Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-01 / 26. szám
2 iTAPL ó 1955 FF.P1tU.4R 1 V. M. Moiotov elvtárs beszélgetése W. R. Hearst és Kingsbury Smith amerikai újságírókkal 1955. január 29-én Moszkva (TASZSZ) A hétfői Pravda közölte. annak a beszélgetésnek a szövegét, amelyet V. M. Moiotov, a Szovjetunió külügyminisztere 1955 január 29-én folytatott a jelenleg Moszkvában tartózkodó \V. R. Hearst és Kingsbury Smith amerikai újságírókkal. A beszélgetés elején Hearst közölte, hogy most elsőízben jár a Szovjetunióban és igen örül annak, hogy lehetővé vált ez az utazás, továbbá annak, hogy megismerheti az országot. Kiemelte, mennyire kellemes meglepetés volt számára mindenütt az a baráti magatartás, amelyet a szovjet emberek tanúsítanak iránta és kísérői iránt. Ennek alapján azt- keli remélnie, hogy lényegesen megjavulhatnak, majd pedig tovább javulhatnak az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti kapcsolatok, ami mindkét országnak és az egész világnak érdeke lenne. V. M. Moiotov megjegyezte, hogy a jelenlegi szovjet-amerikai kapcsolatok megjavítása feltétlenül kívánatos. Ami pedig a szovjet embereknek az amerikaiak iránti magatartását illeti, az mindig barátságos volt. Hearst közölte, hogy erről meggyőződött. Hearst ezután engedélyt kért V. M. Molotovtól, hogy a mostani nemzetközi helyzetre vonatkozó kérdéseket intézhessen hozzá. ■ Moiotov beleegyező választ adott. Hearst azt mondotta, hogy a mai nemzetközi kérdések közű! úgy látszik, az utóbbi időben kialakult távolkeleti helyzet a legfontosabb, majd felvetette, az-e Moiotov véleménye, hogy a Formoza térségében kialakult helyzet az egyetemes béke ügyének komoly veszélyeztetését jeienti. Moiotov válaszában rámutatott arra, hogy a Tajvan térségében kialakult helyzet természetesen figyelmet kelt és fel is kell rá figyelni, mert feszültséget teremt a Távol-Keleten, a béke megbontásának veszélyét, háborús veszélyt rejt magában és rossz hatással van az egész nemzetközi helyzetre. Ehhez neki, Molotcvnak feltétlenül hozzá kell fűznie, hogy véleménye szerint a felelősség ezért az Egyesült Államokat terheli, minthogy beavatkozott Kína belső ügyeibe. „Ml — mondotta Moiotov — Tajvant Kína elidegeníthetetlen részének tekintjük.” Kingsbury Smith azt mondotta, hogy ezzel kapcsolatban emlékeztetni szeretné Moloto- vot Edennek a közelmúltban tett nyilatkozatára, amely szerint Kína mint olyan, már hosszú évek óta nem ellenőrzi Formozát. „Úgy tűnik, mintegy száz éve” — fűzte hozzá Hearst. Moiotov válaszában utalt arra, hogy az Egyesült Államok és Anglia aláírta a kairói deklarációt és az Egyesült Államok, valamint Anglia aláírta a potsdami deklarációt is. Ezenkívül létezik a Japán fegy verietételrő! szóló egyezmény, amelyet az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió írt alá. Mindezeknek az alapvető nemzetközi okmányoknak értelmében Tajvan kínai terület és át kell adni Kínának. Ezt megerősítették abban a nyilatkozatban is, amelyet az Egyesült Államok elnöke, később, 1950-ben tett. „Kiderül tehát — folytatta Moiotov, — hogy korábban ezt a szigetet Japán vette birtokába, most pedig kicsoda? — az Egyesült Államok. Ilyenformán élőbb az egyik ország fosztotta meg Kínát nemzeti területétől, most pedig a másik. Ami pedig Eden nyilatkozatát illeti, arról külön lehet beszélni.” Kingsbury Smith közölte, hogy Molotovot a jelen idők egyik legnagyobb realistájának ismerik, ó valószínűleg tud); a, hogy a jelenlegi körülmények között ali.g valószínű, hogy az Egyesült Államok lemondjon Formoza védelméről mindaddig, amíg a távolkeleti békét nem látja biztosítottnak. Ezért arra kínálkozik lehetőség, hogy. a 'béke veszélyeztetésének kérdésében — mondhatnánk úgyszólván a realitás keretei között találjunk megoldást. Ezzel kapcsolatban — mondotta Kingsbury Smith — Hearst mégegy kérdést szeretne feltenni. Hearst azt mondotta, hogy a szovjet kormány a genfi érte. kezieten eredményesen törekedett az indokínai konfliktus kiterjedésének megakadályozására. Felmerül a kérdés, hogy a szovjet kormány hajlandó lesz-e ugyanilyen módon eljárni Formoza esetében. Moiotov válaszában rámutatott arra, hogy az indokínai és a kínai probléma között természetesen nagy a különbség. Egy bizonyos vonatkozásban egyenlő a Szovjetunió álláspontja mind Indokínával, mind Kínával és bármely más térséggel kapcsolatban, nevezetesen abban, hogy a Szovjetunió nak érdeke a nemzetközi feszültség enyhítése. A Szovjetunió kész támogatást nyújtani mindannak, ami elősegíti a nemzetközi feszültség enyhülését, s ami valóban előmozdítja az ilyen cél elérését. Ehhez azonban az kell. hogy a java. sóit intézkedések valóban a nemzetközi feszültség enyhülésére irányuljanak. Egyes államoknak más államok ügyeibe való beavatkozása viszont nem segítheti elő e cél elérését. A realizmusra vonatkozó megjegyzéshez ő, Moiotov szeretné hozzáfűzni, hogy nézete szerint a mai Kína iránti realista bánásmódnak másnak kell lennie, mint amilyent egyes külföldi államok a múltban megszoktak. Jelenleg Kínában a központi kormány igazgatása alatt egyesült Kína egész területe, ami nemrégiben még nem így volt. A kínai nép érzi, hogy ezt nagy nehézségek árán érte el és ezt nagy nemzeti győzelmének tekinti. Kína területe ilyen vagy olyan részének el- szakítása annyira ellentmond a kínai nép nemzeti érzelmeinek, hogy a leghatározottabb tiltakozást és felháborodást váltja ki belőle. Ezért, ha a dolgok állását realista szemszögből nézzük, akkor meg kell mondani, hogy a mai Kína olyan állam, amely — ma sokkal inkább, mint valaha — megköveteli nemzeti jogainak és érdekeinek tiszteletben tartását. Csak a kérdés ilyen meg közelítése és ilyen értelmezése mellett fejlődhetnek mind. két fél javára a Kínával való kapcsolatok. Ami a Szovjetuniót illeti, Kínához fűződő kapcsolatait az egyenjogúság, a barátság és a kölcsönös érdekek figyelembevétele alapján fejleszti, ami pozitív eredményekkel jár. Kingsbury Smith közölte, hogy ő is, Hearst is megérti az említett kérdéssel kapcsolatos szovjet álláspontot. Úgy látszik azonban, hogy a legkomolyabb probléma még akár ideiglenes megoldást is találni, amely megakadályozná a konfliktus kiterjedésének és annak vészé lyét, hogy olyan tűzvésszé válik, amely veszélyeztetheti az egyetemes békét. Moiotov válaszában hangsúlyozta, hogy Kína senkit sem fenyeget és jó lenne, ha őt sem fenyegetné senki. Ez az, ami a legszükségesebb a béke megszilárdításához és ahhoz, hogy egészséges viszonyok jöjjenek létre Tajvan térségében. Hearst felvetette a kérdést, ha az amerikai kormány felhasználja jószolgálatait annak érdekéiben, hogy tolmácsolja kínai barátainak — vagyis Csang Kaj-seknek — a békés rendezésre való törekvést, vajon 'hajlandó lesz-e a szovjet kormány is hasonló módon eljárni kínai