Tolnai Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-75. szám)

1955-03-02 / 51. szám

2 IN A P L ö 1955 RíÁRCIÜS 2 A szovjet kormány válasz jegy zeke Anglia kormányának Moszkva (TASZSZ) Mint sajtó jelentés«]« közölték, a szovjet kormány 1951. decem­ber 20-án jegyzéket küldött Anglia kormányának. Ékben rámutatott arra, az a tény, hogy az angol kormány alá­írta a párizsi egyezményeket, összeegyeztethetetlen az 1942. évi angol-szovjet, háború utáni együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel. Az angol kormány 1955. ja­nuár 26-i válaszj-egyzékében kifejezésre juttatja: nem ért egyet a szovjet kormány em­lített jegyzékével, s igazolni igyekezve eljárását,' kijelenti, hogy továbbra is az általa vá­lasztott utat szándékozik kö­vetni. A Szovjetunió külügymi­nisztériuma erről a kérdésről tebruár 28-án megküldte Ang­lia moszkvai nagykövetségének a szovjet kormány válaszjegy- zékét. A válaszjegyzék töb­bek között a következőket tar­talmazza: ..Anglia kormánya azzal ér­vel válaszjegyzékében, hogy Anglia részvétele a párizsi egyezményekben állítólag nem mond ellent az angol-szovjet szerződésben vállalt kötelettsé- geinek. Kijelenti továbbá, hogy az újraíelfegyverzett Vyugat Németország részvéte­lével Ny ug at-Európában léte­sülő szemlátomást egyes béke- szerető államok ellen irányuló aílamszöyetkezés állítólag a béke és az európai biztonság megszilárdítását szolgálja majd. Ezzel egyidejűleg Anglia kormánya azt állítja: nem tartozik felelősséggel Németor­szág szétszakílotiságáért, azért hogy mindezideig lehetetlen­nek bizonyult alapot találni az együttműködésre a szovjet kormánnyal. A szovjet kormány nem ért­het egyet Anglia kormányának ilyen állításaival. A tények arról tanúskodnak hogy Anglia kormánya a há­ború befejezése után az angol- szovjet szerződésben foglalt kötelezettségek megsérlésének útjára tért. Anglia kormánya nem volt hajlandó együttműködni a szovjet kormánnyal abban, hogy Németország egységét békeszerető és demokratikus alapokon állítsák helyre. Ehe­lyett az Egyesült Államokkal és Franciaországgal együtt át­tért a német kérdésben kifej­tett kiilönakciók politikájára. Ez a politika végül is nyugati és keleti részre szakította Né­metországot, — a Németország szétszakításának politikáját folytató angol kormány az Egyesült Államok és Francia- ország kormányával együtt hozzálátott ahhoz, hogy elüké, szítse Nyugat-Németország új- rafelfegyverzését és bevonását a Szovjetunió, valamint más békeszerető európai államok ellen irányuló katonai csopor­tosulásokba. E politika egyik lépése volt a párizsi egyezmé­nyeknek 1954 oki. 23-án tör­tént aláírása. A párizsi egyez­mények ugyanis előírják a nyugatnémet hadsereg megte­remtését, élén hitlerista tábor­nokokkal és tisztekkel, e had­seregnek minden fegyverfajtát rendelkezésére bocsátanak, beleértve az atom-, a vegyi és a baktériumfegyvert is. Telje­sen nyilvánvaló, hogy a né­met revansisták feMegjveraé- se és bevonása ax agresszív észak sí lanti tömbbe, valamint az újonnan létesítők nyugat­európai katonai szövetségbe, nem a béke megszilárdítását, hanem egy ifjabb háború elő­készítését szolgálja. A szovjet kormány 1954 december 20-i jegyzékében megállapította, hogy a párizsi egyezmények — amelyeknek megvalósításában csak egyes államok újabb háborús