Tolnai Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-75. szám)

1955-03-15 / 62. szám

2

NAPLÓ ~

1935 MÁRCIUS 15

A budapesti pártbizottság aktívaülése

(Folytatás az 1. oldalról)

hogy tovább javítsa, erősítse a kollektív vezetést, amely a pártonbelüLi demokráciának nélkülözhetetlen előfeltétele.

— Fontos feladatunk, hogy erősítsük, javítsuk belügyi, igazságügyi pártszervezeteink munkáját. Biztosítsuk a rendszeres pártellenőrzést e szervek munkája felett, s gondoskodjunk és éberen őrködjünk a szocialista törvényesség következetes betartásáról. (Taps)

A beszámoló ezután ajototo- olaali opportunisták káros pártellenes tevékenységéről szólt, s emlékeztetett arra, hogy az elmúlt aktívan a párt bizottság referátuma élesen fellépett, az osztály harcot ellenző liberális nézetek ellen, rámutatott, hogy az osztályharc élesedik és harcba hívta a budapesti .kommunistákat az osztályellenség ellen.

Az éberség terén elkövetett hibákat említette ezután a referátum.

— A kommunisták ne várjanak külön utasításra, hanem álljanak ki bátran mindenütt *és harcoljanak az e'fenség ellen. Ne tűrjék, utasítsák Vissza az ellenséges nézeteket, s mint anya a. gyermekét, úgy védjék a pártot és a párt politikáját

— mondotta.

Emlékeztette a pártaktívát, hogy a KV kötelez minden pártszervezetünket és minden kommunistát, hogy minden erőnkkel erősítsük a párt kapcsolatait a dolgozó néppel Ezért is elengedlistetlenül szükséges, hogy továbbfejlesz- szük a vezetés fő formáját a tömegek politikái meggyőződését.

Biztosítani kell, hogy minden aktivista, különösen a kép zeit vezető elvtársik rendszeresen kivegyék részüket a politikai nevelőmunkából.

— Most döntően a pártaktí- vistákon múlik, hogyan értetjük meg a KV határozatát, hogyan mozgósítjuk egész népünket e határozat megvalósítására. A pártakti- % án múlik elsősorban, hogyan sikerül szorosabbra zárni sorainkat és megszilár dítani a legdöntőbbet, pártmik egységét.

Emlékeztetett a beszámoló a KV határozatára, arra, hogy a jobboldali nézetek, pártunkban és államunkban azért válhattak ilyen veszélyessé mert Nagy Imre elvtárs beszédeiben, cikkeiben, gyakorlati munkájában támogatta, bátorította ezeket az anti- marxista nézeteket, sőt, elsősorban ó volt ezeknek a hirdetője. Mindezekért teljesen egyhangúlag megállapította Nagy elvtórs felelősségét;

— A KV határozata megjelenése után többen felvetették, miért csak most vetjük fel ezeket a hibákat, miért nem lépett fel ezzel szemben a KV, a Politikai Bizottság már régen és miért nem fojtotta el csirájában ezeket a hibákat. Emlékezzenek - csak vissza az elvtársaik arra, hogy egy . héttel a kormányprogram után a budapesti pártaktíván, amelyet az egész országban a rádió közvetített és „ sajtó lehozott, Rákosi elvtárs a Politikai Bizottság megbízásából számos kérdésben korrigálta Nagy elvtárs hibáit és torzításait. (Taps)

— Tehát két héttel a júniusi határozat után már nyilvánosan fellépett a Politikai Bizottság Nagy elvtárs hibáival szemben, s attól kezdve különböző' üléseken, beszédekben folyt a harc a jobboldali megnyilvánulással szemben.

Akik úgy teszik fel a kérdést, hogy miért csak most veti fel a KV e kérdéseket, azok elárulj ák, hogy nem elég gondosan tanulmányozták pártunk III. ^kongresszusának határozatait. Kovács eivtárs ezekutón utalt a kongresszusnak azokra a megállapításaira, amelyek a liberalizmusra és a jobboWali veszélyre hívják fel a figyelmet.

— A mi hibánk és személy szertat az. én hibám is, hogy a kongresszus határozatának ez igen fontos részéről megfeledkeztünk. S megmondom 4i jobboldalnak komoly sikere

volt, hogy a baloldali veszély elleni harc fokozásával magáról csaknem teljesen elterelte a figyelmet.

— De volt más tényező is. Meg kell nyílta^ mondani, hogy a vezető elvtársak közölt a budapesti pártfunkcionáriusok és a jelenlévő aktivisták között, beleértve magamat is, nagyot! sokan voltunk olyanok, kikéi Nagy elvtárs egyik-másik beszéde és magatartása megtévesztett. — Nem vettük mindjárt észre, hogy miről van szó. Ezért sokszor a KV és a Politikai Bizottság is megszavazott és támogatott helytelen, hibás intézkedéseket. Ezt kommunista önkritikával nyiltan meg kell mondani, azért, hogy tanuljunk ebből s mégegyszer ne ismételjük meg. Nem utolsósorban azért is megtörténhetett mindez, mert a mi pártunkban még mindig nagyon el van hanyagolva az ideológiai munka és pártmunkásaink elméleti szívonala még mindig messze nem kielégítő.

Ez az eset is parancsolőan szükségessé teszi, hogy párt munkásaink, akik az utóbbi időben mindenfélét tanulnak, csak az elméletet hanyagolják el, a jövőben sokkal nagyobb figyelmet fordítsanak a marxista-leninista elmélet elsajátítására.

—: Most igen gyakori funkcionáriusok, párttagok részéről is az a megjegyzés: „na ugye megmondtam én mindent előre, világosan láttam. 'Derültség). S most, íme nekem lett igazam, nem én követtem el a hibát, hanem Nagy eívtárs.;' (Derültség). Nagyon komoly hibákat követnénk el elvtársak, ha' m; most felmentenénk magunkat a saját területünk és saját magunk által elkövetett hibák felelőssége alól és minden hibánkat áthárítanánk Nagy elvtársra. Világosan látnunk kell, hogy az elmúlt másfél évben a párt és állami, gazdasági és tömegszer- vezefi . funkcionáriusok, tekintélyes része jócskán követett el hibát a maga területén s most nem az a feladat, hogy ezt a hibát áthárítsuk másra, hanem az, hogy kommunista önbírálattal elismerjük, elemezzük hibáinkat és meg te-' gyük a szükséges intézkedéseket ezeknek kijavítására. (Nagy taps.)

•— A KV határozata helyesen rámutat, hogy pártunkban, a meglévő opportunista, antimarxista, antileninista irányzat az idegen osztály, a burzsoá-ideológia sorainkban -évő befolyásának visszatükröződése. Ez más szóval azt jelenti, hogy egy szocializmust építő országban, ahol a kapitalizmus maradványai és gyökerei igen erősen megvannak, egyés párttagokban megvan a hajlamosság arra, hogy nem is tudatosan, talán anélkül, hogy maguk is észre- vennék, pártunk helyes politikájától eltávolodjanak a burzsoázia politikája felé. Ezért nekünk nem szabad az elhajlókat ellenségként kezelnünk, különösen óvakodjunk attól, hogyha valaki valamit jószándékkal felvet, ami nekünk nem tetszik, ne süssük rá meg gondolatiamul az opportunista bélyeget.

— Két fronton kell vívnunk a. harcot, nem szabad megengednünk, hogy miközben szétverjük a jobboldali, anti marxista nézeteket, közben újra megerősödjenek a baloldali nézetek, amelyek szin tén nagy károkat okozhatnak.

... —' Tekintettel arra, hogy az ideológiai harcot az értelmiségiek között meghúzódó opportunisták ellen is meg kell vívnunk, külön ügyelnünk kell arra, hogy közben tovább javítsuk, és ne rontsuk meg az értelmiségiekkel a viszonyunkat. Nekünk nagyszerű, tehetséges értelmiségünk van és a szocialista építésnek a jövőben még nagyobb szüksége van mérnökökre, orvosokra, tudósokra, tanárokra, írókra, művészekre, stb., akik egyre lobban összeforrnak velünk és vállt-yállmák vetve segítik építeni a szocialista társadalmat.

— Elv-társak! Amikor a a jobboldali opportunizmus eile« visszük a harcot, a KV

óva int bennünket attól, hogy eltereljük a fi,gyeimet a döntő, közvetlen tennivalókról. Egészen biztos, hogy az ell'em- ságtnieb az' lesz a taktikája, hogy az egyes személyek elleni harcra terelje a figyelmet, s nekünk nem szabad ebbe a hibába beleesni, nem szabad az ellenséget ezen az úton követnünk.

— Dönitő feladat,upfc a KV által meghatározott közvetlen feladatok megoldására, a termelésre, a párt egységének szilárdítására, a politikai tömegmunka, a tömegekkel való kapcsolat megjavítására koncentrálni figyelmünkéit és erőnket, s ne menjünk . bele az ellenség csapdájába. Sztálin elvtárs mondottá ugyanerről a kérdésről;

„Nincs igazuk azoknak az elvtársaknak sem, akik a jobboldali elhajlás problémájának megvitatásánál a jobboldali elhajlás képviselőinek személyére élezik ki a kérdést. Mutassák meg nekünk a jobboldaliakat, vagy a békülékenyekeí — mondják — nevezzék meg a személyeket, hogy leszámolhassunk velük. így nem lehet feltenni a kérdést. A személyeknek természetesen van bizonyos szerepük, de itt nem szeméi} ékről van szó. hanem azokról a viszonyokról, azokról a körülményekről, amelyek szülő

okai a jobboldali veszélynek pártunkban. A személyeket félre lehet állítani, de ez még nem jelenti azt, hogy ezzel levágtuk pártunkban a jobboldali veszély gyökereit. Ezért a személyi kérdés, bár kétség kívül figyelmet érdemel, nem a döntő kérdés."

(Sztálin: A leninizmus kérdései 255. oldal)

— Elvtársiak! Már csak három hét választ el hazánknak a dicső Szovjet Hadsereg által történt felszabadításának tíz éves évfordulója megünneplésétől. Ez az idő egybeesik a magyar-szovjet barátság hónap javai. Tíz év alatt népünk, pártunk vezetése és a Szovjetunió állandó hathatós támogatásával évszázados problémáikat oldott meg. A győztes októberi forradalomnak, a szovjet népnek köszönhetjük, hogy leverte népünk kezéről az évszázados bilincseket, hogy népünk, pártunk vezetésével szabadon és békéiben élhet, hogy anyagi és kulturális színvonalának jelentős javulásával halad a felemelkedés, a szocializmus építésének az útján, amelyről már soha, senki le nem téríthet bennünket. (Nagy taps.)

Erősítsük munkásosztályunk bán, ifjúságunkban, egész dolgozó népünkben az internacionalizmus gondolatát, a népek barátságát és mindcseg határozata mellett. (Hosz- szantartó, ütemes taps: Éljen a párt! Éljen Rákosi!)

Mindnyájan átérezzék annak óriási jelentőségét, hogy az elmúlt másfél esztendő nehézségei és bajai után a párt újra a helyes útra lépett. Központi Vezetőség egységes, határozott és szilárd!

A Központi Vezetőség határozatai továbbviszik mindazt, amit tíz év alatt a

útja a szocialista nagyüzemi gazdaság, a termelőszövetkezet.

Ugyanakkor világosam, megmondjuk, hogy természetesen tanultunk a miült hibáiból és a termelőszövetkezeteiknél, — i abban, minit azelőtt, vigyázunk az önkéntesség betartására. Vigyázunk arra, hogy a belépőket elsősorban a jó termelőszövetkezeteik vonzó példája buzdítsa arra, hogy az egyéni gazdálkodásról áttérjenek a kollektív gazdálkodásra. Az utolsó másfél esztendőben — valiíjuk meg őszintén — nem előre, hanem visszafejlődött a falu szocialista szektora. Központi Vezetőségünk határozata alapján lassan, de szilárdan újra folytatjuk a mezőgazdaság szocialista átépítését A bírálat és az önbírálat •kérdéséiben megex-ősítjük mind azt, amit 1953 júniusában mondottunk, amit III. kongresszusunk határozott és még jobban megköveteljük, különö sem az alulról jövő — az egyszerű emberek, az egyszerű munkások, parasztok szájából jövő — kritika megszívlelését és meghallgatását.

Rendkívül vigyázunk arra, hogy a kollektív vezetés helyes elve el ne sikkadjon, hogy vissza ne térjen, újra a régi egyéni vezetés.

Kitartunk amellett a régi magyar* közmondás mellett, hogy 'öbb szem többet lát. A koi- tektív vezetés elvét ugyanúgy, vagy még jotlban őrizzük, mint ahogyan 1953-ban elhatároztuk.

A Központi Vezetőség határozata a Hazafias Népfront hibáit is természetesen meg- krltizáita. Egyébként azonban

a Hazafias Népfrontot mint széles, a nép — különösen a falusi dolgozók — nagy tömegeit átfogó mozgalmat minden erővel támogatjuk.

Ugyanakikor arra is legyen gon d unk, hogy egyesek ne hasz-.

nekelőtt a soha meg nem bontható, örök szovjet-magyar barátságot. Legyen az április 4-i tömegdemonstráció a szovjet-magyar barátság megszilárdulásának felejthetetlen örömünnepe.

— A felszabadulás .ünnepét élesedő nemzetközi helyzetben, a háborús kalandor-politikusok fokozódó kardesörtetése közben készítjük elő. Az im- Oí.Malisták nagy nyomásit gyakorolnak ránk. Azt hiszik, gyenge pontot találnak és rést tudnak ütni nálunk a béketábor frontján.

Április 4-e jó előkészítésével és a lelkes tömegdemonstrációval, a termelésben való helytállással is fejezzük ki. Budapest dolgozóinak elszánt békeakaralát, s az^, hogy minden erőnkkel készek vagyunk küzdeni a német milítarizmus feltámasztása ellen, az atom- és hidrogénibomba betiltásáért, hazánk és ménünk szabadságának és függetlenségének megvédéséért.-i- Április 4-én s azután is demonstráljuk a magyar nép egységét és azt, hogy Magyar- . ország soha nem lesz rés, hanem szilárd bástya a Szovjetunió vezette hatalmas, több minit kilencszázmilliós béketábor magyar szakaszán.-~ Elvtársak! Azt hiszem, olamennyi részvevő nevében is kifejezhetem, hegy a budapesti pártaktivisták, . a budapesti kommunisták teljes egészében egyetértenek a KV márciusi határozatával és szilárd egységben, egyembérként felzárkóznak a KV mögé.

(Ütemes taps és felkiáltások: Éljen a párt!) Minden erőnkkel méltón kivesszük részünket pártunk egységének megszilárdításában, a KV határozatának . végrehajtásába!?.

— A budapesti pártszervezeteknek több, mint 500.000 tag

ja van. Itt van a magyar man kásosztály legkipróbáltabb, leg harcedzettebb része. Budapest a mi gyönyörű fővárosunk, a forradalmi mozgalom legero- > sebb bázisa.

— Ha mi, a több-százezer kommunista erejét egy közös cél érdekében összefogjuk és ezt az erőt egyesítjük Budapest dolgozóinak erejével, legyőzhetetlen, minden nehézséget el söpörni tudó, hatalmas erő ez, melyről lepereg az ellenség minden próbálkozása. (Taps.) Olyan legyőzhetetlen erőnk van, amellyel elhárítunk minden akadályt az útból, amelv- lyel megvalósítjuk az 1955. éves termelési feladatainkat, mely bevezetője, megalapozója a második ötéves tervünknek, melyben újabb hatalmas alkotások megteremtésén keresztül íel-tartózte-thatatlanul haladunk a szocialista Magyar- ország felépítése felé.

