Tolnai Napló, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-22 / 119. szám
4 N Ä P E <5 MÁJUS 22 Uttörőhíradó Az újdombóvári általános iskola... ...egész ifjúsága és nevelőtestülete már a tanév eleje óta készült, hogy méltóképpen megünnepelhesse az iskola fennállásának 25. évfordulóját. Az ünnepségre meghívott vendégek között ott voltak az iskola egykori nevelői is, meg a régi diákok közül tóiéban. Réther Vilmos, a megyei tanács oktatási osztályának vezetőié mondott beszédet, amelyben visszatekintett az elmúlt 25 év történetére, különösen pedig az elmúlt 10 esztendő eseményeire, mert ezek formálták olyanná az iskolát, amilyen ma. Réther Vilmos beszéde utáin a pajtások műsorszámai szórakoztatták a jubiláló iskola vendégeit. A paksi 1. számú általános iskola Vili. osztályos tanulói küldöttséget küldtek az iskola igazgatójához, hogy tolmácsolja a tanulók kérését, illetve felajánlását. — Erről ad hírt a szerkesztőségünkhöz érkezett levél. A tanulók szüleinek és az egész ország dolgozóinak példájára felajánlást tetteik a maguk munkaterületén az évvégi vizsgákkal kapcsolatban. Így szól a pajtások ígérete: — Vállaljuk, hogy az iskolai év végéig minden buikásra álló tanuló társunkat segítjük velük, együtt tanulunk. Ha otthoni munkájuk gátolná meg a tanulásban, segítünk azt elvégezni. Megszüntetjük a késéseket és igazolatlan mulasztásokat. A hiányzó tanulókhoz már a mulasztás napján ellátogatunk és pontos iskolába járásra késztetjük, Pajtások! Vegyetek példát a paksi úttörőktől, valameny- nyien azon igyekezzetek, hogy minél szebb eredményekkel záruljon a tanév. ;í Scheidl Lajos pajtás rövid levelén még érzik a meghatottság, nyilván azért olyan szűkszavúan írja meg elhatározásait, amikor most, a VIII. osztály végén felvették a DISZ szervezetbe. — Május elején felvettek a DISZ tagjai közé. Ez nem azt jelenti, hogy most már nem leszek kapcsolatban az úttörő szer- ’■ ezettel. Segíteni fogom az úttörők munkáját, de keményen megállóm a helyem a DISZ soraiban is. Ha majd ősszel középiskolában tanulok, szeretettél gondolok az úttörőkre, és ha szükségük lesz rám, segítem őket. A molnár lova Mese. v'w.i egyszer egy szegény molaiárember. Annak, a szegény moináreinbernek volt egy kis szürke iova, az hordta a lisztet. Belefáradt a nyomorult pára a tömérdek munkába. Azt mondta gazdájának: — Hozzon nekem társat, gazdám. Hadd húzzuk ketten a szekeret, magamban már nem bírom. — Édes lovam, jó barátom — válaszolt a molnár, — szereztem volna én neked társat kérés nélkül is. Látom, mennyit törődsz, fáradsz. De mit csináljak, ha semmi pénzem nincs. A kis ló egy darabig tűnődött, aztán így szólt: — Engedjen el, gazdám. Majd meglelem a módját, hogy társat vehessen nekem. Elengedte a molnár a lovat. Az kiporoszkáit az erdőbe, nézelődött erre-arra, beie-beleszippantott a levegőbe. Végtére megtalálta, amit keresett. Egy nagy far'kasbarlang volt az. öt tarkas tanyázott benne. A kis ló lefeküdt a barlang szája elé. De olyanformán, hogy az öt farkas bennrekedt a lyukba. Először a legkisebb farkasnak jutott eszébe, hogy jó volna széjjeinézni odakünt az erdőben. De hiába iparkodott, nem bírt kibújni, mert ott feküdt a ló. Visszafordult s megvitte a hírt az apjának: — Akkora hó esett, hogy míg el nem olvad, ki nem bújunk a barlangunkból. Az öreg farkas így válaszolt: — Bolondot beszélsz, fiam. Hiszem nyár van. Majd énmegnézem, mi torlaszolja el a házunk kapuját. Azzal a barlang szájához kúszott. Mindjárt látta, hogy nem hó esett, hanem egy szürke ló teteme dugaszolja be' a lyukat. Mert hát arra gondolni sem mert, hogy élő ló farkas- barlanghoz merészkedjék. Megörült az öreg farkas, hogy lesz finom lópecsenye. Megörült a többi farkas is. Egy darabig tanakodtak, aztán eltervezték nagyokosán, hogy mit tesznek. Ahányan voltak, mind ráhurkolták farkukat a ló farkára. Aztán húzni kezdték befelé a barlangba. De alig rántottak egyet-kettőt, a kis szürke ló felugrott, s vágtatni kezdett, ahogy