készü­lődéseket folytató agresszív körei érdekeltek — összeegyez telhetetlenek az angol-szoVjet szerződéssel. Anglia kormánya ennek el­lenére továbbra is igyekszik kivívni a párizsi egyezmények mielőbbi életbeléptetését, fi­gyelmen kívül hagyva az an­gol-szovjet szerződést. Mindez azt bizonyítja, hogy Anglia kormánya most nem tekinti magát érdekeltnek e szerződés érvényének fenntartásában. A szovjet kormány a kifejezet­tekkel kapcsolatban teljes mértékben megerősíti a de­cember 20-i jegyzékben lefe­jezett álláspontját és ismét szükségesnek tartja kijelente­ni, hogy a párizsi egyezmé­nyek ratifikálásának aktív \ az 1912. május 26-án megkö­tött szovjet-angol háború utá­ni szövetségi, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés érvénytelenítéséhez vezet. Ebből az is következik, hogy az angol-szovjet szerződés ér­vénytelenítéséért az egész fe­lelősség Anglia kormányára hárul. Moszkva, 1955. február 28." „Újabb háborúban nem számíthatnának ránk“1 jelentette ki az egykori Wehrmacht egyik tisztje Párizs evpri): Michel Goi- day, a Francé Soir m unka-tár- hosszú hónapokat töltött Nyugaí-Névnetorszá.gban, hogy kifürkéssze: miként vélekedik a német nép a felállítandó WehrmachíyóL A francia új­ságíró számos különböző kö­rülmények között éló, külön­böző életkorú férfival és nővel' beszélgetett az újrafelfagyver- zésről és „közvéieménykutatá- sárói" terjedelmes cikkben számolt be a Francé Soir ha­sábjain. A németek szembenállását a Wehrmacht újrafelállításával Gordey a többi között az egykori hitleri hadsereg egyik tartalékos századosának meg­nyilatkozásával jellemezte. Az illető annakidején a legmaga­sabb katonai kitüntetésekben részesült. A volt tiszt a követ­kezőket mondotta a Francé Soir munkatársának: „A háború okozta nyomokat semmi sem tudja kiölni belő­lünk. E borzalmas évek lidérc nyomásként szinte minden hé­ten1 visszatérnek ... A múlt... úgy emlékezem vissza rá, mint ha, tegnap történt volna. Már most előre tudom, hogy bor­zalmas; lenne, h„ egy nap új­ra a-, csatatéren találnám ma­gam, szemben az oroszokkal. Valószínűleg ordítva menekül­nék, eldobva fegyvereimet. Generációnk hatévi háborút vészelt át. Nem vagyunk jók ágyutölteléknek. Nem számít­hatnának ránk egy újabb há­ború esetén.’1 Nagyon fontos tényezőként emeli ki a France Soir mun­katársa a német re midit arizá- lással szembeni népi mozgal­mat. A volt, katonatisztek érzel­meit Gordey így ítéli meg: „A hivatásos katonatisztek köré­ben valóságos kisebbségi kom­plexum van a Szovjet Hadse­reggel kapcsolatban. A múlt háborúnak ezek a szakértői tisztában vannak azzal, hogy nemcsak emberanyagban, ha­nem katonai művészetben is felsőbbrendű ellenféltől szen­vedtek vereséget.“ A lipcsei vásárt az első kél napon több, mint 1-Ü.OÜÖ érdeklődő tekintette meg Berlin (MTI): A szombaton este megnyílt lipcsei tavaszi nemzetközi vásár a nemzetkö­zi kereskedelmi körökben nagy érdeklődést keltett. Külön vo­natokon és repülőgépeken a külföldi éraeklődők százai ér­keznek a hagyományos lipcsei árumintavásárrá, amely „ két világpiac gazdasági (képvise­lőinek egyik legfontosabb ta­lálkozójává lett. Eddig 43. államból érkeztek kiállítók és vásárlóit Lipcsébe. A 'tőkés országokból jött ven­dégek száma meghaladja a kétezret. A lipcsei vásárt az első két napon 121.325 érdeklődő