Tolnai Napló, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-10 / 84. szám

1055 ÁPRILIS 10 NAPEö 3 Az Országos Béketanács közleménye az aláírás­gyűjtésről Hazánkban a Béke Világta- nács Irodája bécsi felhívásá­nak nyomán országszerte to­vább folyik az atomháború és Nyugat-Németország felfegy­verzése ellen tiltakozó aláírás­gyűjtés. Az aláírások száma elérte a 6,163.700-at. A békebizottságok az aláírás gyűjtést körültekintő felvilágo­sító munkával kötik egybe. E munkában nagy segítséget kapnak a tanácsoktól, a Haza­fias Népfront-bizottságok tag­jaitól és a tömegszervezetek aktíváitól. Az aláírásgyűjtők lelkes, jó munkájának eredményeképpen a tiltakozó aláírások gyűjtése több megyében befejezéshez közeledik. Borsod megyében például három járás és Miskolc város kivételével mindenütt befejeződött az aláírásgyűjtés. Zala megyében két község ki­vételével mindenütt beérkez­tek az aláírások a megyei bé­kebizottsághoz. Ugyancsak rö­videsen befejezik az aláírás­gyűjtést Tolna és Győr-Sopron megyében is.. Veszprém megye devecseri járásában április 4-ig több mint harmincezer aláírást gyűjtöttek, ez azt jelnti, hogy a járás felnőtt lakossága kivé­tel nélkül aláírta a békeíveket. Az Országos Béketanács arra kéri a békebizotts ágokát, hogy fokozzák tovább felvilágosító munkájukat. Jussanak el min­den házba az atomháború és a nyugatnémet felfegyverzés el­leni tiltakozás békeíveivel, a felvilágosító szóval. Érjék el, hogy hamarosan befejeződhes­sék az aláírásgyűjtés és ha­zánk minden békeszerető fel­nőtt lakosa aláírja a bécsi fel­hívást. Az Edenhez intézett első interpelláció a négyhatalmi tárgyalások kérdését veti fél London (TASZSZ): A Reuter hírügynökség jelentése sze­rint az első kérdés, amelyet Edonnák, az új miniszterel- mökmelk az angol alsóházbam feltettek, Norman Doflds mun­káspárti képviselő interpellá­ciója volt arra vonatkozólag hogy tegyen Eden nyilatkoza­tot az angol kormány állás­pontjáról „a nemzetközi fe­szültség 'enyhítése érdekéiben a legmagasabb síkon megtar­tandó tárgyalásokról.“ Edéin április 19-én ad vá­laszt Dcddsnaik: az alsóház ugyanis a húsvéti szünet után ekkor ül össze először. Sloan, az Angol-Szovjet Ba­ráti Társaság főtitkára a tár­saság nevében táviratot inté­zett ez új miniszterelnökhöz. A távirat emlékezteti Edent, hogy „ő maga írta alá az 1935. évi moszkvai deklarációt“, va­lamint az 1942. évi angol— szovjet háború utáni együtt­működési és kölcsönös segély­nyújtási szerződést. ..Nyomaté­kosan felszólítjuk önt —mond­ja a távirat —, hogy haladék­talanul ismételje meg a szov­jet kormánynak a legmagasabb síkon megtartandó tárgyalá­sokról Churchill által kezdet­ben előterjesztett, de később Molotov tavaly nyáron történt beleegyezése után visszavont javaslatot.“ Felvilágosító iroda nyílt a külföldön élő magyar állampolgárok amnesztia ügyeivel kapcsolatban A külföldön élő magyar ál­lampolgárokra vonatkozó am­nesztiarendelettel kapcsolat­ban, amit a Magyar Népköz- társaság elnöki tanácsa ha­zánk felszabadulásának tize­dik' évfordulója alkalmából bocsátott ki, a Magyarok Vi­lágszövetsége felvilágosító iro­dát állított fel. Pham Van Dong az indiai kormány meg­hívására Delhibe érkezett A felvilágosító iroda az am­nesztia alá eső külföldön élő magyar állampolgárok hazaté­résével kapcsolatos kérdések­ben ad felvilágosítást Magyar- országon élő hozzátartozóik­nak. A Magyarok Világszövetsé­ge felvilágosító irodája (Buda­pest, V., Alkotmány utca 4 sz. II. em.) szombat és vasárnap kivételével tíz órától tizenhat óráig fogad. Kuo Mo-zso beszéde ez ázsiai országok értekezletének április 7-i ülésén Delhi (TASZSZ): Kuo Mo- zso, a Kínai Népköztársaság Tudományos Akadémiájának elnöke az ázsiai országok érte­kezletének április 7-i teljes ülé sén beszédet mondott. Kuo Mo-zso a nemzetközi feszültséget előidéző tajvani kérdésről szólva rámutatott, hogy ezt a feszültséget az Egye sült Államoknak, a Kínai Nép- köztársaság belső ügyeibe tör­ténő beavatkozása okozza. Mi — folytatta Kuo Mo-zso — nem utasítjuk el a tajvani kérdés békés megoldásának megvitatását... de ennek előfeltétele az amerikai fegy­veres erők kivonása erről a szigetről. Véleményünk sze­rint a békés egymás mellett élés öt elve alapján nemcsak a tajvani probléma, hanem minden más nemzetközi kérdés megoldható. Kuo Mo-zso azt a szilárd meggyőződését fejezte ki, hogy Ázsia népei ismét hozzájárul­nak az egyetemes béke védel­méhez és az emberiség jólété­nek növeléséhez. Ausztria népe felszabadításának Bécs (TASZSZ): Több osz­trák város lakossága ünnepé­lyes keretek között emlékezett meg a szovjet hadsereg által történt felszabadításának 10. évfordulójáról. Eisenstadtban a szovjet hadsereg által felsza­badított első osztrák városban, tartott gyűlésen a burgenlan­di tartományi kormány és a városi hatóságok képviselői is Kulturális hírek Hanoiiban, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság fővá­rosában hazánk felszabadulá­sának tizedik évfordulója al­kalmából magyar filmhetet rendeztek. * E. G. Kazakevics, az 1964. évi magyar-szovjet barátság hónapján hazánkban jártSztá- lin-díjas író ..Magyar találko­zások” című útinaplója megje­lent a Szovjetunióban. * A fővárosban és vidéken működő Vasas Képzőművé­széti Körök tagjainak munkái ból március 15-én országos ki­állítás nyílt a pesterzsébeti Vasas Kultúrotthonban. A kiállítás záróünnepségét április 9-én délután tartották, Ez alkalomból az ország terü­letén legjobban dolgozó va­sas képzőművész-köri tagok és körzetvezetők találkozóra jöt­tek össze. Összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. sza­kaszának második bekezdése alapján az országgyűlést 1955. április 18-án délelőtt tíz órá­ra összehívja. megemlékezik 10. évfordulójáról resztvettek. Bisenstadt lako­sai megkoszorúzták a felszaba­dításáért vívott csatában el­esett szovjet katonák emlék­művét. Az Osztrák-Szovjet Társa­ság szervezésében Bécs dolgo­zói nagygyűlést tartottak a Malinovszki'j-hídnál emelt szovjet emlékműnél. Florisdorfban (Bécs) gyűlé­sein emlékeztek meg ez osztrák ellenállási mozgalom harcosai­ról. N E mZETRÖZI ESEMENYEkBQL „Kis eső nagy port ver el44 Az úgynevezett „Ford alap” nemrég különleges szervezetet hozott létre, hogy „a kommu­nizmus és a polgári szabadság jogök kérdéseit" tanulmányoz­za az Egyesült Államokban. 15 millió dollárt áldoztak, hogy megállapíthassák, hogyan fo­gadják az amerikaiak a kom­munistaellenes propagandát, s milyen módon lehetne azt hatásosabbá tenni. A Harvard egyetem szocio­lógia professzora. Staufer, a Look című folyóiratban köz­zétette e szervezet közvéle- ménykutatásándk eredmé­nyeit. „Kétségkívül ostobaság fel­tételezni az átlagos amerikai­ról, — írja Staufer, — hogy retteg a „vörösöktől”, vagy attól reszket, hogy ágya alatt kommunista bujkál.” A professzor kifejti, hogy jóllehet a közvéleménykutatás azidőtájt folyt le, amikor Mc­Carthy különösen élénk te­vékenységet fejtett ki arra a kérdésre, „mi aggasztja leg­jobban”, a megkérdezettek ke­vesebb, mint egy százaléka fe­lelte azt: a kommunizmus ve­szélye. A külpolitikai kérdéseket illetően Staufer a következő­ket állapította meg: „Többségükben még azok is szeretnék elkerülni a hábo­rút, akik a háború elkerülé­sének lehetőségét szkeptiku­san látják.” Körülbelül 5000, különböző társadalmi réteghez tartozó amerikainak tették fel a kö­vetkező 'kérdést: „Az Oroszországgal váló kapcsolatok alábbi három mód ja közül véleménye Szerint je­lenleg