Tolnai Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-75. szám)

1955-03-20 / 67. szám

4

NA Ptö

lr56 MÁRCIUS 2«

Hunkában a lengyeli szövőkaiéka

Lengyelben szövőkaláka működik. 11 tagja van. Egyenlőre csak 4 gépen tudnak szőni, mert nincs több alkalmas helyiség. Fábián Mátyásáé és Fábián Rózsi a kultúrotthcin- ban dolgoznak. Fábiánné, piros fonalat tekercsel. Néha pedig odalép a szövőszékhez és segít valamit a nálánál sokkal fiatalabb Fábián Rózsinak, aki ügyes mozdulatokkal löki át a szálak között a „hajót“. Mindketten mesterei ennek a hasznos házimunkának.

A mesterséget nem valami tanfolyamon, vagy iskolám ta* nullák, hanem mint Fábián Mátyásné mondja: — Édesanyáinktól, azok pedig az ő édesanyjuktól. Erdélyben született, formálódott ez a fajta szövés, onnan hoztuk magunkkal, amikor kitelepítettek (bennünket. Nálunk, a székegységnél, nem nevelkedhetett fel egy lány sem anélkül, hogy ne tanulta volna meg a szövést, mert akkor még férjhez sem tudott volna menni. Mikor kérő ment a. lányhoz, az volt a legelső, hogy megkérdezte: íucisz-e Rózsám szőni, mert nekem kell ám a bőgatya? Ha a lány nem tudott szőni, lehetett akármilyen szép, de leámytfejjel vénült meg.

Ilyen mély gyökerei vannak a székelyeknél ennek a háziiparnak. Végül kialakult olyan fajtája a szövésnek, amelyet másutt sehol sem ismernek, még Sárközben sem. Minden szövésnél ott kezdődik a művészet, hegy milyen mintát tudnak belerakni. A sárköziek mintái szépek, még az ország határain túlra is eljutott hírük. Csak az a baj náluk, hogy amikor felrakják a székre a szálakat, már előre be'eformálják a mintákat is. Szövés közben aztán hiába szeretnék, a mintákat nem tudják változtatni és se többet se kevesebbet nem tudnak belerakni. A székelyek szövési formájának az az előnye, hogy szövés közben odaraknak mintát ahova akarnak és n meny- nyiség is tetszésszerinti. Ha közben eszükbe jut valami újabb fajt» minta, azt is akikor szedik bele, amikor akarják.

Itt Lengyelben a háború óta nagy visszaesés volt e háziipar területén. Nem kaptak anyagot és a székek évről-évre csak porosodtak. Már-már kezdett az a látszat életrekelná, hogy végeszakad ennék a szókelylakta községnek a híres szö- vő-háziipara. A szerencse az volt, hegy az öregebbek nem felejtették el művészetüket. Pártunk javaslatára a kultúrott- honck a helyi művészet és kultúra szervezőivé irányítóivá lettek. A helyi kultúrotthon Koncsak Sándorné igazgató irányításával először a székelység hagyományainak felelevenítéséhez fogott hozzá. Sok utánjárással sikerült fonalhoz jutaick. Mikor meglett a fonal, megszervezték a kalákát és hozzákezdtek a szövéshez. A kultúrotthon gondoskodik az utánpótlásról is. A mai fiatalok legfeljebb csak hallottak a szövésről, a kultúrotthon éppen ezért szervezetten gondoskodik arról, hogy ez a művészet a következő nemzedékben is gyökeret verjen. A télen például .szövőtan,folyamot szervezett.

A kaláka tagjai megosztják egymás között a munkákat, Fábián Samuné abroszokat, térítőkét, Fábián Mártonná függönyöket, Fábián Gergelyné törölközőiket sző. Munka az van bőven. Az államtól kapott fonalat résziből dolgozzák fel. A reájuk eső részből kielégítik először saját szükségleteiket: kicsinosítják a kuitúrotthont, az iskolát, a békehongrasszusra készítettek egy szép . béketarisznyáit, április 4-re egy úttörő- zászlót szőnek a budapesti úttörőtalálkozóra. A bonyhádi földművesszövetkezet egy bútorlerakatot fog létesíteni. Már leadta megrendelését a lengyeli szövőkalákának különböző térítőkre, törölközőkre, függönyökre, hogy ízlésesen tudják berendezni azt.

