Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-16 / 39. szám
2 NAPLÓ 1955 FEBRUAR 1# A. Bulganyin beszélgetése W. R. Hearst, Kingsbury Smith és F. Conniff amerikai újságírókkal Moszkva, február 14. — (TASZSZ) N. A. Bulganyiii február 12- én beszélgetést folytatott W. R. Hearst, Kingsbury Smith és F. Conniff amerikai úl;ság- írókkal. Kingsbury. Smith kijelenti, hogy ő és társai rendkívül hálásak azért a lehetőségért, hogy találkozhatnak és elbeszélgethetnek a szovjet kormány vezetőivel valamint a szovjet kulturális élet kimagasló képviselőivel. így őszintén hálásak N. A. Bulganyinnak is azért, hogy lehetségesnek találta fogadni őket. A le- ningrádi repülőtéren értesültek arról, hogy találkozhatnak vele. Hearst és társai — folytatja Kingsbury Smitih — a Legfelső Tanács ülésszakán nagy figyelemmel fogadták V. M. Molotovnak azt a kijelentését, hogy a Szovjetunió maga mögött hagyta az Egyesült Államokat a hidrogénfegyver gyártásában. Ugyancsak felkeltették a figyelmüket azok a kijelentések, amelyekben szovjet személyiségek mind a velük folytatott beszélgetések során, mind a Legfelső Tanács ülésszakán kifejezésre juttatták, hogy a szovjet kormány véget óhajt vetni a fegyverkezési hajszának. Mindegyikük előtt ismeretes az a tudományos körökből eredő és különösen Nyugaton hangoztatott álláspont, amely hangsúlyozza a folytatódó és korlátlan kísérleti atomrobbantások veszélyességét az emberiségre nézve. Hearst ezzel kapcsolatban szeretne ismertetni egy javaslatot. N. A. Bulganyin közli, hogy érdeklődéssel hallgatja Hearst- öt. Hearst köszönetét mond N. A. Bulganyinnak és azt a meg győződését tolmácsolja, hogy az Egyesült Államok kormánya és népe osztja azt a béke- törekvést, amelyről a szovjet kormány is beszél. Tekintéttel arra, hogy a kísérteti termonukleáris fegyver- robbantások az egész emberiségre veszélyt jelentenek. Hearst szeretné megkérdezni, hajlandó lesz-e a szovjet kormány még az atomfegyver eltiltása előtt olyan egyezményt kötni az Egyesült Államokkal és más nyugati hatalmakkal, amely korlátozza a kísérleti robbantások számát. Az ilyen megállapodás nem tenne szükségessé ellenőrzési rendszert, mivel mind az egyik, mind a másik fél nyomban tudomást szerezne e megállapodás bárminő megszegéséről. Az ő, Hearst véleménye szerint ez talán az egyetlen út, amelyen hozzá lehet fogni a leszereléshez az atomfegyver területén. N. A. Bulganyin azt válaszolja, hogy ebben a kérdésben radikálisabb úton, olyan úton kell haladni, amelyet a szovjet kormány javasol. A szovjet kormány az atomfegyver, a hidrogénfegyver és a többi tömegpusztító fegyver teljes eltiltását, e fegyverfajták gyár fásának megszüntetését, valamint a már előállított ilyen fegyvereknek az államok fegyverzetéből való kivonását javasolja. A kísérletek korlátozására vonatkozó javaslat gyakorlatilag semmit sem nyújt. A világ népei tudnak arról, hogy mindkét fél raktáraiban már kész és kipróbált bombák vannak. Ezért a kísérleti robban tások korlátozásáról szóló meg egyezés senkit sem nyugtathat meg. Azt mondhatják nekünk, hogy a további kísérleti robbantások beszüntetésének kérdése most azért vetődik fel, mert már elegendő készlet hal mozódott fel a tömegpusztító eszközökből. Ez nem hozhat megnyugvást. A szovjet kormány radikálisabban vetette és veti fel a kérdést. A szovjet kormány a tömegpusztító