Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-08 / 133. szám

1955 JÚNIUS 8 NAPLÓ 3 Fontos feladatnak tartjuk az ipari üzemek pártszervezeteinek megszilárdítását Elmondta: Sipos Lajosné a dunaföldvári községi pártbizottság titkára DUNAFÖLDVÄRON —mint * megye többi községeiben is — a lakosság többsége pa­raszt. Azonban nem lenne he­lyes, ebből kiindulva, csak a dolgozó parasztok közt és a termelőszövetkezetben folyó politikai munkával foglalkozni a községi pártbizottságnak. Vannak jelentős ipari üze­meink, mint a Dunaföldvári Kemdemgyár, a Cipész KTSZ, mélyek nemcsak a község, a megye, hanem azon túlmenő­en az ország különböző részei­ben helyezik el termékeiket. Fontos az egyéb, helyiipari üzemek munkája, mint a Ve­gyesipari Vállalaté, a Henger­malomé, vagy az Építőipari KTSZ-é is. Ezekben az üzemekben ipari munkások dolgoznak, akikre elsősorban támaszkodhat a párt. Itt dolgoznak a legré­gibb, .legharcosabb kommunis­ták, akik gyakran segítenek a dolgozó parasztok között vég­zett politikai munkában is, főképp egy-egy kampány ide­jén. A községi pártbizottság kisgyűlés előadóinak mintegy 35—40 százaléka dolgozik az üzemekben. IGEN FONTOS FELADAT­NAK tartjuk az üzemi párt- szervezetek megerősítését. A Kendergyárban már régóta van alapszervezet, a Cipész KTSZ-foen pedig nemrég hoz­tuk létre. A kisebb üzemekben ahol nem lehet alapszerveze­tet alakítani, pártcsoportot hazunk létre, mint például a Vegyesipari Vállalatnál, ahol a pártcsoport megalakítására a legutóbbi Községi Párt V. B. ülésen hoztunk határozatot. A felszabadulás tizedik év­fordulójára versenyt indítot­tunk a község üzemei közt, ahol a tervteljesítésre, az ön­költség csökkentésére, takaré­kosságra, munkafegyelem meg­szilárdítására mozgósítottuk az üzemek dolgozóit, A verseny győztese a Kendergyár lett, ez az üzem kapta meg a Községi Pártbizottság versenyzászlaját. Munkámat úgy osztom be, hogy minden ipari üzembe legalább kéthetenként el­jussak. E látogatások alkal­mával nemcsak a vezetőkkel beszélek, hanem a kommu­nista munkásokkal és pár- tonkívüli dolgozókkal is. Igyekszem segítséget adni az alapszervezeti titkároknak, ve­zetőségi tagoknak feladataik megoldásához. A múlt heti rnunkatervarnben például a Cipész KTSZ és a Vegyes­ipari Vállalattal való foglal­kozást állítottam 'be. Részt- vettem a Cipész KTSZ terme­lési értekezletén és hozzászól­tam a ‘beszámolóhoz, vitához. A Községi Párt-Végrehajtó­bizottság ülésén a Vegyesipari Vállalat munkáját tűztük napi rendre. KÜLÖNBÖZŐ NEHÉZSÉ­GEK voltak a vállalatnál. A dolgozók panaszkodtak, hogy nincs öltözőjük, mosdójuk. A községi tanácsnál intézked­tünk, így az megfelelő össze­get' biztosított a mosdó és öl­töző felszereléséhez. Találkoz­tam az üzemiben ellenséges hangokkal is. Az anyaghiányt egyes hangulatkeltők úgy ma­gyarázták, hogy „úgyis felosz­latják a vállalatot, legjobb ki­lépni és kisipari engedélyt vál­tani.” E hangulatot az üzem­ben dolgozó kommunisták se­gítségével sikerült leszerelni. Szó sincs arról, hogy megszű­nik a vállalat, hiszen munká­jára szüksége van a község lakosságának. Többek között igen jó minőségű, a dolgozó parasztság által nagyon kere­sett permetezőgépet gyárt. Hi­bák voltak a bérezésnél is. A dolgozók mindig csak fi­zetéskor tudták meg, meny­nyit kerestek előző hónap­ban. Nem tudták, hogy egy- egy munka elvégzéséhez mennyi időt kapnak. A kom­munisták kezdeményezésére azóta már előre utalványoz­zák a munkákat, minden dolgozó tudja, hogy a meg­kapott munkát mennyi idő alatt kell elvégeznie, meny­nyit kap érte, ki tudja szá­mítani teljesítményszázalé­kát is. Az üzemben csak két kom­munista dolgozik. Most szám- bavesszük. kik azok az élen­járó, becsületes dolgozók, aki­ket majd tagjelöltnek lehet felvenni, hiszen az elmúlt hó­napokban már többen sztaha­novisták lettek a vállalatnál. A KÖZSÉG IPÁM ÜZE­MEIBEN gyenge a<z agitációs munka. A községi titkári ér­tekezleteken a titkárok rend­szerint csak általános érveket kaptak. Most igyekszünk meg valósítani, hogy a községi párt végcehaijtóbizottság tagjai is segítsenek a helyi agitációs érvek kidolgozásánál az alap­szervezeteknek. A Cipész KTSZ-mél nem volt népnevelő felelős, most megbíztunk ezzel egy kommunistát. A kisebb üzemekben pedig a pártcsoportot segítjük az agitációs munka irányításá­ban, szí-otén létrehozzuk a népnevelőhálózatot. Az ősszel induló pártoktatá­si év előkészítésénél különös figyelmet fordítunk áz ipari üzemekre. A két legnagyobb üzemben, a Kendergyárban és a Cipész KTSZ-nél önálló tan­folyamok indulnak, a kisebb üzemek kommunistáit pedig a (községi bizottságnál, illetve alapszervezetnél induló tanfo­lyamokra vonjuik be. Nem hanyagolhatjuk el az ipari üzemekben a politikai munkát. Fontos ez azért is. mert az üzemi dolgozók iélen- tős segítséget adhatnak a me­zőigazdaságnak (az elmondot­takon kívül a Dunaföldvári Kendergyár az Alkotmány tsz-t, a Cipész KTSZ a mado- csai Igazság tsz-t patronálja), de azért is, mert csak így biz­tosíthatjuk a Központi Veze­tőség -márciusi határozatának végrehajtását. Vasárnap zajlott le megyénk ifjúságának kulturális seregszemléje A megyei DISZ- bizottság vasárnap rendezte meg az ifjú­sági seregszemle me­gyei bemutatóját — Szekszárdon, A sereg szemlét nemcsak be­mutatónak, hanem az ifjúság nagy béke-ta- iáilkozójónak tervez­te a DISZ bizottság. Az eső dacára is egymás után érkez­tek be a fellobogó­zott, felvirágozott te­herautók, hozták a megye minden részé­ből a fiatalokat, a kuitúrcsoportokat. A tervezett nagy dél­előtti felvonulás el­maradt ugyan, éppen az eső miatt, de az­ért a beérkezett fia­talok nagy része fel­vonult a volt megye­háza udvarára, meg­hallgatták Rúzsa Já­nos, a megyei DISZ- bizottság titkárának ünnepélyes megnyitó beszédét. A folyosó- ab’ako.k körös-körül megteltek, az udva­ron ernyőkkel és er­nyő nélkül hullám­zott a tarka sokaság. A megnyitó ünnepsé­gen Kontra Sándor, a városi DISZ bizott­ság titkára köszön­tötte a vendégeket. Az ünnepségen meg­jelent Rév András, a megyei pártbizottság rnásodtlt'kára, Szan­di János, a városi pártbizottság első tit­kára, Tuska Pál, a megyei tanács elnö­ke. Hunyadi Károly, a Hazafias Népfront- bizottság megyei el­nöke, Teszler Vendel, a városi tanács elnö­ke, Huoker Ferenc, a szakszervezetek me­gyei elnöke és a kí­nai és lengyel ifjú­ság küldöttei. A késő délelőtti órákban kezdődött meg a bemutató a városi Joultúrháaban és a pártoktatás há­zának nagytermében, amelyen 30 község 40 kultúrcsoportja vett részt, több mint ezer népi színjátszóval, — táncossal és énekes­sel. A seregszemle me­gyei bemutatója, an­nak ellenére, hogy sok nemrég alakult ifjúsági kultúrcsoport szerepelt, minden ed­digi kultúrversemymél színvonalasabb volt. Ifjúságunk bebizoTvyí tolta ezzel, hogy akar és tud a szocialista kultúráért, a falvak felemelkedéséért dol­gozni. Az ifjúság kul­turális seregszemléje megyénk összes fia­talját megmozgatta, élénkítette a DISZ- szervezetek munká­ját, már eddig is je­lentős létszámbeli erősödést eredménye­zett. Az ifjúsági se­regszemle megyei be­mutatója a fiatalok lelkes munkájának kiteljesedése volt, tér mészetesen