A Gerjeni Állami Gazdaságban is megkezdte munkáját egy új kultúrcsoport

\f égre hosszú idő után új életre ébredt egy gazdaság kultúrcsoportja. Mintha álmából ébredt volna fel, de nem királyfi volt az ébresztője, hanem Hauszknecht Ferenc, a gazdaság dolgozója és Győri Ilonka, a gazaaság új kultúr- felelőse, valamint Fehér Imre bérfelelős idézték elő ezt a változást, akik áldozatos és fáradhatatlan munkájukkal, személyes részvételükkel felrázták téli álmából a hatalmas gazdaság dolgozóit.

Első lépésük persze kezdetleges és mégis dicséretet érdemel a vállalkozás. Néhány rövid jelenettel kísérleteztek, többek között Karinthy Frigyes „Bűvös szék“ című rövid egyfelvcnásos darabjával, néhány harmonika szólóval, egy-egy szép verssel, de a kis kultúrtermet már másodízben megtöltötte a dolgozók sokasága és a munkában elfáradt kérges kezek, ütemesen- verődtek tapsra egy-egy szám után, s az arcukra mosoly lapódzott, vagy néha hangos kacaj futott végig a nézők során.

A kartak valamit tenni, éle^ letet akartak teremteni, kultúrát ott a kanyargós Duna melletti félreeső gazdaságban, Gerjenben, ahol most a sek hó miatt bokáig süpped az ember lába a töltésen a sártengerben. De ez sem számított, mert a feldíszített kultúrteremben, barátságos meleget varázsolt a cserépkandalló és az új bordó függönyt, olyan büszkén mutatták nekem a szereplők. Tetszik látni —már nem lepedőik vannak összevarrva, új függönyünk is van! Olyan jó volt látni mosolygó, kedves arcukat, igyekezetüket. Látni a kulisszákat,. amiket saját maguk gyártottak, a -kályhát, süniben a tűz világított (persze a pej tett; villanykörtét csak én láttam meg

benne, mert felemeltem az ötletes elgondolásé cserépkályhát). Kis festett papír, pár léc, egy állólámpa és lentről a nézőtérről, mint „igazi“ állt őrt egy sarokban az új „szerzemény“.

T rnom kellene Fáth Lajosról, az agronómusról is, aki kedves közvetlenséggel konferált, előbújtak az apró hibák, vagy éppen dicsérendő események a gazdaság életéből. lmom kellene külön-külön Berta Józsefről, a másik agro- nómusról is, áki nem is egy jelenetnek Volt hőse, vggy Tolnai Istvánról, a gazdaság bérelszámolójáról, akik mind ott álltak az élen, példát mutatva a többi szereplőkkel együtt azoknak, akik iáég távolról nézik az új csoport kezdeményező munkáját. A járási tanács művészeti előadója megígérte aktív segítségét a további haladás felé. Három- fel vonásos darabot kérnek, nem akarnak megállni, tovább* tovább, szebbet, művé- sziebbet nyújtani.

Baricz József, a gerjeni állami gazdaság igazgatója szív- vel-lélelekei a kultúrcsoport mellé állt, mindenben támogatást ígért mind a kultúrcso- portnak, mind a zenekarnak, afcik megmutatták, hogy élnek, .vannak, dolgoznak, s az elmúlt kul túrverseny óta sokat fejlődtek. Létszámuk gyarapodott, tudásúit kiforrottabb lett.

p ersze nem szabad meg- ■ ál-lniofc a megkezdett úton, tanulniok kell, szorgalmasan, de ezzel a lendülettel, ahogyan indultak, hogy a gazdasági feladatok szem előtt tartásával, vigyék a kultúrát is, hintsék, terjesszék, mint pár nap múlva, a jó fekete föld'be hintik a magot, melyből új élet terem.

K, A.

SLkhziilt ct szöüosjiék, a székelt/ házon ilöltjoziiuk

a ma/úsi (aea (jóköri) éti

LŐRINC IMKÉEK első szobájában készen áll a szövőszék. Takaros, remekbe készüli. Imre bácsi egész télen át dolgozott rajta, hogy a rnajo- si székely asszonyok is gyakorolják az ősi mesterséget, amit bizton nevezhetünk művészetnek is, szőhessenek újra híres szép f es {ékeseket, párnákat, ingujjakat. Imre bácsi a két kezével faragta, dörzsölte simára a szövőszék minden darabját, amit körülötte fa- ricskáltak kis tanítványai, a faragókör tagjai,

Lőrinc néni, Imre bácsi felesége most azon van, hogy valamiképpen megindítsa, a szövőszakkört, a lengyeliek min tájára. Linnének is jelentkezők annyiam, hogy az egy szövőszék nagyon kevés is lenne, hiszen a közelmúltban megtartott székely népművészeti ankét felvillanyozta a szókely- séget, ahogy ezt Imre bácsi mondja. Szövőszéket még csak tudnának állítani, hiszen jó

néliány van a faluban, csak az a baj, hogy még nincs fonal, nincs anyag, amiből dolgozhatnának. A napokban ugyan Kedves Henrik népmű- szetá ügyvezető diadalmasan állított be Imre bácsiékhoz egy csomaggal, amely mintegy 2 Mányi fonalat tartalmazott. Ez bizony nagyon kevés és csak egy színű, így nem lehet semmit kezdeni, — hűtötték le egy kissé örömét a hozzáértők. Azért a néhány motring fonalat ígéretnek vették a többire.

MAS MUTATNIVALÓJA is

van Imre bácsinak a szövőszéken kívül. A régi istállóban berendezett kis műhelyben szorgalmasan készül a székely- napi kiállításra a szé&elyház. Lesz azon minden amá az igazi székely portához tartozik: elkészített kis virágosként az ablak alatt, galambdúcé® székelykapu, aprócska gémeskút. Már csaknem teljesen készen áll a kis csodaház, mert csipkés, tulipános faragásaival olyan, mint egy meseházákó. A sók-sok aprócska darabot, amiből összeállították, mind a gyerekek faragták Imre bácsi segítségével. Lőrinc Imre már évek óta foglalkozik az ügyes- kezű gyerekek tanítgatásával, hogy a havasokban csodálatos művészetté fejlődött faragás ne menjen feledésbe a Tolna megyéiben felnövő székely utódok között sem. A gyerekek hálás tanítványnak bizonyultak. Mindig többre és többre kiváncsiak és bicskájukkal ügy esebbn él - ü gy esőbb kopjafáikat, vagy egyebet faragnak. Különösen tehetséges a kis Imre András — mondja a mestere. — Annak a gyermeknek szenvedélye a faragás, A többi is kedvvel, csinálja általában. — Mikor jókedvük von, annyian jönnek, hogy nem fémek . a szobába, — jegyzi meg Lőrinc némi. Imre bácsi szerint azonban még inkább serkenteni kellene a faragókat, még pedig valamiféle jutalommal, mert valóban így nem látják értelmét, hasznát munkájuknak. A munka fejlődéséhez pedig műhely, szerszámók és jó faanyag kellene. Sóvárogva meséli Imre bácsi, hogy Bonyhádan az iskolások szakkörének milyen szép, milyen jó kis gyaiupad- jai vannak. — Olyan kellene nekünk legalább egy.

EZEK BESZERZÉSÉHEZ azonban már a népművészeti szervek segítsége szükséges. Az apró szög, festék, még a fahiány nehézséget is megoldják valahogy a KTSZ önzetlen segítségével. A népművészeti ankét után azt szeretnék Lőrinc Imre bácsiék, ha az illetékes szervek csakugyan megadnák az ígért segítséget a székely hagyományok, a székely népművészet ápolására, népszerűsítésére. Azt . várják, hogy az ankét határozatai ne csak üresen elhangzott szép szavak, írott malaszt maradjanak,

A „Csárdáskirálynő“ nagy sikere Duna földváron

Dumföldváron már cáus 13-án nyolcadszor került színre a

„Csárdáskirálynő” Kálmán Imre nagysikerű operettje. Érdekes leírni találkozásomat ezzel a nagy. sikerű operettel. Autó busszal utaztam haza GerjonJbőL Utitórsam- mal arról beszélgettem, hogy estére át kell mennem Duraa- földvárra, ellenőriznem kell egy rendezvényt. Kedvesarcú me nyecske ült mellettem és beszélgetésünket hallva közbeszólt: — Bizony okosan teszi, ha elmegy, mert már nyolcadszor adják elő a „Csárdáskirálynő”-t. Én is egy héttel ezelőtt megvettem már a jegyeket, mert min dénáron meg akarjuk nézni és lehetőleg jó helyről.

Kíváncsian szálltam

ki az autóbuszból, vajon beváltja-e az előadás a hozzáfűzött reményeket. Nagy nehezen jutottam csak be, ugyanis 7 órakor le kellett zárni a kultúdház valamennyi •bejáratát, mert talpalatnyi üres hely sem volt. Igazolványom felmutatásával jutottam be, de helyet csak a kulisszák mögött, Galambos Lajos főrendező mellett .kap tam. Nem volt éppen kényelmes hely, de a darabról, a rendezésről, a szereplőkről, a technikai megoldások ról va’óban csak jót lehetett mondani Legnagyobb elismerés a főrendezőt illeti, amiért vidéki viszony latban ilyen szépen, művészeiesen került előadásra a „Csárdáskirálynő”.

A szereplőik közül a Béni grófot alakító

Gazsó Józsefet, azonkívül Gallái Jánost kell megemlítenünk, dé kitűnően alaki, tóttá, szeretet a két női főszereplő, Révész Míhályné és Gazsó Józsefiné is. Lehetne felsorolni még tovább is a szereplőket teljesítményükért, de dicséret illeti a duna- íöldváriakat azért is, mert a Terményíor- forgalmi Vállalat, a Népbolt, a földművesszövetkezet dolgozói is részt vettek a közös munkában és valóban megérdemelt sikernek voltak részesei.

A szereplők csak öt héten keresztül tanul ták ezt a mardinem 4 órás operettet. A sorozatos előadások eléggé kifárasztották a szereplőket és most pihennek. Néhány hét múlva újra a közönség elé lépnek, mert

továbbra is igen nagy az érdeklődés a nagysikerű operett iránt. Dicséret illeti még a zenekar mindenegyes tagját, dr. Ványi Gát- bor karnaggyal az élen., akik tevékeny részesei voltak a hatalmas sikernek.

A végleges elszámolás még nem történt meg, de Galambos Lajos főrendezőtől azt a felvilágosítást kaptam, hogy a bevétel nagyobb részét a tömegszerve, zeteik és a zenekar kapják, a fennmaradó összeget, mintegy 6000 forintot, a sportkör atlétikai feíszere- relésére fordítják. A lelkes gárdát dicsére*; illeti meg azért is, mert kulturális megmozdulásukkal egyúttal a sport ügyét is szolgálják.

Kántor Antalaé

Hírek a imirefiis 13-1 ünnepségekről

Március 15-én az ozorai ifjúság együtt ünnepelte az 1848-as forradalom 107. évfordulóját a DISZ szervezet névadó ünnepségével. E kétszeresen is ünnepélyes alkalommal az ifjúság seregszemléjére készülő nápiegyüttes is fellépett.

Az ünnepi műsor első száma a Nemzeti dal volt. Baka László járási DISZ titkár tartotta az ünnepi beszédet.

Utána a népi együttes előadta a fonójátékot, amit az ünneplő közönség — mintegy 400 ember — nagy tetszéssel fogadott. A következő műsorszám szavalat volt, Illyés Gyula „Ozorai példa" című verse. Utána Pintér Endre Zsigmond pedagógus szólt az Ifjúsághoz.

— Eddigi munkátok, eredményeitek arra ösztönöztek benneteket, hogy nevet adtatok szervezeteteknek, eszményképet válasszatok magatoknak. Vá'asz- tástok a márciusi ifjak vezérére, hazánk- lánglelkű költőjére, Petőfi Sándorra esett. Az ő nevét írjátok zászlóitokra, az ő neve alatt akarjátok folytatná munkátokat. Ozora kultúrájának pislogó lángja fellobbant, erőrekapott munkátok által. Vigyétek ezt tovább, fejlesszétek nagyobbra, _ hogy a pislogó mécsesből messze világító fáklya, az egész községet bevilágító, a kultúra fényét hirdető és terjesztő tűz legyen,

— mondottá beszédéten.

A műsor utolsó száma hat lány üveges tánca volt. Az ünnepélyes napot támcqiuiatsá^ zárta be;

Bonvliádon megalakult a könyvbarátok köre

A bonyhádi népkönyvtárban a tél végével sem szünetel a könyvesére, állandóan nagy a látogatottság. Naponta átlagosan 200 kötet könyvet visznek Iá az olvasók annak dacára, hogy a község két üzemi könyvtára és az iskolák is jelentős könyvállománnyal rendelkeznek. A könyvtár dolgozóinak kezdeményezésével megalakult a könyvbarátok köre, amely a könyvek javítását és védelmét tűzte ki, feladatul.

A bonyhádi járási népkönyvtárhoz 32 könyvtár tartozik, amelyek versenyeznek a félszabadulás tiszteletére. A verseny időszaka alatt különösen a zombai, mórágyi, te- veli és íado-mányd népkönyvtárak tűntek ki j,ó munkájukkal.

Mértő keretek között rendezte meg a paksi járási kuitúrház az iskolákkal és a tömagszervezetefckel karöltve a március 15-i ünnepséget. A kultúrházat este 7 órára zsúfolásig megtöltötték a község dolgozói. A műsort a Himnusz hangjaival nyitották meg, majd a szabadságharc nagy költőjének!, Petőfi Sándornak egyik legszebb versét szavalták el. Az ünnepi beszédet Biazsek Károly pedagógus mondotta. Méltatta az ünnep jelentőségét, majd a II. számú általános iskola növendékei Jókai Mór Kőszívű ember fiai című regényéből muttattak be jeleneteiket szép színpadi technikai megoldásokkal. A községi DISZ szervezet tánc-csoportja a tányér- tánccal, a kuitúrház tánccscportja a kanásztánccal aratott megérdemelt sikert. A műsort a kuitúrház és a köz- gazdasági technikum énekkara tette szebbé, gazdagabbá közreműködésével. *

ötszáz ifjú és leány, úttörők, DISZ fiatalok feszült várakozása előzte meg a dombóvári tanítóképző kultúrterme, ben március 15-én délelőtt megtartott ünnepséget. Amikor a színpad függönye felgördült, szülő , és gyermek, tanár és tanítvány közösen énekelte a Himnuszt. Kalocsa Margit V. osztályos tanuló szavalata után dr. Kovák József tanár tolmácsolta ünnepi beszédéten a 48-as ifjúság üzenetét. Egymásután peregtek a műsorszamois,

amelynek során 40 úttörő népi játékot adott elő, majd felhangzott a tanítóképzősök ajkán a „Tiszai dallamok". A tanítóképző tanulói Jókai Mór: „Kőszívű ember fiai” című regényének jeleneteit elevenítették fel. .Drámai erővel alakította Baradlaynét Rákács Olga, a tanítóképző IV. osztályos tanulója. Az ünnepséget a Szózat hangjai zárták be.

*

Március 15-én zászlódíszfoe öltözött Bonyhád. Délelőtt az általános iskola tanulói rendeztek, ünnepélyt a kultúr- otthonfaan, amelyen a szekszárdi honvédség két tisztje is résztvett. Az úttörők megköszönték azt a segítséget, amelyet a honvédség a bonyhádi úttörőknek nyújt. Kedves műsorban volt része a megjelent szülőknek, vendégeknek. A délelőtt folyamán a középiskolákban házi ünnepségeket rendeztek, a közgazdasági technikum vendégszereplésre ment Hőgyészre.

A DISZ fiatalok este a járási fcultiir- háziban rendeztek ünnepséget. Gál Antal DISZ titkár ünnepi beszédében méltatta március 15 .jelentőségét. A fiatalok nevében ígéretet tett, hogy a márciusi ifjak példáia nyomán, eszméik szellemében dolgoznak. Az ünnepi beszédet műsor követte. Különösen ió! sikerült az általános iskola tanulóinak „Népgyűlés a múzeum előtt" című jele„ nete.

4»