ügye. a szocializmus építése mellett. Élesen, bátran ki kel! államink az igazunk mellett. — Ez a bátor kiállás volt az erőnk, amikor nem voltunk hatalmon, ae amikor tudtuk, hogy —■- miénk a jövő! (Taps.)

Helyre keli állítani, elvtársak, minden területen a fegyelmet, a munkafegyelmet csakúgy, mint a párt- és állami fegyelmet., A magyar dolgozó nép, élén a magyar munkásosztállyal, hosszú esztendőkön keresztül ennek a fegyelemnek köszönhette nem egy eredményét. Igazuk van azoknak az előttem; szóló elvtársaknak, akik elmondották hogy

a dolgozók, az ipari munka- sok egyenesein megkövetelik tőlünk, hogy szüntessük meg végre a lazaságokat, teremtsünk végre rendet és teremtsük meg a szocialista, fegyelmet. Meg is fogjuk teremteni! (Taps.)

Az utolsó másfél-két észtén dőben a tervfegyelem nagyon megromlott. Ezen változtatni kell, elvtársak. Itt néhány hozzászóló elmondotta, hogy az utolsó negyedévben már egy sor területen biztató jelek mutatkoznak. Megmondom, hogy ezek a biztató jelek egyelőre nagyon szerények a tavaly-: visszacsúszáshoz mérten, s távolról sem elegendőek ahhoz, hogy megnyugvással tekintsünk rájuk. Sokkal nagyobb erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy ezen a téren rendet teremtsünk. Nem szabad többé megelégednünk azzal, hogy a tervet általában teljesítjük, vagy túlteljesítjük: minden

fontos mutatójában teljesítenünk kell, ami annyit jelent, hogy csökkenteni kell az önköltséget, emelni kell a terme lékenységet, javítani a minőséget, stto. Ez a szocialista termelés döntő erőforrása. É területeken kell most gyökeres változást előidézni.

Annál fontosabb ez, élvtársak, mert az idei esztendő szerény tervkitűzései bevezetői a második ötéves tervnek és

mi azt szeretnek, hogy * második ötéves terv — támaszkodva az első ötéves terv iparosításának hatalmas eredményeire — ne csak arra nyújtson lehetőséget, hogy a magyar dolgozó nép életszínvonalát megfelelően emeljük, hanem — ami nem kevésbé fontos, — a nemzetközi viszonyoknak megfelelően, honvédelmünket is megerősítsük. (Taps.)

(Folytatás a 3. oldalon)

Pártunk egysége ereseik, mint valaha

Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása a budapesti a ktiva értekezlete r

A budapesti púrtaktíva-értekezleten a jelenlévők fergele- I ges tapsa és éljenzése közben felszólalt Rákosi Mátyás elvtárs és az alábbiakat mondotta:

zóinak színe-java egyhangúlag hitet tett a Központi VezetőAz az egyöntetűség, amely- lyei a Budapesti Pártbizottság első titkárának, Kovács elvtársnak a beszámolóját fogadták. valamint, az összes hozzászólók egyhangú véleménye lehetővé teszi, hogy igen röviden szóljak. (Derültség'!

Mindenekelőtt: nagyon sajnálom, hogy az egész ország, az egész dolgozó nép nem láthatja ezt a budapesti aktívát, ahol 4700 kommunista; fővárosunk bcarsmunistáinafe, dolgo

Ennek az országnak a motorja, lelke, vezető ereje az ipari munkásság, élén a kommunista párttal

Elhalványodott bizonyos fokig annak a tudata, ami nyolc esztendőn keresztül olyan óriási erőt adott nekünk, hogy

ennek az országnak a motorja, lelke, vezető ereje az ipari munkásság, élén a kommunista párttal. (Hosz- szantartó taps.) Központi Vezetőségünk egységes határozata ebben a kérdésben újra teljes világosságot teremtett. Mindenki megérti, hogy ebben az országban a vezetés, a hegemón szerep a kommunista párt vezette munkásosztályé, s csak így lehetséges erőteljesen, szilárdan megvalósítani a munkás paraszt szövetséget is.

