Tolnai Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-09 / 160. szám
1955 JÚLIUS 9 NAPIiO 3 Párt és pártépítés Tervszerűbb nevelomunkát kell végeznie a bikácsi Petőfi Termelőszövetkezet pártszervezetének A bikácsi Petőfi | tér- I melószövetkezet azok közé tartozik, amelyek nagy előrehaladásról tudnak számot adni. Három—négy évvel ezelőtt még a tagoknak egy része sem hitt abban, hogy jobbrafordul a sor suk és a szövetkezetben megtalálják a boldogulásukat. Ezért aztán voltak, akik elfordultak a szövetkezettől. Három kommunista maradt hű a megalakulástól kezdve a szövetkezethez és azok minden erővel a tsz felvirágzásáért dolgoztak és időközönként, ha követtek is el hibát, de a tsz mindig előrehaladt és évről évre nagyobb eredményeket tudott felmutatni. Az idős Juhász József, a három közül az egyik kommunista azt mondta 1951-ben, amikor többen elfordultak a tsz- től: — Emberek, ha dolgozunk, átvészeljük a kezdeti nehézségeket és nem lesz semmi bajunk sem a megélhetéssel. Sőt, irigyelnek majd bennünket, akik nem álltak közénk. Most azt mondja Juhász elvtárs: — Még mindig sok tennivaló van a portánkon, de én nem cserélnék a környéken egy középparaszttal sem, mert nekik egynek sincs ilyen meg élhetése, mint nekem a családommal. Természetesen hozzá kell tennem, hogy ezért meg is kellett dolgoznom. Én állandóan negyed—ötöd- magammal dolgozom a tsz - ben. A közösben dolgozik az egész „Juhász-család.“ Tavaly körülbelül 1300 munka egységet szereztünk a tsz-ben. Az idén több lesz, mert a 16 éves fiam is idejár már dolgozni. Fellendült | az állattenyésztésük. Kezdetben szétszórt istállókban, kettesével, hármasával helyezték el a jószágot, de ma már korszerű épületek állnak rendelkezésükre. Olyan szép a kukoricájuk, hogy az egyéniekét még egy napon sem lehet említeni a termelőszövetkezetével. Ugyanezt elmondhatjuk a gabonájukról is. A tsz tehát már átvészelte a kezdeti nehézségeket és megteremtette az alapját anna.c, hogy tagjai — Juhász József ékhez hasonló jő munkájuk után gondtalanabb, évről évre boldogabb életet biztosíthatnak maguknak. A gépállomás is egyre több segítséget nyújt nekik a gépeken és a mezőgazdászon keresztül. A tsz életében | nég sincs valami a legnagyobb rendjén. Ez pedig a pártszervezet agitációs munkája. A párt- szervezet nem végez céltudatos tervszerű agitációs munkát az aratás sikere érdekében. — Rácz elvtárs, a tsz párttitkára azt mondja: „Most minden erőt a tsz felfejlesztésére fordítunk. Erről tárgyaltunk a legutóbbi községi párttaggyűlésen is.“ Az hogy foglalkoznak a tsz felfejlesztésével, helyes, sőt feltétlenül szükséges is, mint ahogyan arra a Központi Vezetőség márciusi határozata felhívta a figyelmet. Itt azonban az a hiba, hogy nem úgy foglalkoznak ezzel a fontos feladattal, ahogyan kellene: a tsz párt szervezete megfeledekezett arról, hogy először saját portáján kell rendet teremtenie. A tsz- tagok között is szívós agitációt kell végezniök. A legközvetlenebb láncszem tehát a tsz-en belül lévő feladatok megoldásáért folytatott agitációs munka, — a pártszervezet erről megfeledkezett. Erre vall többek között az is, hogy április óta jiem tartottak a tsz-ben párt- alapszervi taggyűlést. A tsz belső ügyeinek elhanyagolása aztán azt eredményezte, hogy a tsz tagok között is akad egynéhány olyan, aki nem látja, hogy korlátlan '.ehetőségeik vannak a gazdaságuk fellendítése és ezen keresztül saját jövedelmük növelése terén. A pártvezetőség nem gondos kodott arról, hogy állandó agitációs munka legyen a tsz-ben, még magukat' a kommunistákat sem látta el megfelelő feladatokkal. Úgy gondolták, hogy az egy-két kommunistának — mint Juhász József — a jó példája elég ahhoz, hogy az egész tagság eggyéforrottan