Tolnai Napló, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-03 / 79. szám
NAPLÓ 1955 ÁPRILIS S 2á EGY ÉVTIZEDE... ... érkezett el a várva-várt nagy nap. Hálatelt szívvel, soha el nem múló szeretettel emlékezünk yissza a 10 év előtti napokra, amikor először pillantottuk meg a nagyszerű szovjet hadsereg győzelmes, hős katonáit. Nem felejtettük el, nem is fogjuk elfelejteni soha ezeket a napokat, amikor a boldogság tói könnyben úszó szemekkel felszabadult életünk első próbálkozásai közben is mindig ott álltak mellettünk a szabadságunkat meghozó szovjet hősök, s rajtuk keresztül hathatósan éreztük az egész szovjet nép és annak hatalmas pártja állandó támogatását. Mindezek tették lehetővé azt, hogy országunkban és így megyénkben is, pártunk vezetésével megindulhasson az újjáépítés, a háborús romok helyén megkezdhessük felszabadult életünknek anyagi alapjait is megteremteni, Hálatelt szívvel köszönti megyénk dolgozó Népe is az első szovjet hősöket. Nyugodt, magabiztos tekintetük, hősi harcuk erőt öntött a mi dolgozóinkba is. Azóta is az ő nagyszerű hősi példájuk áll előttünk. Dolgozó népünk már az első napokban szívébe zárta őket, s ez a szeretet a mai napig még csak erősödött, s egyre tovább mélyül. Nagy ünnepeinken ha nem is lehetnek közöttünk, mint akkor, ma is szeretettel, megbecsüléssel emlékezünk meg róluk. Soha nem feledjük ezeket a napokat. A felszabadulás tette lehetővé, hogy a munkásosztály, pártunk vezetésével a mi megyénk területén is a íöldnélküli és kisparasztok tízezreit juttatta jogos örökségüknöz, a földhöz. A föld azé lett, aki megműveli. De nemcsak a földet, a gyárat vette birtokába pártunk vezetésével dolgozó népünk, hanem a fentihez hasonló kastélyok tömegét is. A képen látható lengyel! mezőgazdasági iskola is. a volt földbirtokosok rezidenciái már nem egy-két kiváltságos személy kényelmét, hanem a dolgozó népet szolgálják Itt iskola másho1 napköziotthon, a harmadik helyen bölcsőde, kultúrotthon formájában valóban a dolgozó népé lett. Az első szabad április 4-ét is méltóan, a tömegek felvonulásával ünnepelte meg dolgozó népünk. A hála és szeretet e megnyilatkozásai azóta is évről-évre jellegzetes képeivé váltak városaink, falvaink életének. Pártunk javaslatára a föld megműveléséhez harmarosan ha+hatos segítség érkezett falvainkba a munkásosztály részéről. Gépállomások százai alakultak, s a traktorok és egyéb mezőgazdasági gépek ezrei segítik a dolgozó parasztságunkat a föld megművelésében, nagyobb terméseredmények elérésében. A gépállomások megalakulása azonban nemcsak termelési segítséget jelent munkásosztályunk részéről a dolgozó parasztságnak. Politikai és kulturális területen is fellendülést jelent a falu számára munkájuk. A párt volt az éltető eleme, szervezője az újjáépítés hatalmas, szinte emberfeletti munkájának. Mozgósította, szervezte a kommunisták ezreit, hogy példamutatásukkal, felvilágosító szavukkal tömörítsék maguk köré ebben a munkában országunk, megyénk valamennyi becsületes dolgozóját. Ma büszkén állapíthatjuk meg, hogy e munka nem volt hiábavaló. A reakciósok, a nép esküdt ellenségei hiába igyekeztek a súlyos károk láttán csüggedést terjeszteni. Pártunk vezetésével, a munkásosztály hathatós segítségével, dolgozó parasztságunk hozzájárulásával megnyertük az újjáépítés nagy csatáját. Dolgozó népünk politikai, gazdasági, kulturális felemelkedésének számos tanú jelét láthatjuk országszerte. A felszabadító hős szovjet népre, pártunkra, munkásosztályunkra em lékezünk akkor is, amikor az egyre szaporodó csinos, egészséges, modern lakások egész sorát szemléljük. De nemcsak az újjáépítés csatáját, nyertük meg, hanem egyre-másra valósultak meg nagyszerűbbnél-nagyszerűbb létesítményeink ezrei is. Uj üzemek, gyárak épültek, a régieket korszerűsítettük. Szebb, boldogabb, emberibb lett dolgozó népünk élete. A felszabadulás óta 107 kultúrotthon létesült megyénkben A felszabadulás előtt mindössze néhány olvasókör működött megyénk falvaiban, szegényebb ember azonban ide sem tehette be a lábát, mert ilyen helyeken a kulákok, a falu basaparasztjai voltak a gazdák. Ilyen körülmények között a megyében kulturális élet jóformán nem is volt, s a Sárköznek, a Kapcsvölgyé- nek, vagy Sióagárdnak gazdag népművészete pusztult, veszett. A felszabadulás megyénkben is élénk kulturális életet teremtett s jelenleg 107 kultúrotthon működik a megyénkben. A kultúrotthonok nemcsak szórakozási lehetőséget adnak a falvaknak, hanem igazi otthont, fejlődési lehetőséget teremtettek a korábban leg többször elkallódó népművészeknek. Megyénk 107 kultúr- otthonában jelenleg több, mint négyszáz kulturcsoport működik, melyek mintegy tizenkétezer népi táncost, énekest, szín