Tolnai Napló, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-24 / 96. szám

TOLNAI AI H D P* TÖ l H Á MEG Y El PÁRTBIZ ÖTT S Á G Á H AX LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 96. SZÄM ARA 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1955 ÁPRILIS 24 Á termelőszövetkezeti pafronázs-mozgalom tapasztalatai . a szekszárdi járásban A Központi Vezetőség már­ciusi határozata után. terme- lőszövetikezeteiiiník újból meg­győződtek arról, hogy a pórt segíti és támogatja a terme­lőszövetkezeti mozgalmat, mert csak az az út a helyes, ame­lyet a termelőszövetikeze bekben tömörült dolgozó parasztok vá­lasztottak. A Központi Vezetőség már­ciusi határozata óta megnőtt a termői őszövetkezeti tagok muinlkakedve, és megértettek, hogy az ő munkájukat figye­lik a dolgozó parasztok ezrei, tízezrei. A jövedelmük növeke­dését figyelik a középparasztck is, mert a magasabb jövede­lem diérése vonza őket is a termelőszövetkezetibe. A Központi Vezetőség hatá­rozatát megértve a járás és Szakszárd város üzemei, vál­lalatai a termelőszövetkezeteik segítségére siettek, hogy részt vegyenek a termelőszövetkeze­ti mozgalom további szélesíté­sében, a mezőgazdaság átszer­vezésében. Vállalták, hogy egy egy termelőszövetkezetet pat­ronálnak, hozzájárulnak a ter­méshozamuk növeléséhez, az üzemtervezéseik és ezen kérész tül a nagyobb jövedelem biz­tosításához, a dolgozó parasz­tok felvilágosításához, hogy nü vakedjen a termelőszövetkeze­tek száma, és tovább szaporod­jék a termelőszövelkezetd ta­gok száma is. A patronáló mozgalom mind össze egy hónapja lett ti já- szervezve, de máris komoly erdemányeket mutat. Több üzem és vállalat nemcsak a politikai munkában, hanem gazdaságilag is segíti a terme­lőszövetkezeteket. A Tolna me­gyei Tanács Bánya- és Építő­anyagipari Egyesülése, a fad. di Kossuth tsz-t patronálja. A termelőszövetkezet építkezésó­nál nehézségek voltak az építő anyag beszerzése terén, a vál­lalat segített megszerezni és a saját gépkocsijával ki is szál­lít tóttá. Hasonló munkát végez az Alsótengelioi Kísérleti gazda­ság, melynek központi üzem­egysége Tengeliic község terme­lőszövetkezeteit patronálja. A Petőfi tsz-nél már első láto­gatásnál eőmondták, hogy nincs a fiatal süldőkhöz apa­állat. A gazdaság saját tenyész téséből adott nékik, azonkívül ellátták banácscikkal a' takar­mánytermesztésre vonatkozóan is. A gazdaság alsóhidvógi üzemegysége a medinai terme­lőszövetkezetet patronálja, szaktanáccsal látják el a Béke termelőszövetkezetet az á’öat. tenyésztésben: önköltségi áron deszkát fűrészelnek nekik, és segítenek a vetőmag beszer­zésében. Jó munkát végeznek a MÉ­SZÖV dolgozói is. Tervet ké­szítenek a patronázs munká­ra vonatkozóan, segítik az al­sónyéki Petőfi termelőszövet­kezet könyvelését rendbehoz- ni, azonkívül vetőmaggal és szükség esetén szállító eszkö­zökkel is segítenek nekik. A termelőszövetkezetek pat- ronálésában nem marad el honvédségünk sem. A tolnai helyőrség a mözsii Úttörőit és a község többi termelő cso­portjait patronálja. Nemcsak gazdaságilag, — mint például gépkocsijuk és gépeik karban­tartásában — segítenek, ha­nem a politikai és kulturális téren is. Kuitúrgárdájukkái szórakoztatják a teumeCőszövet kezeteket és a község egyéni­leg dolgozó parasztjait, hogy ezzel is közelebb kerül[enek egymáshoz. Lehetne sorolni még számos üzem jó munkáját a patroné- lásban. Azonban van egy né­hány vállalat, amely egy eset­ben sem vette fel a kapcsola­tot azzal a termefjőszövetke- zettel, mélyet patrcirjálósna vál Lalit. Ilyen például a Magas­építő Vállalat, amely az alsó- nánai Világszabadság-ct, vagy a Járási Szövetkezeti Központ, amely a sióagárdi Bókét pat­ronálná. A patronáló mozgalom ed­digi jó tapasztalatainak van árnyoldala is. Mégipedig az, hogy a tsz-eíc megszilárdítását nem kötik Össze az új tagok beszervezésével. A patronálós pedig kell, hegy eredményezze, hogy minél több egyénileg dol­gozó panaszt válassza a szövet­kezés útjáít. A patronáló üzemek segítse­nek a termelőszövetkezetekben a munkaszervezetek kiépítésé­ben. Ahol ftincs megszervezve segítsenek megalakítani a bri­gádokat, munkacsapatokat és a terület személyenkénti felosz­tását; el kell érni azt, hogy mándan csoportban a tagok tudják; milyen munkát kell ne kik elvégezniök, nogy a tsz gazdasági tervében betervezett jövedelmet elérjék és túlszár­nyalják. Nagyon helyes, ha a patro­náló üzemek átadják tapaszta­lataikat a munka verseny meg­szervezésében. Helyes kezde­ményezése van ezen a téren a tengelici Petőfi termelőszövet­kezetnek, ahol olyan verseny- kihívás okos ütésén dolgoznak, amely agáoz évre szól. A járás tsz-elnökei vállal­ták, hogy a terméseredménye­ket komdly mértékben növelik. Kukoricából 35 mázsás átlag­termést vállaltak. A vállalás sikeres megvalósításához hoz­zá tudnak segíteni a patro­náló üzemek is. Jó, ha megis­merik a csoportok termelési célkitűzéseit és annak alapján megfelelő segítséget tudnak adni. H/arcciljanak a kulákok be­folyása ellen, akik arra töre­kednek, hogy a tsz tagjait bi­zonytalanságban tartsák. Hely­telen például az, hogy Decsen a tsz tulajdonában lévő ház­ban, ahol a tsz jószága, takar­mánya van, a hélyi tanács Ko­vács István kotláknak szobát biztosít annak ellenére, hogy az állandó lakása más város­ban van. Időközönként haza látogat és a termelőszövetke­zet tagjai között rémhíreket terjeszt. A termelőszövetkezeteink előtt a legközelebbi termelési feladat az időszerű növények elvetése. Május elsejét, a nem zetközi munkásmoagialom nagy ünnepét a mezőgazdaság dol­gozói úgy tudják méltón meg­ünnepelni, ha a soronlévő nö­vényeket időben elvetik és hozzákészülnek a növényápolás nagy munkájához. Ezekben a munkákban komoly segítséget várnak termelőszövetlkezeteimk a patronáló üzemek dolgozói­tól is. Tolnai Ferenc. Ünnepi est Szekszárdion V. I. Lenin születésének 85. évfordulóján Április 21-én Szekszárdon a járási kultúrház színházter­mét zsúfolásig megtöltötték a város dolgozói. — A munkás­osztály és a nemzetközi proletariátus nagy tanítójára emlé­kezett ezer és ezer szekszárdi... Pontosan 7 órakor a magyar és szovjet Himnusz hangjai val kezdődött az ünnepi est, majd Gera Imre, a Városi Párt­végrehajtóbizottság másodtitkára megnyitója után Nemes Dezső elvtárs, a Központi Vezetőség küldötte lépett az elő­adói emelvényre. Nemes elvtárs többek Xiözött a következő­ket mondotta: ... Midőn mi Lenint és al­kotását ünnepeljük, ezt merni azért tesszük, hogy pusztán hó dőljünk Lenin emlékének. Le­nint csak úgy ünnepelhetjük igazán, ha tanításait követjük, és csak akkor tudjuk tanítá­sait megfelelően követni, ha (mélyebben tanulmányozzuk és jobban hasznosítjuk munkánk­ban. Hagy ez mennyire szük­séges, azt egyebek mellett igen nyomatékosan aláhúzza itz a tény, hogy Nagy Imre elvtárs egy ideig jobboldali nézeteket 'képviselhetett és nézeteivel pártunk számos hű harcosát is megtévesztette. í e ii . ünnepség Gvönkön Szerte a megyéiben lelkes hangulatú gyűléseken ünne­pelték meg kommunisták és pártcmícívüaitik egyaránt a nagy Lenin 85. születésnapját. Gyötrik községiben a párt tag jain kívül s-clk pártoitrikévüli dolgozó is részt vett ebből az alika,lomból tartott ünnepi pártaapan. Az ünnepi beszédet Ivámcsük Lajos évtárs, a megyei párt- végrehajjtóbizottság ipari osz­tályának vezetője tartatta. Is­mertette a megjelentek előtt Lenin elvtárs életét, halhatat­lan munkásságát. Az ünnepé­lyességet még csak emelte a gimnázium két tanulójának szavalata Leniniről. Lenin volt laz, laki részle­tekbe menően (kidolgozta a pro 'letar iátus diktatúrájáról szóló marxi tanokat. Ma is rendkí­vül tanulságosak, amit erről (Lenin például 1919-ben a ma­gyar munkásoknak küldött üd­vözletében írt. „A proletárdiktatúra legfőbb 'lényege — írja Lenin i— a dolgozóik vezető osztályának, A Tatarozó Vállalatnál a felszabadulási verseny győz­tese a dombóvári építésvezető­ség lett. Most a győztesektől, a dombóvári építésvezetőségtől indult ki újabb kezdeménye­zés, a felszabadulási verseny eredményeinek tovább fokozá­séra. a második negyedévi terv túlteljesítésére, május el­seje i léltó megünneplésére. Az építésvezetőség verseny­re hívta ki a vállalat többi építésvezetőségét. Ugyanakkor a dombóvári építésvezető légen dolgozó Feiezt Jakab „Kiváló dolgozó" kőműves brigádja versenyre hívta ki a vállalat összes kő­műves brigádját. „Vállaljuk, hogy teljesít­ményünk minőségi munka mel lett sztahanovista szinten, lesz — mondja felhívásuk. 1. Selejtmentes munkát vég­élcsapatának. egyetlen vezető­jének. a proletariátusának szer­vezettsége és (fegyelmezettsé­ge. A proletárdiktatúra íréi ja, hogy a szocializmust megte­remtse, a társadalom osztályok l*a tagozódását megszüntesse, a társadalom valamennyi tagját dolgozóvá tegye, és az ember­nek ember által való minden­féle kizsákmányolását meg­fossza talajától”. Az osztályok megszüntetése — mondja Le­nin ugyanebben az üzenetében '— hosszú, nehéz, szívós osz- 'tályhaarcnak a műve, s »z osz- tályharc ... m, proletárdiktatú­ra megteremtése után nem tűnik el... hanem csak for­máit változtatja és sok tekin­tetben még elkeseredettebbé Válik”. Aki ezt az /»lapvető lenini zünk, munkahelyeinken rendet és tisztaságot tartunk, szerszá­mainkat gondosan kezeljük és karban tartjuk. 2. Pártunk Központi Veze­tőségének határozatát szem előtt tartva, a munkafegyelem ben példát mutatunk, igazo­latlan mulasztást kiküszöböl­jük, gazdaságos termelő mun­kát végzünk. Az összes törme­léket beépítjük, minden lene-' tőséget feltárunk a műszaki vezetők előtt az önköltség csökkentésére. 3. A munkavédelmi rend­szabályokat betartjuk, az óvó­intézkedéseket felülvizsgáljuk. 4. ’ Gyengébb szaktudású és fiatal dolgozótársainknak a szakmai Ismeretek elsajátításá­ban segítséget nyújtunk.” Továbbiakban az újításokra, a versenynyilvánosságra tettek vállalást a brigád tagjai. tanítást szemelő! téveszti, akt eltér ettől, az menthetetlenül opportunista útra jut és kárt okoz a szocializmus ügyének, ország és a nép ügyének. ... Bárhogy is ágáljanak, s bármilyen őrültség elvet köves­senek is el az imperialisták, a kommunizmus eszméinek újabb térhódításait, újabb győ «elmeit csak fékezni lehet, de feltartóztatni lehetetlen. A* emberiség a társadalom fejlő­désének olyan korszakába ér­kezett, amikor „minden út a kommunizmushoz vezet!” Éljen a leninlzrmis, amely­nek tanításait követve töm ürí­tette pártunk a magyar népet a földbirtokosok és kapitalis­ták uralmának felszámolására és vezeti tovább a szocializ­mus felépítésének útján a nép boldogságáért, hazánk további felemelkedéséért, a ragyogó szocialista jövőért. A megemlékezés uián rö­vid kultúrműsor következett— Megetn lékezés Bonyhádon Bensőséges ünnepség kere­tében emlékezteik meg Bany- hád községben is Lenin elvtárs 85. saületésnalpjáról!. A község ■kommunistái és pártonkivülfi doégoBói a járási kultúrotthon bán gyűlitek össze erre az al­kalomra. Az ünnepi beszédet Rév András elvtárs, a megyei pártvégrebaitóbizaltság máeod- titkáira tartotta meg Lenin élv társ életéről, halhatatlan mun­kásságáról. Szavalatok és ének kari- szám emelte még az ün­nepség fényét. Erősítette ez az ünnepség is Bomyihád község kamimiumisitiáát abban, hogy még éberebben őrködjenek pártunk tisztasága felett. „Selejtmentes munkát végzünk“ A dombóvári építésvezetőség dolgozóinak felajánlása A hegyek fölött hirtelen kerekedett a szeszélyes ápri­lisi hózápor és estére a Me­csekről egyre alább ereszke­dett a köd. A kis völgységí bányász falu főutcáján autó­lámpák fénye villant. Az autókról leszálló, munkából jövő bányászok elváltak egy mástól és útjukat a karbid­lámpák imbolygó fénye jelez te. A falu közepén néhányan megálltak egy gondolkodó pillanatra, majd egy kivilá­gított hosszú épületbe men­tek. A kultúrház — néhány évvel ezelőtt közös munká­val hozták rendbe ezt az épületet és azóta valósággal szokás lett a faluban esten- den ide térni. Magam is beléptem. Fe­hérre meszelt kis szobák. Be szélgető emberek. Ki pipával,' ki cigarettával szaporította a füstöt. Az egyik sarokban tizen-tizenöten ácsorogtak egy csoportban. A csoport közepén ott ült Ungár bácsi. Haja mint a frissen hullott hó, szava meg csendesen pe­reg a pipa mellől, mint óra­kerekén a múló idő. A kts falu legöregebb embere. Ta­nácsára hajlik a fiatal szív és ha kérdez? Jól esik az ilyen öregnek kicsit dicseked ni, mert mit ő már a mai. világ dolgo,iról? — Mert nem olyan ám a mi életünk, mint kendé apó — mondja egy fiatal tizen­hét év forma legényke. — ... Mit tudsz te az élet­ről... Meg a harcról — vet­te vissza türelmetlenül a szót az öreg — mer’ akkor lettél volna legény, amikor 18-ban Lenin azt mondta nekünk . . ■ — Mondja már Zoltán apó — csendesedtek a fiatalok is­— Maga tán beszélt vele? — En e? — húzza a szót az öreg. — En bizony, hogy igen. Sokan hallották