dolgozzék a még nagyobb ered mény ekért. A tsz-en belüli pártélet elhanyagolásának következménye, hogy a párttagok egy része tétlenül elengedi a füle mellett, ha helytelen véleményeket hall Sőt, akad olyan párttag, aki na- ga is helytelen nézeteket vall a tsz-ről. Ha rendszeresen megtartanák a párttaggyűlése két, pártvezetőségi üléseket a tsz-ben és a pártvezetőség aktivizálná a kommunistákat akkor ilyen nem fordulna elő. A pártszervezetnek * l sürgősen javítani kell ezen a hibáján, mert ez az egyik feltétele a tsz további megerősödésének és a tsz megerősödése pedig nyilván eredményesebbé teszi az egyéni dolgozó parasztok között végzett agitációs munkájukat. A községi összevont párttaggyűlésekre szükség van. Ez azonban nem helyettesítheti a tsz pártszervezet önálló tevékenységét a term^lőszövetkeze ten belül. A rendszeres pártélet biztosításával kell segítenie, hogy a tsz tagsága még nagyobb eredménnyel használhassa ki a saját gazdaságában lévő lehetőségeket és ezzel párhuzamosan természetesen a köz ség minden kommunistájának kötelessége megmagyarázni a még egyénileg dolgozó parasztoknak a nagyüzemi gazdálkol dás előnyeit. A mezőgazdász szerepéről — Hozzászólás — A mezőgazdász feladatairól indított vitát feltétlenül helyes nek és szükségesnek tartom. Éppen ezért kívánok bekapcsolódni a vitába, hogy olyan közös álláspontot alakítsunk ki, amely elősegíti a munkánk megjavítását és ezen keresztül a termelőszövetkezetek eredményeinek fokozását. Én mindenek előtt a Központi Vezetőség júniusi határozatából szeretnék kiindulni. A határozat részletesen foglalkozik a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a termelőszövetkezetek megerősítésével és új termelőszövetkezetek alakításával. Én azt hiszem hogy munkánk számára világosabb útmutató nem kell. — Minden mezőgazdász előtt csak egy cél legyen, mégpedig az, hogy minden erejével harcoljon a termelőszövetkezetek gazdasági megerősítéséért és új termelőszövetkezetek alakításáért. A fentiek szerint a mezőgazdász első és legfontosabb feladata a termelékenység fokozása és az önköltség csökkentése, vagyis az, hogy egy bizonyos területről minél több termést tudjanak betakarítani és ennek a termésnek minél kevesebb legyen az előállítási költsége. Ezért olyan tervet kell készíteni, amely biztosítja a termeiö szövetkezet gazdasági megerősödését és ezen keresztül serkentően hat a tagok munkájára. Ez egyik döntő előfeltétele a termelőszövetkezetek gazdasági megerősödésének. Az első feladatból adódik, hogy a mezőgazdásznak olyan szakmai irányítást kell nyújtania, hogy a terv valósággá váljék. Az összes munka irányításában is segítenie kell a termelőszövetkezet elnökét. Az elmondottakból adódik, hogy jelenleg Legfontosabb feladatunk biztosítani a lehető legnagyobb termést mind a kalászosoknál, mind a kapásnövényeknél. Tehát olyan szervező és felvilágosító munkát kell végezni, amely biztosítja a növényápolás, aratás, cséplés sikeres elvégzését. A mezőgazdásznak nemcsak növénytermelőnek, hanem állattenyésztőnek is kell lennie, harcolnia kell az állattenyésztés, különösen a szarvasmarha tenyésztés mennyiségi és minőségi fejlesztéséért. A mezőgazdász másik és az elsőtől elválaszthatatlan feladata, hogy élharcosa legyen a mezőgazdaság szocialista átszervezésének. A mezőgazdász tudja, hogy a nagyüzemi gazdálkodás men nyire termelékenyebb és jobb a dolgozó parasztság számára, tudja, hogy a bővített újratermelés csakis a nagyüzemben lehetséges, tisztában van azzal, hogy a dolgozó parasztság fel- emelkedésének egyetlen helyes útja a nagyüzemi gazdálkodás. Éppen ebből következik, hogy rendszeres agitációs és felvilágosító munkát kell kifejtem a termelőszövetkezetek számszerű növelése és új