Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-24 / 305. szám

* NAPLÓ 1954 DECEMBER 24 A francia nép éber figyelemmel köteti a ratifikációs vitát Párizs (MTI): Már harmadik nap­ja tart a ratifikációs vita a francia nemzetgyűlésben, de a Palais Bour­bont ostromló küldöttségek száma nem csökken, hanem egyre növek­szik. A Quai d’Orsay-t (a francia kül­ügyminisztérium) szintén rengeteg küldöttség keresi fel, s az átnyújtott petíciókat már könnyebb súlyban, mint számokban kifejezni. Ha egy-egy képviselő kilép a nem­zetgyűlés épületéből, azonnal körül­fogják. így Robert Schumant is kö­rülvették szerdán az elzászi vasuta­sok: „Reméljük, hogy a német újra- felfegyverzés ellen fog szavazni!” — mondták neki. Schuman így vála­szolt: „Mindig ellene voltam a né­met újrafeífegyverzésnek, de rajtam kívül vannak más tényezők is.” A vasutasok azonban nem hagyták ma­gukat, így vágtak vissza: „Mi is té­nyezők vagyunk és valamennyi té­nyező együttesen el tudja utasítani1 a német újrafelfegyverzést!” A francia nép tehát éber figye­lemmel követi a ratifikációs vitát s a német újrafelfegyverzéssel való fo­kozódó szembeszállása egyre jobban érezteti hatását. Világosan felismer­hető ez a hatás abban, hogy egyre több képviselő kezd habozó maga­tartást tanúsítani. * Szerdán délben Claude Autant- Lara, a híres filmrendező vezetésé­vel művész-küldöttség kereste fel Guy Desson szocialista képviselőt, a nemzetgyűlés sajtó-rádió-és filmügyi bizottságának elnökét, hogy átadja neki azt a német újrafelfegyverbés ellen szóló üzenetet, melyet számos francia szín- és filmművész írt alá, köztük Jean Gabin, Gerard Philipp, Yves Montand, Francoise Rosay, Si­mone Signorét és mások. Pusztító orkán Észak nyugat*Európában Hamburg (MTI): A DP A hírt ad arról, hogy a szerdára virradó éjsza ka százhatvan kilométeres óránkénti sebességgel haladó orkán vonult vé­gig Északnyugat-Európa felett, gá­takat rongált meg, hajókat tépett le horgonyaikról, árbocokat szaggatott darabokra és tornyokat gyufaszálak­ként tört össze. Jólehet a vihar szer­da dél óta alábbhagyott, Izland felől újabb vihar közeledik. Több hajó segítség nélkül vergődik az Északi­tengeren és a hullámok játékszerévé vált. Észak-Neme torszagban és Angliá­ban a parti hajózás csaknem telje­sen leállt Cuxhaven-ben szerda reg­gel óta riadókészültség van. Jakob Kolb nyilatkozata átállásának körülményeiről Berlin a bonni (ADN): Friedrich Heinz, Blank-hivatal kémelhárító osztályának volt vezetője és Jakob Kolb, a Blank-hivatal berlini hírszer­ző irodájának volt vezetője átment Berlin demokratikus övezetébe. — Jakob Kolb átállásának körülményei ről a többi között a következőket mondta: — Amikor rájöttek ellenzéki .be­állítottságunkra, üldöztek bennün­ket. Elbocsátottak állásunkból. — Heinzet ez év novemberében hathó­napi börtönre ítélték, ellenem pedig mesterkélt bűnügyi eljárást indí­tottak. Ezért határoztuk el végleg, hogy a Német Demokratikus Köz­társaságba megyünk. Közös meg­egyezés alapján december 16-án Ber­lin keleti övezetébe mentünk és me­nedékjogot kértünk az illetékes ha­tóságoktól. — Míg én megkaptam ezt a jogot, Heinztől megtagadták azt. Kolb ezután elmondta, hogy á nyugatberlini sajtó azt terjeszti: Heinz megszökött Berlin demokrati­kus