ke­reste fel. Igen nagy érdeklő­dést váltott ki a vásár szovjet pavilonja, amelyet a német és külföldi látogatók tízezrei ke­resnek fel. Nagy népszerűség­nek. örvend a vásáron műkö­dő magyar csárda, A belkereskedelmi minisztérium „kiváló vállalatai" A belkereskedelmi minisz­térium és a kereskedelmi és pénzügyi dolgozók szakszerve­zetének központi vezetősége az 1954. negyedik negyedévben többek között a „kiváló vál­lalat" címért versenyző aláb­bi vállalatokat tüntette ki vándorzászlóvai. oklevéllel és az azokkal járó pénzjutalom­mal: Szegedi Rövidkét Válla­lat, Pécsi Kereskedelmi Vál­lalat, Szombathelyi Kiskeres­kedelmi Vállalat, Keletmagyar országi Üzemélelmezési Válla­lat, Győri Tüzép Vállalat. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, az országgyűlés elnökségének és az országgyűlés külügyi bizottságának ülése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, az országgyűlés elnöksége és az országgyűlés külügyi bizottsága hétfőn délelőtt Dobi István elnökletével ülést tartott, amelyen magvitat­ta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának február 9-i felhívását a világ népeihez és parlament­jeihez. Az országgyiSés ' külügyi bizottsága a felhí­vással kapcsolatban határozati javaslatot ter­jesztett az Elnöki Tanács elé, amelyet az El­nöki Tanács és az országgyűlés elnöksége rész :eteifoen megtárgyalt. A vita során felszólaltak: Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Arsdics Erzsébet, Nánási László és Barcs Sándor, az Elnöki Tanáén tagjai, továbbá Horváth Márton, a külügyi bizottság tagja. Az Elnöki Tanács a határozati 'javaslatot" el­fogadta. A határozat szövege a következő: A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az ország­gyűlés elnöksége őszinte öröm mel üdvözli a Szovjetunió Leg felső Tanácsának a világ né­peihez és parlamentjeihez in­tézett felhívását, amely újabb nagyfontosságú lépést jelent a nemzetközi feszültség enyhíté­se, a béke megóvása és meg­szilárdítása érdekében. Különösen nagy jelentősége van a Szovjetunió Legfelső Tanácsa kezdeményezésének a jelenlegi nemzetközi hely­zetben, amikor bizonyos impe­rialista körök az Egyesült Ál­lamok kormányával az élén arra törekednek, hogy Európá­ban. Ázsiában és a világ más részein a már létrehozott ag­resszív tömböket megerősít­sék és újakat szervezzenek, melyek jelentős mértékben növelik a nemzetközi feszült­séget. Az új háború kirobbantá­sa érdekében a háborús uszí­tok minden erővel fokozzák a fegyverkezési hajszát és a ka­tonai támaszpontok Uiénftését a világ minden részén, fokoz­zák rágalomhadjáratukat a békeszerető népek és kormá­nyaik ellen, annak ellenére, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete elítélte a háborús propagandát. Atomháborút ké­szítenek elő, amely mérhetet­len szenvedést okozna a népek nek, bár nem kétséges, hogy egv ilyen új háború az impe­rialista agresszc-rc-k végső megsemmisülését vonná ma­ga után. A magyar népet mély felhá­borodással tölti el a nyugati hatalmaknak az a törekvése, hogy néhány állam részvéteié­vel létrehozzák a Nyugateuró. pai Uniónak nevezett zárt ka­tonai tömböt és annak kere­tében újra feltámasszák az európai népek biztonságát ve­szélyeztető német militariz- must, amely az utolsó évtize­dek során kétszer sodorta igaz ságialan, nemzeti létünket fe­nyegető