Tolnai Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-75. szám)

1955-03-20 / 67. szám

■'N A P L Ó 1955 MAKCIÜS 30 A Központi Vezetőség útmutatásai nyomán harcoljunk pártunk falusi politikájának újabb sikereiért! Országos értekezletet tartottak a járási tanácselnökök A járási és járási jogú városi tanácsok, valamint a megyei tanácsok végrehajtóbizottsági elnökei kétnapos értekezletet tartottak az országliáz üléstermében. Az értekezleten megjelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Hegedűs András, a minisztertanács első elnökhelyettese, Apró Antal a minisztertanács elnökhe­lyettese, Ács Lajos, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének titkára, Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter, Szobek András begyűjtési miniszter, Román József egészség- ügyi miniszter, Szabó János város és községgazdálkodási mi­niszter, Erdey-Gruz Tibor oktatásügyi miniszter, Czakó Kál­mán, a népköztársaság legfőbb ügyésze, Házi Árpád, az Álla­mi Ellenőrző Központ elnölce, Keleti Ferenc, az MDP Központi Vezetőségének osztályvezetője, Jánosi Ferenc, a Hazafias Nép­front országos tanácsának főtitkára. Az értekezletet Varga András a minisztertanács titkársága tanácsi végrehajtóbizottság osztályának vezetője nyitotta meg, majd Apró Antal, a minisztertanács elnökhelyettese mondott beszédet. Apró infal elvtárs beszéde Bevezetőben az új tanácsok munkájának eredményeiről, pártunk Központi Vezetősége határozatának jelentőségéről szólt, majd részletesen foglal­kozott a tanácsok előtt álló feladatokkal. Pártunk III. kongresszusa — mondotta — világosan meg­jelölte: nem akarjuk hosszú időre elhalasztani a mezőgaz­daság szocialista átszervezését. Az a nézet, amely esetleg hosszú évekre, vagy évtizedek­re akarja kitolni a falu szo­cialista átszervezését, teljesen idegen a párttól, azt el keli utasítani. Ez azoknak a nézete akik nem értik meg, hogy már most is mezőgazdasági fejlő­désünk, de egész fejlődésünk egyik akadálya a sokszázezer elaprózott paraszti parcella és az alacsony termésátlag. A fő­kérdés tehát, amit a Központi Vezetőség határozatában éle­sen felvetett, hogy szívós har­cot kell folytatnunk a szövet­kezeti eszméért, a szövetkezet­ellenes elemekkel szemben. A tanácsi szervek az elmúlt két évben nem tettek meg mindent a termelőszövetkeze­tek védelmére, a tsz-ek gaz­dálkodásának • megjavítására, új termelőszövetkezetek alakí­tására és azért, hogy a terme­lőszövetkezetek ne zárkózza­nak el az újonnan belépni kí­vánó parasztok felvételétől, valamint a kilépett tagok visz- szavételótől. Hogy ez a hely­zet előállót, abban mi is hibá­sak vagyunk, akik a végrehaj- tóbizotiságok felső irányítását végezzük innen a miniszterta­nácsból. A továbbiakban hangsúlyoz­ta, hogy pártunk és kormá­nyunk nagy összegekkel segíti a termelőszövetkezetek fejlesz lését, s a szövetkezetek értek is el jó eredményeket, de most nagyobb lépésekkel kell tovább menni. Az eddigi előrehaladást gátolta az, hogy a megyei já­rási, városi és községi taná­csok elhanyagolták a tsz-ek megszilárdítását és számszerű fejlesztését. Sokhelyütt alig gondoltak új tsz-ek létrehozá­sára. — Ezen sürgősen változtatni kel — folytatta — és min­dennapos munkánkká kell vál­nia a jó termelőszövetkezetek népszerűsítésének, s a tsz-ekre támaszkodva el kell érni, hogy már az idén jelentős mérték­ben növekedjék