A népi demokráciában nem akármilyen munkás-paraszt szövetség kell. Olyan munkás. parasat szövetségre van szükség, melyet az ipari munkásság vezet és amelynek célja a szocializmus építése. (Nagy taps.) Ebben a tekintetben is most világos a helyzet.

Hasonlóan világos, félreérthetetlen választ adott a Központi Vezetőség határozata a mezőgazdaság kérdéseire. Mi változatlanul hirdetjük és helyesetek tartjuk, amit 1953 júniusában mondottunk és amit tavaly a III. kongresszus meg erősített, hogy minden erővel támogatni kel az egyénileg dolgozó parasztokat, hogy a lehető legnagyobb termést érjék el. A kezükre kell járni mindabban, ami lehetővé ' teszi számúkra, hogy gazdasági helyzetük megjavuljon, hogy több árut tudjanak a piacra hozni. Gcrdonkedpunk ■ kei róía, hogy a dolgozó, parasztok a jövőben is megkapják mindazt a kisgépet, termelőeszközt, árucikkét, amire '• szükségük van.

De ugyanakkor aláhúzzuk — ami az utolsó másfél esztendőben sajnos elhalványodott — hogy

a dolgozó parasztság számára a, MelcmelScdéfe egyedüli

párt alkotott, továbbfejlesztik elsősorban az 1953 júniusi határozatot és a III. kongresszus határozatait.

Azok a határozatok, amelyeket mi -1953-ban és .tavaly a kongresszuson elfogadtunk, nem miindeaiiben kerültek helyesen végrehajtásra, nem egyszer eltorzuljak. Ezeket a hibákat most kijavítjuk. Kijavítjuk az iparosítás, mindenekelőtt a nehézipar lebecsüléséből eredő hibákat.. Ez a kérdés elválaszthatatlan az ipari proletariátus. kérdésétől: - az ipar növekedése — az ipari proletariátus növekedése.

Hálhassák ki másra, mint ami á Haziáfias Népfront eredeti célja. Ebben a tekintetben sincs semmi változás.

Amikor ennyire aláhúzom* hogy a lényegben nincs változás,; attól tartok, hogy egyik- másik elvtársumik .azt hiszi, hogy semmiben sem térünk vissza az 1953 előtti viszonyok hoz.

Meg keli mondanom őszintén, hogy igenis egy és másra v.ssza fogunk térni. 1953 előtt .mi egy egész sereg igen helyes akciót hajtottunk végre. Például felosztottuk a földbirtokot és odaadtuk a dolgozó parasztoknak. (Derültség, taps) Az ! elvtársak még emlékeznek á, hoigy a felszabadulás -utáni hetekben és hónapokban. a budapesti munkássá.», de szerte az egész ország ipari munkássága hallatlan nehézségekkel küzdve, milyen lelkesen, péMaadóau, önfeláldozóan építette ifra az országot. Miért engednénk az ilyen jó tradíciót feledésbe memmi? Ki ne emlékezne az 1946 márciusi hatalmas tüntetésre, amikor Budapest ipari munkásságának százezrei kivonultaik az utcára, hogy segítsenek megvédeni a földet szövetségeseik, a dolgozó parasztság számára, azt a főidet, amelyet az erősödő reakció vissza akart venni, tőlük. Ne, engedjünk ilyen tradíciót f éledésbe menni! S folytathatnám tovább: emlékeztetek azoikra az időkre, amikor a tőkéseket megvertük. Azt sem feledjük, hogy

1953 előtt kezdtük építeni a szocializmust. 1953 előtt a munkásosztállyal az élen az egész magyar dolgozó nép az újjáépítés és az áldozatkészség csodáit művelte. Mi ezeket a tradíciókat most újra fel akarjuk eleveníteni.

(Nagy taps.) Különösen fel akarjuk eleveníteni a kommunista példamutatást, a kom-, munista áldozatvállalást és a . bátor kiállást a kommunizmus

4

t