Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-23 / 18. szám

1955 JANUAR 22 NAPLÓ & Javító-brigádok versenye a dunaszentgyörgyi gépállomáson A HATÁRT fehér hótakaró borítja, a természet alussza téli Urnát. A földben szunnyad a jövő élet. Az eke vasa nem szánt fekete barázdát, a gépek nem dolgoznak a földeken, bent a műhelyekben szorgos kezek dolgoznak rajtuk, hogy majd ha elolvad a hó, ha megjön a tavasz, újból munkába állíthassák őket. A gépállomásolton serény munka folyik. — Minden gépet kijavítani, ez most a jelszó. Már most eldől az, hogy az év folyamán hogyan dolgoznak a gépek. Mindenütt azon igyekeznek, hogy ebben az évben minden eddigi gépjaví­tást felülmúlva úgy javítsák ki a gépeket, hogy azokra az év folyamán ne legyen gond. Ezért végzik nagy igyekezettel, nagy gonddal a gépjavítást a dunaszentgyörgyi gépállomáson is, elég nehéz körülmények között. Kicsi a szerelőműhely, ami bizony akadályozza a ja­vítást. A rend, tisztaság viszont meglepő. A szerelők két G. 35-ösön az utolsó szerelési munkákat végzik. A szomszédos műhelyben két szétszedett traktor várja, hogy a szerelők hoz­záfogjanak a javításhoz. Horváth elvtárs, a minőségi ellenőr egyébként az üzemi bizottság elnöke, ott sürög-forog a sze­relők között, árgus szemmel figyeli munkájukat. Meg is ma­gyarázza közben, mit, hogyan csináljanak. A két traktor ha­marosan el is hagyja a műhelyt. — Az erőgépek januári javítási terve 4 traktor javítása, és egy traktor műszaki karbantartása volt, — mondja Póth József, főgépész, a javítás fő irányítója. — A műszaki karban­tartást már elvégeztük, két traktor javítása most fejeződik be, s a hónap végére reméljük a másik kettőt is ki tudjuk javí­tani. A múlt évi javítási tervet teljesíteni tudtuk és a vállalt határidőre, február 20-ra be is tudjuk fejezni a javítást, eh­hez természetesen az is kell, hogy megkapjuk a még szüksé­ges alkatrészeket. — A gépállomás javítási munkáját nagyban elősegítette az, hogy január első napjaiban kaptunk egy esztergapadot. Igaz, fejet elfelejtettek hozzá küldeni, de addig jártunk utána, míg rákerült szerezni. Ha ez az esztergapad és a villanyhegesztő nem lenne, akkor a javításnak még a felénél sem tartanánk talán. így egyes alkatrészeket házilag is meg tudunk javítani. Például több traktor szorulna már hengerfúrásra, azonban újabb fúrást már nem lehet végezni. A javítást úgy oldottuk meg, hogy nyers dugattyúkat esztergályoztunk le a henger méretének megfelelően. POTH ELVTARS még az alábbi történetet meséli el, ami szintén a javítással függ össze. — Van két darab kis vető- gépiink, amelyeket egyéni gazdáknak adunk ki vetések idejére. Ezek javításához is szükség volt új alkatrészekre. Beküldtük Kern Lajos vontatást a szekszárdi Vas és Műszaki Nagykeres­kedelmi Vállalathoz. Felírtuk, milyen alkatrészekre lenne szük­ségünk. A nagykereskedelmi vállalatnál azt mondták, ők ezzel nem foglalkoznak, van egy fióküzlet, ahol megkaphatja a kért alkatrészeket. A fióküzletben viszont azt mondták, ők nem vesznek fel megrendelést, őket a nagykereskedelmi vállalat látja el A vontatás visszament a nagykereskedelmi vállalathoz. A válasz az volt, a fióküzlet nem is hozzájuk, hanem a föld- művesszövetkezethez tartozik. A vontatásnak így alkatrész nélkül kellett visszajönnie. így a javítóbrigád leleményességén múlott az, hogy a vetőgépek mégis ki lettek javítva. A GÉPÁLLOMÁSON pedig 6 erőgép, 13 eke, 13 tárcsa, 3 kazalozó, 2 aratógép, egy kombájn, 6 lóvontatású-, egy gép- vontatású vetőgép, egy kultivátor és szelektor került kijaví­tásra. A gépjavításnak nagy lendületet adott a javító brigádok között kialakult verseny. Molnár Sándor munkagép javító bri­gádja Vajda Sándor erőgépjavító brigádjával lépett versenybe. Molnárék brigádja hamarosan meg is szerezte a vezetést és ezideig tartja is az elsőséget. Igaz, alkatrész dolgában valami­vel könnyebben állnak, mint az erőgépesek. Molnár Sándor, Kőműves Ferenc és Gyöngyösi Ferenc nagy munkát végeztek. Vajda Sándor, Pál Ferenc, Kovács János és a többi traktor­javítók sem hagyják magukat. — A végén csattan az ostor, — gondolják. A gépjavítás végére is megszerezhetik az elsősé­get. —; Horváth elvtárs a minőségi ellenőr pedig majd el­dönti, melyik brigád végzett jobb munkát. Ha a legkisebb kotyogást is észreveszi, kifogás alá esik a minőség, ami már egy rossz pontot jelent a javítóbrigádnak. Az elsőség nemcsak a mennyiségen, hanem inkább a minőségen dől el. Ennek tu­datában végzik munkájukat a dunaszentgyörgyi gépállomás javító brigádjai is. Két követendő példa Mözsről Mözs község évek óta elsők között van a növénytermelés­ben és a beadási kötelezettsé­gek teljesítésében. A jó hír­név megszerzésében nagy sze­repük volt a tanács állandó­bizottságainak. A tanácsvá­lasztás után megalakult állan­dó-bizottságok is egyik igen fontos feladatuknak tartották, hogy a község jó hírnevét to­vább öregbitsék. Az új állandóbizottságok kö­zül ismét a mezőgazdasági ter­meléssel foglalkozó volt az, amelyik leghamarabb nagy lendülettel kezdett munkához. Lehóczki József, az állandó­bizottság elnöke már a tanács választás utáni napokban ösz- szehívta a bizottságot. Talál­tak mit termi. A kis község kicsiny határában még mint­egy 50 holdon maradt kint a vágatlan kukoricaszár. Nem törődött vele senki. A mező- gazdasági állandóbizottság ha­társzemlét tartott és megálla­pította a mulasztást elkövető gazdák neveit. A szemle után valamennyiöket felkeresték. Rövid 2 hét leforgása alatt a határból „eltűnt“ a kukorica­szár. Az állandóbizottság tag­jai igen helyesen, az Úttörő termelőszövetkezettel szemben is felléptek, s követelték, hogy a rendelkezéseknek ők is te­gyenek eleget. A mezőgazdasági állandó­bizottság második ülésén már arról tárgyalt, miként van biz tosítva minden gazdánál a ta­vaszi vetőmag, hogyan lehet­ne gyorsan végrehajtani a mag vak tisztítását. Az állandóbizottság munká­ját támogatja a község lakos­sága. Ezt nem csak az bizo­nyítja, hogy az állandóbizott­ság mellett 35 tagú aktíva­hálózat dolgozik, hanem az is, hogy a legkisebb problémáik­kal, amelyek felmerülnek, bi­zalommal fordulnak a bizott­sághoz. Soponyai István dol­gozó paraszt tudva azt, hogy többen szeretnének a tavasszal lucernát vetni, elmondotta az állandóbizottság tagjainak, hogy mintegy kettő mázsa ve­tőmagot tud beszerezni a köz­ség dolgozói