Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-19 / 15. szám

NAPLÓ 11)3 í JANUAR 19 A Pravda a bonni kormány sajtóosztályának a német kérdéssel kapcsolatos szovjet kormánynyilatkozathoz fűzött kommentárjáról Amerikai „művészeti" iiiál’ítás Irta: L. CVETAJEVA Moszkva (TASZSZ) A Prav­da megjegyzéseket fűz ahhoz, a kommentárhoz, amelyet a Nemet Szövetségi Köztársaság kormányának sajtóosztálya adott ki a nemet kérdésben tett legutóbb; szovjet kormány nyilatkozattal kapcsolatban. A Német Szövetségi Köztár­saság (Nyugat-Németország) kormányának sajtóosztálya ál­tal kiadott közleményt — ír­ja a Pravda — nyilván a hi­vatalos bonni körök első vissz hangjának kell tekinteni a né­met kérdéssel kapcsolatos szovjet kormánynyilatkozatra. E közlemény szerkesztői vé­delmükbe veszik a párizsi egyezményeket, de ugyanak­kor olyan látszatot igyekeznek keltem, mintha Németország egységének helyreállítását kí­vánnák. A Pravda hangsúlyozza, hogy a szovjet kormánynyilat­kozat az «alábbi következtetés­re jut: „Teljesen nyilvánvaló, hogy a békeszerető Német Demokratikus Köztársaság és a feifegyverzett, katonai cso­portosulásokba bevont Német Szövetségi Köztársaság egyesí- táre lehetetlen. A párizsi egyezmények ratifikálása ösz- szeegyeztethetetlen Németor­szágnak egységes, békeszerető államként való helyreállításá­val.'1 Ennek ellenére — írja a to­vábbiakban a Pravda — a bonni kormány sajtóosztálya azt az állítást kockáztatja meg, hogy „a Szovjetunió a párizsi egyezmények ratifiká­lása után hajlandó lesz tár­gyalásokat kezdeni Németor­szág egységének helyreállítá­sáról.“ Ugylátszik, a párizsi egyezmények híveinek hely­zete nem szilárd a Német Szö­vetségi Köztársaságban, ha szükség van arra, hogy ilyen nagy igyekezettel titkoljiik az igazságot Nyugat-Németország lakossága előtt. Ha a bonni kormány sajtó- osztálya megpróbál kitérni a válaszadás elől erre a kérdés­re, akkor kétséges, vajon a bonni kormánykörök akarj ák- e vagy ellenzik az általános német választásokat, amelyek nélkül lehetetlen Németország egyesítése. A sajtóosztály nem tájékoztatta Nyugat-Német­ország lakosságát arról, hogy a párizsi egyezmények össze­egyeztethetetlenek az összné- met választásokkal és hosszú évekre rögzítik Németország kettészakítottságát. A Pravda rámutat arra is, hogy a szóbanforgó közlemény szerkesztői kitértek a német békeszerződés kérdésének meg vizsgálása elől is, pedig a né­met békeszerződés megkötésé­nek előfeltételeit az össznómet szabad választások megtartása és Németország egységének helyreállítása teremtené meg. A szovjet kormánynyilatko­zat jelentőségének csökken­tésére törekedve, a közlemény szerkesztői jobb híján azt eszelték ki, hogy ez a nyilat­kozat és a benne foglalt kö­vetkeztetések, nempedig a nyugati hatalmak jelenlegi politikai irányvonala vezet „Németország kettészakítottsá­gának elmélyítésére.’1 Ez az ügyefogyott mesterke­dés azonban nem leplezheti azt a tényt, hogy a párizsi ka­tonai egyezmények Németor­szág kettészakítottságának hosszú évekre szóló rögzítésé­re vezetnek és azt a tényt, hogy a német nép többsége határozottan elutasítja ezt az utat. A Német Szövetségi Köztár­saság kormányának sajtóosz­tálya részéről kiadott közle­mény ellentmondó — írja be­fejezésül a Pravda. — A köz­lemény szerkesztői elutasítják a tárgyalásokat Németország egységének helyreállításáról, de ugyanakkor a tárgyalások híveinek mondják magukat. Elutasítják a tárgyalásokat Németország újraegyesítéséről most, amikor még igyekeznek meggyőzni a német közvéle­ményt. hogy a bonni kor­mánykörök tárgyalni akarnak a párizsi egyezmények ratifi­kálása után, vagyis azután, amikor már ezek a tárgyalá­sok