Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-19 / 143. szám

TQIMAI nücmaniauamSaemn r-".: pp W3!niiü-r. ,.j.j---------Jj ■»gaaaagMwwiiiWiii11 A. szocializmus gfyőaselméérl, a boldog* magyar jövőért ^ ­- ---------------------....------— M DP TOLNAMEflYEf PARTBIZOTT5ÄGANAK LAPJA XIL ÉVFOLYAM, 143. SZÁM ARA 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1955 JtNIUS 19 Készüljünk fel idejében a gabona leomlására Dús termés betakarítására készülnek megyénk mezőgaz­dasági dolgozói és vezetői. A szép gabona láttán jogosan büszke a falu minden dolgos embere. De a jónak ígérkező termés feletti őrömnek fele­lősségérzettel kell párosulnia. A bőtermésnek is megvannak a maga gondjai, a bőtermés betakarításának is vannak ne­hézségei. A tavalyinál jóval több gabonát kell levágni, el­csépelni — ez nehéz munka, nagy feladat lesz. A tavalyinál jobban fel kell készülni rá. A gabona gyors, szemveszte- ségnélküli betakarítására az elmúlt hetekben és a követke­ző hetekben kellett, és kell fel­készülni. Ez különösen a me­zőgazdasági szocialista szekto­rok vezetőire és dolgozóira ró nagy feladatot. A dolgozó pa­raszt ugyanis könnyebben le­aratja családjával, s esetleg rokonsága segítségével a maga 2—3 hold gabonáját, mint a termelőszövetkezet, vagy az ál­lami gazdaság a több száz, vagy több ezer holdat. Az ál­lami gazdaságokban és a ter­melőszövetkezetekben mégis nagyobb mód van a gabona gyors és szemveszteségnélküli betakarítására, mint az egyéni parasztgazdaságokban. Me­gyénk állami gazdaságai már rendelkeznek annyi kombájn­nal, kévekötő aratógéppel, hogy gabonájukat csaknem tel­jes egészében géppel arathat­ják le. Hasonló a helyzet a termelőszövetkezetekben is. Ha a gépállomások meglévő kom­bájnjait, kévekötő aratógépeit a termelőszövetkezetek igénybe veszik, maximálisan kihasznál­ták, rövid idő alatt kevés em­beri erő igénybevételével, igen minimális szemveszteséggel be­takaríthatják gazdag termé­süket. Természetesen mindez csak akkor valósul meg, ha a gé­peket megfelelően, időben ki­javítják, a szükséges szervezé­si intézkedéseket jó előre meg­teszik. Ha ezt vizsgáljuk, meg­állapíthatjuk, hogy a felkészü­léssel kapcsolatban néhány jó tapasztalat van, különösen az állami gazdaságokban. A gépek mindenütt jól kijavítva, az adottságokat figyelembevéve, a menetiránytervet jól elké­szítve, a gépekhez szükséges munkacsapatot megszervezve, készen várják a gabonabetaka- rílás kezdését. A termelőszö­vetkezetek gabonája beta­karításánál azonban nem ilyen jó a helyzet. A gépek kijaví­tásával a gépállomásokon nincs különösebb probléma, bár még e téren is jócskán van tenni­való. A nyári felkészülést meg előző szemléken az illetékes szakemberek megállapították, hogy 2—3 gépállomás kivételé­vel műszakilag jól készültek fel a termelőszövetkezetek ga­bonájának a betakarítására. A szervezési előkészületekkel vi­szont még sok helyen hiba van. Megyei szinten csak 50 szá­zalékban van biztosítva pél­dául a kombájnok kihasználá­sa. Az aratógépeknek több he­lyen már biztosítva van a te­rület, de még e téren is van éppen elég tennivaló. Több termelőszövetkezetben még ma is nagy a gépellenes hangulat, elbizakodás lett úrrá a tsz-ek tagjai között: — Vagyunk mi elegen, nem kell nekünk kom­bájn, minek fizessünk még a gépállomásnak is. Itt mind­járt meg kell mondani: Rosz- szul számít az a tsz vezető, aki úgy véli, hogy a többi munka mellett a gabonát is idejében, saját erejéből be tudja takarí­tani. Ez a nézet káros, minde­nütt szakítani kell vele. A kedvezőtlen időjárás miatt kapásnövényeink elmaradtak fejlődésükben. Ebből az követ­kezik, hogy helyenként a nö­vényápolással is elmaradtak, amit jórészt az aratás kezde­ténél kell pótolni. Már pedig ha a tsz saját erejéből akarja elvégezni ezt is meg azt is, ak­kor vagy a gabonabetakarítá­sa, vagy a növényápolás és a takarmányféleségek betakarí­tása késik el. De különben is sokkal kifizetőbb a gépimunka, mint a kézierővel történő ara­tás. Olcsóbb, kevesebb szem­veszteséggel jár és nem utolsó sorban megszabadítja az em­bert a nehéz, fáradságos mun­kától. Meg kell mondani még azt is, hogy a gépellenes hangulat eloszlatásával kapcsolatosan még gépállomásaink vezetői sem tettek meg mindent. Már pedig a minisztertanács ez évi aratás-cséplési munkákkal kap csolatos határozata kimondja, hogy a tenrjelŐszövetkezetek gabonájának betakarításáért teljes felelősséggel tartoznak a gépállomások igazgatói, a gép­állomást gazdászok. Elítélendő és káros úgy vélekedni, amint a tamási gépállomás igazgató­ja teszi. Ö azt mondja: „Szer­ződésileg ugyan nincs biztosít­va a terület, de meg vagyunk győződve, hogy a termelőszö­vetkezetek elnökei úgy is jön­nek a gépállomáshoz segítség­ért, mert saját erejükből nem tudják betakarítani a gabonát a termelőszövetkezetek”. Ez a megállapítás arra vall, hogy a tamási gépállomáson jórészt pusztán a véletlenre bízzák az arató-cséplőgép, illetve kéve­kötő aratógép erejének kihasz­nálását. A gabona gyors és minimális szemvesztességgel történő be­takarítása nagyban függ első­sorban a pártszervezetek mun­kájától, de azon túlmenőleg a tömegszervezetek munkájától is. Ha a pártszervezet vezető­sége idejében ellenőrzi, hogy a gazdasági vezetők gondoskod­tak-e a brigádok és munka­csapatok megszervezéséről, ak­kor az esetleges tennivalókra még idejében fel tudják hívni a figyelmet, a munka megkez­déséig még van idő az elköve­tett hibák kijavításéra. De ha a pártszervezet vezetősége a ga­bonabetakarításra való felké­szülést csupán a véletlen sike­reire bízza, belenyugszik abba, hogy ez a gazdasági vezetők­nek kötelességük, úgy is meg­teszik, akkor könnyen érhet­nek bennünket meglepetések: egyik munkacsapatban nincs elég kaszás, a másik munka­csapatban nincs elég marok­szedő, a kombájnhoz nincs megszervezve a munkacsapat, nincs aki a gépek előtt utat vágjon és hasonló. Ezeket a folyamatos munkákat gátló szervezési intézkedéseket meg lehet, feltétlenül meg is kell előzni. Az elmúlt évek gyakor­lati tapasztalatai is intenek minden mezőgazdasági dolgo­zót és vezetőt arra; ha idejé­ben nem gondoskodik a felké­szülésről, a későbbi kapkodás nagyon megbosszulja magát, Hűséggel a néphez, hűséggel párthoz, előre új sikerek, új győzelmek felé! A DISZ II. kongresssusának tanácskozásai n énteken az Országház kongresszusi termében folytató- * dott a DISZ II. kongresszusának tanácskozása. Az ülé­sen megjelent és felszólalt Rálkosi Mátyás elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének első titkára. Amikor Rákosi elvtárs a szónoki emelvényre lépett, hogy — szavaival élve — „a DISZ budapesti küldötteként” szóljon a kongresszushoz, a küldöttek lelkesedése nem ismert határt. Ünnepelték harcban megedzett nagy pártunkat, „az ifjúság pártját”, mely lartkadaUanul hars col az ifjúság érdekeiért. A küldöttek ünneplése a magyar fia-> talok háláját és köszönetét fejezte ki azért, hogy a párt meg-> védelmezte a DISZ-t a jobboldali elhajlóktól, akik el akarták téríteni az ifjúsági szövetséget a párttól, a néptől, <r haza ét az ifjúság életbevágó érdekeitől. Rákosi Mátyás elvtárs besséde Kedves Elvtársiak! Ifjú Ba­rátaim! Engedjék meg, hogy mfat a budapesti DISZ egyik küldötte, én is igénybevegyem a hozzászólóknak engedélye­zett időt. (Nagy taps.) Mind­járt elöljáróban fed akarom hívni a DlSZ-komgresszus fi­gyelmét arra az általános ér­deklődésre, amelyet ez a kong­resszus nemeseik pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja tag­jai, hanem az egész doLgozó nép köréiben keltett. Az egész ország fiigyei most arra, amit itt, ebben a teremben a dol­gozó ifjúság száne-vdrága mond és tervez. Mindjemfká számára világos, hogy ez a kongresszus és határo­zatai új határkövet jelente­nek a DISZ fejlődésében. Terveink teljesítésében különösen számítunk a fiatalokra a diszistákra Nagy figyelemmel kísértük különösem az utolsó hónapok­ban fejlődését és igaz örö­münkre szolgált, hogy a tettek es a számok a DISZ további erősödéséről, új lendületéről adtak hírt. Itt elsősorban a termelésben elért nagyszerű eredményekre gondolok, mert ezek a legjobb mutatói a jó DlSZ-munlkáinak. Ha szabad nagy forradalmi költőnk. Pe­tőfi szarvait egy kicsit variál­ni: a legszebb szónoklatnál is többet beszél a tett — mond­juk, a jelen esetben az a 200 ezer tonna szén, amit a díszds- táik terven felül juttattak a magyar dolgozó népnek, a szo­cializmus építéséhez, a béke megvédéséhez. Ugyanakkor nem lehet le­becsülni az ifjúságii szövetség számszerű fejlődését sem. Tény, hogy közvetlenül a kon gresszus előtti időben a DISZ taglétszáma 165 ezerrel növe­kedett, Ezen belül például Somogy megyében, amely sok tekintetben elmaradottnak szá­mított, az utolsó hónapokban a taglétszám majdnem öt ven százalékkal nőtt. Tehát jelen­tős fejlődésről van szó Ez an­nál örvendetesebb, mert tud­valévő, hogy hat-nyolc hó­nappal ezelőtt a DISZ a jobb­oldal és a jobboldali elhajlók pergőtüzében állott és bizony a pártnak teljes mellel kellett klállnii a DISZ-ért, hogy meg­mutassa mindenkinek: a DISZ pedig a mi édes gyermekünk, nem hagyjuk cserben, ellen­kezőleg, teljes erővel támogat­ok. (Hosszantartó, ütemes taps. Éljen a párt! Hurrá! DISZ- DISZ! Hurrál-felkiáltósok. Mindenki feláll.) Az azóta eltelt hónapqk aizit mutatják, hogy a DISZ ezek­től a támadásoktól nem gyen­gült, ellenkezőleg: szorosabb­ra zárta sorait, új fejlődésnek indult és ez a legmegfelelőbb válasz minden hasonló táma­dásra. A beszámolóban és a hozzá­szólók szavaiban is megfelelő helyet kapott a szocialista épí­tés, a termelés kérdése. És itt nem győzzük eléggé hang­súlyozni, hogy milyen óriási jelentősége van számunkra az ifjak példamutatásának. Ez különösein azért fontos, mert hiszen az utolsó húsz hónap­ban azoknak a jobboldali hi­báknak a következményei, amelyek pártunk és népi de­mokráciánk életének különbö­ző területein jelen,tíkeztek, bi- > zony a termelésben le alaposan megmutatkoztak és e bajok ki­javításálban nagy szerep vár a mi telkes diíszistádnkra. Nemcsak arról van szó, hogy vissza kell állítani a nép­gazdasági terv tekintélyét. A termelési terveket maradék­talanul teljesíteni, s ahol le­het, túl kell teljesíteni, még hozzá pontosan, minden mu­tatójával együtt — úgy, hogy a termelékenység nőjön, az önköltség csökkenjen, hogy javuljon a minőség. Takarékoskodni kell minden téren, mert bizony eddig en­nek elég gyakran az ellenke­zője történt. Vissza kell állíta­ni az állampolgári fegyelmet, a munka- és a technológiai fegyelmet is, és ezen a téren különösen a fiatalokra, a di­sz,istáikra számítunk. Vonatko­zik ez természetesen az isko­lákra, az egyetemekre is. Az utoilsó húsz hónapban elég kár esett ott is és a mi diszistáinik, akiik az iskolákban és az egye­temeken - dolgoznak, tegyenek tudatában annak, hogy nekik is meg kell feszíteniük az ere­jűiket ahhoz, hogy az elmúlt j ne hanyagolják: húsz hónap hibáit kijavítsák, ­az elmaradást behozzák. Terveink teljesítésével kap­csolatban itt néhány talpra­esett és helyes felszólalás mu­tatta, hogy milyen jelentősé­ge van annak, ha „ díszisták jól dolgoznak. Én csak egyet­len felszólalásra hivatkozom, Pozsonyi Tibor elvtárséra, aki 3 budapesti fémára és szer­számgépgyár öntödei brigád já- hán dolgozott, aiki elmondot­ta, hogy kezdetiben mennyire kitoezelltéik őket. De amikor nielkiigyűrkőztek a munkának, tanulmányozták a szovjet mód szereket és a végén 280 száza- 'ékot értek el, sikkor ugyan­azok, akik kezdetben felülről lefelé „kisöcsémeztiék“ őket, jelentkeztek a brigádjukba munkára. Meg vagyok győ­ződve róla, hogy ez a példa nem egyedülálló. Különösen fontos most, sz új ötéves terv küszöbén, hogy a dolgozók elsajátítsák az új technikát, a fejlettebb műsza­ki tudást. Semmi kétség, hogy ebben a tekintetben a má di- saistó'iník. a fiatalok előnyben vannak. Bennük még nincs úgy begyökerezve a régi, aző fejük jobban fog, könnyebben tanulnak és ha megértik a fejlettebb technika, a fejlet­tebb termelés jelentőségét, meg vagyok győződve róla, hogy nagy lókést fognak ad­ni az. új ötéves tervünknek, melynek feladatai között ott van a szocializmus alap­jainak lerakása, » szocializ­mus építése neincyak a vá­rosban, hanem a falun is. Minden termelőszövetkezetben, állami gazdaságban és gépállomáson legyen ott a DISZ-szervezet Itt éttereik n mezőgazdaság szocialista átépítésének né­hány kérdésére. Helyes, hog'T a DISZ kongresszusa olyan széles tereit szentelt a mező- gazdaság szocialista átépítésé­nek. Egyre világosabb, hogyez a parasztság felemelkedésének és ezzel együtt a szocializmus építésének egyik legfontoeaob soron,Következő kérdése. Azért határozta el ezit a múlt évben pártunk kongresszusa és ezért fordít ekkora figyelmet rá a DISZ jelenlegi kongresszusa. A mezőgazdaság szocialista át­építésén belül természetesen a legfontosabb a termelőszövet­kezeti mozgalom. Elsősorban erre kell a hangsúlyt helyezi"! és ebben a tekintetben ezen a kongresszuson nincs is hiba. Az a benyomásom azonban, amikor elolvastam a DISZ ■kongresszusának beszámolóit éis a hozzászólásokat, hogy az elvtársiak a döntő kérdés mel­lett kissé elhanyagolják a nem kevésbé fontos tényezőket, amelyek ugyancsak a mező­gazdaság szocialista szektorá­nak toválbbi fejlődésével kap­csolatosak: az állami gazdasá­gok és a gépálilamáisoik ügyét. Nálunk a mezőgazdaság szocialista átépítésének egyil gátlója éppen az, hogy a gép­állomások, s különösen az állami