számára. A javas lat megtétele után néhány nappal már szét is osztották a lucerna vetőmagot. A mezőgazdasági állandó­bizottság mellett a többi bi­zottság is megkezdte munká­ját. • * A községben igen népszerű áz ezüstkalászos gazdatanfo­lyam. Minden kedden és szom baton az általános iskolában tartják meg. az oktatást. A tanfolyam 30 hallgatója a köz­ség legjobban dolgozó paraszt­jai közül kerül ki. Az elmúlt héten a tanfolyam résztvevői úgy határoztak, hogy mind­annyian egy-egy dolgozó pa­rasztot meghívnak az esti fog­lalkozásra. A kísérlet ered­ménnyel járt. A napokban igen érdekes jelenetnek voltak tanúi a ta­nács dolgozói. Tóth István dolgozó paraszt azon töpren­gett, hol lehetne korpát sze­rezni, hogy a közelmúltban le ellett tehenét tejelésre bírja. Lemler István, aki éppen a tanácsházán tartózkodott, ta­nácsot adott Tóth Istvánnak, hogyan segíthet baján korpa nélkül is. Amikor tövéről- hegyére elmagyarázott min­dent, azt is elmondotta gazdál­kodó társának, hogy mindezt már az ezüstkalászos tanfo­lyamon tanulta. Amikor ilyen hasznos dol­got tanulnak az esti tanfolya­mon a dolgozó parasztok, ért­hetetlen, hogy az Úttörő tsz tagjait egyáltalán nem érdek­li a tanulás, ök talán mindent tudnak, s nincs szükségük a hasznos tapasztalatok gyűjté­sére? AMEDOSZ irányelveket adott ki a* 1955-ös kollektív szerződé­sek megkötéséhez A MEDOSZ a földművelés- ügy: minisztériummal, az ál­lami gazdaságok minisztériu­méval és az egyéb .mezőgazda- sági szervekkel egyetértésben irányelveiket bocsátott ki az 1955. évi mezőgazdasági kol­lektív szerződések megkötésé­hez. A tájékoztató röviden rá­mutat a múlt évi hibákra, rpajd körvonalazza az idei szer­ződések megkötésének lehető­ségeit . A kereskedelem társadalmi ellenőrzése Az állami kereskedelem leg­főbb feladata a lakosság áru- szükségletének biztosítása, az ipar és a mezőgazdaság részé­ről termelt áruknak közszük­ségleti cikkeknek a fogyasztóit részére való forgalomba hoza­tala. Ezen feladat érdekében ta­nácsaink kereskedelmi osztá­lyainak előadói, a kereskedel­mi vállalatok vezetői, dolgozói mindent elkövetnek, hogy a kereskedelmi dolgozók hivatá­sukat minél jobban és ponto­sabban lássák el. Tanácsaink és vállalataink ellenőrei azon­ban csekély számuk miatt nem elegendők ahhoz, hogy a kereskedelmi dolgozók munká­ját kellőképpen ellenőrizzék, ezért szükség van a kereske­delem társadalmi ellenőrzésé­re is. Szükség van arra, hogy a háziasszonyok állandóan min­den vásárlásuk alkalmával el­lenőrizzék a pontos mérést, megfelelő-e az áru minősége, nem számítanak-e többet az áruért, nincs-e „pult alóli" árusítás, nem tesznek-e egyik­másik vevővel a kiszolgálás­nál esetleg kivételt. Igen fon­tos annak ellenőrzése, hogy az áru kiszolgálása árjegyzék! áron történjen. Gyakori eset, hogy a vásár­ló háziasszonyok a húsboltok­ban nem az árjegyzékben fel­tüntetett húsféleségeket kérik, s ezért a kiszolgáltatott húsért a kelleténél többet fizetnek. Például az árjegyzéki ár sze­rint a marhahúsnál a leves­hús, tarja, nyaka, oldalas, szegye, gulyás hús kilogram­monkénti ára 16 60 forint. A fartő, felsál, lapocka, lábszár kilogrammonkénti ára 19 fo­rint. A vese, szív kilogram­monkénti ára 10.50 forint. Ha háziasszonyaink 1 kiló hú ;t kérnek pörköltnek, vagy gu­lyásnak, s a kiszolgálás úgy történik, hogy az 1 kilogramm ból fél kiló vese és szív, mely­nek ára összesen 5.25 forint, továbbá fél kiló tarja, nyaka, oldalas, vagy szegye, melynek ára összesen 8.30 forint, fize­tendő tehát az 1 kiló marha­húsért 13.25 forint, nem pedig 16.60 forint, vagy 19 forintos ár. Leveshús ára 16.60 forint, nem pedig 19 forint. Fontos tehát, hogy a kiszolgálást sa ­ját érdekében mindenki ellen­őrizze, s amennyiben a keres­kedelmi dolgozók nem az ár­jegyzéki árat kérik, úgy figyel meztessük a helytelen számo­lásra. Gyakori eset, hogy a tí­pus nápolyinál 2.60 forintos árat kérnek, holott köztudo­mású a 10 dekánkénti 2 fo­rintos ár. Amennyiben a vásárlások­nál a vásárlók részéről panasz merül fel az egyes boltok el­adói, a kiszolgálás és egyebek tekintetében, úgy ne sajnáljuk a fáradtságot, hogy panaszain­kat beírjuk a panaszkönybe, vagy pedig panaszainkkal a tanácsok kereskedelmi osztá­lyaihoz, vagy az Állami Keres kedelmi Felügyelőséghez for­duljunk. Ezen szervek oda f g nak hatni, hogy a panaszok el intézést nyerjenek, s az észlelt hiányosságok megszűnjenek. Pártunk politikájának meg­valósításához, a lakosság jobb ellátásának biztosításához ad segítséget a vásárlók, a házi­asszonyok észrevételének be. 3- lentése. Legyen a társadalmi ellenőrzés rendszeres, gondos, hogy minél eredményesebben küzdhessünk a kereskedelem­ben mutatkozó hibák ellen. Szépen fejlődik a bátaszéki földművesszövetkezet Sokat fejlődött néhány év óta a bátaszéki földművesszö­vetkezet. Érdekterülete kibő­vült, a szomszéd községek szö­vetkezeteinek irányítása is ha­táskörébe került. Ma már igen nagy szerepe van Báta- szék és a környék lakosságá­nak ellátásában. Nagyrészt a szövetkezetnek köszönhető, hogy ma már sta­bil és megfelelő piaci árak vannak Bátaszéken, a szövet­kezet helyes irányban befolyá­solja a piaci árak alakulását. A szövetkezet ugyanakkor már jelentős nyereséget mu­tat fel. Legutóbb a szövetkezetek budapesti kiállításán a mi föld művesszövetkezetünk húsfel­dolgozó részlegét nagy kitün­tetés érte. A második díjat hozta haza. Ez igen szép do­log, de ennél még fontosabb, hogy a szövetkezet jó munká­ja folytán a húskimérés előtt megszűnt a sorbanállás. A szövetkezet hizlaldája — a központi' húsellátás mellett — bőségesen biztosítja a köz­ség lakosságának friss hússal való ellátását. Nemrég nyílt meg a szövet­kezet új étterme és vendéglő­je. A régi — inkább csárdának nézett ki, mint fejlődő élet- körülményeink magasabb igé­nyeit kielégítő helyiségnek. Jelentős költségekkel átalakí­tották a régi kaszinó épületét és „Étterem-vendéglő és szál­loda” rangjára emelték. A gyönyörűen berendezett étte­rem hatalmas ablakokkal, pompás asztalokkal, székekkel szép függönyökkel, finom asz­talterítőkkel, kettős ajtóval és mellékhelyiségekkel lakályos és kellemes helyiséggé vará- zsolódott. A sontés is teljesen modern berendezéssel fogadja a vendégeket. Az emeleten tá­gas, parkettes tánchelyiség várja a munka után táncolni vágyó dolgozókat. Hét szép vendégszoba biztosítja az át­utazó vendégek kényelmét és nyugalmát. Mindezt nagyváro­si szinten álló nyári kerthelyi­ség egészíti ki. A bátaszéki földművesszö­vetkezet újonnan berendezett ruházati boltja, modern könyv kereskedése s más boltjai, üze­mei is mutatják, hogy a dol­gozók ellátása, kiszolgálása, szórakozásának biztosítása te­rén mérföldes léptekkel hala­dunk előre. Olajos Domokos Láss TISZTÁN! A magyar könyvkiadó vállalatok az elkövetkező néhány 'V hónapban magyar és külföldi szerzők tollából könyve­ket adnak ki Nyugat-Németország felfegyverzéséről, a Nyugat háborús előkészületeiről. „Láss tisztán“ rovatunkban szemelvé­nyeket közlünk a megjelent sajtótermékekből. Mai számunkban Melnyikov—Cseroaja: „A horogkereszt jegyében, a dollár árnyékában“ című könyvből közlünk rész­letet. Dolláralapon Mesélik, hogy az első világ­háború egyik ütközetében az angolok tábori ágyút zsákmá­nyoltak a németektől és elha­tározták, hogy emlékműként a csatában elesett katonák sírja fölé állítják. Mekkora volt a csodálkozásuk, amikor meglát­ták a gyártó cég védjegyét!... A védjegy az angol Vickers fegyvergyáré volt! A Vickers cég — amely ágyúval látta el a német mili­taristákat, akik sohasem tit­kolták, hogy igyekeznek le- qyesegetni a brit oroszlán kar­mait — korántsem kivétel a monopólvállalatok százainak sorában. Ezek a hatalmas mo­nopóliumok, elsősorban az amerikaiak, fegyverezték fel a világuralomra áhítozó néme­teket. Közvetlenül az első világhá­ború után az amerikai „busi­ness” főkolomposai szóban át­kozták a „német sovinisztá­kat”, de az első szóra mégis dollánmillliókat juttattak neki hadiiparuk és kalózhadseregük helyreállítására, a fasiszta ap­parátus létrehozására. 1924-től 1930-ig a külföldi bankok több, mint 30 milliárd dollár kölcsönt bocsátottak a német monopóliumok rendel­kezésére. Ilymódon a német militaristáknak Németország újrafelfegyverzésében elért .-sikerei” egyenes következ­ményei voltak a különböző or­szágok imperialistái között létrejött megegyezésnek. — E megegyezés célja az volt, hogy megtartsák a német militaris­tákat mint a világreakció ütő­erejét. Az amerikai monopolisták roppant összegeket adtak a né­met iparmágnásoknak, akik a pénz egy részét továbbadták a porosz militarista klikknek, a lehető leakíülönfélélbb milita­rista szervezetek pénztárainak, később pedig Hitler, Göbbels, Göiring személyes bankszám­lájára helyeztek el. A német imperialisták amerikai pénz segítségével hozták létre a „Fe­kete Reichswehr”-t, amelynek osztagai leszámoltak Németor­szág demokratikus mozgalmá­val. Később fejlődött ki a dol­lárokkal megalapozott, agresz- szív fasiszta hadsereg, a ro- haimosztagok, az SS-bandáfc és más fasiszta szervezetek, a né­met militaristák minden és mindenki ellen irányuló bes­tiális „totális háborújához” szükséges haderő... Ha betekintünk az ameri­kaiak Nyugat-Németországban a második világháború után folytatott politikájának kulisz- száj mögé, azt látjuk, hogy ez a, politika jelentékeny mér­tékben az amerikai-német „üz­letbarátság” érdekeinek szol­gálatában áll. E politika alap­ja a német konszernek felélesz ’tése amerikai ellenőrzés alatt és előkészítésük az újabb há­ború na^ A nyugatnémet monopóliu­mok amerikai pártfogóinak gondoskodása révén a vegy­iparban ismét felvirult az IG. Farbenindustrie uralma. Hely­reállította pozícióit a Ver­einigte Stahl Werke A. G. (acélművek), hatalmas össze­geket adtak a Krupp ágyu- konszern újjáélesztésére, telje­sen helyreállították a Klöck- ner konszert, a Mannesmann és a Henschel céget, úgyszin­tén a régi fasiszta bankokat is. A nyugatnémet üzletembe­rek mindezt azzal viszonozták, hogy hozzáláttak a nemzeti va­gyon gyökeres kiárusításához. Annak a titkos jegyzőkönyv­nek a kikötése szerint, ame­lyet Adenauer 1849 novembe­rében írt alá, az amerikai mo­nopóliumok jogot kaptak arra, hogy az alaptőkének több, mint a felét olyan hadiipari kulcs­vállalatokba fektessék be, mint az August Thyssen- Hütte, a Deutsche Edelstahl­werke, a Ruhrstahl A. G., a Bochumer Verein A. G. a Guss Stahlwerke. Az amerikai Stan­dard Oil konszern megvásárol­ta a legnagyobb vállalatok, a Vacuum Erdöl A. G. és a Wintershall A. G. részvényeit. A Du Pont amerikai cég meg­kaparintotta a német Sche­ring vegyikonszermt, az ame­rikai Nemzetközi Távíró Tár­saság hatalmába kerítette a Fecfoe-Wuóff repülőgépgyára­kat. -— Ford ned.ie nemrég megszerezte a Bayerische Mo­torenwerke és az Adler gyá­rat, míg a General Motors — Opel gyárait, stb. A Német Demokratikus Köz­társaság Nemzeti Frontjának Országos Tanácsa nemrégen „Fehér Könyv”-et bocsátott ki amelynek értékelése szerint az amerikai tőkebefektetések a nyugatnémet iparban már 1951-ben majdnem elérték a 3 milliárd dollárt. Az amerikai milliárdosok segélyei és hitelei nemcsak ab­ban segítették a német vas-, acél- és ágyukirályokat, hogy visszaszerezzék korábbi mo­nopolhelyzetűket és visszaállít­sák régi konszernjeiket, ha­nem a nyugatnémetországi ha­di pari termelés megszervezé­sében is. De ez még nem min­den. A nyugatnémet militaris­tán. í károsak az első világ­hét? hí után, bőkezűen pén­zelik az agresszív katonai klikk szervezeteit, a sovinisz­ta bandákat, a revansszomjas ifjúsági szövetségeket — egy­százai: az egész újfasiszta cső­cseléket, amelynek feladata lenne, hogy Nyugat-Németar- szágot a harmadik világhábo­rú felé vezesse. Az amerikai, az angol és a francia imperia­listák — akárcsak az első vi­lágháború után — a német nép háta mögött most is felhizlal­ják és feltogyverzik a német mik taristákat, hogy az ő ei­gen:!'' ’ásaik szerint vezessék az agiesszorok egy újabb „Szent Szövetségét.” A második világháború kitö­résének tapasztalatai azonban megmutatják, hogy a német !mperia’'stákat nem elégítik .ki azok a célok, amelyeket, oceanontúli és európai támo­gatóik írnak elő. A német rab­lók, akik annakidején megtá­madták Nyugat-Európát és ha­dat üzentek a világ minden zabadságszerető népének, már most kovácsolják „saját” ag- ressziós terveiket. Az amerikai dolláron és az angol fontster- l'ngen hizlalt német militari» mus újjáéleszti valamennyi ré­gi fasiszta szervezetét, továb­bá régi fasiszta ideológiáját is. Ennek értelmében pedig vég­legesen „revansot” kell ven­ni azoknak az országoknak a számlájára, amelyeknek kor­mányai kétszer segítették őket, hogy hatalmukat újjáteremtsék a régi birodalom rorajrm.

Next

/
Thumbnails
Contents