Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-11 / 8. szám
1933. JANUAR 11. NAPLÓ » Amiből a kajdacsi November 7 termelőszövetkezet tagjai tanulhatnak... Három hónappal ezelőtt megírtuk, hogy Krenner József a kajdacsi November 7 termelőszövetkezet agronómu- sa nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket De keveset irtunk akkor arról, hogy a hibákért nemcsak az agronó- must, hanem a szövetkezet tag ságát is felelősség terheli. A következőkben arról írunk, hogy az agronómus azóta mit változtatott munkáján, vele együtt az egész tagságnak mit kell tenni, hogy többet jövedel mezzen a gazdaság. Elöljáróban mindjárt megjegyezzük, hogy a három hónappal ezelőtt felvetett hibák még ma is fennállnak. A hiányosan vetett árpát és rozsot nem pótolták. Az agro- nómus véleménye szerint „csu pán” azért, mert nem volt vetőmag. A tehenek napi tejtermelése sem emelkedett. A hat tehén — amit fejnek — 13—14 liter tejed ad naponta. A fenti hibák okaira bőven van magyarázat. Elsősorban is az, hogy nem az egész tagság dolgozott, — ez még ma is fennáll. — lelkiismeretesen a A tanácsválasztás után Tamásiban is új állandó bizottságok alakultak. A tanácsnak igen nagy feladatokat kell megvalósítani, amelyekhez az állandó bizottságoknak kell te vékeny segítséget adni. Csak akkor végezhet a tanács eredményes munkát, ha az állandó bizottsággal együttműködve dolgozik, ha állandóan tájékoz va vannak egymás munkájáról. Mi a helyzet ezen a téren Tamásiban? Bizony azt lehet tapasztalni, hogy nincs meg a kellő kapcsolat a tanács és az állandó bizottság között. A tanácsnál nem tudták a hét közepén, hogy az egy héttel ezelőtt meg tartott ülésen miről tárgyalt a szociálpolitikai állandó bizottság. Pedig az állandó bizottság elnökének nem került volna túlsók idejébe a tanácsot tájékoztatni: „erről és erről tárgyaltunk, ezt akarjuk közös munka elvégzése érdekében. Ezenkívül a rossz tervezés, a meggondolatlan intézkedések. — Ezek az okai annak, hogy például a szövetkezetnek kevés a szemestakar mánya, ami van, annak meg nagyrészét pénzért vették. Saját termésből csupán 250 mázsa szemestakarmányt tárolt a szövetkezet télire. A meglévő állatállományhoz viszonyítva ez még akkor is kevés lenne, ha szálastakarmány olyan sok volna. Mert a szövetkezetnek állatállománya az van szépen, 80 koca, 12 tehén, 8 ló és egy falka üsző. Ezeknek mindenképpen enni kell. Most azt a takarmányt eszik, amit pénzen vettek, amelyet maguk között feloszthattak volna. De ne is folytassuk tovább, hogy milyen hibák voltak tavaly, ezt minden kinél jobban tudják maguk a szövetkezeti tagok. Ehelyett elmondunk néhány javaslatot, amelyeknek alapján ebben a gazdasági évben több lehet az egy munkaegységre eső jövedelem. Az feltétlen helyes, hogy az 1955-ös termelési tervben jóval több szemes és szálastakarmány szerepel, mint az: a közeljövőben megvalósítani.” Annál is inkább szükséges ez, mert a tanács és a Hazafias Népfront-bizottság nem kis feladatokat tűzött maga elé a község helyzetének megvalósításában. A kitűzött feladatokból már többet megvalósítottak. A tanácsválasztás óta több helyen megjavították a járdákat, lépcsőlejáratokat. Vízlevezető árkokat készítettek. 