Tolnai Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-10 / 161. szám
4 NAPIZÓ 1955 JÚLIUS 10 Garay Äkos A művész | életében az a fontos, hogy hol tanult, hogyan tanult, csak egy a fontos, hogy mit tud és ezt a tudását hogyan hasznosítja népe javára. Garay Ákost, az apáti-pusztai élményei elkísérik egész a sírig. Népi parasztromantikus. Menekül a kilencszázas évek millenáris „fenn az ernyő nincsen kas“ fonák és züllött dzsentri világából a puszták népe közé, hogy megmutassa tollrajzban, festményben, karcban és pasztellben mindazt a szépséget, színt és formát, amit a művész érdemesnek lát átmenteni egy tisztultabb jövőnek. De egyéb cél is vezeti Garay Ákos művészetét. Fel akarja hívni rajzain kérészül az ország figyelmét a magyarság ezeréves problémájára, a föld- aélküliségre, á kivándorlásra, az öncélú főúri politizálgatás nemzetpusztító átkára. Ezért húzza fel Bodnár szerint is országjáró csizmáját. Csipkelődő rajzai a Borsszem Jankó, Mátyás diák Tiszáék csődbe vivő politikáját karikírozzák. Tudja, hogy a magyar nép nem fejlődhet addig, amíg a császári sas karmaiban vergődik. Szám- űzöttnek érezte magát Garay Ákos a dzsentrik Magyarországában és azért lett példamutató, mert hangot tudott adni a tömegek Vágyainak. Garay, a Kossuthról álmodó magyar festő, a rajzoló, a művész politikus megsejtette, hogy művészet és politika össze fonodó egység. Nem véletlen, hogy Miklósival, a szociális problémákat feszegető másik szekszárdi művésszel megértik egymást és együtt állítanak ki, de talán az sem véletlen, hogy kiállításukat, éppen Bodnár Ist ván nyitja meg, aki a jobbágyfelszabadító Bezerédj István történetével foglalkozik. A megyei tanács 5000 forintos Garay pályadíja buzdítani és jutalmazni akarja képzőművészeinket. Buzdítani akarja | Garay Ákos példáján keresztül, hogy lássák meg festőink és szobrászaink haladó, állandóan fejlődő életünk problémái között mindazt, ami előre mutató. Érezzék a szocializmust építő élet küzdelmében azt a témát, ami előre viszi a szebb és jobb életet. Keressék témájukban a múltnak azokat a haladó mozzanatait, amelyek kapcsolatba hozhatók a jelennel és a fejlődés útján mérföldjelzőként szerepelnek. Tód Dinem Pályázati felhívás Tolna megye Népművelési Osztálya a megyei tanács v. b. alapította „Garay” díjra pályázatot hirdet. A pályázaton csak Tolna megyei képzőművészek vehetnek részt. A pályaművek fejezzék ki szocialista építőmunkán Kát, a ma emberéhez szóljanak, s mint ilyenek alkalmasak legyenek kultúrotthonaink, olvasótermeink, tanácsházaink, stb. díszítésére. A páyaművek témáját a művészek szabadon választhatják. Pályázni lehet: olajfestménnyel, temperával, vízfestmény nyel, grafikai művekkel, szoborral, kisplasztikával stb . A pályaművek mérete kötetlen. A művek beküldési határi űeje 1955 október 25-e, a szekszárdi Balogh Ádám Múzeumba. A munkacsoport határozata értelmében a bírálóbizottság egy kétezer, három egy-egyezer forintos pályadíjjal jutalmazza a kiválasztott műveket. A pályadíjjal jutalmazott mű a művész tulajdonát képezi A beküldött művekből november 7-én kiállítást rendez a munkacsoport. \ BŐSZ JÓZSEF népművelési osztályvezető. A koppányszántói táncegyüttes a színpadon •••.-tiSÁxv': Megyénk kaposmenti községeinek gazdag népi hagyományai vannak és ezeknek a hagyományoknak a gyűjtésére, továbbfejlesztésére vállalkozott a koppányszántói kultúrcso- port. Szép eredményeket értek el eddig, többféle táncot dolgoztak fel és mutattak be a fia talok, felújították a híres, koppányszántói kanásztáncot is. A képen látható táncegyüttes résztvett az ifjúság kulturális seregszemléjén és festői népviseletükben, szép táncaikkal nagy sikert arattak a fiatalok. * Könyveinkét Pincehelyen Mráz József, a tamási járási könyvtár vezetője a DISZ szervezet kérésére könyvankétot tartott a pincehelyi DISZ fiataloknak — erről ad hírt levelében Kurucz József. Mráz József beszélt a fiataloknak az olvasás jelentőségéről, majd egy könyvet ismertetett. A hallgatók közül többen kérték, hogy beszéljen még könyvekről. Akkora volt az érdeklődés, hogy alig tudtak betelni a hallottakkal a fiatalok. Azzal búcsúztak egymástól a késő éjszakába nyúló beszélgetés után a fiatalok és a | könyvtáros, hogy ezután gyakrabban rendeznek hasonló alkalmakat, amelyen a fiatalok közelebbről megismerkedhetnek az irodalommal. Kiállítás a paksi járási kultúrotthonban A paksi járási kultúrházban népviseleti, képzőművészeti és szakköri kiállítás nyílt. Ezen a kiállításon nemcsak a paksi kultúrotthon szakkörei, hanem a járás 14 Községének kultúrháza bemutatta szakkörei munkájának eredményeit. Méreteiben és az összegyűjtött anyag gazdagságában jóval felülmúlja a kiállítás az elmúlt évit. Impozáns a nagyterem vörös bársony drapériáival. A drapériákon helyezték el a horgolásokat, hímzéseket, melyeknek mintái szépen kiemelkednek a sötét alapból. A kiállításon bemutatott anyag a népünkben rejlő gazdag tehetségről tanúskodik. Egy-egy ízlésesen elhelyezett kis receterítő a kajda- csi kézimunka szakkör eredményes munkáját dicséri. Fejős Adámné, a szakkör vezetője szívesen adja át tudását, kéz ügyességét a község lányainak, asszonyainak. A művészi faragásu faeszközök Nagydorogról és Sár- szentlőrincről kerültek a kiállításra. A gyönyörű írásos párnák a madocsai asszonykezeket dicsérik, a színes szőtteseket a dunaföldvári és paksi asszonyok állították ki. Dunaföldvárról Deák Lajos cserepes-mester is elküldte legszebb készítményeit: csodaszép vázáit. A dunakömlődi asszonyok kötött kézimunkájukat mutatják be. Matyó és kalocsai hímzések, erdélyi keresztöltéses párnák és térítők teszik színessé a kiállítás anyagát. Az előcsarnok magyaros motívumu szobájának szőttesei, magyaros tányérjai, kulacsai vendéghivo- gatóan integetnek a belépők felé. A járási kultúrház szakkörének külön asztalon elhelyezett munkái az eredményes téli oktatást példázzák. A pró szabásminták, színes mintakendők és kész ruhák, amelyek az éléit eredményt mutatják meg. A képzőművész szakkör bő anyaggal szerepel a kiállításon. A kiállított 100 kép a szakkör tagjainak fejlődéséről ad képet. Legtöbb közöttük a grafikai munka. A bábszakkör anyaga még kevés, de folyamatosan fejlődő irányt mutat. A fotószakkör kiállított anya gában sok szép felvételt találunk: ünnepi felvonulásokat, koszorúzási emlékünnepségről készült képet, de sok a termelés apró mozzanatait megörökítő felvétel. A nagyteremben a népművészeti munkák mellett a népvise leti ruhák selymei, rózsái vonják magukra a látogató figyelmét. Az első napon több mint háromszázan nézték meg a kiállítást és a látogatók száma napról-napra nő. Feltehető, hogy a kiállítás látogatói közül sok leányt és asszonyt viszontláthatunk ősszel a meginduló gazdaasszonykörökön és gyarapodik a kultúrotthonok szakköreinek tábora. Egy kommunista pedagógus munkája / Ezt láttam Bonyhádon AZ ELMÚLT HÉTEN a bony hádi járási kultúrotthonban jár tam tapasztalatcserén. Nem is tudom miről írjak először. Meglepett a hatalmas terület, amely körülveszi a kultúrházat. — Látod itt kerítés volt, meg giz-gaz — mutat Major Mátyás a kultúrház igazgatója a parkra, ahol most muskátli bokrok piroslanak és a zsenge fű is kidugta apró zöld lándzsáit az ágyasokban. Nagy medencét láttam, — ez mi — kérdeztem. Nincs még teljesen kész, fürdőmedence lesz a gyermekeknek. Lépcső már van, korlát kell még és víz Szinte látom a hatalmas fák alatt nyüzsgő gyermeksereget, amint vígan lubickol a medence hűs vízében és utána fut a hintához, mert az is van. Sok új, ötletes kezdeményezést láttam a bonyhádi kultúrházban, amit a többi járási kultúrházak vezetőinek is követni kellene, természetesen az adott körülményekhez igazodva. Itt á párt és a tanács igen sok segítséget nyújt az igazgatónak tervei keresztülviteléhez. ÖRÖMMEL VEZETETT a szabadtéri színpadhoz. Pár hete még nem volt itt — mondja. — Ez társadalmi munka eredménye. Sokat dolgoztunk rajta ... De azt már nem ő tőle tudtam meg, hogy • korán reggel már talpon volt és gyerekeivel együtt simitgatta, csinositgatta. Este a Csárdáskirálynő előadását néztem meg a kultúrházban. A színjátszó csoportnak már igen szép múltja van, a tél folyamán több értékes, komoly előadással gazdagította a járási kultúrház programját: Buborékok, Kőszívű ember fiai, Mádéfalvi veszedelem ... Úgy érzem, meg kell említenem a kultúrotthon bábszínházát is, amely külön helyiségben működik. Színpada, világítása, bábui és játéka azt hiszem, országos viszonylatban is számításba jöhet. A bábszakkör vezetői sokat tanulhatnának Palkó Józseftől és feleségétől, akik együtt irányítják és vezetik a szakkört a legnagyobb hozzáértéssel és szeretettel. KEVÉS IDŐM VOLT ahhoz, hogy valamennyi szakkör munkáját alaposan megnézhessem. A zeneiskolában szépen megy a munka, a szünidő dacára vidáman szolmizáltak, hegedültek a gyerekek. Úgy érzem, Major Mátyás, a kultúrotthon igazgatója szíwel- lélekkel végzi munkáját és arra törekszik, hogy megvalósítsa a célkitűzést: a kultúrotthon a község kulturális életé nek középpontja legyen. Kántor Antalné Paks, művészeti előadó. Bár véget ért a tanév, a borjádi iskola egyetlen tantermének ajtaja sincs zárva. Az asztalon kiterítve szárad egy tussal rajzolt nyelvtani szemléltető tábla — nemrég húzhatta készítője az utolsó tollvonást rajta. A kis tanterem berendezésén talán mosolyogna, aki nem tudja, hogy milyen hősies munka folyik ott. Kurucz Antal tanító egyedül tanít 8 osztályt, mióta a felesége megbetegedett. Ennélfogva a 8 osztály tanulmányainak megfelelően találhatunk a tanteremben számológépet, nyelvtani szemléltető ábrákat, növénygyüjtéményt, harmó- niumot, a falon földrajzi térkép függ, egy hálóba fut- ballabda, még preparált állal és madárkoponyák gyűjteményét is. Ezenkívül még sokféle szemléltető eszközt a kis hely miatt festői össze-vissza- ságban. De jön is már Kurucz Antal a tanító. Nem pedagógusnak indult, mint meglett férfi szerezte meg a diplomát. Jelesre képesítőzött és három évvel ezelőtt került Borjádra feleségével. A kis község egyetlen utcából áll, a kertek alját a Sió vize mossa halk csobogással. — Nyáron is kell valamit csinálni — mutat mosolyogva a száradó szemléltető táblára — és most legalább ráérek. Beszélgetésünk folyamán azután kiderül, hogy csakugyan talál nyáron is tennivalót Kurucz Antal. Köszönteni jár a rigmusbrigáddal a termelőszövetkezet dolgozóihoz, az élenjáró gazdákhoz, viszi fényképezőgépét és a ké pekkel is örömet szerez a dolgozóknak, amellett, hogy az egész falu tudomást szerez al táluk a kiváló munkasikerekről. Ha azonban Kurucz Antal munkáját jellemezni akarjuk és teljes egészében bemutatni, hogy milyen lelkiismeretességgel, felelősséggel dolgozik a falu kulturális felemelkedéséért ez a kommunista pedagógus, akkor szinte a három év munkáját el kell mondani, vagy legalább is a kiemelkedőbb eredményeket. Mert Kurucz Antal párttag és most arra a legbüszkébb, hogy a kö vetkező oktatási évre propagandistának jelölte a párt. Az iskolában egyedül látja el a 8 osztály tanítását. Igaz, mindössze 31 gyermek volt az elmúlt iskolaévben, de mégis csak 8 osztályról van szó és minden osztályt úgy kell felkészíteni, hogy elérkezvén az utolsó általános iskolai év végéhez a továbbtanulók tudása egyenértékű legyen a többtanítós osztott iskolában végzettekével. Az elmúlt iskolai évet 3.45 tanulmányi eredménnyel zárta a borjádi iskola és az igazolatlan hiány zást csak hírből ismerik. A Kurucz Antal készítette szem léltető eszközökből szinte érdemes lenne kiállítást rendezni. Ennyit az iskoláról. Kurucz Antal tevékenysége azonban nem merül ki a tantermen belül, jut ideje az iskolából már kikerült fiatalok nevelésére is. Büszke rá, hogy egy-két kivétellel a község minden fiatalja DISZ tag. Bízvást mondhatjuk, hogy Borjádon Kurucz Antal és felesége teremtett kulturális életet. Mióta Borjádon él, minden évben résztvett a fiatalokból alakult kultúrcsoport a kultúrversenyeken. Az ifjúság seregszemléjén is eljutottak a megyei bemutatóig és dicséretet kaptak. Emellett előadásokat rendeznek, irodalmi esteket tartanak. Már az utánpótlás is ügyesen táncol, amint képünkön látható. Az úttörőket is . tanítja Kurucz Antal és felesége népi táncokra. Bár az asszonyka sú lyos beteg, nem tudja megállni, hogy ne segítsen férje munkájában. Télen számolás-mérési tanfolyamot vezetett a felnőttek részére a tanító, mert úgy érzi, hogy az egész falu népének nevelését vállalta, amikor falusi tanítónak ment. Amint az elmondottakból kitűnik, végzi is ezt becsülettel, kommunista módra. — Egy néptanítónak mindenhez érteni kell — mondja búcsúzóul szerény mosollyal, hosszan nyújtott á-betűs felvidéki tájszólással. Nem is sejtette, hogy megírom, amit szerényen elmondott a falujáról. Nemcsak azt írtam meg, amit ő elmondott, hanem amit róla hallottam, azt is pedagógustársai és mindannyionk okulására. Sz. J.
