Tolnai Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-75. szám)

1955-03-01 / 50. szám

TOLNAI mit mLETÄtiTXUl YtfÜLJETEK! MAI SZAMBÁN: A IV. Magyar Békekongresszus felhívás», * magyar néphez. (2. o.) — Az országos béke­tanács tagjai. (2. o.) — A Simon tornyai Bőr­gyár kommunistáinak harca az „Élüzem“ cint elnyeréséért és megtartásáért. (3. o.) — Emel­jük a kenyérgabona terméseredményeinket. (3. o.) — Az 1955. évi jövedelemadó kivetésével kapcsolatos tennivalók. (4, o.) AZ MDP TOLNAMEGYEI PARTBIZOTT5ÁCANAK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR KEDD, 1955 MÁRCIUS 1 Megkezdődött a IV. magyar békekongresszus Czáz és száz ünnepi ruhába öltözött asszony és férfi, ^ — fiatalabb és idősebb, — üzemi munkás, egyetemi tanár, dolgozó paraszt, pap, háziasszony és katona, diák és kisiparos, az ország minden részéből jött dolgozók igyekeztek szombaton délután az ünnepi díszt öltött Sportcsarnokba. Bent a teremben az elnöki asztal előtt sorakoznak az alá­írások, a magyar nép békeakaratának bizonyítékai. Száz és százezer aláírást hoztak a küldöttek. Elszánt tiltakozást az atomháború ellen, leveleket, üzeneteket, békealbumokban, bé­ketarisznyákban ezer és ezer munkahőstett írott bizonyítékait, amelyek mind-mind arról beszélnék, hogy az üzemek munká­sai, a mezők dolgozói, a láboratóriumok tudósai mindennapi tetteikkel is kifejezik, hogy békét akarnak, a békéért dolgos­nak és a béke nagy ügyéért készék minden áldozatra. Az egyszerű emberek hétköznapi tetteire, következetes, céltudatos munkájára épül fel az a szilárd gát, amely útját állja a há­ború megszállottjai romboló erőinek. A Himnusz elhangzása után Szöczei Sándor Kossuth-díjas kovács lépett az elnöki emelvényre és javaslatot tett a IV. magyar békekongresszus elnökségére. Az elnökség tagjává választották Andics Erzsébet Kossuth- díjas akadémikust, a Béke Világtanács tagját, az Országos Béketanács elnökét, Benjamin László Kossuth-díjas költőt, Bereczky Albert református püspököt, az Országos Béketanács elnökségének tagját, dr. Bereszlóczy Miklós vikárius, eszter­gomi érseki helynököt, az Országos Béketanács elnökségének tagját, Bölöni György írót, az Irodalmi Alap igazgatóját. Ma­gyar Pen Club elnökét, Bugár Jánosnét, az Országos Béketa­nács titkárát, dr. Czopik Gyula egri érseket, Czeyda-Pommcr- sheim Ferenc sebészfőorvost, a Magyar Népköztársaság kiváló orvosát, Csetreki Pál derecskéi egyéni gazdát, Csikesz Józsefnét, a budapesti pártbizottság titkárát, Csók István Kossuth-díjas festőművészt, a Magyar Nép- köztársaság kiváló művészét. Dobi Istvánt, az Elnöki Tanács elnökét, Dörnfeld László szabómestert, Fábián Mártonná Tolna megyei egyéni gazdát, Gülemot László Kossuth-díjas egyetemi tanárt, a budapesti műszaki egyetem rektorát, Gosz- tonyi Jánost, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezető­ségének titkárát. Gázon Gyula Kossuth-díjas színművészt, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művészéi, Hajdú Gyula egye temi tanárt, a budapesti békebizottság alelnökét. dr. Heves Lajost, a Magyar Izraeliták Országos Irodájának elnökét, IIo- voüzák István szolnoki állami gazdasági igazgatót, Jánossy Lajos Kossuth-díjas akadémikust, Jenei Lajos Kossuth-díjas olvasztárt, Kárpáti Sándorné kispesti háziasszonyt, Kelen Bé­lát, a Magyar Szovjet Társaság főtitkárát, dr. Kiss Ferenc Kossuth-díjas professzort, a Magyarországi Szabadegyházak Szövétségének elnökét, Kisfaludy-Strobl Zsigmond Kossuth-díjas szobrászművészt, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét, Kodály Zoltán Kossuth-díjas zeneszerzőt, akadémikust, Kovács Pál kardvívó olimpiai bajnokot. Lőcsei János Kossuth-díjas főmozdonyvezetőt, Lukács György Kossuth-díjas akadémikust, a Béke Világtanács tagját, Mekis József Kossuth-dijast, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnökét, Mészáros Ági Kossuth-díjas színművésznőt, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét, Mészáros József Kossuth-díjas tatabányai bányászt, Mihályfi Ernő újságíró, népművelési miniszterhelyettest, Ná- nási László újságírót, a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságá­nak tagját, Németh Gyula akadémikust. Ormai Arpádnét, a Hazai Fésüsfonó és Szövőgyár Kossuth-díjas szövőnőjét, Péter János református püspököt, a Béke Világtanács tagját. Rónai Sándort, az országgyűlés elnökét, Rusznyák István Kossuth- díjas orvosprofesszort, a Magyar Tudományos Akadémia elnö­két, Sőtér István Kossuth-díjas írül. az irodalomtudományok doktorát. Schulek Elemér Kossuth-díjas akadémikust, Szabó István altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettest, az Orszá­gos Béketanács elnökségének tagját, Szabó Pál Kossuth-díjas írót, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökét, Sza­bolcsi Bence Kossuth-díjas zenetudóst, akadémikust, Szilágyi Albert gyulavári egyéni gazdát, Vass Istvánnét, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének elnökét. Veres Péter Kossuth- díjas írót. a Magyar írók Szövetségének elnökét, az Országos Béketanács Elnökségének tagját, Vető Lajos evangélikus Püspököt, az Országos Béketanács taaját. Wolf Johanna főmér nöknöt, az Országos Béketanács tagját. Miután a megválasztott elnökség tagjai elfoglalták helyü­ket az elnöki emelvényen, Kisfaludy-Strobl Zsigmond Kossuth díjas kiváló művész nyitotta meg a kongresszus tanácskozását. Kisfaludy-Strobl Zsigmond elnök üdvözölte a kongresszust, majd javaslatot tett a békekongresszus napirendjére, amelyet a kongresszus egyhangúlag elfogadott. Andics Erzsébet elvtársnő beszéde Tisztelt Békekor! gresszus! Kedves Elvtársak! Alig több mint két esztendő választ el bennünket a magyar békeharcosak legutóbbi orszá­gos seregszemléjétől, a III. magyar békekongresszustól. Az azóta eltelt idő bővelkedett nagyjelentőségű események­ben. Ezt az időt mindenekelőtt a béke és a háború erőinek rendkívül erős összecsapása éles küzdelme jellemezte. Az elmúlt időben egymást érték a háborús provokációk, a há­borús uszítok veszedelmes csel szövései. De ez az események­nek csak az egyik oldala. A másik oldala azonban azt mu­tatja, hogy a szervezett béke­mozgalom mélyre eresztette már gyökereit, a népek mind erőteljesebben felsorakoznak a béke ügye mellett. Ez az elmúlt esztendők mérlegét a béke erőinek a javára billen­tette. A népek m nd erőtel esebben felsorakoznak a béke ügye mellett A békemozgalom előretöré­sének és sikereinek jegyéber folyt le 1953 nyarán a szá­munkra, magyar békeharcosok számára különösen emlékeze­tes, a Béke Világ tanács buda­pesti ülése. Ez az ülés elindította azt a nagy világmozgalmat, mely az egyes országok között fel­merülő ellentétek békás tár­gyalások úü.án való rendezé­sét tűzte ki céljául. A tárgya­lások eszméjének első nagy győzelme az 1953 júniusában Panmimdzsanban aláírt koreai fegyverszüneti megállapodás volt. A tárgyalások elvének térhódításáról tanúskodott a berlini négyhatalmi értekezlet 1954 januárjában, majd a gen­fi konferencia, amely végei vetett a nyolc évig tartó indo­kínai háborúnak. Mindemnek eredményekép­pen a Béke Világtanácsnak 1954 végén Stockholmban le­folyt ülése jogos megelégedés­sel állapíthatta meg: „A világ '"hangulatát megváltoztattuk... munkánkat elsőízíben nem kí­séri baljós ágyudörgés és bomn- barotobanások zaja. Ez a béke minden hívéinek érdeme." Mindezt, a béke hívei nehéz küzdelmek árán, az agTesz- sziv erők sorozatos támadá­sainak visszaverésével érték «L A népek nagy béke világ- mozgalma már túlnőtt azon a fokon, amikor zsarolással, ijesztgetésekkel fékezni, vagy gyengíteni lehetett. A népek­nek volt aí ka Írniuk meggyőződ­ni közös fellépéseik nagy át- *tő erejéről, A növekvő ve­szély csak. fokozza a népek éberségét, felelősségtudatát és elszántságát, egyre inkább talpraállítja és egységbe ko­vácsolja őket. Szemléltetően mutatja ezt az a visszahatás, amit a Nyugat-Németország ív rafelíegy vérzésére irányuló törekvések keltettek a népek­ben. Ha van nép, amelynek min­den oka megvan arra. hogy tíz körömmel is megakadá­lyozza a német rablók hata­lomra jutását, úgy ez a mi népünk! „Nem nyugszunk be’e a német miUtariz-mus feltámasztásába!" (Nagy taps) —- Ez volt az alap hangja a múlt év december 9- én, itt a Sportcsarnokban, több ezer ember részvételével le­folyt tiltakozó nagygyűlésnek és annak a felhívásnak, amely lyel ez a nagygyűlés fordult az egész magyar néphez. Ezt visszhangozta az egész ország A Béke Vílágtanács legutób­bi stockholmi ülése végsőkig menő elszánt harcot hirdetett a nyugatnémet újrafeifegyver- zés bűnös terveinek megaka­dályozására. A világméretű aláírási mozga'om minden eddiginél eredményesebb lesz A szovjet delegáció már a stockholmi tanácskozásokon felhívta a világ figyelmét a nyugatnémet újrafelfegyverzés problémájának egy új, külö­nösén veszélyes oldalára, neve­zetesen arra, hpgy az ameri­kai és angol imperialisták a nyugatnémet hadsereget atom fegyverekkel akarják ellátni. Az események igazat adtait a stockholmi tanácskozáson el hangzott figyelmeztetésnek. Az Északatlanti Szövetség kato­nai tanácsa ravaszul álcázott formában olyan döntést hozott amely egyenlő értelmű az atomfegyverek törvényesítésé- vel és az atomháború kirob­bantását célozza. A népek ellenállásának új lendületet adott a felisme­rés, hogy a Wehrmacht újjá élesítése nem jelent keveseb bet, mint atomháború elő­készítését Európában és az egész világon. Az egész emberiség ellen irá nyúló merényletre a nemzet­közi békemozgalom a Béke Vi­lágtanács Irodája kibővített ülésének sürgős összehívásával felelt. Az Iroda ez év január­jában tartott ülésének napi­rendjén ennek megfelelően két kérdés szerepeli: az Észak­atlanti Szövetség Tanácsénak atomháborúra való előkészüle­tei és Nyugat-Németorszá.g fel fegyverzése. Az iroda ülésén elhangzott felszólalások híven visszatük­rözték azt a nyugtalanságot, amely az egész világra kiter­jed, és azt, hogy egy európai atomháború mindenekelőtt .a nyugateurópai országokra ütne vissza. Az egész világcin harcolnak az asszonyok a tömegpusztító fegyverek eltiltásáért. A Nem­zetközi Demokratikus Nőszö­vetség még ez évben összehív­ta az anyák világkongresszu­sát. Szerte a világon a termonuk leáris fegyverek használata el­len harcol az ifjúság is: életét, jövőjét védelmezi. A Béke Világtanács Irodá­jának kibővített ülése százmil­liók meggyőződéséinek adott kifejezést, amikor nagyjelen­tőségű nyilatkozatában leszö­gezte: „Németország újrafel- fogyverzése és az atomháború törvémyesítése szorosan össze­függ egymással. Mindkettő ugyanannak a politikáinak a gyümölcse, annak a politiká­nak, amelynek alapja a világ szétszakítása két tömbre". A Béke-Világtanács Irodá­jának kibővített ülése százmil­liók óhajának, törekvésének adott kifejezést, amikor elhatá­rozta. hogy a fenyegető, ve­szély elhárítására új, minden eddiginél nagyobbarányú alá­írásgyűjtési mozgalmat indít. És ezzel világszerte megkez­dődött az új. nagy aláírásgyűj­tési mozgalom, amely sok te­kintetben hasonló az !9.rK)~ben ugyancsak Stockholmból elin­dított mozgalomhoz. Dt év alatt sokat tanultak a népek, gya­rapodtak tapasztalatokban, nö­vekedtek erőben és öntudat­ban. Éppen ezért minden kilátásunk megvan arra, hogy e nagyszerű, a legfőbb emberi érdekekért folyó világméretű aláírási mozgalom minden eddiginé' hatékonyabb és eredménye­sebb lesz: cáfolhatatlan hi- zonyíléka lesz az emberiség a haladás, az élet erejének. A haladó imperialista rend­szer végvonaglásában — mi­közben görcsösen ragaszkodik a fennmaradáshoz — kész a legnagyobb háborús katasztró­fába taszítani az emberiséget. Ez a kivénhedt. embertelen, rabló rendszer a népmilliók vérétől várja megifjódását. Embertelen es kába remény ez, amit a történelem már elő­re kudarcra ítél. Korunk nem az imperialista rablók és nép­elnyomók érvényesülésének és diadalának, hanem a népaka­rat érvényesülésének és diada­lának kora. (Taps.) Az impe­rialista rablók nem fogják maguk alá gyűrni a népencet! A népek állják a harcot! Áll­ják, mert fennmaradásukról, fejlődésükről, magáról az élet­ről van szó! Nem fogják meg­adni magukat, mert előttük a felszabadult népek biztató pél­dája. mert segíti őket a kom­munizmust építő Szovjetunió kitartó, minden áldozatra kész, hősies és bölcs békepolitikája. (Nagy taps.) Egyre világosabb a Szovjetunó békepoiitikájónak világtörténelmi jelentősége Napjainkban, amikor a há­ború és a béke erőinek nagy küzdelme folyik, a békére vá­gyó százmillióik előtt egyre vi­lágosabb a Szovjetunió béke­politikájának világtörténelmi jelentősége. A szovjet állam tántorítha­tatlan harca „ békéért nem­csak a munkásosztály és a pa­rasztság, nemcsak a dolgozó osztályok, hanem az egész em beriség érdekében végzett ha­talmas, világtörténelmi jelen­tőségű tett. A Szovjetunió ve­zetésével a béke és szocializ­mus népeinek tábora ma az egész emberiség reménysége fennmaradásának, továbbfej- ’ödésének, boldog jövőjének szilárd biztosítéka. (Taps) Ma már 5 nyugati polgári körök, a kapitalista sajtó is kényte­len elismerni, hogy a termo­nukleáris fegyverek felhasz­nálását egyetlen körülmény tudja csak megakadályozni, az, hogy ma már j,z imperialista köröknek számolniuk kell az­zal: a Szovjetunió nem gyen­gébb náluk ezen a téren sem. A szovjet külpolitika híven vallja a tárgyalások elvét. Ilyenirányú ■ fáradozásainak eredménye berlini és genfi tanácskozások létrejötte. A szovjet kormány — különösen az utóbbi hetekben és hóna- napókban — újabb és újabb javaslatokat, kezdeményező lé­péseket tesz a béke fenntartá­sa érdiekében. Ezek újabb és újabb bizonyítékai annak a fe­lelősségérzetnek. amely a szov- iet kormány minden lépéséi áthatja a világ, az egész em­beriség sorsáért. A moszkvai értekezleten ho­zott nagyfontosságú határoza­tok erőt. biztatást és biztonsá­got adtak a békeszerető embe­riségnek. s ugyanakkor komoly figyelmeztetés volt az értekez- ’et az imperialista körök szá­mára. A határozatok mögött ott áll a béke országainak roppant gazdagsága, ott van­nak anyagi és szellemi kincsei, s ott van népeinek hősiessége, nap. mint nap növekvő ereje. Mondhatni korszakalkotó je- entőségű a szovjet kormány­nak ez év januárjában kinyil­vánított az a készsége, hogy ’z ] 955-ben összehívandó nem­zetközi atomértekezlet elé ter- :eszti az atomerő békés fel- iasználására vonatkozó tudo­mányos és technikai tapaszta­ltait. További lépés volt ez- rányban a szovjet. kormány­nak arra vonatkozó határoza- ‘3, hogy kész egész sor or- zógnak. nevezetesen a Kínai Képköztársaságnak, a Német Demokratikus Köztársaságnak, Lengyelországnak, Csehszlová­kiának, Romániának, techni­kai és tudományos segítséget nyújtani az atomenergia bé­kés felhasználásához. A szov­jet kormány továbbá halandó­nak mutatkozott más orszá­gokra is kiterjeszteni a se­gélynyújtást. A Szovjetunió e határczaíaá- nak jelentősége szinte fel­becsülhetetlen. A haladás hatalmas távlatait nyitja meg az emberiség előtt. ..Nem a világ-civilizáció fog elpusztulni — jelentette ki a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak legutóbbi ülésen Molotov elvlárs, a Szovjetunió külügy­minisztere. — Nem a viiág- civilizáció fog elpusztulni, bár­mennyire is szenvedne az. új agressziótól, hanem az a már öreg, rothadt társadalmi rend­szer pusztul majd e. vérrel átitatott imperialista alapjá­val együtt, amely túlélte ma­gát, amelyet agresszivitása miatt elítélnek és a dolgozók és elnyomott népek kizsák­mányolása miatt megvetnek.’ Nem. az emberiség nincs ha­lálra ítélve! Élni fog és soha nem látott csodálatos dolgo­kat fog még véghezvinni. Nem az emberi kultúra van meg­számlálhatatlan kincseivel pu«z tuiásra ítélve, hanem az impe­rializmus elvadult rendszere, amely egyre inkább szembe­kerül a józan ész és a termé­szet törvényeivel. Az emberi­ségnek élni kell és élni fog. (Taps.) Azok fognak elpusztulni, akik ezzel nem számolnak, akik oßzlelen, dőre módon útjába akarnak állni az élet­nek. A Szovjetunió vezetőinek Hruscsov, Bulganyin. Molotov. és Zsukov. eivtársaknak az el­múlt napokban tett nyilatko­zatai. úgyszintén a Szovjet­unió legfelső Tanácsának fel­hívása segítség, útmutatás a békére vágyó emberiség szá­mára. Messzehangzó, bölcs szavak! S mögöttük van a nagy törté­nelmi tények aranyalapja. Mö­göttük van a béke és a szo­cializmus országainak hatal­mas tábora, amelynek a szov­jet és a kínai nép összefogása képezi rendíthetetlen pillérét. 'Lelkes taps.) Volt-e valaha is ilyen erő a történelemben? — Nem! Az öntudatra ébredt népek ereje ez! Ezen az erőn valóban a „poklok kapui sem tudnak erőt venni." (Nagv taps.) Békénk megőrzése hatékony védelmi erőt és belső egységet követel Kétségtelen, hogy a mi kis országunkat is az teszi erőssé, az teszi képessé függetlensége és békéje megvédésére, hogy szakított a kapitalizmussal, felszámolta a soviniszta, haza­áruló, kizsákmányoló osztályo­kat. ’— szocializmust építő or­szág lett, amely nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja ve­retesével rohamosan fejlődik, gyarapodik. (Hosszantartó, lel­kes taps.) Békénk megőrzése hatékony védelmi erőt és bel­ső egységet követel. Az ag­resszív imperialista hatalmak anyagi, technikai erejük teljes latba vetésével igyekeznek le- ígázni a többi népeket. Nem fér kétség ahhoz, hogy gazda­ságunk és mindenekelőtt ne­héziparunk céltudatos fejlesz­tése békénk megvédésének is döntő eszköze. (Taps.) Minde­nekfeletti szent hazafiúi köv­ességünk, amelyről megfeled­keznünk — félgyarmati múl­túnk keserves tapasztalatain okulva — egy pillanatra sem szabad! Bckemozgaünunk alapvet« igazsága volt és marad, hogy a béke ügyét nemcsak sza­vakkal. hanem mindenek­előtt tettekkel kell szolgál­nunk. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a békemozgalomban el­hanyagoljuk a felvilágosító szó, a tudás, a tisztánlátás ér biztos tájékozódás hatalma* szellemi fegyvereit. Békemoz- galmunk főfeladatának tekinti a magyar nép legszélesebb re tegeznek tájékoztatását anem­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents