Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-05 / 131. szám

TOLNAI NAPLÓ faMpmxtÁBmt^nfúStmon lU'ilMÚW MAI SZAMBÁN: A sbnontomyai Alkotmány tsz pártszervezete a növényápolás sikeréért. (2. o.) — Nemzetkö­zi szemle. (3. o.) — Vasárnapi jegyzetek. (4. o.) — Kultúrfront. (4. o.) — Jegyzetek a nald tsz-látogatásról. (5. o.) — Tolwai Napló gazda­tanácsadója. (5. o.) — Várszeg pusztán át... (6. oldal.) •«a AZ MDP TOLNAMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG A'NAK LAP/A XII. ÉVFOLYAM, 131. SZÄM ARA 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1955 JÚNIUS 5 A nevelők ünnepén Június első vasárnapjához értünk ez évben is, amely hagyományszerúen a pedagó­gusok ünnepe. Ennek a nap­nak minden ünnepélyes meg nyilvánulása kifejezi azt a megbecsülést és: forró szere- tetet, amellyel szabad né­pünk és vezetőink méltán veszik körül a pedagóguso­kat, akik életük nagy részét népünk legféltettebb kincsé­re, a gyermekre áldozzák. A mai napon nemcsak a tanulóifjúság, hanem az egész felnőtt társadalom meg emlékezik a nevelőkről. Nem csak az iskolákban, hanem az „öreg diákok’1 szívében is kinyílnak a hála és szeretet virágai. Azokat ünnepeljük és köszöntjük ma, akik élet­hivatásuknak választották a nevelést, akiket régen úgy hívtak, hogy „mester”, vagy tanító, vagy tanár úr, vagy óvónéni és akik népi demok­ráciánkban új feladatokat megjelölő, új tartalommal telített nevet kaptak: a ne­velő. Nevelőink komoly tudás­sal rendelkező emberek, akik állandóan képezik magukat. Amellett, hogy tanítanak, maguk sem teszik le a tan­könyvet, nem akarnak elma­radni a fejlődéstől. Fejlesz­tik ideológiai tudásukat, hogy szocialista szellemben nevelhessék gyermekeinket. Érdeklődnek az újabb neve­lői módszerek és főleg a szovjet módszerek iránt. Kis iskoláink többségében Mjel- nyikov-féle módszerrel ta­nít a nyolc osztállyal foglal­kozó egy, esetleg két nevelő, mint például Vaszari Anna, a Regőly alsómajsai nevélő, aki 19 éve foglalkozik a maj- sapusztai gyermekekkel, vagy a kisvejkei Farkas há­zaspár. A továbbképzés ön­kéntes formájában mutatko­zott meg igazán, hogy neve­lőink milyen áldozatra ké­pesek azért, hogy tanulhas­sanak. Előfordul, hogy a szomszédos községekből gya­log mentek át oda, ahol egy tanulmányi felügyelő elő­adást tartott. A nevelő a nép fia, aki a nép gyermekét oktatja és neveli elsősorban a saját példájával, akire embertársa legféltettebb kincsét bízta, egy nemzet pedig a gyerme­keken keresztül a jövendő­jét. Nevelőink ezért a jöven­dőért öntudatosan vállalják a felelősséget, az áldozatos munkát. Munkájukban a párt útmutatása jelöli meg az irányt. „Az oktató-nevelő munka színvonalának emelé­sével dolgos, hazáját, népét szerető, a béketábor nagy ügyéért lelkesedő, szocialista Magyarországot építő öntu­datos és képzett ifjúságot kell nevelni.” A kitűzött cél szép és ma* gasztos, érdemes érte fárad­ni, küzdeni, hiszen eredmé­nye országunk, népünk fel- emelkedése, virágzó életének elősegítése. A mai pedagógus napon egyúttal tíz szabad esztendő munkáját, eredményeit mér­hetjük fel, amelyek szilárd alapjai a további fejlődés­nek. Igaz, vannak ma is hi­bák, hiányosságok, sok még az útkeresés a módszered­ben, az elméletnek a gya­korlatban való alkalmazása is nehézkes, a hazafias ne­velés terén is van még épp elég tennivaló, bár letagad- hatatlanok az e téren eléri eredmények. A nevelők ünnepén me­gyénkben 16 pedagógus ka­pott kitüntést példamutató, kiváló munkájáért és közel 200-an pénzjutalomban ré­szesültek. A kitüntetések, a jutalmak és maga az ünnepi alkalom mind-mind pártunk és népünk szeretetének, meg becsülésének jelei a nevelők iránt. Budapesten, az Ország ház aranycirádás kupolater­mében kapta a „Kiváló ta­nár“ kitüntetést Szakács An­tal, bonyhádi pedagógus, aki a hazáját, népét