jelentős érdemeik vannak a sikerben a népműve­lési munkásoknak is, akik sokéves tapasz­talat aiikkal, szakmai tudásukkal a DISZ fiatalok mellé álltak és önzetlenül segítet­tek. Mint béketalálkozó is nagy jelehtőségü esemény az ifjúság seregszemléje. Bár az esti felvonulás és tábtortűz is elmaradt, és több csoport, igye­kezett 'haza a bemu­tató után, mégis egész napon át alkalmuk volt a megye legkü- lötntoözőibb részeiből összesereglett fiata­loknak ismerkedni, beszélgetni egymás­sal a munkájukról és közös törekvéseikről. (A 'kulturális sereg szdmle megyei bemu­tatójának részletes ismertetésére vissza­térünk, ha a bíráló­bizottságok az érté­kelést befelezték.) Ha tüzet látunk, AZONNAL JELENTSÜK! A II. fokú tűzrendészet-i ha­tóság felhívja megyénk dolgo­zóit, hogy bármilyen tűzesetet az észlelés pillanatában azon­nal jelentsék telefonon a tűz­oltóságnak Szekszárd 21—46-os telefonszámon. A postán törté, nő meghívás alkalmával je­lentsék be, hogy tűzesetről van szó, ilyenkor a posta köteles azonnal kapcsolni, a telefonta vás pedig díjmentes. A tűzjelzéseknél be keld mon dani a tűzeset pontos helyét azt, hoigy mi ég, és a tüzet jel­zőnek a -nevét, m-eg telefon- számot, ahonnét a tüzet jelez­te. Minden dolgozó feltétlenül szívlelje meg és tegye magáé vá a fenti felhívást, akkor nem fordul elő olyan eset, mint a közelmúltban Pincehe­lyen. ahol komoly tűz volt és nem értesítették az állami tűz­oltóságot. Ez-ért súlyos károk keletkeztek. II. fokú tűzrendészeti hatóság.-----! P ÁRI ÉS FÁK I ÉP 11 ÉS A községi pártszervezetek nem helyettesítik az alapszervezetek önálló tevékenykedését A párt ailapsaervezeteken épül fel, a legkisebb önálló egysége az alapszervezet. Az alapszervezetek önállóan old­ják meg a felsőbb szerveik ha­tározatait és általában min­den olyan feladatot, amely az alapszervezeteixvkre hárul. Az alapszervezet tehát önálló irá­nyítója a saját munkaterüle­tén lévő feladatok megoldásá­nak, de természetesen a párt Szervezeti Szabályzata és a felsőbb szervek határozatai­nak megfelelően. Egy termelő- szövetkezetben, községben, vagy gépállomáson elsősorban az alapszervezet felelős az ott folyó politikai munkáért. Nemrégiben megalakultak a községi pántszervezetek, illet­ve a községi pártvezetőségek. Ez nagyjelentőségű lépés volt a párt szervezeti felépítésében, ment megszüntette községeink­ben a 'kommunisták erejének szétforgácsoltságéit és alapot adott arra, hogy a kommunis­ták egységesen lépjenek fel a faluban lévő általános jelle­gű feladatok megoldásáért. Ilyen feladat többek között a termelőszövetkezeti mozgalom erősítése. A községi pártveze­tőségek összefogják a kommu­nisták erejét és mindig arra a területre összpontosítják azt, ahol arra a legnagyobb szük­ség van. A községi pártveze- tőseg összefogja, irányítja, szervezi a községben például az agitációs munkát és ez a biztosítéka a rendszeres, terv­szerű, eredményes agitáció- nak. A községi pártszervezet és pártvezetőség azonban nem helyettesítheti az egyes alap­szervezetek önálló tevékeny­kedését, rendszeres munkáját. Az alapszervezet önálló szer­vezeti egység és önállóan kell harcolnia saját munkaterüle­tén — állami gazdaságban, gépállomáson, termelőszövet­kezetben — a párt politikájá­nak megvalósulásáért. Egy ál lami gazdaságban a fegyelme zetleraségék megszüntetéséért nyilván a gazdaság pártszer­vezete a felelős. Ezt a felada­tot nem oldhatja meg a köz­ségi pártszervezet, mert en­nek a területnek külön, ön­álló pártszervezete van, amely felelős az ott folyó politikai munkákért. A községi páirtve- zetöség