Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-30 / 25. szám
4 NAPLÓ 1955 JANUAR SO PÁ RT ÉS PA P TÉP1T ÉS * A termelőszövetkezet megszilárdításához elengedhetetlenül szükséges a páetpoliiikai munka megjavítása A TERMELŐSZÖVETKEZETEK létrehozásában és azok megszilárdításában nagy szerepük volt és van ma is a párt- szervezetnek és a kommunistáknak. Nálunk is a nagyvejkei „Uj Élet” tsz megalakításában a kommunisták jártak az élen és az elsők között írták alá a belépési nyilatkozatot is. Azonban hiba volt, hogy mi kommunisták arra gondoltunk: megalakult a termelőszövetkezet, a többi már magától megy; jó munkát végeztünk, nincs többé szükség agitációra, párt- politikai munkára. Nem ismertük fel azt, hogy a csoportnak lesznek nehézségei, amelyek ingadozóvá tehetik a tsz tagok egy részét. A tsz tagok nem ismerték a közös gazdálkodás munkamódszereit, megtorpantak a nehézségektől, és bizonyos mértékig becsapottnak érezték magukat. Ennek következtében 1951—1952. telén csupán két ember dolgozott az egész tsz-ben, mert a tagok, nemcsak a pártonkívü- liek, hanem a kommunisták nagyobb része is, elmentek az iparba és a bányába. Felvetődik a kérdés. Mi ennek az oka'i A válasz egyszerű Elhanyagoltuk a pártpolitikai munkát, a párt felvilágosító és termelést ellenőrző munkáját. Ebből adódott az is. hogy a tsz gazdasági megerősödése is vontatott volt, annak ellenére, hogy minden adottságunk megvolt: Tagosí- tott területünk volt, a gépierő j is rendelkezésünkre állt, mégis ! a kapásnovények elgyomosod- [ tak, kapálatlanul maradtak, Ka 1 lászosair.K átlagtermése a!a- ; esi nyabb volt az egyénileg } gazdálkodókénál. A pártpoliti- j kai mun.Ka elhanyagolásának következménye az is, hogy a kormányprogram elhangzása után számosán, közöttük párttagok is. kiléptek a tsz-ből. AHHOZ, HOGY A termelőszövetkezetet megszilárdíthassuk és azt jövedelmezőbbé lehessük, elengedhetetlenül szűk séges a pártpolitikai munka megjavítása. Elsősorban a tsz pártszervezetét kell megerősíteni. Rendszeresíteni kell a pártvezetőségi üléseket és a taggyűléseket. Nagy góndot kell fordítani a napirendi pontok helyes megválasztására is, mindig olyanoknak kell lenni, amelyek a legidőszerűbbek és az előrehaladást leginkább segítik. Most például a legfontosabbak egyike, az állatok átteleltetése, a taszi munkára való íe’készülés, az oktatás megjavitása. Javítani kell az aktíva hálózat" foglalkoztatását is. Be kell vonni minden kommunistát a nevelő-felvilágosító munkába, a termelés ellenőrzésébe és megbízni őket feladattal. Ha pél dául a partvezetőség azt látja, hogy az állattenyésztésben szer vezetlen a munka, akkor bízza meg a legjobb kommunistákat, hogy ott teremtsenek rendet. Minden növénytermelési munkacsoportba osszanak be egy- egy kommunistát és tegyék felelőssé azért, hogy az egyes csoportokra bízott területen a munkát kellő időben és megfelelő minőségben elvégezzék. A pártvezetőség időnként számoltassa is be a megbízatások teljesítéséről a kommunistákat. A PARTSZERVEZET az ellenőrzést terjessze ki az alapszabály betartására is, és minden kommunista harcoljon annak betartásáért. A kommunisták legyenek ott a tervek elké szításénál és végrehajtásánál egyaránt. Ahhoz, hogy a tsz pártszervezetének ellenőrző munkája jobb legyen szükséges, hogy a tsz pártvezetőség között jó kapcsolat legyen. De az is szükséges, hogy a tsz párt- szervezet és az A. M. G. párt- szervezet között is hasonló legyen az együttműködés, segítsék egymás munkáját. Ha a tsz pártszervezete és közöttük a mi pártszervezetünk is ebben a szellemben végzi munkáját, akkor megerősödnek mind politikailag, mind gazdaságilag a szövetkezetek és a ma még egyénileg gazdálkodók is szívesen közelednek felénk. Lovász Ferenc Nagyvejke, tsz elnök. A legjobbakat választották küldöttüknek A tamási „Vörös Szikra“ tér melőszövetkezet tagjai mostanában már a tavaszról neszéinek, hogyan lesz megmunkálva a föld, ki hol dolgozik majd. A fiatalok közt is ez áll napi renden. Csak egy esti beszélgetést idézünk vissza. — Neked tavaly mennyi munkaegységed volt? — kérdezte az egyik lány az egyik fiútól. — Nekem KUN ERZSÉBET 540, és neked? — Nekem 207 — hangzott a válasz. E két DISZ fiatal Szabó János és Kecskés Mária volt. A beszélgetésbe belekapcsolódott Kun Erzsébet is, a DISZ-szervezet titkára. Boldogan mosolygó arca elárulta, hogy megvan elégedve a fiatalok lelkes mun kájával. Azért mégis úgy gondolta, inkább a jövőre terelődjön a szó. — Fiúk, ép azt mondom, hogy a tavaszi munkáról beszéljünk, hogy most még inkább megmutathassuk erőnket. Már eddig is elismeréssel beszélt a tsz vezetősége munkánkról, de ha mégjobban dolgozunk, bizonyára jobban is fognak segíteni bennünket.' A továbbiakban a DISZ munkára terelődött a szó, még pedig egyik legfontosabb részére, a küldöttválasztó gyűlés megszervezésére. — A kül- j döttek csakis a legjobbak le- ’ hetnek — mondta az egyik leány. így érkezett el a küldöttválasztó taggyűlés napja. Nem volt könnyű választani, mert elég szép számmal vannak olyan fiatalok, akik megérdemlik, hogy küldöttek legyenek. A gyűlés a titkári beszámolóval kezdőd f.t, s ezután választották meg a küldötteket. — Elsőnek Kun Erzsébet DISZ titkárunkat javasoljuk SZABÓ JÁNOS I — ismertették a jelölő bizottság javaslatát. A kezek magasba emelkedtek, melyet ilyen közbeszólások kisértek —Erzsi jó lesz, nagyon jó lesz. — Másik küldöttnek Szabó Jánost választották meg, aki az elmúlt évben is 540 munkaegységet ért el. KURUCZ JÓZSEF VASÁRNAPI JEGYZETEK Mintaház A mintaház a Mészáros Lázár utcában áll, a Tüzép ra- kodótelepének szélén. Szabályos ház, konyhával, szobával, elő. és fürdőszobával, sőt még kis verandája is van. Téglából s előregyártott anyagokból épült, innen.onnan egy éve s azóta áll. egy teleknek a lábjában, mint a gólya Arany János versében. A mintaház legfőbb tulajdonsága, hogy üresen áll, nem lakik benne senki, ajtaját gondos kezek bezárták, hogy ne is ’akhassék benne senki. Mert ez a ház: mintaház, mellyel a Tiizép a gyengébb felfogású honpolgároknak azt akarta megmutatni, hogy milyen is egy ház s, hogy ilyen házat is lehet építeni. Természetesen másfajta házat is lehet építeni, erre azonban a Belkereskedelmi Minisztérium Tüzép-főosztályának figyelme nem terjedt ki. Egyébként a mintaház, mint a szekszárdi Tüzép dolgozói kétségbeesetten magyarázzák, nem is ház. Úgy nézi ki, mintha ház lenne, a látszat azonban csal: nem minden arany, arai fénylik g nem minden ház, ami lakható. Ez az objektum amit csalóka szemünk bázn^.k sőt igén csinos, lakható háznak vél, egyszerűen: anyag s a készanyagleltár