Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-05 / 131. szám
4 N ä p r: 6 1955 JÚNIUS S VASÁRNAPI JEGYZETEK A könyv ünnepén A magyar könyvnek hagyománya van. Nem sokkal • a könyvnyomtatás feltalálása után, 1472-bem már megkezdte működését Hess budai nyomdája. 1533-ban pedig Brassóban nyitott nyomdát Honterus János. 1547-ben jelent meg az első magyar nyelvű könyv, 1550-től pedig a híres Holtai Gáspár kolozsvári nyomdája készítette az immár külalakjában Is szép könyveket, többek között Tinódi Krónikáját, Heltai Gáspár fabuláit. A XVII. század végétől kezdve itthon dolgozik Misz- tótfalusi Kis Miklós, akinek saját metszésű betűivel készült könyvei ma is különös becset, értéket jelentenek. A Tudományos Gyűjtemény című folyóiratunk 1817-ben kis statisztikát közölt, mely szerint ekkor 37 nyomda működött Magyarországon. 101 szedővel és 118 nyomtató munkással. De ezek a nemes és gazdag hagyományok sem lehettek olyan erősek, hogy áttörjék azt a szegénységet, amely a magyarság legnagyobb részének évszázadok során jutott. A könyv — ki ne emlékeznék a Horthy-korszak éveire — nagyon ritka volt Magyarországon, legfeljebb a tehetősek vették, de ők sem olvasták. Falun pedig az ócska kalendáriumokon kívül éppen nem lehetett egyebet találni. Olvasókör, ha volt is, a falu gazdagjai lepték el, szegény ember oda be nem tehette a lábát, s ott sem igen akadt egyéb olvasnivaló néhány napilap szenzációra vadászó rabiási és gyilkossági históriáinál. Mégis, ha ma csak arról beszélnénk, hogy szerte az országban hány népkönyvtár, üzemi könyvtár, kultúrotthon működik. önmagában nem sokat mondana. Sokkal beszédesebb az a tény, hogy a könyvre éhes olvasókat szinte alig lehet kielégíteni, mintha az egész ország most akarná pótolni azt a tudást, amit annyi időn át nem szerezhetett meg. Könyvkiadásunk milliós számokkal dolgozik, a 10—15 ezres példányszá- mok mégis kevésnek bizonyu'nak. hisz egy Jókai, vagy Móricz kötet ritka és becses ajándéknak számit. Az Akadémia idei '»agygyűlésén Kodály Zoltán figyelmeztetett berniünket, hogy kis uép vagyunk s nem engedhetjük meg magunknak a mfi- veletlenség luxusát. II» még nem is értük el azt, amit célul tűztünk magunk elé, de jó úton járunk. Ezt bizonyítják ezek a napok is, amikor az egész ország figyelme a könyv és írója felé fordul, amikor a legkisebb faluba is eljut a magyar betű, s a hazai és külföldi klasszikusok mellett felsorakoznak a mi életünkről szóló alkotások is. Egy héten át ünnepeljük a magyar könyvet. írók keresik fel a sokmilliósra nőtt olvasótábort, beszélnek a munkáikról s tanácsot is kérnek, mert tudják azt, hogy legfontosabb bírájuk az olvasó, akiknek száma évről- évre nagyobb lesz. ötszáz évvel ezelőtt Mátyás király egy Itáliából kapott könyv után ezt írta küldőjének: Boldogok vagytok ti, akik nem vérontás és országok után áhítoztak, hanem a tudományoknak élhettek. Amit Mátyás az akkori Itáliáról mondhatott. ma elmondhatjuk magunkról, mert valóban csak boldog lehet az a nép, amely békében élhet a művészeteknek és a tudományoknak, szépítve életét és építve a jövőt. A köríyvhét könyvei C sorba Győző: Ocsúdó évek Csorba Győző 1917-ben megjelent verseskönyve után most adla ki uj kötetét, s az Ocsúdó évek eredményekben gazdag művészetét új oldalról mutatja be. Csorba, aki pár excellence lírikus, ezúttal az elbeszélő költemény műfajával jelentkezik: a gyerekkor sajátos élményeit mondja el. Mégis, ez a nagyszabású mű alig sorolható műfajilag az elbeszélő költészet sorába, mert hitelességének eredete elsősorban szubjektivitásában van. Nem is „elbeszélni” akar. a szónak köznapi értelmében, sokkal inkább vallomást tesz gyermekkoráról, ezekke' h zengő: remekbe ötvözött versekkel „csatázva az elmúlással”? sorait idézve: „Hogy aki látja sorsom, bátorítást — hirdessen annak, okos szomorítást.” Kritikusai intellektuális költőként tartják számon Csorbát, a mindenkire alkalmazható jelző azonban elég keveset mond. Végtére minden valamire való költő intellektuális is; gondoljunk arra, hogy Csokonay, Petőfi, vagy Arany kora legműveltebbjei közé is tartozott. Az Ocsúdó évek, mint korábbi kötetei Is. elsősorban arról győznek meg. hogy élményét, mondanivalóját az ész és ludatosság zsilipjein vezeti át, s ez óvja meg haszontalan kitérőktől: minden szava megtalálja végleges helyét. Költészetének intellektuális volta elsősorban fegyelmet jelent. formaművészetében épp úgy, mint elbeszélésének realizmusában. A költemény legbccsesebb része az apa haláláról szóló sorok: Csorba művészete itt csap a legmagasabbra, szavai át- tüzesednek s magukkal sodornak. Költészetének legszebb értékei fonódnak Itt egybe: a megfigyelés pontossága és invenció. ihlet és gyakorlat biztonsága . Meleg volt s menthetetlenül hideg letl. védelmezett s azóta egyre üt, hűtlenné vált, holott hűségre termett, velem járt, aztán utamba feküdt: nem bírom többé soha kikerülni, nem is próbálok tőle menekülni. Ezek s ehhez hasonló sorúi köHé-szetünk csúcsain járnak. Elődeit hiába keresnénk, az Ocsúdó évek legfeljebb Arany Bolond istókja második énekével rokon. Az Ocsúdó évek szerény kiállítású kötetét bízvást odatehetjük egyetlen szellemi rokona. Aranv műve mellé, mert ihleitettségük. előadási biztonságuk, meggyőző erejük és költői szépségük avatja rokonokká őket. CSANYI LÄSZLO. Klünielésük a tedagígüs nap altatótól A pedagógus nap alkalmából 16 nevelőt tüntettek ki megy énfcben. „Kiváló tanár” kitüntetést kapott Szakács Antal bonyhádi tanár. „Az oktatásügy kiváló dolgozója” kitün telesben részesültek: László Istvánné szekszárdi, Kürtös Kálmán paksi, Földi István dombóvári, Privler Gyula dombóvári, Szőts Gergely bonyhádi, Kontsagh Sándor bonyhádi, Zsalut Gusztávné szekszárdi, Sík Magdolna szekszárdi, Kiss Ferenc új- dombóvári, Sarud! Ernő ke- sző'hidegkuti, Csabonyi Hedvig bogyósai, Kalász János bála széki, Földes László bá- taszéiki, Ványi Krisztina duna- földvári, Czetl Márton ireg- szemcsei pedagógus. Ezenkívül közel 200 nevelő pénzjutalomban részesült. Fiatalok béketaláikozója Készülnek a pedagógus napra, tovább tamilnak Petőfi sárszentlőrinci iskolájának diákjai Ma zajlik Szefcszárdon az ifjúság kulturális seregszemléjének megyei döntője, amely egyben az ifjúság hatalmas bélkemegmozdulása. A bemutatóra ugyanis nemcsak a kul- túrcscportok szereplői jönnek el, hanem lehetőség szerint miinél több fiatalt hoznak magúikkal, Szekszárd város DlSZ-ifjú- sága gondoskodik a találkozóra érkező fiatalok fogad'),a- tásáról. A terv szerint a gimnáziumból indul az ott összegyülekezett ifjúság és színpompás, felvonulást rendez. A felvonulás nyitja meg a vasárnani ünnepség sorozatát. Ezután a volt me gyeháza udvarén gyülekeznek ismét a fiatalok, ahol Rúzsa János, a DISZ megyebizottság titkára nyitja meg A piliisvörösváirí német nem zetiségű népi együttes a közelmúltban vendégszerepelt Mur- gán. A vendégek délután nem sok embert találtak otthon a faluban, de estére kelve, mire a mezei munkából hazatértek a dolgozók, az úttörők már mindenhova megvittók a hírt, hogy itt vannak a pilisvörós- váriak. A murgaiak hatalmas lelkesedéssel fogadták a vendégeket. A kultúrotthon csakhab»izédével a szeregszemle megyei bemutatóját. A bemutató két helyen zajlik. Részben a városi kultúrotthon nagytermében, részben a megyei tanács udvarán kerülnek bemutatásra a seregszemle megyei döntőjébe jutott kulitúrcsoportok műsorszámai. Rossz idő esetén a megyei tanács udvara helyett a pártoktatás házában folytatják le a bemutatót. A kultúrverseny befejezése után az összesereglett fiatalok tábortüzet gyújtanak a Garay téren, ahol rövid műsort adnak a versenyen legszebben szerepelt szava- lók és kórusok. A fiatalok pedig együttesen mozgalmi indulókat és békedalckat énekelnek; ugyanígy a délelőtti felvonuláson. mar zsúfolásig megtelt, majd kitárták az ajtókat és az ablakokon is fürtökben lógtak az emberek, A pihsvörö’sváriak műsora rendkívül tetszett a murgaiak- nak. A műsorban magyar é-= német dalok, magyar és német ráncok váltogatták egymást. Végül szinte tapasztalatcserévé alakult a vendég- szereplés, mivel a murgaiak is bemutatták ' saját gyűjtésű német táncaikat a susztertáncot éo a Krentz pokát. Sárszenilőpinc ma is kegyelettel őrzi Petőfi Sándor emlékét, aki több, mint száz évvel ezelőtt ebben a faluiban járt iskoláiba. Az egykori iskola egészen a felszabadulásig nem sokat változott, igazi fejlődése csak a felszabadulás után kezdődhetett meg, A régi 7 tanerős iskola, melyben 4 tanterem volt csak, 8 tantermes, 11 tanerős iskoláivá fejlődött, s 3 tantermet már korszerű csőburk óla tokkal láttak el. A múltban a 4 tanterem közül háromban még villany- világítás sem volt, a felszabadulás óta nemcsak a villanyt vezették be a régi épületekbe, hanem rádiót is ka- Dott az iskola. Azelőtt a leg- kezdetlegesebb kísérleti eszközök is hiányoztak, ma pedig gazdagon felszerelt fizikai és kémiai szertára van Petőfi egykori iskolájának. Sárszentlőrineről a múltban néhány kuiákgyerek kivételé— A dunaszentgyörgyi Szabadás tsz öt hold öntözéses kertészetében megkezdték a káposzta- és a paprika palántáik öntözését. A melegágyi karalábéból már eddig is jelentős jövedelemre tettek szert. vei senki nem is gondolhatott arra, hogy tovább tanuljon. Az elmúlt tíz esztendő alatt, az alig 500 házból álló kiis faluból 10 szakérettségis, 4 katonatiszt, 3 egyetemista került ki. Hat sárszent lőrinci diák az idén tesz érettségit, kettő pedig a palán ki mezőgazdasági technikumiban tanul. Az utolsó öt esztendőben negyvennyolcán kerültek Sárszentlőrineről gimnáziumiba. A kis falusi iskolában jók a tanulmányi eredmények s méltán büszkék arra, hogy az idei iskolai évben mindössze két igazolatlan mulasztás volt. Az idén négyen jelentkeztek, továbbtanulásra, akik közül kettő a szekszárdi gimnáziumba iratkozik be. A továbbtanuló diákok a többiekkel együtt lelkesen készülnek a pedagógus napra s ma reggei minden tanarukat lakásán keresik fel, hogy virággal, énekszóval kedveskedjenek neki. — A kajdacsl Március 9 tsz-ben befejezték másodszor 15 hold négyzetesen vetett kukorica gépi kapálását. — A paksi MNDSZ szervezet a gyermeknapon minteg3r 600 forint édességet osztott ki a gyermekek között. Á pilisvörösvesri német1 népi együttes vendégszereplése Murgán híre u Büszke rá az egész iskola — A tanárom üzente reggel, hogy benne volt az újságban. Borzasztóan örültem. — Kedves, kamaszos félszeg- séggel nyilatkozik Wallacher László, a Rákosi Mátyás tanulmányi verseny fö.drajzd szakának országos első helyezettje. — Tavaly is indultam a versenyen, akkor is földrajzból, mivel ez a kedves, válasziott tantárgyam. Értékes helyezést értem el már akkor, az első tíz közé kerültem. Most meg az első, a legelső... Laci szavain átizzik a „borzasztó öröm.” Büszkén fogadja a gratulációkat minden felől. Vele együtt örülnek a tanárok, tanulók, osztálytársai és az egész iskola. Hogyne örülnének, hiszen ilyen még eddig nem esett meg — bármennyire jóhirű is az iskola — hogy a szekszárdi G3ray János gimnázium