Tolnai Napló, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-06 / 80. szám

NAPLÓ 1955 ÁPRILIS # b F. M. Molotov nyilatkozata Valerij Liszikov ügyében Az afíanfr szolidaritás jegyében,., 4£36SS=5£ ,. . oixxtjy xjj/7 faivánncxfa a- gctLC faafanslof <x íet7ű9f*t»íáSi t inyerzeek­Vidám élet a Tolnai Textilgyár kultúrotthonában Moszkva ITASZSZ) V. M. Moiotov, -a Szovjetunió J."il- ftgyminiisztere április 4-én ta­gadta :.Ch, Bahlen urat, az Egyesült Államok. moszkvai nagykövetét 'és a ' következő nyilatkozatot tette előtte: „Március 18-án- a tizenhat- éves Valerij, Liszikov, az egyik berlini középiskola IX. osztá­lyú tanulója nem tért haza az iskolából. Március 22-én, az eltűnést követő ötödik napon Berlin amerikai övezetének katonai parancsnoka közölte a szovjet hatóságokkal, hogy Valerij Liszikov „politikai me_ nedűket” kéri az: amerikai ha­tóságoktól, Mint kiderült, Valerij Liszi­kov. akinek, nehezen ment a tanú1 ás, március 18-án negyed évi bizonyítványában kettest kapott mértanból. Valerij, aki azelőtt, is. kiegyensúlyozatlan volt; .eltávozott,. az iskolából, majd áz amerikai’övezetbe ke­rüli ahol áz amerikai hatósá­gok képviselői feltartóztatták. Márcips 26-án Valerij Liszi­kov szülei", Béri jn amerika” övezetéiben, áz Egyesült Álla­mok katongi1 parancsnoksága .alkalmazottainak jelenlétében találkoztak fiukkal. Jellemző, hogy a találkozás- .alkalmával egy , amerikai tisztviselő olva­sott fel nyilatkozatot a fiú nevében, nem pedig maga Va­’erij, akit nyilván megfélemlí­tettek. Az említett tisztviselő Igyekezett rábírni Valerilt, hogy erősítse meg szüléi előtt a felolvasott nyilatkozatot. Valerij hallgatott és szüleinek arra a kérésére, hogy térjen haza, azt válaszolta, hogy haza akar menni, de fél. . Figyelmet érdemel, hogy a németországi amerikai katonai hatóságok ebből az esetbő! valamiféle politikai ügyét pró­bálnak összetákolni s úgy ál­lítják be a dolgot, mintha Va­lerij Liszikov politikai- okok­ból nem akarna visszatérni szüleihez. Nyilvánvaló,, hogy ezt nem lehet komolyan venni. Az ilyen magyarázatok mél­tán keltenek Valerij Liszikov szüleiben bizalmatlanságot, el­keseredést és felháborodást. Az amerikai hatóságok most Valerij Liszikov tanulóból va­lamiféle „politikai személyisé­get’1 csinálnak, „sajtóértekezle­teket’1 tartanak és ezzel a kér­déssel kapcsolatban rádiómű­sorokat rendeznek Bonnban, Londonban és Washingtonban. Amikor azonban az amerikai hatóságok ezeket az értelmet- 'en „politikai” mozzanatokat felhozzák, saját magukat hoz­zák fonák helyzetbe, mivel az idott körülmények, között a kiegyensúlyozatlan Liszikov teljesen ki van szolgáltatva nekik. félreismerhetetlenül nyomás alatt áll és nem felel­het cse lekedeteiért. Emellett, minthogy egy márka pénze sincs és nem rendelkezik sem­miféle- létfenntartási forrással, anyagilag teljesen az idegen hatóságoktól függ. Mindezideig nem jártak ered mán,nyel' a németországi szov­jet hatóságoknak azok a fel­hívásai, hogy tegyék lehetővé Valerij Liszikov számára , a ■visszatérést szüleihez. Lap jelentések szerint Valé­rét Berlinből átvitték Majna- Franikf úriba. .Vannak már olyan sajtójeleritések is, ame- yek szerint Liszikovot az Egyesült Államokba küldik. Egészen természetes, hogy a fiú szülei azzal a kéréssel fordultak a szovjet kormány­hoz, tegye meg a szükséges intézkedéseiket fiatalkorú fiúk érdekeinek megvédésére és családjához való visszajuttatá­sára. Azt sem „szabad figyel­men kívül hagyni, hogy az egész Valerij Liszikov-ügy méltán kelt felháborodást a szovjet emberek körében. A szovjet kormány felhívja áz Egyesült Államok kormá­nyának