szerető, lel­kiismeretes, önfeláldozó pe­dagógus mintaképe. Hozzá hasonló a többi kitüntetett és megjutalmazott nevelő. Mikor a pedagógusok mun kájáról emlékezünk meg, gondoljunk az óvónőkre is. Ök azok, akik a tudás, az elemi ismeretek útján segí­tik a gyermekeket az első, bizonytalan, tétova lépések megtételében. A jól dolgozó óvónők közül is kitűnik Va- nyi Krisztina dunaföldvári óvónő, aki szintén a kitün­tetettek között van. Ki tudná azonban felso­rolni a sok-sok pedagógusi, akik egész életüket a gyer­mekeknek-adják. Sokan van­nak és évről-évre még töb­ben lesznek — mint ahogy szükséges is — mert látják, hogy ma már érdemes nevel­ni, oktatni. Nevelőinkben a felszabadulás óta meggyőző­déssé vált az, hogy: „elér­tük végre azt a kort, amely­ben a derekas munkát meg­becsülik és azzal mérik az embert.” A pedagógus nap leg szebb bizonysága nevelőink nagy társadalmi megbecsü­lésének. Elismerő értékelése annak a munkának, amelyet nevelőink az iskolákban és az iskolán kívül egyaránt végeznek. Mert munkájuk kiterjedt az iskolán kívüli életre is. Hatalmas munka ez, amely a termelőmunka kultúrájának emelkedéséhez népünk tanulási és tudásvá­gyának kielégítéséhez vezet. Népünk, különösen a falusi emberek, felnőtt korban is megfogadják a nevelő taná­csát, sok esetben felemelik vezetőnek. Ma már ott talál­juk a pedagógust a tömeg­szervezetek vezetőségeiben, sokszor a termelőszövetkezet ben is segítenek, ele ott lát­juk őket a tanácsokban is. Éppen e sokoldalú munka közepette ma valójában érzi minden nevelő, hogy nálunX a szó legszorosabb értelmé­ben lehet a szépség, az igaz ismeretek hirdetője, a leg- magasabbrendű erkölcsiség formálója, a legszebb em­beri tulajdonságok fejlesztő­je. A szeretet és bizalom kö­telez: minden nevelőt arra buzdít, hogy példamutatásá­val, tudásának legjavát adva kovácsolja az iskolákban az új, a szocialista embertípust, aki szereti hazáját, népét, aki nem riad vissza semmi­féle munkától, ha a haza ér­deke megkívánja. Köszönti ezen a napon me­gyénk pedagógusait a párt, a szülők ,az ifjúság és a me­gye valamennyi dolgozója, és további munkájukhoz még sok-sok szép eredményt kíván * Rákosi Mátyás és Hegedűs András elvtársak baráti látogatásra Bokarestbe utaztak Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének éhé titkára és Hegedűs András, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsanak elnöke baráti látogatásra szombaton Bukarestbe utazott. Rákosi Mátyás elvtárs és Hegedűs András elvtárs baráti látogatásra Bukarestbe érkezett Bukarest (Agerpress) Rákosi Mátyás,- a Magyar Dolgozók Pártja Köz-ponti Vezetőségének első titkára és Hegedűs And­rás, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, szombaton délelőtt baráti láto­gatásra Bukarestbe érkezett. A baneasai állomás ünnepi díszt öltött. Kitűzték a Magyar Népköztársaság, a Román Nép- köztársaság és a Szovjetunió állami lobogóját. A perronon díszszázad sorakozott fel zene­karral és zászlókkal. A vendégek fogadására meg­jelent Gh. Gheorghiu-Dej, dr. Petru Groza, Gh. Apostol, I. Chisinevschi, Chivu St ica, Mogyorós Sándor, Emil Bod- naras, hadseregtábomok, Mi- ron Constantinescu, P. Poprila, S. Bughici, a Román Munkás­párt Központi Vezetőségének tagjai; a kormány tagja, V. Cristache, a Román Munkás­párt Bukarest-tartományi bi­zottságának első titkára, Ste­fan Bálán mérnök, a fővárosi néptanács végrehajtóbizottsá- gának elnöke, M. Haupt altá­bornagy, a bukaresti helyőrség parancsnoka. Megjelent Pataki László, a Magyar Népköztársaság bu­karesti nagykövete és a nagy- követség tagjai, A vendégek fogadására meg­jelentek a diplomáciai testület más tagjai is. Jelen volt M. B. Mityin, a Szovjetunió Tudományos Aka­démiájának tagja. A különvonat 11 órakor fu­tott be az állomásra, Rákosi Mátyás és Hegedűs András le­szállt a vonatról, C. Parvules- cuval és Fazekas Jánossal együtt, akik fogadták őket a Román Népköztársaság terüle­tére érkezésükkor. A vendége­ket Gh. Gheorghiu-Dej és dr. Petru Groza melegen kö­szöntötte. A díszszázad paran.'snoka jelentést tett. A zenekar elját­szotta a Magyar Népköztársa­ság és a Román Népköztár­saság állami Himnuszát. Rákosi Mátyás és Hegedűs András Gh. Gheorghiu-Dej és dr. Petru Groza kíséretében ellepett a díszszázad előtt. Út­törők csoportja virágcsokrot nyújtott át a vendégeknek. A vendégek ezután a pártós a kormány vezetődnek kísére­tében a város felé indultak. A szovjet kormányküldöttség tagjai Bukarestbe érkeztek Bukarest (Agerpree) A Szov­jetunió kormányküldöttségé­nek tagjai, akik részt vettek a Belgrádhan lezajlott szovjet- jugoszláv tárgyalásokon szom­baton Bukarestbe érkeztek. Az ország fővárosának dolgozó népe meleg barátsággal fogad­ja N. Sz. Hruscsov«*, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa elnök «gének tagját és a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz, ponti Bizottságának első tit­kárát, N. A. Bulganyint, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökét és A. L Mlkojant, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesét és baráti fogadtatásban részesíti a szo­cializmus nagy országának képviselőit, * A% új tagokkal még jobban halad a munka A márciusi párt- és kor­mányhatározat óta huszonki­lencen kérték felvételüket a nagyszökolyi Béke termelőszö­vetkezetbe. Az új tagok igen aktívan kapcsolódtak be a kö­zös munkába. Értől tanúskodnak a tsz-nek a növényápolás terén elért eredményei is. 76 hold kuko­rica, 15 hold napraforgó ké­zikapálását befejezték, ugyan­csak befejezték 18 holdon a burgonya kapálását is. Az elért eredményekért az íregszemcséi gépállomás kihe­lyezett traktorosait is dicséret illeti, akik a kukorica, napra­forgó kultivátarozásánál kiváló minőségű munkát végeztek, A növényápolás mellett jó ütemben hadadnak a soronlé- vő egyéb munkák is. A tsz-ta­gok megkezdték a nyári ülte3 tésű burgonya vetését, emel­lett a feletetett őszi takarmány keverék helyébe másodno- vényként kölest vetettek és a napokban befejezik 31 hold lu- cematermés betakarítását. A fácánkerti Vörös Haiiial tsz tagjai is négyszer kapálják meg a kukoricát Az élenjáró tengelici Petőfi termelőszövet­kezet példájára a fácánkerti Vörös Hajnal termelőszövetkezet tagjai is megígérték, hogy 4-0 mázsa kukoricát termelnek egy-egy hold földön. Az élenjáró tengelici tsz példájára azt is megfogadták a tagok, hogy a 40 hold négy­zetesen vetett kukoricát négyszer megkapál- ják. Vállalásuk teljesítésében még ezideig nincsenek lemaradva. A helyzet ugyanis az, hegy már ebben „ tsz-ben. is megkezdték a másodszori növényápolást. A fácánkerti Vörös Hajnal tagjai nagy gon­dot fordítanák napjainkban állatállományuk téli takarmányozásának biztosítására is. A 10 hold lucemaszénát mór betakarították. A ré­tek kaszálása, illetve a széna 'betakarítása is folyamatban van. Az őszi takarmánykeveré­ket már lékaszálták, sőt részben meg is etet­ték az állatokkal. Az őszi takarmánykeverék helyébe mindjárt vetettek silókukoricát, hogy folyamatosan biztosítva tegyen az állatok zöld- takarmánnyal való etetése. A szekszárdi járás 12 Isz-e vesz részt ez eszi kiállításon 1955. szeptember 3-a és 30-a között Buda­pesten megrendezésre kerülő Országos Me­zőgazdasági Kiállítás és Vásárra a szekszárdi járás termelőszövetkezetei közül 12 tsz jelent­kezett szántóföldi termények bemutatására. A íácánkjertd Vörös Hajnal tsz tagjai pél­dául sz elmúlt évben kiváló eredményeket értek el a dohánytermesztésben, amiért 87.000 forint prémiumot is kaptak. Ez azt jelentette, hogy a kapott premizálás összegéből minden munkaegyságre 19,24 forintot tudtak osztani. Az idei 'kiállításra a dohányon