termelőszövetkezetek alakítása érdekében Én azt hiszem, hogy helyesen dolgozik az a mezőgazdász, aki e két cél megvalósítása érdekében időt és fáradtságot nem kímélve harcol a termelőszövetkezetek megerősítéséért, és a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért. Üveges János Szedresi ÁMG agronómus. Közgyűlés az aparhanti Március 9 Tsz-ben FEJÜNK A GERENDÁT ÉRI amikor belépünk az aparhanti Március 9 tsz irodájába. Nem nagy hely, az igaz, de a tagság, mint jó család, kis helyen is elfér, sőt a látogatóknak és a belépni szándékozóknak is jut hely és jó szó egyaránt. Egyik tag, Varga ' bácsi, tréfálkozva mondja: „aki ide bejön, az nem menekül. Azt is lehet mondani, hogy megmenekül.“ Szerettem volna közbeszólni, — mennyire igaza van Varga bácsinak. NEM KELLETT SZÓLNOM, mert mindezt elmondta a közgyűlés, minden szónál jobban, amelyet Mézes András elnök nyitott meg. — A cséplés, az előlegosztás és az új tagok felvétele a ma esti program. — Én magam csak a cséplésről akarok beszélni, a másodiknál a pénztárosé a szó, a harmadik nál beszéljen maga a tagság. — — Ha saját erőnkből végezzük a cséplést, — mondja — 3 vagon gabonát tudunk megtakarítani. Ez azt is jelenti, hogy családonként mintegy 10 mázsával több kerül a kamrákba, padlásokra. Ehhez munka kell, még pedig nehéz munka. De megéri, mert erőnk van, csak akarat kell. MEG IS EGYEZNEK hamarosan. Vállalja a tagság, hogy a maguk erejével végzik a cséplést, természetesen emellett a növényápolási munkákat is időben elvégzik. A községi tanács titkára kéri, hogy a munkákban, amennyiben csak tudnak, dolgozzanak azok a tagok is, akiket most vesznek fel majd a szövetkezetbe. Legalább jobban megismerik a munkák menetét, közelebb kerülnek a tagokhoz és az így szerzett néhány munkaegység is jelent valamit. — NO, LÁSSUK, kikre is számíthatunk —. kérdi az elnök és már meg is változik a program sorrendje. Mindjárt olvassák is az alapszabály idevonatkozó részét és a belépni kívánó hét család nevét. — Fábián János, ifj. Kozma Fábián, Palkó János, Varga Bonifác, özv. László Mártonná, Ambrus Vilmosné és Szatmári Lajos. — A tagság oly szívesen fogadta be őket a maga nagy és megelégedett családjába, mint amilyen szívesen vállalta a szövetkezet fejlesztését, a har cot új tagok megnyeréséért. A SZAVAZÁS UTÁN Mézes elvtárs szeretettel köszönti az új tagokat, miközben jóleső mosoly látszik az arcán. — 72 hold földdel nagyobb a tsz terű lete, új munkaerővel gyarapodott a szövetkezet, s növekszik majd a jövedelem. — Ne féljenek, aki dolgozik, annak lesz itt mindene — mondja. A szavaknál és Ígéreteknél sokkal többet mondott az új tagoknak a következő napirendi pont, az előlegosztás. Tíz forintot osztottak ki munkaegységenként, Juhász Antal, aki csak a tavasszal lépett be, szorgalmas munkája után 1229 forint 60 fillért vett fel. Az előlegfizetés mindennél világosabban bizonyította az új belépőknek, hogy az aparhanti dolgozó parasztok számára csak a termelőszövetkezet a biztos és boldog jövő útja. ... ÉS A MAGYAR TANÁR, amikor a gyűlésről hazafelé bal fagott az éjszakában, visszagon dőlt Móricz Zsigmond Joó Györgyére, Veres Péter Balogh Janijára, a hajdani magyar parasztokra, akiknek az aratás- cséplés előtt csak gond jutott és száraz kenyér a tarisznyába, nem úgy, mint ezen az estén a Március 9. termelőszövetkezetben. A biztos jövő érzésével készült az aratás-cséplésre a tagság, hiszen övék lesz az új kenyér. Simon Károly Betakarították e fűmagot A Nagytormási Állami Gazdaságban 50 hold fűmagot termesztettek és több, mint 2 mázsás átlagtermést értek el az 1.5 mázsás előirányzat helyett. Képünkön Cseri József, lógereblyézi a fűmag tarlóját. Á mozdonyvezető Megjegyzés A szám egyezik, csak a ponyva