Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-19 / 143. szám
TQIMAI nücmaniauamSaemn r-".: pp W3!niiü-r. ,.j.j---------Jj ■»gaaaagMwwiiiWiii11 A. szocializmus gfyőaselméérl, a boldog* magyar jövőért ^ - ---------------------....------— M DP TOLNAMEflYEf PARTBIZOTT5ÄGANAK LAPJA XIL ÉVFOLYAM, 143. SZÁM ARA 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1955 JtNIUS 19 Készüljünk fel idejében a gabona leomlására Dús termés betakarítására készülnek megyénk mezőgazdasági dolgozói és vezetői. A szép gabona láttán jogosan büszke a falu minden dolgos embere. De a jónak ígérkező termés feletti őrömnek felelősségérzettel kell párosulnia. A bőtermésnek is megvannak a maga gondjai, a bőtermés betakarításának is vannak nehézségei. A tavalyinál jóval több gabonát kell levágni, elcsépelni — ez nehéz munka, nagy feladat lesz. A tavalyinál jobban fel kell készülni rá. A gabona gyors, szemveszte- ségnélküli betakarítására az elmúlt hetekben és a következő hetekben kellett, és kell felkészülni. Ez különösen a mezőgazdasági szocialista szektorok vezetőire és dolgozóira ró nagy feladatot. A dolgozó paraszt ugyanis könnyebben learatja családjával, s esetleg rokonsága segítségével a maga 2—3 hold gabonáját, mint a termelőszövetkezet, vagy az állami gazdaság a több száz, vagy több ezer holdat. Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben mégis nagyobb mód van a gabona gyors és szemveszteségnélküli betakarítására, mint az egyéni parasztgazdaságokban. Megyénk állami gazdaságai már rendelkeznek annyi kombájnnal, kévekötő aratógéppel, hogy gabonájukat csaknem teljes egészében géppel arathatják le. Hasonló a helyzet a termelőszövetkezetekben is. Ha a gépállomások meglévő kombájnjait, kévekötő aratógépeit a termelőszövetkezetek igénybe veszik, maximálisan kihasználták, rövid idő alatt kevés emberi erő igénybevételével, igen minimális szemveszteséggel betakaríthatják gazdag termésüket. Természetesen mindez csak akkor valósul meg, ha a gépeket megfelelően, időben kijavítják, a szükséges szervezési intézkedéseket jó előre megteszik. Ha ezt vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a felkészüléssel kapcsolatban néhány jó tapasztalat van, különösen az állami gazdaságokban. A gépek mindenütt jól kijavítva, az adottságokat figyelembevéve, a menetiránytervet jól elkészítve, a gépekhez szükséges munkacsapatot megszervezve, készen várják a gabonabetaka- rílás kezdését. A termelőszövetkezetek gabonája betakarításánál azonban nem ilyen jó a helyzet. A gépek kijavításával a gépállomásokon nincs különösebb probléma, bár még e téren is jócskán van tennivaló. A nyári felkészülést meg előző szemléken az illetékes szakemberek megállapították, hogy 2—3 gépállomás kivételével műszakilag jól készültek fel a termelőszövetkezetek gabonájának a betakarítására. A szervezési előkészületekkel viszont még sok helyen hiba van. Megyei szinten csak 50 százalékban van biztosítva például a kombájnok kihasználása. Az aratógépeknek több helyen már biztosítva van a terület, de még e téren is van éppen elég tennivaló. Több termelőszövetkezetben még ma is nagy a gépellenes hangulat, elbizakodás lett úrrá a tsz-ek tagjai között: — Vagyunk mi elegen, nem kell nekünk kombájn, minek fizessünk még a gépállomásnak is. Itt mindjárt meg kell mondani: Rosz- szul számít az a tsz vezető, aki úgy véli, hogy a többi munka mellett a gabonát is idejében, saját erejéből be tudja takarítani. Ez a nézet káros, mindenütt szakítani kell vele. A kedvezőtlen időjárás miatt kapásnövényeink elmaradtak fejlődésükben. Ebből az következik, hogy helyenként a növényápolással is elmaradtak, amit jórészt az aratás kezdeténél kell pótolni. Már pedig ha a tsz saját erejéből akarja elvégezni ezt is meg azt is, akkor vagy a gabonabetakarítása, vagy a növényápolás és a takarmányféleségek betakarítása késik el. De különben is sokkal kifizetőbb a gépimunka, mint a kézierővel történő aratás. Olcsóbb, kevesebb szemveszteséggel jár és nem utolsó sorban megszabadítja az embert a nehéz, fáradságos munkától. Meg kell mondani még azt is, hogy a gépellenes hangulat eloszlatásával kapcsolatosan még gépállomásaink vezetői sem tettek meg mindent. Már pedig a minisztertanács ez évi aratás-cséplési munkákkal kap csolatos határozata kimondja, hogy a tenrjelŐszövetkezetek gabonájának betakarításáért teljes felelősséggel tartoznak a gépállomások igazgatói, a gépállomást gazdászok. Elítélendő és káros úgy vélekedni, amint a tamási gépállomás igazgatója teszi. Ö azt mondja: „Szerződésileg ugyan nincs biztosítva a terület, de meg vagyunk győződve, hogy a termelőszövetkezetek elnökei úgy is jönnek a gépállomáshoz segítségért, mert saját erejükből nem tudják betakarítani a gabonát a termelőszövetkezetek”. Ez a megállapítás arra vall, hogy a tamási gépállomáson jórészt pusztán a véletlenre bízzák az arató-cséplőgép, illetve kévekötő aratógép erejének kihasználását. A gabona gyors és minimális szemvesztességgel történő betakarítása nagyban függ elsősorban a pártszervezetek munkájától, de azon túlmenőleg a tömegszervezetek munkájától is. Ha a pártszervezet vezetősége idejében ellenőrzi, hogy a gazdasági vezetők gondoskodtak-e a brigádok és munkacsapatok megszervezéséről, akkor az esetleges tennivalókra még idejében fel tudják hívni a figyelmet, a munka megkezdéséig még van idő az elkövetett hibák kijavításéra. De ha a pártszervezet vezetősége a gabonabetakarításra való felkészülést csupán a véletlen sikereire bízza, belenyugszik abba, hogy ez a gazdasági vezetőknek kötelességük, úgy is megteszik, akkor könnyen érhetnek bennünket meglepetések: egyik munkacsapatban nincs elég kaszás, a másik munkacsapatban nincs elég marokszedő, a kombájnhoz nincs megszervezve a munkacsapat, nincs aki a gépek előtt utat vágjon és hasonló. Ezeket a folyamatos munkákat gátló szervezési intézkedéseket meg lehet, feltétlenül meg is kell előzni. Az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai is intenek minden mezőgazdasági dolgozót és vezetőt arra; ha idejében nem gondoskodik a felkészülésről, a későbbi kapkodás nagyon megbosszulja magát, Hűséggel a néphez, hűséggel párthoz, előre új sikerek, új győzelmek felé! A DISZ II. kongresssusának tanácskozásai n énteken az Országház kongresszusi termében folytató- * dott a DISZ II. kongresszusának tanácskozása. Az ülésen megjelent és felszólalt Rálkosi Mátyás elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének első titkára. Amikor Rákosi elvtárs a szónoki emelvényre lépett, hogy — szavaival élve — „a DISZ budapesti küldötteként” szóljon a kongresszushoz, a küldöttek lelkesedése nem