figyelmét arra, hogy be kell avatkoznia ebbe az ügybe, Valerij Liszikovnak szüleihez való visszajuttatása céljából.” Bohlen nagykövet kijelentet- ’e, hogy a nyilatkozatról ha- 'adéktalanul értesíti kormá­nyát. Nehru India politikájáról Delhi (TASZSZ). Az Indinfo hírügynökség jelentése szerint Nehru miniszterelnök az in­diai nemzeti kongresszus, párt fővárosi bizottsága által Delhi­ben rendezett gyűlésén beszé­deit mondott. Kijelentette, hogy India nem hajlandó tovább tűrni a „négerek és indiaiak millióinak üldözését a Dél- aírikai Unió kormánya által“ Nehru India politikájáról szólva hangsúlyozta, hogy or­szága nem enged meg semma- féle beavatkozást belső ügyei­be, és hogy India az országok közötti béke megszilárdításá­ra törekszik. A belső kérdésekről, de kü­lönösen az államosítási kérdé­sekről, Nehru kifejtette kor­mányának azt a kívánságát, hogy csak „az India előrehala­dását akadályozó“ vállalatokat államosítsák. A kormánynak nincs szán­dékában — fűzte hozzá Nehru — hogy széleskörű államosítá­si programot hajtson végre. A külföldi tőkebefektetések­re vonatkozóan Nehru kijelen­tette, hogy India nagyobb kül­földi tőkét igyekszik Indiába vonzani, de saját maga által megállapított feltételekkel. Hétköznap jártam a kultúr- ottihoenban, pénteken este. A hatalmas kul'túrház a fiatalok vidám kacagásától hangos. — Egy kicsit nehéz volt ugyan összeszedni és ideszok­tatni az ifjúságot, — mondja Csordás elvtárs, a kul'túrház igazgatója — de sikerült. Volt tánc- és színjátszó csoportunk is régebben, de feloszlott és nem volt könnyű újra szervez ni. Ma már ismét ott tartunk, hogy a színjátszó csoportunk komoly háromfelvonásos szín­darabbal készül és ifi-zeneka­runk is van. Erről az ifi-zenekarról már sokat hallottam, így első utam az emeletre vezetett, ahonnan a „Csárdáskirálynő” dallamai' szűrődtek lé a földszintre. Hal­kan léptünk a terembe, hogy ne zavarjuk a próbát. A szám befejezése után a zenekar ve­zető e röviden elmondta, a zenekar múltját és terveit. — A 20 tagú ifi-zenekar 1954. májusában alakult, tagjai 11—• 14 éves gyermekek. Van zon­gorista, hegedűs, harmonikäs, sőt bőgős is. A kis zenészek igen ügyesek, jól játszanak. Több ízben szerepeltek már nyilvánosság előtt is, legutóbb egy bensőséges textilgyári ün­nepségen aratlak sikert Jelenleg a „Mágnás Miska”, ..Szabad Szél” és a „Csárdás- királynő“ részleteit tanulják, azután pedig tánczene tanu­lásra térnek eL Pohál elvtárs újra a zenekar élére áll és felcsendül Stella és Markó kettőse a „Szabad szél”-ből. Következő állomás a szín­pad. Itt is serény munka fo­lyik, Büchmülier Mihály ve-, zetésével. A színjátszók a „Pettyes” című 3 felvonásom színdarabot próbálják. A gyor_ san pergő jelenetek, a szerep­lők helyes megválasztását és a Vezető ügyes munkáját' bi­zonyítja. Néha előfordul ugyan, hogy visszaküld egy- egy szereplőt, de seníki sem sértődik .meg. érté. A fiúk és lányok ugyanolyan jóízűt ka­cagnak a színpadon, akárcsak az életben. Egyik szünetben a kul'túr­ház igazgatója bejelentette, hogy a kultúrcsoport 10 tagját egyhetes ingyen üdülésre kül­di az üzem. Lelkes éljenzés . követte a bejelentést é$ utána még nagyobb , lelkesedéssel folyt a próba. VASS ERZSÉBET levelező Elkésett felfedezés „Legjobb a föld alá bújni... (6 A Harvard Business Rewiew című amerikai folyóirat már­cius-áprilisi Azáihában „Fölve- heti-e velünk a versenyt Moszkva ipari, tekintetben?” címmel közölte Philip Mosoly­nak, a Columbia egyetem orosz intézete igazgatójának cikkét, i­A cikkíró gazdái utasítására úgy játszik a számokkal, hogy a kívánt kedvező végső'követ­keztetésként