Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-22 / 44. szám
1955 FEBRUAR 22 N Ä P l Ö 8 Mérei János tanácstag törődik választóival A hozzáértő ember csak betekint egy falusi ház udvarába és azonnal megmondja, miiyen gazda lakik ott. Nos hált, Mérei János udvarába, Fácánkerten, bárki nyugodtan betekinthet, de akár be is léphet és csak azt állapíthatja meg, hogy itt nagyon jó gazda lakhat. Az is lakik. Olyan gazda, akinek nemcsak az udvara van rendiben, hanem a földije is, az egész 12 holdas kis gazdaság és a pénzügyi könyvecskéje is. Mert ilyen is van Mérei Jánosnak. Abba beír minden kiadást, bevételt. Meg meri mutatni akárkinek. Nem adósa János bácsi se az államnak, se másnak. Most, amikor belépünk a kapun, éppen tüsköt hasogat a fiával együtt. „Hadd legyen tüzelő az asszonynak“ — szólt tréfálkozva. De ahogyan mi látjuk, jut abból jövőre is, mert a finom, apróra vágott tuskó, testvérek között is legalább három szekérre való, aztán a fás színben is áll már vagy kettővel. így ismerkedtünk össze a íá- cánkerti Vadászmajor legjobb gazdájával, aki rá is szolgál a legjobb gazaa nevére, mert kihordta ő már a trágyát is a földre, azért ér rá most tus- kőt hasogatni. Túl van két disznóölésen, kijavította minden szerszámát, így aztán most kevesebb a dolog, több idő jut a szomszédokkal való beszélgetésre is. Azt már szinte ed is várják tőle az emberek, hogy tanácsokat adjon nekik. Megszokták,, hogy esténként megállítja valamelyik ház előtt a szekeret, aztán bekiált, hogy: „Te Pista, most jövök innen a kukoricás felől, aztán úgy láttam, hogy a tiedet hamarosan elnyeli a gaz, meg kéne ekézni, amíg . gyenge.“ Ha mi nem adunk, ki adjon? Ezért választották az ősszel tanácstagnak is, mert jó érzés az, ha ilyen ember képviseli az érdekeiket. Azt mindenki tudja róla, hogy ő még soha életéiben adóval hátralékban nem volt és a beadási kötelezettségét mindág edsőnek teljesítette. Most, hogy tanácstag lett, nem szeretnének lemaradni a választói sem mögötte. Csakhogy nem minden gazda egyforma. Sem ügyességben, sem szorgalomban. Előfordul, hogy ha lelkiismeretesen be is visznek mindent idejében a begyüj főhelyre, csak panaszkodnak azért, hogy sok a beadás, meg jobb lett vol- na később bevinni. De Mérei Jánost még senki nem hallotta panaszkodni. — Miért panaszkodnék. Dolgozóink, de van is mindenünk. Nem mondom én, hogy a beadás nem jelent bizonyos megterhelést. De lehet-e az, hogy amikor az egész országban mindenki többszörös erővel dolgozik, mi parasztok, csak nézzük ezt? Kell a kenyér meg a hús. Ha mi nem adunk, ki adjon? Minket ig segítenek. Az a so'k gyár, meg a kórházak, hidak, öntözőcsatornák, gé pék és más iparcikkek, melyeket ,a falu kapott és kap, nem két fillérbe kerültek. Ka minket segít az állam, nekünk is segíteni kell az államot. Ez a tisztesség, úgy gondolom. — Azért maradt még nekünk is kenyér mellé való. Mindenki megnézheti, hogyan édiimik. Kedvesen körül vezet bennünket a gazdaságiban. Az istállóban két gyönyörű ötéves ló mellett két tehén, áll, azok mellett meg két jól fejlett üsző. Kint a hidasban öt darab szerződéses dir-znó hízik. És egy másik ólban már a téli hizlaláshoz nevel öt berkshirei malacot. Az ilyen szorgalmas és ügyes gazdának aztán persze, hogy nem esik nehezére a beadás. Ezért megelégedett Mérei János. Csakhogy őneki most már a választó körzetében lévő gaz daságofc sorsát is a szívén kell viselni. Törődik is velük és azt szeretné, ha valamennyien olyan jó módiban élnének, mint ő. Ezért aztán oktatja, tanácsokkal segíti gazdsatársait. Fácánkert első a járásban Még a 64 éves K ä s p á 1 István is tavaly tanulta meg tőle, hogy amikor lehengedi a szántást, utána porhanyítani kell, mert így lazább marad a