ismert határt. Ünnepelték harcban megedzett nagy pártunkat, „az ifjúság pártját”, mely lartkadaUanul hars col az ifjúság érdekeiért. A küldöttek ünneplése a magyar fia-> talok háláját és köszönetét fejezte ki azért, hogy a párt meg-> védelmezte a DISZ-t a jobboldali elhajlóktól, akik el akarták téríteni az ifjúsági szövetséget a párttól, a néptől, <r haza ét az ifjúság életbevágó érdekeitől. Rákosi Mátyás elvtárs besséde Kedves Elvtársiak! Ifjú Barátaim! Engedjék meg, hogy mfat a budapesti DISZ egyik küldötte, én is igénybevegyem a hozzászólóknak engedélyezett időt. (Nagy taps.) Mindjárt elöljáróban fed akarom hívni a DlSZ-komgresszus figyelmét arra az általános érdeklődésre, amelyet ez a kongresszus nemeseik pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja tagjai, hanem az egész doLgozó nép köréiben keltett. Az egész ország fiigyei most arra, amit itt, ebben a teremben a dolgozó ifjúság száne-vdrága mond és tervez. Mindjemfká számára világos, hogy ez a kongresszus és határozatai új határkövet jelentenek a DISZ fejlődésében. Terveink teljesítésében különösen számítunk a fiatalokra a diszistákra Nagy figyelemmel kísértük különösem az utolsó hónapokban fejlődését és igaz örömünkre szolgált, hogy a tettek es a számok a DISZ további erősödéséről, új lendületéről adtak hírt. Itt elsősorban a termelésben elért nagyszerű eredményekre gondolok, mert ezek a legjobb mutatói a jó DlSZ-munlkáinak. Ha szabad nagy forradalmi költőnk. Petőfi szarvait egy kicsit variálni: a legszebb szónoklatnál is többet beszél a tett — mondjuk, a jelen esetben az a 200 ezer tonna szén, amit a díszds- táik terven felül juttattak a magyar dolgozó népnek, a szocializmus építéséhez, a béke megvédéséhez. Ugyanakkor nem lehet lebecsülni az ifjúságii szövetség számszerű fejlődését sem. Tény, hogy közvetlenül a kon gresszus előtti időben a DISZ taglétszáma 165 ezerrel növekedett, Ezen belül például Somogy megyében, amely sok tekintetben elmaradottnak számított, az utolsó hónapokban a taglétszám majdnem öt ven százalékkal nőtt. Tehát jelentős fejlődésről van szó Ez annál örvendetesebb, mert tudvalévő, hogy hat-nyolc hónappal ezelőtt a DISZ a jobboldal és a jobboldali elhajlók pergőtüzében állott és bizony a pártnak teljes mellel kellett klállnii a DISZ-ért, hogy megmutassa mindenkinek: a DISZ pedig a mi édes gyermekünk, nem hagyjuk cserben, ellenkezőleg, teljes erővel támogatok. (Hosszantartó, ütemes taps. Éljen a párt! Hurrá! DISZ- DISZ! Hurrál-felkiáltósok. Mindenki feláll.) Az azóta eltelt hónapqk aizit mutatják, hogy a DISZ ezektől a támadásoktól nem gyengült, ellenkezőleg: szorosabbra zárta sorait, új fejlődésnek indult és ez a legmegfelelőbb válasz minden hasonló támadásra. A beszámolóban és a hozzászólók szavaiban is megfelelő helyet kapott a szocialista építés, a termelés kérdése. És itt nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy milyen óriási jelentősége van számunkra az ifjak példamutatásának. Ez különösein azért fontos, mert hiszen az utolsó húsz hónapban azoknak a jobboldali hibáknak a következményei, amelyek pártunk és népi demokráciánk életének különböző területein jelen,tíkeztek, bi- > zony a termelésben le alaposan megmutatkoztak és e bajok kijavításálban nagy szerep vár a mi telkes diíszistádnkra. Nemcsak arról van