melyik volna a legjobb Amerikára nézve: az-e, ha megtárgyalnánk a problémá­kat Oroszországgal, az-e, ha nem volna semmi közünk Oroszországhoz, vagy az, ha háborút viselnénk Oroszország ellen.” Staufer látható sajnálkozá­sára a megkérdezettek több­sége az első megoldás mellett foglalt állást. A leendő Wehrmacht tisztje — Milyen lesz a Wehrmacht tisztje? Ezt a kérdést vetette fel a bonni propa­ganda a lapok hasáb­jain. E kérdés úgy­nevezett széleskörű megvitatásának igazi célja az, hogy meg­győzzék a közvéle­ményt az új Wehr­macht „demokrati­kus” voltáról. Blank, a tényleges hadügy­miniszter, Baudissín gróf és Blank más munkatársai el akar­ják hitetni minden­kivel, hogy Nyugat- Németország új fegy­veres erői nem hason Irtatlak majd a hitle­rista hadseregre. A többi militarista azon bán feleslegesnek tart ja ezt a demagógiát. Korlátolt katonákhoz illő merevséggel fej­tik ki erre vonatkozó elképzeléseiket Nyil­vánvalóan eszükbe sem jut, hogy köz­ben megcáfolják a leendő Wehrmacht hivatalosan hirdetett „demokratizmusát". A Deutsche Solda­ten Zeitung február­ban közel két tucat nyilatkozatot közölt erről a kérdésről. — Volt (és leendő) pa- . rancsnokok, őrvezetők és tábornagyok nyi­latkoztak. KesselrLng nyilatkozatát a lap tiszteletteljesen nagy­betűkkel szedte. A tá­bornagy megenged­hetetlennek tartja még a vitát is arról, milyen legyen a le­endő nyugatnémet tiszt. Semmi szán alatt sem lehet „egyenruhás polgár", miről Bonnban fe­csegnek a porhintés kedvéért. A hadsereg fegyelme a hitlerista fegyelmi és büntető­szabályzaton kell, hogy nyugodjon Kes­selring dicsekszik, hogy „fő szerepet" játszott ennek a sza­bályzatnak a megszer kesztésében. „Erre a szabályzat­ra most nagyobb szükség van, mint valaha Is volt” — kardoskodik a náci hóhér. A Deutsche Solda­ten Zeitung hasáb­jain megjelent többi nyilatkozat Kesselrin géhez igazodik. Az alapvető álláspont: az új Wehrmacht tisztjének olyannak kell lennie, amilye­nek a hitlerista Wehr macht, tisztijei voltak. — Adják vissza ne­künk nagyratartott régi tisztjeinket — ír­ja például egy Hoff­man nevű törzsőrmes tér. A „vita” résztve­vői közül egy volt SS Untersturmführer, Lothar Greil követe, li, hogy hagyják ab­ba a fasiszta szolda- teszka és az SS bírá­latát, s „lelkileg fegy verezzék fel az ifjú­ságot“. A régi SS legényeket ekép rek­lámozza: „Semmiféle újtipu- su tisztre nincs szük­ség, csak elsőrangú tisztekre. Ilyenek vannak." A militaristák több előjogot, pénzt, meg­becsülést követelnek, s ezenfelül... kárpót­lást az elszenvedett „sértésekért." Az új Wehrmacht leendő „demokrati­kus” parancsnokának arculata világosan előttünk áll. A régi hódító, rabló hitleris­ta martalóccal állunk szemben, aki még sa­ját katonáinak is hó­héra. Olyan, amilyen,, nek Európa népei megismerték a máso­dik világháborúban. NEMZETKÖZI SZEMLE Uj, Delhi (Uj Kína): Pham Van Dong, a Vietnami De mokratikus Köztársaság m niszterelnökhelyettese és kül­ügyminisztere kíséretével pén. teken Delhibe érkezett. Pharo Van Dong, az indiai kormány meghívására látogatást tesz Indiában. Májusban indiai parlamenti küldött­ség utazik a Szovjetunióba Moszkv,, (TASZSZ): — A Szovjetunió Legfelső Tanácsa és az indiai parlament közöt: üzenetváltás történt indiai parlamenti küldöttség szovjet unióbeli látogatására vonatko­zóan. Az indiai parlament két há­zának tagjaiból álló küldött­ség előreláthatólag május ha­vában látogat maja el a Szov­jetunióba. A. Pirogov, a moszkvai Nagy Színház szólóénekese belgrádi vendégszereplésre utazott Moszkva (TASZSZ): Moszk­vából Belgrádba utazott Alek- szandr Pirogov, a moszkvai Nagy Színház szólóénekese. A kiváló szovjet művész Belgrád- ban a „Borisz Godunov“ és az „Igor herceg* című operában lép fel. Nagykanizsán rendezik a 15. nyereinénybetét- könyv-sorsolást Április 16-án Nagykanizsán kerül sor a nyereménybetét­könyveik 15. sorsolására. Min­den ezer betétkönyv közül 14 részesül nyereményben. Egy az átlagbetét kétszáz százalé­kát, kettő az átlagbetét száz- százalékát, 11 pedig az átlag- betét ötven százalékát nyeri, Az elmúlt napók sokrétű nemzetköz: eseményei közül különösen az angol minisz­Noha az angol miniszterel­nökcserével kapcsolatban a „szenzációt“ sokkal inkább Churchill visszavonulása, mint Eden miniszterelnöksége okoz­ta, számunkra mégis az most a legfontosabb kérdés: mit je­lent az angol miniszterelnök személyének változása, mit várhat a világ Sir Anthony Edentől, az angol kormány új fejétől? Hogy erre a kérdésre meg­felelhessünk, vessünk egy futó pillantást az új angol minisz­terelnök eddigi pályájára. Az 58 éves Eden az angol úri osz­tály jellegzetes képviselője. Bárói ranggal, birtokkal és te­kintélyes vagyonnal rendelke­ző apja Etonban, és Oxíord- ban, vagyis az angol uralkodó körök zárt, „kiválasztottságot" hirdető és ápoló iskoláiban ta­níttatta. Anthony Eden kétszer nősült és családi kapcsolatai Edenről valóban el lehet te­hát mondani, hogy történelmi időkben állott az angol kor­mánypolitika egyik legfonto­sabb helyén. Működése ezek­ben a sorsdöntő években jel­legzetesen konzervatív politi­kusnak mutatja. Belpolitiká­ban feltétlen hívé az angol nagytőkések és a földbirtokos osztály uralmának, külpoliti­kában az angol birodalmi és gyarmati érdekek hűséges ki­szolgálója, és egyben az ame­rikai politikával folytatott leg­terelnökváltozás és Japán kér­dése foglalt el vezető helyet a világsajtóban. csak még szarosabbra fűzték kötelékeit a felsőbb tízezerhez. Első feleségénél? apja bankár, s a Yorkshire Post című napi­lap fő irányítója. Második fe­lesége Churchill unokahuga. Eden 1923 óta konzervatív képviselő, 1931-ben külügyi ál­lamtitkár, 1935-ben az angol kormány képviselője a Nép- szövetségben, 1935-től 1938-ig külügyminiszter, 1938-ban a müncheni válság idején szem­bekerült az akkori miniszter- elnök, Chamberlain politikájá­val és lemond. A Churchill- kormányban újra szerepre jut és ennek a kormánynak kül­ügyminisztere 1940-től 1945-ig. A munkáspárt 1951-es válasz­tási veresége után ismét ő tölti be Churchill új kormányában a külügyminiszteri tisztséget, egészen pár nappal ezelőtt tör­tént miniszterelnöki kineve­zéséig. szorosabb együttműködés kö­vetője. Akár az atlanti poli­tikához való ragaszkodására, akár a német kérdésben kö­vetett hidegháborús irányvo­nalára, vagy a hidrogénfegy­verek alkalmazásáról hirdetett nézeteire gondolunk, a wa­shingtoni vonal elfogadása lé­nyeges része politikai magatar­tásának. Ugyanakkor, mint a genfi értekezlet példája is mutatja, az angol birodalmi érdekek nyomása esetenként arra kész­teti Edent, hogy bizonyos kér­désekben az angol imperializ­mus sajátos követeléseinek szószólója legyen. Áz a körül­mény, hogy az angol hivatalos politika napjainkban is igyek szik némileg elhatárolni magát Washington távolkeleti politiká jától, a fentiekben leli ma­gyarázatát. Mindezt egybevéve, Eden miniszterelnöksége nem hoz lényeges változást az angol kormány politikájában. Lehet, hogy Eden kevésbé színes egyénisége és ugyanakkor a Az egész világsajtót bejárta annak a híre, hogy Sigemicu japán külügyminiszter Wa­shingtonba készül Dulleshez. A japán külügyminisztert már csak két nap választotta ti az utazástól, a repülőgép már elő volt készítve, mikor váratla­nul, s a hagyományos diplomá­ciai formákat felrúgva meg­érkezett Dulles üzenete: „saj­nálja, de nem tudja fogadni Sigemicut." A fent leírt epizóddal "ár­huzamos an jsgyzékváltások folytak le a Szovjetunió <is Japán között a két ország kö­zötti normális diplomáciai kap csőlátók új raf el vételének kér­déséről. Mint a TASZSZ iroda legutóbbi közléséből kidenil, ezek a tárgyalások már bizo­nyos előrehaladást értek el, noha pillanatnyilag a japán kormány hibájából némileg lelassultak. Két különböző .jaj akcióról van itt szó, nem ne­héz megtalálni azonbm azt. ami közös a két eltérő szál­ban. Ez a közös talaj Japán gazdasági és po~..