15.000 forint költséggel hoKték helyre a Rákóczi- utca felől a Koppány- csatornába vezető árkot, ami már olyan elhanyagolt állapotban volt, annyira beisza- polódott, hagy nagyobb esőzés esetén komolyabb károkat okozott vpína. Megjavították a miklósvári ártézikutat. Két új hidat készítettek a Kop- pány-csa'tornán keresztül és azonkívül még négy kisebb hidat. Igen nagyok a további cél1954-es gazdasági évben. Tizenöt hold zabosbükköny, húsz hold takarmányborsó, negyven hold kukorica, tíz hold tavasziárpa. Ezenkívül 15 hold őszi árpa is el van vetve. Jócskán van lucernája is a szövetkezetnek. A kajdacsiaknak talán nem is annyira azért nincs jelenleg takarmányuk, mert keveset vetettek, — persze ez is befolyásolja — inkább azért, mert amit vetettek, azt nem jól munkálták meg. A kukoricát rosszul kapálták, így az átlagtermés csak 16 mázsa lett. Az ősziárpa teljesen kipusztult. A lucerna első kaszálása a földön elrothadt. A második és harmadik kaszálást szétosztották a tagok maguk között. A kukoricaszár egy része — bár ez nagyon kevés — még a földön van. Ezért kell már februárban a szálastakarmányt is úgy venni a közös állatállomány részére. Ezért kell úgy a takarmánnyal bánni, mint a „patikaszerrel”. Az agronómus: segítőtárs Ezek kiküszöbölése érdekében a következőket tanácsoljuk a szövetkezetnek: Mihelyt megpirkad a föld, azonnal véa tanács munkáját kitűzések is. A lakáshiány Ta másiban komoly gondokat okoz. A tanács egyik legfőbb feladatának tűzte ki ennek meg javítását. Meg kell javítani a község ivóvíz ellátását is. Ezért négy régi ártézikutat fognak kitisztítani. A Rákóczi utcai ártézikút vizét vízvezetéken felvezetik a gépállomáshoz. Tervbe vették a két főútvonal portalanítását is, mintegy 4 kilométeres szakaszon. A jövő héten sor kerül a gazdakör megalakítására, ami művelődési és szórakozási lehetőséget biztosít a falu dolgozó parasztságának Tamásiban, tehát komoly feladatok várnak megvalósításra. Ehhez szükség van a tanács, a nép- front-bizo|ttság és az állandó bizottságok munkájára, együtt működésére nemcsak papíron, hanem valóságban is. gezzék el az ősziek fejtrágyázását. A tavaszi árpát időben szakszerűen vessék el. A kukoricát tavasszal idejében négyzetesen kell elvetni, hogy annak idején háromszor elvégezhesse a gépállomás a gépikapalást. Nem szabad felosztani a tagoknak maguk között az amúgy is kevés lucernaszénát. Nem ellenséget, hanem segítőtársat kell látni a kihelyezett agronómusban, jó ha a tagok megfogadják a tanácsait. És amit legmelegebben ajánlunk az, hogy lelki- ismeretesen dolgozzon minden szövetkezeti tag. Vétek, hogy munkanélkül töltik ezeket az unalmas téli napokat, különösen ők, akiknek az udvarában 400 mázsa trágya van. Éppen nekik nem volna szabad tétlenkedni, mikor a silógödör is csak félig van megtöltve. Dolgozni kellene szorgalmasan minden becsületes termelőszövetkezeti tagnak most is meg az elkövetkezendő időben is. A közös munka elvégzéséhez úgy kell hozzálátni, mint saját ügyeikhez. Ezeket szerettük volna elmondani, reméljük, ezekből levonják a következtetést a kajdacsi November 7 termelőszövetkezet tagjai. Uj műsorral készül a simontornyai kultúresoport Simontonnyán a Bőrgyáriban dolgozó fiatalok és a községi DISZ-szervezet fiataljai közös kultúrcsoportot alakítottak, amelyet Deák Ferencné pedagógus irányit. A közelmúltban már komoly eredményeket ért íl a kultúresoport. Sikerrel mu tatta be a „János vitéz“ című daljátékot, majd a „Három a kislány” című operettet. Mind- tót darabnál komoly feladatok kai birkóztak meg mind a szereplők, mind a rendezők, végül is siker koronázta fáradozásukat. Simontornyán több előadásban mutatták be mindkét darabot, minden alkalommal telt ház előtt. Az előző sikereken felbuz,- dulva ismét munkához látott a színjátszó együttes, egy há- romfelvonásos magyar operet. tel készülnek. lobban segítse az áliandóbizottság ,,Elvi síkon . • • 66 Megjegyzések egy értekezlethez BONYHÁDON a járási párt-végrehajtóbizottság értekezletre hívta össze a járás alapszervezeti titkárait. Az értekezlet egyik napirendi pontja a kollektív vezetés kérdése volt. A cél következik ebből: Megjavítani az alapszervezeteknél a kollektív vezetést megbeszélni a titkárokkal az e téren előttük álló feladatokat. A napirendi kérdésről az előadást Csötönyi Gyula elvtárs tartotta, a végrehajtóbizottság másodtitkára. A beszámoló igen tartalmas és érthető volt, szó esett benne a pártdemokráciá- ról, arról, hogy a titkár egyedül nem képes megoldani az alapszervezet előtt álló egyre növekvő feladatokat, sőt még a vezetőség sem képes erre, ha nem vonja be a tagságot, hogyan kell kollektiven hozni a határozatokat és végrehajtani azokat. Egyszóval minden benne volt az előadásban, ami a kollektív vezetés fogalmához tartozik. EGY HIÁNYZOTT csak belőle: Hogy néz ki. a kollektív vezetés a járás egyik-másik községében, alapszervezetében, hol van javulás és ezt hogyan érték el az ottani elvtársak, milyen eredménye van ennek, stb. így aztán ezt az előadást ugyanígy, szinte szóról-szóra meg lehetett volna tartani a megye egy másik járásában, Budapest egyik kerületében, vagy akár Diósgyőrben is. Szóvá tették ezt ketten is a részvevők közül. Gyimesi elvtárs, a Bonyhádi Zománcmüvek párttitkára hiányosnak tartotta az előadást: „Úgy látszik, hogy a járási bizottság nincsen egészen tisztában a járás alapszervezeteinek munkájával, képzetével. Sokkal konkrétebben kellett volna felhozni egy-egy alapszervezet példáját, elmondani, hol, mi van megvalósítva abból, amiről Csötönyi elvtárs beszélt, hogyan csinálják itt vagy ott a kollektív vezetés megjavítását', mi akadályozza ezt. Ez biztosan tanulságos lett volna a titkár elvtársak számára.“ — Majd elmondotta, hogyan áll alapszervezetükben a kollektív vezetés, hogy gyakran tartanak a bizalmiakkal kibővített vezetőségi ülést, hogyan foglalkoznak a párttagok és párton- kívüli dolgozók problémáival. Búzás elvtárs, a Dózsa Népe tsz párttitkára is sokkal konkretebb beszámolót várt — mint mondta hozzászólásában. ÖNBIRÁLATOT lehetett volna várni az előadótól, vagy, hogy legalább valami mentséget keres a beszámoló hiányosságaira. Nos, hát nem ez történt. Az elnöklő Radó elvtárs, a PTO vezetője is hozzászólt és szerinte „nincs igazuk azokwik az elvtársaknak, akik kifogásolják a beszámolót. Ennek az előadásnak az volt a célja, hogy elvi síkon tisztázza a kollektív vezetés kérdéseit, nempedig az, hogy tájékoztatást adjo-n a járásban a kollektív vezetés helyzetéről.“ — Majd egy félórás — nagyrészt ugyancsak „elvi síkon" mozgó hozzászólást tartott. A hozzászólások után Csötönyi elvtárs válaszában a többi probléma közt állást foglalt ebben a vitás kérdésben is. Ez nem volt könnyű dolog, hiszen két alapszervezeti titkár hiányölta a konkrétumokat az előadásból, ketten pedig, az elnöklő Rado elvtárs és Ambrus elvtárs, a DISZ járási titkára az „elvi sík" mellett szálltak „síkra“. Csötönyi elvtárs az utóbbiak „pártjára" állt. Lezárta a vitát úgy, hogy; „a beszámolónak nem- volt célja, hogy értékelje a járás területén lévő tapasztalatokat a kollektív vezetés terén (Vajon akkor mi volt a célja?), és egyetértek azokkal, akik szerint csak elvileg kellett megmagyarázni a kérdést.“ — Majd megnyugtatta a jelenlévőket, hogy „lesz még „ilyen" titkári értekezlet és akkor majd a kollektív vezetés gyakorlati tapasztalatairól fogunk beszélgetni.