háborúba hazánkat. A revansvágyó német militarista körök Ausztria bekebelezésére törekszenek, új Anschluss-t ké­szítenek elő, melynek megva­lósulása esetén az újjáéledő német imperializmus támadó hadserege ismét megjelenne a magyar határokon, közvetle­nül fenyegetve a magyar nép békéjét és függetlenségét. A magyar szép szilárd meg­győződése, hogy minden esz­közzel meg kell akadályozni ezeknek az agresszív tervek­nek a végrehajtását. Ezért a Magyar Népköztársaság kor­mánya minden intézkedést megiett és a jövőben is meg­tesz a moszkvai értekezlet határozatainak megfelelően a német militarizmus újjáélesz­tésének meghiúsítására. A Magyar Népköztársaság népe békéjének és biztonsá­gának megőrzése érdekében őszintéit helyesel és támogat minden olyan Uezdeménvezést amely a nemzetközi feszültség ersvhítésére. a vitás nemzet­közi kérdések tárgyalások út­ién való megoldására, a béke megrsrvlárrtífósára irányul, és ennek érdekében a maga ré­széről teljes erejével elő ki­várna segíteni az európai kol­lektív biztonságnak, az ált&Iá­A hétfő esti francia minisztertanács Párizs (MTI): A hétfő esti francia minisztertanács pénz­ügyi és költségvetési kérdések kel foglalkozott. A miniszterelnök a minisz­tertanács befejezése után René Coty köztársasági elnökhöz hajtatott, hogy a párizsi szer­ződéseknek a Bundestagban történt ratifikálásával össze­függő diplomáciai kérdéseket megbeszélje. Lapjelemtések szerint a miniszterelnök tájé­koztatta a köztársasági elnököt azokról a diplomáciai megbe­szélésekről, amelyeket hétfőn reggel folytatott az angol nagy követtel és az amerikai ügy­vivővel. nos leszerelésnek, az atom- és más tömegpusztító fegyverek eltiltásának megvalósítását. A magyár nép nagy nyomaték­kai juttatta mindezt kifejezés­re a most befejeződött IV. béke kongresszusán is. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és az or­szággyűlés elnökségének mej győződése szerint a világ bé­kéjének megőrzése céljából valamennyi ország népének ma inkább, mint valaha, meg kell sokszoroznia erőfeszíté­seit, hogy a különböző, nagy és kis államok közötti kapcso­latokat a népek baráti együtt működésének elvére alapoz­zák. Mindennek elengedhetet­len követelménye egymás te riileti sértetlenségének és szu­verenitásának kölcsönös tiszte- leíbentartása, a meg nem tá ­madás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenlőség és kölcsönös elő­nyök, valamint a békés egy­más mellett élés elvének alkal mazása. A Magyar Népköztársaság Ehlöki Tanácsa és az ország- gyűlés elnöksége magáévá te­szi és melegen üdvözli a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának javaslatát, hogy valamennyi ország parlamentje vállalja a béke megőrzésének és megszi­lárdításának felelősségét, te­gye lehetővé a parlamentek közötti közvetlen kapcsolatok megteremtését, a parlamenti küldöttségek cseréjét, a népek közötti baráti kapcsolatok és együttműködés fejlesztése, a béke megszilárdítása érdeké­ben. A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa és az or­szággyűlés elnöksége 8, ma­gyar nép békéjének és függet­lenségének biztosítását követ­kezetesen szem előtt tartva, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa javaslatainak szellemében min­dent meg- fog tenni, hogy szo­rosabbá tegye és kiszélesítse kapcsolatait más népek