Tolnai Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-29 / 177. szám

1955. JULIUS 29. NAPLÓ 3 A dombóvári pártbizottság a esépiés és begyűjtés sikeréért Hit tesznek tanácsaink a tsz mozgalom fejlesztéséért .A cséplés és begyűjtés sikere nagymértékben múlik a közsé­gek pártszervezeteinek, pártbi­zottságainak, kommunistáinak munkájától. Talán egy feladat si­kere sem kíván ilyen széleskörű, e nagy munkák előtt összehívta az aiapszervezetek titkárait és közösen megbeszélték a tenniva­lókat. Itt elhatározták, hogy a gabonabetakarítás érdekében fo­lyó agitáciős munkához nemcsak azok az alapszervezetek adnak segítséget, amelyeknek ä terüle­tük közvetlenül mezőgazdasági jellegű, hanem az ipari üzemek is. A Lengyár pártszervezetét például azzal bízta meg a párt- bizottság, hogy Tüske-pusztán végezzen rendszeres agitáciős munkát a cséplés és begyűjtés érdekében. Nagy hiba azonban, hogy el­hanyagolták a cséplő agitációs- csopertok megszervezését. Azt megtárgyalták ezen a titkári ér­tekezleten is, hogy népnevelő­sokoldalú pártmunkát/ mint a cséplés és a gabonabegyüjtés. Nézzük meg, hogy a dombóvári pártbizottság hogyan oldja meg a csépléssel és begyűjtéssel kap­csolatos feladatait. , csoportokát szerveznek a cséplő­gépeknél, de ezidáig még nem tettek semmit ennek érdekében. Lóth György elvtárs, a pártbi­zottság titkára azt mondja: „A cséplőgépeknél az agitáciős cso­portokat csak akkor szervezzük meg, ha már mennek a gépek.” Ez nem helyes, mert már a csép­lés beindulása előtt kellett volna erről gondoskodni: a cséplő­munkacsapatok összeállításakor ügyelni kellett volna arra, hogy a kommunistákat lehetőleg ará­nyosan osszák el a gépeknél, az alapszervezeteknek össze kellett volna állítani 'a 2—3 tagú nép­nevelő csoportokat, A pártbi­zottság arra hivatkozik, hogy a cséplőmunkások egy része a va­sútnál dolgozik és ezért nem állt módjukban értekezletet ösz- szehívni. kommunistáival, legjobb dolgo­zóival és kialakítsanak egy olyan gárdát, amelyre a párt a cséplés megkezdésének pillanatától kezd ve számíthat. A dombóvári párt- bizottság azonban még arról sem tájékozódott, hogy kik lesz­nek a cséplőmunkások, hogyan osztották el őket és így az alap­szervezetek munkáját sem irányi tóttá erre a területre. A pártbizottság naponként ellenőrzi a tanács munkáját. Ellenőrzi, hogy pontosan betart­ják-e a törvényeket, a rendele­tekben előírt határidőkre meg- követelik-e a beadási törvények teljesítését és végrehajtják-e a különféle szükséges intézkedése­ket. A pártbizottság emellett na­ponta jelentéseket kér azoknak a névsoráról, akik nem tettek eleget állampolgári kötelezettsé­güknek. így aztán az alapszer­vezeteken keresztül napról-napra odairányítják a legjobb népne­Az helyes, hogy a pártbizott­ság tagjai közvetlenül is bekap­csolódnak a cséplési és begyűj­tési munkálatokba. A pártbizott­ság egyes tagjait felelőssé tették egy-egy cséplőgép ellenőrzésé­ért. Feladatuk nemcsak az, hogy ellenőrizzék a cséplés menetét, a cséplőellenőr és az agitáciős csoport munkáját, hanem szűk-, ség esetén közvetlenül is velőket dolgozni, ahol munká­jukra a legnagyobb szükség van. Dombóváron több olyan alap­szervezet működik, amelyiknek a munkaterülete mezőgazdasági jellegű. Elhatározta a pártbizott­ság, hogy elsősorban ezek mun­kájának ellenőrzésére, segítésé­re fordít nagy gondot a követ­kező hetekben, mert hiszen az ö munkaterületükön van a legtöbb tennivaló. Ezt a feladatot nem értekezletekkel oldják meg, ha­nem a helyszíni ellenőrzéssel A községi pártbizottság segítik a felvilágosító munkát A népnevelőcsoportok megszervezéséhez nincs feltét­len szükség értekezletre, mert Ilyen címen akár reggeltől estig, hétfőtől szombatig értekezhetné­nek. A pártalapszervezetek veze töségi tagjainak lett volna a fel­adatuk, hogy egyénileg elbeszél­gessenek a cséplőmunkacsapatok segítésadással. Különösen ügyel arra a pártbizottság, hogy az alapszervezetek megköveteljék a dolgozó paraszt párttagoktól a példamutatást mind a beadásban mind a népnevelő munkában. Erre már történt is jó kezdemé­nyezés. Martinka József elvtár­sat, akit néhány héttel ezelőtt vettek fel tagjelöltnek, megbízták agitáciős munkával a környéken lakó dolgozó parasztok között. DuüafiHiivár és Paks párasverseaybca Tengelic határában . . . A tegnapi számunkban hírt adtunk arról, hogy a paksi já­rási párt-végrehajtóbizottság és a járási tanács augusztus 20 tiszteletére versenyre hívta a szekszárdi járási párt-végre- hajtóbizoítságot és a járási ta­nácsot. A paksi járásban mind több és több község lép egy­mással párosversenybe és ez­zel segítik, hogy járásuk győz­tesként kerüljön ki a szekszár­di járással folytatott verseny­ből. A napokban kötöttek ver­senyszerződést Paks és Duna- földvár községek pártbizottsá­gai és tanácsai. A versenyszer­ződésben a dunaföldváriak többek között ezt vállalták: a gabonának legalább 55 százalé­kát közös szérűn csépelik, a behordás érdekében segítséget nyújtanak az igaerőhiánnyal küzdő gazdáknak, versenyhír­adót készítenek, amelyben rendszeresen értékelik a csép­lési és begyűjtési verseny eredményeit, bírálják a lema­A szekszárdi járásban őszi ár­pából legjobb átlagtermést az i álsónyéki Petőfi Tsz érte el. "Holdanként 24.83 mázsa termést takarítottak be. A legjobb ta­radókat, a cséplőgépeknél meg­szervezik a társadalmi ellen­őrzést, az agitáciős munkát és ezzel biztosítják, hogy a csép­lés befejezésével egyidőben teljesítsék a gabonabeadási tervet is. A paksiak a dunaföldváriak vállalásával szemben elhatá­rozták, hogy ők a gabonának nem 55, hanem 60 százalékát csépelik közös szérűn. Meg­szervezik a kalákában való be- hordást és segítséget nyújtanak az igaerővel küzködő gazdáknak tehergépkocsival. Vándorzász­lót létesítenek és azt minden két nap után a legjobb cséplő munkacsapat kapja, emellett kétnaponként írásos verseny­híradót adnak ki. A gabonabe­gyűjtésben élenjárókat a kü­lönféle szemléltető módszere­ken keresztül és kultnrbrigád segítségével népszerűsítik. Biz­tosítják gabonabeadási tervük 100 százalékos teljesítését au­gusztus 20-ig. vaszi árpa termést a harci 'Ij Élet Tsz tagjai értek el 15 má­zsával, a tengelici Petőfi Tsz pedig 16 mázsás búza átlagter­mésével vezet. Ha valaki kerékpárral megy Tengelicről a Szőlőhegyre, szá­míthat arra, hogy néhányszor le kell szállnia a dimbes-dombos, homokos út miatt. A falu közé­pétől a vásártérig száguldottam én is, még hajtanom sem kel­lett, de csakhamar szomorúan tapasztaltam, hogy a kerékpá­ron megfeszül a lánc, lábaim­ban pedig az izmok. Gyorsan — mielőtt mindkettő felmondja a szolgálatot — leszálltam. Végignéztem a ringó, hajla­dozó búzatengeren, messze, az egyik sarkában kis csoport, pi­ros, fehér és sötét pontok mo­zognak. A tábla másik szélén indul az aratógép, gyorsan ha­ladva előre, sűrűn dobálja ki magából a kicsiny kévéket. Közelebb megyek, megnézem, hogyan működik. A csendesen ringó aranytengert valóságos hídként szeli át az egyenes dülőút, amelyen ott áll nyugod­tan, mozdulatlanul a hatalmas, szinte félelmetes kombájn. Mel­lette szinte eltörpül a vezetője, irányítója — Tibai Sándor. Ö még nem indul a kombájnnal, még várni kell, hogy száradja­nak a kalászok. — Kié ez a szép búzatábla? — kérdezem tőle. — A Petőfi termelőszövetke­zeté — válaszol és elmondja milyen jól dolgozik ez az arató­gép, megkíméli az embereket a nehéz munkától, nem kell he­tekig fáradozni itt a forró na­pon. — Először nem nézték szíve­sen az aratógépet — kezdi Sa­nyi bácsi — mert éretlen zöld árpába mentek vele és persze, hogy nem ment jól a munka. A kasza állandóan összetolta a szalmát, elszakadt a kötőzsinór, minduntalan m.eg kellett állni. De most jól érett a gabona, jól megy a munka. Valóban, a fürge zetor köny- nyedén vitte magával a gyorsan dolgozó aratógépet. Később las- sanf cammogva megindult a kombájn is, s a pirosbarna bú­zamag dúsan ömlött a zsá­kokba. Néhány nap múlva, mikor arra mentem, már frissen fel­szántott fekete barázdák húzód­tak a gabonatenger helyén, csak keskeny, sárga csíkok szakítot­ták meg, amelyeken egyenes sorban, fegyelmezetten sorakoz­tak a gabonakeresztek. Bartus Mária. Rekordtermés... A kommunistákkal az élen — egyre gazdagabbá tesszük tsz-ünket Bogyiszlón 1950 őszén alakult meg a Petőfi termelőszövetkezet. A tsz munká­jában sok hiba volt kezdetben. Nem tar­tották be az alapszabályt, nem becsül­ték meg a közös vagyont. A községi ta­nács és a pártszervezet sem törődött sokat a termelőszövetkezet ügyes-bajos dolgaival. Ez év áprilisában, mikor a községi pártvezetőség megalakult, elsőként azt a feladatot kellett megoldania, hogy rend legyen a termelőszövetkezet portáján. Mindenekelőtt vissza kellett verni a kulákok támadásait, akik valóságos propaganda hadjárat alá vették a tsz-t. Hiába volt azonban a kulákok mester­kedése, mert a Petőfiben megváltozott az élet, megváltozott a tagok és vezetők munkája, a szövetkezeti vagyonhoz való viszonya. A pártszervezet megvalósí­totta feladatát. Bár még sok tennivaló van, vannak -már szép eredmények is, amióta a szö­vetkezet élére új vezetők kerültek és amióta minden tag szorgalmasan dol­gozik a nagy munkában, családtagjaival együtt. A tavaszi mezőgazdasági munkákat elsőnek a tsz végezte el. Növelték köz­ben állattállományukat is. Szarvasmar­hákat és sertéstörzset vásároltak, ame­lyet még szaporítani fognak. A jószág­állomány részére biztosítva van a ta­karmány is. Három évet összevetve sem volt annyi takarmányuk, mint most. A tehenészet, most már annyit jövedel­mez, hogy a tej árából minden hónap­ban 8 forintot fizetnek ki — munkaegy­ségként. Szép kilátásai vannak a termelőszö­vetkezetnek a kenyér -és takarmány- gabona termelésére is. Elsőnek végezték el az aratást, a tervezett 12 mázsa he­lyett 15 mázsás árpatermést értek el. Beadási kötelezettségét árpából és búzá­ból is teljesítette már a szövetkezet, sőt szabadon eladtak az államnak 40 mázsa búzát. Ezek az eredmények igazolják, hogy a bogyiszlói Petőfi termelőszövetkezet néhány hónap alatt nagy változáson ment át, mert a tsz kommunistái a munkák élére álltak. A szövetkezet eredményeit figyelemmel kísérik az egyénileg dolgozó parasztok is. Csak az elmúlt napokban 6 új családdal szapo­rodott a szövetkezet tagsága. Természe­tesen ahhoz, hogy a kívülállók még jobban meggyőződjenek a szövetkezeti gazdálkodás előnyéről, sok mindent meg kell oldani a község kommunistái­nak és a termelőszövetkezet tagságá­nak. Az eddigi eredmények azt mutat­ják, hogy ehhez megvan minden adott­ság és minden erő. Lovak András A Központi Vezetőség júniusi határozatának végrehajtá­sa a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztése és meg szilárdítása, tanácsainkra is hatalmas feladatot ró. Ha tanácsaink munkáját a tsz mozgalom fejlesztésének tük­rében vizsgáljuk, akkor meg kell mondani azt, hogy az elért szép eredmények mellett jórészben találkozni a nemtörődöm­séggel, amellyel a tanácsok ezt a kérdést kezelik. Kétségen kívül megállapítható az, hogy tanácsaink jórésze komolyan foglalkozik a tsz fejlesztéssel. Ennek eredményeként 11 új termelőszövetkezet alakult megyénkben. A tsz fejlesztésé­nek kérdését teljesen magáénak vallja például a mucsfai tanács elnök Garai János elvtárs. Az ő jó munkájának tudható be az is, hogy a nemrégen alakult’ Gábor Áron Tsz-be július 1-e óta újabb 4 család kérte felvételét. Példamutató a lápafői tanács­elnök, Török László elvtárs, akivel együtt összesen 11-en írták alá a belépési nyilatkozatot. A belépők között volt a tanácsel­nök felesége is. nTanácsainknál súlyos hibának lehet mondani azt, hogy maga a tanácselnök nem tagja a termelőszövetkezet­nek. Ezt látva a vb tagok, de a tanácstagok sem törekednek arra, hogy mielőbb a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépjenek. Vannak olyan tanácselnökök, akik nem törődnek a tsz fej­lesztésével, vagy tevékenységük nem terjed túl az iroda négy falán. A cikói Alkotmány Tsz-beA például július 1 óta újabb 6 család lépett be 22 hold földdel. Tamás Márton elvtárs, a tanács elnök segít e téren, el is beszélget azokkal a dolgozó parasztok­kal, akik felkeresik őt irodájában. Az utcára kilépve azonban már nem érdekli a tsz fejlesztés, mondván erről beszélgetni nép szerűden feladat. Ugyanez elmondható az aparhanti tanács­elnökről, Kajos Zsigmond elvtársról, aki nem sokat tesz a tsz fejlesztése érdekében, pedig a dolgozó parasztok érdeklődnek a helyi tsz munkájáról, eredményeiről. A Központi Vezetőség júniusi határozata világosan ifiegmu- tatja a tennivalókat a termelő szövetkezetek további fejlesztése és megszilárdítása terén. Ahhoz azonban, hogy rövid időn belül jó eredményt tudjanak felmutatni, szükséges, hogy tanácsaink szívügyüknek tekintsék a mezőgazdaság szocialista átszervezését a termelőszövetkezeti mozgalom erősítését. A bonyhádi Építőipari KTSZ dolgozói az aratásban is segítik az általuk patronált tsz-t Néhány hónappal ezelőtt a Központi Vezetőség márciusi határozatának megvitatása után a bonyhádi Építőipari KTSZ dől gozói felkeresték a váraljai Al­kotmány Tsz-t azzal az elhatáro­zással, hogy szeretnék a tsz-t patronálni. Ez az elhatározás akkor vált meggyőződésévé a KTSZ dolgozóinak, midőn az ott dolgozó kommunisták felvilá­gosító munkája után megértet­ték, hogy a mezőgazdaság fej­lesztése nemcsak a parasztság, hanem az egész nép ügye. Ezidáig a patronálás nem Igen mutatkozott meg tettekben, de most a mezőgazdasági munka dandárja idején az első hívó szó­ra megjelentek a KTSZ ipari dolgozói, kaszát, sarlót ragadva segítették a csoport tagjait ab­ban, hogy minél előbb, minél kisebb szemveszteséggel fejez­hessék be az aratást. Ennél a munkánál ott volt a KTSZ minden kommunistája, de ott volt Radó elvtárs is a járási pártbizottság tagja, példát mu­tatva, hogyan kell a kommunis­táknak tettekkel is hozzájárulni ahhoz, amit másoknak is hirdet­nek. A munkában együtt voltak a pártonkívüliekkel, akik hasonló lelkesedéssel és megértéssel siet. tek a patronáló tsz megsegíté­sére. A KTSZ dolgozói tudják, hogy ez nem az egyedüli rrlódja a patronálásnak és azon lesznek, hegy azokat a felajánlásokat, amelyeket a patronálás érdeké­ben tettek — vízvezeték készítés festés, könyvelés, stb. — valóra is váltsák. Lőwy Ernő Üzemi konyha a nagyszékelyi Dózsa Népe Tsz-ben A nagyszékelyi Dózsa Népe termelőszövetkezet falubeli épü­letének és irodájának környékén meglátszik, hogy itt van az ara­tási munkák irányításának fő­hadiszállása és itt a ,,hadtáp" — az üzemikonyha. özvegy Harangozó Jánosné és Miczki Jánosné termelőszövetke­zeti tagok fehérkötényesen sü- rögnek-forognak az aratás idejé­re konyhává, ebédlővé átalakí­tott helyiségekben. A fazekak­ban párolog a leves és az ablak kilincsekre aggatott túrós zacs­kókból csöpög a savó. Tejfeles krumplileves és töpörtyüs túrós­csusza lesz az ebéd. Az arany­sárga tésztalevelek ott szárad­nak a hófehér gyúrótáblákon. — A héten két nap tészta lesz ebédre, a többi napokon hús — mondják a szakácsok. Az el­múlt vasárnap 150 személy ré­szére főztünk ebédet, mert ven­dégeink is voltak, a termelőszö­vetkezetünket látogató környék­beli egyéni dolgozó parasztok. Ma „csak” ötven arató ül tál mellé, melyben a közös konyha étele párolog. Mindenki annyit vesz a tálból, amennyi jól esik. Három forintba kerül egy ebéd. OTP kölcsön — új lakás Az egyéni takarékosság fo­kozódó népszerűségét mutatja, hogy az elmúlt év első feléhez képest, nemcsak országos vi­szonylatban, de valamennyi megyében emelkedett a betét­könyvek darabszáma és gya­rapodott a lakosság takarékbe­tétben elhelyezett pénze. Tolna megyében például több mint 25,5 százalékkal több betét­könyv van forgalomba, mint tavaly ilyenkor és 52,5 száza­lékot is meghaladja a betét­állomány növekedése. Államunk az Országos Taka­rékpénztár útján nyújtott köl­csönnel segíti elő a dolgozók lakásépítését, akik a költség egy részével takarékbetét, vagy anyag formájában ren­delkeznek. Tolna megyében az év első felében 26 család már be is költözött OTP kölcsönnel épült új lakásába, illetve csa­ládi házéba.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents