Tolnai Napló, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-28 / 124. szám
2 PÍAPCÓ 1955 MÄJÜS 28 Megérkezett Belgrádiba a Szovjetunió kormányküldöttsége N. S*. Hruscsov elvtárs nyilatkozata a belgrádi repülőtéren keleti államokkal. Úgy véljük, hogy az országaink közötti barátság és a kapcsolatok megerősödése elő fogja mozdítani a viszonyok megjavulását valamennyi ország között, függetlenül társadalmi rendszerüktől, elő (fogja mozdít ami az egyetemes béke megszilárdítását. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége, a Szovjetunió kormánya és a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága úgy döntött, hogy elküldi ezt a küldöttséget — tárgyalja meg önökkel testvéri módon az ösz- szes megérlelődött kérdéseket. Mi a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a nagy Lenin alkotta pártnak képviselői kívánatosnak tartjuk a kölcsönös bizalom megteremtését pártjaink között is. A legszilárdabb kapcsolatok épülnek ki azoknak az országoknak népei között, amelyekben olyan pártok jelentik a vezető erőt, amelyek egész munkásságukat a marx- izmus-leninizmus tanítására alapozzák. Azok a pártok, amelyeket marxista-leninista tanítások vezetnek, azért érnek el tökéletes, kölcsönös megértést egymás között, mert egyedüli céljuk a munkásosztály, a dolgozó parasztság érdekeiért, a dolgozók érdekeiért folyó harc. A szocializmus diadala érdekében ontották vérüket a népek legjobb fiai és leányai és a belső, valamint külső ellenségek ellen harcolva lerázták a kapitalizmus jármát, kivívták szabadságukat és függetlenségüket. Az új, szocialista úton haladva, ezeknek az országoknak a népei megsokszorozzák erejüket a tartós, rendíthetetlen barátságban. Nem teljesítenénk népeink és az egész világ dolgozói előtti kötelességeinket, ha nem tennénk meg minden lehetőt a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége közötti kölcsönös megértés megteremtésére a marxizmus-leninizmus tanításai alapján. A munkások és parasztok érdekei, a nemzetközi munkás- mozgalom érdekei és annak a harcnak közös céljai, amely a béke megszilárdításáért, az emberiség szebb jövőjéért folyik, megkövetelik a kommunista és munkáspártok vezetőitől a kölcsönös bizalom megteremtését e pártok között a marxizmus-leninizmus elvei alapján. Éljen a népek közötti tartós béke! Éljen a Szovjetunió és Jugoszlávia népei közötti testvéri barátság és szoros együttműködés! Éljenek Jugoszlávia népei! Kisiparosok is részt- velietnek a/ országos mezőgazdasági kiállításon Az országos mezőgazdasági kiállításon a kisiparosok is részt vehetnek. A kiállítás rendezősége elsősorban azoknak a kisiparosoknak a számára biztosít helyet, akik a mező- gazdasággal szoros kapcsolatban álló iparcikkeket állítanak elő (kocsigyártók, szíjgyártók, nyergesek, bognárok, kádárok, stb.) A kisiparosok június 25- ig jelentkezhetnek a kiállításon való részvételre a KIOSZ helyi szervezeteinél. Az Országos Nyugdíjintézet felhívása a munkáltatókhoz Jegyzékváltás a négyhatalmi kormányfői értekezlet ii gyében N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió kormányküldöttségének veaetöje a zemuni repülőtéren a következő nyilatkozatot adta: Kedves Tito efcvtárs! Kedves el vtérsHác, a kormány tagjai és * JugOBEiáv Kommunisták Szö- veíségénsSv vezetői! Kedves elv társak és polgártársak! A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsának Elnöksége, a Szovjetunió kormánya és a Szovjetunió Kommunista Párt ja Központi Bizottsága, a szov Jet nép nevében szívből üdvözlöm önöket, valamint Belgrád- nak, Jugoszlávia dicső fővárosának dolgozóit. Jugoszlávia összes testvéri népeit! A szovjet küldöttség azért érkezett az önök országába, hogy a jugoszláv kormányküldöttséggel együtt meghatározza népeink barátsága és együttműködése továbbfejlesztésének és megszilárdításának útjait, megtárgyalja közös feladatainkat az országaink fel virágoz tatásáért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért és az egyetemes békének és a népek biztonságának megszilárdításáért vívott harcban. Országaink népeit a közös ellenség ellen vívott közös harcnak és az ősrégi testvéri barátságnak szálai fűzik ösz- sze. Ez a barátság és harci együttműködés különösen megerősödött a második világháború éveiben, a fasiszta területrablók ellen vívott harc súlyos megpróbáltatásai idején. Azokban a kemény években az egész szovjet nép nagy együttérzéssel viseltetett jugoszláv testvéreinek kommunis- ták-vezette hősi harc., iránt és őszinte szíwel üdvözölte Jugoszlávia népi felszabadító hadseregének Tito marsall vezetésével véghezvitt nagyszerű, hősi haditetteit. Népeink örökre megőrzik emlékezetükben, hogy a jugoszláv és szovjet harcosok itt, Belgrad alatt együtt mérték csapásaikat az ellenségre és szabadították fei ezt az ősi szláv várost a hitlerista megszállók uraim,, aló’. A Szovjetunió népei lelkesen üdvözölték a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság megalakulását. Mint ismeretes, azokban az években a legjobb viszony alakult ki „ Szovjetunió é? Jugoszlávia népei, államaink és pártjaink között. Később azonban e jó viszonyt megron- lották. Őszintén sajnáljuk, ami történt és határozottan kisöpörjük a1111^ az időszaknak minden lerakodásét. A magunk részéről minden kétséget kizáró módon ezekhez a lerakodásokhoz soroljuk azt a provokációs szerepet, amelyet a nép ma már leleplezett eüemségei, Berija, Abakumov és a többsek játszottak n Jugoszlávia és a Szovjetunió közötti viszonyban. Behatóan ta- miknányozti% azokat az anyagokat, amelyeken a Jugoszlávia vezetői ellen akikor emelt súlyos vádak és sértegetések alapultak. A tények azt mutatják, ho-gy ezeket az anyagokat a nép ellenségei, az imperializmus megvetett ügynökei tákoltáfe össze, akik gálád módon befurakodtak pártunk soraiba. Szilárd meggyőződésünk, hogy letűnt az az időszak, amikor viszonyunkat befeketítették,. A magunk részéről készek vagyunk minden szükségeset meglenni ahhoz, hogy Kiküszöböljük mindazokat az akadályokat, amelyek gátolják az államaink közötti viszony teljes rendezését, népeink baráti kapcsolatainak megszilárdítását. Most, hogy viszonyunk rendezése terén már értünk el bizonyos sikereket, a szovjet küldöttség annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a küszöbönálló tárgyalások a né peink közötti politikai, gazdasági és kulturális együttműködés fejlődését és erősödését eredményezik. Ilyen együtemű köaéshez minden feltétel adva van — országaink népeinek évszázados történelmi barátsága, a forradalmi mozgalom dicsőséges hagyományai, a szükséges gazdasági alap és eszményeink közössége a dolgozók boldogságáért és a békés felvirágzásáért vívott harcban. A Szovjetunió kormánya Vlagyimir Iljics Leninnek, a szovjet állam alapítójának tanítását követve, az államok békés egymás mellett élésének elveire, az egyenjogúság, a be nem avatkozás elveire, a szuverenitás és a nemzeti függetlenség tiszteletben tartásának elveire, a meg nem támadásnak elveire, továbbá arra az elvre építi fel más — nagy cs kicsiny — országokhoz való viszonyát, hogy megengedh?- teílenek egyes államok meréoy létéi más államok területi épsége ellen. Reméljük, hogy az országaink közötti viszony továbbra is ezen elvek alapján fog fejlődni népeink javára. És ez újabb, hatalmas hozzájárulás a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, az egyetemes béke megőrzéséhez és megszilárdításához. Nálunk teljes megértésre talál Jugoszláviának az a törekvése, hogy fejlessze kapcsolatait mind a nyugati, mind a az SzKP Központi Bizottságának tagja és a Pravda főszerkesztője, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese és P. N. Kumikin, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterhelyettese vesz részt a tárgyalásokon. Jugoszláv részről a következők vesznek részt: Joszip Broz- Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke, E. Kar- delj, A. Rankovics, Sz. Vuk- manovics-Tempo, a Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnökei, K. Popovics külügyminiszter, M. Todorovics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja és V Micsunovics külügyminiszter- helyettes. sífésónek kérdésében egybehangzó lesz. A miniszterelnök annak a véleményének adott kifejezést, hogy a négyhatalmi értekezlet július 15-e és augusztus között tartható meg. Ami az értekezlet tartalmát illeti, szerinte „nem szabad az értekezletet túlságosan merev keretek közé beszorítani. Mindenesetre nem szabad, hogy az értekezlet túlságosan hosszú ideig ülésezzék." Az Országos Nyugdíjintézet felhívja a munkáltatók figyelmét a 7/1955/III. 20./P. M. számú rendelet 35. §-án alapuló bejelentési kötelezettségre. A rendelet szerint 1955. június 15-ig minden olyan nyugdíjast (járadékost, nyugbérest, özvegy« nyugdíjast, özvegyi járadékost, stb.) be kell jelenteni, aki június 1-én munkáltatónál munkaviszonyban áll. Tekintettel arra, hogy a jogalap nélkül történő esetleges kifizetésekért anyagilag a mun káltató is felelős, a munkáltató akkor jár el helyesen, ha a nála 1955 június 1-én ^munka- viszonyban álló dolgozóktól a Moeatava (TA3ES2P) V. M. Moiotov, a Suovjettmió foöMigy minisztere május 26-én fogadta W. Baytart, ?*agy-Britannia nagykövetét, W. Waflms- leyt, az Egyesült ^Államok ideiglenes ügyvivőjét, vaflarmHnt J, Le Royt, Franci a oréeág Washington (TASZSZ) Dul- les amerikai külügyminiszter május 25-én beszédet mondott az amerikai képviselőház külügyi bizottságában, amely most gyaikorlatilag legkönnyebben megvalósítható formában nyilatkozatot kér arról, nyugdíjas-e (járulékos, stb.) vagy sem és bejelentését ezen az alapon teszi meg. A bejelentést nem nyomtatványon, hanem az említett rendelet mellékleteként közölt mintának megfelelően kell megtenni. Az Országos Nyugdíjintézet külön felhívja a munkáltatók figyelmét annak fontosságára, hogy a bejelentésben a nyugdíjasok nyugdíjára vonatkozó folyósítási törzsszámot — amely a postautalvány szelvényén található — pontosan jegyezzék be, ideiglenes ügyvivőét és átnyújtotta neikük a szovjet kormány jegyzékét a négyhatalmi kormányfői értekezlet kérdésével kapcsolatban. Ez a jegyzék válasz az Egyesült Atomok, Nagy-Briten,nia és Franciaország kormányának 1956 május 1(M jegyzékére. vitatja meg a külföldi államoknak szóló amerikai „segéllyel” kapcsolatos törvény- javaslatot. Nyilatkozatában és a feltett kérdésekre adott válaszában Dulles hangsúlyozott pesszi- mizmusisail beszélt a négy hatalom kormányfői értekezletének Ikilátásadról és mindén- képpen diszkreditálni igyekezett egy ilyen értekezlet összehívásának még a gondolatát is. A többi között kijelentette, hogy az Egyesült Államok véleménye szerint „nincs semmi kilátás aura, hogy az értekezlet olyan erédménnyel járjon, amely igazolná e program (az Egyesült Államok külföldi katonai „segély‘’-program)'áról van szó — szerk. megj). bármiféle csökkentését.” Dulles kijelentette, hogy „mi nem reméljük, hogy valamilyen határozatra jutunk” a négy hatalom kormányfőinek dórt nemzetközi problémák rendezésére. Ilyen körülmények között a négyhatalmi értekezlet nemcsak, hogy nem járhatna olyan pozitív eredményekkel, amelyekre természetesen számítanak a népek, hanem ellenkezőleg, az említett értekezlet már most előkészített meghiúsítása a hatalmak közötti nézeteltérések fokozottabb elmélyülésére és a nemzetközi hely zet rosszabbodására vezetne. A szovjet kormány feltételezi, hogy a francia kormány szintén aligha ért egyet azzal, hogy az Egyesült Államok vezető személyiségeinek említett nyilatkozatai elősegítik a kellő helyzet megteremtését olyan négyhatalmi értekezlet megtartásához, amely céljául kell, hogy kitűzze a megoldatlan nemzetközi problémák rendezését. A szovjet kormány, amint azt nem egyízben és korábban már kijelentette, a négyhatalmi kormányfői értekezlet feladatának tekinti a nemzetközi feszültség enyhítését, az államok közötti bizalom megszilárdítását. Ez a cél csak abban az esetben érhető cl, ha mindegyik érdekelt állam erre törekszik. A kormányfői értekezlet csak ebben az esetben járhat pozitív eredményekkel. Ami pedig azokat a kérdéseket illeti, amelyeket az értekezleten meg kell vitatni, a kifejtettek figyelembevételével a kormányfők maguk állapíthatnák meg a kérdéseknek ezt a körét és azok rendezésének módját és adhatnának kellő utasításokat a külügyminisztereknek. A szovjet kormány a kormányfői értekezlet számára legalkalmasabb helynek Bécs városát tartja. Ezzel eleget tennének J. Raab osztrák szövetségi kancellár meghívásának is. A szovjet kormány abból indul ki, hogy a kormányfői értekezlet idejének kérdése pótlólagos megegyezésre szorul. A szovjet kormány megfelelő jegyzékeit megküldi az Egyesült Államok és Nagy- Britannia kormányának is. Moszkva, 1955. május 26.” Megjegyzés: az alábbiakat, amelyeket Franciaország kormányához intézett jegyzék, úgyszintén a Nagy-Britannia kormányához intézett jegyzék tartalmaz, nem tartalmazza az Egyesült Államok kormányához intézett jegyzék: „A szovjet kormány feltételezi, hogy a francia kormány szintén aligha ért egyet azzal, hogy az Egyesült Államok vezető személyiségeinek említett nyilatkozatai elősegítik a kellő helyzet megteremtését olyan négyhatalmi értekezlet megtartásához, amely céljául kell hogy kitűzze a megoldatlan nemzetközi problémák rendezését.” J. Le Roy, úgyszintén Hay- ter és W. Walmsley kijelentették, hogy haladéktalanul átadják kormányuknak a szovjet kormány jegyzékét. értekezletén, majd megismételte, hogy felninek az értekezletnek a célja csupán az lesz, hogy „új módot” találjanak a problémák ,/megközelítésére” azzal a céllal, hogy azután ezeket a problémákat alacsonyabb színvonalú értekezleten tanulmányozzák. Dulles azonban még ezekről az értekezletekről is4 azt mondotta, hogy „ezek perspektíváit is inkább a remény, mintsem a bizonyos ság fogja táplálni.” Dullesnek az amerikai képviselőház káíüigyi bizottságában “elhangzott felszólalása még az amerikai televízióban Eiseníhower elnökkel együtt mondott beszédénél is jobban meggyőz arról, hogy az amerikai kormány vezetői — egyes kijelentéseikkel ellentétben -- valójában nem törekednek a nemzetközi kérdések rendezésére, a nemzetközi feszültség enyhítésére. Megkezdődtek Belgrádban a szovjet-jugoszláv tárgyalások Belgrád (TASZSZ): Pénteken Belgrádban, középeurópai idő szerint 10 óra. 40 perckor a Gárda Házában megkezdődtek a szovjet-jugoszláv tárgyalások. Szovjet részről N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, az SZKP Központi Bizottságának első titkára (a küldöttség vezetője), N. A. Bulganyin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke, A. I. Mikojan, a Szovjetunió minisztertanácsának első elnökhelyettese, D. T. Sepilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanács külügyi bizottságának elnöke, Edgar Fante csűri® sajtóértekezlete Párizs (MTI) Edgar Faure francia mirwszteirelnök csütörtöki sajtóértekezletén a többi között Németország kérdésével foglalkozott. Egy újságíró megkérdezte a míniisziterelnö- köt, vaiioin az Adenauer kancellárinak adott biztosítékok azt jelentik-e, hogy a francia kormány ellene szegül-e Németország semlegesítésének. A miniszterelnök válaszában kijelentette: valószínű, hogy a három nyugati hatalom álláspontja Németország semlegeA szovjet kormány 1955. májas 26>i jegyzéke „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének külügyminisztériuma nagyrabecsii léséről biztosítja Franciaország nagykövetségét és a nagy- követség május l»-i keltezésű, Franciaország, az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió kormányfői tanácskozásának összehívására vonatkozó Jegyzékével kapcsolatban közli a következőket: A szovjet kormány, mint Ismeretes, kedvezően bírálja el az említett hatalmak kormány fői értekezletének összehívását, tekintetbevéve, hogy egy ilyen értekezletnek elő kell mozdítani a nemzetközi feszültség enyhítését és a kölcsönös bizalom megerősödését az államok között. A szovjet kormány azon a véleményen van, hogy a vezető államférfiak találkozása hozzájárulhat a megoldatlan nemzetközi problémák rendezéséhez elengedhetetlenül szükséges feltételek megteremtéséhez, ha valamennyi érdekelt fél valóban törekszik erre. Helyénvaló ezzel kapcsolatban emlékeztetni arra, hogy az érdekelt államoknak ilyen problémák rendezésének előmozdítására tanúsított készsége tette lehetővé a koreai vérontás beszüntetését, valamint az indokínai hadműveletek beszüntetését, az indokínai népeknek a független nemzeti fejlődéshez való törvényes jogai elismerésével. Ily módon sikerült felszámolni két veszélyes háborús tűzfészket a Távol-Keleten és Délkelet-Azsiá- ban. Az utóbbi időben sikerült megoldani az egyik legjobban megérett európai kérdést, az osztrák államszerződés kérdését, mégpedig Ausztria állandó semlegességének elismerésével, ami komoly hozzájárulás volt a béke megszilárdításához és a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, A szovjet kormány a béke biztosítására irányuló következetes politikája keretében, az államok közötti kölcsönös bizalom megerősítésére és a hidegháború” megszüntetésére törekedve május 10-én külön kifejtette álláspontját a fegyverzet csökkentésének, az atomfegyver eltiltásának és az új háborús veszély kiküszöbölésének kérdésében. Ha ezekben a kérdésekben megfelelő megegyezés jönne létre, mindenekelőtt a nagyhatalmak között, ez lehetővé tenné, hogy végetvessenek a fegyverkezési bajszának, egyebek között az atom- és hidrogénfegyver terű létén, a népek mentesülhetnének a katonai kiadások egyré növekvő terheitől és megvalósulnának a népek békés, nyugodt életének feltétele«. A szovjet kormány ennek megfelelően kijelenti, hogy egyetért a francia kormánynak, valamint az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányának azzal a javaslatával, hogy a legközelebbi jövőben találkozzanak a négy hatalom kormányfői a külügyminiszterek részvételével. A szovjet kormány azonban kénytelen felhívni a figyelmet az Egyesült Államok vezetőinek néhány nyilatkozatára, amelyeket azután tettek, hogy a szovjet kormány megkapta Franciaország kormányának említett jegyzékét. E nyilatkozatok arra vallanak, hogy az Egyesült Államok kormánya, amikor a négyhatalmi kormányfői tanácskozás összehívása mellett foglal állást, az „erő pozíciójából” közeledik e tanácskozáshoz, ami azt a törekvést fejezi ki, hogy megengedhetetlen nyomást akar gyakorolni a tanácskozásra. Teszi ezt annak ellenére, hogy a Szovjetunióval való tanácskozások során nem egyszer bebizonyosodott az ilyesféle kísérletek meddő volta. Az Egyesült Államok említett államférfiai olyan kijelentésekig mentek, hogy be kell avatkozni más államok bel- ügyeibe, egyszersmind különféle támadásokat és kirohanásokat intéztek a szabadságukat és függetlenségüket védelmező népi demokratikus orszá gok ellen. Pedig hát egészen nyilvánvaló, hogy a más államok belügyeibe való ilyen beavatkozási kísérletek nem férnek össze az Egyesült Nemzetek Szervezetének elveivel, hogy el kell utasítani az ilyen kísérleteket, mint amelyek bizonyos körök támadó törekvéseit fejezik ki, s amelyek a fegyverkezési hajsza további fokozását, a „hidegháború” folytatását, a nemzetközi feszültség fokozottabb kiélezését célozzák. Az ilyesféle kijelentéseket nem lehet másként értékelni, mint a négyhatalmi tanácskozás gondolatának lejáratására irányuló törekvésként. Az Egyesült Államok kormánya tehát egyfelől javasolja a négy hatalom kormányfői találkozásának megszervezését a megoldatlan nemzetközi problémák megvizsgálására, másfelől már most olyan tervekkel áll elő, amelyek nyil ván kudarcra kárhoztatják a négyhatalmi értekezletet. Ez csak azzal magyarázható, hogy az Egyesült Államok kormánya. nyilatkozatai ellenére, a valóságban szemmelláthatóan nem törekszik a megérlelőDulles diszkreditálni igyekszik a négyhatalmi tárgyalások gondolatát