eszközök gyártásának, raktározásának és felhasz nálásának megtiltását javasolja. Pontosan ebben az irányban kell dolgozni és megegyezésre jutni. Kingsbury Smith azt mondja, hogy szeretné pontosabban megfogalmazni Hearst javaslatát, Nem a kísérleti - robbantások télijéé megszüntetéséről van szó, hanem az ilyen robbantások számának korlátozásáról. Lehetséges, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok most nem lesz hajlandó belemenni a kísérleti robbantások teljes megszüntetésébe. Figyelembe véve azonban a tudósoknak a korlátlan robbantásokkal járó veszéllyel kapcsolatban tett figyelmeztetését, nem találja-e a Szovjetunió lehetségesnek a tömeg- pusztító eszközök esetleges betiltásához vezető első lépésként azt, hogy a nyugati hatalmakkal létesített megállapodás alapján évente ötre, tízre, vagy tizenötre korlátozzák a kísérleti robbantások számát. Ha a Szovjetunió kormánya nem óhajt erre az útra lépni, ez bizonyos, kiábrándultságot kelt hét a közvéleményben. N. A. Bulganyin azt feleli, hogy a Szovjetunió kész megvizsgálni a tömegpusztító fegyverek alkalmazásával járó veszély kiküszöbölésére irányuló minden javaslatot, ha ezek a javaslatok valóban erre a célra irányulnak. Hearst elmondja, hogy előző nap este newyorki hivatalával beszélt és közölték vele, hogy N. A. Bulganyinnak és V. M. Molotovnak a Legfelső Tanács ülésszakán elmondott beszédeit úgy értelmezik, mint amelyek kirohanásokat tartalmaznak az Egyesült Államok kormánya ellen és hogy ezzel kapcsolatban az Egyesült Államok bán különböző olyan feltéte- lezgetések hangaznak el, nem jelenti-e a szovjet kormány vezetésének megváltozása azt. hogy a szovjet kormány anta- gonisztikusabto álláspontra szándékozik helyezkedni az Egyesült Államokkal szemben. Ezzel összefüggésben ő, Hearst, szeretné megkérdezni, az-e N. A. Bulganyin véleménye, hogy a vezetésben történt változás a Szovjetunió állás- pontfának megváltozását jelenti az Egyesült Államok viszonylatában. , N. A. Bulganyin azt válaszolja, hogy nem, nem jelenti. Hearst és Kingsbury Smitih megjegyzik, hogy ezt örömmel hallják. Conniff elmondja, hogy a muH héten N. Sz. Hruscsov, a velük folytatott beszélgetés során kijelentette, hogy igazságtalan dolog az Egyesült Államok közvéleményét a Szovjetunió ellen hangolni és megkísérelni olyan benyomást kelteni, hogy a Szovjetunió háborút akar. Ugyanakkor V. M. Molotovnak a'Legfelső Tanács ülésszakán elhangzott beszéde azt a benyomást keltheti, hogy az Egyesült Államok akar háborút. Az amerikai nép feltétlenül azt tartja, hogy az ilyen benyomás keltésére irányuló kísérletek szintén igazságtalanok. N. A. Bulganyin véleménye szerint vajon hasznos lenne-e a béke megszilárdítására nézve, ha szovjet hivatalos személyek tartózkodnának az Egyesült Államok elleni kirohanásoktól, és amerikai hivatalos személyek tartózkodnának a Szovjetunió elleni kirohanásoktól? N. A. Bulganyin azt válaszol ja, hogy véleménye szerint ez helyes lenne. Ami V. M. Mo- lotov beszámolóját illeti, amelyre Conniff hivatkozik, az teljesen tárgyilagosan értékeli a tényeket, éppen a tényeket és maradéktalanul tükrözi a szovjet kormány álláspontját. Kingsbury Smith megjegyzi, hogy Molotov beszédében több ízben említést tett az amerikai kormány agresszív szándékairól és kijelentette, hogy az Egyesült Államok háborúra készül. Pedig az amerikai népnek meggyőződése)» hogy kormányának egyáltalán nincsenek agresszív szándékai. Az amerikai nép előtt ismeretes, hogy Eisenhower elnök Indokína térségében, valamint For- moza térségében tartózkodott olyan intézkedésektől, amelyek széles konfliktust idézhetnének glő. Amikor az amerikaiak szovjet hivatalos személyek ilyenféle kijelentéseit olvássák, az a gondolatuk támad, hogy a szovjet kormánynak vagy helytelen elképzelése van az Egyesült Államok kormányának álláspontjáról, vagy szándékosan az Egyesült Államok ellen akar hangolni más országokat. Ez természetesen fokozza az amerikai nép nyugtalanságát és megerősíti azt a meggyőződését, hogy az Egyesült Államoknak rendelkeznie kell katonai támaszpontokkal. Kingsbury Smith előtt nem egészen világos, hogyan lehet összeegyeztetni ezeket, az Egyesült Államok kormánya ellen intézett kirohanásokat azokkal a kijelentésekkel amelyekben szovjet hivatalos személyek a velük folytatott beszélgetés során, valamin! a Legfelső Tanács ülésszakán hangsúlyozták, hogy a szovjet kormány a viszonyok javulását akarja az Egyesült Államokkal. N. A. Bulganyin azt válaszolja, hogy teljesen őszinték a Szovjetunió” képviselőinek azok a kijelentései, hogy jó normális viszonyt alkarnak teremteni az Egyesült Államok kormányával. Az ülésszakon mondott beszédében Bulganyin rámutatott arra, hogy egyebek között, a háború alatt ió kapcsolataink voltak az Egyesült Államokkal, Angliával, továbbá Franciaországgal, amely később csatlakozott ehhez a csoportosuláshoz, és teljes mértékben megelégedettek lennénk, ha most ezek a kapcsolatok helvreállmának. Mind V. M. Mo'otov, mind ő, Bulganyin, kifejezésre juttatta a Legfelső Tanács ülésszakán mondott beszédében a szovjet kormánynak azt az óhaiát hogy előmozdítsa a jelenlegi nemzetközi feszültség enyhítését. A szovjet kormány valóban akarja ezt és neki, Bulganyinnak. az a véleménye, hogy a világ minden népe ugyantót akarja. Kingsbury Smith arról beszélt, hogy V. M. Molotov beszámolója bizonyos hangulatokat kelt a,z Egyesült Államokban, ezeket a hangulatokat azonban a beszámolóról adott he’vtelen tájékoztatás idézi elő mégpedig szántszándékkal, hogy igazolva legyen az amerikai katonai támaszpontok létrehozása a Szovjetunió körül és határaink közelében. Emellett köztudomású, hogy ezeket a katonai támaszpontokat jóval Molotov és Burányin beszéde előtt létesítették. Létrehozásuk semmi összefüggésben sincs a szovjet személyiségek kijelentéseivel. Kiingipiburv Smith megköszöni N A. Bulganytanak a magyarázatot. Hearst azt mondja, hogy ma. február 12-én van Abraham Lincolnnak, az amerikai nép egyik najgy kormány- és —elmondható — szellemi vezetője születésének évfordulója. Lincoln a gettysburgii csatatéren mondott beszédében hangsúlyozta, hogy a nép kormányának. amelyet a nép választott a nép számára, soha nem szabad eltűnnie a föld színéről. Hearst megkérdezd, nem óhajt-e N A. Bulganyin valamilyen kommentárt fűzni Lin- so,,n e kijelentéséhez. N. A. Bulganyin azt válaszolja, hogy ez jó idézet, nagy ember okos kijelentése. Hearst megkérdezi, ismerte-e N. A. Bulganyin azelőtt is ezt az idézetet. N. A Bulganyin tagad ián válaszol. Kingsbury Smith engedélyi k:.r egy, a szovjet államigazgatás mechanizmusára vonatozó kérdés feltételére. Előtte és társai előtt nem egészen világos, mikor és milyen =zín- vonalon fogadták el eredetileg azt a később a Legfelső Tanács elé terjesztett döntést, amely szerint megengedik, G. M. Malenikov lemondását és N. A. Bulgany.int nevezik ki az új miniszterelnökké. He- lyes-e azt mondani, hogy ezt a döntést eredetileg az SZKP Központi Bizottsága hozta, azután terjesztették megvitatás céljából a Legfelső Tanács eié. N. A. Bulganyin azt vála- -zolja. hogy a Szovjetunió Minisztertanácsa új elnökének kinevezésére vonatkozó javaslatot. mint az a sajtóból ismeretes, N. Sz. Hruscsov küldött, a Központi Bizottság és a korelnökök tanácsának nevében terjesztette a Legfelső Tanács elé. Országunkban a kommunisták és pártonkívü- hek tömbben vannak. Kingsbury Smith azt kérdezi, hogy G. M. Malenkov ie- momdásámiaik rendje, és N. A. Bulgamyin új miniszterelnökké való kinevezése a kollektív vezetés élvének megtartását jelenti-e. » N. A. Bulganyin ezt válaszolja: Feltétlenül a kollektív vezetés elve nálunk megdönthetetlen. Kinsbury Smith elmondja, hogy a sajtójeientésekből nem világos, megmarad-e G. M. Malenkov az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tágja, ég megkérdezi, így van-e. N. A. Bulganyin igenlő választ ad, Conniíf áat mondja, hogy Nyugaton mégiscsak túlsúlyban van az a vélemény, hogy a szovjet kormány végleges célja a kommunista befő vas uralmának megteremtése az egész világon. Conniff kéri N. A. Builganyint, fejtse ki véleményét erről a kérdésről. N. A Bulganyin azt válaszol ja, hogy Hearst, Kingsbury Smith és Conniff már részletes beszélgetést folytattak erről a témáról N. Sz. Hruscsov- val, aki kimerítő választ adott a Conniff által feltett kérdésre. Ezt a választ a sajtóban nyilvánosságra hozták, ö, Bulganyin semmit sem tud hozzátenni N. Sz. Hruscsov kijelentéseihez, Conniff megköszöni N. A. Bulganyinnak válaszát és a továbbiakban azt mondja, hogy a szovjet kormány vezetéséiben történt változás természetesen sok olyan feltételezést váltott ki Nyugaton, hogy tehetséges a katonai befoiyás erősödése a Szovjetunió politikájában, tekintettel arra, hogy Bulganyin miareallt most miniszterelnökké, Zsukov mar- siallt pedig honvédelmi miniszterré nevezték ki. Conniff azit kérdezi N. A. BuLgianyántói, szándékában áll-e a szovjet kormánynak most nagyobb mértékben támaszkodni a katonai vezetők i apasztalataira politikájának keresztülvitelében. N. A. Bulganyin azt válaszolja, thogy ő, Bulganyin, eléggé részletesen megvilágítói ta a szovjet kormány politikáját a Legfelső Tanács ülésszakán tartott beszédében, és hogy véleménye szerint ebben a beszédben kimerítő választ “ehet találni a Conniff által feltett kérdésre. Kingsbury . Smith elmondja, hogy a Nyugaton uralkodó vélemény szerint a tartós béke kulcsa a leszerelés, a leszerelés kulcsa pedig a hathatós nemzetközi ellenőrzési rendszer megteremtése állandó jd- tegű felügyelettel minden ffigy verfaj.tána vonatkozóan, az atomfegyvert is beleértve. Kingisbury Smith felkéri N. A. Bülganyint, válaszoljon hí gyan értékeli egy ilyen megegyezés elérésének lehetőségét. N. A. Bulganyin azt válaszolja, hogy a szovjet kormány beterjesztette javaslatait ebben a kérdésben. A szovjet kormány síkraszáll a leszerelésért, az atomfegyver használatának. előállításának és raktározásának megtiltásáért A szovjet kormány síkraszáll az ellenőrzésért is. Az' idevonatkozó szovjet javaslatokat tartalmazó okmányok még megvitatás tárgyai a megfelelő nemzetközi szervekben, Conniff elmondja, hogy annak a beszélgetésnek során, amelyet Hearst és társai New York-i irodájukkal folytattak falihívták figyelmüket anra, hogy Amerikában komoly nyug talansáigct keltett a Legfelső Tanács ülésszakán felvett éles hangnem. Ö, mármint Conniff szeretné megkérdezni, tehefcné- ndk-e ők. újságírók valamit e nyugtalanság csillapítására. N. A. Bulganyin azt válaszolja. hogy Hearst, Kingsbury Smith és Conniff közölhetnék sajtón keresztül vagy egyel) olyan módon, amilyent lehetségesnek találnak, hogy a szovjet kormány őszintén törekszik a nemzetközi feszültség enyhítésére, a népek közti békére, hogy a szovjet kormány meg óhajtja javítani viszonyát az Egyesült Államokkal. Hasznos lenne, ha helyesen tolmácsolnák és tárgyilagosan világítanák meg azt, amit a Szovjetunióban megtudtak, mivel az újságíróknak és különösen olyanoknak, akik. kel ő, Bulganyin, ma beszélget, nagy befolyásuk van. Hearst megjegyzi, hogy ő a második újságíróneimzedék képviselője és teljes mértékben átérzi az újságírókra háruló felelősséget. Conniff engedélyt kór arra, hogy fellelhessem egy kérdést amerikai stílusban, olyan kérdésit, amely személy szerint N. A. Bu!igianymt érinti. Megkérdezi, nem fog-e N. A. Bulganyin tiltakozni ilyen kérdés ellen N A. Bulganyin a,zit válaszolja, hogy ez a kérdéstől íügg. Conniff megkérdezi, mit éjiéit N. A. Bulganyin amikor egv olyan hatalmas ország vezetésével járó óriási felelősséget ruháztak rá, mint amilyen a Szovjetunió, hogyan reagált személy szerint, amikor tuao- rráist szerzett az új kinevezésről. N. A. Bulganyin azt feleli, hogy úgy érezte magát, ahogy az emberek hasonló esetekben érzik magukat. Kingsbury Smith őszinte kösz ónetet mond N A. Bulganyinnak azért, hegy időt talált fogadásukra és kérdéseik megválás zolására. Hearst megjegyzi, hogy neki és társainak olyan lehetőségieket nyújtottak, amilyenhez nagyon kevés embir jutott, nevezetesen, hogy Találkozhattak és beszélgethettek nem egy vagy írét. hanem négy kiváló szovjet vezetővel. Neki, Haarstnak az a meggyőződése, hogy az olyan okos embereknek, mint amilyenekkel Moszkvában volt alkalma találkozna, az ilyen jószándékú és béke? célokat követő embe. éknek meg kell találníok es feltétlenül meg is találják a békéhez Vezető utat. N. A. Bulganyin megköszöni Hearst kijelenttóét. Végezetül Kingsbury Smith megjegyzi, hogy Hearstnan hét főn Londonban találkoznia kell Churdhillel és megkérdezi, nem akar-e N. A. Bul gall yin nem hivatalos formában üzenni valamit Churchillnek. Kingsbury Smith ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy N. A. Bulganyinnak semmiféle ezzel kapcsolatos kijelentése nem kerül közlésre . a sajtóban. N. A. Bulganyin azt válaszolja. hogy nincs semmi üzen- nivalója. A Biztonsági Tanács hétfői ülése New York (TASZSZ): A Biztonsági Tanács február 14-én ülést tartott. A tanács előzetes napirendjén szerepelt a Kínai Népköztársaság ellen Tajvan és más kínai szigetek körzetében elkövetett amerikai agresszív cselekmények kérdése. A kérdést a Szovjetunió küldöttsége terjesztette elő. Szerepel az előzetes napirendben Vj-Zéland küldöttségének „a Kína szárazföldi része közelében fekvő egyes szigetek körzetében folyó hadműveletek-. ről” elnevezésű javaslata is. A javaslatnak tulajdonképpen az a célja, hogy álcázza az Egyesült Államoknak a Kínai Nép- köztársaság belügyeibe való. durva beavatkozását. A. A. Szoboijev, a Szovjetunió képviselője az ideiglenes napirend jóváhagyása során ellene szavazott annak, hogy az új- zélandi küldöttség javaslatát napirendre tűzzék. Szoboijev szavazatának megindokolása során rámutatott, hogy az új- zélandi javaslat nem érinti azoknak az okoknak lényegét, amelyek a távolkeleti helyzet kiéleződését okozzák és háborús veszélyt keltenek. Ez a. javaslat csupán a kínai partvidék közelében fekvő kisebb szigetcsoport körzetében való tűzszünetrgl beszél, pedig a biz tonsági tanácsnak magát a fontos kérdést — a Távol-Keleten feszültséget okozó mozzanatok megszüntetésének kérdését — kell megtárgyalnia. Ezután szavazásra került sor. Uj-Zéland javaslatának napirendre tűzését kilenc szavazattal egy ellenében (a Szovjetunió), egy tartózkodással (a Kuomintang képviselője), elfogadták. A Szovjetunió javaslatának napirendre tűzése mellett tizen szavaztak, egy küldött (a kuomintang képviselője) tartózkodott. MiiBföldi hírek LONDON Az AP amerikai hírügynökség szerint Mikardo, angol munkáspárti képviselő egy vasárnapi liverpooli gyűlésen „a legélesebb kirohanást intézte az Egyesült Államok ellen, mindazon támadások közül, amelyek közéleti személyiségek részéről a háború utáni években érték amerikát”. Mikardo így jellemezte a Tajvannal kapcsolatos amerikai politikát: „Az amerikaiaknak a formozai kérdésben és a kínai szigetek kérdésében tanúsított magatartása több mint bűn — képtelen ostobaság”. Az angol képviselő befejezésül annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a tajvani kérdésben nem kerül majd sor nagyarányú konfliktusra, mégpedig „egyszerűen azért, mert az olyan háború lenne, amelynek megvívásában az amerikaiak csak önmagukra számíthatnának; az Egyesült Államok újkori történelmében azonban semmi sem tanúskodik amellett, hogy az amerikaiak szívesen harcolnak egy háborúban olyan tekintélyes udvartartás nélkül, mint amilyent nagyszámú szövetséges jelent”. PÁRIZS A franciaországi békemozgalom kezdeményezésére hétfőn egész Franciaországban megkezdődött a német felfegyverzés elleni akcióhét. Az akcióhét célja rábírni a köztár-! sasági Tanácsot, hogy vesse el, illetve módosítsa a párizsi szerződések becikkelyezését kimondó, a nemzetgyűlés által elfogadott törvényjavaslatot. PÁRIZS A Revue Generale de Bel- gique legújabb száma közli Van Zeeland volt belga miniszterelnök cikkét. A volt miniszterelnök cikkében kijelenti: Meggyőződése, hogy a Kelettel folytatandó tárgyalások lehetségesek és szükségesek. DZSAKARTA Sajtójelentések hírt adnak arról, hogy a Jáva-szigetén fekvő Szurakartában különleges csapattest alakult Nyugat- Irián felszabadítására. A csapattest huszonötezer főből álL Szukarno elnök a csapattest képviselőivel folytatott beszélgetése alkalmával annak a reményének adott kifejezést, hogy „a felszabadítás! csapat- test tagjai a nemzet hősei lesz nek”, DZSAKARTA Az Antara hírügynökség közölte Muisznak, az indonéz parlament külügyi bizottsága elnökének nyilatkozatát, amely ben helyeselte a tajvani helyzettel foglalkozó értekezlet ösz- szehívásáról szóló szovjet javaslatot. „Kitűnő elgondolás” —- mondotta Muisz. A jelentések szerint az indonéz kormány február 17-én fogja megtárgyalni a tajvani helyzetet.
