Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-27 / 49. szám

1035 FEBRUAR 27

NAPLÓ

7

r \

Az ..EHizem“ cím elnyerésének fontos tényezője:

a ki való minőség!

Látogatás a Bonyhádi Zománcgyárban

Nem kis feladatot tűztek ki célul maguk elé a Bonyhádi Zománcművek dolgozói. A felszabadulási verseny három hónapja alatt meg akarják szerezni az „Elüzem” címet. Lázas munka folyik az egyes üzemrészekben, mindenki erről beszél — és meg kell mondani, hogy ez a célkitűzés reális, legalább is a gyár eddigi eredményei feljogosítják a bizalomra a dolgozókat. Januári tervüket 107.4 százalékra teljesítették és nem állnak rosszul februári tervükkel sem. Túlteljesítik a termelékenység és az önköltség tervét is.

Egy dolog van, ami elütheti a gyár dolgozóit az „Élüzem” címtől, ami pedig — különösen jelentős tényező, — a minőség. Az előírás szerint 82 százalék elsőosztályú zománcedényt kell gyártaniok, a gyár dolgozóinak vállalása 83 százalék. Ténylegesen januárban

82,02 százalék volt az elsőosztályú áruk aránya. Februárban rosszabbodott a helyzet a januárihoz viszonyítva, az első két dekádban 80—81 százalékot értek él, sőt volt olyan nap, mint február 19-e, amikor csak 76 százalék volt az eredmény.

MI AZ OKA A HIBÁKNAK?

—- Van néhány objektív körülmény is, amiről a gyárban nem tehetnek. Gyakori, hogy Borsodnádasdról rossz minőségű lemezt kapnak, a lemezek revések, 'zárvány osak, szennyezettek. Nincs még megfelelő műszerük, amivel ezt a munkábavétel előtt ki lehetne mutatni, így aztán a hiba akkor derül ki, amikor a lemez a sajtóiéba, vagy a zománcozóba kerül. Vannak hibák a zománcanyag minőségével is. Azonban — ha megfelelően vigyáznak, lehet gyengébb minőségű anyagból is eisőosztályú, hibátlan árut készíteni.

Gyakran előfordul megmunkálási hiba, amit itt, a gyárban lehet és kell Í3 kiküszöbölni. A minőségi ellenőrzés — mint azt Saracz elvtárs, a MEO csoport vezetője is beismeri — még nem áll hivatása magaslatán. Általában alacsony a minőségi ellenőrök szakképzettsége. A minőségi ellenőrök közül eddig két dolgozónak volt szakmunkás képzettsége, most állítottak be újabb két szakmunkást. A múlt évben megtartott meós tanfolyamon sok mindenről volt szó, rnég a gyökvonásra is

megtanították a tanfolyam résztvevőit, azonban^ spikmai ismereteiket nem nagyon bővítették. Egy helyen érvényesül kifogás nélkül az ellenőrzés, a kész áruk osztályozásánál, ahol azonban már nem sokat lehet segíteni a hibákon.

NÉZZÜNK NÉHÁNY PÉLDÁT:

Az alapzománcozónál 34 centiméteres medencéket zománcoznak. Találtunk köztük egyet, ami rozsdás volt, ez sa- vazási hiba. Hány kézen ment ez keresztül, míg ideért? — Először is, a savazónak észre kellett volna venni a hibát. A fülezőnek vissza kellett volna adni, így nem lett volna szabad rá- hegeszteni a fület. (Közben a meós is észrevehette volna). Innen az egyenge- tőhöz került, ott is el kellett volna neki akadnia. Majd újra a meós „vizsgálta” át. Ha a zománcozó dolgozó lelkiismeretlen, akkor csak a végén derül ki, hogy a sok munka felesleges volt, ez az edény csak arra jó, hogy gyarapítsa a gyár selejtjét.

Érdekes a fületlen egy literes fazék története is, ami- a fülezőnél valahogy a fülezett fazekak közé keveredhetett Tíz kézen ment keresztül, mire az utolsó zománcozáskor észrevették, hogy nincs füle. Ezek az állomások: egyengető, — meós —- alapzománcozó, — alapjavító és szárító — alapégető, — meós az alapzománcozónál, — belső zománcozó, — külső zománcozó —, pe- remzőasztál — és újból az égetés. Tizen fogták feleslegesen kézbe ezt az edényt. Ha az első visszaadja, akkor nem lett volna ebből selejt.

VANNAK JÖ PÉLDÁK IS.

Éppen „tetten értük’-' Iiőhn Erzsébetet, amint hatvan merőkanalat visz- szakü.ldött javításra. Hőhn elvtársnő a gyár szignóját festi rá a kanalakra. Észrevette, hogy a merőkanalak — amelyeket nem merítéssel, hanem szórással zománcoznak, — hibásak. Ott ahol a dolgozó szórás közben megfogta, egy borsónyi helyen hiányzik a festék. Nem tette rá a gyár jelét addig, míg ki nem javították. A hiba helyrehozása egy-két percig tartott és a hatvan merőkanálból eisőosztályú áru lett. Ritzer Márton és Németh Istvánná égetők is visszaadták égetés előtt a horpadt vödröt kijavításra. (Persze, itt elárulják a dolgozók, hogy nincs minden rendben, Németh elvtársnő is vitatkozott a meóssal, amikor neki adtak vissza egy széria nem jól égett fazekat).

A minőség javítása — harc kérdése. És ebben a harcban részt kell, hogy vegyen a gyár minden dolgozója. Jó lenne megvalósítani a másik bonyhádi üzemben, a Cipőgyárban oly jól bevált. „Ne engedd tovább a hibás árut”- mozgalmat. Ne forduljon elő, mint a múltkor Vugrik elvtársnő, a zománcozó főművezetője vissza akarta adni kijavításra a palástnál rosszul hegesztett vödröket, az volt a válasz, hogy „leg feljebb másodosztályú áru lesz belőle, de a mennyiség meglesz.”

JOBBAN KELL NÉPSZERŰSÍTENI

a kiváló minőségű munkát végző dolgozókat. Egyelőre ott tartanak, hogy a minőséget nem dolgozónként, hanem műszakonként értékelik. így aztán nem nagyon kapnak elismerést a jó minőségi eredményt elért dolgozók, bírála- V tot és felelősségrevonást a selejtgyár- tók. Pedig a munkaverseny kérdéseivel foglalkozó kormány és SZOT határozat hangsúlyozza, hogy a kiváló minűségű munkát végző dolgozó indokolt esétben még akitor is megkaphatja a sztahanovista címet, ha teljesítménye átlagos, sőt annál valamivel alacsonyabb.

Nem igaz, hogy a Zománcgyárban nem foglalkoznak a minőséggel. „Minden értekezleten kivétel nélkül foglalkozunk vele” — mondja Pataki elvtársnő, az üzemi bizottság elnöke. Folyik az agitáció a jó minőségért. Azonban itt nem általános, hanem konkrét, személyekre menő agitációra van szükség. Megbízást adni a pártszervezet tagjainak, népnevelőinek, szak- szervezeti bizalmiaknak, hogy egyénileg foglalkozzanak — különösen a rossz minőségű munkát végző dolgozókkal. Helyes lenne egy-egy alkalommal végigkísérni egy selejtes áru útját és így beszélni azokkal, akik abban „ludasak”.

A Bonyhádi Zománcgyár dolgozóinak minden lehetőségük megvan arra, hogy teljesítsék felszabadulásunk ünnepére tett vállalásukat. A minőség megjavításával is segítsék elő a párt politikájának megvalósítását, népünk életszínvonalának emelését.

J. J.

Képek a Tolnai Selyem* fonógyár „ÉSüzem1 - óvatosáról

A Tolnai Selyemfonógyár dolgozói az elmúlt negyedévi jó munkájukkal kiérdemelték az „Elüzem” címet. A kitüntető oklevelet ünnepség keretében vették át. Most azon dolgoznak, hogy megszerezzék mellé a miniszter tanács és a SZOT vándorzászlaját is.

— Rendezik a simontornyai tüdőgondozó intézet környékét.

! Sövény kerítéssel veszik körül az intézet területét és a pccso- lyás utcarészjetet lesalakozzák. A munkálatokat társadalmi munkával fogják elvégezni a tüdőgondozó és a bőrgyár dolgozót

Társadalombiztosítási tanácsadó

A mezőgazdasági biztosításról

Az SZTK Alközpont üzemellenőrei az állami gazdaságok ellenőrzése során igen gyakran találkoznak olyan esetekkel, hogy a dolgozók a gazdaságnál dolgoznak hosszabb idő óta és a mezőgazdasági biztosítási igazolványukat és a bélyeglapot többszöri felszólításra sem adták le a brigádvezetőnek, illetve a bérelszámolónak, hogy ott a bélyeget a ledolgozott munkanapokra a bérszámfejtéssel együtt beragaszthassák. Ezek hiányában a pótbélyeg- lapra kénytelenek ragasztani bélyeget a gazdaságoknál. A dolgozók a saját érdeküket figyelmen kívül hagyva, csak ak kor ébrednek rá, hogy a törvényes kötelezettségüknek nem tesznek eleget, ha valamire szükségük van, például orvos, táppénz, kórházi kezelés, szülési segély (anyasági segély), vagy temetkezési segély igénylésénél.

A rendeletek értelmében a dolgozó kötelessége a biztosítási igazolványt a gazdaságnál, vagy olyan munkáltatónál, ahol a biztosítási járulékot bélyegben róják le, beadni a munka megkezdésekor, de legkésőbb a bérfizetés napjáig. Ha nincs, akkor pedig az illetékes tanács igazolását, hogy vagyoni állapotánál fogva nem esik biztosítási kötelezettség alá. Biztosítási kötelezettség alá az a mezőgazdasági dolgozó nem esik, akinek legalább 5 kataszteri hold földje van, vagy egy hold szőlő. Mivel a dolgozók fenti kötelezettségeiket elmulasztják, ennek következtében gyakran előfordulnak olyan panaszok, hogy a bélyeget a gazdaság nem ragasztotta be a későn beadott bélyeglapba, ezáltal a dolgozó az SZTK-tól járó segélyét késve, vagy egyáltalán nem kapta, illetve nem kaphatja meg, vagy az orvos a beteget nem kezeli.

A panaszok megszüntetése érdekében az alközpont és a gazdaságok mindent elkövetnek, de mindaddig nem vezet ez eredményre, amíg a dolgozók saját maguk nem tesznek eleget kötelezettségüknek.

A mezőgazdasági dolgozónak bármilyen szolgáltatás igény- bevételéhez az igény előterjesz tését közvetlenül megelőző két hónapon belül 24 napi bélyeg- lerdvást kell igazolpi. Például február 15-én orvoshoz megy, akkor december 15-től február 15-ig, 24 napi bélyeglerovást kell igazolnia. A bélyeglap csak biztosítási igazolvánnyal (borítólap) együtt érvényes. Útiköltséget kivéve, segélyutaláshoz igénylőlap is csatolandó. A bélyeglapot minden év januárjában az- illetékes községi tanácsnál, vagy állami és erdő- gazdaságoknál ki kell cserélni, ahol a megfelelő lerovást a biz tosítási igazolványba bevezetik A biztosítási igazolványt minden dolgozó saját érdekében őrizze meg, mert öregség, vagy megrokkanás esetében tagságát csak azzal igazolhatja, annál is inkább, mert a mező- gazdasági dolgozók az SZTK- hoz bejelentve nincsenek.

IV I II E te

— A paksi járásiban közel 960 dolgozó paraszt tett felajánlást április 4 tiszteletére, adójának határidő előtti teljesítésére és közülük 790 már teljesítette felajánlását.

*

— A dunaföldvári Alkotmány termelőszövetkezet tagjai a közeljövőben megkezdik egy 30 férőhelyes lóistálló építését.

— A hátai ezüstkalászos gazdatanfolyam hallgatói versenyre hívták a megye valamennyi ezüstkalászos gazda- tanfolyamát a töfobtermelés érdekében.

*

— Szőlőtermelő társulat szervezését kezdték meg Bá- taszéken. Bétán, Nagyszékelyben, Gyünkön, Kölesden és Zomibán.

*

*

— Ferenczi József paksi lakost engedélymélküM 'borjúvágásért 10 hónapi börtönbüntetésre és 500 forint pénzbírságra ítélte a járásbíróság.

— A dimaföldvári ázőlősgaz dák és gyümölcstermelők bizottságot jelöltek ki a szükséges szőlővesszők és gyü- mölcsfacsetrieték beszerzésére.

Friedrich Gyula, a gyár vezetője az elért eredményekről és a feladatokról beszél

Tóth Nándor, a Könnyűipari Minisztérium kiküldöttje átadja az oklevelet

Czinunermann Mária, a cérnáző dolgozója

Guld Mihály üzemlakatos és Főfai József gépápolő átveszik a pénzjutalmat

Az ünnepség után vidáman szórakoznak, táncolnak a gyár dolgozói.

Miéit nem ígiiet állatokat feladói a fe sönyéki végállomáson ?

A felsőnyéki tanács ülésén lobban kifogásolták, hogy miért szüntette meg a MÁV a felsőnyéki állomáson az élőállat berakást.

Mióta a vasút Felsőnyéken megvan, azóta mindig lehetett állatokat is berakni. Most ezt egyszerre megszüntették. Az élőállatokat pedig, amiket a

dolgozó parasztok beadásba, vagy szabadon akarnak átadni az Állatforgalmi Vállalatnak, át kell vinni Fürgédre, ami hét kilométerre van Felső- nyéktől. Igaz, hogy néha a berakást megengedik Felsőnyéken is, de ez ritkán fordul elő. Kérdezik a tanácstagok, hogy milyen rendelkezés akadályozza a rakodást Felsőnyéken, mert nevetséges dolog, hogy itt az állomás, mégis egy állomással odább kell vinni az állatokat. Kérjük a Tolnai Naplót, hogy segítsen megszüntetni ezt a herce-hurcát, adják vissza a rakodási lehetőséget a felsőnyé kieknek. Somogyi István felsőnyéki lakos,

4 szekszárdi vasútállomás is Élüzem

Csütörtökön este adták át ünnepélyes keretek között a MÁV szekszárdi állomása dolgozóinak az „Élüzem“ oklevelet' Az állomás dolgozói most nyerték el első ízben ezt a kitüntetést. Az elmúlt negyedévben kocsitartózkodási tervüket 126 százalékra, a kocsikihasználási tervet 117 százalékra, az áruszállítási tonnatervet 129 százalékra teljesítették. A negyedév folyamán munkaié, gyelemsértés, baleset nem volt az állomáson. Tizenhat dolgozó kapott pénzjutalmat, nyolcán pedig sztahanovista oklevelet. Sólyom János országosan első lett az 1954 évi „Őszi forgalom legjobb kereskedelmi hivatalnoka” címért folyó versenyben, e kitüntetéssel együtt kapta meg az ehhez járó 1100 forint pénzjutalmat is.

Ahol a kenyér készül

j Virrad. Ébredezik a város. A Rákóczi úti ; üzlethelyiség előtt kemyérszállító kocsi áll, rakodnak, hogy a szekszárdi boltok minél előbb megkapják a mai kenyérszóilitmányt.

I Az üzlethelyiségbe belépve megcsapja orromat a friss kenyér finom illata, a polcok rcs- kadásig tele vannak kenyérrel. Sajnos, nem mind friss, van köztük jócskán tegnapi is, ami magyarázatot ad arra, hogy miért ' van ritkán friss kenyér a boltokban. Sajátos „verseny” folyik itt a Sütőipari Vállalat és az üzletek közt. A „verseny” tárgya: hol hűljön ki és száradjon a kenyér, hol legyen a veszte- ség.

Bent a műhelyben váltás van. Az éjjeli mű szak dolgozói leteszik a lapátot, megfüröd- netk és úgy mennek haza. Mert a kemence mellett öltöző és zuhanyozó van, a kemencében egy ötletes megoldás segítségével melegítőtartály is be van építve, ami állandóan biztosítja a melegvizet.

Heidt József négytagú csoportja veszi át a munkát. Ez a csoport a vállalat büszkesége. A legjobb minőségű kenyér tőlük kerül ki, a selejt ismeretlen náluk. A raktáros, Te- rebesi Józsefmé szinte becsukott szemmel is ki tudja válogatni azt a kenyeret, amit Heidték sütöttek.

Nem könnyű dolog megtudni Keidt elvtárstól, hogyan érik ezt el. „A csoport szervezettsége, a szakmai tudás, a gyors munka a tit- k. mindennek'' — mondja és máris bocsánatot kér, mennie kell, mert a kelő tészta, a sülő'

kenyér nem enged egy perc késedelmet sem.

— Majd újra egy félmondat: „A legfontosabb, hogy a kovász jó legyen...”

A" csoport úgy dolgozik, mint egy óramű, együtt élnek, éreznek a dagadó tésztával, a kemencékkel. Ha a tészta megkelt, gyorsan be kell vetni a kemencébe, nehogy elkeljen, mert ekkor lapos lesz a kenyér. Az első kemencében — amelynek magasabb a hőfoka.

— csak félig sül meg, akkor gyorsan kiszedik, egy másik, alacsonyabb hőfokú kemencébe kerül. — Közben a másik kemencében már megsült a kenyér. Gyorsaság — pontosság. Ha tovább hagyják bent, ©lég, ha hamarabb szedik ki, nyers marad..

„Első és legfontosabb, hogy jó minőségű kenyér kerüljön „ dolgozók asztalára” — mondja Heidt elvtárs. Igaz, hogy ki is tesznek magukért. A vállalatnál az elmúlt hónap bán 0.02 százalék volt a selejt, tehát egy vagon kenyérből két kiló. Ehhez Heidték egy dekával sem Járultak hozzá”. — „De az elmúlt hónapban teszi hozzá — mennyiségben is mi voltunk az elsők, 128 százalékot értünk el.”

Példát vehetnek erről a brigádról a több- dolgozók is. Mert itt még egy kis hiba van. Tapasztalatcseréről nem nagyon lehet szó, annál nagyobb az „önérzet”. Hisz „én is tanult pék vagyok, mint ezek, nincs szükség tanulásra“ — hallani nem egyszer. Pedig tanulni soha sem szégyen. Heddtéktől pedig — van mit tamilra.