játszót foglalkoztatnak. Az együttesek között van az országos hírre jutott sárpilisi és hátai népi együttes is, melyeknek művészeiét filmen, rádión keresztül a külföld is megcsodálhatta. A megye kultúrotthonai között kettő, az őcsényi és a len- gyeli tájkultúrotthon lett az el- ! múlt évben. Őcsényben a Sárköz, Lengyelben pedig a fel- szabaduláskor idetelepült székelyek kulturális kineseit gyűjtötték össze. Mindkét helyen a dolgozó parasztság néprajzi múzeumnak beillő kultúrott- hont létesített. A kultúrotthonok építését nagyban elősegítette az állandó állami támogatás: s eddig több, mint négymillió forintot fordítottak erre a célra. Ugyanakkor a falvak dolgozói is segítették községünk kultúrotl- honának megvalósulását, s mintegy ötmillió forint értékű társadalmi munkával segítették a 107 kultúrotthon felépülését. A fejlődés nem áll meg most, a felszabadulás tizedik évfordulóján sem. Gyönkön és Dombóvárott most épül a nagy befogadóképességű járási kultúrliáz, de még ebben az év ben rendbehozzák azt a régi ozorai épületet is, amelyben Petőfi több mint száz évvel ezelőtt megkezdte vándorszínészi pályáját. Bonyhádbörzsöny- ben pedig a DISZ kezdeményezésére rövidesen megkezdik annak a régi gazdatiszti háznak tatarozását, amelyben Vörösmarty lakott éveken át és ahol a Zalán futása legnagyobb részét írta. Itt még a tavasz folyamán kis Vörösmarty-mú- zeumot is berendeznek. Tíz esztendővel ezelőtt egész dolgozó né pünk leste, várta a Szovjet Hadsereg hivatalos jelentését arról, hogy hazánkat felszabadította a hitleri elnyomás alól. Szekszárd városban is lépten-nyomon lehetett látni a hős Vörös Katonák egy-egy csoportját, amint összedugják fejüket s lelkesen. tárgyalták a háború eseményeit. Arcukon ott ragyogott, hogy a katonai helyzet számunkra kedvező. így érkezett el a hőn óhajtott, várva- várt nap: április 4. * A koradélutáni órákban a Baja felől érkező tehervonatról egy csontig lesoványodott, összetört öregember remegő lábbal lépett le a szekszárdi állomáson. A német fasiszták hurcolták el, s e fogságból érkezett. Még nem tud semmit az itthoni helyzet ről, csak sejtések kavarognak benne. De minden kétséget felold benne az első találkozás egy szovjet katonával. Az váratlanul, szinte a nyaká ba ugrik, össze-vissza csókolgatja, s tört magyarsággal ismétel geti: „Papka, papka, érted papka?! Magyarországon vojna kaput!” Az első biztos hír ez hosszú idő óta szá mára. Amikor a lengyelországi fogságból elindult, a rádióból, az újságokból úgy értesült még, hogy a fasiszta hadsereg a Dunántúlon tartja magát. Székesfehérvár, Nagykanizsa többször is gazdát cse rélt. — Most meg ilyen hamar kiűzték hazánkból a hitleri brigantikat s az országot nekik martalékul odadobó nyilas gazembereket — ezen gondolkodik, míg hazafelé megy. Szeretne rohanni, de legalább sietni, ha remegő lábai birnák. Könny szökik szemébe, amint végignéz az állomáshoz ve zető út fasorán. Újra itthon, annyi szenvedés után. Az öröm, a hála könnyei ezek, hisz itt született, élt, dolgozott ebben a városban, itt akar továbbra is élni. Gondolatai úgy csu ponganak, mint hosszú rabság után kiszabaduló madarak. Az előbb még a beké ről, a hazatérés örömeiről áradozott magában. — Megpihenhetek végre — vonta le mintegy végső következtetést' azután. Az igaz, hogy béke van — vitatkozik ma gával még később — de pihenni most nem lehet, nem szabad. — A harc csak most kezdődik s Ilyenkor egy kommunista nem pihenhet — ez jár eszében.— Meg kell erősíteni a pártot, a kommunisták pártját, hogy .vezetésével fel tudjuk venni a küzdelmet eredményesen mindenféle ellenséges elem ellen. Siet, már ameny- nyire ereje engedi. Határozott cél vezeti. Emberekkel találkozik, köztük néhány ismerőssel is, de csak épp hogy megáll velük egy-két szóra, máris siet tovább. Kö telessége van, s ez nem háugrja nyugodni. — Erősíteni keli a pártot — csak ez lebeg szeme előtt s ,azt keresi merre van a párthelyiség. Útbaigazítják, s hamarosan ott áll a Széchenyi utca sarkán, a volt úri kaszinó épülete előtt. Itt. van a kommunista párt helyisége. Megáll, kissé kifújja magát, s örömtől sugárzó arccal megy be a kapun, “fel a lép csőkön az emeletre, a párthoz. — Benyitva, köröskörül csupa ismerős arcot lát. Kérdések sokaságával, szeretettel, örömmel veszik körül az elvtársak. Nem akarnak hinni a szemüknek; egy a sok régi harcos közül,. aki megérte á felszabadulást, akiről pedig azt hitták, örök re elveszett. Megpihenve, a sok régi ismerős látásától felüdülve belépési nyilatkozatot kér s kitölti. Nagy-nagy megnyugvást érez, his/, ez volt a célja: újra a párt tagja lenni. Az ív aljára odaírja: Szekszárd, 1945. április 4. * SZÉK S Z ÁR Sí, 1945. P lí I I S 4
