Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-09 / 7. szám

N A PL ó

1955. JANTJÄR 9.

A

Időszerű kérdések a pérfotcfafasban!

A '„Tolnai Napló"-ban konyábban megjelent a pártoktatás módszereivel kapcsolatban időszerűnek tartom azt, hogy ehhez a kérdéshez csatlakozzak és néhány problémával foglalkozzak.

A január 4-én megtartott propagandista konferencián igen fontos anyagot vettünk át a Kongresszus anyagából és pe' dig a termelékenység, az önköltségcsökkentés területéről, az új szakasz politikájáról és a reánkváró feladatok elvégzéséről. Meg kell mondanom, hogy alig volt elvtárs, aki hiányzott volna. Igen alapos vita fejlődött ki az egyes kérdéseknél, mint például a szocialista iparosítás — a szocialista termelés kérdésénél, ahol ki-ki a maga módján — saját működési területét figyelembevéve mondta el az ezzel kapcsolatos hozzászólását. Különös érdeklődéssel figyeltem azt, hogy az elvtársak a segédanyagon kívül, elmondták a saját tapasztalataikat is, számszerűen értékelték az eredményeket, felvetették a hiányosságokat és azonnal rámutattak arra, hogy a meglevő hiányosságokat miképpen kívánják az új szakasz politikájának figyelembevétele mellett sürgősen kijavítani.

Beszélnem kell a résztvevők példamutató fegyelméről, arról, hogy egy-egy kérdés felvetése után szinte egyszerre lendültek a karok magasba, jelezve azt, hogy a válaszadásra felkészültek. Dabi elvtárs, a propagandista konferencia előadója, régi, tapasztalt pártoktató. A legnehezebbnek vélt kérdések és szempontok megtárgyalásánál sem alkalmazza az úgynevezett „mentőkérdéseket“, hanem egyenes irányban kitart az anyag eredetisége mellett és ebben az irányban keresi az utat az anyag megtárgyalására.

Mint propagandista, meg kell mondanom azt is, hogy az új szakasz politikájának megtárgyalásánál, a saját oktatási területemen kétszeresen fontosnak tartom azt, hogy a hallgatókkal megértessem a feladatok elvégzésének szükségességét a termelőmunkában, az önköltségcsökkentésben, konkretizálva azt az üzem sajátosságaira, a tervek mutatóira, az egyes dolgozók feladataira. Mindezek mellett nem mulasztom el a jelenlegi nemzetközi helyzet ismertetését sem. Egyet len egyszer sem mulasztom el azt, hogy az előadásom anyagában ne foglalkoznék röviden az új háborús törekvésekkel, megmagyarázva azt, hogy a béke védelmében milyen feladatok hárulnak ránk. Ezért van kétszeresen szükség a fokozottabb helytállásra a termelőmunkában.

Beszélnem kell röviden a hiá nyosságokról is. Ezt magammal kell kezdenem. Az oktatási év eleje óta magam sem vettem részt mindig a propagandista szemináriumokon. Ezt a hibámat kijavítom. A konferencia igen helyesen határozott, hogy azokat a hallgatókat, akik indokolatlanul távolmaradnak a konferenciákról, nyilvánosságra hozzák. Ilyen eset a legutóbbi konferencián is volt, Huszthy Lajos elvtárs, aki hosszú évek óta vesz részt pártoktatásban, az utóbbi időJ ben nem jelent meg a szemináriumokon. Egyébként igen jó pártaktíva is, éppen ezért neki kellene példát mutatni az oktatáson való részvételben. Meg említem még Varró István elv társat, a mázai téglagyárból, Molnár András elvtársat Zomba községből, Bak Gyula elv- társat Istvánmajorból, akik az utóbbi időben elmaradoztak az oktatásról.

Helytelen lenne azonban, ha nem hoznánk nyilvánosságra a legjobb közül is egyet-kettőt, akikről példát lehet venni, Sári József elvtárs Bonyhád” ról, Garai János elvtárs Mucs- fa községből, nemcsak pontosak a részvételben, hanem jó felkészülésükről is tanúságot

tesznek. Természtesen tflWb elv

társat is meg lehetne említeni, azonban ezen a helyen nem ez a célunk, hanem az, hogy hibáink kijavítása végett használjuk fel a nyilvánosságot arra, hogy tökéletes munkát fejtsünk ki a reánkbízott feladatok elvégzésénél.