termelőszövet­kezeti mozgalmunk, megindul­janak az új belépések, új ter­melőszövetkezetek alakulja­nak. — A másik hiba, hogy a végrehajtóbizottságok vezetői sok helyen nem ismerik a ter­melőszövetkezetek problémáit, nem járnak ki a termelőszövet kezetekhez. Pártunk és kormá­nyunk nagy gondot fordít ar­ra, hogy a tanácsoknak meg legyen a lehetőségük a terme­lőszövetkezeti gazdálkodás színvonalának gyors emelésé­re. A tanácsoknál vannak nö­vénytermesztési, állattenyész­tési szakemberek, állatorvosok, könyvelők, termelőszövetkeze­ti szervezők. Azt tapasztaljuk azonban, hogy ezek a szakem­berek csak általánosságban foglalkoznak a termelőszövet­kezetekkel és nem ott segíte­nek, ahol arra legnagyobb a szükség. A tsz-ek állapotáért a tanács végrehajtóbizottsága teljes mértékben felelős. tehát egy termelőszövetkezet­nél alacsony a termés, laza a fegyelem, azért a tanács el­nöke, a végrehajtóbizottság a felelős. Neki kötelessége fele­lősségre vonni az állattenyész­tési szakembereket, ha ala­csony a tejhozam, a növényter­mesztési szakembereket, ha kapálatlan a terület, s általá­ban következetesen érvényesí­teni kell azt az elvet, hogy a mezőgazdasági igazgatóságok és az egész tanácsapparátus munkája döntően a termelőszö vetkezetek . megszilárdítására összpontosuljon. A tanács és a tsz-ek között szoros barátság kell legyen és a segítőszándé­kot a tanács részéről nap, mint nap éreznie kell a tsz-eknek A tanácsoknak, mint az állam- hatalom helyi szerveinek, a végrehai tóbizottságoknak, az egész állami apparátusnak — kezdve a minisztertanácstól — nagyobb felelősséget kell tanú sítaniok a párt III. kongresz- szusa és a Központi Vezetőség határozataival szemben! —. Az alapos, beható támo­gatásra különösen szükség van most, amikor a tavaszi munkák megkezdésétől, már csak néhány nap választ el bennünket. A tanácsnak segítenie kell, hogy a tsz-ek — a gépállo­mások alaposan felkészülje­nek a tavaszi vetés, növény­ápolási munkákra és tegyék meg az összes szükséges in­tézkedéseket ahhoz, hogy az idén a tsz-ek termésátlaga nem csak egyes növényfé­lékből, hanem raiindemből magasabb legyen, mint az egyénileg gazdálkodóké. — Pártunk Központi. Veze­tőségének legutóbbi határoza­ta is a termelési színvonal nö­velését, a termelékenység eme lését, az önköltség csökkenté­sét állította a párt és gazda­sági szerveink elé, mint nép­gazdaságunk egyik legfonto­sabb feladatát. Ez termelő- szövetkezeteinkre is áll. A ma­gasabb termés érdekében kü- 'önösen fontos, hogy a gép­állomások gépeit a termelőszö­vetkezetek maximális mérték­ben igénybe ve-évék. mert a tsz-ekben ez a munkatermelé­kenység növelésének legköz­vetlenebb módja. Ugyanakkor nagy súlyt kell helyezni arra, hogy a tsz-ek alkalmazzák a legfejlettebb agrotechw’ikát, trágyázzanak ott, ahol trágyázni kell, szó­val nagyobb mértékben hasz nálják a műtrágyát mint ed­dig bármikor, liogy termés­átlaguk gyorsan növekedjék, és a tagok életszínvonala meghaladja a középparasz. tok életszínvonalát. Különösen nagy gondot kell fordítaniok a tanácsoknak a termelőszövetkezetekben a kö­zös vagyon védelmére, amit nagyban elősegít a megfelelő adminisztráció és könyvelés. — Azt is észrevettük, hogy sok helyen megsértik a terme­lőszövetkezeti alapszabályo­kat. Sok helyen szinte tűrhe­tetlenné vált a háztáji gazda­ságok túlméretezése, ami sok­szor a szövetkezeti vagyon