Tolnai Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-75. szám)

1955-03-05 / 54. szám

JKWS3 MÁRCIUS 5 NAPLÓ 3 Egy párts&erveső munkájáról Nem egészen két hét nem sok idő, kü­lönösen nem sok egy olyan ember életé­ben, aki négy eszten­dei távoliét után ke­rült vissza falujába, hogy. a pártszerveze­tek munkáját közvet lenül segítse.. Ilyen emberrel találkoztam az elmúlt napok egyi kén Fadd községben Mácsik István elvtárs személyében. Most a szekszárdi járási pártbizottság purtszervezojeként • - dolgozik. — Saját Ké­relmemre jöttem ide, ■ mondja magáról — s miután sok hasz íos tanácsot kaptam a járási és a megyei pártbizottságtól, öröm mel fogtam munká­hoz. Komolyán, v megfon toltan beszél arról, hogy legfontosabb­nak elsősorban azt tartotta, megismerni tüzetesen a pártszer­vezetek életét, helyze­tét, munkájukat. — Miközben ismerked­tem a pártszerveze­tekkel, igyekeztem mindjárt segíteni is nekik — hangsúlyoz­za. Természetesen nem úgy igyekezett segí­teni, hogy maga vé­gezze el helyettük a munkát, hanem ta­pasztalatait elmond­ta a vezetőségnek, s mindjárt tanácsot is adott legfontosabb fel adatuk végrehajtásá­hoz. — A legnagyobb hibát az itteni párt- szervezeteknél a ve­zetésben láttam. —- mondja. -— Az Uj Élet tsz-ben például bár .meg volt a ve­zetőség, de a titkári teendőket még min- ' dig nem rögzítették, ki végezze. így nem is tudhattak megfe­lelő munkát végezni. Megbeszéltem velük ennek rendkívüli fon tosságát, nemcsak a tsz, hangm egész mezőgazdaságunk to­vább fejlesztése szem pontjából is. Nem is marad- ez. hatás nélkül, mert Lubastyik József elv­társat meg is válasz­tották titkárnak. Ok­tatási munkájuk meg javítása érdekében — folytatja, — magam vállaltam szeminá­riumuk vezetését. Ezután arról be­szél, hogy a falusi alapszervezetnél is elsősorban az oktatá­si munka megjavítá­sát kellett segítenie. A pártvezetőségnek ugyanis az volt a vé­leménye, hogy úgy sem jönnek össze a hallgatók. De nem is tettek semmit ennek érdekében. Javasla­tára a pártvezetőség személyesen 'beszél­getett a hallgatókkal s ennek eredménye­képpen már másod­ízben valamennyi hallgató megjelent az oktatáson. — Továbbra is még fokozottabb segítségét kell adnom a pártve­zetőségnek — mond­ja Mácsik elvtárs. — Nem az a döntő hi­ba itt, hogy nem tar­tanak rendszeresen vezetőségi üléseket, hanem inkább az, hogy nem elég hatá­rozottak. így aztán a taggyűlések is hason­ló szellemben foly­nak le. Nem tudják így megfelelően moz­gósítani a kommunis­tákat, s rajtuk ke­resztül a falu dolgo­zóit az előttük álló feladatok sikeres vég rehajtására. Ennek eredménye az, hogy Fadd község amely az elmúlt idők ben a szekszárdi já­rás községei között folyó versenyben az elsők között volt, mos tanában különösen a begyűjtésben inkább az utolsóit közt sze­repel. Még adófize­tés terén jobb a hely zet, mert a hatodik helyen áll a község, de éppen ez mutat­ja, hogy a lehetősé­geket nem használ­ták ki eléggé. Mácsik elvtársnak szerepe van abban is, hogy e lehetősé­get a pártszervezetek most már igyekeznek felhasználni, össze­hívják a falu kommu nistáit és legjobb pártonklvüli dolgozó parasztjait, hogy meg beszéljék velük, mit kell tenniük a mező- gazdaság fejlesztése érdekében, a falu ré­gi jó hírnevének visz szaszer2ésécrt. fi—ej PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS * A. mözsi Úttörő tsz pártszervezetének segítsége az állattenyésztés fejlesztésében Ni van a statisztika „légből kapott adatai" mögött? A Tolnai Napló 1955 feb­ruár , 11-i számában a „Tava­sz; búza elvetése több felelős­séget követel a tamási járási tanács vezetőitől” címen cikk jelent , meg az 1954 év őszi ke­nyérgabona tervteljesítés és a tavaszi búza vetésére való fel­készülésről. A cikk közli a járási tanács v. b.