kihozhassa: bele­telik évtizedekbe, míg „Moszk­va” versenyre kelhet az Egye­sült Államókkal ipari tekintet­ben. Számításaiban a nemzeti jövedelemből indul ki, jólle­het köztudomású, hogy éppen ezeket az adatokatra iegképte- lenebbül meghamisítják a ka­pitalista országokban. Egyébként nem is Mosely megrendelésre levont követ­keztetése aZ érdekes. Sokkal érdekesebbek cikkének egyéb beismerései. „A második ipari hatalom­má vált Oroszország új hely­zetének fontos eredménye, — olvassuk a. cikkben,— hogy az iparosítás szovjet mód­szere alternatívája a nyugati vagy amerikai módszernek. A bolsevikok megmutatták, ihit érhet el egy gazdag nyersanyagkészletekkel és embertartalékkal rendelkező, gazdaságilag elmaradt, tőké­ben és műszaki ismeretek­ben szegény ország.. . “ Kína, amelynek körülmé­nyei hasonlóak, a szovjet utat követi. A cikkíró aggódik, hogy vég ső fokon „más tőkeszegény országok is kénytelenek lesz­nek ugyanezt tenni”, ha csak­nem siet segítségükre a jósá­gos amerikai'nagybácsi. A gaz­daságilag elmaradt országok azonban már nem egyszer meg győződtek arról, hogy az ame­rikai „segély’' olyan, mint az akasztott, embernek a kötél. „Sokan nem akarják elis­merni, — írja a Columbia egyetlen orosz intézetének igazgatója, — hogy az iparo­sítás szovjet módszerének jellemző vonása a további gyors fejlődés lehetősége, s hogy erre a fejlődésre és an­nak ütemére aligha lehet külső befolyást gyakorolni. A Szovjetunió olyan ember­tartalékokkal, műszaki isme­retekkel, természeti erőforrá­sokkal és politikai ellenőrzé­si rendszerrel rendelkezik, hogy tartani tudja a fejlődés gyors ütemét”. Mosely a Szovjetuniónak a tudományos technika fejleszté­se terén meglévő lehetőségeit taglalva, végezetül kijelenti: „Kellemetlen tény, misze­rint többé nincs alapunk ar­ra számítani, hogy a szovjet tudomány és technika „nem képes” mindazt megtenni, amit mi megtehetünk. Ennek nagy jelentősége van-mind a kormány, mind az üzleti kö­rök szempontjából.” Látnunk kell, hogy az ame­rikai szakértő körülbélül ne­gyedszázadot késett felfedeze- zésével. Igaz, hogy jobb későn, mint soha. Ezekután csak azt kívánhatjuk, hogy az Egyesült Államok „kormánya és üzleti körei” szívleljék meg szakér­tőjük tanácsát: vegyék számí­tásba a Szovjetunió ipari, tu­dományos és technikai erejé­nek reális tényét. London (TASZSZ). Az angol parlament április 4-ón foglalkozott azzal a kor­mányhatározattal, hogy Anglia csatlakozzék a török-iraki ka­tonai egyezményhez. An-thony Nutting külügyi államminisz­ter a kormányhatározat előter­jesztése során felszólította a parlamentet, hogy Angliát az említett szövetséghez való csat-, lakozásában stratégiai megfon­tolásokon kívül „az utóbbi idő­ben egy másik fontos tényező Minit a lapok közük, feb­ruár 1'8,' március 12 között az Egyesült Államokban Las-Ve- gas közelében újabb atomfegy­ver kísérleteket folytattak. Március 12-ről, a kísérleti robbantások utolsó napjairól a New York Times .két rendkí­vüli közleményben számolt be. Az egyikben Peterson, a szö­vetségi polgári védelmi hiva­tal vezetője azt a tanácsot ad­ta, hogy mindenki haladékta­lanul építsen földalatti óvóhe­is vezérelte, nevezetesen a szó- baníorgó térség olajforrásai­nak fejlesztése.