szövetségeseinél a tűzvész kiterjedésének megakadályozása érdekében? Moiotov hangoztatta, Hearst. nek tudni kell, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya és az úgynevezett Csang Kaj-sek kormány nem egyenlő felek. A Kínai Népköztársaság kormányának minden alapja megvan annak követelésére, hogy állítsák helyre Tajvannal kapcsolatos törvényes jogait. A kínai nép által elvetett Csang Kaj-sek kormány számára pedig elérkezett az idő, hogy eltakarodjék másvalahova és ne rontsa az államok közötti kapcsolatokat, mint ahogyan azt most teszi azzal, hogy az Egyesült Államok segítségével ott marad, ahol nem kellene. Mindaz, ami előmozdítja a probléma megoldását, a szovjet kormány támogatására talál. Véleményünk szerint — folytatta Moiotov — magának az Egyesült Államoknak lenne érdeke, hogy elősegítse a nor. máiig helyzet visszaállítását Tajvan térségében és az egész Távol-Keleten, figyelembevéve a dolgok reális állását és a Kína, valamint az egész Távol- Kelet fejlődésében végbement történelmi változásokat. Kingsbury Smith megkérdezte, (hogy milyen lesz a szovjet kormány álláspontja egy ideiglenes, körülbelül egyhónapos tűzszünet létrehozásának lehetőségével kapcsolatban. Erre azért volna szükség, hogy elősegítsék Csang Kaj- sek csapatainak kivonását a kínai partmenti szigetekről (Tacsen) és 'hogy elkerüljék azokat a nagy áldozatokat, amelyek mindkét részről való színűek, ha kísérlet történik e szigetek erőszakos elfoglalására. Ez elősegítheti azt ás, hogy elháruljon a konfliktus kiterjedésének veszélye, ami pedig a jelen körülmények között lehetséges. Kingsbury Smith ehhez hozzáfűzte, hogy ezt ideiglenes intézkedésnek kell tekinteni és talán első lépésnek az egész probléma esetleges rendezése felé, abban az esetben, ha ez idő szerint nem lehet állandó tűzszünetet teremteni a két fél fegyveres erői között. Moiotov közölte, hogy erre röviden válaszolhat: ha Csang Kaj-sek ki akarja, vonni csapatait bármiféle szigetekről, akkor ebben őt aligha akadályozza meg bárki is. Kingsbury Srmith megkérdezte, azt jelenti-e ez, hogy ha Csang Kaj-sek úgy dönt, hogy kivonja csapatait, akkor a kínai szárazfölden lévő csapatok nem támadnak rá a csapatok kivonása során, de nem támadják meg azokat „ tinókat sem, amelyeket az ilyen csapatkivonások elősegítésére használhatnak fel? Moiotov azt válaszolta, nincs felhatalmazása arra, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya nevében nyilatkozzék és ezért ezt a kérdést a kínai kormányhoz kell intézni. Kingsbury Smith megkérdez te, hailanaó lesz-e a szovjet kormány ezt a kérdést az Egyesült Államok nevében a Kínai Népköztársaság kormánya előtt felvetni. Moiotov megkérdezte: „Vajon az Egyesült Államok kormánya kér-e bennünket erre?*4 Hearst Molotovnak azzal a megjegyzésével kapcsolatban, hogy nincs felhatalmazása a kínai szárazfölden lévő kormány nevében nyilatkozni, ki. jelentette, ő, Hearst szeretne rámutatni arra, hogy sem ő, sem Kingsbury Smith nem Gang Kaj-sek, vagy az Egyesült Államok kormánya nevében nyilatkozik, vagy tesz javaslatot. Hearst ezután közölte, hogy már feltették a Távol-Keletre vonatkozó valamennyi őket érdeklő kérdést és megköszönik Moiotov válaszait. Hearst engedélyt kért Molotovtól arra, hogy az európai ügyekre vonatkozó néhány kérdést intézhessen hozzá. Moiotov beleegyező választ adott. Hearst azt mondta, hogy G. M. Malenkov miniszterelnök az amerikai néphez intézett és egy amerikai televíziós vállalat által közvetített újévi üzenetében közölte, hogy az Egye sült Állatnék és a Szovjetunió közötti feszültségnek az a fő oka, hogy amerikai katonai támaszpontok hálózatát létesítik a Szovjetunió és a 'vele kapcsolatban lévő államok körül. Avégett, hogy a fegyveres erők fokozatos csökkentésévei meginduljanak a leszereléshez vezető úton, továbbá az egymás mellett élés száméra kedvező helyzet megteremtése érdekében, hajlandó lesz.e a szovjet kormány még mielőtt Ausztriával megkötik a béke- szerződést, felszámolni a maga ausztriai megszállási övezetében lévő katonai és légitámasz pontjait, azzal a feltétellel, hogy a nyugati hatalmak hasonlóképpen járnak ed a maguk övezetében. Hearst 'kérte, Moiotov vegye tekintetbe, hogy ezt a kérdést szintén mint újságíró teszt fed, Moiotov azt válaszolta, hogy itt két kérdésről van szó. Az első Ausztriára, a másik pedig a Szovjetunió körül létesített amerikai katonai támaszpontokra vonatkozik. Ami az osztrák kérdést illeti, ő, Moiotov feltételezi, hogy Hearst eléggé jól ismeri a Szovjetunió nézetét. Ami a Szovjetunió és a népi demokratikus országok körül létesített amerikai katonai támaszpontok kérdését illeti, ez a kérdés valóban bonyodalma, kát okoz az egész nemzetközi helyzetben, mert e támaszpontok arról tanúskodnak, hogy a felek egyike — nevezetesen az Egyesült Államok — barátságtalan álláspontot foglal el a Szovjetunióval szemben és a szovjet határok közelében létesített támaszpontokkal fényé geti a Szovjetuniót. Az ilyen helyzet nem segítheti elő a nem zetkőzi feszültség enyhülését, s nem könnyítheti meg a megoldást a fegyverzet csökkentése Kérdésében, pedig ez széles körök érdeke minden országban. Természetesen a Szovjetunió határai közelében lévő ameri. kai katonai támaszpontok kérdése egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek akadályozzák több más kérdés és nemcsak az osztrák kérdés rendezését, minthogy e támaszpontok lét. rehozása arról tanúskodik, hogy amíg a Szovjetunió az Egyesült Államokkal való kapcsolatok megjavítására törekszik, addig az Egyesült Államok részéről ezzel ellenkező törekvés figyelhető meg. Kingsbury Smith azt mondta, hogy ő és Hearat természetesen nem érthet egyet azzal, hogy az Egyesült Államok cse lekedetei a támaszpontok kérdésében barátságtalan lépést jelentenek. Ezek a csekikede- tek biztonsági meggondolások, kai és a béke biztosításának óhajaival magyarázhatók, ö, Kiingsbury Smiith azonban feltételezi, hogy ha hozzálátnak a Szovjetunió közelében, Ausztriában lévő támaszpontok felszámolásához, akkor ez idővel kiterjeszthető más térségekre “is. Hearst megjegyezte, hogy valahol el kell kezdeni. Moiotov azt kérdezte Hearst. tol. mi a véleménye arról a lehetőségről, hogy egy térségben megkezdve más térségekre is kiterjesszék a katonai támaszpontok felszámolását. Ho. gyan képzeli ő el annak lehetőségét, hogy Ausztriával kezd jék és más térségekben folytassák a támaszpontok felszámolását. Kingsbury Smith megjegyezte, hogy ez maga után vonhatja a többit. Moiotov a maga részéről megjegyezte, hogy ha csak egy ilyen reményből indulnak ki, akkor ez aligha lesz elegendő. Hearst azt mondotta, hogy ha ez amerikaiak és a szovjet emberek jobban megismernék egymást, ez segítene a dolgon. Mindenesetre az Egyesült Államok egész történelme során sohasem indított semmiféle támadó háborút. Hearst újból megismétli, hogy valahol mégis csak meg kell kezdeni. (T. i. a támaszpontok felszámolását, — szerk.) Moiotov azt válaszolta, hogy az Egyesült Államok közelében sem katonai, sem egyéb szovjet támaszpont nincs. Ami pedig az Egyesült Államokat illeti, kiderül, hogy biztonsága szempontjából elengedhetetlen számára támaszpontok fenn- tartása például a Szovjetunióval határos Norvégiában, Törökországban, amely szintén határos a Szovjetunióval, sőt kishijján Pakisztánban is, nem is szólva Európa és Ázsia más vidékeiről. Az is kiderül, hogy biztonságának szavatolása szempontjából Tajvanra is szüksége van az Egyesült Államoknak. Ha ilyen szélesen értelmezik az Egyesült Államok biztonságát, akkor akár azt is állíthatják, hogy biztonsága szem. pontjából valamennyi államban támaszpontokra van szüksége. Az ilyen tervek aligha találhatnak rokonszenvre és megértésre olyan népeknél, amelyek tudják, mi az a szuverenitási, függetlenség, tudják mit jelentenek a nemzetközi jogok és érdekek. Moiotov hozzáfűzte, a Szovjetuniónak megszilárdult az a véleménye, hogy az Egyesült Államok mindezekkel a támaszpontokkal semmi jót sem érhet el, sem saját érdekei, sem a béke érdekei szempontjából. De melyik tárgyilagos ember érthet egyet azzal, hogy a sok országban, nevezetesen egy másik állam határai közelében létesített katonai tá. maszpontok az Egyesült Államok biztonsága érdekeiből következnek. Ö. Moiotov úgy gondolja, hogy ilyen naív ember nem akad. Mindez nem magyarázható az Egyesült Államok biztonságának érdekeivel, mert az Egyesült Államok biztonságát senki sem fenyegeti. Ami pedig a Szovjetuniót illeti, az egyáltalán senkit, egyetlen országot sem fenyeA KPDSZ kultúrotthon „Holnapra kiderül” előadása felért az Állami Faluszínház legjobban sikerült előadásaival. Azt hiszem, mindenki így vélekedik, aki látta a darabot. Sólyom I,ászló meglehetősen merész és kényestémájú, de igen jól sikerült darabját, illetve annak mondanivalóját hűen adták vissza a tehetséges műkedvelők. A drámai gyorsasággal pergő cselekmény valóban pergett, ami bizonyítja a jó rendezést és a pontos szövegtudást. Mindent együttvéve az előadás élvezetes színházi élményt nyújtott a közönségnek, egyik-másik alakítás pedig kimondottan művészi volt. Lányi Géza jól fogta fel' szerepét és beleélte magát a tehetséges, becsületes értelmiségi ember lelkivilágába, aki látja ugyan, hogy államunk megbecsüli, elismeri tudását, de fájdalmasan érzi a bizalom hiányát. „Maguk (kommunisták) szeretnek engem, de nem bíznak bennem” — tör ki Lontay főmérnökből, a haladó értelmiségiek régóta szorongatott problémája. Lányi Géza, alakítása akár a szerető család apa, akár a szilárd jellemű, gerinces főmérnök szerepében, aki még úgy érzi, hogy nem várják az innenső parton — kifogástalan. A változáskor, a kormányprogram megjelenése után azonban úgy érezzük, hogy az átmenet, Lontay Gáspár főmérnök átalakulása túlságosan gyors, szinte pillanatok műve. Maga a darab pedig előkészíti és lélektanilag is megindokolja a változást. Az alakítás itt egy kissé felületes és ezért érezzük az átmenet hiányát. A darab elején úgy látszik, hogy Papp János Molnár főmérnök szerepében kissé nehezen indul. Értelmesen mondja a szöveget, de indulatai csak get* A Szovjetunió a maga belső ügyeivel foglalkoaik. amilyen alvad elegendő és természetesen érdeke a béke biztosítása éppúgy, mint ahogy ez más népeknek is érdeke; Ami pedig azt illeti, hogy az amerikai katonai támaszpontok létesítése nem tanúskodik a Szovjetunióval szembeni barátságtalan magatartás ról, erre a következőket lehet megemlíteni: az országaink kö_ zölti kapcsolatok megjavítását sokban elősegítené e támaszpontok felszámolása és az olyan helyzetre való áttérés, amely az egymással egészsé - ges kapcsolatokat fenntartó államok között rendszerint kialakul. KLnigisbury Smith azt mondta, hogy ő és Hearat tüzetesen megmagyarázhatná azokat az okokat, eimeilyefi miatt az Egyesült Államclk ' kormánya és népe úgy véli, hogy az amerikai katonai támaszpontok létesítése megfelel biztonsági érdekeinek és az egyetemes béke ügyének. Ő és Hearte azonban attól tart, hogy .ha elindutoafc ezen az úton, akkor dialektikus vitába sodródnak Molotowal és meggyőződésük, hogy nem ál'l. hatjaik meg a helyüket vele szemben. Ezenkívül minthogy már túlságosan igénybe vették Moiotov idejét, elnézést kérnek és köszönetüket fejezik ki a nekik szentelt időért és figyelemért. Befejezésül Hearst 'köszönetét mondott Molotovnak azért,, hogy fogadta őket és azért hovy Moiotov annyi időt szén. telt kérdéseiknek: megválaszolására. később válnak őszintévé, később belejön és szinte azonosul a lelkes fiatal, kommunista, kőművesből lett főmérnök-helyettes alakjával. A többi szereplők: Nagy Zoltán, Szél Ilona, Schuch Fü- löpné, a már rutinos színjátszó, Frebrich Piroska, Czakó István és a többiek jól megjátszott alakításának érdeme, hogy a darab egésze művészi előadásban került a közönség elé. Igen jól oldotta meg a rende zőség a szereplők kiválasztását, amennyiben ki-ki korának és temperamentumának megfelelő szerepet kapott. így nem okozott gondot, hogy fiatalok idősebb valakit alakítsanak vagy fordítva. A szerep- osztás egyszóval tökéletes volt, hogy példát említsünk erre: Dusnoki Dániel alakítója Nagy Zoltán, vagy Málcsi néni alakja Tapolczki Erzsébet megszemélyesítésében, nem is le he tett volna jobb. Ügyesen oldották -meg a rendezők és a díszletfestő a színpad díszleteit, ami természetesen hozzájárult a daran sikeréhez, sokat jelentett hangulati vonatkozásban. A KPDSZ kultúrotthon ezzel az előadással bebizonyította, hogy nemcsak fővárosi művészekkel tud jó, — vágj' kevésbé jó — szórakozási alkalmat biztosítani a szekszárdi közönségnek, hanem öntevékenységével még értékesebb, még dícsérendőbb munkát végez. .A szekszárdi közönség szórakoztatásáról esett szó, ez utóbbi bekezdésben. Ezzel kap csolatban nem lehet elhallgatni a szekszárdi közönség oly sokat emlegetett és csakugyan bosszantó közönyét, amely ez alkalommal is megnyilvánult. A kultúrcsoport vendégszereplő körútra indul a darabbal. Sz. J. Kiújult az ellenségeskedés Costa Rica és Nicaragua határán Washington, (MTI). Mint az AFP hírügynökség jelenti, hétfőre virradó éjszaka kiújult az ellenségeskedés Costa Rica és Nicaragua határán. San Jóséba érkezett közlemény szerint egy costarícai őrjáratot Penas Blancastól délre megtámadtak a nicara- guai nemzetőrség tagjai. A costarícai vezérkar sürgősen összeült és a polgárőrség egy századát rendelte ki a helyszínre. Ugyanakkor a kormány az incidensről értesítette az amerikai államok szer. vezetét és kérte, küldjön a határra nemzetközi megfigyelőket. (MTI) 95 Holnapra kiderül66 (ól sikerült előadással mutatkoztak be a KPDSz színjátszói j 1