el­herdálásához, eltulajdonításá­hoz vezet. Ha tanácsaink ébe­rek lennének, ezek a szabály­talanságok kevésbé következ­hettek volna be. Mi szükséges nek tartjuk a háztáji gazda­ságot, de az nem mehet a kö­zös gazdálkodás rovására. Ha ez így megy, a közös gazdasáp elsorvad, veszekedés, civako- lás van az ilyen tsz-ekben és ilyen helyen nem emelkedik a közös gazdaságból adódó jöve­delem, hanem a tagság fő jö­vedelme, a háztáji gazdálko­dásból lesz — mondotta, majd rámutatott arra, hogy a ház­táji gazdaság túlméretezése, illetve az e téren mutatkozó hibák nem egyszerűen gazda­sági kérdések, hanem politi­kai kérdések is. A hibák azt is mutatják, hogy tanácsi szer­veink szemet hunynak az ilyen, visszaélések felett és tisztán­látásukat sok helyen megza­varta az az ellenséges agitá­ció, hogy a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését mi el­halasztottuk és itt-ott kialakult olyan nézet, hogy lehet valaki termelőszövetkezeti tag és je­lentős mértékben megtarthat­ja, fenntarthatja magángazda­ságát is. — Vannak olyan esetek is. — folytatta Apró Antal, — amikor a VB-ok alapszabály- ellenesen avatkoznak be a ter­melőszövetkezet munkájába Az egyik jelentésben olvastam, hogy például Karcagon a vá­rosi tanács mezőgazdasági osztályának egyik dolgozója egyszerűen felmondott a Sza­badság tsz könyvelőjének. — Azt hiszem, mindenki slőtt világos most a Központi Vezetőség határozatából, az elmondott példákból, hogy a tanácsoknak több támogatást, több segítséget kell adnáok a tsz-ek munkájához, a munka megjavításához, az alapszabály szerű gazdálkodás kialakítá­sához a növénytermelésben is, az állattenyésztésben is. De a fő kérdést alá szeretném húzni, s ez a politikai kér­dés: felvenni a harcot a ter­melőiszövetkezetek megszilárdi fásáért, felvenni a ' harcot a termelőszövetkezet-ellenes ele­mekkel szemben s ebben jár­janak élen a tanácsok és az ügyészségek is, mert hiszen az ügyészségek sok esetben gyámolítják a kulákokat, a spekulánsokat, a termelőszö­vetkezetekkel szemben. — Sok termelőszövetkezet ben, amikor közelebbről megvizsgáljuk, kiderül, hogy a lazaságnak, a közös va­gyon nagymértékű pazarlá­sának oka a termelőszövet­kezetekbe beférkőzött ellen­séges elemek kártevő tevé­kenységében van. Ezért a termelőszövetkezetekből a z ellenséges elemeket, kuláko­kat el kell távolítani. Az egész tagság előtt kell le­leplezni őket s nem szabad megengedni, hogy a szövet­kezetekben az ellenség be­folyása érvényesüljön. Szorosam összefügg ez a ház­táji gazdaság méreteivel, a/ elharapódzott spekulációval s munkaegység-csalásokkal, va­lamint más korrupciós jelen­ségekkel is. Az ilyen esetek mögött a tanácsoknak jobban meg kell keresniük az ellen­ség (kezét, mint ahoigy ezt ed­dig tették. Ugyanakkor fontos felada­tunk, hogy nagyobb gondot fordítsunk - termelőszövetke­zeteikben a kádermunkára, el­sősorban arra, hogy a terme­lőszövetkezet vezető pozíciói­ba megfelelő emberek kerül­jenek. Ezután a 'családtagok rész­vételének fontosságáról szólta tsz-ek munkájában, majd fel­hívta a tanácsok figyelmét, támogassák az egyszerű, az I. és II. típusú termelőszövet­kezeti csoportokat is. Itt is nagy súlyt kell helyezni az alapszabály betartására, an­nál is inkább, mert gyakran tapasztaljuk, hogy helyenként az I. és II. típusú termelőszö­vetkezet cégére alatt lényegé­ben egyéni gazdálkodás fo­lyik. Amint ismeretes, az I. és II. típus feladata, hogy a dol­gozó parasztokat szövetkezeti gazdálkodás formájához ve- ’esse. Ezt az elvet soha nem szabad szem elől ,téveszteni. Ezért erősíteni kell a szövet­kezeti csoportokban a közös munkát, oda keli hatni, hogy azok tagjai meggyőződve a kollektív gazdálkodás előnyé­ről, mihamarabb a III. típus­ra térjenek át. — A tanácsi szerveik felada­ta, \ hogy éberen, féltékenyen őrködjenek, s biztosítsák, hogy a területükön működő termelő- szövetkezetek alapszabálysze- rimt gazdálkodjanak. Ezután az előttünk álló me­zőgazdasági feladatokról be­szélt Apró Antal. Majd rész­letesen szólt a begyűjtés kér­déseiről. — Ha megnézzük a külön­böző kedvezményeket, akkor azt látjuk, hegy mintegy 30 százalékkal csökkent a beadás — mondotta. — Nem »kis mértékben az új begyűjtési rendelet eredménye az is, hogy a szabadpiac ki­szélesedett, gz. állattenyésztés számos területen — kivéve a szarvasmarhát, — növekedett s növekedett álltaiéban a te­nyésztési kedv. De míg az egyik oldalon a kedvezmények egész sorát adtuk, ugyanakkor az 1954. évi begyűjtési tervet egy pár területen nem telje­sítettük. Míg például kenyérgaboná­ban dolgozó parasztságunk mintegy 96 százaléka a csép tógéptől tett eleget beadási kötelezettségének, addig ko­moly lazaságok mutatkoz­nak például a sertésbegyüj- tésnél. — már világosan látjuk hogy az alapvető hiba Itt a szemléletben van, abban a politikai felfogásban van, mely elterjedt. az országiban, hogy az állami szervek megalkud­tak a helyzettel. Az ország­ban megindult a . hússal való spekuláció, nagytömegű feke­tevágás indult meg. Ugyanak­kor amikor az országban ele­gendő sertés van, mégis 75 ezer darabbal maradt adós a dolgozó parasztság a múlt év­ben. Különösen Bács, Szolnok és Fejér megyéikben volt hal­latlanul alacsony a begyűjté­si terv teljesítése, viszont a szabadpiacon nagymérteikben lehetett húst kapni, mert a- begyűjtést nem teljesítették., az államnak járó húsmenmyi- séget a szabadpiacon adták el magasabb áron anélkül, hogy a hajúk szála ás meggörbült volna. Széleskörben elterjedt olyan helytelen és káros nézet, hogy a begyűjtési kötelezett­ség egy ideiglenes valami és aki nem teljesíti, annak sem­mi baja nem történik, sőt tar­tozásét, hátralékát bizonyos idő után el is engedik. — Nekünk ez ellen a káros az ország ellátását veszélyez­tető szemlélet ellen fel kell vennünk a harcot, de ehhez elsősorban az kell, hegy a tanácsoknál és a begyűjtési apparátusoknál csináljunk ren­det. A begyűjtési hivatalok és a végrehajtóbizottságoik — és ez különösen álba járási vég- rehajtóibizottságoíkra — sok helyen nem szereztek érvényt a begyűjtéssel kapcsolatos mél ténycg rendelkezéseknek, majd nem szó nélkül tűrték a feke- tevágásókat, a nyershüssal va­ló üzérkedést, spekulációt, amíg végül a minisztertanács január végén kénytelen volt szigorú rendelettel véget vet­ni azoknak a visszaélésedének, amelyek r. agy része a végrehaj- tóbizottság tagjainak, elnökei­nek, az ügyészség, bíróság, a rendőrség vezetőinek szeme láttára folyt az országiján. — Olyan szemlélet alakult ki. hegy ne zaklassuk a dolgozó parasztot, ne követeljük a hát­ralékok törlesztését, mert ez sérti a szocialista törvényessé­get és nem összeegyeztethető az új kormányprogrammal. A rendőrség, ügyészség, bírósá­gok csak az utóbbi másfél hó­napban léptek fel erélyeseb­ben, amikor erre felülről ad­tunk utasítást. — Pártunk Központi Veze­tőségének határozat^, vilá­gosan rám «tat arra hogy ezek a jobboldali Opportu­nist nézete«., az állam iránti kötelezettségek elha­nyagolása, az állampolgári kötelezettségek nemteljesíté se súlyos károkat okozott népi demokráciánknak, fel­bátorította a kupeecUeí, ka­likókat, és míg az állami készletet nem tudtuk feltöl­teni, addig a szabadpiacon korlátlanul volt hús. — A begyűjtési munkában tapasztalható hiányosságai: ki­hatottak egész falusi politi­kánkra, kihatottak gazdasági életünkre. A lazaságok eltű­rése csak bátorította a mun­kásosztály ellenségeit. A vég- rehajtóbizottságok ezért fele­lősek, mert ez mind a szemük előtt játszódott le. Ezután rámutatott árira, hegy a begyűjtéssel kapcsola­tos visszaédósekröl sok eset­ben tudnak a végrehajtóbizott ságök, sőt számos esetben ku- pecefctől, a beszolgáltatást nemteljiesiítőiktől pénzt vetitek fel begyűjtési hivatali vagy tanácsi alkalmazottak, hogy szemet hányjanak a fekete­vágások és visszaélésed?, felett és az ilyenek természetesen nem lépnek fel a feketéző hen tesekkel és a helyi spekuláció­val szemben sem. — Ez azt mutatja, hogy nemcsak az állampolgári fe­gyelemmel van báj, hanem baj van az állami fegyelem­mel is. A visszaélések , sértik a dolgozók igazságérzetét. — Sajnos, a feielősságrevonás te­rületén különösen a járási vég rehajtöbizottságcícnál — baj van. Meg kell tisztítani a vég­rehajtóbizottságok apparátusait a visszaélőktől. Ezt a tűrhe­tetlen helyzetet látva a mi­nisztertanács erélyes eszközök­kel fagott hozzá a fegyelem helyreállításához. — Az elmúlt hetekben a já­rásokban, községekben a ta­nácsi szervek és begyűjtési vállalatok dolgozóival együtt értekezletet tartottunk. Fél- léptünk a spekuláció, az üzér­kedés ellen, utasítást adtunk a belügy­minisztériumnak, az ügyész­ségnek, hogy határozottab­ban, keményebben kell fel­lépni ezek ellen a jelensé­gek ellen. A párt széleskörű felvilágosító, ellenőrző mun­kája nyomán valami kevés javulás mutatkozik a be­gyűjtésnél. Bizonyos mérték ben sikerült letörni az élő­állatokkal folytatott kupec- kedést. A sertéshizlalási szer ződéskötések valamit emel­kedtek, ugyancsak emelke­dett a területi begyűjtés is. Sikerült megakadályozni a sertésárak további emelkedé­sét, sőt számos helyen, — ha kismértékben is, — árcsökke­nés mutatkozik. Ugyemcsafc a javulás jeleit mutatja az a tény is, hogy sikerült meg­akadályozni, hogy a kupecek a megyéidből nagytöimegben szállítsák el a süldőket. De alá szeretném húzni etvtár- saik, hogy ezek. csak kezdeti eredmények, amelyekkel távol ról sem lehetünk megelégedve. — A falvakban van elég sertés. Most a tanácsokon, a végrehajtóbizottságokon, a begyűjtési hivatalokon mú­lik, hogy amikor visszaszo­rítják a spekulációt, emel­kedjék a begyűjtés, hogy állami tartalékokat tudjunk képezni. — A tények azt bizonyít­ják, hogy a mi államappanátu- sunk munkájában, a tanácsok tevéfkeoiységébem, a végrehajtó- bizottságok munkájában, a kétségtelenül meglévő fejlő­dés mellett, nagyon súlyos hi­bák mutatkoznak a törvényes­ség betartásában. Az államigazgatás helyi szer vei, az ügyészi, a bírói szer­vek, a rendőrségi szervek működésében azt látjuk, hogy sok esetben eltűrik a törvénysértéseket, nem őr­ködnek eléggé az Elnöki Tanács, a minisztertanács, vagy az egyes minisztériu­mok által kiadott rendelke­zések végrehajtásán. Ezt n lazulást az államigazga­tás munkájában sürgősen fel kell számolni. —- Joggal mondhatjuk, hogy oántuhk az utóbbi esztendő­ben óriási segítséget adott a tanácsoknak, hegy feladatai­kat még eredményesebben el­láthassák. , — A tanácsokban az egysé­ges* pártvezetés, a párt politi­kájának érvényesülése végcél legtöbb helyen létrehoztuk az MDP pártcsoportjait. Az utób­bi hetekben sok járási VB mimikáját vizsgáltuk meg, a helyszínen gyűjtöttünk tapasz­talatokat és megái Lapítható., — minden túlzás nélkül, —- hogy a járási VB-ok munká­jában, a VB-elnökök munká­jában van komoly javulás. Mégis szeretnék egy néhány kéraést szóvátenmi. — Egyik a kollektív vezetés kérdése. — Fokozottabb gondot keli most a VB-tagoknak fordí­taniok arra, — különösen az elnököknek, — hogy a kollektív vezetéshez szüksé­ges munkastílus kialakuljon, hogy a vezetés a testületek ben ténylegesen kollektív legyen. — Gyakori hiba az, hogy a VB határozatainak meghoza­talánál nem támaszkodnak eléggé az állandóbizottsúgokra. Ez abban nyilvánul meg leg­többször, hogy az előterjeszté­sek előkészítésébe nem vonják be az . állandóbizottsági elnö­köket, több helyen nem hívjál: meg őket a VB ülésére és így megfosztja magáit a VB attól, hogy az állandóbizottságoknak a tömegekkel való szoros kap­csolatából származó tapasztála- tait, döntéseit a határozatok meghozatalánál felhasználja. — A vezetés kollektivitásá­nak szerves részét képezi a határozatok végrehajtásáért való közvetlen felelősség és a végrehajtás ellenőrzésében való kollektív részvétel. Ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a VB minden egyes tagja elhangzott állás- foglalásától függetlenül fe­lelős a VB által hozott hatá rozatok végrehajtásának elő­mozdításáért. — A kollektív vezetés meg­sértése a VB részéről a szocia­lista törvényesség megsértése, amely együtt jár pártunk po­litikájának elferdítésével, te­ret enged az egyéni tévelygé­sek szómáira, önkény kialakí­tására, amely végső fokon a párt és a tanács tömegka p- csolataimk meglazulásához ve­zet — Elvtársak! Legfontosabb., nak tartom a pártszervezetek és a tanácsok kapcsolatát, & tanácsok munkájában a páirt- hányítás érvényrejírttá tását a megyéktől a községekig. A tanácsúk minden irányt* munkájának alapja, sikeres működésének előfeltétele mindig az volt, és az is ma­rad a jövőben, hogy a ta­nácsokban dolgozó funkció náriusok hogyan harcolnak a párt ügyéért, a nép ügyé­ért, a párthatározatok végre­hajtásáért. — A párt Központi Vezető­sége határozatában rámutatott a tanácsok munkájában meg­lévő hiányosságokra Is. — Megyei, járási, közéé© tanácsainknak állandóan erő­sítendők kell a pártszervezetek kel való kapcsolatukat, bizto­sítani kell az apparátusban a nártszerű munkát, a párt-ellen őrzés kibontakozását. Tanul- luk meg elvtársak, hogy minél rendszeresebb mimikánk felett a pártellenőrzés, annál keve­sebb hibát követünk el. —■ A megyei, városi tanácsok ra, de különösen a járási tanácsokra nagy és megtiszu telő feladatok várnak, a Köz­ponti Vezetőség útmutatása alapján: harcolni pártunk falusi politikájának, a mező - gazdaság szocialista átszee vésésének újabb sikereiért. — Előre elvtársak a párt Központi Vezetősége határo­zatainak megvalósításáért, a tanácsok munkájának megja­vításáért, előre a szocializál*; ügyéért! (Hosszantartó leik* éljenzés és taps.)

Next

/
Thumbnails
Contents