gazdaságok nem áll­nak feladatuk magaslatán. Az állami gazdaságoknak mm- tagazdasógoknak kellene len- niök és mindenki tudja, hogy bizony ettől még messze va­gyunk. A gépállomásokon is vain elég megoldatlan nehézség. Ha ezen a téren nem tudunk alapos változást előidézni, ak­kor lassabban fog fejlődni a termelőszövetkezeti mozgalom is, annak ellenére, hogy ma már alig van megye, ahol ne lenne tíz-húsz, vagy harminc olyan minta-termelőszövetke­zet, ahol a vak is láthatja, hogy a termelőszövetkezet mi­lyen fölényben van az egyéni­leg dolgozó paraszti gazdasá­gok fölött. Ezért szeretném a DISZ kongresszus figyelmét felhívni arra, hogy a falu, a mezőgaz­daság szocialista átépítésében e! «1 gépáüo­másokat és az állami gazdasá­gokat sem. Amennyi«? fontos, hogy minden termelőszövetke­zetben ott legyen a DBSZ-szer- vezet, és mindenütt, mint a párt jobbkeze segítse előrevin­ni a fejlődést, ugyanolyan fon­tos, hogy minden gépállomáson és minden állami gazdaságban ugyancsak ott legyen a DISZ- szervezet és ne csak jó mun­kájával, hanem tagjainak ál­talános magatartásával segít­sen kiküszöbölni a hibákat, se­gítsen megvédeni a társadalmi tulajdont, harcoljon a lazasá­gok, a normalazítások, a bér- csalás ellen, de a szabadosság, a kocsmázás és más hibás, káros jelenségek ellen is. Nagyon helyes, hogy a DISZ kongresszusának beszámolói kellően hangsúlyozzák az: egyé­nileg dolgozó parasztok fiaival és lányaival, az egyénileg dol­gozó parasztifjúsággal való fog* lalkozás fontosságát. Ez még bosszú esztendőkön keresztül — amíg lényegében a paraszt­ság túlnyomó többsége ót nem áll a szövetkezeti termelésre — fontos kérdés lesz. Nagyon helyes, hogy ezen belül még külön szóltak a parasztlányok­kal való foglalkozásról. Nekünk olyan DISZ kell * falun, amelybe a szülők nemcsak a fiaikat engedik el, sőt küldik be, hanem olyan, amelybe a lányaikat is örömmel, jókedvvel küld­hetik, abban a tudatban, hogy a DISZ-ben csak jót ta­nulnak, a DISZ segíti a ne­velésüket, segíti az egyszeri parasztlányokat is abban, hogy egészséges, erkölcsös, dolgos tagjai legyenek a né­pi demokráciának. Ezért nagyon helyes, hogy mind Szakali elvtárs, mind Gosztonyi elvtárs beszámolója ezt a kérdést a maga, teljes jelentőségében felvetette. Álta­lában minden DlSZ-szervezet- ben, a falun és a városban egy aránt, ügyelni kell arra, hogy a DISZ-szervezet ne csak a fia­talokat vonzza, hanem a szülő­ket is. Az elmúlt esztendőkben, különösen pedig a felszabadu­lás ufóim Aaőbem az ifjú­sági mozgalmaik fejlődé­sének az volt az egyik legnagyobb gátja, hogy nem törődtek eléggé ezzel. Most, amikor a DISZ erős és rátér­het minden hibájának kijaví­tására, nagyon helyes, hogy eze két a kérdéseket is előtérbe helyezték. Meggyőződésem, hogy ha a szavak nem marad­nak papíron, hanem valóban ilyen lesz a szellem a DISZ- szervezefekfoen, a városban csakúgy, mint a falun, a DISZ-nek ez óriási segítséget fog jelenteni, ugrásszerűen megnő befolyása, jelentősége, de taglétszáma is. (Hosszantar­tó, lelkes taps.) A DISZ az ifjúság minden jogos igényét okosan, helyesen, a szocializmus építésének hatalmas sodrába beágyazva elégítse ki A DISZ kongresszusnak egyik fő célkitűzése, hogy a Dolgozó Ifjúság Szövetsége te megbefolyásának kiszélesítésö­vei, konkrét, kézzelfogható £el- iFolytatós a 2, oldalon}

Next

/
Thumbnails
Contents