már az öreg történetét, most a szoba tülfelén mégis abba maradt a sakkozás. Mindenki az öregre figyelt, mert nagy szó, ha az ilyen tapasztalt öreg­ember mesél. — Az úgy volt, hogy 1918. telén Ivanovó városában vár­tuk Denikinék támadását- Szerda... Igen szerdai na­pon történt. Paráncs érkezett Moszkvából. Engem hívtak, mert én voltam az ezred po­litikai biztosa. Képzelhetitek mennyire izgatott lettem. Vajon miért hívnak?.. . Elég az hozzá, hogy a Szakszerve­zetek Házába kellett menni. Mégis érkeztem Szerencsé- ■ seri, pontos időben. A terem, ahova bevezettek, hatalmas • épület volt, két oldalán osz­lopokkal — és olyan ablakok nyíltak, hogy ezt a házat ké­nyelmesen ki be rakhatnánk azokon ... Mielőtt a tevém­be léptem, darab kenyeret és egy bögre teát kaptunk. — Nagyon jól esett, mert bi­zony nehéz napok voltak azok. A fehérek, meg a né- nietek^^íiQl itt, hol ott ha­/o _ * tiA raptak a nagy ország testé­be. A teázás után egymás­után jöttek a katonák. A ha­talmas terem egy-kettőre megtelt katonákkal. Mind magamfajta szegény emberek voltak. Várakoztunk, beszél­gettünk, ismerkedtünk egy­mással. Gyorsan teltek a per­cek ... Észre sem vettem jó­formán, mikor vagy honnan lépett elém az emelvényre egy katonaruhás elvtárs. Va­laki halkan suttogta nevét — Sztálin. A zúgó méhkas elcsendese­dett ... — Elvtársak — kezdte Sztálin — Vlagyimir Iljics kér tőletek szót... Ezer torok süvített, mint a viharos hegyi szél — Lenin, halljuk Lenint... Egy Kozlov nevű elvtárs állt mellettem. A mi ezre- diink parancsnoka. Nála hig­gadtabb katonát nem láttam a harcmezőn... és képzeljé­tek, akkor Kozlov izgatottan gombolgatta ki-be bőrbeke­csét ... Ám váratlanul nyílt az emelvény melletti ajtó. Még a lélegzet is belénk szo­rult ... Hát mit gondoltok ki volt? ö volt... Igen Ö volt Lenin. Egy pillanatig ránk nézett, mintha egy pillantás­ra megnézne minden arcot — úgy éreztük, — azután el­mosolyodott és fürge léptek­kel az emelvényre sietett. Senki sem mozdult, csak a kandalában égő fa pattogá­sát és szívem dobogását hal­lottam, de egy másodpercig, mert hallottatok már vihar­ban zúgó erdőt? Egyszerre szívtuk tüdőnkbe a levegőt és egyszerre szakadt belő­lünk a kiáltás: — Lenin..* Lenin ... Hurrrrááü! ... Es Lenin beszélt. Ügy éreztem csak rám néz, csak nekem szól... Hogy meddig tartott? Hát óra ketyegéssel mérnéd az időt ha Lenin áll­na előtted? ... Beszélt egy­szerűen, mintha szíve-mből húzna minden szót, mintha csak elmúlt életem minden keserűségét ismerné ... Bizony ilyen ember volt a mi vezérünk... Es amikor a beszédnek vége lett, a fül­tépő tapsorkánban egyre közelebb kerültem Hozzá. Toltak előre a mögöttem lé­vők és lám ezredtársam, Koz lov is akadozik a szóval, za­vartan kéri — engedje Vla­gyimir Iljics, hogy megszorít hassam a kezét és ezt a kéz­szorítást átadhassam, ezredem minden harcosának ... Es ak kor Lenin áthajolt az emel­vényen, mosolyogva biztatva nyújtotta kezét Kozlovnak is* nekem is. Hát így esett az én talál­kozásom Leninnel. Ungár bácsi elhallgatott* hallgattak a többiek is ... A gondolatok messze jártak.; > A régmúlt nehéz harcok me­zején és a holnap feladatain. SZAMOS R, Tja! álketcái

Next

/
Thumbnails
Contents