kívül kertészeti termékekkel és kukoricával mennek. Az 1 500 holdon gazdálkodó tengelici Petőifi termelőszövetkezet tagsága cukorrépával, do­hánnyal, kertészeti termékekkel, a hátai Vö­rös Zászló tsz tagsága őszi, tavaszi búzával, kenderrel, a decsi Búzakalász tsz tagsága pe­dig az őszi és tavaszi 'búzán kívül rizzsel, dohánnyal és cukorrépával fog a kiállításon bemutatkozni. Már kétszer meofcapálták a borsót a tamási Vörös Szikrában Termelőszövetkazeteink va­lamennyi tagjának arra kell törekedni, hogy az aratásig elvégezzék a kapások növény ápolásának zömét. Ez a jelen­legi mezei munkák egyik leg­fontosabb feladata. Jól tud­ják ezt a tamási Vörös Szik­ra termelőszövetkezetben is. A napokban arról kapott hírt lapunk szerkesztősége, hogy a 250' hold kukorica első kapálása befejezéshez közele­dik. Húsz holdon étkezési bor­sójukat már kétszer megka­pálták, ezenkívül befejezték 5 holdon a takarmánykáposzta kapálását és 20 holdon a ta­karmányrépa kapálását és egyelését. —1 Megindult a zöldségszáliíiás megyénkből Ausztriába Közel két évtized után csü­törtökön délután először in­dult útnak az első exportszál­lítmány megyénkből Ausztriá­ba. A Tolna megyei mező- gazdasági termékeket ér. íze­sítő szövetkezeti központ és a zöldség-gyiimöilcs exportra termeltető vállalattal kötött szállítási szerződés alapján a dunaföldvári és a barcsi földművesszövetkezet közös rakományaként egy pótkocsis teherautó indult útnak 50 má­zsa cukorborsóval csütörtökön délután Dunai öldvárról. A rakomány közvetlenül Bécsbc ment, ahova pénteken reggel érkezett meg. Az első szállítmány után folyamatosan szállítanak me­gyénkből zöldséget és gyümöl­csöt Ausztriába s vasárnap in dítják útnak az első cseresz­nyeszállítmányt. „Ez jobb mint a fog munka.. Megyeszerte hal­lották már hírét Bödő Istvánnak, a pincehelyi gépállo­más kiváló traktoro­sának, aki tavaly az országos silózóver­senyben az ország legjobb 10 traktorosa között volt. A me­gyében pedig az ara­tásban első helyen végzett. Az idén pe­dig tavaszi tervét 126 százalékra telje­sítette. Ezzel a telje­sítménnyel a gépállo más egyik legjobb dolgozója lett. Bödő István, az ozorai Petőfi tsz tag­jainak népszerű Bö­dő bácsija egy percig sem nyugodott bele abba, hogy a Petőfi tsz tagsága nem akar kapálásra szerződést kötni. Hogy tennie kell valamit, azt na­gyon jól tudta. De mit tegyen amikor a tagság szigorúan ra­gaszkodik ahhoz, hogy nem kell a gépi növényápolás, ami­kor a lovak majd ki­rúgják unalmukban az istálló oldalát. Ha a tagok nem is, de Bödő bácsi papírt és ceruzát fagott: egy nap két lóval 7 hol­dat tudnak megekéz- ni, de ehhez három ember is kell. Van 100 hold kukoricájuk, mikorra tudják en­nek ekézését befe­jezni? Azután még lábon áll a szénának való íg. Bödő bácsi nem spekulált soká. Felült a gépére s mi­vel tudta, höl a ku­koricatábla se sző, se beszéd, megkezdte a kukoricakapálást. Egypár forduló után kihívta az elnököt és egy két tagot, hogy nézzék meg a gép munkáját. Egy da­rabig nézegette Mol­nár József a Petőfi tsz elnöke a tökéle­tes munkát, hiába keresett hibát, vagy kifogást, nem talált. — Hát Bödő bácsi —■ szólalt meg soká­ra — ez jobb, mint a fogatosmunka. Vé­gezze csak tovább. En meg bemegyek a gépállomásra pót­szerződést kötni. »—i így volt ez «— mondotta mosolyogva Bödő István, amikor mur.'kaközben meglá­togattuk a tsz egyik 53 holdas kukorica­tábláján,. — Most már úgy nyilatkoznak a tagok, hogy el sem engedjük Bödő bá­csit, ha befejezte a kapálást, kezidje me­gunt elölről. Most például a tagok ház­táji kukoricáját ka­pálom. Én mégis 13 holdon tudom a nö­vényápolást elvégez­ni. Ez azért valami­vel több, mint 7 hold, meg aztán egyedül csak én kellek hozzá Azóta már a lucerna is rendben van, sőt megkezdték a tagok a gyűjtését is,

Next

/
Thumbnails
Contents