talajszerkezet. Az a jelszava János bácsinak, hogy mindent idejében! Ha idejében végzik el a munkát, kevesebb dologgal nagyobb termést lehet elérni. Bartos István kétihol- dias gazúa is többször kérdezte, hogy mit, mikor vessen. De vannak olyanok is, akik nem kérdeznek. Azokhoz ő megy el. Aranyat ér a jó tanács azoknak, akik ilyen rossz termőtalajon gazdálkodnak. Itt, Fácánkerten, sokat fizetnének egy kevés észak-dunántúli földért. S ezek az emberek mégsem húzódoznak a beadástól. Fá- cánlkert már két év óta a szekszárdi járás legjobb községe. De ezt csak ilyen emberek érhetik el, mint Mérei János. Itt a gazdák, még a legjobbak is, olyanok szeretnének lenni, mint ő. Becsüli, szereti mindenki Az öreg KLspál bácsi magyarázta meg talán legjobban, máért is szeretik ők Mérei Jánost ennyire. — Tudjuk mi azt, hogy a beadás fontos, hogy nagy szüksége van ami terményeinkre az államnak. Én öreg ember vagyok, nincs senki segítségem, mégse becsülöm semmire azt, aki nem tartja be a törvényt. Pedig nekem is megterhelést jelent., rám mégsem mondhatja senki, hogy tartozom az államnak. De megmondhatom, hogy az elsősorban a Jani érdeme. — Mert ahogy ő szépen elmagyarázza, abból mindenki érti, hogy nagyon fontos a beadás. Meg aztán ő hozzá is segíti az embert, hogy több termésünk legyen. Elmondja, hogy ezt vagy azt, ő hogyan csinálja, aztán én is úgy csinálom. Több is terem. Azért tudok én is mindent időre beadni, úgy, hogy még maradjon is elegendő. Szép bizonyítványt kapott választóitól Mérei János. Becsülik, szeretik őt, mert ő is törődik velük. Megértőén, okos szóival neveli őket és azon van, hogy a választó körzetében továbbra is minden ember megelégedett 'legyen. (Sz. F., II. 20). Pálfalvi Nándor Festői környezetben impozáns épület; ez a lengyeli me- 1 zőgazdaságd szakiskola, egykor „gróf“ Appcmyi Sándor rezidenciája. Felemelő, jóleső érzés fog el már a hatalmas folyosón is. Nem a főúri ősök képein akad meg ma már a látogató szeme, hanem a felszabadult lüktető élet számtalan bizonyítékain. Versenytábla, faliújság az egyik oldalon, csoportképek a másikon. S a legnagyszerűbb az, hogy olyanok arcképeivel, akik itt tanultak, de akik azelőtt jóformán 'be sem tehették ide a lábukat. Ma különösen élénk az iskola élete, hisz mindenki készül, hogy méltóan fogadhas. sá'k a most induló méhész továbbképző tanfolyam érkező hallgatóit. A szakiskola DISZ- szervezete kultúrműsorral üdvözli a hallgatókat. Fodor János igazgató elvtárs rövid üdvözlő beszéde után beszélgetve, nevetgélve, örömmel foglalja el szállását az ország minden részéből idesereglett, mintegy félszáz méhészkedő. Néhányan azonban az iskola vezetői és a hallgatók közül még együtt maradunk egy kis beszélgetésre. — Meg kell álllapítanunk, — mondja Oltai Erzsébet, az F. M. szakfőigazgatóságának tanulmányi felügyelője, — hogy méhészetünk a háború után mind az újjáépítésben, mind a továbbfejlődésben messze elmaradt a többi gazdasági ágaktól. Az- i előtt sem volt éppen széles- I körben elterjedve, hiszen minden 39 holdra és minden 21 lakosra jutott egy méhcsalád. A mai helyzet még ennél is kedvezőtlenebb. — Legalább két és félszsre. j sére, háromszorosára kell szaporítanunk méhállományuhkat — szólt közbe Fodor János igazgató. — hogy tökéletes összhangba hozzuk azt mező- gazdaságunk egyéb ágaival. Ezer és ezer méhészre, száz és százezer új méhcsaládra van tehát szükségünk, mert a közvetlen jövedelem 8—10-szere- sét teszi ki az az érték, amit a mezogazdasagnak a mehaK beporzó munkája révén elérhető temiéstöbbilet jelent. A kormányprogram megjelenése különösen nagy fellendülést eredményezett a méhészet fejlesztésében. Dr. Mérő Jenő, a méhész szaktanfolyam osztály vezetőije erről így beszél: azelőtt ösztöndíjasokkal is nehéz volt a tanfolyamot benépesíteni, s ma már énéiből is megduplázódott a jelentkezők száma. A tanagsok nem csak javasolják az egyes hallgatókat, hanem kérik az isko. la vezetőit, hogy feltétlenül vegyék fel, akit küldenek — amint írják — végre lesz valaki, aki törődik a failu méhészetével. Juracsek József, az egyik hallgató Dombóvár—szilvásmajorból jött. Ö már nem kezdő, mert 2 raja rövid néhány év alatt 32 családra szaporodott, s 28—30 kilós átlaggal pergetett. — Azért jöttem ide, mert szeretnék többet tanulni, hogy még jobb eredményeket érhessek el — mondja. De a többiek is, mint özvegy Tóth Mihályné Kúráról, Szundi Valéria Jászárokszállásról, Gál Lajosné Pécsről, mind igen nagy kedvvel jöttek. — Tóth Mihályné a kaptárkészítéstől fél, de Dunkel Lehel méhásztanár szavaira egészen felvidul, — olyan kitűnően felszerelt műhely áll rendelkezésre, hogy . abban szinte gyerekjáték iesz megtanulná a kaptár készítést, — mondja. A gyakorlati munkában is a legjobb szakemberek segítik a hallgatók tanulását, melyet a tangazdaságban végeznek. — Olyanok mint Seres Béla méhészmester, aki a tangazdaságok méhészeinek/ országos veí- semyében harmadik helyezést ért el. Amint így beszélgetek ve'uk azt tapasztalom, hogy éppen olyan „megszállottjai” szenvedélyüknek, mint a méhészek bárhol a világon. Nem riadnak vissza semmitől, csakhogy az egyén, az ország anyagi erősítésén túl elgyönyörködhessonek a kis bogarak munkájában, amint rendre töltik meg a kereteket, kaptáraikat „nektárral”. A megnyitó ünnepségnek vége, holnap kezdődik a komoly munka, amely napról- napra gazdag tapasztalatokat ad a lelkes gárdának, tanároknak és hallgatóknak egyaránt Az ő véleményüket tolmácsolom most, amellyel búcsúztattak: „Nincs szebb doíog enAz egykori lengyeli gróf Apponyi-féle kastélyban tanulnak a méhész szaktanfolyam hallgatói. Simontornyai Bőrgyár: Száznyolcvannyolc újítás és ésszerűsítés két hét alatt \ j Gépesített, nagyüzemi módszerekkel dolgozik a Cementipari Vállalat dombóvári üzeme Nem is olyan régen még csak egy-két ember dolgozott a dombóvári cementipari üzem ben é§ egy-két év alatt — szinte észrevétlenül — komoly, gépesített nagyüzemmé fejlődött ea a gyár. A telepen az épületelemtől a bányaékig megtalálható minden olyan cemenfc&ru, amire az iparnak, mezőgazdaságnak szüksége van. A Pécsi Cementipari Vállalat az elmúlt évben 110.8 százalékra teljesítette tervét és a szakmán belül országosan első leit. Nagy szerepük volt ebben a dombóvári dolgozóknak, hiszen ez a vállalat legnagyobb telepe. Komoly mértekben gépesítették a munkát az üzemben. Azelőtt kézzel döngölték a sablonba az anyagot, ami igen fárasztó munka volt, most már a sablon külső köpenyére szerelt vibrátor tömöríti a betont. Ez a módszer nemcsak azt jelenti, hogy könnyebb a munka, hanem jobbak is lesznek a cementcsövek, a vizet nem eresztik át. „Nem fárad úgy el a karom a munkában — mondja Buda Vendel, aki már hat éve végzi ezt a munkát — és mégis jobb lesz a cső. Igazán nagyszerű dolog ez a gépesítés.“ Képünk Rencz Józsefet ábrázolja, aki most került erre a munkára, a második napon már tizenkét darabot készített, eggyel többet, mint amennyit a normája előír, .„április 4-ig húsz darabra emelem fel napi teljesítményemet, ezt vállaltam —iwtwuiv— n i .. a felszabadulási versenyben“ — mondja. Ez sikerülni is fog neki, segítik ebben a tapasztaltabb munkatársai, Buda Vendel és a többiek. Buda elvtárs egyébként már majdnem kétszeresen teljesíti normáját, kilenc helyett tizenhat darab kerül ki a kezéből naponta a hatvanas átereszek bői. A gyár dolgozói épületelem, gerenda, födémbélés s cement!a pok gyártásával segítik a kis- íakásépítkezéseket, hogy minél több családnak legyen szép tiszta, egészséges otthona. Az üzem legnagyobb forgalma azonban a bányaékeknél van, ebből naponta három-négyezer darabot készítenek. A telepen állandóan vagonok állnak, amelyek a bányaékeket szállítják el. Képünkön a Tormási brigád rak meg egy vagont bányaékekkel. Másodízben nyerte el a Si- montomyai Bőrgyár az „Elűzöm“ címet és mint Ignácz elvtárs, a gyár igazgatója mondja: „Egy hajszál választott el bennünket attól, hogy mi kapjuk meg a Miniszterta. nács és a SZOT vándorzászlaját is.” A gyár vezetői és dolgozói azonban nem pihennek meg babérjaikon, továbbra is azon fáradoznak, hogy a termelésben minél több olyan tartalékot tárjanak fel, ami még megvan, csak hozzá kell nyúlni, hogy még több, jobb- minőségű — és oCcsóbfo — bőrt adhassanak a feldolgozó iparnak. Január második felében szinte lázban volt az egész gyár. Az üzemekben falragaszok jelentek meg, amelyek felhívták a dolgozók figyelmét a január 17-től 31-ig tartó „Műszint hét”-re. A „Műszint-terv“-et, (Műszaki intézkedések tervét) készítette el a gyár vezetősége és ehhez kérte a dolgozók segítségét. Alapos volt az élőké, szítés. a témabrigádok kidolgozták a megoldandó feladatokat és a plakátok ezeket ismertették a dolgozókkal. A dolgozók lelkesen tették magukévá a felhívást és szinte nincs olyan területe az üzem nek. ahonnét ne javasoltak vo'na valami ésszerűsítést, úütáít, ami a munkát megkönnyíti, javítja a minőséget, gazdaságosabbá teszi a termelést összesen 188 javaslat érkezett be a két hét alatt, aminek hetven százaléka volt elfogadható. Nézzünk meg néhányat e javaslatok közül: A meszes műhelyben három husológép van, két nagyobb és egy kicsi. A nagyobbakat 35 lóerős motor hajtja, a kisebbeket 12 lóerős. Eddig a husolás- ra kerülő bőröket nem válogatták külön, így gyakran a nagy gépek részben, üresen jártak. Mészáros Sándor, aki az egyik gépen dolgozik, javasolta, hogy a munkát úgy szervezzék, hogy a kis bőrök a kisebb gépre kerüljenek, ne a nagyokra. Becslés szerint mint egy tízezer forint értékű villamosenergiát takarítanak meg ezzel évente. Igen értékes Sersli Ferencnek, az üveglapos szárító dolgozójának javaslata is. A szárítóba eddig vegyes kategóriájú bőrök kerültek, nem válogatták külön őket. Pedig a kisebb kategóriájúak gyorsabban száradnak, mint a nagyobbak. Az időt és hőfokot azonban egységesen lehet csak szabályozni, így míg az egyik fajta megszáradt, a kisebb már túlszáradt és kemény lett. Sersli elvtárs javasolta, hogy egymás után az azonos kategóriájú bőröket rakják be, így a száradás egyenletesebb lesz és az időt és hőfokot jobban tudják az egyes kategóriákhoz alkalmazni. Ugyanitt K!ár István az üveglapok felszerelésére javasolt egy újítást, amelynek segítségével ez a munka veszélytelenebb lesz és feleannyi idő elég hozzá, mint eddig. Számtalan javaslatót tettek a Bőrgyár dolgozói a munka megjavítására, a gazdaságosabb termelésre, a munkavédelem megjavítására. „Van köztük sók olyan — mondja Halmi Dezső elvtárs, a termelési osztály vezetője — ami oiyail egyszerűnek, magátólérteiődó- nek látszik. Mégsem jutott eddig eszébe senkinek. Igaz, hogy a műszaki vezető nem láthat annyit, mint a hozzá beosztott ötven dolgozó. Azok tudják igazán, hol, mit tehet segíteni.“ A „Műsz int-bizottság” most) dolgozza fel a beérkezett javas latokat. Van már, amit bevezettek, van aminek alkalmazása nagyobb előkészületeket igényei. Van, amelyik csak néhány forint megtakarítást jelent, van amelyik komoly mértékben javítja a termelés gazdaságosságát, mint például a szőrvisszanyerő meszezés technológiájának kidolgozása a hordós meszezésre. Azonban valamennyi előreviszi az üzem munkáját, ezzel a dolgozók jd létének fokozását, ú Méhész-szaktanfolyam indult Lengyelen