lehetetlenné válnak. Ennél fogva a sajtóosztály közleményéről meg kell ál­lapítani, hogy hamis és célja Nyugat-Németország sközvéle- ményének félrevezetése. A bonni kormány sajtó­osztályának közleménye a német kérdéssel kapcsolatos szovjet kormánynyilatkozatról Berlin (TASZSZ): A nyu­galmémeit komién,y sajtóosztá- ya január 16-án közleményt adott ki a német kérdéssel k.apcsoleltos szovjet kormány- nyilatkozatról. A közlemény a többi között kiísérfetet tesz aura, hegy a Nyugat-Németország újrafal- fegyverzéséről intézkedő pári. asi egyezmény eiket a bélke esz­közének tüntesse fel, mincten- toétppen dicsőíti a párizsi egyez ményeiket és azokat az álflító- 'laigos távlatokat;, amelyeket a párizigi egyezmények nyitnak meg Nyugat-Németország előtt. A közlemény befejezésül a. tényleges 'helyzettel homlok­egyenest ellenkező állítást tar­talmaz, amely szerint „a jelek alapján indokolt az a követ­keztetés, hogy a Szovjetunió a párizsi egyezmények ratifi­kálása után hajlandó lesz tár. gyálni Nómetorezá.g egységé­nek helyreáMításáról.“ A közlemény annak ellené­re állítja azt, hogy a szovjet kormánynyilatkozat egyene­sen óva int az 'ilyen következ­tetéstől. A costaricai eseményekről (MTI) Mint a sanjoséi rádió jelenti, Picado, a Costa Rica ellen támadó haderők vezére a sanitarosai összecsapás során megsebesült, állapota súlyos. Figueres, costaricai elnök, 1954 végén Párizsban, a mo­dern művészet múzeumában amerikai rajzkiállítást rendez­tek. Jean Cassoux, a múzeum igazgatója a kiállítási kataló­gushoz írt bevezető cikkében azt a jól ismert igazságot han- góztatta, hogy „ha megismer­jük a művész rajzait, megis­merjük rejtett gondolatait is”. De a legtöbb látogató hiába nézegette a kiállított rajzokat és vázlatokat, fel nem foghat­ta, milyen gondolatok irányí­tották e „művek” szerzőit. A kiállítási terem bejáratá­nál mementóként — „ember, ki ide belépsz, tégy le minden reményről” — fagyökerekre, közelebbről nézve pedig in­kább emberi csontvázra emlé­keztető rajz tűnik a látogató szemébe. Állítólag ... nőt áb­rázol. Ugyanez a „mű” lát­ható a kiállítás katalógusának címlapján is. De gondolja az olvasó, hogy ez csupán amo­lyan szerencsétlen kezdet, s majd csak talál emberi ésszel felfogható rajzokat is. Egy másik rajz üvegedényt ábrázol, amelyben valami meg­görbült, alaktalan tömeg lát­ható. A kép címe: „Alchimia”. Mellette alaktalan tárgyak halmaza: „Csendélet elnyűtt bakancsokkal”. Teljesen érthe­tetlen az a rajzsorozat, amely­nek szerzői még címeket sem tudtak kigondolni képeikhez. Nem is lehet csodálkozni, hogy csak legalább annyi találékony ság, hogy képeit „kompozíciók" nak nevezte ti. De ezeken sem lehet felfedezni semmit, ami józan észre villana. James V/or.'cer „Atomszázad” című rajzán rózsaszín füstfel­hők formájá\<an ábrázolja az atomrobbanárt. Ez a kép hűen tükrözi, hogy a militarista propaganda mennyire behatolt az amerikai művészetbe. A festő nem leplezi le a hábo­rús készülődést, nem emeli fel szavát a tömeges emberirtás fenyegető veszélye ellen. Pász- szívan, borúlátóan veti papír­ra színes ceruzájával az atom­bomba robbanásáról alkotott elképzelését. Ezeknek az „alkotásoknak” a sötét hátteréből kiemelkedik néhány vitathatatlanul tehetsé ges szerzőtől eredő rajz, amely azonban tartalmilag sajnos egytől-egyig szintén igen sze­gény. A kiállítás rendkívül nyo­masztó hatást kelt. A kiállítás rendezői azt állítják, hogy az amerikai művészek rajzai „életigenlő” reálista alkotá­sok”. Ha ők az atomrobbanás;, a kicsavart emberi testeket és az „Alchimiá”-t „életigenlő kezdetnek” tekintik, akkor mi joggal mondhatjuk, hogy m-z amerikai művészeknek roppant különös elképzeléseik vannak az életörömről és az optimiz­musról. a „művészek” nem tudták mi­nek elnevezni a rajzokon áb­rázolt alaktalan testek, meg­tört vonalak és foltok zűrzava­rát: valóban, emberi szóval ne­héz kifejezni, hogy mi is lát­ható ezeken a képeken. A so­rozat egyik mesterében volt Párizsban a kiállítást igen­igen kevesen látogatják. A burzsoá művészetet jellemző pesszimizmus, hanyatlás és szellemi sivárság természete­sen nem kelthet rokonszenvez a francia hazafiakban, a fran­cia népben. KÜLFÖLDI HÍREK KOPENHAGA A Dán Kommunista Párt kopenhágai szervezete január 15-én és lG-án tartotta ötödik konferenciáját. A vita során felszólalt Akscl Larsen, a Dán Kommunista Párt elnöke. Ki­emelte, hogy az a harc, ame­lyet a dán nép Németország remilitarizálása ellen vív, már meghozta első eredményeit. A Foíketing mindezidcig nem foglalkozott a párizsi egyezmé­nyek ratifikálásának kérdésé­vel, jóllehet a kormánynak az volt a szándéka, hogy a dán parlament már a múlt év de­cemberének elején megkezdje a ratifikációs vitát. Ez azért történt így — mond ta Larsen — mert a dán nép egyre erélyesebben követeli a népszavazást, a párizsi egyez­mények ratifikálásának hívei félnek a nép követelésének el­utasításával járó következmé­nyektől. BERLIN A nyugatnémet monopolisták újabb háborús profitra számít­va készülnek a hadiipar gépe­zetének megindítására. A kül­földi, különösen a francia saj­tó már felhívta a figyelmet ar­ra, hogy Krupp, Messer­schmidt, Heinkel, Dornier ké­szen állnak a hadiipari terme­lés megkezdésére, „még mi­előtt felszárad a'tinta” néhány diplomáciai okmányon, értve ezalatt a párizsi egyezménye­ket. A Kloeckner, Mannesmann és más trösztök, amelyek a második világháború idején jól megszedték magukat, most ismét talpraállnak Nyugat-Né- metországban, helyreállító munkálataik befejezéséhez kö­zelednek. Több esetben erő­sebbek lettek, mint a háború végén. BERLIN A DPA jelentése szerint Hallstein bonni államtitkár hétfőn a szövetségi gyűlés kül­ügyi bizottsága előtt beszámolt Adenauernak és Mendes-Fran- cenak Baden-Badenben meg­tartott értekezletéről. Közölte, hogy Párizs és Bonn több kér­désről különösen a Saar-vi- dék helyzetéről folytatja az eszmecserét. PEKING A Kínai Népköztársaság nem zetvédelmi minisztériuma na­piparancsban dicsérte meg a kínai népi felszabadító hadse­regnek azokat a légi- és ten­gerészeti egységeit, amelyek január 10-én resztvettek 'az áruló Csang Kaj-sek banda öt haditengerészeti egységének el süllyesztésében, illetőleg meg­rongálásában. A napiparancs felhívja a fenti katonai akciókban részt- vett valamennyi egységet, fo­kozzák haditechnikai és tak­tikai tudásukat és törekedje­nek még nagyobb győzelmek kivívására. PEKING Vasárnap nagygyűlésen tün­tették ki a kínai népi felsza­badító hadsereg egyik bom­bázó egységének repülőit, akik kiváló magatartást tanúsítot­tak Tacsen-sziget január 10-i bombázásánál. PÁRIZS A l’Aurore közli Lejeune szocialista képviselő nyilatko­zatát azzal kapcsolatban, hogy mit tesznek majd a kizárással fenyegetett szocialista képvise lök, ha tényleg kizárják őket a pártból. Max Lejeune kije­lentette, hogy ebben az eset­ben ez a tizenhét vagy 18 képviselő kénytelen lenne új parlamenti csoportot ala­kítani. „Számukra ez lenne az egyedüli módja annak — mondotta Max Lejeune — hogy gyakorolhassák mandá­tumukat a nemzetgyűlésben és a parlamenti bizottságok­ban.” t Ordas Iván: rmitán látogEutáat tett ., kor­mány cs apátoknál, a fővárosiba visszatérve kijelentette, hogy a háború kimenetelét illetően biztatómmal néz a jövőbe. A londoni rádió jelentése szerint, a Gosterioai Köztársa­ság washingtoni nagykövetsé­ge közzétett egy nyilatkozatot, amelyet az ország fővárosából, San Jóséból kapott. A nylíat- kceajt szerint a kormánycstapa. tok leküzdötték a behatoló erőik támadását és most az el­lenséges alakulatok felgöngyö­lítése folyik. Megnyílt az atomerő békés felhasználásával foglalkozó nemzetközi konferencia előkészítésére alakult tanácskozó bizottság ülése Newyonk (TASZSZ): Január 17-én az egyesült nemzeteik székhazában megkezdte mun­káját az atomerő békés fel­használásával foglalkozó nem­zetközi értekezlet előkészíté­sére alakult tanácskozó bizott­ság. A tanácskozó bizottságot az ENSZ 9. közgyűlésének az atomerő békés célokra való felhasználására irányuló nem. zetközi együttműködéssel 'kap­csolatos határozaita értelmében alakították meg. A tanácskozó bizottság műn kajában a Szovjetunió, Anglia, az Egyesült Államok, India, Kanaaa, Franciaország és Bra­zília képviselői vesznek részt. A Szovjetuniót a bizottságban Sz. V. Szkobelcin akadémikus képviseli. Eiscnhower költségvetési üzenete az Egyesült Államok kongresszusához Washington (TASZSZ): Eisen hower elnök január 17-én üzenetet intézett a komgresz- saushoz az 1955. július 1-ével kezdődő 1955—56-os pénzügyi év költségvetési tervezetérők Mint az üzenetből kitűnik, az Egyesült Államok kormány­körei a következő pénzügyi év­ben fokozni akarják 3 fegy- venkezési hajszát. A költségvetési kiadások zö. me katonai célokra jut. Az elő­terjesztett költségvetési terve­zetben a katonai kiadásokat 4(1 milliárd 458 millió dollárra tér vezik, tehát azok a költség- vetés kiadási oldalának hatvan öt százalékai jelentik. A költségvetés négy össze­geket irányoz elő a tömegpusz­tító fegyvereik gyártásának fo­kozására. továbbá a légierő nő vetésére. Az. üzenetben Eisenhower azt a reményét fejezi ki, hogy az Egyesült Államok „hama­rosan megkezdheti bizonyos olyan hadfelszerelési cikkeiknek szállítását, amelyekre az új német fegyveres erőiknek szűk. ségük van.“ A költségvetés a lakosság szociális szükségleteinek ki­elégítését szolgáló kiadások. to­vábbi csökkentését irányozza elő. IT ét tehene zavartalanul habzsolt tovább, a tej pedig ... uramisten, a tejessajtár ott maradt a fejőszék mel­lett, szemközt az ajtóval! Ferkó moc­cant volna, hogy amíg lehet, mentse a tejet, meg önmagát a Mátyásék várható pofonai elől, de ekkor idegen arc jelent meg az ajtó fénykeretében. Rohamsisa­kos katona volt. Alacsony termetű, szé- lesvállu. Ráncosszánj nemezcsizmába bújtatott lábait szétvetette, és lövésre szegezett géppisztollyal a kezében, vizs­gálódva nézett körül. — Jaj! — sóhajtott Ferkó, inkább be­felé, mint hangosan. A katona sisakján vörös csillag dísz­lett. Kiugró arccsontjain megfeszült a bőr, ferdevágású, fekete szeme szapo­rán figyelt. A présház minden pontján végigsiklott a pillantása. — Meglát! Jaj, meglát! — rezzent össze rejtekhelyén a gyerek, és hogy legalább ő ne vegye észre, ha látják, behunyta a szemét. A katona azonban a tejessajtárt pil­lantotta meg. Nagyot kiáltott. Mire Ferkó felnézett, már három ro­hamsisakos katona állt a tehenek mel­lett. Egy szőke, nagybajuszu, akinek már rendesebb formájú szeme volt, ugyanolyan mozdulattal sodorta kétfelé a bajuszát, mint Mátyás bácsi, és gép­pisztolyát vállra lökve, szájához emelte a sajtárt. Láthatóan nem izgatta őket, hogy a tej valószínűleg nem magától fejődött ide ilyen habzó frissen és csep­pet sem kutattak az ismeretlen fejő után. Porosak, izzadtak voltak, verejté- kes homlokuk messzire hirdette a szom jóságot. Mátyás bácsi tenyere egyszerre döb­benetes elevenséggel villant fel Ferkó képzeletében, és mielőtt még meggon­dolta volna mit tesz, úgy ugrott elő rej­tekhelyéről, akár a hörcsög. A hordó nagy zajjal félregurult, a szakajtó pe­dig egyenesen odarepült a tejívó kato­na lábához. — Ne! Nem a magáé! Nem szabad! — visította Ferkó, és hirtelen támadt hősiességében megkapta a szőkebajuszu köpenyét IL A három katona úgy pördült sarkon, mint akibe tűt szúrtak. Géppisztolyuk lövésre készen ugrott a kezükbe és meg tántorodva a nem várt, hirtelen táma­dástól, a nagybajuszu egyenesen Ferkó nyakába zúdította a sajtár tartalmát. Egy ideig mindannyian meredten áll­tak és kerekre nyílt szemmel bámul­ták a semmiből közébük csöppent gye­reket, aki a saját bátorsága ijedelmétől eltorzult arccal még mindig a kezébe akadt köpenyvéget szorította. Kaja, ar­ca, ruhája csupa tej. Aztán egyszerre robbant ki a nevetés. * ferdeszemű katona leguggolt, va- lahonnan egy párnahuzatmérelü zsebkendőt halászott elő és törülgeíni kezdte a kövülten álló gyerek fejét. Két társa pedig csak nevetett, hangosan, harsogón, egészségesen. Egyikük talpra állította a felborult sajtárt. Bizony, an­nak csak a legalján ringott egy-két de­ci tej. Ez volt az első mozdulat, amit Ferkó megértett. Nem ők itták meg, kiömlött! Kiömlött hat liter tej! Nem bánta már, kik között van, nem ügyelt a nevetve vigasztaló idegen sza­vakra, két szeméből lassan megeredt a könny. Hüppögve sírt és közben tehe­tetlenül tűrte, hogy most már ketten is simogassák, törülgessék a haját, arcát. Mátyáséknál hat liter tej! Hiszen még a múlt héten is három pengővel fizet­ték literjét a -pilóták! A hatszor három pengő csillagászati összegének gondo­latára újult erővel rázta a zokogás. Végre a szőkehaju katona magába nyelte jókedvét, két ujjal megemelte Ferkó arcát és csapnivalóan rossz, de azért érthető magyarsággal megszólalt. — Vagy te... malinko szamár! Ki­nek van ez tej? Jó szeme volt. Ferkóból aligha néz­hetett ki két tehénnyi vagyont. — Mátyás bácsié... — szipákolta a gyerek. — Levonja a béremből! így is alig van! Meg kell fizetnem.,.; és..; Múltkor is farbarúgott! A fizetni szót megértette a katona. Mindhárman felálltak. Beszéltek a ma­guk nyelvén, mosolyogtak, aztán a fer­deszemű kimarkolt egy csomó papír­pénzt a zsebéből. Odanyújtotta Ferkó orra elé, a másik pedig újra előropog­tatott néhány fülsértő magyar szót a bajusza alól. — Harasó? Fizetnek? — kérdezte és mert Ferkó nem nyúlt a valószínűtlenü! sok pénz után, begyűrte mindenestől a tejtől ázott ingbe. Ferkó akkor is szipogott és könnyes, tejes arcát törülgette maszatosabbra, amikor a három katona már rég lent poroszkált az úton. Mozgott az egész határ. Köröskörül a domboldalon, sző­lőkben, legelőkön, ameddig látni lehe­tett, rohamsisakos, géppisztolyos lova­sok ereszkedtek le. Az első katonák már elérték a falut. Ferkó óvatosan előhúzta az ingébe gyömöszölt pénzcsomót. Egyenként si­mította térdére a «sok furcsa, új papír­pénzt, amin azonban egytől egyig ott díszlett, jól olvashatóan; „Tíz pengő“. Tíz ... húsz... ötven .. . kétszer is meg olvasta, — száz pengő! Hiszen ez. ren­geteg! Ha megadja az öreg Mátyásnak, amint illik a tej árát; akkor is ruha-, kabát, csizma, talán kendő is kerül be­lőle az anyjának, meg az ég tudja, mi minden! És mindez egy sajtár tejért, amit ő lökött ki a nagybajuszú kezé­ből! iyi eztelen lábát beledugta a tejpo- csolyába és kettőt toccsantott boldogan. Aztán, nem ügyelve a körü­lötte nyüzsgő lovasokra, üres sajtárát lóbálva, vidám füttyszóval indult neki a domboldalnak. Átellenben, a város mögött, még füs-' tölt az uraság kazla, de odalent a falu­ban mái- mozgolódtak, megindult az élet. Egy-két szovjet katona megnézte az ugrándozó gyereket, látták füttyöshan- gú jókedvét, rámosolyogtak, sőt néhá- nyan integettek is. (Vége) * TI JPÍ8I

Next

/
Thumbnails
Contents