“ MEG KELL MONDANI, hogy ez a titkári értekezlet nem volt egy rosszul sikerült értekezlet. A titkárok ugyanis — bár az „idő rövidsége miatt" — nem sokan szólaltak fel, de „elvi sík“ ide, „elvi sík" oda, csak elmondták, mi a helyzet náluk a kollektív vezetés terén, hogyan próbálják megjavítani a munkát, milyen eredményeket értek már el. A Bonyhádi Járási Bizottság. vezetői bizonyára sokat tanultak — és beszéltek is — ez elmélet és gyakorlat egységéről, arról, hogyan kell fogadni a bírálatot, sőt, hogyan kell fejleszteni az alulról jövő kritikát. Ebben az esetben úgy látszik, elfelejtették ezeket a dolgokat. JANTNER JÁNOS. H. BERGMANN: Polgári forradalom — polgarr-demokratikus forradalom — népi demokratikus forradalom H. Mi jellemzi a polgfiri-demokralikus forradalmat ? A rxdgári-demoJcraitákus forradalom olyan polgári forradalom, amelyben a nép hatalmas többsége — az elnyomott és kizsákmányolt munkások és parasztok — saját gazdasági é3 politikai követeléseivel lép fel. A nép tömege, az elnyomással és kizsákmányolással elfojtott „legalsóbb” társadalmi rétégék önállóan kelnek fel és a forradalom egész menetére rányomják „saját követeléseiknek, saját kísérleteiknek bé-- lyegét, amelyek arra irányulnak, hogy a régi, szétrombo - landó társadalom helyébe ;& maguk módján felépítsék se új társadalmat.” (Lenin válogatott művei, IX. köt., Szikira 1954. 184. old.) A riéptömegek saját követeléseikkel először a francia forradalomban, a jakobinu1 ;ok diktatúrájának szakaszéiban léptek fel határozottan. L( min hangsúlyozza, hogy a jahobi- nus-diikitatúra „városi és fialu- si szegényekből álló legalsóbb rétegeknek a diktatúrája v ült..., vagyis éppen azoké, akiket mi (proletariátusnak és párás; Lóságnak) nevezünk.” (Lénán művei, 10. köt. 383. old.) Éppen (a jako binus-diktatúra volt a döntő fettétele annak, hogy az 1789 —1794. évi francia forradalom következetesen felszámolta a ff íudalizmust, és teljes győzelmet aratott. A francia polgári forradalom ezért — jellegét és I.Hajtóerőit tekintve — polgári- 'demokxatikus forradalom volt. Az 1848—49-es németországi forradalom ugyancsak polgári demokratikus forradalom, igazi népi forradalom volt. Marx és Engels „A Kommunista Párt Kiáltványá”-ban a fiatal, fejlődőben lévő proletariátusnak és valamennyi dolgozónak meg mutatták felszabadulásuk útját és forradalmi feladataikat. Ennek a forradalomnak alapvető sajátossága az volt, hogy olyan időszakban zajlott le, amikor a munkásosztály már megterem tette önálló osztályszervezetének első, kezdetleges formáit, és saját osztályköveteléseivel a politikai porondra lépett. Jóllehet a proletariátus még gyen ge és fejletlen volt ahhoz, hogy a néptömegek, különösen a parasztság vezetését meg valósíthassa, a burzsoázia megrettent ettől az erőtől, amelyet a sziléziai takácsok felkelésében, mindenekelőtt pedig a francia proletariátus osztályütközeteiben és különösen az 1848 júniusi párizsi felkelésben megismerhetett. A proletariátustól való félelmében a német burzsoázia lepaktált a feudális reakcióval, elárulta a forradalmi mozgalmat s egyszersmind a nemzeti érdekeket is. Kiderült, hogy a burzsoázia már nem képes többé arra, hogy a polgári-demokratikus forradalom vezető ereje legyen. A burzsoáziának ez az árulása volt a legfontosabb oka annak, hogy az 1848—49- es forradaloiVi vereséggel végződött és befejezetlen polgári- demokratikus forradalom maradt. , Miben különbözik az imperializmus időszakában lezajló polgári-demokratikus forradalom a monopólium előtti korszak polgári-demokratikus forradalmától? Az imperializmus a haldokló kapitalizmus korszaka, az ! a korszak, amelyben a kapitalizmus ellentmondásai a végsőkig kiéleződnek és - a proletárforradalom napirendre kerül. A proletariátus bár-ár ól megrettent félelemben élő burzsoázia nem képes arra, hogy i a vezető szerepet betöltse ápol- | gári-demokratikus forradalomban és minden módon arra törekszik, hogy a feudalizmus reakciós erőivel szövetkezzen a forradalmi moz galom ellen. A proletariátus viszont önálló politikai erővé nőtt, megvannak a saját osztályszervezetei, megvan a saját pártja. Ezáltal a proletariátus abba a ’ helyzetbe kerül t, hogy betöltheti a vezető szerepet a polgári-demokratikus forradalomban, s a parasztságot a burzsoázia tartalékából a proletariátus szövetségesévé teheti. A proletariátus vezető szerepe mellett megvannak azok a feltételek, melyek alapján, az erők átcsoportosítása után, a polgári-demokratikus forradalom átnőhet a szocialista forradalomba. Az 1905—1907-es orosz forradalom volt az első polgári- demokratikus forradalom az imperializmus korszakában. — Olyan feltételek mellett zajlott le. — akárcsak az 1917-e's februári polgári demokratikus forradalom, — amikor a burzsoázia mér nem volt képes forradalmi szerepre. A forradalom kibontakozása során az orosz burzsoázia fokozatosan átállt a cári reakció és ellenforradalom táborába. Az orosz proletariátus már önálló politikai erőként lépett fel és betöltötte a vezető szerepet a néptömegek harcában. A proletariátus élén a Lenin-vezet- te Bolsevik Párt haladt, amely felhasználta a múlt forradalmainak gazdag tapasztalatait, és a marxista elmélet vezérelt. A proletariátus vezetésével a parasztság aktív forradalmi erőt képviselt és a proletariátus után a forradalom legfon- ossbb hajtóereje volt. Az 1905-ös forradalom polgári-demokratikus forradalom, igazi népi forradalom volt, s ez a jellege még abban is kifejezésre jutott, hogy „egy sa- iátosan proletár harci eszköz, nevezetesen: a sztrájk volt a tömegek fóliázásának fő eszköze.” Ezért írta Lenin: „Az orosz forradalom sajátossága éppen az, hogy társadalmi tartalmát tekintve, burzsoá-damo- kratikus forradalom, de a harci eszközöket tekintve, proletár forradalom volt.” (Lenin művei, 23. köt., 258. old.) Az 1918. novemberi németországi forradalomban a történelem a szocialista forradalmat tűzte napirendre, s ennek kellett volna menet közben megoldania a polgári-demokra tikus forradalomnak Németországban még megoldatlan feladatait . is. Habár a forradalmi proleta riátus az első rohamban elsöpörte a monarchiát cs kivívta a köztársaságot, a hűbéri maradványok továbbra is fennmaradtak, az államhatalom a reakciós monopóltőké- sek és junkerek kezében maradt. 1918-ban Németországban még a polgári forradalom feladatait sem oldották meg teljesen. Az 1918 novemberi forradalom vereségének fő oka egyrészt a jobboldali szociáldemokrata vezetők szörnyű árulása, másrészt az a körülmény, hogy Németországban nem volt harcos marxista-leninista párt. Jellegét tekintve a novemberi forradalom befejezetlen polgári-demokratikus forradalom, népi forradalom volt. Fő hajtóereje:, a forradalmi proletariátus saját gazdasági és politikai követeléseit ;rta a forradalom zászlajára és sajátosan proletár harci eszközökkel vívta ki a köztársaságot meg a polgári-demokratikus szabadságjogok egész sorát, Az ’ oroszországi polgáridemokratikus forradalomtól eltérően azonban — a harcos níarxista-l«ii nista párt hiánya folytán, valamint a szociáldemokráciának a parasztsággal szemben tanúsított közömbös, sőt ellenséges magatartása miatt — Németországban nem bontakozott ki széleskörű forradalmi parasztniozgalom. Nyugat-Ném.etországban még ma sincsenek megoldva a polgári-demokratikus forradalom feladatai. A Német, Demokratikus Köztársaságban ezzel szemben a Szovjet Hadseregnek a hitleri fasizmus felett aratott győzelme után végrehajtott forradalmi átalakításokkal megoldottuk ezeket a feladatokat, s így megteremtettük az égjük döntő előfeltételeit annak, hogy a hatalom a munkásosztály kezébe menjen át. (Következő számunkban folytatjuk) i I