növendéke írja az ország valamennyi középiskolás versenyzői közül a legjobb dolgozatot. Dr. Pataki József, a gimnázium föld- rajtanára a legbüszkébb a nagy eseményre. Ez érthető iis, hiszen ő tanította Lacit négy éven keresztül földrajzra. látva Laci tehetségét e tárgyban és buzgalmát, különösképpen foglalkozott vele, Földrajzi tárgyú könyveket. szakfolyóiratokat adott az érdeklődő diáknak. Wallacher Lacinak rendkívüli rajzkészs'ége is segítségére volt az elsőség eléréséiben. Rutinban sem volt hiány, mert a tanítási órákon gyak ran ő rajzolta a táblára a szemléltető ábrákat, térképvázlatokat. Feltétlenül segítette Laci tehetségének kibontakozását, és növelte a tárgy iránti szeretetét a többszöri országos méretű kerékpáros kirándulás. Ezeket a kirándulásokat dr. Pataki József vezette. E kirándulásokon gyakran tartott Laci földrajzi kiselőadást tanára kérésére egy-egy hegységről, vagy érdekesebb vidékről, amerre jártak. Wal'lacher Laci, amikor már közép- iskolás koráiban ilyen buzgalommal gyarapította földrajzi tudását, leendő élethivatásálnak alapjait rakta le. — Geológus leszek — mondja határozottan. S a versenyben elért országos elsőség Laci mellett szól. Minden bizonnyal jó geológus, tudós ember lesz belőle — és ezután is sok örömet szerez még a szekszárdi gimnáziumnak és volt tanárainak. A Zsurbin család Színes. magyarul beszélő szovjet filmet tűzött e havi műsorára a szekszárdi Garay János filmszínház. A Zsutóm család című film Kocse-o.- regénye alapján készült. Bu— Július elsejétől a szekszárdi nyomdában készítik a „Tolnai Naplót”. A nyomássá: kapcsolatos szerelési munkálatok már megkezdődtek. dapesti bemutatója alkalmával nagy sikert aratott és a szekszárdi fiimszínház nyári műsorának is jelentős eseménye lesz a film bemutatása. — A fácánkerti Vörös Hajnal termelőszövetkezetiben az aratás 75 százalékát géppel, elsősorban kombájnnal végzik. Éva már napok óta nem volt iskolában. Beteg, bá- rányhimlős. Nem nagybeteg ugyan, kis láza van és nem szabad kimennie a meleg szó bából, feküdnie kell. Tálán még virgoncabb, mint máskor, összehord és összehör- dat mindent az ágya mellé, de játszani sincs türelme. Körülötte heverő játékai, könyvei között sem találja fel magát, még a rajzolgatás bán sem leli örömét, pedig ez a legkedvesebb játéka. Ügyesen bánik a színes ceruzákkal, sokszor megdicsérte már a tanítónéni is pedig csak negyedik osztályos. Egyik nap átszaladt osztálytársa, a szomszéd kislány és lelkendezve újságolta a küszöbön kívülről, hogy készülődnek a pedagógus napra. Elmondja, hogy virágot visznek a tanítónéninek és hogyan köszöntik majd. Évának összeszorul a szíve arra a gondolatra, hogy ő nem lehet ott a többiek között éppen most, ő nem köszöntheti a tanítónénit. Előveszi színezőit, és az énekkönyvét, amelyet szép magyaros népi motívumok díszítenek. Lapozgat, nézi nagy komolyan a virágos, leveles mintákat és kiválaszt egyet. Megpróbálja lerajzolni. Alig várja, hogy anyja hazaérkezzék a munkából. Határozottan kijelenti: — anyu kám, én szombaton elmegyek iskolába ... Anyukám én nem bánom, ha meghalok is, de el akarok menni... Már fényesedik a szeme, sírásra görbül a szája. Már nem is olyan határozott, kér könyörög, majd mutatja a rajzot. — Nézd, én est a mintát akarom, én akarom felrajzolni a táblára. Színes krétával. Beleírjuk, hogy sze retettel köszöntjük a tanító- nénit. Virágot is viszek neki. — Jól van kislányom, csak most takarózz be szépen, hogy meggyógyulj addig. Majd meglátjuk ... Betakargatja a kislányt, megsimogatja homlokát. — Talán már nincs is láza — tűnődik. — El kellene enged ni, ha már annyira szereti a tanítónénit. Éva ra jza. ,.
