Tolnai Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-03 / 155. szám

4 NAPLÓ 1955 JULIUS 3. VASÁRNAPI JEGYZETEK Pedagógia A 14—15 éves formájú gyerek ott áll a Mészáros Lázár utcában s az egyik kerítésre dőlve céloz a légpuskájával. Hu­nyorítva figyel a faágra, melyen egy madár ül. A madarat nem látni, de az ifjú Nimród gondterhelt arca arra vall, hogy értékes zsákmányról van szó. Már-már meghúzza a ravaszt, amikor megzavarják: egy idős postás fordul be a sarkon s ballag a járdán, ahol a vadászán. A fiú nem ereszti le a pus­kát, továbbra is áliához szorítja, céloz és vár. Az idős férfi ott megy el mellette, ő is figyelmes lesz erre a délutáni vadá­szatra, átkukucskál az ágak között s észreveszi a madarat is, amely gondtalan együgyüségében még most sem repült el. A postás megszólal, egészen csendesen, jóindulatúan: „Ne bántsd azt a madarat, hasznos, énekes madár.“ A fiú hátranéz, nem szól. Látszik rajta, hogy zavarban van, talán szégyeli is magát, de a zsákmány is csábítja. Kicsit félrebiílenti a fejét, ravaszul úgy tesz, mintha már nem érdekelné a madár, de a puskát nem ereszti le, várja, hogy távozzék az, aki megza­varta. A postás tovább is megy, s a fiú ismét céloz. De a férfi még nem tűnt el, visszafordul s újra szól, mire megismétlő­dik az egész: a fiú szótlanul elfordul, egyik szemével a mada­rat, a másikkal a postást lesve. A férfi azonban visszatér, megáll a gyerek háta mögött s most már ingerülten szól: — Ha nem hagyod békén azt a madarat, lekenek egy po­font! Úgy látszik, vannak esetek, amikor ilyen brutális pedagó­giai eszközökre van szükség. A gyerek leereszti végre a pus­kát és elsomfordál. Akik láttuk ezt a kis jelenetet s őszintén aggódtunk a madárért, felélegeztünk s talán tapsolni is sze­retnénk. Ekkor vesszük észre a gyerek anyját, aki az utca má­sik oldalán áll a kapuban s vájja a fiát. Még arra gondolok, jó lenne figyelmeztetni, hagy ne bántsa, végeredményben nem történt semmi. A fiú majd biztosan megbánja elhamar­kodott tervét, legközelebb csak kártékony vadakat vesz célba, esetleg előveszi a természetrajzot, hogy átnézze, melyik ma­dár hasznos, melyik kártékony. A gyerek már ott van azanyja közelében, aki most foj­tott és ingerült hangon megszólal: — Megmondtam már neked, hogy menj távolabb lő- dözni, itt mindenkinek a szemeelőtt vagy! A postás már régen eltűnt a sarkon, csak ketten állunk a közelben. Almélkodva állunk az utcán, leesett állal, mert a nevelésnek ezt a formáiét mégsehol nem láttuk. Ez az anya közönséges cinkosa vásott gyerekének, együtt szövetkeznek a rosszra, s az anyai intelem csak odáig korlátozódik, hogy „ne légy mindenkinek a szeme előtt.“ El tudom képzelni, hogy ez a gyerek megbukott, de a rossz bizonyítvány sem váltott ki az anyjából semmit, legfeljebb a tanárokat szidta és hülyéknek nevezte, A gyerek, ha felnő, talán lopni fog, vagy csalni, el­sikkasztja a vállalat pénzét, azonban nem ő lesz a bűnös, ha­nem az, aki észreveszi. Ö legfeljebb ügyetlen lesz, mert nem volt elég óvatos s az anyai értelmetlen majomszeretet éppen erre neveli már most . Olyan nagy dolog egy énekes madár? Talán nem is olyan nagy dolog, de az élet csupa ilyen apróságból tevődik össze. CSÄNYI LÁSZLÓ 1 szekszárdi Kultyrház júliusi mtaterve A szekszárdi városi kultúr­otthon munkájában örvendetes elevenség mutatkozik. Már a közelmúltban; is érezhető volt ez: egyszerre nyílt például két kiállítás — a képzőművészek és a fotószakkör kiállítása. Szép, műsorral, alapos felkészültség gél nyitotta meg a szabadtéri színpad nyári előadásainak so­rozatát a szimfonikus zene­kar. Azóta is minden ünnepé­lyes alkalommal volt valami­féle rendezvény. Most nyílt meg például a modellező szak­kör tetszetős kiállítása . Időben elkészítette tervét július hónapra is a kultúrott­hon, amely változatos és az előbbi műsorokhoz viszonyítva színvonalban is felülmúlja azo­kat. Á kultúrotthon műsorter­vét a megyei művészeti tanács tárgyalta meg és hagyta jóvá. A magyar sport tíz éve cí­mű, vetítéssel szemléltetett népszerű ismeretterjesztő elő­adást szabadtéren rendezik. Igen nagy érdeklődés előzi meg a július 8-ra tervezett ba­lett-estet, amikor abban a ritka élményben részesülnek Szek- szárd dolgozói, hogy a balett legtehetségesebb magyar mű­vészeinek előadásában láthat­nak részleteket Csajkovszkij: Hattyúk tava című balettjéből. Július 17-re a Filharmónia ál­tal szervezett előadást iktatta műsorába a kultúrotthon. A hónap végefelé, július 24-én a kultúrház öntevékeny színját­szó együttese megismétli a Warrenné mestersége című elő adást, amelyet az elmúlt hó­napban már bemutatott. A mezőgazdasági munkák dandárjának idején nem fe­ledkezik meg a kultúrház az élenjáró dolgozók jutalmazásá­ról, népszerűsítéséről sem a kulturális munka eszközeivel. Július 31-én ajándékműsort rendez a város élenjáró dolgo­zói részére, ez azonban nem­csak a dolgozó parasztoknak szól majd, hanem a kiváló tel­jesítményeket elérő ipari mun­kásoknak is. A Bátai Népi Együttes ismét előadja legújabb kompozícióját A Bátai Népi Együttes e hónapban ismét bemutatja a „Halászélet a török időkből' című legújabb műsorát, mely­ben egy régi, mint a címe is mondja, a török időkből vett mondát dolgoztak fel az együttes tagjai. A népi játék témája a halászélettel kapcsolatos és a török uralom elnyomását idé zi. Az egész játék nem színpadon, hanem a tavon, csónakok­ban és a szigeten játszódik le,mint annak idején történhetett Az első nagysikerű előadást követő második, arra mutat, hogy a Bátai Népi Együttes tagjai nyáron sem tétlenkednek, kétkézi munkájuk után találnak időt és alkalmat a próbákra — Igen helyesen nyáron, semakarnak elszakadni sem egy­mástól, sem népi művészetük gyakorlásától. A bátai népi tán cokban és dalokban bővelkedő népi játék ezúttal is nagy ér­deklődésre tart számot. A varsádi fiatalok A varsádi fiatalok kulturá­lis érdeklődésének legaktí­vabb ébresztgetője Bogár Vil­mosáé, az óvónő volt. Ő pró­bálta összeszervezni és segí­teni őket a meginduló kul- túrmunkában. Fáradozása nem is történt hiába, tánc­csoport alakult a lányok kö­zül, később pedig Bogárné férjének példája és agitációja összetoborozta a fiú tánco­sokat is. A tavasszal már odáig jutottak a fejlődésben, hogy Bogárék segítségével egy háromfelvonásos színda­rabot tanultak meg és siker­rel elő is adtak a „Bujócská“-t nemcsak Varsádon, hanem az A Megyei Pártbizottság ha­tározatot hozott, az Öntevékeny művészeti munka színvonalá­nak javításáról, a kulturális ve zetek továbbképzéséről. Erről jórészt a megyei tanács népmű­velési osztálya gondoskodik. Igen jó alkalom a szakmai továbbképzésre a Baján induló színjátszó rendezői tanfolyam. A tanfolyam két hétig tart és ez alatt a két hét alatt a szín­játszás mindenféle teendőjéről szó lesz, a színpadi díszletek­egész környéket bejárták ve­le. Az ifjúság kulturális se­regszemléje, a bemutatókra való készülődés, a sikeres szereplések még inkább össze kovácsolták a fiatalokat, úgy, hogy most, amikor a mező­gazdasági munkák dandárba van, most is találnak lehető­séget a kulturmunkára. — Sokszor olyan fáradtak este — meséli az óvónő — hogy csak leülnek es beszél­getnek, de ha csak 10 percre, is, szinte minden este elláto­gatnak a DISZ szervezet he­lyiségébe. Augusztus 20-ra ismét nagy terveket szőnek a varsádi tői kezdve a maszkirozásig és a szövegmondásig. Nemcsak el­méletben tanulják meg azon­ban a tanfolyam hallgatói a színdarab rendezés alapismere­teit, hanem ők maguk, is gyako rolhatják és a gyakorlóiban is láthatják, a tanfolyam ugyanis két nagy előadást rendez a hallgatók közreműködésével. Megyénkből nyolcán vesznek részt a július 4-én induló szín­játszó rendezői tanfolyamon Ezt a nyolc embert úgy váló díszesek: háromfelvonásos darabot szeretnének előadni. Persze nem operettet, vagy valami zenés darabot, mert érzik, hogy ehhez nincs elég adottságuk, de még a szín­padi technikai és díszlet elő­állítási nehézségek is korlá­tozzák őket a választásban. A „Kisunokám“ című szovjet darabra gondoltak és próbál­ják megszerezni a szöveg­könyvet. Most nyáron, mikor a diákfiatalok is otthon vannak, azok is részt vesznek a községi DISZ szervezet munkájában. Közösen rende­zik meg a tervezett előadást is. gáttá össze a népművelési osz­tály, hogy a különböző terüle­ten működő kultúrmnnkásoh hasznát lássák a tanfolyamnak. Nem felejtették el ezúttal az állami gazdaságokat, termelő­szövetkezeteket, gépállomáso­kat sem. A szakmai továbbképzés azon bán nemcsak a színjátszókra terjed ki. Balaionkiiitiben .ének­oktatási és körvezetői tanfo­lyam indul, amely ugyancsak kéthetes és megyénkből kilen­cen vesznek részt rujtu. leodalmi est Szekszárdim A megyei békebizottság és a Társadalom- és Természettudo­mányi Ismeretterjesztő Tár­sulat a Dunántúl című folyó­irat szerkesztőségével közösen irodalmi estet rendez Szekszár- don július 8-án, a volt megye­háza nagytermében. A tervezett irodalmi esten bemutatkozik Szekszárd iroda­lomkedvelő közönségének az írószövetség pécsi csoportjá­nak néhány tagja. Az írócso­port tagjai közül Pákolitz Ist­ván Pakson tanároskodott még a közelmúltban is, itt érte meg első verseskötete kiadását. Az irodalmi esten is verseivel mu­tatkozik be. Megismerhetjük Gyenis József és Galsai Pong­rác novellaírókat. Szántó Ti­bor, az írócsoport titkára a kö­zeljövőben megjelenő Tricikli című novellás kötetéből mutat be néhány elbeszélést. Csorba Győző verseit már az Ünnepi Könyvhét kiadványai között megtalálhattuk, most megismer hetjük őt magát is személyé­ben és az irodalmi est kereté­ben közelebb kerülhetünk köl­tészetéhez. Csányi László „Du­nántúli útinapló“-jából hallha­tunk részleteket és versfordítá­sai közül néhányat. Szakmai továbbképzés szinjátszóegyiittes-, ének- és zenekari vezetőknek Beldeg gyermekek a Tolnanémedi Kendergyár napközi otthonában Ä gyönki úttörők Horváth László VII. osztályos tanuló vezetésével brigádot alakítottak. A brigád tagjai úgy határoztak, hogy a nyári szü­netben kiveszik részüket a me­zőgazdasági munkákból. Első­nek a gyönki Vörös Csillag Tsz-ben vállaltak munkát, ahol 4 mázsa zöldborsót szedtek meg, majd ezt követően a tsz gyümölcsösében a cseresznye szedését végezték el. Az aratás beindulásával a lelkes úttörő­brigád megkezdte a kalász gyűjtését a szemveszteség csök­kentésére. A Tolnanémedi Kendergyár­ban dolgozó édesanyáknak nem kell aggódniok gyermekeik fe­lől, amíg ők az üzemben végzik munkájukat, a gyár napközi otthonában biztonságban, ál­landó felügyelet alatt játsza­nak a gyermekek naphosszat. Képünk az üzem napközi otthonának kicsi lakóit ábrá­zolja ebéd közben. A napközi otthonban nemcsak a felügye­letükről gondoskodnak, ha­nem a finom ebédről, tízórairól és uzsonnáról is. A legifjabbak még nem tudnak egyedül enni sem, hogy össze ne kenjék ru­hácskájukat, a gondozónő eteti őket. A nagyobbacskák már ügyesen kezelik az evőeszkö­zöket, ők már egészen önálló­ak. ízlik az ebéd, ezt sugároz­zák a mosolygó arcok. M^gmcsfyará^om a hibáimat TERVEKKEL, ambícióval teli fiatalember került a gyönki járási kultúrotthon élére. Amel­lett, hogy lelkesedik, illetve lel­kesedett, érti is a dolgát, meg­van hozzá a képzettsége és az érzéke is. Munkája azonban eddig nagyjából abban merült ki, hogy összegyűjtötte, fölfe­dezte a kultúrház körül előfor­duló hibákat, régmúlt disznósá- gokat, maíd szinte krónikában írta meg a kultúrotthon építésé­nek viszontagságait. Mert arra hamarosan rájött, hogy nincs mit igazgatnia. Félig kész épü­letet talált, ahol minden a leg- festőibb rendetlenségben hevert hegyén-hátán, beleértve a leen­dő kultúrotthon berendezésének jórészét is. — S ez már közel három éve így áll! Ilyen körülmények kö­zött nem lehet kultúréletet te­remtem Gyönkön. Hallatlan! Végül oda jutunk, hogy nem tu­dunk mit csinálni és akkor miért veszi fel három ember havonta az illetményét!? Teljességgel igaza van a lelki ismeretes, kultúrház nélküli kultúrház* igazgatójának. A MEGYEI TANÁCS terv­osztálya az építtető fél, ott őr­zik az 1953-ban az építő válla­lattal kötött szerződést. Az épít kezés befejezésére vonatkozó határidő azóta már a jó ég tud­ja hányszor változott meg. 1954 óta minden jelentős nem­zeti ünnepünk egy-egy határ­időt jelentett az avaiás napjá­nak. Miért nincs hát még min­dig kész a kultúrház? Mit mond, hogyan vélekedik erről a megyei tanács tervosztályán Klósz Antal elvtárs, aki az építkezés műszaki ellenőre egyben? — A tatarozó lassan dolgo­zott. Hol munkás nem volt, hol anyag. Mikor anyag volt, nem volt munkás és fordítva... Nem tehetünk róla, hogy nem készült még el. Higyje el, én lennék a legboldogabb, ha egyszer kész lenne. E szerint tehát a tervosztá­lyon nem, múlt, nézzük az épí­tőt, a Tatarozó Vállalatot. * — ÉN BEBIZONYÍTOM, hogy rajtunk legkevésbbé mú­lott az építkezés elhúzódása — ezzel fogadott Borbás István, a Tatarozó főmérnöke. Be is bi­zonyította. Körülbelül 90, azaz kilencven féle tervváltoztatás és az ezzel járó anyagigénylés késedelmes lebonyolítása aka­dályozta a Tatarozó embereit munkájukban. De már az ere­deti terv sem jó, ostobaság volt odaépíteni a kultúrházat, ahol van, illetve lesz... Vizes a • ialaj, felpúposodoit a parketta is! Ezzel az egész kultúrház- üggyel kár is egyelőre foglal­kozni, majd a műszaki átadásnál minden hiba kiderül. Az átadás­sal járó alapos vizsgálat min­denkit csupaszra vetkőziet, aki csak érdekelt az építkezésben. A maga részéről a Tatarozó Vállalatnak, Borbás elvtársnak is igaza van. * MIÉRT VÁRJUNK azonban a műszaki átadásig, amikor a saját véleménye is csupaszra veikőztet minden érdekeltet, megmutatja a legfontosabbat: azi hogy felelősséget \ senki sem érzett az állam pénzének pocsékolásáért. Az eredetileg tervezett 152.160 forint helyett a késedelmek, beruházási áthú­zódások és egyéb okok miatt csaknem mégegyszerannyit el­költőitek már. jelenleg 271.074 forintnál tartanak, de még min­dig nincs vége. A nedves talaj­tól felpúposodoit parketta fel­szedése, a szigetelés, majd a parketta újra lerakása is pénzbe kerül. Ebből a pénzből már a gyönki járás községi kultúr- oithonainak jórészét be lehetett volna rendezni. Ott van pél­dául a kölesdi kultúrház, egyet­len szék sincs benne. Ez az egész építkezési eset, amely a tengeri kígyóhoz ha­sonló, nem más, mint a hibák diplomatikus megmagyarázása, egymásra kenése. Az egésznek a dolgozó nép látja kárát aki a pocsékolás, felelőtlenség összes kéltségeit {izeti. De ne feled kezzünk meg közben a gyönki fiatalokról, a gyönki dolgozók­ról sem, akik nem tudnak ha­ladni a kulturális fejlődés útján Az építkezés ugyanis évekre csaknem teljesen megbénította a járási székhely kulturális éle­tét. Amennyire örültek annak­idején a gyönkiek az új kultúr- oithonnak, annyira elkeseredtek már ésnem bánnák, ha nem is lenne új kultúrházuk, de leg­alább a régiben csinálhatnának valamit. i Szabó Júlia

Next

/
Thumbnails
Contents