tör­vényhozó testületéivel és ezzel tevékenyen hozzájáruljon a tartós béke biztosításához. Kulisszák mögöHi mesterkedések Irán körül — RÖVIDÍTÉS — kedelmi küldöttség lesz, de va­lójában „tárgyalásokat fog foly tatni az Irán és Irak között kötendő” katonai szövetségről. r|'' öbb teheráni lap egy pa- *- kisztáni katonai küldött­ség állítólag küszöbönálló irá­ni látogatását harangozta be. A Keihan, a következőket ír­ja: „Ilyen küldöttségek látoga­tása után rendszerint ez a ja­vaslat következik: „csatlakoz­zanak a középkeleti védelmi szövetséghez”. Az Arezuo Sze- mal című lap még nyíltabban írt: „Iránnak a közelkeleti Vé­delmi egyezményekben való részvétele többé már nem men- de-monda, hanem a realitás stádiumába lépett”. Majd így folytatja: „Noha Irán hivatalos körei továbbra is tartózkodnak e kérdéssel kapcsolatos bármi­lyen nyilatkozat tól... A szó- banforgó probléma fejlődésé­ben új elemek bukkantak fel: Dzselal Bajar török- köztársa­sági elnök, Mohammed Ali pa­kisztáni miniszterelnök és az iraki külügyminiszter hamaro­san Iránba érkezik. Látogatá­suk feltétlenül kapcsolatban lesz a középkeleti védelmi egyezménnyel. Politikai körök véleménye szerint április vé­gén Teheránban a sah elnök­lete alatt fontos tanácskozás lesz, amelyen résztvesz a tö­rök' köztársaság elnöke, a pa­kisztáni miniszterelnök és Irak külügyminisztere”. Nemrég Ária tábornok volt vezérkari főnök is, az Azsáng című lapban „Csatlakozzon-e Irán a nyugati szövetséghez, vagy semleges maradjon” cím­mel megjelent cikkében azt igyekezett bizonyítani, hogy Iránnak le kell mondánia a semlegesség politikájáról és A 1 Egyesült Államok és Anglia uralkodó körei közelkeleti ügynökségeikkel együtt már régen tervbe vet­ték, hogy katonai szövetséget tákolnak össze Közel-Keleten. Feltétlenül szükségesnek tart­ják, hogy e tömbben Irán is résztvegyen. Amióta Nuri Szaid iraki miniszterelnök és Menderesz török miniszterel­nök között megégyezés jött létre és Nuri Szaid kijelentet­te, hogy Bagdad kész csatlakoz ni az Ankara-Karacsi „ten- gely”-hez, azóta különösen eré­lyes követelések hangzanak el, hogy Irán is kövesse Irak pél­dáját. Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere élesen hang­súlyozta, hogy Törökország és Pakisztán között még Irán is ott van. Dulles amellett foglalt állást, hogy Irakhoz hasonlóan Irán is legyen rajta „a Török­ország és Pakisztán közötti rés betöltésén”. Ha figyelembe vesszük Eden angol külügyminiszter hasonló szellemű nyilatkozatát, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az Egyesült Államok és Anglia a török-iraki tárgyalá­sok eredményeinek felhaszná­lásával akar nyomást gyakorol­ni az iráni kormányra. így értelmezte az iráni sajtó Menderesz török minisztei’el- nöknek az antoliai hírügynök­ség. számára adott január 21-i nyilatkozatát is. Noha Mcnde­be kell lépnie e szövetségbe. E tények következtében né­hány iráni újságíró, a lapok hasábjain azt hangoztatja, hogy az iráni kormány állító­lag tanulmányozza a török- iráki egyezmény megkötése után a Közel-Keleten kiala­kult helyzetet. Cikkeikből - az derül ki, hogy állítólag láza­san készítik elő Iránnak' a szö­vetséghez való csatlakozását és már most kidolgozzák a meg­egyezés feltételeit. Arra is utal nak, hogy az ország máris bi­zonyos kötelezettségeket vál­lalt” magára. Ezzel kapcsolat­ban néhány iráni lap emlékez­tet az iráni sah amerikai út­jára és hivatalos amerikai sze­mélyiségekkel '.aló találkozá­saira.