ad tanácsokat, .javasla­tokat a hozzá tartozó atlaan i gazdasági alapszervezetnek munkája megjavítására, de ez nem csökkentheti az álla­mi gazdasági pártszervezet ön­álló felelősségét. Megyénk több községében hiba van a községi pártszer­vezetek és a hozzá tartozó alapszerveaeték viszonya kö­rül Varsádon például többször tartottak községi összevont párttaggyűlést, de ugyanakkor a gépállomásom hosszabb ideig nem tartottak párttaggyülést, mert a községben úgyis volt összevont taggyűlés." Ennek- aztán egyrészről az lett a kö­vetkezménye, hogy a gépállo­mási pártszervezet munkájá­ban elsikkadtak azok a fel­adatok, amelyeket saját terü­letén neki kell megvalósítania, mint önálló szervezetnek. A gépállomási pártvezetőség pél­dául nem készítette fel a hoz­zá tartozó kommunistáikat kel­lően a gépállomás előtt álló közvetlen feladatok megoldá­sára. Ebből adódott, hogy a gépállomás kommunistái nem végeztek kellő agitációt a hoz­zájuk tartozó termelőszövet­kezetekben a gépi munka roeg- kedveltetésére. A községi ösz- szevorat párttaggyűlés termé­szetesen meghatározta, hogy milyen feladatok vannak a ter­melőszövetkezeti mozgalom fej lesztésével kapcsolatban, de természetesen nem adott és nem is adhatott olyan irány- mutatást, hogy névszeri-nt mi­lyen feladatot kell megoldani az egyik-másik gépállomás« kommunistának és különösen milyen feladat végrehajtását kell segítenie abban a terjnelő- szövetkezetbem, amelyikben dolgozik. Ez nem fordult volna elő, ha a gépállomási pártszerve­zet és a vezetőség nem feled­kezik meg az önállóságról és a saját területén harcba indítja a kommunistákat a feladatok sikeres végrehajtására. Újra falun Nem bántam meg, hogy a szövetkezetbe séptem ennyi munkaegység VARGA MIHÁLY bácsit az ősszel ismertem meg a har ci Vj Élet termelőszövetke- zetben. Éppen takarmányt raktak le a kocsiról, közben tréfálkozva emlegették, vitat ták, a halpaprikás jobb-e, vagy a paprikáscsitke. Me­lyiket találták jobbnak, azt már nem tudom, de még ma is emlékszem minden szavá­ra, amilcor elmesélte, hogyan jutott el addig, amíg a ter­melőszövetkezet egyik leg­szorgalmasabb tagja lett. A kocsi oldalához támasz­kodva kezdett beszélni: — Már eljárt felettem az idő, és azt mondhatom, most vagyok csak igazán megelé­gedve. Voltam cseléd, vol­tam egyéni gazda, de sokkal nyugodtabban élek most, mint bármikor. Most sem dolgozom kevesebbet, mintáz előtt, mert most van értel­me. A kislányommal dol­gozunk ketten, ötszázon fe­lül volt munkaegységünk, — kaptunk is érte jócskán. = Milyen volt a részese­désük utáni — KÖZEL 19 MÁZSA bú­zát, három mázsa rozsot, 13 mázsa árpát, 12 mássa búi - gonyát és 8,278 forintot vit­tünk haza ketten. Itt a szö­vetkezetben az a jó, hogy mindenkinek megadják a munkája után, ami megjár. Mikor cseléd voltam, a fiam már elmúlt 18 éves, éppen úgy dolgozott, mint a felnőt­tek, mégsem adtak neki töb­bet, csak háromnegye i kom­mandót. — Negyven évig voltam cseléd. Harminc évet tömöt­tem a jegenyén Bezeréái- birtokon, tíz évet itt ■lányán, a Szemző „uraságnáV-. Ne­héz napjai voltak akkor az embernek. Kora reggeltől ké­ső estig dolgozni, a család­nak pedig alig volt mit ma­gára ölteni. A család nagy volt, a nyolc gyerek mellett két öregről kellett gondos­kodni. Nem vették a cseléd sorsát semmibe. Jegenyédben a Bezerédi-birtokon olyan fukarok voltak, hogy az ara­tást is a fogatosokkal végez­tették. Pedig a nagyobb gye­rekek már elmehettek volna napszámba, de nem kellettek. Janyán sem volt jobb a helyzet. Mint fogutos, min­den évben két csikót nevel­tem fel, de még csak azt sem. mondták érte: köszönöm. így dolgoztam, küszködtem itt 10 évig, egészen 1945-ig. — És a felszabadulás után? — A FÖLDOSZTÁSKOR kaptam 15 hold földel. Min­dent a semmiből kellett kez­deni. Jószágot, kocsit, ekét kellett venni, hogy megmun­kálhassam a földet. Persze, ez nem ment mind egyszer­re. Valamivel jobb lett a sor­som, de így sem volt jó. — 1950-ben aztán elhatároztuk, hogy nem kínló lünk *ovább, — beléptünk a csoportba. — Nem bánta meg, hogy belépett a szövetkezetbe? — NEM BÁNTAM MEG. Egyáltalán. Jól gazdálkod­tunk ebben az évben is, jö­vőre még nagyobb lesz a jö­vedelmünk. Nézze ezt a csiz­mát a lábamon. A szerződé­ses hízók után kaptuk, ked­vezményes áron. Tehenem van otthon, két hízó és hat süldő, megvan a háztáji föld­terület, nagyobb a jövedel­mem, mint amikor 15 holdon dolgoztam. Csak azt mondha­tom, jobban élek, mint ami­kor egyéni gazda voltam. AZ ELMVLT NAPOKBAN láttam újra Varga Mihály bá­csit. Téglát hordott a szövet­kezet újonnan épülő istálló­jához. Nem zavarta, hogy közben esett az eső. — Az egyik legszorgalmasabb tag — mondják róla a többiek Ezt tanúsítja a munkaegység kimutatás is, közel van már a 250-hez. A szövetkezet ve­tései jóval szebbek, mint az egyéni gaziáké; gazdag ter­mést ígérnek. így válik napról-napra könnyebbé Varga Mihály ele- te is. Megérdemli, joga van hozzá. Negyven évi cselédes- kedés után. B. I. — Ez a szivattyú 500 liter vizet húz Iki percenként — veregette meg a derék ola­jos masinát Gulyás elvtárs. — Én kezelem — tette hoz­zá büszkén. A gépezet rög­tönzött bódéban ott szerény­kedett a vízparton, tornyo­suló jegenyék alatt. Hosszú cső nyújtózkodik a holt-Du- náról a part felé és vezeti az éltető vizet a faddi Búza­kalász termelőszövetkezet földjeire. A táblát csatornák, barázdák szelik keresztül-ka- sul. Árad, 'kúszik bennük a víz, nyeli a szomjas föld, éled a kukorica és a répa. A brigádvezetővel keresz­tülvágtunk a kukoricatáblán. Az egymásba fonódó répaso­rok között a töltés oldalában üldögélő emberek felé vettük az irányt: — Jónapot elvtársak! — Jónapot. — Pihenő? — Elszívunk egy cigaret­tát, — válaszol kézfogás köz­ben a fiatalabbik, fejebubjó­ra. tolva a sötétkék tányér­sapkát, — Lénárt Jenő va­gyok. Előkerül a cigarettatárca és a kék füstkarikákat kö­veti a szó. — A tavasszal lettem tag­ja a Búzakalásznak. Nem új­ság nekem a paraszti mun­ka. Itt születtem Fajszon, — int fejével a Duna túlsó part ja felé. Ott nőttem fel a fa­luban. Mielőtt termelőszövetke­zeti tag lett, hol dolgozott? — Pesten dolgoztam a BESZKÁRT-nal több, mint 10 évig. Az ősszel elhatároz­tam, hogy hazajövök. Kér­tem, engedjenek el, a ter­melőszövetkezetben szeretnék dolgozni. Hazaengedtek. — Egyszer nagyon elfogott a vágy, mondom a felesé­gemnek, gyere megyünk ha­za. — A felesége is tagja lett a termelőszövetkezetnek? — Nem szokatlan neki Pest után az itteni élet? — A feleségem még nem tag, most tanítgatják az asz- szonyok a 'könnyebb munkák ra. Pesti lány, — nem is­merte a paraszti munkát. — Nem volt nehéz az át­állás, már - úgy gondolom, hogy Pesten havi fizetést ka­pott? — Nem, mert havonta ka­pok munkaegység előleget és a háztájiból is pénzelünk. Van 8 süldőnk, az asszony 160 darab baromfit eresztett a tavasszal. Az őszre meg­híznak a süldők, megkapjuk a közös jövedelemből az osz­talékot, a terményt és a pénzt — nem lesz nekünk semmi gondunk. — Most sincs — vágta be­le kapáját az apró répapalán tát dédelgető porhanyó föld­be. — Olyan jó itt a sza­bad levegőn — nyújtotta ne­vetve a kezét. Sz. S.

Next

/
Thumbnails
Contents