Tolnai Napló, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-30 / 101. szám

TOLNAI nACMfáUJÉMWEBfEfiktettK! Dwe*awO»e€bege<i te#ok! Pegyehn«sett munkával, példamutató pnriMli «itrtn ni harcoljatok a nagyobb tawésért^ az olcsóbb, gazdaságosabb termelésért, a aagyobb jövedelemért! AZ M DP TOLNAMEOYEI PÄRTBIZOTT5ACANAK LAPJA m ÉVFOLYAM, 101. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZOMBAT. 1955 ÁPRILIS 30 Olyan a termelőszövetkezet, amilyenné gazdáik teszik A termelőszövetkezeti moz­galom gyors fejlődésének egyik alapja az, hogy az egye­nleg dolgozó parasztok a ter­melőszövetkezetek tagjaiban i alóban az új, a szebb parasz­ti élet úttörőit lássák. Ehhez természetesen elsősorban az fontos, hogy termelőszövetke- ze leink jól gazdálkodjanak, tagjai érjék el, sőt haladják túl az átlagos középparaszti színvonalat. Felvetődik a kér­dés: megvannak-e ehhez a fel­tételek. Túlzás nélkül elmond hatjuk, hogy megvannak. A termelőszövetkezeti tagok, — igen kis hányad kivételével — szorgalmas, becsületes, a gaz­dálkodáshoz jól értő emberek. A gazdasági előfeltételek is biztosítva vannak. A volt nagy birtokosok földjének egy ré­sze és a gazdasági épületeik egy része a termelőszövetkeze­tek tulajdonát képezi. Az igás ai iátok mellett pedig még a gépállomások is itt vannak, amelyek elsősorban fejlett gé­pi technikával, szervezésileg és politikailag a termelőszö­vetkezeteket hivatottak segíte­ni. E kedvező feltételek dacára termel Szövetkezeteink az el­múlt másfél évben elsősorban számszerűit nem fejlődtek meg felelően. Ennek természetesen több oka van. A mi megyénk­re is érvényes az, amit a Köz­ponti Vezetőség márciusi ülé­se megállapított. Pártunk po­litikájának jobboldali elfer­dítése a termelőszövetkezeti mozgalom lekicsinylésében, a nagyüzemi gazdálkodás helyen itönti életképtelenségének bi- zonygatásában is megmutatko­zott. De természetesen nem ez az egyedüli ok. Több helyen tapasztalható volt az elmúlt évben, hogy a tagok nem lát­ják világosan: minden gazda­ság olyan, amilyenné gazdáik taszik. Más szóval, ha jól dol­goznak a tagok, jó a gazdaság, több az egy munkaegységre eaó jövedelem. Hogy ez meny­nyire így van, azt számtalan példa igazolja. Az aparhanti Felszabadulás termelőszövetke aetben például a tsz tagok és a családtagok példamutatóan kivették részüket a közös mun kéből. Nem is panaszkodik senki a jövedelemre, sőt a kö­zelmúltban azt mondotta Bo- dony Lajos: „Semmi pénzért aem hagynám itt a szövetkeze­tei, el sem lehetne innen za­varni, mert annyi jövedelmem van, amennyi egyéni gazda koromban soha nem volt". Az aparhanti Felszabadulás termelőszövetkezetben nem csupán Bodony elvtárs véle­kedik így. Minden tsz tag szi­lárdan kitart amellett, hogy a közös gazdálkodás sokkal töb­bet jövedelmez, mint az elap­rózott kisparaszti, egyéni gaz­daság. Persze nem mindenhol van ez igy. Akadnak még olyan «termelőszövetkezetek is, ahol a tagok elsősorban nem a kö­zösből várják a jövejilrnet. Az ilyen tsz nem vonza az egyénileg dolgozó parasztokat. Nézzük ezt egy példán keresz­tül. Kisvejkén több tsz tag ar­ról panaszkodott, az elmúlt év őszén, hogy kevés lett a része­sedés. Ez igaz is, Azt azon­bán nem tetite hozzá senki, hogy azért kevés, mert legtöbb esetben megsértik az alapsza­bályt, mindenki elsöbbrendü feladatnak tartja saját ügyei »ék intézését, naint sem a közös­sel törődne. Kovács István, a Szabadság termelőszövetkezet tagja például, a szomszédos Muosfa községben munkált földet feketén. Jószág állomá­ny a is több volt az alapsza­bályban megengedettnél. Gya­log Lajos ugyancsak kisvejkei, a Boldogulás termelőszövetke­zet tagja apjával 4 fejőstehe­net és még szarvasmarha nö­vendékállatokat is tart. Per­sze még sertés és baromfiállo­mánya is van. És mivel „min­den szentnek maga felé hajlik a keze”, Gyalog Lajos is azt tartotta az elmúlt évben leg­főbb dolgának, hagy elegendő takarmányt biztosítson tehe­neinek, illetve jószágainak egész esztendőre. Az ilyen és ehhez hasonló tények befolyá­solták azt, hogy a kisvejkei termelőszövetkezetek az elmúlt évi zárszámadásnál nem tud­tak készpénzt osztani. A fentemlített példa termé­szetesen nem általános. De el kellett mondani, mert ezek a káros jelenségek itt-ott még ma is mutatkoznak, és nem elősegítik, hanem gátolják a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlődését. E káros jelen ségeket néha még tetézi az is, hogy ha kevés az osztenlvaló, csak a vezetőséget okolják, okkal vagy ok nélkül azt haj­togatják; nem kapunk megfe­lelő állami támogatást. Pedig ez nem így van, pártunk és kormányunk az elmúlt időben is, meg ezután is minden ere­jével segíti a termelőszövet­kezeteket. Meg az sem mindig igaz, hogy a vezetőség a hi­bás. Ha termelőszövetkezetben kevés a részesedés, azért az egyszerű tag éppen olyan fe­lelős, vagy ennek éppen any- nyira oka, mint a vezetőség. A szövetkezeit nem az elnöké, vagy a vezetőségé, az összes tagságé. Ha a vezetőség nem jól irányítja a munkáikat, a szövetkezet pénzéből olyan be­ruházásokat eszközöl, amelyek bői kevés jövedelme van a tagságnak, azt még az egysze­rű tagnak sem szabad elnézni. Minden termelőszövetkezeti tagnak joga, sőt kötelessége a közgyűlésen a tsz ügyeit fel­vetni, olyan határozati javas-' lattal élni, amely nyomán meg­szűnnek a hibák, jövedelme-, zőbb lesz a termelőszövetke-.' zet. * < Megyénk termelőszövetke-' zetei ezen a tavaszon jól dől-* goztak, példát mutattak mind* a mezőgazdasági munkák el-* végzésében, mind az állam* iránti kötelezettségük teljasí-"* tésében az egyénileg dolgozó'* parasztoknak. A feladat e té-' ren is az, hogy a kezdeti ered-'1 ményeket megszilárdítsák, ih­letve tovább fokozzák. Min-.| den termelőszövetkezeti tag-í nak úgy kell hozzáfogni a kö-J zös munkához, mint saját dol-Ji gához, mert az elsősorban ne-J ki gyümölcsözik. Jó tudni min-* den tsz tagnak, hogy olyan a* szövetkezet, amilyenné gaz-* dái teszik, \ Jelentés a tavaszi munkákról A fák virágzása, a traktorok dübörgése jelzi, hogy itt a tavasz. A mezőgazdaság dolgozói most is, mint mindig tudják kötelességüket, teljes erővel végzik a tavaszi mezőgazdasági munkát. Amint a megyei főagronómus, Szűcs Lajos elvtárs mondja, az időjáráshoz viszonyítva jól folyik a megyében az egyik legfontosabb takarmánynövény, a kukorica elvetése. Áp­rilis 25-ig hozzávetőleges számítás szerint 35 százalékát vetet­ték el a kukoricának. Befejezéshez közeledik a burgonya ve­tése is. Az eddig végzett tavaszi munkák értékelése alapúin köny- nyen megállapítható, hogy termelőszövetkezeteink jő példát mutatnak. A felsőnyéki Vörös Csilla« Isz-ben minden tavaszi növény vetéséi befejezték A felsőnyéki Vörös Csillag termelőszövetkezet a felszaba­dulási verser.yszakaszban nem tartozott az élenjáró termelő- szövetkezetek közé. De a tagok május 1 tiszteletére megfogad­ták, hogy a korábbam elmara­dásukat pótolják, május 1-rc minden talpalatnyi földet megművelnek, az összes tava­sz! vetésű növényeiket elvetik. A Vörös Csillag tsz tagjait ez­úttal dicséret illeti. Négy nap­pal a határidő előtt büszkén jelentették a járási és a me­gyei tanácsnak, hogy befejez­ték a kukorica. a burgonya, a napraforgó vetését. Április 28- án megkezdték a korai siló­kukorica vetését is. amelyet május 1-re befejeznek. nagy dorogi Szabadság termelőszövetkezetben befejezték a kukorica vetését A nagydorogi gépállomás kollektívája ígéretet tett arra, hőgy a tsz-eket, a nagydorogi Szabadság tsz-t is hozzásegíti ahhoz, hogy 35 mázsa kukori­cát tenne! jen egy-egy hold földön. Ennek biztositása ér­dekében a gépállomás trakto­rosai és a tsz tagjai egyesült erővel biztosították a bő ku­koricatermésnek az alapját. — Jól előkészített talajiba négy­zetesen vetették el a kukori­cát. Április 28-án a Szabadság tsz vezetősége is jelentette: „Május 1-re tett fogadalmun­kat teljesítettük. A közös gaz­dálkodásban lévő kukoricán­kat négyzetesen elvetettük, s a termelőszövetkezet fogatosai közösen vetették »1 a tagok háztáji gazdaságában lévő ku­koricát is. A szekszárdi járás termelőszövetkezeteiben megy legjobban a kukoricavetés A felszabadulási verseny be­fejezése után a szekszárdi já­rás termelőszövetkezetei má­jus 1 tiszteletére meghosszab­bították versenyüket. Napja­inkban azért folyik a harc, hogy május 1-re minden ter­melőszövetkezetben befejeződ­jék a kukoricavetés. Amint a jelentésből kitűnik, a szek­szárdi járás termelőszöveíke- zeteiben megy« a legjobban a kukoricavetés. Az április 38-i értékelés szerint közel 300 hold kukoricát vetettek négyzete­sen a szekszárdi járás termelő szövetkezetei. Ezen belül a tengclici Petőfi tsz-ben 50 hol­dat, a bátaszéki Búzakalász tsz-ben 15 holdat vetettek négy zetesen. A sióagárdi Béke tsz- ben pedig befejeződött az ösz- szes kukoricavetés. Május 1-ig minden talpalatnyi földet megmunkálunk, bevetünk Szilágyi János elvtárs, a kaj- dacsi November 7 termelőszö­vetkezet tagja, levelezőnk ar­ról számol be, hoigy a tsz-ben megfeszített erővel folyik a tavaszi munka. Amint írja, az őszi kalászosok tavaszi ápo­lása, fejtrágyázása és a ku­korica kivételével az összes tavaszi növények vetése be­fejeződött. De arról is beszá­mol egyben Szilágyi elvtárs, hogy a tsz tagjai ígéretükhöz híven a kukorica vetését ié befejezik május 1-re. A munka ünnepéig befejezzük a kukorica Tetcsét kukorica Az ÁUatenyésztési Kutató Intését Köaéphídvégi Kísérleti Gazdaság május 1-ig befejezi közel 240 boklon a négyzetes vetését. Jól hadad a kukorlcavetéa a kölcsdi termelő­szövetkezetekben A Hangos-pusztai Uj Élet .sz tagsága 34 holdon befejez­te, a borjáét Haladás tsz és a kxflesdi Kossuth tsz tagsaga összesen SS holdon május 1-ig fejezi be a kukorica vetését. A faddi gazdák vetettek eddig legtöbb kukoricát a szekszárdi járásban A termelőszövetkezeti tagok példáját követve a szekszárdi járás községeiben - felszaba­dulási verseny befejezése után az egyéni dolgozó parasztok is újabb vállalást tettek május 1 tiszteletére. A faddi. a báta­széki. a sárpilisi, az alsónyék!, az alsónánai és a várdombi dolgozó parasztok megfogad­ták. hogy május 1-ig elvetik az összes kukoricát. A jelentés szerint a faddi gazdák vetet­tek legtöbbet, áprllis 25-ig 41# holdat. Jól megy a kukorica- vetés Bátaszékcn. Alsónánán és még számos községben. A legjobb szabályi gazdák is csatlakoztak a 35 mázsás kukorica: 200 mázsás cukorrépa és a 150 mázsás burgonyatermelési mozgalomhoz Lezsak Béla saakályi dolgo­zó paraszt, levelező április 24 én arról adott hírt, hogy a termelési bizottság a község élenjáró gazdáit megbeszélés­re hívta össze. A megbeszélé­sen arról volt szó, hogy az egyéni dolgozó parasztok is csaÜakoetzanak az élenjáró ku- koricaterm, lók megyei tanács­kozásának felhívásához, tegye. Miuden tavaszi vetését befejezte az újiregi Béke tsz Az újiregi Béke termelőszö­vetkezet tagjai megfogadták, hogy május elseje tiszteletére minden tavaszi vetésüket be­fejezik. Felajánlásukat határ­idő előtt teljesítették s csü­törtökön reggel jelenthették a megyei tanácsnak hogy az egyénekre felosztott területe­ken 173 hold tavaszi vetést befejezték. A kalászosokon kívül földbe került 37 holdon a fűmag, 4 holdon a burgo­nya, 10 holdon a napraforgó, a 60 hold kukoricavetésükből 25 holdat négyzetesen vetettek el. A vetés befejezése után el határozták, hegy a tsz udva­rait, a tagok háztáját hozzák rendbe, hogy a szövetkezet méltón ünmep«lhe«iie május elsejét. Hatvanöt év óta ünnepük meg a vi­lág minden részén a munkások évről- évx-e a nemzetközi proletárszoUdaritás napját, május elsejét. Nálunk is megünnepelték a munká­sok május elsejét az elnyomatás évei alatt. Kovács József elvtárs, a Bonyhádi Cipőgyár „Munka Érdemérem"-mel ki­tüntetett dolgozója harminc évvel ez­előtt, egészen fiatalon került a gyárba, gyakran emlékezteti társait a régi má­jus elsejékre. — „Soha sem felejtem el Hargitai főjegyzőnek és Hagymássy főszolgabí­rónak a véleményét, — mondja, — „Milyen szép, csendes, nyugalmas kis község lenne Bonyhád, ha nem lenne itt a cipőgyár" — mondták nem egyszer a gyár gazdáinak, Pétermann és Glaser uraknak. A cipőgyári dolgozók gondoskodtak róla, hogy az urak élete ne legyen olyan nyugodt, lássák a tőkések, érezzék, nincs messze az idő, amikor a munká­soké lesz a gyár. — „Május elseje előtt két-három nap­pal mindig szakszervezeti taggyűlést tar tottunk, oftt határoztuk el, hogyan ün­nepeljük a nagy napot. Igaz, volt egy­két húzódozó, néhány új hidasi, vagy nádasdi munkás, akik a szavazásnál nem tét tóik fel a kezüket, de elsején mégis velünk jöttek. Kimentünk a szál­kái, vagy a barekaljai erdőbe, ott hall­gattuk .meg a központból küldött elő­adó beszédét. Májusi munkásdalokat énekeltünk, az egész napot a szabadban töltöttük.” Persze, az ünneplés nem ment mindig simán. Nem egy alkalommal csendőrök zavarták szét őket, mint 1938-ban, ami­kor az egyik kakastollas dühösen kia­bálta: „Ezeknek a munkakerülőknek nem elég a vasárnap, mégegyet csinál­nak!” — Hol vannak már ezek a csend­őrök, hova tűnt a hatalmuk. Ma a ci­pőgyár dolgozói, az egykori „munka­kerülők” május elsején a felszabadulási versenyben elért győzelmüket, az él­üzem jelvény elnyerését ünnepük. „AZ ünnep után sohasem maradt el a fele kissé g re vo n ás, — emlékszik vissza Kovács elvtárs. — Néhányunkat behív­tak az irodába, megmondták, ez volt az utolsó eset, hogy nem dolgozott a gyár május elsején, ha mégegyszer elő­fordul. aki hiányzik, másnap viheti a munkakönyvét. Azért csak nem merték megtenni, hiszen leállt volna a gyár. Mit kezdtek volna a gyár gazdái azzal a három-négy mesterrel, akik mégis be­jöttek dolgozni. Hiányoztak a gépmun­kások, mindenkit nem lehetett elbocsá- tani ” Legszebb emléke Kovács elvtánwiak az 1942-es május elsejehez fűződik. — „Akkor már hadiüzem volt, nem lehe­tett munkaszünetet csinálni ezen a na­pon. Hát mi másképp ünnepeltünk. Elő­ző nap néhányunkat kihívtaik a kapu­hoz. egy ismeretlen elvtársiéi én is eey köteg röpcédulát kaptam. Masnap, má­jus elsején reggel pedig a munkapado­kon, a gépek mellett hirdették a röp­cédulák: „Közeleg az idő, amikor a magyar nép is szabad lesz...” — a tetteseket — hiába nyomoztak hetekig utána — nem tudták megtalálni. És valóban így történt. 1945-ben mái az egész ország szabadon ünnepelte má­jus elsejét. Kovács elvtárs azóta is minden évben résztvesz a felvonuláson, együtt menetel, az élüzem zászló alatt a többi cipőgyári dolgozóval, i Jél dolgoznak a szedres! gépállomás traktorosai Amikor megindult a munika a földeiken, a szedres! gépállo­más traktorosai késedelem nélkül indultak, hogy a körzetükbe tartozó termelőszövetkezeteiknél mielőbb befejezzék a tavaszi munkát. Andi József, Szíjártó Ferenc, Vörös József, a gépállo­más kommunistái és a többi traktorosok lelkes munkája nyomán a szedresi gépállomás kiérdemelte az első helyet. A megye területéin lévő gépállomások közül a legutóbbi értékelés szerint a szedresi gépállomás 69.8 százalékra teljesítette tavasai tervét. A gépállomás brigádjainak versenyében a Tibai Sándor brigádja vezet, tavaszi tervük 89.1 százalékos teljesítésével, A gépállomás valamennyi traktorosát, közöttük Kovács Györ­gyöt. Szíjártó Ferencet, Rumpler Antalt illeti dicséret, akik 153.2. illetve 133.7 és 116.1 százalékra teljesítették -tavaszi ter­vüket. nek meg mindent a magasabb kukorica, burgonya és cukor­répatermés elérése éraekében. Az értekezlet végén 15 élen­járó szafcályi gazda jelentette be, hogy csatlakozik a mozga­lomhoz. Olyanok is akadtak, mint Kiss Pál. Éri László, akik 40 mázsa holdamkénti kukori­catermés elérésére tettek gé­netek cÁz dtujmncLS íveiben i i meg ünnepel i iik máfin 1-ít

Next

/
Thumbnails
Contents