összegezve a fentieket megállapíthatjuk, hogy határozott javulás van a pártmunkában, az oktatás területén. Bizonyíték erre a kollektív szellem kibontakozása, az elméleti és gyakorlati munka megjavulá- sa, az elvtársak alaposabb felkészülése a szemináriumokra. Hiba lenne azonban, ha azt állítanánk, hogy az oktatási munka valamennyi területén teljes rend van. Vannak még hiányosságok és tennivalók, kü lönösen az időszerű problémák megtárgyalásánál, — a feladatok végrehajtásánál.

További harcra van szükség a fegyelem megszilárdítása, az oktatási anyag alaposabb elsajátítása területén, mert ezt várja tőlünk a rendkívüli nem zetközi helyzet, ezt várja tőlünk a dolgozó nép, az élet- színvonal emelése, az új szakasz politikájának megvalósítása érdekében.

Horváth József

Bonyhád, Cipőgyár.

A kilenc kocsola

GYŰLT A KIJAVÍTOTT és egyre kevesebb lett az egérrágta zsák. A kilenc kocsolai asszony (akik arra kér tek, hogy nevüket ne említsem meg) szorgalmasan foltozták azokat a zsákokat, amelyekben a nyáron és az ősszel hazahordták a szántóföldek gazdag termését.

Kilencen foltoztak .. s a jókedv, a közös munka hamar eredője lett a szónak. Néhány óra alatt ebben a kis helyiségben lepergett a Vörös Csillag termelőszövetkezet egész múltja.

— Hát ami azt illeti — mondja az egyik piros arcú, 26—28 éves menyecske — jobban is sikerülhetett volna az elmúlt év. Annyit dől goztunk, hogy szinte a derekunkat hagytuk el, mégis kevésnek bizonyult. Az első években mennyivel kevesebbet kellett dolgozni és menynyivel többet jövedelmezett a szövetkezeti gazdálkodás!

— Azért az idén is sokkal több lehetett volna, ha ... itt abba hagyta a mondóká- ját az ifjú menyecske szomszédja, egy idősebb asszony. Látta, hogy olyanok is vannak a termelőszövetkezet helyiségében, akik nem tagjai a társas gazdálkodásuknak, s nem akarta elhíresztelni „bel ső“ életük nehézségeit.

— Mondja csak ki, — síólt a másik sarokból egy bőszok nyás néni — hogy több lett volna a jövedelem, ha a több mint 100 tsz-tagból nemcsak 30—10 járt volna rendszeresen dolgozni, hanem, minden ki, aki munkabíró volt.

ÖSSZENÉZTEK AZ ASZ- SZONYOK. Igen ez nyomta már régen a szívüket. Sokszor ki akarták ezt már mondani, de sehogysem jött olyan alkalom. Nagy szó, de ha ezt egy évvel ezelőtt mondották volna el, és következetesen követelték volna, hogy minden tsz-tag vegye ki részit a munkából, akkor nem kellett volna az idén a krumpli szedést felesbe kiadni — a termelőszövetkezeti tagoknak! Hát mi beszélhettünk volna itt egész évben, inkább nem is szóltunk, nincs ránk bízva a termelőszövetkezet — szólt ismét a vidám, de elégedetlen menyecske. S mint ha valamennyien egyet értettek volna ezzel a kijelentéssel, igenlően bólintottak fejükkel. Elhallgattak, csak az ollók csattogása, volt hallható, Ä

Csak később szólalt meg egy alacsony, ötven év körüli asszony.

— Hát azért nekünk lehetne éppenséggel beleszólásunk a dolgokba. Mi is szövetkezeti tagok vagyunk elvégre! Legyen csak egy közgyűlés, majd elmondom én, hogy mit kellene tenni, hogy ne csak dolgozzunk, hanem annak látszatja is legyen, hogy okosan gazdálkodjunk is. Csak így van értelme a mindennapi fáradságos munkának. Jövedelmezően kell gazdálkodnunk! — har- ciaskodott,

Erre aztán ismét megeredt a szó, szinte nem lehetett érteni a szavukat. Egyszerre mondta el mindenki a véleményét. Amikor kissé lecsillapodtak a kedélyek, arról beszéltek, hogy régi versenytársaik, a nakiak, na meg a harciak okosabban tettek, mint ők. Ezekben a termelőszövetkezeteben nemcsak sertéseket tartanak, hanem tenyésztik is, és a hízottsertések egy részét feldolgozva fel viszik a városba a szabadpiacra és ott értékesítik.

— DE A PREMIZÁLÁSSAL IS BAJ VAN! — ezt egy középkorú asszony mondotta. — A kiosztott kukoricaföldről az egyik tsz-tag 60 zsák, a másik viszont 120 zsák terményt takarított be! Mégis az egyik is annyit kapott, mint a másik. Ez így bizony nem a legjobb! Nem lehetne-e ugyanúgy megvalósítani a növénytermesztésben is a jutalmazást, mint az állattenyésztésben? Meg lehetett volna ezt tenni, csak éppen ... — itt elgondolkozott, de végülis kimondta, amit gondolt — csak éppen szólni kellett volna időben!

Aztán előjött a szó az állattenyésztésről is. Valameny nyien egyet értettek abban, hogy egyáltalán nem jövedelmező a sertéstartás, arra csak ráfizetnek a jelenlegi körülmények között. A szarvas- marha állománynál már valamivel jobb a helyzet.

Valamit itt is tenni kellene. A nakiak, a Markovics bácsival az élen, igen nagy jövedelemre tesznek szert. Jól dolgoznak azok — mondotta az idősebb asszony.

— Ezzel csak nem akarja azt mondani, hogy a nakiak jobb munkások, mint mi?,— pattant fel a fiatalasszony. En ezen a tájon nem ismerek még egy olyan szorgalmas

népet, mint a mi községünk laikói. Dolgozunk, dolgozunk, mégsem volt szinte semmi jő vedelem — mondotta a fejkendős asszony,

— Hát azért nem egészen igaz ez. Volt sok hiba, ami csökkentette a munkaegység értékét, de ennek is mi vagyunk az okai. És azért az is igaz, hogy ilyen anyagi viszonyok között még nem igen éltek a tsz tagjai. A háztájon mindenütt 1—2 hízott disznót lehet találni, nem beszélve a sok baromfiról és egyéb másról — mondotta az alacsonytermetű, idősebb asszony.

ES FOLYT A SZŐ, mint az áradat... Elmondották, hogy csaknem minden házban van villany, ritka az a ház, ahol ne lenne rádió. Töb

ben bútort vásároltak. Nem volt még sohasem annyi kerékpár a községben, mint ma napság.

*

Azt hittem eddig, hogy csak az a téli foglalkozás a termelőszövetkezetekben, ami vei a munkaegységek számát lehet növelni. A kilenc kocsolai asszony azonban talált magának új foglalkozást. De ez a foglalkozás, amely most még csak tervek, javaslatok formájában van meg, majd a tavasszal, a nyáron és őszszel fogja emelni a munkaegységek értékét a jobban szervezett munkával, a jobb gazdálkodáson keresztül.

Sok sikert a tervek megvalósításához kocsolai asszonyok! K. BALOG JÁNOS

VASÁRNAPI JEGYZETEK Szekszárdon is így van

Előjáték. Tudni kell, hogy a KPDSZ januártól előadássorozatot indítót* s az Ismeretterjesztő Társulat legjobb előadóit kérte fel részvételre. A szándék nemes és dicséretes, hisz a sorozat szinte az egész európai kultúrát sűríti magába s a KPDSZ-hez tartozó 18 szekszárdi vállalat 700 dolgozója közül biztosan sok olyan van, akinek nem árt egy kis művelődés. Annyival is inkább, mert a 700 dolgozó közül körülbelül 500 semmiféle oktatásban nem vesz részt. A terv szerint az első előadás a magyar színház történetéről szólt volna, mert ez volt a dolgozók kívánsága. Az előadást az elmúlt hót egyik napjára tűzték ki, délután 6 órára, ugyancsak a dolgozók kívánsága szerint.

A színtér: délután hat órakor a KPDSZ knHúroMhonában. A kistermet fűtötték be, bár a 700 dolgozó közül legalább száz személyesen megígérte, hogy elmegy az előadásra, mert „nagyon érdekli”. Hat órakor tehát ülünk a kultúrteremben, az igazgató, egy kultúrfelelős, meg az előadó. Negyed hét felé megérkezik egy csinos asszonyka is, egyelőre ő a „hallgatóság5. A 700 KPDSZ-hez tartozó dolgozó közül ő az egyetlen, akit valóban érdekelne az előadás, tehát türelmes hallgatósághoz illően vár és hallgat. A négy ember közömbös témákról beszélget, mert mit lehet tenni? A kultúrfelelős később végigjárja a hatalmas kultúrotthon valamennyi helyiségét, kimegy az utcára is; az a gyanúm, azért, hogy közönséget toborozzon. Visszajön, nagyon szomorú és szégyenkezve \. ja be, hogy sehol senkt S vele szégyenkezik a kultúrotthon igazgatója, az egyeffen vendég asszonyka és az előadó is, aki nem érti, hogyan került ebbe a vigasztalan helyzetbe? „Bezzeg ha táncról lenne szó”, — mondja a kultúrotthon igazgató .ja s csüggedten legyint. Ekkor szólal meg az egyetlen vendég s ezt mondja: „Szekszárdon így van az ilyesmivel. Mihelyt valami komolyabb dologról van szó, nem sikerül."

Nem tudom, az ország más részeiben hogyan von, bár nemrég Szabó Pál is hasonlókról panaszkodott. De végeredményben mégis kiábrándító, hogy egy feltehetően érdekes előadásra, amit maguk a dolgozók kértek, (ha ugyan kértek), mindössze egy ember legyen kiváncsi. Olyan okos emberek laknak Szekszárdon, hogy nincs szükségük a művelődésre? A Népboltnál, vagy a Terményforgalminál és a többi 16 vállalatnál csupa, lángelme dolgozik, aki mindent tud? Aligha. Mi hát e csügs gesztő közöny oka? S a hivatalosok mivel magyarázzák, hogy csak papíron van ragyogó kulturális élet; meg kell nézni egy kimutatást. A valóság azonban az, hogy egy ismeretterjesztő előadásra egyetlen hallgató jut!

Pedig van kultúrháziuik (Szekszárdon közel 30!) s kultúr felelősünk is van, ki tudja hány? Még a SZOT-nak is van, * abban sem kételkedhetünk, hogy nyugodt az álma...

Szekszárdon ez így van, mondogatjuk, amint ballagunk hazafelé a kopogós estében s nem értjük, miért van így? Az állam milliókat költ a kultúrára s ma már nem analfabétizmus ellen kell küzdenünk, hanem a „kiművelt emberfőkért”, de hol vannak ezek?

Munkaszolgálatos koromban Horatius verseit vittem a Hátizsákomban s csüggedt órákban kétezer év távlatába vigasztalt a latin költő. S ha azokban a sanyarú időkben vigasztalni tudott, ma mennyi derűt, mennyi biztatást, lelkesítő erőt rejt magában a művészet! Ez a mi dolgunk, ezt a nemes kincset átadni, hogy másokat is élesszen, buzdítson, s megtanítson £ gondolat tiszta örömére. De Szekszárdon egyelőre másként van, hisz egy impozáns Babits-ünnepségre is alig száz ember volt kiváncsi. Egyelőre csak kultúrfelelőseink vannak, akiknek legtöbbje sajnos nagyon is felelőtlen.

CSANYI LAS25LO.

Polgári forradalom — polgári-demokratikus forradalom — népi demokratikus forradalom

Több elvtárs azzal a kéréssel fordult az elméleti tanács hoz, hogy magyarázzuk meg: mi a különbség a polgári és polgári-demokratikus, a népi demokratikus forradalom között. Az elvtársak részére válaszul közöljük az Anyag és Adatszolgáltatás 1954. szeptemberi számában megjelent

H. Bergmann cikkét, amely kielégítő választ ad a kérdésekre.

Milyen ismérvek iellemzib a polgári forradalmat?

A polgári forradalom olyan forradalom, mely a hűbéri társadalmi viszonyok, a jobbágyrendszer, a 'hűbérurak ősz tályuralma ellen irányul. Oiyan forradalom, amely elhárítja a kapitalizmus fejlődését gátló akadályokat.

A marxizmus-leninizinus tanítása szerint minden forradalom fő kérdése az államhatalom kérdése, vagyis az a kérdés, hogy melyik osztály, vagy mely osztályok kezébe« összpontosul a hatalom, mely osztályt, vagy osztályokat kell megdönteni, és melyik osztálynak vagy mely osztályoknak kell a hatalmat megragadniuk. A győztes polgári forradalom eredményeként az államhatalom a hűbérurak kezéből a burzsoáziának — vagy a hűbérurak és a burzsoázia koalíciójának — a kezébe kerül. A feudális-önkény-uralmi állam helyébe a központosított

karával és állandó hadseregével.

A polgári forradalom a feudalizmusból nőtt ki. A feudalizmus m'éhében alakul ki lassanként az úfj, polgári gazdasági rendszer, amely fokozatosan megrendíti a hűbéri társadalom minden pillérét. Ezen az alapon keletkeznek az új (polgári) társadalmi elméletek és eszmék is. A polgári forradalom rendszerint akkor kezdődik, amikor már megvannak a tőkés rendszernek többé-ke- vésbbé kész formái, melyek még a nyílt forradalom előtt, a hűbéri társadalom méhében fejlődtek ki és érlelődtek meg.

A polgári forradalom fő feladata, hogy megragadja a hatalmat és összhangba hozza azt a már meglévő polgári gazdasági rendszerrel. A polgári forradalom ezzel érvényt szerez annak a törvénynek, amely szerint a termelési viszonyoknak feltétlenül összhangban kell lenniük a termelőerők jellegével. A tőkés társadalomban a polgári forradalom után valóban olyan időszakok, amikor a tőkés termelési viszonyok teljesen megfeleltek a termelőerők jellegének, és előmozdították a terme lőerők fejlődését.

Amikor a burzsoázia — vagy a hűbéruraknak a burzsoáziával kötött koalíciója — megragadja a hatalmat, lezárul a polgári forradalom, melynek az a feladata, hogy minden feudális bilincset széttörjön és a

polgári állam lép. hivatalnok-1 kapi tálizmusnak szabad utat

biztosítson. Ehhez nincs szükség a régi, feudális-önkényura1 mi államgépezet szétzúzására. Ellenkezőleg, a burzsoázia ezt az államgépezetet kiépíti es felhasználja a dolgozó és kizsákmányolt tömegek elnyomása céljából. Ez azért lehetséges és szükséges, mert bár a polgári forradalom megszünteti a kizsákmányolás hűbéri formáját, de helyébe állítja a tőkés kizsákmányolást. Ezért nem tudja a polgári forradalom a kizsákmányolt négtöme- geket hosszabb időre a burzsoáziához, a polgári forrada- .om vezetőerejéhez kötni. Nem képes erre, mert a burzsoázia a hatalom átvétele után a kapitalizmus, a tőkés kizsákmányolás és elnyomás bilincseit rakja a népre.

Minthogy a polgári forradalom a feudalizmus ellen irányul, egyszersmind elsősorban a parasztság forradalma. A 16. és 18. század polgári forradalmaiban a parasztság a burzsoázia tartaléka volt. Engels Frigyes „A szocializmus fejlődése az utópátiától a tudományig” című művének angol kiadásához írt bevezetésében a'következőket mondja:

„Mind a három nagy polgári forradalomban a parasztok azok, akik a harcoló sereget szolgáltatják, s éppen a parasztok az az osztály, amelyet a kivívott győzelem után e győzelem gazdasági következményei a legbiztosabban tesznek tönkre." (Engels. Anti- Dühring. Szikra. 1350. 414. o.)

A dolgozó parasztság mindennemű elnyomás és kizsákmányolás alól csak a munkás- osztállyal kötött legszorosabb szövetségben és a munkásosztály vezetésével, vagyis a proletárforradalom útján szabadul hat fel.

A 16., 17. és 18. század polgári forradalmai a kapitalizmus haladó szakaszának feltételei között zajlottak le. A proletariátus ebb^n az időben még nem volt önálló politikái erő, mert még gyenge és fejletlen volt, s szerepe — akarva-akaratlanul — a burzsoázia egyik segédcsapatának szerepére szorítkozott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a polgári forradalom a proletariátus számára mellékes vagy jelentéktelen volt. Ellenkezőleg: mennél határozottabb és teljesebb volt a polgári forradalom, annál sikeresebben harcolhatott a proletariátus a burzsoázia ellen a tőkés rend megdöntéséért, a szocializmusért.

Ilyen polgári forradalmak voltak: az 1525-ös német parasztháború, az 1642—1649. között lezajlott angol polgári forradalom és a francia polgári forradalomnak 1789-től az. 1793-i (jakobinus-diktatúráig terjedő szakasza. A 20. században lezajlott portugál és török forradalom is a polgári forradalom típusához tartozik.

(A következő számunkban folytatjuk).