nem R műszaki értekezleten ahol az Alkotmány ünnepére és az Országos Vasuíasnapra induló verseny feladatait beszélték meg, egy idősebb ember állt fel elsőnek, hogy megkezdje a hozzászólást. — Vállalom, hogy gépemen a szeptemberben esedékes hathavi vizsgálatot most, hogy mosásra leálltunk, elvégezzük, hogy ezért külön kiesés, költség ne legyen“. Bent áll a gép, a Bátaszéki Fűtőházban, kihűlve. A „gazda“, Bodoki József mözdony- vezető, a Szakma Kiváló Dolgozója, ott van mellette. Haza mehetne, pihenhetne, hiszen több, mint három hónapja, március 26-án fűtöttek be a kazánjába, a tüzet csak most oltották ki. Itt szorgoskodnak körülötte a mozdonylakatosok végigvizsgálják a csavarokat, csapágyakat, a kazánt, mossák kívülről-belülről, hogy mielőbb indulhasson. „Nem mehetek el innen, míg kész nem lesz“, — mondja Bodoki elvtárs. — „Magam akarom látni, mit csinálnak vele, hol, mit igazítanak rajta, hiszen megint le akarom futni a tizenötezret vele a következő mosásig“. Híres oép ez a 375.680-as. A tavasszal az igazgatósági tisztasági versenyben első, az országosan pedig a második lett. Ilyenkor pedig a bizottság alaposan megvizsgálja a mozdonyt, .,1c- tőtől-talpig“ nem laza-e valahol egy csavar, jó-e az olajozás. Megnézik a karbantartási adatokat, mennyi javítási költség volt rá a verseny időszakában. Átlagosan — mosásiól-mosá sig 8—10.000 kilométert futnak a mozdonyok, akkor kioltják a tüzet, leáll három napra, mosásra. Ez a gép már cius 26. óta 15.800 kilométert ment, most, a három nap alatt csak egy hordrugót kellett kicserélni és két csapágyat önteni. Nem lesz szükség szeptemberben sem a szokásos hat havi vizsgálatra, ami általában 8—9 napot vesz igénybe. — Mennyit megy a következő mosásig? — kérdezzük. Megint meg lesz a tizenötezer. Ennyit szoktam én felajánlani. Persze, ez az alsó határ, mert ha jól vigyázunk, több is lehet — válaszolja. — Mert nem csak rajtam múlik, hanem a váltótárson és a fűtőkön is. Váltáskor mindig megbeszéljük, milyen hiba volt a gépen, hcl én meghúztam, egy csapágyat, szólok neki, figyelje, nem meleg- szik-e, esetleg jobban kell olajozni, vagy kiengedni kicsit. A csapágy a forgástól nem megy tönkre, csak ha nem ke nik, ha laza, vagy túl szoros. A.zzal nem ő büszkélkedik, hanem az irodában mondják el, hogy váltótársát, a 26 éves Kővágó II. Mátyást ő nevelte sztahanovistává. Este íelfíitik a mozdonyt. Indul, hogy újabb ezerkilométereken át vigye u személyvonatokat, árukkal megrakott tehervonatokat ren deltetési helyükre. A bikácsi Petőfi tsz-ben annak rendje és módja szerint megkezdte az aratást Szusz János nagy dorogi traktoros. Az aratógép asztalponyvája, mivel már elavult volt, egy napi munka után erősen megrongálódott. — No, sebaj — gondolta Szusz János — itt van a majdnem teljesen új tartalékponyva. Éppen ott volt a gépállomás igazgatója, Takács István elvtárs és 6 is javasolta, hogy cserélje ki a ponyvát. Amikor levették a szóbanforgó megrongálódott asztalponyvát. Takács elvtárs hóna alá vette, motorra ült és elrobogott vele a gépállomásra. Szusz elvtárs pedig gépkezelőjével hozzáfogott a tartalékponyva felszereléséhez. A biztonság kedvéért mégegy- szer elolvasta az összekötözött tartalékponyva feliratát: „3-as számú asztalponyva.“ — Rend ben — állapította meg és sok üggyel-bajjal felszerelték, de akárhogyan húzták-nyúzták, a ponyva két vége nem ért ösz- sze, mert majdnem egy méter rel rövidebb volt, mint a szűk séges. Erre Szusz elvtárs el- káromkodta magát: Hogy a menydörgős ... Ideadnak nekem egy olyan tartalék asztalponyvát, ami r:em is erre a gépre való, ráadásul olyan szá mot írnak rá, ami viszont egyezik. Igaza volt neki, mert azért mégsem helyettesítheti a jó számozás a rossz ponyvát.