“ Nutting azt a közvetlen kap­csolatot is beismerte, amely az említett térségben létreho­zandó katonai csoportosulást az északatlanti tömbhöz fűzi. Az alsóház jóváhagyta, az an goi kormánynak azt a határo­zatát, hogy Anglia csatlakozik a török-iraki egyezményhez, Ugyancsak jóváhagyta az újabb angol-iraki szerződést is. lyet, s tartalékoljon ott öt-hat napra való élelmiszert és vi­zet „Legjobb, ha a föld aló bú­junk és imádkozunk“, han­goztatta Peterson szónokiasan. A New York Times másik rendkívüli közleményében vá­zolta New York kiürítési ter­vét. A lakosságot előre figyel­meztette, hogy „körülbelül 37 százaléka11 legfeljebb gyalog tudja majd elhagyni a várost. Vajon minek játszanak így a nyárspolgárok idegein az atomhisztéria szervezői? Az igazsághoz közelálló választ adott erre a kó-désre, a Post Dispatch című lap, amikor azt írta, hogy „az amerikaiak kö­zönnyel fogadják“ az atomhá­borús propagandát. A lap sze­rint a nép „egyszerűen képte­len olyan eszetlenséget felté­telezni valakiről is, hogy . atom­háborút kezdene. . Akik pánikot szítanak az Egyesült Államokban, azért akarjax megfélemlíteni az egy­szerű amerikaiakat, hogy meg­könnyítsék a háború kirobban- tását. Az angol alsóliáz jóváhagyta Anglia csallakozását a török-iraki katonai egyezményhez Korszerű izzasztórendszerek a kapitalista vállalatoknál A jelenlegi burz^oá politikai gazdaságtan minden erővel pro pagálja a munkások és a tő­kések osztályegyüttműködésé­nek „elméletét“. Ennek az . el­méletnek“ az a rendeltetése, hogy „igazolják11 vele a mono póltőke támadását a munkás- osztály anyagi és jogi helyze­te ellen, elködösítsék a prole­tariátus osztályón-tudatát és elvonják őt a forradalmi harc­tól. A burzsoá politikai gazda­ságtan minden eszközzé1' be akarja „bizonyítani“, hogy a munkabér a dolgozó munkájá­nak díja, s ugyanígy a profit a tőkés „szervező tevékenysé­gének“ dija. így a kapitaliz­must védő „tudósok“ szerint a munkások és a tőkések a ter­melés folyamatában együttmű­ködnek és nem altnak egy­mással szemben ellenséges osz­tályokként. A kapitalizmus védőügyvé­déi ezenkívül azt állítják, hogy a kapitalizmusban megvan minden lehetőség a munkabé­reknek és a munkásosztály életszínvonalának korlátlan emelkedésére. Minél nagyobb a dolgozó munkatermelékenysége, mond- ]ák ezek a „közgazdászok“, an­nál nagyobb a munkabére. A valóságban azonban a kapi­talizmus fejlődésével a munká­sok reálbére csökken, a tőké­sek profitja pedig hő. A mun­kabér mozgásának ez a tör­vényszerűsége szemléltetően mutatja a bérmunka és a töke ellentétét. Ami pedig a mun­katermelékenység növelését il­leti, az a kapitalista orszá­gokban kikerülhetetlenül a proletariátus, abszoht és re a- tív élnyomorodásához vezet. A tőkés orsza-gok dolgozói­nak életszínvonala állandóan csökken. Ez a folyamat külö­nösen meggyorsult az utóbbi évek folyamán a militarizáirs és a fegyverkezési hajsza kö­vetkeztében. Így Franciaor­szágban a létfenntartási költ­ségek 1949-től 1953-ig 45.2 szá­zalékkal emelkedtek. A CGT adatai szerin* a havi létmini­mum 31.000 franknak felel meg. ugyanakkor a dolgozók nagyrészének a munkabére át­lagban nem éri el a 22.000 frankot. Japánban egy öttagú család létminimuma 30.000 jen. Az átlagos kereset azon­ban mindössze 13.000 jen. A munkabérek csökkenését a munkaintenzitás gyors foko­zása kíséri, amely a különbö­ző izzasztó rendszerek beveze­tésével van kapcsolatban. Az amerikai üzemekben szé­les körben alkalmazott Kelsey rendszer hároim elemből áll: 1. egy munka termék elkészí­téséhez vagy egy munka elvég­zéséhez szükséges időnormá­ból; 2. az átlagos órabérből; 3. a „megtakarított“ időért já­ró „prémiumból“. Az alábbi példa szemléltető­en megmutatja a Helsey rend­szer alkalmazását. Tegyük fel, hogy . 