-elnökének és főagronó- musának nyilatkozatát, amely szerint a „statisztikai össze­írás nem jó, a közel 4.700 hold légből kapott számadat”. Válaszunkban nem kíván­juk vitatni ezen kijelentés helyességét, vagy helytelensé­gét— ennek kivizsgálása fel­sőbb szervekre tartozik, csu­pán azt kérdezzük a nyilatko­zatot tevő elvtársaktól, vajon elfelejtették, hogy a járási ta­nács bocsátotta el hamis je­lentés. miatt az egyik községi mezőgazdasági előadóját is? A tanácstörvény élesen fel­veti a felelősség kérdését és a pénzügyi fegyelem biztosítá­sát is. A tamási járásnak közel 78 ezer forintjába került az őszi vetésterületi operatív jelentés, melyben 104 százalékos terv­teljesítést jelentettek. A terv­teljesítés alapján prémium is került kifizetésre. A nyilatkozatban a főagro- nómus elvtárs elismerte, hogy „esetleg” 2.500 hold hiány fennáll. Kérdésünk az, hogy hol van s felelősség és a pénzügyi fe­gyelem biztosítása, ha terv nincs teljesítve, de lejelentik és a prémium is, kifizetésre kerül. Remiéjük, hogy a jövőben nemcsak a terv mindenáron való lejelentése lesz a cél a tamási járásban, hanem a fe­lelősség mellett ténylegesen meglévő adatokkal tájékoz­tatják a felsőbb szerveket. Ennek biztosítása — járási szinten is — népgazdasági ér­dekből (a kenyérgabona ellá­tottság, külkereskedelmi szer­ződések teljesítése, stb.) igen kívánatos. A továbbiakban foglalkozik a cikk azzal, hogy a statiszti­kai hivatal összeírása szerint kiírták községenként, melyik községben hányán vetettek. Ezzel kapcsolatosan megje­gyezzük, hogy a gazdálkodók által bevallott adatokat a statisztikai hivatal kizárólago­san csak a tervteljesítés mé­résére használja fel. Gazdál­kodónként teljesítésről adato­kat nem közlünk. A központi Statisztikai Hi­vatal járási felügyelősége is hibát követett el akkor, ami­kor a gazdálkodók által be­vallott terület adatokat a ta­nácsnak kiadta. Ezért a fele­lős vezetőt fegyelmileg fele­lősségre is vontuk. ZAVACZKI ZOLTÁN KSH megyei igazgató­ság vezetője. Néhány év múlva a mözsi Úttörő termelőszövetkezetről nem a legjobb híreket kapta megyénk és egész országunk dolgozó népe. Hiba volt a ve­zetessek a munkafegyelemmel, s így természetesen a jöve­delemmel is. Ma azonban örömmel számolhatnak be ró­la az Úttörő tsz vezetői és tagjai, hogy megindultak azon a jó úton, amelynek segítsé­gével régi jó hírnevüket visz- szaszerezve még tovább fej­leszthetik szövetkezetüket. Pártunk Központi Vezetősé ge és a minisztertanács 1953. őszén megszabta a mezőgaz­daság fejlesztésének részletes feladatait, amelyek megvaló­sítása az új szakasz politiká­jának kulcskérdése. Ez a ha­tározat nem foglalkozik külön a termelőszövetkezetekkel. De nyilvánvaló — és ezt a párt- kongresszus határozata is hangsúlyozta —, hogy a me­zőgazdaságot a szocialista szék torban, s különösen a terme­lőszövetkezetekben gyorsab­ban kell fejlesztenünk, mint a kisárutermelő szektorokban, mert csak így biztosíthatjuk igazán egész dolgozó népünk, s benne dolgozó parasztsá­gunk igazi felemelkedését, anyagi jólétük, állandó emel­edését. Megértették, megszívleltél ezt a mözsi Úttörő termelő- szövetkezetben is, s ennek szellemében igyekeztek előbbi j hibáikat, kijavítva eredménye A KPDSZ kulíiircsoporíjának vendégjátéka Udvari3>au A KFDSZ megyei kultúregyüttesének szereplése elé rész­ben várakozással, részben bizalmatlanul tekintettek a község dolgozói. A bizalmatlanság abból adódott, hogy az eddig ná­luk szereplő vidéki kultúrcsoportok a nagy hírverés ellenére sem váltották be soha a hozzájuk fűzött, reményeket. Bár az időjárás, a hófúvások megakadályozták, -hogy a szomszédos aisópéli állami gazdaság és Mi szia község dolgo­zói is átjöhessenek az előadásra, a kis Udvari dolgozói meg­töltötték a kultúrházat. Nem is bánták meg azok, akik eljöttek, legfeljebb saj­nálták az otthonmaradottakat. Az együttes magasszínvonalú, művészi előadásban mutatta be a „Holnapra kiderül” című vígjátékot. Az előadás után pedig a község apraja-hagyja az együttes tagjaival vidám zeneszó mellett hajnalig ropta a táncot. Úgy érzem, hogy az egész község dolgozói nevében köszö­netét kell mondanom az együttes tagjainak a szép előadásért, a fáradságért. Befejezésül arra kérjük a KPDSZ kultúrcso- portját, hogy mielőbb viszontláthassuk. Tálos János ievelező sen munkához látni. Nagy szerep jutott ebben a mun­kában az üzemi pártszerve­zetnek. Egyrészt sokkal ko­molyabban kellett segíteniük a gazdaságvezetést, másrészt sakkal eredményesebben kel­lett mozgósítaniok elsősorban a kommunistákat, s rajtuk keresztül az egész tsz tagsá­gát p. határozat helyi megvaló­sítására. Ez meg Is történt, A pártvezetwsé!; a tsz vezetőségévet szorosan együttműködve do'gozik Amint Szűcs János elnök is mondja, a pártvezetőség egyet­len esetben sem dönt az ő véleményének meghallgatása nélkül a csoport ügyeiben. Ez természetesen megmutatkozik a fordított esetben is. Emellett a kommunisták igyekeznek valóban a termelés élharco­sai lenni a termelőszövetke­zetben. Részletesen megtárgyalták a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatáro­zatot és mindjárt azokat a fel adatokat is, amelyeket feltét­lenül meg kell oldaniok a termelőszövetkezetben. Teljes erővel lényegében erre csak a tavalyi zárszámadás után kerülhetett sor. Már az ősziek elvetésénél is éi-vényesült a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat szelleme a pártvezetóség és a tsz vezető­ségének javuló kapcsolata. — Ezt bizonyítja például az is, hogy a kenyérgabbna vetés­tervet jóval, mintegy 50 hold­dal túlteljesítették. E lendületes munka megmu­tatkozott az állattenyésztés fejlesztésében is. A pártszervezet javaslatá­ra kicserélték például a szarvasmarhatenyésztésben az állatgondozókat, olyanokat ál­lítottak be, mint Földesi Ká­roly elvtárs, vagy Szabó Gá­bor, Föglein János, s hogy mennyire igazuk volt a párt­vezetőség tagjainak például Földesi Károly elvtárs áthe­lyezésével, azt legjobban bi­zonyítja az alábbi beszélge­tés. — Nem is - gondoltam vol-^ na, hogy milyen becsületes embert kapunk Földési elv­társ személyében — mondja Szűcs János elvtárs, az elnök. — Ilyen volt annak az egész tsaládja. Az életét is adná az a munkájáért — feleli rá Kái lei Sándor elv társ, a tanács elnöke. Itt azt is tuön; keli, hogy a tsz életének fellendít lésében nagy szerepe van Kállai elvtársnak is, aki nem mulasztja el egyetlen nap sem, ha csak rövid időre is, benéz a tsz portájára. Ismer­teti az egyes rendelkezésekor és sokszor gyakorlati útmuta­tásokkal is szolgál számukra Ez a gondoskodás a szarvas­marha tenyésztésben már ed­dig is meghozta jó eredmé­nyeit. Nem kell többet mór, dani erről, mint azt, hogy az elmúlt évben, de még az az­előttiben is, 2—3000 liter tej­jel mardt adósa a tsz áila- munknaäi. Ebben az évben azonban már nemcsak telje sítik rendszeresen íejbeadásí kötelezettségüket, hanem 1500 —2000 liter tejet Ezabadon is be tudnak adni a tejbegyüj- töhöz. Még lelkesebb a mun­ka itt azóta, hogy tudják: a megyei páribizohság határozata értelmében termelőszövetke­zetüknek igen nagy .szerep jut a bonyhádi tájfajta te­nyésztésében. A pártszervezet törődése ugyanígy meglátszik a Sertés­tenyésztésben is. Ide nem tuu tak kommunistát állítani, de az ott dolgozó Horváth Má­tyás, Bermüller József párton kívüli . tsz-tagak tornám n ista módra megállják helyüket. Jó munkájuk eredményeképpen a termelőszövetkezet április 4-re, hazánk felszabadulása nak tizedik évfordulóiár„ tel­jesíteni tudja egészévi sertés­beadási tervét Tavaly jó jövedelmet ho­zott a termelőszövetkezetnek a pulyka, libatenyésztés. — A oártvezetőség a tsz Vezetősé­gével megbeszélve az idén ezt továbbfejlesztik. Pulykából 350—400 darabot akarnak te­nyészteni, míg libából legalább százat. Az alap is megvan hozzá, hiszen törzsnek már van 30 pulyka és 10 liba. A pulykák már tojnak, a libák már ülnek a tojásokon, s mindebben nagy része var gondozójuknak, Falucskai La- josné elvtársnőnek is. A kezdeti lépéseket tehát már megtették a mözsi Út­törő-tsz-ben a szövetkezet gaz daságának fellendítése érde­kében. Komoly eredmény ez Most már arra van szükség, hogy a pártszervezet a továb bi munkákat is az eddigiek­hez hasonlóan segítse. i Á té!i hónapokban is teljesíti tervét! a Tatarozó Va alat * rQözsi tűni fa a szakkör Előzetes számítások szerint 105 százalékra teljesítette feb ruár havi tervét a Tolna Me­gyei Tatarozó Vállalat. Nagy­ban segítette a szép eredmé­nyek elérését a brigádok közt folyó verseny, amely a téli hó napokban sem szünetéi. Az időjárás okozta nehézségeket leküzdve harcolnak a válla­lat dolgozói tervük teljesítésé­ért. A napokban kapta meg a vállalat tizenöt dolgozója a „Kiváló dolgozó” kitüntetést, ez is ösztönzi őket a jobb munkára. A brigádok közti versenyben a legutóbbi értékelés szerint az első helyezett a szekszárdi építésvezetőségen dolgozó Merk János „kiváló dolgozó” Vörös Csillag brigádja. A Rá- kóczj utca 3 szám alatti lakó­ház bontási, tatarozás! mun­káin 172 százalékra teljesítet­ték normájukat. Elsők a bri­gád tagjai a munkafegyelem betartásában is. A második helyezés két bri­gád közt oszlik meg. Badics Sándor kőműves brigádja a fürgedi tanácsház építkezésé­nél az anyagólt helyes élőké- sénél 140 százalékot értek el f szítésével, jó munkaszervezés- f sei, a munkaidő minden per- f cének kihasználásával 165 szá \ zalékos átlagteljesítményt ért J el. ^ A harmadik helyezett a t dombóvári építésvezetőség Dó f zsa brigádja. Különösen elis- f mérést érdemelnek a jó mi- » nöségű munka végzéséért Rei- t linger Henrik és Feiszt Jakab ..kiváló dolgozók”, akik a hat­lakásos épület munkáin 159 százalékot értek el. Csaba Ár­pád Mafcszimenko-brigádja a szekszárdi bölcsőde tatarozás! munkáin és a Széchenyi ut­cai lakóház betonozásánál feb­ruár 20-ig már 80 százalékra teljesítette versenyvállalását és a brigád tagjainak átlag­teljesítménye 151 százalék. Szép eredményt értek el a t paksi építésvezetőségnél dolgo­zó Vörös Lobogó komplex­brigád tagjai is, akik 146 szá­zalékra teljesítették normáju­kat. A szekszárdi építésveze­tőségnél dolgozó Tarr Tibor kőműves brigádja a Sütőipari Tröszt és a malom építkezé­A vonat egyhangú zakatolással robo­gott állomástól állomásig. Bent, a vas­úti kocsiban a megszokott kép, a szoká­sos hangulat uralkodott. Az ismerősök beszélgetésbe merültek, mások az elsu­hanó tájat nézték messzire kalandozó gondolatokkal# vannak, akik saját gon­dolataikba temetkezve hallgatagon hú­zódnak meg a rövidebb, hosszabb időre egymás mellé került emberek, az uta­sok között. Egy asszony valami kézi­munkán öltöget, ujjal fürgén húzzák a cérnát, nem érdekli semmi, csak néha néz fel egy-egy hangosabb szóra. Egy­szer, amint felpillant, tekintete egy kíváncsi szempárral találkozik. Egy sár­közi viseletű menyecske szemléli arcára írt érdeklődéssel ujjainak ügyes mun­káját. Majd elhangzik az első, bátor­talan, egyszersmind ismerkedő kérdés: — Mit csinál? — Neccelek — hangzik a válasz és ezzel megindul a tere-íere a két asszony között. Mint mondani szokták, mind­egyiknek felvágták a nyelvét, rövid idő múlva már mint két régi ismerős be­szélgettek. Az egész fülke utasai fel­figyeltek az ismerkedésre, különösen egy melegmosolyu, komoly férfi nézte érdeklődéssel a fejleményeket. — így kedvesem, könnyű ez nagyon — magyarázza a neccelés fortélyait a sárközi menyecskének a kaidacsi Rózsi néni. Ennyit tudott meg róla a figyelő férfi és még azt, hogy Dombóvárra uta­zik a lányához, aki tanítónőkópzőbe jár. — Jaj, én üt leszállók! — fiad fel a sárközi menyecske, ahogy a vonat meg áll a decsi állomáson. — Tudja mit? Vigye el ezt a félig kész munkát, ezen eligazodik, ha eset­leg elfelejtené a magyarázatomat, — nyomja kezébe Rózsi néni réfnástó! együtt a magkezdett kézimunkát. — Kedves, szívmelegítő élményem volt ez — meséli Hunyadi Károly, a Hazafias Népfront megyei elnöke, mert ő volt a csendesen szemlélődő utitárs, aki pontosan feljegyezte Rózsi néni ada­tait titokban. — Nem sokkal ezután meglátogattam azt a bizonyos Rózsi nénit. A meglévő adatok után mentem és Így találtam rá Fejős Ádámné kajdacsi asszonyra, illetve a férjére, mert látogatásomkor őt nem találtam otthon. Fejős Ádámnak említettem meg felvetődött gondolatai­mat: hogy milyen jó lenne, ha a fele­sége megtanítaná a falubeli lányokat, asszonyokat tudományára. — Egyszer csak — mondja tovább Hunyadi elvtárs — kopognak az ajtó­mon, hát Fejős Ádámné lép be az iro­dámba és elújságolja, hegy megszervez­te a kézimunka szakkört. Egyre többen érdeklődnek Rózsi néni tudománya iránt a kajdacsi asszonyok, lányok kö­zül, minden foglalkozáson többen van­nak. Én is meglátogattam a kajdacsi Ró­zsi nénit a hallottak után. Késő délután jártam nála, sietett az etetéssel, min­denféle házimunka elvégzésével, hogy előkészíthesse a szobát.— amint ő mon­dotta — a vendégeknek. Ott jönnek ugyanis össze az ő lakásán a kézimun­kázok. Hamarjában egy egész batyut tereget ki előttem Rózsi néni, szebbnél- szebb kézimunkaminták, kész térítők, függöny és több apróság kerül elő. — Ilyeneket csinálunk — magyaráz­za. — Először egy kislánynak szóltam Török Katónak, ő tanulta meg elsőnek a neccelés tudományát. Ö azután e. hozta a barátnőit, majd fiatalasszonyok is jöttek, úgy, hogy most már huszan- huszonöten is összejövünk egy szakkör, foglalkozáson — mondja el a szakkör alakulásának történetét Rózsi néni Azután egy könyvet mutat: olvasó­könyv MNDSZ olvasókörök részére — látom a táblájára írva. Ebbő! szoktak felolvasni esténként kézimunkázás köz­ben. Hol az egyik, hol a másik lány, vagy menyecske vállalkozik a felolva sásra. Van azonban egy nsfgy problémájuk a kajpdacsi kézimunkázó asszonyoknak: nem lehet necctűt kapni. Hiába men­nek utána Ponciustól-Pilátusig, minde­nütt „nincs”-csel fizetik ki őket. Több­nyire kölcsöntűkkel dolgoznak, maguk is eszkábáltak össze kötőtűkből, de ez a ’ alkalmatosság nem egészen megfelelő Rámát sem lehet kapni, ami a necce! rokon kézimunkához, az úgynevezett tézához szükséges. Ebben azonban már akadt segítség, amiről a kajdacsi as: szonyok még nem is tudnak. A májas: székely faragó szakkör, ha kap egy mintát ügyesen és szívesen megcsinál­ja. Lőrincz Imre bácsi, ez a varázskezü székely faragó segít a kajdacsi kézi- munkázóknak.-Sz. Sí % 1

Next

/
Thumbnails
Contents