrgyár. Ezért igen fontos, hogy a rendelke­zésre álló nyersanyagból minél több készbőrt állítsanak elő. Az üveglapos szárítóval ezt segítik elő. Eltemették Pálfi Gábort Nagy veszteség érte a Dunaíólilvári Cipész KTSZ dolgo­zóit Pálfi Gábor elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke, rövid szenvedés után, 51 éves korában elhunyt. Temetése szombaton délután volt Dunaföldváron. Pálfi elvtárs megbecsült vezetője volt a szövetkezetnek, kommunista volt. Nagyrészt az ő érdemé, hogy szövetkeze­tünk a megye egyik legnagyobb szövetkezetévé fejlődött. Pálfi Gábor elvtársat az egész tagság mely fajdalommal gyászolja. Klementisz Béla jól irériyíícíf mirnkcs folyik. 20 hold mósodveíést végeztek el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents