Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-23 / 146. szám

1955 JÜNIUS 23 NAPLÓ 3 Kevesebb munka — emelkedő termelékenység zásával sikerült elérni, hogy egy fonónak a termelése majdl nem kétszeresére emelkedjék. A korábbi ‘ 80-as percenkénti motoliafordulatot 56-ra lassít tották le és így sikerült elér­ni, hogy a termelékenység emelkedjék, ugyanakkor a dől gozók sokkal könnyebben, kényelmesebben végezhessék munkájukat, a kevesebb szál- szakadás eredményeképpen a minőség is javuljon, A fonónak nem kell az 55- 60 fokos vízben nyulkálnia, mert külön gubótartómeden- cében vannak a gubák mi­előtt fonásra kerülnének, a főző is — amikor az üstből kiemeli a gubákat, nem keli megfordulnia, hogy a fonó­nak adja, hanem a fonó ke- zeügyébe, egy köralaku le­mezre teszi. A kísérlet eredményességét mutatja az* is, hogy a fonók már kérték a motolla fordula­tának meggyorsításáit, a per­cenkénti 56-ról 60-ra, mert így is győzik a munkát. A Központi Vezetőség júniusi határozatáról tárgyalt a megyei pártaktiva A Tolnai Selyemfonógyár fomodatermének végén, kis kü­lönálló csoport hívja fel ma­gára a figyelmet, öt dolgozó szorgoskodik a fonó asztal kö­rül, az első, ami szembetűnik, hogy a két fonónő előtt lévő fonófej ek-től negyven szál fo­nal fut a motollára, kétszer- annyi, mint a többi fonónál. Hogy megy a munka? — Sokkal könnyebben, mint amikor tíz fonófejjel dolgoz­tam — válaszolja Takács Jó- zsefné. — Könnyebb a cso- mózónak is a munkája, mert nem olyan gyakori a szálsza­kadás, de a főzőé is, mert a gubók főzését, átadását szinte egy-ültében elvégezheti, nem kell forgolódni vele, mint a régi módszernél. A gyárban — Friedrich elv­társnak, a gyár vezetőjé­nek Szovjetunióban szerzett Meg is hajlik az ember há- j ta, a ráncok is mélyebbek lesznek a homlokon — egy­szóval nem megy olyan könnyen az a döntés. A szö­vetkezés, a csoportos gazdál­kodás ellen nem beszél a gazda. Meg kell gondolni, mert a magyar ember úgy van ezzel Mucsján is, — hogy, no, iszen jó, jó, de... Es itt a bökkenő. Ha a nagy elszánást, az új meg­kísérlését okos szóval, jó példával nem segítik a falu kommunistái, akkor bizony nem mozdul se a föld, se a gazdája. Mucsfa olyan messzire van a világtól, de olyan messzi­re ott azok között a szép és gazdag dombok között, hogy majdnem csak a maga feje után élhet itt az ember. Eltek is immár tíz eszten­deje több vagy kevesebb gye rékkel, de nagyjából egyfor­ma gondokkal. Az új „hon­foglalók” sokáig nem érez­ték igazi földnek a földet, igazi háznak a házat — a hányatott élet bizonytalan keserűsége hánytorgott ben­nük, amikor a földbe szór- táJc a magot. Bizalmatlanul pislogtak egymásra, sokáig kerülték egymást. Magyar a székelyt, székely a csángót, mátyásföldi (a viharsarkit, az őslakó a telepest, — és együttesen a megmaradt né­metet ... Varga János, kemény élet­ben ráncosodott telepes pa­raszt is így érezte, és ha szó esik róla, elő-elő tör még a keserűsége. Pedig Varga János a jó gazda — maga is a könnyebb séget keresi. Ahogy hellyel kínálta délidőn a messziről jött embereket — a zománc- gyári igazgatót, a pártmun­kást és az újságírót, — a szí­ves szóra úgy adta a vá­laszt, hogy kinyitotta szívét, elmondotta életét. Itt a nagy könyv, helyen­ként kusza írással róva — ahol a nagy baj érte, amott meg tiszta, mint a háza fölött kibomlott júniusi nap. öt ven esztendő, egy emberi élei. Beszél, kételkedik, bólogat. Ugyan, kinek a könnyebb­ségét hozza > csoport, kinek sérletképpen kezdtek húsz fonófejas egységekkel /dol­gozni. Megnagyobbították a fonóme­dencét, a főzőüstöt a fonóval szemben helyezték eL Még néhány apróbb újítás alkalma ad először anyagi erőt, jobb helyzetet? .., — Mindég dógos ember vótam ... tizenegy gyereket nevelek, ha nehezen is, de a mindennapi kenyeret meg­teremtem nekik... Itt van tizenöt hód ... gyenge főd. Igen kéne trágyázni, mer- hogy még csak egyszer tut- íam megszórni .. — Mennyi búzát vár ettől o földtől? — Ha lesz hat mázsa át­lagban hódanként..; — Lehetne több is. — Lehetne, de így nem ám... — Hanem? — kérdezi tú- relmetleniil a munkásból lett igazgató. — Állat kellene, meg jó erős bivaly, amékkel mélyen szánthatna az ember. — Hát a traktor? .. — Jóformán megse fordul a parcellában .. az olyan nagybirtokba való, ahun egy tagba van száz meg mégtöoo hód... — Mucsfán nem lehetne ilyen nagybirtokba állni a szorgos parasztembernek? — Hát nem mondom, jobb lenne. Csak e kéne kezdem. — Hallott-e már a cso­portról? — Valamit beszéltek, hogy így meg úgy ... — De úgy, hogy magát, mint jó gazdát hívták-e — Nem ugyan, asztán, amég nem hínnak, oda nem tolakodom. A járási bizottság munka­társa valamit a füzetébe ír. Az újságíró kezdi újra a szót. — Ha most hívnák, hogy segítsen alakítani egy jó erő­set? ... Varga János nagyot hall­gat, nem s ő, asszonya adja vissza a választ; — Meg kő ászt gondulni. _ ?! — ... Mer alcádkivel nem szövetkezhet az ember ... — Majd meglátjuk, ki akar be­lépni ... A pártszervező élénken kérdezi: — Ismerik-e a ta­nácselnök feleségét? — A Garainét? ... Már mér ne ismernénk?! — Az is belép. — A’ jó ... — Hát a Bottyán Sándort? — A’ is tehetős gazda... — Hát a Selyem testvére­ket? — Jó abbul kettő, de a har­madik nagyon bitang osan szántotta a sajátját is. — Azon lehet segíteni, majd összefognák és megma­gyarázzák neki, hogy a kö­zösben okosabban kell gaz­dálkodni, mert minden lehe­tőség megvan... és elég volt a nyomorúságos kínlódásból. — A’ má‘ úgy igaz ... mer’ hogy lehetne itt szociálista kösség is, ha a Vadkerti, a Kocsis, a Fehér Vizi, a Bece meg még néhány jó gazda belépne ... menne utánuk az egész falu. — Maga is . — Tán még előttük is. De nagyon nehéz az egyhang/i- ságot megteremteni, meg én öreg ember is vagyok, ötven­két éves — kérdés: kellek-e? — A tizenöt hold gondjá­nak nem öreg? — Nem támogat engem senki — tér ki a kérdés elől. Az asszony a hat gyerek közül, akik most itthon ta­nyáznak, — előszói: — Asztán ki megy dógza- ni... az öreg? — Nem is olyan öreg az öreg, hiszen a legkisebb gye­rek még pólyában van.., meg aztán maga is jó erőben van még, aztán itt van a 1két na­gyobb gyerek, jövőre újabb két gyerek... — Aha, de itthon vannak a kisgyerekek... — És az egyéniben hogy dolgozik, akkor nincs gye­rek? — Gürcülünk, ahogy tu­dunk ... Az ember folytatja: — ... mer‘ tegyük föl, hogy belépnék, beadnám a lova­kat, tehenet, a fölszerelést, ugye, csak úgy van értelme, ha böcsülettel közösre ad az ember minden kézbéli szer­számot, meg lábasjószágoi, de lehet, hogy félnek tőlem, mi­vei nekem tizenegy gyerekem van, oszt tán a többi úgy szól, — ennek a gyerekeire nem keresünk... De én rám nem is keresne egyse, mer1 ha harminc gyerékem lenne, még akkor se szorulnék rá­juk, csak a magam munká­jára ... Meg kell itt magyarázni mindent... Pontosan a mun­kaegységet, a gazdasági előnyt, mi lesz az öregek­kel, mi is az a csoport-de­mokrácia. ., Szóval válaszol­ni kell a