az ina bírta. Vágtatás közben pedig úgy össze-vissza rúgdalta a farkasokat, hogy egyben sem volt már élet, mire megérkezett a gazdájához. A molnár vette a kését, megnyúzta az öt farkast, a‘ bőrüket vásárra vitte és eladta. Az árukból pedig vett egy másik lovat, hogy a kis szürkének legyen segítsége a munkában. Azóta hármasban fuvarozzák a lisztet s ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak. Ami a május 15-í lapban „Mire tanít bennünket a szekszárdi múzeumban megnyílt fegyver- történeti kiállítás?" című cikkbő! kimaradt Lapunknak a címben megjelölt cikkébe szedési hiba folytán bekerült értelemzavaró és hiányos szövegrészeket az eredeti kéziratnak megfelelően az alábbiakban kiegészítjük: IV. bekezdés 5. sor: Újabb korban helyeit: újabb kőikor- ban. VIII.—IX. bekezdések: Időszámítás helyett: időszámításunk. XIV. bekezdés 7. sor: Újjáélednek a nehéz város- tromíegyverek..." A szövegrész helyesen: A már az ókori görögöknél és rómaiaknál nagy szerepet játszott nehéz város tromfé gyverek újjáélednek (hágcsó, faltörő), A XV. bekezdés „A XV. században Magyarországot megszálló tö- röleséig egyik fő harci módszere volt a lovas portyázás“ helytelen szedésű szövege helyett a kézirat kimaradt teljes szövege így szól: „A XV. században már kirak veszedelem fenyegeti Európát. I. Mátyás király nagy gondot fordított Magyarország határainak megerősítésére. • ütőképes hadsereg létrehozására. A török veszedelmet Európa a XVI. század elején sem vette komolyan. A török felvonulási útjába eső hazánk megfelelő külső segítség nélkül vette fel a harcot a túlerővel szemben. A Magyarországot megszálló törökség egyik fő harci módszere volt a lovas portyázás, a portyázók jelentései alapján hatalmas gyalogos- és lovasraham kíméletlen ember és hadianyag feláldozásával ostromolták a hősiesen védekező magyar várakat. A védekezők gyakran fordultak a meglepetésszerű kitörés módszeréhez. A szekszárdi járás ifjúságának kulturális seregszemléje Egy egész napon át szólt a zene, szállt az éinék, pergett a tánc a járási kultúrháziban a felszabadulási ifjúsági seregszemle szekszárdi (járási bemutatóján. Mintegy kétezer szereplő — fiatalok és idősebbeik — mutatta be tudása legjavát valamely művészeti ágfoan a megerősödött, öntudatban megnőtt és az egész if júság számára egyre átfogóbb szervezeti formát jelentő ifjúsági szövetség kultúrában legjobbjainak találkozóján. Mindenekelőtt szóljunk a bemutatott számokról és szereplőkről. A vártnál jobbat, mondhatni nagyszerűt nyújtott a Sióagártíi Népi Együttes lakodalmas játékával. A hivatalos bírálók és a közönség egybehangzó véleménye alapján a járás iegjdbb népi együttesének bizonyult. Dicséret illeti a bogyiszlói együttest eleven, lendületes táncáért, és a felfelé ívelő pályát futó decsi népi együttest. Az énekkarok elsöprő erejű sikerét hozta a bemutató. Kiváló teljesítményt nyújtott a bátaszéki MÁV éneik- é® zenekar a Trubadúr: „Cigányikórus” majdnem tökéletes előadáséival, és a mözsi énekkar Verdi: Nabucco című operája „Rabszolgakárus‘’-ántak megrázó erejű tolmácsolásával. Az iskolai énekkarok közül a bátaszéki fiúiskola ének és zenekarát, és az ugyancsak bátaszéki leányiskola ének- és zenekarát érte az a megtiszteltetés, hogy a megyei bemutatón a legjobbak között képviseljék a járás úttörőit. Kedves színfoltot jelentett a halászéin úttörők balett csoportja figyelemreméltó előadásával. Külön dicséretet érdemel a balett zenekísérete. A szólisták közül Wittinger Margit a Tolnai Selyemfonó dolgozója népdaltolmácsolásával, Németh Gizella tolnai úttörő zongoraszámával és Békéi László úttörő hegedűszólójával aratott méltán sikert. Mindhárman résztvesznek a megyei bemutatón. A szavalok közül szép előadásban hallottuk a „Walesi bárdosat a tolnai Bajza Annától. Kívüle még egy szavaiét küld a szekszárdi járás a megyei bemutatóra a vándombi Janot- ka Éva személyében. Ha az eddigiekben érdemben beszéltünk a sikerekről, ne hallgassuk el a hibákat sem. Bár néhány nagyszerű, felejthetetlen teljesítményt nyújtó csoportot láttunk, összességében mégsem volt ilyen kiváló a járási bemutató. Amennyi jót lehet mondani az énekkarok és tánccsoportok bemutatóiról, amy- nyina gyengén sikerültek a színdarabok. Amíg az előbbieket alapos felkészülés, hozzáértő vezetés jellemezte, ezekre éppen e két alapvető tényező hiánya nyomta rá a bélyeget. A nem mindig szerencsés darabválasztás, hiányos szövegtudás, a darab eszmei mondanivalója ismeretének hiánya természetes következményként rossz előadásban bosz- szulta meg magát. A színjátszócsopor- tok ismételten beleestek abba a hibába, hogy az egész színdarabot, vagy jelenetet átfogó mondanivaló, eszmei tartalom, vagy ha úgy tetszik erkölcsi tanulság tolmácsolása helyett, a -helyzetek adta lehetőségek kihasználásával, túl- játszásával igyekeztek hatni a közönségre. Azonban azt is meg keli mondani, hogy még ez sem mindig sikerült. A színj átszócsoportok gyenge szereplése azonban nemcsak a helyi vezetők, a csoportok hibája, hanem ifjúsági vezetők és népművelési munkásak valamennyien tehetünk erről. Gondosabb előkészítéssel, a csoportokkal való alaposabb foglalkozással mindezt elkerülhettük volna. Szólni kell még a bemutató lebonyolításáról és a csoportok szállításának megoldásáról. Még egyszer sem sikerült ennyire gördülékenyen megoldani ezt a nagy feladatot. Talán túlságosan is tervszerűen és jól sikerült olyannyira, hogy a csoportoknak nem maradt idejük a találkozásra, jöttek — szerepeltek — mentek. I-gy aztán nem tudott igazi találkozóvá, seregszemlévé válni a szekszárdi járási bemutató. összevetve a tapasztalatokat; — ha nem is sikerült teljesen kiaknázni — megmutatkozott a fiatalokban, a falusi DISZ szervezetekben élő és állandóan ható lelkesedés, alkotó erő. Sok tehetség került felszínre, kiknek továbbfejlesztése a jövő feladatai közé tartozik. Népi kultúránk mind jobban közkinccsé válik a fiatalok körében is, s ennek további feldolgozása lelkesítő feladat, amely kedves a fiataloknak. Ha jól gazdálkodunk az eredményekkel, továbbfejlesztjük a meglévő lendületet és alkotókedvet, akkor a felfelé ívelő út egyik lépcsőfoka lehet az ifjúsági, kulturális szeregszemle szekszárdi járási bemutatója. LETENYEI Az őcsényi tájkultúrotthon nyári terveiről Alig fejeződött be az ifjúság kulturális seregszemléjének járási bemutatója, az őcsényi Móricz Zsigmond tájkultúrotthon vezetői és kultúraktívái már a nyárra terveznek. Az elmúlt évek tapasztalataihoz viszonyítva óriási ered mény, hogy egy nagy, 3 fel- vonásos színmű előadását is tervbe vették. Az „Egy magyar nyár” című darab szerepkönyvét lapozgatják, forgatják és úgy határoztak, hogy megkezdik a tanulását. — Azért választottuk ezt — mondja Schmidt János, a kultúrház igazgatója, — mert otthont állandóan látogató fiatalok. Az egyik fiú, Baross Sanyi meg is sértődöfi a múltkor, mert nem jutott neki szerep. Vadócz Kálmán, magyarszakos tanár, aki eddig is sokat segített a kultúrotthon művészeti munkájában, irányítja a darab próbáit, tanulását. E nagyszabású előadás készülődése mellett azonban nem feledkezik meg a kultúrház a másik fontos feladatáról, a kultúragitációs munkáról. Már a vetés idején nótákkal üdvözölték az élenjárókat. Most még több lehetősége van a kultúrottmunkára ösztönöz. A fotószakkör az idén is megcsinálja a tavaly közkedveltté vált képeshíradót, ahol az élenjárók képeit függesztik ki, szép, agitáló, munkaközben készült felvételeket megfelelő kisérő szöveggel. A fotószakkör vezetője annak ellenére, hogy hivatalos szakköri díjat már nem kaphat, társadalmi munkában vezeti tovább a lelkes fényképészt- két. Az őcsényi kultúrotthonban tehát helyesen látják a knl- túrmunkások előtt álló feladatokat és az estiről-e'Aére ott tanyázó lelkes fiatalok munkája és a hírzá viő vezetés biztosítja a ttr>:ek va- lóraváltásánik sikerét. Ismét megyénkben a Faluszínház Az Állami Faluszínház ismét megérkezett megyénkbe, visszahozta