szó, hogy vissza kell állítani a népgazdasági terv tekintélyét. A termelési terveket maradéktalanul teljesíteni, s ahol lehet, túl kell teljesíteni, még hozzá pontosan, minden mutatójával együtt — úgy, hogy a termelékenység nőjön, az önköltség csökkenjen, hogy javuljon a minőség. Takarékoskodni kell minden téren, mert bizony eddig ennek elég gyakran az ellenkezője történt. Vissza kell állítani az állampolgári fegyelmet, a munka- és a technológiai fegyelmet is, és ezen a téren különösen a fiatalokra, a disz,istáikra számítunk. Vonatkozik ez természetesen az iskolákra, az egyetemekre is. Az utoilsó húsz hónapban elég kár esett ott is és a mi diszistáinik, akiik az iskolákban és az egyetemeken - dolgoznak, tegyenek tudatában annak, hogy nekik is meg kell feszíteniük az erejűiket ahhoz, hogy az elmúlt j ne hanyagolják: húsz hónap hibáit kijavítsák, az elmaradást behozzák. Terveink teljesítésével kapcsolatban itt néhány talpraesett és helyes felszólalás mutatta, hogy milyen jelentősége van annak, ha „ díszisták jól dolgoznak. Én csak egyetlen felszólalásra hivatkozom, Pozsonyi Tibor elvtárséra, aki 3 budapesti fémára és szerszámgépgyár öntödei brigád já- hán dolgozott, aiki elmondotta, hogy kezdetiben mennyire kitoezelltéik őket. De amikor nielkiigyűrkőztek a munkának, tanulmányozták a szovjet mód szereket és a végén 280 száza- 'ékot értek el, sikkor ugyanazok, akik kezdetben felülről lefelé „kisöcsémeztiék“ őket, jelentkeztek a brigádjukba munkára. Meg vagyok győződve róla, hogy ez a példa nem egyedülálló. Különösen fontos most, sz új ötéves terv küszöbén, hogy a dolgozók elsajátítsák az új technikát, a fejlettebb műszaki tudást. Semmi kétség, hogy ebben a tekintetben a má di- saistó'iník. a fiatalok előnyben vannak. Bennük még nincs úgy begyökerezve a régi, aző fejük jobban fog, könnyebben tanulnak és ha megértik a fejlettebb technika, a fejlettebb termelés jelentőségét, meg vagyok győződve róla, hogy nagy lókést fognak adni az. új ötéves tervünknek, melynek feladatai között ott van a szocializmus alapjainak lerakása, » szocializmus építése neincyak a városban, hanem a falun is. Minden termelőszövetkezetben, állami gazdaságban és gépállomáson legyen ott a DISZ-szervezet Itt éttereik n mezőgazdaság szocialista átépítésének néhány kérdésére. Helyes, hog'T a DISZ kongresszusa olyan széles tereit szentelt a mező- gazdaság szocialista átépítésének. Egyre világosabb, hogyez a parasztság felemelkedésének és ezzel együtt a szocializmus építésének egyik legfontoeaob soron,Következő kérdése. Azért határozta el ezit a múlt évben pártunk kongresszusa és ezért fordít ekkora figyelmet rá a DISZ jelenlegi kongresszusa. A mezőgazdaság szocialista átépítésén belül természetesen a legfontosabb a termelőszövetkezeti mozgalom. Elsősorban erre kell a hangsúlyt helyezi"! és ebben a tekintetben ezen a kongresszuson nincs is hiba. Az a benyomásom azonban, amikor elolvastam a DISZ ■kongresszusának beszámolóit éis a hozzászólásokat, hogy az elvtársiak a döntő kérdés mellett kissé elhanyagolják a nem kevésbé fontos tényezőket, amelyek ugyancsak a mezőgazdaság szocialista szektorának toválbbi fejlődésével kapcsolatosak: az állami gazdaságok és a gépálilamáisoik ügyét. Nálunk a mezőgazdaság szocialista átépítésének egyil gátlója éppen az, hogy a gépállomások, s különösen az állami gazdaságok nem állnak feladatuk magaslatán. Az állami gazdaságoknak mm- tagazdasógoknak kellene len- niök és mindenki tudja, hogy bizony ettől még messze vagyunk. A gépállomásokon is vain elég megoldatlan nehézség. Ha ezen a téren nem tudunk alapos változást előidézni, akkor lassabban fog fejlődni a termelőszövetkezeti mozgalom is, annak ellenére, hogy ma már alig van megye, ahol ne lenne tíz-húsz, vagy harminc olyan minta-termelőszövetkezet, ahol a vak is láthatja, hogy a termelőszövetkezet milyen fölényben van az egyénileg dolgozó paraszti gazdaságok fölött. Ezért szeretném a DISZ kongresszus figyelmét felhívni arra, hogy a falu, a mezőgazdaság szocialista átépítésében e! «1 gépáüomásokat és az állami gazdaságokat sem. Amennyi«? fontos, hogy minden termelőszövetkezetben ott legyen a DBSZ-szer- vezet, és mindenütt, mint a párt jobbkeze segítse előrevinni a fejlődést, ugyanolyan fontos, hogy minden gépállomáson és minden állami gazdaságban ugyancsak ott legyen a DISZ- szervezet és ne csak jó munkájával, hanem tagjainak általános magatartásával segítsen kiküszöbölni a hibákat, segítsen megvédeni a társadalmi tulajdont, harcoljon a lazaságok, a normalazítások, a bér- csalás ellen, de a szabadosság, a kocsmázás és más hibás, káros jelenségek ellen is. Nagyon helyes, hogy a DISZ kongresszusának beszámolói kellően hangsúlyozzák az: egyénileg dolgozó parasztok fiaival és lányaival, az egyénileg dolgozó parasztifjúsággal való fog* lalkozás fontosságát. Ez még bosszú esztendőkön keresztül — amíg lényegében a parasztság túlnyomó többsége ót nem áll a szövetkezeti termelésre — fontos kérdés lesz. Nagyon helyes, hogy ezen belül még külön szóltak a parasztlányokkal való foglalkozásról. Nekünk olyan DISZ kell * falun, amelybe a szülők nemcsak a fiaikat engedik el, sőt küldik be, hanem olyan, amelybe a lányaikat is örömmel, jókedvvel küldhetik, abban a tudatban, hogy a DISZ-ben csak jót tanulnak, a DISZ segíti a nevelésüket, segíti az egyszeri parasztlányokat is abban, hogy egészséges, erkölcsös, dolgos tagjai legyenek a népi demokráciának. Ezért nagyon helyes, hogy mind Szakali elvtárs, mind Gosztonyi elvtárs beszámolója ezt a kérdést a maga, teljes jelentőségében felvetette. Általában minden DlSZ-szervezet- ben, a falun és a városban egy aránt, ügyelni kell arra, hogy a DISZ-szervezet ne csak a fiatalokat vonzza, hanem a szülőket is. Az elmúlt esztendőkben, különösen pedig a felszabadulás ufóim Aaőbem az ifjúsági mozgalmaik fejlődésének az volt az egyik legnagyobb gátja, hogy nem törődtek eléggé ezzel. Most, amikor a DISZ erős és rátérhet minden hibájának kijavítására, nagyon helyes, hogy eze két a kérdéseket is előtérbe helyezték. Meggyőződésem, hogy ha a szavak nem maradnak papíron, hanem valóban ilyen lesz a szellem a DISZ- szervezefekfoen, a városban csakúgy, mint a falun, a DISZ-nek ez óriási segítséget fog jelenteni, ugrásszerűen megnő befolyása, jelentősége, de taglétszáma is. (Hosszantartó, lelkes taps.) A DISZ az ifjúság minden jogos igényét okosan, helyesen, a szocializmus építésének hatalmas sodrába beágyazva elégítse ki A DISZ kongresszusnak egyik fő célkitűzése, hogy a Dolgozó Ifjúság Szövetsége te megbefolyásának kiszélesítésövei, konkrét, kézzelfogható £el- iFolytatós a 2, oldalon}