Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-15 / 38. szám
2 NAPLÓ 195b FxSBtto/ALR 15 Zsukov elvlárs beszélgetése Hearst, Kingsbury Smith és Conniff amerikai újságírókkal G. K. Zsukov: Országunkban az egész nép — a katonák is — békére törekszik, a békéért harcol. A szovjet nép, a Kommunista Párt és a szovjet kormány egységes a békéért vívott harcban. Kívánatos volna, hogy az amerikai kormány is áttérjen a béke emlegetéséről a béke tettekkel való vélelmezésére. Az ilyen politikát az amerikai nép is, s a világ minden népe helyeselné. Sajnos, több körülmény ront ja a nemzetközi helyzetet. Például nagyon is rossz színben tűnik fel az amerikai kormány békeszerető szavainak hátterében a tajvani (formozai) eset. Nem tudom, mire kell az Egy esült Államok kormányának a csődbejutott Csang Kaj-sek. Csang Kaj-sek védelmével az Egyesült Államok sokat vesztett tekintélyéből. Az Egyesült Államoknak Kína belügyeibe való beavatkozása, Kína sokmilliós népét szembeállította az Egyesült Államokkal. Anglia és az Egyesült Államok, valamint más országok népeit igen gyakran a Szovjetunió katonai ereiével rémítgetik. Azt állítják, hogy agresszorként léphetünk fel. Ez ostoba fecsegés. Ha ez volna a politikánk és ilyen elgondolásaink lennének, akkor meg kell mondani, nagyonis elegendő alkalmunk lett volna, hogy fe’használjuk katonai erőnket..Péidá,ul a hitleri Német ország szétzúzása után Eurőna igen gvenge volt. Anglia pedig kimerült. A Szovjetuniónak a háború végére hatalmasra nőtt a katonai ereie. Nem használtuk ki Nyugat-Euróna gyengeségét. A Szovietunió részéről fenyegető háborús veszélvt 'mlegető fecsegésnek semmi köze sincs a Szovietunió kiil- TWiliti,kajához. Annak, bogv a népeket a Szovjetunió részéről fenyegető agresszióval rémit- getik, határozottan rossz szándékú. cé'ia van. Ez a eél nem a béke fenntartását, hanem az úi háború propagandáiét szolgálja. Éppen ezért véget kell ennek vetni. Meg kel! magyarázni, mennyire hibásak az ilyen állítások, hiszen kárt okoznak a béke ügyének. Kingsbury Smith: Mikor Európa és az Egyesült Államok gvenge volt, diplomatáink úgy vélték, hogv az agresszió ellen védelmül szolgálnak atombombáink. G. KJ. Zsukov: Szem előtt kell tartani, hogy csupán atom bombákkal nem lehet háborút nyerni. Ezenkívül abban az időben önöknek igen kevés atombombájuk volt, mindössze öt-hat. fis nem volt semmiféle döntő jelentőségük. Conniff: ön láthatólag tájékozottabb nálunk ebben a kérdésben. G. K. Zsukov: Ez, az atombombák gyártásának kezdeti időszaka volt és saját tapasztalatunkból tudjuk, mennyire bonyolult dolog ez. Hearst: Az első világiháború idején az orosz hadseregben szolgált Alekszandr Szibirszkij tábornok. A tábornok most az Egyesült Államokban él és a légierők háborús alkalmazása igen nagy szakértőjének tekintik. Szibirszkij és Montgomerv tábornagy legutóbbi megnyilat kozásaiban rámutatott, hogy jelenleg célszerűtlennek tartja repülőgép-anyahajók alkalmazását /-mennyire tudjuk, .a Szovjetunió nem épít ren'*ö- gép-anyahajókat, hanem fók^* • tergeraiattjárókat, cirkálókat Mi az ön véleménye ebben a kérdésben? G. K. Zsukov: Mindenekelőtt meg akarom mondani, hogy nálunk a régi orosz hadseregben nem volt Szibirszkij nevű tábornok. Nyilvánvalóan Sze- verszkij fehérgárdista tábornokról van szó, aki Amerikába menekült. Samos, nem válaszolhatok önnek arra, énül- nek-e a Szovjetunióban rcpü- lőgép-anvahajók, minthogy az utóbbi időben nem foglalkoztam haditengerészeti kérdések kel. hfem tudom, mire támaszkodott Szeverszkij és Mnnt- gomery, amikor a renülőeép- anyahajók ellen foglalt állást. Figyelemmel kísérem Montgomerv tábornagy minden meg nyilatkozását, ügy látom, hogy az utóbbi időtlen valami jósnő fé'évé vagy orákulummá válik. Kingsibnry Smith: Szeretném feltenni az utolsó kérdést. Gruentiher tábornok nemrégiben nyilvánosan kijelentette, hogv nem tudja 'elképzelni Európa védhetőségét Németország nélkül. Ha ön volna Gruenther helyén, egyetértene- e vo'e a feltételezett ellenfél -'Tejének ismeretében? G. K. Zsukov: Ha Gruentber tábornok ismerné azoknak őszinte törekvéseit, akiket ellenfeleinek tart. akkor nem így beszélne. Barátságról beszélne. nem pedig háborúról. Ami Németországot, mint az Egyesült Államok katonai szövetségesét illeti, kételkedem abban, hogy a német nén vérét akarja ontani idegen érdekekért. Hearst: Szeretnék feltenni egy nem hivatalos kérdést Az Egyesült Államokba való visz- szatérésem után hamarosan találkozom Eisenhower elnökivel. Nem akarna valamit üzenni neki? G. K. Zsukov: Mindenekelőtt kérem, adta át Eisenhower elnöknek szívélyes üdvözletemet. Gyakran emlékezem arra az időre, amikor egvütt dolgoztunk Berlinben az ellenőrző tanácsban. Akkoriban sok hasznosat tettünk. Jó viszonyunk elősegítette országaink jó, kölcsönös megértését. Szeretném megüzenni Eisenhower elnöknek, azt kívánom, hogy országaink között álljanak helyre a baráti kapcsolatok. Külföldi hírek Moszkva, február 13. ÍTASZSZ) Február 7-én G. K. Zsukov, a Szovjetunió marsall ja beszélgetést folytatott Hearst, Kings- bury Smith és Conniff amerikai újságírókkal. Kölcsönös üdvözlés után Kingsbury Smith megjegyezte, hogy jelen volt, amikor Eisenhower tábornok Majna-Frank- íürtban amerikai érdemrendet nyújtott át Zsukov marsallnak. G. K. Zsukov azt mondotta, hogy örömmel emlékezik visz- sza Eisenhower tábornokkal történt találkozásaira. Ezután a következő beszélgetés folyt le: Hearst: Az hallottam, hogy Eisenhower tábornok meghívta önt, látogasson el az Egyesült Államokba. G. K. Zsukov: Eisenhower tábornok kétizben hívott meg az Egyesült Államokba, de sajnos, annakidején egészségi állapotom és halaszthatatlan tennivalóim nem tették lehetővé ezt az utazási. Hearst: Volt-e Angliában és Franciaországban? G. K. Zsukov: Nem, nem toltam Angliában, sem Franciaországban. Nem voltam Kínában és Koreában sem. Az amerikai sajtó azt írta, hogy jártam ott. (Általános derültség). Kingsbury Smith: Hajlandó j enne-e most ellátogatni az Egyesült Államokba, ha Eisenhower elnök meghívná? G. K. Zsukov: Eddig még semmiféle meghívást sem kaptam, de úgy gondolom, hogy az országaink közt fennálló kapcsolatok most nem kedvezőek az ilyen utazásra. Az amerikai és a szovjet nép számára érthetetlen lenne, ha Zsukov marsall a Szovjetunió és Amerika mostani viszonya mellett az Egyesült Államokba utazna. Őszinte kívánságom a két ország közti kölcsönös kapcsolatok javulása. Szeretnék ellátogatni az Egyesült Államokba és a kapcsolatok javulása esetén örömmel meg is tenném azt. Hearst: Éppúgy, mint őn, mi is őszintén kívánjuk a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös kapcsolatainak megjavulását. Ez ideutazásunk íő célja. Kingsbury Smith: Az amerikai nép semmit sem tud a szovjet hadseregről azóta, hogy a háború befejeződött. Hogyan vélekedik őn arról, hogy rendszeresen Katonai missziócserét szervezzenek a kölcsönös megértés megjavítására? G. K. Zsukov: Ahhoz, hogy „ jói megértsük egymást, elsősorban normális politikai, gazdasági fis kulturális kapcsolatokat kell szervezni országaink között. A katonai missziók cseréje egymagában nem vezethet a helyes kölcsönös megértés megteremtésére. Conniff: Vajon ez azt jelenti-e, hogy Ön az országaink közti széleskörű kapcsolatok megteremtése mellett foglal állást? • G. K. Zsukov: Igen, én éppúgy, mint az egész szovjet nép is, ilyen kapcsolatok megterem tése mellett foglalok állást. Úgy vélem azonban, hogy a katonai missziók cseréje a jelen körülmények és kölcsönös kapcsolatok közepette egymagában hasztalan volna. Hearst: Az itt jelenlévő három amerikai tudósító közül Conniff a legjár atosaibfo katonai kérdéseikben és szeretne önnek -több kérdést feltenni G. K. Zsukov: Igyekszem válaszolni az önöket érdeklő kérdésekre, bár nem tudom, ki tudok-e elégíteni oly nagy katonai szakértőt, mint Conniff úr, (Általános derültség). Cdnmiiifif :. Az, Egyesült Államokban mostanában igen tüzetesen tanulmányozzák a szovjet—német háború tapasztalatait. Az Egyesült Államok katonai szakértői körében az a vélemény, hogy e háború fordulópontja nem a sztálingrádi csata volt, hanem a németek 1941-ben Moszkva alatt elszenvedett veresége. Mi az ön véleménye? G. K. Zsukov: A Moszkva alatti csata megmutatta, hogy a szovjet fegyveres erők nemcsak visszaverni tudják az olyan komoly ellenfél támadását, mint a német hadsereg, hanem meg is tudják verni. A háború legelejétől, azaz a hitleri Németországnak országunk ellen indított hitszegő támadásától kezdve bizton hittünk győzelmünkben. A háborúban a fordulópont az 1941—1942-ben végréhajtott több sikeres hadművelet következtében állott be. A sztálingrádi csat«, után a kezdeményezés a Szovjet Hadsereg kezébe került. A kurszki csata után pedig végleg a mi kezünkbe került. A kurszki csata után már semmiféle kétségünk sem volt a végső győzelem iránt. Hearst: Résztvett-e ön személyesen a Moszkva alatti, csatában és a sztálingrádi harcokban? G. K. Zsukov: A honvédelmi bizottság Moszkva védelme idején nevezett ki frontparancsnoknak. A sztálingrádi harcokban én irányítottam a sztálingrádi hadművelet egész előkészítését. Magát a hadműveletet Vasziljevszkij marsall hajtotta végre. Én ebben az időben a következő támadó hadműveletek előkészítésével foglalkoztam. E támadó hadműveletekre azért készültünk, hogy megakadályozhassuk Hitlert az erőivel való manőverezésben. Conniff: Mit tart ön Hitler legnagyobb taktikai hibájának, magán az Oroszország elleni támadás tényén kívül? G. K. Zsukov: Ön nyilván a stratégiai hibákra gondol? Conniff: A stratégiaiakra. G. K. Zsukov: Hitler legnagyobb stratégiai hibája az volt, hogy lebecsülte a Szovjetunió képességeit. Coniiiff: És a taktikaiak? G. K. Zsukov: A kii’önböző fegyvernemek kölcsönös hatása jelentőségének lebecsülése, a többi között a tüzérség szerepének lebecsülése és a légierő szerepének túlbecsülése. Hitler azt remélte, hogy tüzérségének hiányát erős légierővel pótolhatja, a légierő azonban