a „Dulska asszony erkölcse" című darabot, amelynek korábbi előadásain hatalmas sikert arattak. Most azokba a községekbe látogat el a társulat, ahova eddig nem jutott el. Május 27-én Szekszárdon, 28-án őcsényben, 29-én Báta széken, 30-án Hidason, 31-én Zombán, június 1-én Nagy- mányokon, 2-án Cyönkön, 3-án Diósberényben, 4-én Bonyhádon, 5-én Hőgyészen, 6-án Cikón, 7-én Bogyiszlón, 8-án Bölcskén, 9-én Lengyelen, 10-én Pakson, 11-én Dombóváron, 12-én Sárpilisen, 13-án Tevelen, 14-én Dunaföldváron mutatják be. paraszti témájú, nagy érdeklődésre tarthat számot a faluban és a fiataloknak is tetszik. — Nem nehéz szereplőket találni most a dologidőben? — Az a legkönnyebb. Ónként jelentkeznek a kultúrhonnak a soronlévő munkák segítésére, hiszen a seregszemlére alakult ifjúsági zenekar nagy népszerűségnek örvend a faluban és jutalommuzsikája megtisztelés számba megy, serkent, még jobb Isten hozta Mister Marshall! Spanyol-frhncia film A mulattató spanyol-francia filmszatíra egy kis spanyol városkába viszi el a nézőt. A lakósok az amerikaiak fogadtatására nagy előkészületeket tesznek a polgármester vezetésévél. A várvavárt vendégektől mindenféle földi jókat remélnek az egyszerű emberek is, de hoppon maradnak. Mulattató jelenetek sora, érdekes történet, jó alakítások teszik érdessé a filmet, amelyet megyéikben elsőnek az újdomibó- vári filmszínház tűzött műsorára, 4 szakadáti népkönyvtár esete a gazdakörrel Szinte felmérhetetlen jelentőségű vívmánya kultúrforra- dalmuniknak, hogy csaknem kivétel nélkül minden faluban létesült jelentős állományú népkönyvtár. Ezek a népkönyvtárak, mint a nevük is utal rá, mindenki által hozzáférhetők és a népkönyvtáros feladata, hogy hivatása magaslatára állítsa a könyvtárt, hogy a falusi emberek között a legszélesebb körben terjessze a „szellem napvilágát”. A szakadáti népkönyvtár egyike a hivatását betöltő ilyen kulturális intézményeknek. A könyvtár állománya elég tekintélyes a faluhoz mérten. Az alapanyaga 279 kötet és 218 kötetet cserélnek időközönként a megyei könyvtárnál. Ez tehát összesen közel 500 kötet és közöttük szépen rendezve megtalálhatjuk a legkedveltebb magyar klasszikusokat, a ma élő írók legjobb műveit, a legszebb, legértékesebb orosz és szovjet műveket, de ideológiai és szakikönyvek is szerepelnek a katalóguson. Egyszóval szinte műértő gondossággal összeválogatott kis könyvtárról van szó, ahol megtalálja az őt érdeklő olvasni valót Schmidt Gyuri parasztfiatal, Vezekényiné három gyerekes háziasszony, Gellérthegyi Máté a termelőszövetkezet elnöke, Balogh Andrásné kovácsmester felesége, Cu- nyi Ferenc és Tóth József termelőszövetkezeti tagok, hogy csak a legszorgalmasabb olvasókat említsük. özv. Reviczki Gyuláné, a könyvtár vezetője már 60 éves és amellett, hogy négy osztályt tanít, szorgalmasan ellátja a könyvtáros munka feladatait is. 106 ‘beiratkozott olvasója van és ennek legnagyobb része felnőtt olvasó. A szakadáti népkönyvtárra, amelyet fent bemutattunk, egy szép napon szemet vetett a községi gazdakör. Vigyük a gazdakörbe a népkönyvtárat — hangzóét el a .javaslat, amelynek végrehajtása csupán azon múlott, hogy eddig még nem vállalta a parasztok közül senki a vezetését. Sajnos még a községi tanács is helyesnek látta, ha a népkönyvtár a gazdakör kezeléséibe megy át. Ez pedig eleve helytelen. A gazdakör semmiképpen sem lehet a falu kulturális életének központba, egész másirányú a működési alapelve. Helytelen tehát az a törekvése, hogy az állami irányítású, kulturális intézményeket, mint például a könyvtárat hatáskörébe vonja. Ehhez nincs joga a gazdakörnek és nem is szabad megtörténnie. Ha a gazdaköré llesz a könyvtár, ezzel a falu dolgozóinak egy részét ki is rekesztik az olvasásból, mindazokat, akik nem tagjai a gazdakörnek. Felvetődik itt a .népművelési vezető szervek és magának a községi tanácsnak a felelőssége is. Fel kell figyelni a gazdakör helytelen irányú törekvéseire és meg .kell azt akadályozni, »
