Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-29 / 24. szám
1955 JANUAR 89 NAPLÓ 3 így falura helyezett pártfunkcíoncrius tapasztalataiból A kccsoiai Vörös Csillag termelőszövetkezet közgyűlése az elmúlt év március-álban úgy határozott, hogy visszahívja egykori elnökét, Tóth József elvtársat. A közgyűlési határozatot a tsz vezetősége a megyei páirtbizott- ságfia küldte. Az MB és a JB fel/ü’.ivizsgálta a tsz-íagok kérését, egyetértett vele és júliusban a párt visszaiküldte Tóth ejvtársat a 'termelőszövetkezet élére. — Sok tennivaló volt és van is itt a termelőszövetkezetiben — mondotta többek között Tóth elvtárs. — a legnagyobb hiba az volt, hogy olyanokat választott a közgyűlés a vezetőségbe, akiknek kevés szervezési tapasztalatuk volt. A gyenge szervezés, a hiányosan Kiépített lmunk a szervezetek odavezettek, hogy csökkent a jövedelem, s egyre több nehézséggel találkozott a termelőszövetkezet tagsága. Csupán agyetien példát szeretnék em liteni: termelőszövetkezet egyéni parasztokkal hordatta ki felesben a trágyát a földre. A munkaegységek beírásával Is baj volt. Nem volt termeiéi t a megadott munkaegységei t mögött. _ ^ rsa nem leltem vol n a képes, hogy egyt >./ dúl birkózzam meg a felad.' t- cokkal, éppen ezért a tsz taf ;- jaival közösen kezdtünk a .nunkák megjavításához. Rátétben átszerveztük a munkád ü- patakat, s így minőig a li tg- fontosabb feladatra irányíth attuli a il Zz. erőinek zömét. Sikerült fi j időre elvégeznünk az őszi bet eJkarítási munkákat. — A .mikor visszajöttem a tsz-be, azt tapasztaltam, hogy a terül letet felosztották ugyan egyéne ;kre, de mégis volt olyan krumi pli, kukorica, amelynek nem • volt gazdája. Ezt a gazdaság i év közben kilépőknek kellel írt volna megművelniök. (Két év alatt mintegy 60 tsz- tag lépett ki a Vörös Csillagból főleg azért, mert szervezetű 7n volt a munka.) A Z elmúlt év őszén azonban t már ismét növekedett a te? .tagok létszáma. 8 család kő rte felvételét. — Eddig csak a hibákról bért jél'tem. Vannak eredménye- ii ik is, amelyek egyre vonzób- l ;á tették termelőszövetkeze- l tiniket. Ebben az évben min- «len talpalatnyi területet megműveltünk, az ősszel mintegy 200 holdnyi területen elvégeztük a trágyázást, szilárd munkaszervezeteket hoztunk létre, a jövedelem nagyságával sem volt különösebb baj. Az idén már megvalósíthatjuk a elitül "f te premizálást is mind a növénytermesztésben, mind az állat- tenyésztésben. Ez is lendítője lesz majd a termelőkedvnek. _ jyj int visszatért funkcionárius, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy régóta ismerem azokat az embereket, akikkel együttdolgozom. Ismerem munkabírásukat, mun'kakészségüket, és a kommunisták segítségével együtt kezdhettünk a hibák felszámol ás álhoz, Nem azzal a jelszóval jöttem vissza, hogy: „mindent megoldok“, hanem „mindent megoldunk.“ Az elmúlt féléviben éppen a közös munkával sikerült eredményeinket elérni. A vidékre jövő párt- és gazdasági funkcionáriusoknak pedig azt üzenhetem, ne féljenek a falusi. munkától, mert az szép, érdekes, bár nehézségek vannak és lesznek. De minden feladat megoldható, ha a napi problémák megoldásában nem egyedül akarnák mindent elvégezni, hanem a közösséggel ösz- szefcgva igyekeznek céljaikat l e lemi. Kulturális hírek a bonyhádi járásból Tabódon is megkezdték a készülődést a székelynapra. A kultúrotthon rezesbandája készülődik e nevezetes napra. — Ezenkívül szőtteseket gyűjtenek a kiállításra. ' Majoson élénk kulturális élet alakult ki az utóbbi időben. A kultúrház színjátszócsoportja ,yA cigány” című darabot tanulja, ezenkívül a dalosversenyre készülnek a fiatalok. A tánccsoport létszáma állandóan emelkedik. A közeljövőben Csokonai emlékünnepélyt rendeznek a kultúr- otthonban. ■ Ki a verseny gazdája...? Örvendetes esemény történt nemrégen az plsólepefdi állami gazdaságban. A szakszervezeti bizottság függetlenített elnöke, Szilágyi elv- iára újjászervezte az üzemegységek munkahelyi bizottságait. Erre annál is inkább nagy szükség volt, mert az eddig csak papíron szereplő mun kahelyi bizottságok nem lehetnének a verseny igazi gazdái. Pedig ha valaha szűk ség volt a szakszervezet versenyszerve- ő munkájára, most van. A felszabadulási. verseny sikere lényegében attól függ, hogy a tehenészetben vagy a gépműhelybej !, de akár a nőve» tytermesztő bri- gái.Jban is, hogyan ért jékelik az egyének V3 rsenyét, népszerűsíi tik-e a versenyben lq gjcbb eredményt ei ért dolgozókat. A-z alsóleperdi állana ti gazdaság szak- sf tervezeti bizottságárt ele ilyenirányú mun ’i iája még korántsem I áelégítő. Az istállók- I /an nincs feltüntetve í hogy melyik tehenész vezet a felszabadulási versenyben. “Pedig a verseny állásának megfelelően mindennap ki kellene ; írni, hogy „X” vagy „Y“ ma az első, ennyi az eredménye. Emellett a gazdaság központjában nincs versenytábla. Pedig az volna jó, hg feltűnő helyen a gazdaság központjában a versenytábla tudtára adná a dolgozóknak, hogy ezen a rtapon a felszabadulási versenyben ez az üzemegység volt az első ezért vagy azért. így kívülről szemlélve még csak követ keztetni sem tudja senki azt, hogy ebben az időszakban az alsóleperdi állami gazdaság dolgozói a felszabadulási verseny sikeréért harcol nak. De belülről szemlélve sem mutat ez jobb képet. Ha magától Szilágyi elvtárstól kérdezi valaki, hogy ki a legjobb íejőgulyás, megy az állattenyésztési irodá ba és a munkanaplóból megállapíttatja a verseny első helyezettjét, Ez nem jól van így. A szakszervezeti vezetőségnek ennél sokkal több gondot kell fordítani a felszabadulási versenyre. Nem kéthetenként, hanem há- fomnaponként kell értékelni az eredményeket. Ha ezt a szak szervezeti bizottság megteszi, akkor teljes lesz a kép. Nemcsak a kultúrmunká- nak, a sportnak és a szakszervezeti bélyegeknek lesz igazi gazdája, hanem a versenynek is. Február 12-én gazdász- napot tart a Mezőgazdasági Igazgatóság A mezőgazdasági szakemberek megbecsülése jeléül a megyei Mezőgazdasági Igazga. tőság a felszabadulás óta első alkalommal február 12-én gaz_ dásznapot tart. A gazdászna- pom résztvesz a megye ösz- szes mezőgazdasági szakembere. A gazdásznapon értékelik a mezőgazdasági szakemberek elmúlt évi munkáját és megszabják a tavaszi mezőgazdasági munkák elvégzésével kapcsolatos tennivalókat. -Utána szórakoznak a gazdászoík. A megyei Mezőgazdasági Igaz. gatosäg vezetősége ételről-ital- ról gondoskodik, s szórakozási lehetőséget is biztosít. Mezőgazdasági szakkönyv-vásárok februárban Az . elmúlt év őszén megtartott mezőgazdasági könyvvásárok sikere megmutatta, hogy a falusi dolgozók körében nagy érdeklődés nyilvánul meg a szakikönyvek iránt. Ezért az Állami Könyvterjesztő Vállalat és a Mezőgazdasági Könyvkiadó újabb szakkönyv- vásárokat rendez február 5- től kezdődően az ország egész területéin. Az állami gazdaságok és tsz-ek dolgozóit érdeklő műveken-kívül számos olyan könyv szerepel a vásárokon, amelyek az egyénileg dolgozó parasztok számára is hasznos útmutatásokat és tanácsokat aanak mindennapi munkájukhoz. Mire várnak a varsádiak? Láthatjuk tehát, hogy a szed- resi Petőfi termelőszövetkezet tagsága jól kihasználja a téli időszak minden percét. Nem lehet ezt azonban elmondani a varsádi Szabadság tsz tagságáról. Lassan eltakarja az istállót a feltornyosuló trágya, azt elhordani mégsem iparkodnak. Felvetődik a kérdés, talán nincs fogaterejük. Nézzünk csak be a lóistállóba. — Egy, kettő, három, négy pár ló áll az istállóban egy szombati napon. A fogatosotonak még csak a hírét sem lehet látni. Mire várnak a varsádi Szabadság tsz tagjai. Gondolják, h-cgy a jé szomszéd majd elhordja nekik, mondván, hogy kedves fiaim, segítem trágyát hordani, kell majd a 40 hold kukorica alá. Nem lehet várni, maguknak a tagoknak kellene rájönni arra, hogy az istálló előtt heverő £00 kocsira való trágya aranyat ér. i Készülődés a tavaszra..• Látogatás a Kanacsi Állami Gazdaságban A kanacsi állami gazdaság zöld őszi vetései itt-ott kilátó1 szánok a gyér hótakaró alól. Ugylátszik semmi sem zavarja a természet mély álmát. De mégis, hallgassunk csak, kocsik zörgését hozza felénk a hideg januári szél. — Ott, a hegy alatt szarvasba hordják a trágyát a gazdaság fogatosai — mutatja Koós Zoltán főagronómus, Útikalauzunk. — Amott a Puputeve dűlőben pedig egy 40 holdas lucernatáblán teregetik szét a trágyát. Ezenkívül még 80 hold lucernaterületen végezték el a felültrágyázást. Ez a munka a tavaszi megindulásnak egyik előmozzanata, mert később az enyhe napok bekövetkeztével ezt a porhanyós érett trágyát elfogasolják a lucernavetésen. A kanacsi állami gazdaság több mint 4000 holdas határában a trágyáthordó és teregető fogatokon és fogatosokon kívül alig lehet észrevenni, hogy maholnap bizony ezt a eseti det emberek és gépek zaja fogja változatossá, élénkké tenni. Csípős a januári szél, a határból kerüljünk csak beljebb a gazdaság épületeibe, ahol minden jel a tavaszi készülődésre utal. Vaszkó Péter elvtárs, a gazdaság gépcsoportjának vezetője örömmel számol be arról, hogy Galambos György, Reich István, Katona Imre, Homok László, Mihályi István és Tüske István lelkiismeretes munkával végzik a gépek javítását. Az ő jó munkájukat dicséri a fedél alatt elhelyezett 4 darab traktoré ontatásu és 10 darab fogatos vetőgép. Traktortárcsák, ekék. fogasok, hengerek, műtrágyaszórógépek, erőgépek egész hada kijavítva, munkára készen áll. A gépjavítás terén eddig körülbelül 20.000 forint megtakarítást értek el. A gépcsoporttól Vágó Lajos, Amrain Adám, Reich József, Farkas István, Mészáros László és Kiss Pál „birodalmába", a bognárműhelybe léptünk. A szanaszét heverő faforgácsok szorgos munkáról tanúskodnak. Kocsikerekeket, különböző famunkát, szerszámnyeleket készítenek a dolgozók, hogy mire beköszönt az első tavaszi nap, zavartalanul indulhasson a munka. A Meteorológiai Intézet mínusz 8 fokot és tartós hid.g időt jósol. Hajós bácsi rezidenciájában mégis kellemes, plusz 20 fok körüli a hőmérséklet. Hajós bácsi, a gazdaság virágkertésze örömmel vezet bennünket az üvegházba. Készsége-' sen magyarázta, hogy ebben a 8 ládikóban szekfűmagokat vetett. Fejlődésük a föld felszínén még nem láthatók, azon bán a kis ládákban a porhanyós, gondosan elkészített földben már életnek indultak a sok színben -pompázó szekfük magocs- kái. A hideg, szeszélyes tél uralkodik és dermeszti meg az életet kint a földön. Hatalma azonban megtör Hajós bácsi házának üvegburkolatán. A kis üvegházban már beköszöntött a tavasz és annak langyos melege már körülöleli a virág- magokkal elvetett ládikókat. Nemcsak az üvegházban, hanem a kanacsi üzemegységben látottak is azt sejttetik, hogy az olyan régen várt tavasz már tényleg a kertek alatt van. Ebben az üzemegységben a tavasszal vetésre kerülő magvak tisztítása folyik. Csigatriőr zakatolásától hangos az épület egyik szobája, tisztítják a borsó és a zab vetőmagot. Amott a másodfokú szaporulatu kukoricamorzsolásán szorgoskodnak. Ebből a kukoricából hét vagon kerül társasgazdasánokhoz. Az épület másik helyiségében hosszú asztalokon 10 mázsa étkezési borsó szemenkénti válogatását végzik. Egyszóval amerre lép, vagy néz az ember, mindenhol derűs, bizakodó szemekei és szorgos munkál láthat. E nagy készülődés, lavaszvárás bizonyítéka annak, hogy a kanacsi állami gazdaság dolgozói az 1955-ös évben még jobb eredményeket akarnak felmutatni az előző évek eredményeinél. Termelőszövetkezeti hírek A teveli Alkotmány termelőszövetkezet tagjai is szorgalmasan készülnek a tavaszi munkálatok megkezdésére. — Tisztogatják a vetőmagvakat. Az olyan magvakat, amelyekből hiány mutatkozott, már be szerezték. Kijavítják a gazdasági felszereléseket és olyan szerszámfákat készítenek, melyekre szükség van a mező- gazdasági munkálatoknál. Kihordják a szántóföldre a tél folyamán összegyűlt istállótrá- gyát. Már biztosították a fejtrágyázáshoz szükséges 50 mázsa nitrogéntartalr»ú műtrágyát és amint az időjárás engedi, megkezdik a fejtrágyázást. Úgy tervezik, hogy a bű. zát kétszer fejtrágyázzák.- t— NE SNU. M AM K. A... Tíz évvel ezi tlőtt történt.. Felsőnyék fölött átvrt pult már a háború vihara. Több, mint egy ,' hónap telt ei. A község lakóinak élete lát-szóli tg s régi mederben folyt tovább. Talán csak zii hiányzóit az embereknek, hogy a vasútálfpmás lett csendesebb, nem hallatszott a td líatószerelvények zöreje. Hosszú napolt teltek el, amíg elhaladt egy- egy szovjet katonába it szállító szerelvény. A látszólag nyugodt fel ízín azonban még sem tudta eltakarni a hártörút. A malom gépházában mozdulatlanul, i némán állt a villanymotor. Esténként a i aiu koromsötétbe burkolózott. A lakásokban* a zsírosmécsek imbolygó lángja festett a fi líra kísérteties alakokat. Nem volt villany. Az ' üzletek lehúzott redőnynyel hallgattak. Nenji volt dohány, nem volt só; nem volt petróle um. Semmi sem volt. Azonban volt olya n erő, amely már akkor is. igyekezett segíted ii, ahol csak lehetett, a Magyar Kommunist/1 Párt. Sót szereztek és -szétosztott áik, hogy j mindenkinek jusson belőle. Orvosolták a tűrt slőanyaghiányt azzal, hogy aki rászorult, annrt k az utak mellett adtak fát kitermelni. Az a. párt, amelynek még az említése is bűn vdít néhány hónappal azelőtt, szabadon tew tkenykedett a községben, a szovjet csapatokkt il visszatérő ozorai Miklós István tianítgatúisaiE pk, tanácsainak segítségével. Néki sem -'kellrett már attól tartani, — mint valamikor, —• hogy feltűnnek az utca végén á toliaskalíj pák. Mintha csak a szél fújta volna el őket a szovjet csapatok előtt. Talán csak Cseh ,,fő jegyző úr“ várta vissza Őket, aki néhány i.ipnappal azelőtt még rúgást S ígért a segélyüket követelő hadiözvegyeknek. — Nem fognak ezefc sokáig uralkodni itt, visszajönnek még a német csapatok, nem sokáig tart ezeknek a koldusoknak az uralma. -— biztatgatta saját magát. S az elkövetkező napok, hetek mintha neki adtak volna igazat, — de mégsem így történt. Egyik délután arra -lettünk figyelmesek, hogy szovjet gépkocsik, tankok jönnek Mezőkomárom felől. Néhány napra rá rémülten tapasztaltuk, hogy az utcánk végénél szovjet katonák jelennek meg és lövészárkot kezdenek ásni. Éjjel már közeledő ágyudörgést lehetett hallani. Másnap reggel két hóleples szovjet katona jött be hozzánk. Köpenyükre vastagon rá volt fagyva a hó. Melegvizet kértek. Amint köpenyüket levetették, — mint aféle gyermek, mint akit minden érdekel, s a szovjet katonák rangjelzéseiben is hamarosan kiismertem magam, —• láttam, hogy egyikük, a nyúlánk, szőke fiú tiszt, hadnagy. Hamar megbarátkoztunk. — Ezek azo^ a kegyetlen, vérengző emberek, akikről annyit írtak a „Futár“-bán, — gondoltam, mikor Ni- kolaj, ez volt a hadnagy neve, a háborúról szinte megfeledkezve játszott kis kölyök- macsikánkkal. Később füzetet vett elő térképtáskájából. Akkor csodálkoztam igazán, amikor a füzetet kinyitotta és tört magyarsággal beszélni próbált. — Hiszen ez magyarul tanul. — Kaposvár, Kadarkút, Tab — sorolta fel a már ismert neveket. Később a háborúról beszélt. — Budapest — mutatott a térképre és egy kört húzott ujjával körülötte — egy nap, két nap, 10 naip szabad — majd fe-1 tűrte karján a zubbonyát, könyökétől a válláig hatalmas sebhely vöröslött. — Sztálingrád, német *— és mutatta, hogyan hasították fel szuronnyal a karját. — Budapest, Bécs, Berlin, február, április, május és háború befejezni — magyarázta. Az éjjelt kint a lövészárokban töltötte. Másnap újból megjött hozzánk. Délelőtt 10 .óra lőhetett, amikor dobpergést hallottunk az utcán. — A szovjet parancsnokság a hadműveletekre való tekintettel és hogy a lakosságot megkímélje, kiürítteti a községet — dobolta Szőke Sándor bácsi, a kisbíró. Az emberek szívéibe, mint jeges kéz markolt a rémület. — Itthagyni az otthont, s vajon mit hoz a jövő? —- Nem menni messze — magyarázta Niiko- laj, — német nem jönni ide. Nem engedjük. Másnap, január 26-án megindult Felsőnyéken a szomorú karaván. Az utat majd térdigérő hó borította. A szánkókon a legszükségesebb holmik, amit sebtében összekapkodtak, szófián férfiak, zokogó asszonyok, ijedten hallgató gyermekek. — Va_ jón mindenki emlékszik-e erre a szomorú képre? — Magyarkesziben és Nagyszokolyban aztán kitárultak a kapuk és befogadták a menekülőket. Hallgatagon? raktuk szánkóra, anyámmal hamarjában összeszedett holminkat, anyámból hirtelen kitört a sírás. — Ne sírj, mam- ka — próbálta vigasztalni Nikoliaj, közben az ő szemében is megcsillantak a könnyek — visszajöttök még. — Hányszor mondhatta el ezeket a szavakat Sztálingrádtól idáig? — Ne sírj mamka, hiszen vége lesz most már a háborúnak —• amikor az udvarból kiindü tünk, osafe állt az ajtóban és integetett utánunk, amíg csalc látott bennünket. A március már a végefelé közeledett, amikor egyik déleiőttön órákon át tartó ágyú- dörgésre figyeltek fel az emberek, — most mi lesz — találgatták, de közben mindenki arra gondolt, most már elmúlik a veszedelem, nem kell többé a háborútól rettegni. Biztató hírek szállingóztak — megalakult az ideiglenes nem zeti kormány, felosztják a nagybirtokokat. — Amint az április beköszöntött, Felsőnyék lakói újra viszaköltöztek otthonukba, megindult a földeken a munka. Sokat gondoltam Nikolajra, vajon elérte-e Berlint, ott volt-e a győzelmet ünneplők között, vagy talán életét áldozta a háborúban? Csak most, évek múlva értettem meg benne a szovjet ember lelkivilágát. -—■ Mennyire különbözött ő vidámságával az annakidején átvonuló fásult, komortekintetű németektől. Igazi szovjet ember volt. ö is osztozott azoknak a magyar embereknek a fájdalmában, akiknek a háború zivatarában el kellett hagyni otthonukat, pedig azok nem egyszer ellenségnek tekintették. Rajta keresztül ismertem fel azt, hogy nem a kegyetlen, bosszúálló ellenségként — ahogyan annakidején próbálták elhitetni velünk, — hanem barátként jöttek hozzánk a szovjet emberek. Tíz évvel ezelőtt ,, Bognár Istv án