igen kényes fegyvernem. Túlságosan függ olyan tényezőktől, mint az időjárás továbbá egész sor más körülménytől. Conniff: Véleménye szerint milyen igen nagy. stratégiai hibáit követtek ed az amerikai katonai vezetők? G. K. Zsukov: Úgy gondolom, hogy erre legjobban maguk az amerikaiak válaszolhat nak. Ök ezt jobban látják, Kingsbury Smith: John Siessor angol légimarsall legutóbbi könyvében megjegyezte, hogy a jövendő háborúban tehetetlen 'esz elkerülni a nukleáris fegyver alkalmazását Mi az ön véleménye? G, K. Zsukov: Sajnos, nemcsak Slessov marsall, hanem több más kiemelkedő nyugatéi.rópai és amerikai katonai személyiség is ezen a véleményen van. A mi álláspontunk tt ijesén ellentétes. Mi az atom- hábörú teijes eltiltása mellett foglalunk állást, és ha az aumf egy vert eltiltják, az emberiség ezzel csak nyerhet; tlpy vélem hogy az atomfegyvert éppúgy el kell tiltani, mint ahogy eltiltották a vegyi fegyvert. Kingsbury Smith: Az Egyesült Államokban sok katonai s-'j?kértő úgy véii, hogy amemy nyiben a fövendő háborúban nem alkalmazzák az atomfegyvert, akikor Oroszország szám- ’fetid fölénye -miatt jelentős e.cmyben lesz. G. K. Zsukov: Úgy gondolom, hogy az ilyesféle szóbeszédek nem egyebek üres fecsegésnél. Az a céljuk, hogy rászedjék a hiszékeny embereket. Szeretném hangsúlyozni, hogy mi nem törekedtünk es Dem is törekszünk háború lerobbantására. Ami az atoméi hidrogénfegyvert illeti, mint önök tudják, nekünk is van. Hearst: Az Egyesült Államokban sokaji úgy hiszik, az a tény, hogy, mindkét félnek van atomfegyvere, béke biztosítéka, mert mindkét fél tart az, atomtámajöástól és nem szánja rá magát, hogy háborút kezdjen. Mi. az ön véleménye? G. K. Zsukov: Az atomfegyver léte már magában foglalja felhasználásának lehetőségét és egyes őrültek semmivel sem törődve esetleg alkalmazzák ezt a fegyvert. Az a feladatunk, hogy minden erővel harcoljunk e fegyver eltiltásáért. Meggyőződésem, hogy a világ népei ebben a kérdésben ami oldalunkon állanak. Meggyőződésem az is, hogy végül is a nép mondja ki a döntő szót. Tudni kell, hogy az atomfegyver kétélű. Az atomháború épp oly veszélyes a megtámadottra mint a támadóra. Conniff: MacArthur, az ismert amerikai tábornok nemrégiben kijelentette, az a tény, hogy minőkét ; félnek erős atomfegyvere van, önmagáiban megszünteti az új háború keletkezésének veszélyét. G. K. Zsukov: Úgy vélem, hogy ez helytelen álláspont. Méghozzá a kérdés ilyen feltevése állandó fegyverkezési hajszára vezet. Sajnos, hasonló felelőtlen kijelentést tett sok tekintélyes katonai személyiség, mint például Montgomery és Gruenther. Kingsbury Smith: Az Észak- atflamtá Szövetség tanácsának legutóbbi ülésén Gruenther tábornokot-. megbízták, szerkesz- szen olyan védelmi tervet, amely azon a feltételezésein alapszik, hogy a .következő háborúban atomfegyvert alkalmaznak. Előkészítik-e önök országuk védelmét atomtámadás ellen? G. K. Zsukov: Megvan mindenünk, ami hazánk megbízható védelméhez szükséges, de azzal is törődünk, hogyan lehetne elkerülni a háborút. Arra az elvre támaszkodunk, hogy a rossz béke is jobb a jő civa- kodásnál. Ila jó szavakról áttérünk a jó tettekre, akkor a béke biztosítva lesz. Nem vol- na-e ideje, hogy a jó tettekhez lássunk? Kingsbury Smith: Úgy gondolom, hogy Eisenhower egyetért önnel abban, hogy a békét meg kell óvni. G. K. Zsukov: Ez nemcsak személyes véleményem. Ez az egész szovjet nép véleménye a Szovjetunió kormányának és a Szovjetunió Kommunista Pártjának véleménye. 1 Stöben, mielőtt Eisenhower tábornok Németországból az Egyesült Államokba utazott, hosszasan beszélgettem vele Eisenhower azt mondotta nekem, hogy az Egyesült Államok sohasem támadja meg a Szovjetuniót. Azt válaszoltam, neki, hogy a Szovjetunió szintén sohasem emel kezet az Egyesült Államokra. Meggyőződésem, hogy nem követtem el hibát, amikor ezt mondottam. Remélem, hogy Eisenhower tábornok is minden tőle telhetőt elkövet, hogy tettekkel támassza alá szavait. Az Egyesült Államok kormánya úgy bizonyíthatná ezt legjobban, ha megszüntetné a Szov- !etunió körül: katonai támasz pántokat. Önök maguk is meg érthetik, hegy feltétlenül látnunk kell, m'iyen veszélyt jelentenek a Szovjetunióra ezek a támaszpontok, amelyek oly közel fekszenek határainkhoz. Kingsbury Smith: Elmondhatjuk-e, hogy e beszélgetés ?orám két nagy ország két tekintélyes hadvezére megígérte egymásnak, hogy nem harcol egymás ellen? G. K. Zsukov: Katonákként beszéltünk akkor, és semmi alapot sem láttunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti háborúra. A helyzet most — nem a Szovjetunió hibájából, — sajnos, megváltozott. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közti kapcsolatok megromlottak és nyilvánvalóan nem normálisak. A feladat az, hogy helyreállítsuk a helyes kölcsönös kapcsolatokat. Hearsit: Elismerem, hogy támaszpontjaink különböző or- száigctobam fekszenek, de mi soha nem támad tűink meg senkit sem. Még aljún országot sem, amely az Egyesült Államok közvetlen közelében fekszik. A katonai támaszpontok biztonsági intézkedésiként létesültek, mintegy rendőrségként nem a Szovjetunió ellen, hanem bármely más ország ellen, például Korea vagy Indokína ellen. (Az utóbbi megjegyzésnél Kingsbury Smifh és Con- niffi elmosolyodott.) G. K. Zsukov: Az az állítás, hogy az Egyesült Államok sohasem támadott meg senkit, történelmileg nem helytálló. Az Egyesült Államok résztvett a Szovjetunió elleni intervencióban, fegyveres erőivel beavatkozik több ázsiai ország belügyeibe. Ami az Egyesült Államok katonai támaszpontjait illeti, nem gondolja-e, hogy azok túl távol fekszenek az Egyesült Államoktól? Bizonyos mértékig menthető lenne létezésük, ha az Egyesült Államokhoz közel feküdnének, nem pedig Európában, nem Kína partjainak és a Szovjetunió határainak közvetlen közelében. A katonai támaszpontok ilyenfajta elhelyezése nem teszi meggyőzővé azt a magyarázatot, hogy biztonsági intézkedésként létesültek. A szovjet nép e támaszpontok létezésében közvetlen veszélyt lát önmagára és barátaira — a népi demokratikus országokra és Kínára — nézve. Kingsbury Smith: Hruscsov úrral! folytatott beszélgetésünk során érintettük ezt a kérdést és Hruscsov azit mondotta,, megérti, hogy az Egyesült Államok saját biztonsága céljából a katonai erők egyenlőséget kívánja, de ellenezte az Egyesült Államok erőfölényre valló törekvését. Nyilvánvalóan, ebben rejlik egjrmás meg nem értése. A támaszpontok éppen eszközt jelentenek arra, hogy elérjük erőink egyenlőségét. G. K. Zsukov: Meggyőződésem, hogy nem értették meg N. Sz. Hruscsovot. A Szovjetunió körüli amerikai támaszpontok elhelyezése nem az Egyesült Államok védelmi szándékairól, hanem támadó szándékairól tanúskodik. Mi eligazodunk ezekben a kérdésekben. Hogyan lehet szó védelemről, ha a támaszpontok annyira távol fekszenek a védelem tárgyától, azaz az Egyesült Államoktól? Az ilyen katonai támaszpontok létesítésének célja a támadás, nem pedig a védelem. Kingsbury Smith f Azoknak a kötelezettségeknek értelmében, amelyeket „z észaikatlan-ti egyezmény résztvevőivel szemben váillajtumk, nemcsak az Egyesült Államokat, hanem más országokat is védelmeznünk kell. Hearst: Csak a szív ért hinti meg, mire szolgálnak a támasz pontefc, támadásra-e avagy védelemre. G. K. Zsukov: Úgy hiszem, ilyen komoly dologban feltétlenül értelemre van szükség. A szív néha téved. Úgy vélem, nem az a feladatunk, hogy mentséget találjunk a fegyverkezési hajszára, hanem az, hogy megkeressük a háború lehetet’enné tételének gyakorlati út iáit. önök természetesein mentegein' fóvják tetteiket. Igyekeznek meggyőzni bennünket arról, hogy he'yesen járnak el, amikor körülvesznek bennünket katonai támasz pontjaikkal. Nekünk azonban nyomosabb okaink vannak arra, hogy ne értsünk egyet önökkel. Úgy hiszem, hogy ideje volna megszüntetni a katonai versengést, mert túlságosan súlyos teherként nehezedik a nép vállára. Hearst: Katonák, mint Zsukov, és Eisenhower, jobban tudják, hogyan kell megóvni a békét, mint új háborút kirobbantani. Úgy hiszem, hogy a katonák a béke megóvására törekszenek, VARSÖ A Lengyel Népköztársaság kormánya jegyzéket intézett az Egyesült Államok kormányához, amelyben tiltakozik a Távol-Keleten, nyílt tengeren elfogott lengyel tengerészek, hajók és teherszállítmányok Tajvan szigetén való törvénytelen visszatartása ellen. A jegyzék felhívja a figyelmet arra, hogy amerikai fegyveres erők jelenléte Tajvan térségében és az amerikai kongresszus nemrég hozott ha ározata amelynek értelmébe" az Egyesült Államok elnöke jogot kap fegyveres erők használatára. a Kínai Népköztársaság ellen, buzdítólag hat Csang Kaj-sek klikkjére és fenyegeti a hajózás szabadságát a tajvani szorosban. • BEIRUT Fariszt ed Kűri, szíriai md- niszterelinök néihány nappal ez ölőtt lemondott. A kormány lemondásét az úgynevezett Néppárt és a Nemzeti Párt miniszterei között támadt nézeteltérések okozták. A néppárti miniszterek ugyanis arra törekedtek, hogy Szíria katonai együttműködésre lépje* a. nyugati hatalmakkal. Sziafori Aszalj, a Nemzeti Párt főtitkára alakított kor- mámyt február 13-án: Az új kormány programján a többi között a nyugati hatalmaikkal való katonai szerződéseknek, valamint a nyugati hatalmak „katonai segítségének“ elutasítása szerepel. - ■ LONDON A Press Association hírügynökség jelenti, hogy John Stra chey, volt munkáspárti hadügyminiszter, pár'amenti képviselő. a skóciai Montroseben beszédet mondott g ennek során kijelentette: az angol munkáspárti képviselőknek napról- rapra követelniük kell a parlamentben, hogy a kormány még a párizsi egyezmények ratifikálása előtt kezdjen tárgyalásokat a Szovjetunióval, továbbá, hogy a kormány nyíltan jelentse ki: „Az amerikaiak kényszerítsék rá Csang Kaj-seket, vonuljon ki kínai területről.“ ,.Mi akadályoz ebben bennünket? Miért nem szakít határozatlanságával a Munkáspárt? Mihelyt ezt megteszi, az egész országot maga mögött fogja tudni“ — jelentette ki Strachey. »