^ai '-alyza- te. A téliéin gvnn• 'íze­ken evező liberálispárü Joszi- da-kormány bukása és az azt követő választások egy bíró­diplomácia! szőrszálhasogatás- ban való nem mindennapi jártassága némi módszerbeli eltéréssel jár majd az angol külpolitikában. A nagy kér­désekben azonban minden bi­zonnyal elődjének politikáját folytatja. E tekintetben az amerikai nagytőke vezető lap­jai sem táplálnak semmiféle kétséget. Mint a New York Héráid Tribüné írja „Nagy- Britannia és az Egyesült Aila- mok barátsága nála biztos kéz­ben van." sági ítélet erejével mutatták meg, hogy Japánban mozgás­ban vannak a dolgok. Az ame­rikai megszállás gazdasági, politikai és erkölcsi terhei, az újrafelfegyverkezés költségei, a Szovjetunióval és a népi Kí­nával való politikai és gazda­sági kapcsolatok amerikai ti­lalma válságos helyzetbe sodor­ták Japánt és egykori nagy­hatalom létére másodrangú sze repkörre kárhoztatták Ázsiá­ban. Ez az állapot évek óta fo­kozódó elégedetlenséget kelt Japánban és ez az elégedetlen­ség nemcsak a széles néptöme­gekben hullámzik, de a japán uralkodókörök jelentős cso­portjait is átfogja. A Japán­ban megindult erjedés mély­ségét és erejét semmi sem bi­zonyítja jobban, mint az a tény, hogy a Joszidát követő Hatojama-kormány a Szovjet­unióval és a népi Kínával való kapcsolatok felvételét, továb­bá a megszállás és fegyverke­zési költségek bizonyos csök­kentését írta választási zász­lajára és a zászlóval meg is szerezte a többséget. Bizonyos, hogy most a vá­lasztások lezajlása után az új japán kormány már nem tö­rekszik olyan hévvel ígéretei Í beváltására. Egész politikája azt mutatja azonban, hogy ezeket az egész japán politi­kai életet izgalomba és moz­gásba tartó kérdéseket végül is nem tudja megkerülni: Sigemicu tervezett washin­gtoni útja épp azt célozta, hogy megérttesse Dullesókkal: a ja­pán kormány, hacsak nem akar elődje sorsára jutni, kénytelen enyhíteni a megszállási terhe­ken és fegyverkezést költsége­ken és kénytelen előbb-utóbb normális . kapcsolatokra lépni a Szovjetunióval és a népi Kí­nával. Az amerikai külügymi­nisztérium azonban épp ettől a lehetőségtől vesztette el a fe­jét, s vele együtt a nemzetközi érintkezésben olyannyira kö­telező higgadtságot és jómo­dort. Mint a Kiodo című ja­pán hírügynökség koVnmentár- ja hangoztatja, Dulles lépése „az Egyesült Államok Japán­nal szembeni bíráló magatar­tását; tükrözi". Ezt a bírálatot a japán hírügynökség szerint az a körülmény váltotta ki, hogy a „japán kormány lépése két tett a Szovjetunióval való diplomáciai kapcsolatok és a kommunista Kínával való ke­reskedelmi viszony megterem­tésére." Az a tény pedig, hogy Japán „habozva" fogadta a fegyverkezési költségek növe­lésére irányuló amerikai köve­teléseket további „bőszítő té­nyező" volt Dulles számára; Alig hihető, hogy Dulles dur­va visszautasítása meg tudná változtatni az események me­netét Japánban. Hiszen a ja-* páni változás nem Ható járná miniszterelnök kezdeményezé­sének a következménye, ha­nem épp megfordítva. Dulles mindössze annyit ért el, hogy sértő magatartása a New Yorik Times panaszos megjegyzése szerint „valószínűleg az Arre- rika-ellenesség újabb hullámát indítja el Japánban. Edén pályája \ churchiiü rónai folytatója Dulles újra Ingerült

Next

/
Thumbnails
Contents