népnevelőnek. Oko­san, szívósan magyarázni, példákat sorolni, hiszen jó példa számos terem már a tolnai határban is ... A bi­zalmatlanságot, az egymás iránti bizalmatlanságot keil eloszlatni, A magyar nehezen kezd az újnak, de ha a Var­ga bácsik egyszer nekiszán­ják magukat, akkor azt sziv- vel-léleWkel csinálják... Es ma még maguk sem hiszik, micsoda gazdaságot és gaz­dagságot teremtene néhány év múlva maguknak és az országnak. Mucsfán megalakult a ter­melőcsoport huszonöt taggal, de ha a járási pártbizottság már korábban, jobban moz­gósította volna a kommunis­tákat a felvilágosító munká­ra, minden bizonnyal kétszer annyi taggal kezdene ez a csoport, mert Varga bácsi jónéhány hozzá hasonló hely­zetű parasztember nevében is mondta búcsúzóul: — Nékem ezt még így nem magyarázta senki... és ha összejönnek a családok, le­hetséges, sőt több, mint való­színű, magam is köztük le­szek, házam népével együtt... Nehéz a régitől elválni, nehéz megszokni százhol­dakban gondolkozni, nehéz kezdeni az újat... Bár ez a kezdés ma már nem a bizony talanságnak való nekivágás... — mégis nehéz ráállni, ilyen már az emberi természet... A boldogulás útja minden szorgos dolgozó paraszt em­ber előtt nyitva áll, de a kommunistáknak kell segíte­niük, hogy ezt az utat meg­találják Mucsfán js, csakúgy, mint a megyében mindenütt. SZAMOS R. Mintegy ötszáz kommunis­ta jött össze az elmúlt napok­ban, hogy a megyei aktíva­ülésen megbeszélje a Köz­ponti Vezetőség június 8-i, a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének és a mezőgaz­dasági termelés fellendítésé­nek további feladatairól szóló határozatát, megszabja azokat a legfontosabb tennivalókat, amelyek a határozat végre­hajtása érdekében megyénkre hárulnak. Az elnökségiben részt vett és felszólalt Dögéi Imre elvtárs, a Központi Vezetőség tagja, a SZÖVOSZ főtitkára, a megyei pártbizottság számos tagja, a megye vezetői közül jóméihányan. A beszámoló Az aktíva-ülésen Rév And­rás elvtárs, a megyei pártbi­zottság másodtitkára tartott beszámolót. — Különös jelem tőségü ez a határozat — mon­dotta bevezetőben — vala­mennyi kommunista számára, mert biztosítja pártunk III. kongresszusán hozott határo­zatok valóraváltását, a szocia­lizmus felépítését. A határo­zat világosan megjelöli a marxista vonalat pártunk pa­rasztpolitikájának megvalósí­tásához, megszabja a kommu­nisták feladatát a mezőgazda­ság szocialista átszervezésé­ben, perspektívát nyújt a fa­lu dolgozóinak arra vonatkozó lag, hogy érhetik el és hogy teremthetik meg az igazi pa­raszti jólétet. Majd ismertette megyénk mezőgazdaságának helyzetéit, a termelőszövetkezetek ered­ményeit és különösen két fon­tos tényezőre 'hívta fel a fi­gyelmet. — A Központi Vezetőség most megjelent határozata, dolgozó népünk jobb ellá­tása megköveteli, hogy erő­teljesen, gyorsan fejlesszük kemyérgabcmatermelésünket, — mondotta. — Ezekben a napokban kettős feladatot kell megoldani, először biz­tosítani kell, hogy a még lábon álló gabonát idejében, a lehető legkisebb szemvesz­teséggel takarítsuk be. Má­sodszor: úgy kell előkészí­teni és elvégezni az őszi ke­nyérgabona vetését, hogy a tervet maradék nélkül tel­jesítsük és nagy termést alapozzunk meg. E kettős feladat jó meg­oldása minden kommunistá­tól, állami és gazdasági veze­tőtől, dolgozótól komoly erő­feszítést követel. A beszámolóban jelentős helyet foglalt el a szarvasmar­ha-tenyésztés kérdése is. Ezzel kapcsolatban a beszámoló le­szögezte: — a szarvasmarha­tenyésztés egyik igen súlyos hibája, hogy a termelőszövet­kezetekben az utóbbi időben nem emelkedik a tehénállo­mány. Ezt azzal indokolják so­kan, hogy nem kifizetődő a tehéntartás. Valóban van olyan tsz, ahol a hanyag gon­dozás miatt kevés tetet adnak a tehenek és nem sok hasznot hoznak. De vannak termelőszövetkeze­tek, melyek gondos takar­mányozással, ápolással 10— 15 liter tejet fejnek, itt a jövedelem többségét a tehe­nészet biztosítja. El kell érni, hogy az év végéig a termelőszövetkezetek a ter­vükben előírt szarvasmarha állománynál 5 százalékkal többet tartsanak és a jelen­legi 5.2 helyett, legalább 8 tehén jusson minden 100 hold szántóra. Rév elvtárs beszámolóját a következő szavakkal fejezte be: — Szeretném mégegyszer az elvtársak figyelmét felhívni arra, hogy sok olyan nehéz­séget kell leküzdeniünk, ame­lyek gátlói a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, a mezőgazdasági termelés felien dítésének. Nem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy a feladatokat csakis az osz­tályellenség, a kulákok el­leni kíméletlen harc körben lehet megoldani. Éppen ezért, párt, állami és tömegszervezeti vezetők, az egész párttagság és minden becsületes dolgozó együttes erőfeszítésére van szükség, hogy győzelemre vigyük falun is a szocializmus építését, a mezőgazdasági termelés felien ditését. A vita A beszámolót élénk vita kö­vette. Tizenhét elvtárs szólalt fel, ólkik elmondották a Köz­ponti Vezetőség határozata végrehajtásával kapcsolatos feladataikat. Tamás László elvtárs, a tamási járási tanács elnöke a következő szavakkal kezdte felszólalását. — Tu­dott dolog, hogy a gabonater­melés jelentőségének lebecsü­lésével a tamási járásban volt a legtöbb hiba. Járásunk ez­ért több ezer mázsa gaboná­val kevesebbet ad a nép álla­mának. Ennek a jövőben nem szabad előfordulnia. A járási tanács dolgozói nevében ígé­retet teszek arra, hogy kenyér gabona vetési tervét a tamási járás ezévben maradék nélkül teljesíti. Búzás Gáspár élivtárs a bonyhádi Dózsa Népe tsz párt til'.lkiára a kövatikezőket mon­dotta: — Termelőszövetkeze­tünk 46 kommunistából álló pártszervezete világosan látja, hogy a Központi Vezetőség legutóbbi haitározata kötelező­vé teszi számunkra: jobban él­jünk, többet termeljünk, hogy a mi példánk nyomán nap, minit nap újabb termelőszövet­kezeteik alakuljanak. Mi, a szövetkezet kommunistái, a pártonlkívüli tsz-tagdkflcal együtt készek vagyunk min­dent elkövetni a termelőszö­vetkezeti mozgalom továbbfej­lesztése érdekében. Pártszervezetünk vezetősége eredményesen vette fel a harcot a befeléfordulás el­len. A tsz vezetősége közül többen úgy vélekedtek: Nem veszünk már fel új tagokat, vagyunk elegen. Ezt a hely­telen nézetet pártszerveze­tünk gyökerében szétzúzta és ez évben, rövid két hónap alatt 30 tag lépett szövetke­zetünkbe. Az ősszel még nagyobb belépésekre szá­míthatunk. Bonyhádion sok egyéni gazda, főleg középparaszit azt mon­dat a „az ősszel számi ihattok ránk.“ Mi, tsz-tagefc ezt úgy segítjük elő, hogy eljárunk az egyéni parasztok közé, elbe­szélgettünk velük, meggyőzzük őket a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről. Szűcs Lajos elvtáirs, megyei főagronómus arról beszélt, hagy a növénytermesztés ho­zamának megjavításával ro­hamosan meg lehet javítani az á hatóik hazaménak növelését, az állatok számszerinti fejlesz­tését. Felhívta a fiigyeimet a takarmánybázis megteremtésé­re, a másodnövény vetésére, az állattenyésztés jövedelmezősé­gére. A megyei pártáktíváit táv-, iratban üdvözölte az elmúlt napokban megalakult dailman-* di, bogyiszlói, és mucsfeii ter­melőszövetkezet tagsága, jó munkát kívánva az aktívá­nak. Az aktíva résztvevői ugyancsak táviratot küldtek, melyben megígérték, az új tér- tmelőszöveikezetek tagságának segítségüket. Az aktívaülés előtti napokban Németkéren is termelőszövetkezet alakult. Ax atktíva ülés nagy lépést tett előre azon az úton, hogy a feladatok megszabásával vég^ rehajitsuk a Központi Vezető­ség határozatét és a négy új termelőszövetkezet mellé újab­bak sorakozzanak fel. tapasztalatai alapján — kí­Okosán gazdálkodnak a fácánkerti Vörös A haragos zöld pázsitfű, a halvány- sárga árvácskák, a virágos kertet körül ölelő hófehérre meszelt kerítés mutat­ja, hogy csinossá, barátságossá teszik a házuktáját a tsz tagok. Nem is áll­ja meg senki dicsérő szó nélkül, aki csak elmegy a fácánkerti Vörös Hajnal tsz irodája előtt. Tavaly még nem volt virágoskert, tavaly és azelőtt sokmindene hiányzott a tsz-nek, de ma érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy a fácánkerti Vörös Hajnal tsz tagjai nem egy-két évre szóló pünkösdi (királyságot, ha­nem egy olyan életet, gazdaságot akar­nak kialakítani, amely valamennyiök- nek biztos megélhetést, 'boldog életet nyújt. A tsz tagsága, úgy határozott, hogy a termelőszövetkezet állattenyésztéssel foglalkozó tsz legyen. Különösen, a ser­tés és a szarvasmarhatenyésztés kiala­kítása a cél. Az idén is a szerződéses hízók leszállításával közel 137.000 fo­rintra tettek szert. Ebből az összegből munkaegységre is osztottak, egyéb ki­adást is rendeztek, 60.000 forintot pedig az egyszámlára írattak. A jelenlegi tapasztalat azt igazolja, hogy a legjob­ban bevált a fehérhús-sertés és a man­galica fajták keresztezéséből származó egyedek tenyésztése. De jövőre áttérnek a tiszta vérben való tenyésztésre is. Fehérhús-sertés és comwall fajtákat te­nyésztik majd. A szarvasmarhatenyéisztésnél a tehén- állomány számát akarják növelni saját nevelésű növendékek beállításával. De ne feledkezzünk el a juihászatról sem. Hiszen nem is akármilyen eredményt ért el 336 birkájánál Bóvári Sándor, a juhász. A napokban fejezték be a juhok nyírását, az átlag 5.63 kilogramm volt. Csak a gyapjú 35 243,40 forintot hozott a tsz-nek. A jó állatállomány kialakítása mdn- demiféle szempontból jövedelmező a ta­gokra nézve, mert ha van állat, akkor van trágya is, amely a talajerő után­pótlás nélkülözhetetlen anyaga. A tsz Hajnal tsz tagjai földjei ma is jó erőben vannak, de az­ért az ősz folyamán ismét kerül itteg- trágyázásra föld. A nagyobb állatállo­mány kialakítása pedig azt teszi lehe­tővé, hogy valamennyi szántóföldjük 4 évenként érett istállótrágyát kapjon. Az állatttenyésztés nagyarányú fej­lesztése természetesen nem megy és nem is mehet a növénytermesztés és ezen belül a kenyérgabonatermeseiés rovásá­ra. Kenyérgabonaterületük egy négy­szögöllel sem lesz kevesebb, íróit az összes terület 33 százaléka. A tsz tagjai arra is ügyelnek, hogy gabonafélék jó elővetemény, lehetőiéig pillangósok után kerüljenek a földbe, mert gazdag ter­mést csak ezután várhatnak . Egyszóval okosan gondolkodnak és gazdálkodnak a fácánkerti Vörös Haj­nal tsz tagijai. A munkáik jó megszer­vezése és nem utolsó sorban a tsz va­lamennyi tagjának a lelkiismeretes, jó munkája hozza majd meg év végére gyümölcsét. Nehéz a választás . •.

Next

/
Thumbnails
Contents