* Nem közömbös az a taiy sem, hogy éppen most íökozó- oik a rendőrterror a demok­ratikus elemek' elieii. A na­pokban tették közzé a teherá- ni katonai kormányzóság köz­leményét az iráni néppárt szervezeteinél« ..leleplezésére;" és a szervezet 'tagjainak le­tartóztatásáról. A lapok dicsérő -bangón-nví; tátják a demokratikus szerve­zetek szétzúzására irányuló bírósági és rendőrségi Intéz­kedéseket. Mindez .nyilvánva­lóan azoknak a megfélemlíté­sére Irányul, akik-szót emel­nek az ellen,, hogy Irén káío- nai szövetségekhez csatlakoz- zon. _ ' . \ z iráni sajtó kampány á­-*'*■ nők célja nyilvánvalóan a közvélemény előkészítése a kormány politikájában bekö­vetkező esetleges változások­ra, azaz Iránnak a középkeleti katonai blokkba való belépő-, sőre. rész e nyilatkozatában a török­arab viszonyról szólva Egyip­tomot szólította fel, hogy csat­lakozzék a katonai szövetség­hez, néhány iráni lap szerint ez a felhívás Iránnak is szólt, igyelmet érdemel Moham­■* med Ali pakisztáni mi­niszterelnöknek a Keihan című lap tudósítója előtt a beiruti. repülőtéren tett január 23-i nyilatkozata: „Pakisztán a kö­zeljövőben azzal a javaslattal fordul az iráni kormányhoz, hogy csatlakozzék a török-ira­ki egyezményhez ... Ha önök figyelemmel tanulmányozzák a térképet, láthatják, hogy a Kö­zel-Keleten ezideig kötött egyezmények semmit sem ér­nek Irán részvétele nélkül." Az iráni kormányra több ol­dalról nehezedő nyomás tehát egy és ugyanazon célt szolgál: arra akarják kényszeríteni Iránt, adja fel a katonai cso­portosulásokkal szemben elfog­lalt tartózkodó álláspontját, s csatlakozzék az Egyesült Álla­moknak és Angliának az ag­resszív Ankara-Karacsi ten­gelyre épülő új katonai szö­vetségéhez. Már most, ha a hivatalos iráni személyiségek nyilatko­zataiból ítélünk, az iráni kor­mánynál« továbbra is az az ál­láspontja, hogy nem vesz részt a középkeleti agresszív tömb­ben. A Keihan január 26-án kö­zölte Khtezkm iráni külügymi­niszter válaszát arra, hogy mi­lyen álláspontot képvisel az iráni kormány a török-iraki egyezménnyel kapcsolatban. Entezam ismét hangsúlyozta, hogy az iráni kormány állás­pontja változatlan. Hohammed Ali pakisztáni miniszterelnök­nek a Keihan beirut tudósító­jának adott nyilatkozatát érint ve gúnyosan jegyezte meg: „Pakisztán miniszterelnöke nem Irán képviselője, tehát nyilatkozata nem kötelező ránk nézve. Mah&mmed Ali tett bi­zonyos kijelentéseket, de azt majd mi döntjük el, hogy mi a teendőnk”. Ezzel szemben egyes iráni lapok úgy tesznek, mintha nem tudnának ezekről a nyi­latkozatokról. Akad olyan lap is, mint például a Keihan, amely közli ezeket a nyilatko­zatokat, de ugyanakkor* hasáb­jain bizonyos külföldi körök propagandájának ad teret. E propaganda azt célozza, hogy Irán csatlakozzon a középke­leti katonai szövetséghez és mondjon le a semlegesség po­litikájáról. Az iraki-török tárgyalások után néhány iráni lap különös buzgalommal szállt síkra amel­lett, hogy Iránt be kell vonni a közel- és középkeleti agresz- szív amerikai háborús tervek­be. A Ferman című lap kö­zölte, hogy még februárban iraki küldöttség érkezik Tehc- lánba* amely formailag keres-

Next

/
Thumbnails
Contents