x-rovat y-alrovatában mint ennyi és ennyi tégla, cserép tetőgerenda és egyéb szerepel. A Belkereskedelmi Minisztérium Tüzép-főosztálya kezét a' szivére téve vallja, hogy nem is akart házat építeni, csak azt akarta megmutatni, hogy miként lehet felépíteni egy éppen ilyen házat, s miután csak e csacska játékkal akart szórakozni, következésképp a mintaházat a legrövidebb időn belül le is bontatja. Az igaz, hogy a ház lebontása valószínűleg majd. nem annyiba kerül, mint egy újabb mlntaház felépítése, de a propagandára is kell gondolni. S a Tüzép-propagandára fordított pénzből, ahogy fel tudták építeni a mintaházat, úgy le is tudják bontani. Nem vagyok jós, de feltehetően a bontást Is mintaszerűen végzik. A bontási terv ugyanis nagyon komoly. A szekszárdi Tüzép a közelmúltban kérte a Tüzép-főosztályt, járuljon hozzá, hogy akár irodát létesítsenek a mintaházban, akár valaki be- költözhessék. A Tüzép-főosztálytől felháborodott válasz érkezett. A mintaház csak minta, mely az anyagleltárban szerepel, propagandacélokat szolgál s propagandacclból le fogják bontant Teljesen megtörtén, magunkba roskadva állunk a mintaház előtt. Tudjuk, hogy káprázik a szemünk, mert itt a Mészáros Lázár utcában háznak hisszük a puszta anyagot. Mint ahogy az ember Is mész. víz. foszfor, vas bonyolult keveréke, s ha egy embert egy kémiai képlet helyett Pistának, vagy Ferinek hívunk, kegyes csalás csupán. Tudjuk, hogy itt. a Mészáros Lázár utcában csalóka káprázat áldozatai lettünk s az sincs kizárva, hogy gonosz dzsinnek kerítettek hatalmukba bennünket. De azt is tudjuk, hogy amit a Tnzép-főosztálv nro. paganda ürügyén csinál, alig egyéb lelkiismeretlen bürokráciánál. CSÄNYI LÁSZLÓ. A vásárlóerő és árualap eaves kérdései ponti árualapnak nevezzük függetlenül attól, hogy az árut ki állította elő; vagyis központi árualapot képez az állami üzemek mellett a szövetkezetek és kisárutermelők által előállított azon termék is, melyet központilag osztanak szét a szocialista kereskedelemben. Pl; a szövetkezetek és kisárutermelők által szerződésre és beadásra termelt, közpon ti tervekben szereplő termék. Míg nem képez központi árualapot a szocialista szektorok azon terméke, amelyet a központi tervtől függetlenül közvetlenül hoznak forgalomba. Az árualap másik részét, amelyet a szövetkezetek és kisárutermelők stb. közvetlenül maguk értékesítenek helyiáru alapnak nevezzük. MIT ÉRTÜNK VASÄRLÖ ERŐ ALATT? A lakosság vásárlásait pénzeszközök segítségével bonyolít ja, melyek munkabér, nyugdíj termékértékesítésből származó jövedelem és egyéb jövedelemnek útján kerülnek hozzá. De a pénzbevételnek csak egy részét fordítja áruvásárlásra, mi vei ezek meghatározott részét, különböző kötelezettségek, kiadások — adó, lakbér, közieke dési kiadások stb. veszik igény be. Ezért vásárlóerőnek csupán a lakosság pénz jövedelmének áruvásárlásra fordítható részét nevezzük, vagyis a fizetőképes kereslet A vásárlóerő nagysága a pénzbevételek nagyságától, a Pártunk Központi Vezetőségének 1954. októberi határozata feladatul tűzi elénk a vásárlóerő és árualap összhangjának megteremtését az árualap növelése útján. Hogy e feladatot minél zökkenőmentesebben tudjuk megoldani, szükségessé válik e fogalmaknak az ismerete MIT NEVEZÜNK ÁRUALAPNAK? A lakosság szükségleteinek túlnyomó részét árubeszerzés útján, az árualapból elégíti ki. Árualapnak nevezzük a fogyasztásra kerülő áruk ösz- szességét függetlenül attól, hogy ki állította elő, állami vállalat, termelőszövetkezetek, kisárú termelő szektor, vagy külföld ről Importált belföldi eladásra szánt áru e, és, hogy a szocialista kereskedelem vagy szabad-piac útján jut e a vásárló hoz. Az árualap nagyságát a fogyasztási cikkek termelésének volumene határozza meg, ami azt jelenti, hogy az árualap — ha a behozataltól eltekintünk >— a végső fokon csakis a fogyasztási cikkek termelésének fokozásán keresztül, növelhető. Az árualap felhasználása a megtermelt fogyasztási cikkek forgalomba hozatalán keresztül valósul meg, melynek két alapvető formája van. Az egyik, a túlnyomórész az állami és szövetkezeti kereskedelem útján, a másik, termelők, termelőszövetkezetek, egyé nileg dolgozó parasztok, magánkisiparosok stb. által történő közvetlen értékesítés útján kerül a fogyasztókhoz. Az árualapnak ezt a részét, melyet az állami és szövetkezeti kereskedelem központi tervek alapján értékesít közElméfpti innrictenfJó nem áruvásárlásra fordított kiadások, nagyságától, valamint a fogyasztási cikkek árszínvonalától függ. Az életszínvonal alakulása szoros összefüggésben van a vásárlóerő változásával, mivel a vásárlóerő növelése a népjólét emelésének fontos tényezője. Ez azonban nem jelenti azt, hegy a vásárlóerő és életszínvonal azonosítható. Az életszínvonal emelkedése a lakosság anyagi és kulturális szükségleteinek fokozottabb kielégítését jelenti, melybe beletartozik a szociális és kulturális szükségletek központilag történő kielégítése is, valamint a parasztság és kisipa- losok önfogyasztása is, vagyis azok az anyagi és kulturális szükségletek, melyeket a lakosság nem vásárlás útján az árualapból elégít ki. Tehát a vásárlóerő kisebb mint a lakosság teljes fogyasztási alapja, illetve annak pénzben kifejezett értéke, ami azt jelenti, a vásárlóerő az életszínvonalnak csak része, bár igen jelentős része. A szocialista társadalomban a gazdasági alaptörvény követelményeinek meg felelően a termelés állandó bővítése magával hozza a munkások, alkalmazottak, a dolgozó parasztok pénz és egyéb jövedelmének állandó emelkedését, és ez a fogyasztási cikkek állandóan bővülő fizetőképes keresletét teremti meg, ugyanakkor a néptömegek fogyasztásának állandó növekedése a termelés szüntelen DŐ- vítésének és tökéletesítésének elengedhetetlen feltétele, más szóval a termelés bővítése űj növekvő szükségletet teremt. Ez a növekvő szükséglet viszont alapot teremt, ösztönöz a termelés bővítésére. Ezért a szocialista társadalomban szűk ségszerű a vásárlóerő állandó és fokozott növekedése. Ahhoz, hogy a fogyasztás céljait szolgáló árualap megfelelhessen a szocializmus gazdasági alaptörvénye követelményeinek, összhangban kell, hogy legyen a vásárlóerővel. Ennek az ossz hangnak két oldala van. Az egyik, hogy az árualap nagyságának meg kell felelni a vásárlóerő nagyságának, biztosítani kell a vásárlóerő, vagyis a fizetőképes kereslet zavartalan kielégítését. Ennek érdekében bizonyos fokig nagyobbnak kell lenni, mint a vásárlóerőnek. A másik oldala, hogy az árualap szerkezetének és minőségének meg kell felelni a lakosság szükségleteinek, igényeinek, vagyis olyan árukból kell összetevődnie amire a lakosságnak szüksége van, és megfelel igényeinek. Ha ezt nem veszi figyelembe, — bár értékben nagyobb lehet mint a vásárlóerő — mégsem tudja ki elégíteni ezt, aránytalanság, feszültség jön létre a vásárlóerő és árualap között. A szocialista társadalom előrehaladásának feltétele az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielég'tésének a biztosítása. „A szocializmust — állapítja meg Sztálin elvtárs — csak a társadalom termelőerőinek rohamos növekedése alapján a termékek és áruk bősége alapján a dolgozók jómódú élete alapján a kultúra rohamos növekedése alapján lehet felépíteni. Mert a szocializmus, a marxista szocializmus nem a személyes szükségletek csökkentését, hanem minden módon való növelését és felvirágozását jelenti, nem a szükségletek korlátozását vagy kielégítésük megtagadását, hanem a kulturálisan fej lett dolgozó emberek minden szükségleteinek mindenre kiterjedő és teljes kielégítését”. A lakosság vásárlóerejének és ezen keresztül fogyasztásának növelése nálunk jelenleg azt követeli meg, hogy fokozott ütemben fejlődjenek a fogyasztási cikkeket gyártó iparágak, lényegesen emelkedjék a mezőgazdaság termelése. A termelési eszközöket gyártó iparágak és üzemek minél nagyobb mértékben álljanak át fogyasztási cikkek gyártására és fokozzák a mezőgazdasági nagy és kisgépek gyártását. A lakosság fogyasztásának kiszélesítése nem oldható . meg tehát pusztán a vásárlóerő növelésével. A növekvő szükségletek mind szélesebb alapon történő kielégítése feltételezi, megköveteli az egész társadalom termelésének állandó növekedését, azt, hogy a társadalom mind több elosztásra kerülő termékeKkel rendelkezzék, abból az általános törvényszerűségből kiindulva, hogy csak annyit lehet felosztani, amennyit termeltek. Ahhoz, hogy az új szakasz célkitűzéseit megvalósítsuk, hogy a vásárlóerő és árualap közti feszültséget megszüntessük a vezetőszervek intézkedései nem elégségesek. Ahhoz, hogy a megnőtt életszínvonal fenntartását biztosítsuk és megteremtsük a feltételeket az életszínvonal további emeléséhez, mindenekelőtt arra van szükség, hogy a dolgozók öntudatos, fegyelmezett, kitartó munkájának eredményeként az előállított termékek meny- nyisége növekedjék, minőségük javuljon és önköltségük csökkenjen. Minden dolgozónak érdeke tehát, hogy többet, jobbat ás olcsóbban termeljünk. Ma még kevesebb az áru, mint amennyit a dolgozók megtudnának venni és a minősége sem kielégítő. De, hogy több, jobb és ugyanakkor olcsóbb legyen a cipő, a ruha, a zsír, stb. magukon a termelőkön, a munkásokon és a dolgozó parasztokon múlik. Kezükben van az életszínvonal emelésének a kulcsa. Ahogy hozzájárulnak jó munkájukkal az anyagi javak termeléséhez, úgy emelkedik az életszínvonal. Az életszínvonal emelésének fő útja nálunk is a közszükségleti cikkek árának csökkentése. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha növeljük a termelékenységet, ha csökkentjük a közszükségleti cikkek előállítási költségét, önköltségét. Mindehhez elengedhetetlenül szükséges a munka- és állampolgári fegyelem szigorú betartása. Felszámolni az elnéző liberális magatartást azokkal szemben, akik megszegik az állami törvényeket és ren- deleteketj semmibe veszik a munkafegyelmet, vagy kezet emelnek a nép vagyonára. Módi János t 4 1