24 darab alkatrész elké­szítésére 12 órát adnak és 30 centes átlagos órabért állapí­tanak meg. Ha a munkás igyekszik növelni munkabéré*, s a 24 darab alkatrészt nagy erőfeszítéssel nem 12. hanem 8 óra alatt készíti el, akkor a „megtakarított“ négy óráért „prémiumot“ kap. A Helsey rendszer szerint a „prémium“ az órabér, egyharmadának fe­lel meg. Ebben az esetben a munkás munkabére követke­zőképpen alakul: 30 centes óra­bért számítva a tényleges 8 órai munkaidőért 2 dollár 40 cent. plusz a 4 óra „megtaka­rított“ időért — 10 centet szá­mítva óránként — 40 cent, te­hát összesen 2 dollár 80 cent. Ebből látható, hogy ha a mun­kás a 24 alkatrészt nem 8, ha­nem 12 óra alatt készítené el, több bért kapna érte: 2 dollár, 80 cent helyett 3 dollár 60 centet. De ha napi kereseté­nek növelésére törekszik, kény télén maximális intenzitással végigdolgozni munkaidejét, ereje végső megfeszítésével. A Helsey rendszernél a munkás bére a végzett munka meny- nyiségéhez viszonyítva annál jobban csökken, mennél maga­sabb a munka intenzitása. A Rouen rendszer Angliá­ban terjedt el. Ugyanazokból az elemekből áll, mint a Hoi- sey rendszer, csupán abban kü lönbözik tőle, hogy a „prémi­um“ nem állandó, hanem vál­tozó nagyságú. Az izzasztó munkabér-rend­szerek egyik válfaja „a pro­fitban való részesedés“ rend­szere. Ennél a munkás alapbé­rét alacsony színvonalon álla­pítják meg. A munkás a vál­lalat „hasznából“ „prémium“ formájában részt kap, ha a tő­kés véleménye szerint mun­kája legnagyobb mértékben növelte az üzem jövedelmét. Ez a „prémium“ azonban mird össze jelentéktelen része an­nak az összegnek, amelye* a tőkés a munkás alapbéréből megtartott magának és profit formájában kisajátított. A „profitban való részese­dés“ rendszere rendkívül ká­ros hatással van a munkások­ra. Alkalmazása nagymérték­ben gátolja a munkások osz­tályöntudatának fejlődését, mi­vel azt az illúziót támasztja, mintha a munkások érdekelve lennének a kapitalista üzemek jövedelmezőségének növelésé­ben. Sok kapitalista vállalatnál teljesen önkényes bérrend­szert alkalmaznak. Így a fran­cia tőkések amerikai mintára egy sor üzemben olyan -bonyo­lult bérrendszert vezettek be, amely lehetővé tette, hogy ön­kényesen állapítsák meg a munkások munkabérét. Ezen­kívül a munkásoknak nincs le­hetőségük a bérelszámolás el­lenőrzésére, mivel az rendkí­vül bonyolult és zavaros. Nem csodás ezek után, hogy sok esetben becsapják őket. Mint a francia haladó sajtó közli, a „prómium“-rendszer több vállalatnál olyan formát öltött, hogy a munkabért „egyéni érdemektől", 3 mun­kás „magatartásától“, „erköl­csi tulajdonságaitól“, szolgálat- készségétől, stb. függően álla­pítják meg. . > Egy és ugyanannál a válla­latnál gyakran igen sokféle prémium van. Ezeket a pré­miumokat különböző meghatá­rozott feltételek mellett adják. A legfőbb feltétel, hogy a mun­kás ne támasszon követelése­ket és ne szegüljön szembe a kizsákmányolással. A gyakorlatban az összes ka­pitalista munkaszervezési és munkabérrendszerek a mun­kaintenzitás példátlan fokozá­sára vezetnek. Ez rendkívül káros hatással van a munkás­ra. Erősen igény be veszi szerke­zetét, csökkenti munkaképes­ségét és kikerülhetetlenül tö­megesen okoz baleseteket, kü­lönböző szakmai megbetegedé­seket. áz Egyesült Álrathrk munkaügyi minisztériuma mel lett működő munkaügyi sta­tisztikai hivatal adatai szerint is 1952-ben az amerikai üze­meltben több mint kétmillió baleset történt, amiből 15.000 halálos kimenetelű volt. Még 1949-ben az amerikai országos munkaegészségügyi szövetség kénytelen volt mégállapítani; „az iparban legtöbben szívbe­tegségekben halnak meg, ami a munkaütem állandó növe­kedésének következménye“.' Ez a lényege és ilyenek a következményei a kapitalista országokban alkalmazott kor­szerű izzasztó-rendszereknekj' ♦ 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents