Tolnai Napló, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-01 / 102. szám

ff ÄPC» ■ms MÄJL'S 1 OKOK 1AJU§ GLNfilJGH * Ilii SÍ B53I®*■•* tÍ*••ft*■■■>S*S BS *■■■•1B■■* ■■■■■■■■■■■■ft IHIItMHIl ■■■■■*■■■«■■*■■ ■■■■*■■ mim *>■■>■» Közel háromnegyed századdal ezelőtt, a világ mindem nagyobb városában és ipari központjában — má­jus elsején az utcák­ra vonult a külváro­sok népe ... És ak­kor zúgok először száz és száz nyelvem a kiáltás — Világ proletárjai egyesülje­tek. Azóta a tavaszt köszöntő napok, a május eisejék a világ mindern részén egyre erősebben, a föltárna- dó nép a roBtöteáeok erejét hirdetik. Hégi és új mtifjrn sok. Az őrök május elsejék, a saafaadság- ra törekvő emberiség jelképévé váltók. A mtmfoa. a béke, a saBbedaág és át­kötés ünnepévé. Az elnyomottak szívbe, minőén új : május a tavasszal együtt hoz­ta és hozza a re­ményt — egyszer rége lesz minden tétnek, minden el­nyomásnak. Egyszer eijon majd az a ta­vasz, amikor a vilá­gon már sehol sem lesz kizsáfcmáfl roló és kizsákmányolt, nem lesznek elnyo­mottak és elnyomóik. Ember lesz az. ember es gazdagon terem boldogságot a harcos május elsejék érlelte konvnu niamus. ... És az új máju­sok, a tizenegyed fe szabad magyar má­jus elseje. Az efayö­móktól megszabadult magyar nép testvéri iiseeeíogasának nagy ünnepe . . Ezen az ünnepen a világ mén,den részéibe száll Tolna megye Wtói - nak, munkásnak és parasztnak, tanátó- nak és agrooómus- naác üzenete: — Nép a népnek nem eHen- Fúgyeisnezíteis­sen ez mindenkit, aki a népeket új hábo­rúra uszítja. A gyil­kosok elleni össze­fogás hatalmas erő es az egyszerű em­berek .kemény fegy­verrel védik szabad­ságukat, A rmunk®., a nepek összefogása nagy ün­nepén ' érrúéécezzürik. a régi májusokra, em- tékezaünfc a szaba­don ünnepeit 11. május elsejére, nagy aikotásaiirfsra... És a tavasszal együtt vi­rágozzon a népek barátsága, erősödjön egymást! segítő össze­fogása. 1907. május I. Régi, kissé elfakult fénykép került elő a családi képek közül. E féltve őrzött fény­kép a hajdani 1907. május ielsejei ünnep­ségeket eleveníti fel. amelyet már akkor is harcosan ünnepelték meg a szekszárdi szervezett munkások, nyomdászok, könyv­kötők, kőművesek:, fa- és flöidmunká- • sofc. Hogyan is történt? — • kutat a 48 évvel ezelőtti emlékek kö­zött Bencze Gyuri bácsi, a régi harcos, aki akkor még fia­talember volt. —■ A vásártéren gyülekeztünk, s úgy vonattunk végig a varoson páros es nemzetiszínű zászlók­kal a kis erdőbe. Az asszonyok piros virá­got tűzlek a hajuk­ba, kezűikben május- fa-ágat lobogtattak. Mi férfiak piros gom­bot tűztünk a kabá­tunkra. Abban az időben a 8 órás mun­kaidőért és a válasz­tójogért folyt a harc. s így szólt a dalunk is, amelyet utcahosz- szát énekeltünk. „Tulipános banda piruljon az orcátok „Hazátlan bitanggal" van teli az ország­tok, Altaláncfs, titkos vá­lasztási jogot ad­jatok. Hazafiak leszünk. nem „hazátlan bi­tangok”. A tulipánosok az urak voltak, akiiknék a szemében mi mun­kások „hazátlan bi­tangok” voltunk, — folytatja Bencze bá­csi. A kis erdőben, ahol a fénykép is készült, egész nap szórakoz­tunk, róhányan sza­valtak, s émekefttük az akkori forradalmi dalainkat. A szek­szárdi nyomdászok és könyvkötők zeneikísé­rete mellett Juhás« István énekelte ezt a kis májusi dalt, amely még mindig a fülemben cseng. — „Öh nem lehet, hogy így maradjon, A tudatlanság egyre vész Kell, hogy egy szebb hajnal fakadjon A pénz fölött is győz az ész”. Mennyi emlék 1 Mennyi forró, lüktető májusi dal, s bár sok nehéz esztendő tettel azóta, Bencze bácsi, az öreg saslsseáaxii kőműves ina már nyugodtan éli öreg napjait feleségével. Örülnek annak, hogy az unokák szabad ha­zában ünneplők a m á jus elsejét, . s azt, hogy a régi csendőr- szúronyos világ soha nem jön többé visz- sza. &tyjj lityi emlék — Részvettem én nem is egyszer az elnyomás éveiben megrendezett május elsejé­ken — kezdte a szót Szauter Mihály, a Tolnai Textilgyár párttitkára. — És .melyik a legemléke­zetesebb? —• Nekem az 1913-as, mert akkor verést is kaptam. Már nem is kell bíztatni, meséli úgy, ahogy történt, akkor 1913-ban, amikor „A hatalom kiadta a parancsot, Ne legyen ünnep május else­jén, Zászló ne lengjen és ének ne zengjen, Csak robo­toljon csöndben a remény‘. Mégis jelvonultak lengő zászlóval és énekszóval Buda pesten az építőmunkások. — Gyerek voltam még, körülbelül 13 éves. Kereseti lehetőség reményében Pestre mentem az apámmal, együtt dolgoztunk. Én gyerek lé­temre dolgoztam 10—12 órát is. egy nap. — Az apám szervezett mun kás volt és sokszor hallottam munka közben beszélgetni társaival a. bérről, meg a hosszú munkaidőről, meg sok mindenről, ami miatt elége­detlenkedtek. Azon a május elseje előtti napon is meg­beszélték, kitervezték a mun­kások, hogyan rendezik meg a felvonulást, mit énekelnek, milyen jelszavakat hangoz­tatnak. Este mikor hazajött az apám úgy éjfél körül, csak annyit mondott: ..Fe­loldj le fiam, holnap nem megyünk dolgozni”. —Reggel, amikor piros vi­rággal a gomblyukában el­ment, én is utána indultam és amikor észrevett a felvo­nulók között, nem haragu­dott, nem küldött haza. — Előkészítettek mindent a felvonulók ellen, a lovas­rendőrök, géppuskások, szin­te megszállták Budapestet. De akármilyen szigorú volt a hatalom, mégis megünne­peltük május 1-ét. — Ezen, az 1913-as május elsején nemcsak gazdasági követeléseket hangoztattak a munkások, ennek már po­litikai jellege is volt — mondja Szauter elvtárs. — Erélyes tiltakozás volt a má­jusi tüntetés a Tisza—Lu­kács-féle pandururalom ellen is, — Jöttek is a lovasrend­őrök. A felvonulók közé vágtattak és akit ahol értek, kardlappal verték. — Ro­hadt ingyenélők, ronda cső­cselék... — kiabálták. En is kaptam néhány ütést, nem számított, hogy gyerek vol­tam még. Nem szégyenlem, sírtam, hiszen az ütés nyoma még néhány napig is meglátszott. Szauter elvtárs arca meg­rándul, elsimul a kemény vonás, amely az emlékezés hatására megjelent barnára cserzett arcán és megkér­dezi: — El tudja képzelni, hogy egy rendőr megüt egy gye­reket? Ugye nem? Ugyan­ilyen nehéz elképzelni azok­nak az általam elmondotta­kat, akik nem élték át, vagy aki nem élt át hasonlót. 1945. május 1. Május 1., a proletár nem­zetköziség nagy ünnepe méltó megünneplése igazi fényt csak a felszabadulás óta kapott ha­zánkban. Felszabadult dolgozó népünk a munkások vezetésé­vel 1045 óta mindig színpompás felvonulásokkal, új és új mun- kasikerekkeä, harcos béketün- tetéssel ünnepli meg ezt a nagy napot. A felszabadulás óta majd minden helyen ott látjuk a felvonulók színpom­pás áradatában a zászlókkal, virágokkal feldíszített 'kocsi­kon vonuló dolgozó paraszt­jainkat s az ifjúság iovasban- dééi urnáit. Az első szabad május Korán kezdődött a tavasz, mintha a ter­mészet is az emiber segítségére sietne. Va­lahol Berlin . környé­kén a fasiszta-Német- ocszág utolsó fészkeit rombolták a győzel­mes fegyverek. Ak­koriban már rendsze­resen eljutottak hoz­zánk is a budapesti lapok. Ha emlékeim között keresgélek, ma is úgy érzem, külö­nös varázsa volt an­nak a tavasznak, va­lami más, valami in- gerkedő új érzést nyi­tott a szív. Ami teg­nap volt, az olyan­nak tűnt, mintha igaz sem lett volna. És az a május? ... Úgy őriztem meg em­lékét, mintha tizenöt- évesnök születtem vol na. Sok emberrel! be­széltem azóta. Ná- lammiá! idősebbekkel, öregebbekkel és ők is úgy érzik még ma is, hogy születésnap volt az a május. Én az- idaig sosem láttam május elsejét ünnep­lő embereket. Apám meséiből ismertem — a régi májusok híres munkás és bányász tüntetéseit. Az első szabad má­jus elsején kora reg­gel — a zenés éb­resztő élőtt — fel­ébredtem. Az izgalom nem hagyott nyugton — nemcsak látom, hanem magam is ott menetelek majd az ünneplő tömeg . kö­zött. Apró piros zász­lókat csináltunk az is­kolában és jóval ki­lenc óra előtt már a gyülekező helyen az újároRi templom előtt várakoztunk... A város minden részéből ide tartott a nép. Kisebb-nagyóbib csopcrtok jöttek egy­más után ... És ami - kor a menet élén meglabbamt a kony- nyű tavaszi szél bon az 1919-es kommun sokat rejtegetett fa­kult színű vörös zász­laja — a zászló kö­rül énekelni kezdett néhány ember. A tö­meg szájról-szájra adta a felkapott dal­lamot: ...Fel, fel ti. rabijai a földnek ... Az ln ternac ioné lé végig hömpölygőit az utcán, a templomtól a város végéig, mert ott volt a menet vége ... Kitéptem a sóiból és előre sza­ladtam — oda, ahol a fakult vörös zászló lengett. Idős, baju­szos ember vitte aj zászlót. Közvetlenül I melléje álltam és ma- j gasra tartottam a sa- : ját kis zászlómat. Az- öreg rám nézett és csak annyit mondott: ■ — Jól van kis fiam ... így kell ezt csinál- ! ni-... Úgyis nektek 1 kell. majd tavdbto vümi ezt a zászlót ... Én huszdnötév-ig rej­tegettem ... Ti majd győzelemre viszátek .. ... És akkor, hogy mégse legyen zavar­talan az első szabad május, az újvárosi templom tornyában fecsegni, lármázni kezdtek a harangok. Az . éneket az ómban nem tudták megza­varni. Tovább harso­gott az szabadon, el- lanáSihatatlaiml: Ez a harc lesz a végső, csak összefogná hát, és nemzetközivé lesz, holnapra a világ .. így - vonultunk ré­gig a városon... Míg élek, feledhe­tetlen leszel első má­jus elseje. Szamos Rudolf Régi május elsejék DUNAFÖLDVÁR.ON a városháza előtt sok ezer földmíves ember jött össze. Beszéltek a néphez Nemecskó Ferenc és Sári Ferenc elvtársak. A rendőrség persze közbelépett és a szónokokat letartóztatta. Csak elvtársaink higgadtságának volt köszönhető, hogy nem ismétlődtek az emlékezetes dlinaföld- vári vérengzések­(Népszava, 1898. május 7. és 14.) TOLNA. A tolnai öntudatos munkásság igazán méltókép­pen ünnepelte meg május elsejét. Nagy menetet rendezett, melyben résztvett az összes szervezett munkás, köztük a nő- munkások is. A menet élén vörös ruhába öltözőit nők hosszú vörös szalagot vittek, míg mellettük az egyik munkás piros zászlós májusi fát vitt. Így járták be a várost, majd megálla­podtak a dumaparti sörcsarnokban, ahol a dalárda éneklése és zene. mellett késő estig együtt maradtak. (Népszava, 1907. május 3. és 4.) BON Y HAD. A munkások méltóan ünnepellek meg május elsejét. Délelőtt a városi vendéglőben nyilvános gyűlés volt... Délután, tüntető felvonulás volt, amelyen mintegy 600 ember veti részt. A tüntető menet bejárta a város főbb utcáit, han­gosán éltetve a választójogot és a munkásság követeléseit Abcugolták a klerikálisokat. Ezután a városon kívül fekvő Kálvária-hegyre vonultak s óit egy vendéglőben nagyszabású ünnepélyt rendeztek... Az ünnepély késó éjjelig tartott, ame­lyen Hidas, Bátaapáti, Kismányok és Börzsöny község is kép­viseltették magukat. (Népszava. 1908. május 3. és' 7.) .VAGYMANYOKON az egész környék: Kis-manya, Hidas, Nádas. Váralja. Gyüre és Isztmér bányamunkássága együtt ünnepelte először május elsejét. A bányászok helyi csoport­jában délután ... népgyűlés volt. (Népszava, 191S. május 4., 7. és 9.) Hő**vész, 1950. május I, Hőgyész már napokkal előbb készült az ünnepélyre. A készülődés nyomán ünnepi díszt öltött a község. A szín­pompás menet legszebb rész­lete a hőgyészi gépállomás felvonulása volt. . A trakto­rok feldíszítve dübörögtek végig Hőgyész utcáin. Hőgyész dolgozói■ határtalan lelkesedéssel tettek hitet a béke mellen s ígérték, hogy pártunk irányításával to­vábbra is kiveszik részüket a béke védelméből. (Dunán­túli Napló 1950 május . 1.) Paks | Szállj, te büszke ének ....“ Április 30. Vasárnap este van. Háromszáz f iatal vonul fel az utcákon ezer és ezer boldog dolgozó kíséri őket a Dunapártra, a Szovjet Hő­sök Emlékművéhez. Azután a téglagyár előtt hajóra száll­nak a fiatalok, hogy meg­kezdődjék a színpompás fel­vonulás a Dunán/ Másnap reggel .& órakor a párt járási bizottsága, városi szervezete, a M1NSZ, DEFOSZ, MSZT, MNDSZ, békegalambokat en­gedett ’ útra Tatára, ahonnan szintén galambok indultak Paksra és a felvonulás alatt érkeztek meg. (Dunántúli Napló 1950, május 1.) Fatíd J 1951. V. 1. A község dolgozó paraszt­jai úgy készültek a nagy napra, hogy 3 nappal előbb befejezték a tavasziak veté­sét. Követték a domböri-■ pusztai Szabadság Földje ter­melőcsoport példáját, amely már 22-én minden vetését befejezte; Zene, ..vidámság, énekszó harsog végig Fadd utéáin ezen a napon. Az ellenség rettegve lapul az ablakok mögött, félresöpörte a dolgo­zók hatalmas ereje. A sport­telepen az egybegyiílt dolgo­zók együtt'fogadják meg Rá­kosi elvtárs szavait: ..Lankadatlanul, hűen, erőn­ket nem kímélve küzdünk tovább a béke frontján, s mindenütt olt leszünk, ahol a béke. nagy ügyéért . küz­deni és áldozni kell.“ Délután tovább folyt az ünnepség: futballmeccs, kul­túrműsor és reggelig tartó tánccal • fejezte be a faddi dolgozó parasztság az ünnep­séget. Testvéri üdvözlet a kapitalista országok kékéért és szabadságért harcoló dolgozóinak*’

Next

/
Thumbnails
Contents