övezetéből. A nyugatberlini sajr tó által Heinz szökéséről terjesztett változat, amely szerint ruhaszárító kötél segítségével szökött meg, — mondotta Kolb, — annál is inkább nevetséges, mert Heinz jobbkeze bé­na és egész testalkata nem enged meg effajta túrákat. A- nyugati sajtó hazug közlései késztettek engem arra, hogy nyil­vánosan állást foglaljak. Jakob Kolb a továbbiakban el­mondta, hogy 33 éves. 1950 óta ve­zeti a Blank-hivatal nyugatberlini hírszerző irodáját. E hivatal feladata az volt, hogy ügynök-hálózatot létesítsen a Német (Demokratikus Köztársaság terüle­tén s'- hogy katonai és gazdasági' ter­mészetű kémadatokat gyűjtsön. Tevékenységem során — folytat­ta Kolb, —■: megismerkedtem a Blank hivatal különböző munkaköreivel. Tiymódon jól ismertem a szövetségi kormánynak az újrafelfegyverzéssel kapcsolatos terveit és e tervek meg­valósítására irányuló gyakorlati rend szabályokat. Rövidesen felismertem, hogy az Adenauer-kormány hábo­rús előkészületei halálos veszélyt je­lentenek a német nép számára és egyszersmindenkorra lehetetlenné te­szik Németország egyesítését. A Blank-hivatal vezetői nagyon iól tudják, hogy Keletről nem fe­nyeget háborús veszély, ezzel szem­ben szándékosan fenn akarják tar­tani a Keletről származó katonai fe­nyegetés kísértetét. A szovjet csapatok erejéről és el­látásáról beérkező ügynök-jelentése­ket eltúlozták s az Adenauer-kor- máiiy így terjesztette azokat a nyu­gateurópai hatalmak elé a Szövetsé­gi Köztársaság újrafelfegyverzéséről szóló tárgyalásokon. — Ellenem, mint a berlini hír-' szerző iroda vezetője ellen ismétel­ten vádakat emeltek, mert jelenté­seim megfeleltek a valóságnak. — Például egy alkalommal azt kívánták tőlem, erősítsem meg azo­kat az értesüléseket, amelyek sze­rint több szovjet hadosztályt vittek Lengyelországon és Csehszlovákián át Thüringiába, az övezet-határra. Amikor ezeket a jelentéseket meg­vizsgáltam és közöltem, hogy nem felélnek meg a valóságnak, Bonnba idéztek. Heusinger felháborodását fejezte ki magatartásom felett és azt kívánta, hogy ezeket a jelentéseket mindenképpen erősítsem meg. — Akkoriban tudtam, hogy ilyen természetű jelentéseket más nyugat­német hírszerző irodák is „kidolgoz­nak". így például a Gehlen-féle szer­vezet és a Blank-hivatal hírszerző szolgálata a második világháború régi adatainak felhasználásával tu­datosan hamis értesüléseket jutta­tott el a nyugati hala imákhoz a Szovjetunió haderőinek erejéről és felszereléséről. Arra számítottak, hogy a Szovjetunió katonai erejének eltúlzásával a nyugati hatalmak meg nyerhetik Németország lakosságát az új rafelfegyvérzés ügyének. Ilyen és más hasonló, megtévesztő mesterkedések segítségével sikerült a szövetségi kormánynak a tizenkét német hadosztály felállításáról szóló egyezményt kicsikarnia. A Blank- hivatal hírszerző szolgálatának veze­tő munkatársaival, mint például a Kirsch ezredessel és Oster őrnaggyal folytatott, beszélgetésekből megtud- .tam, hogy a tizenkét hadosztály csak alapul szolgál a haderők további nö­veléséhez. A véderőtörvény értelmé­ben a 17—18 éveseket azonnal behív­ják -majd. A Blank-hivatal már négy évfolyamot vett számba és a tizen­hat—harminc éves koruakat beleért­ve. összesen több, mint hárommillió védkötelezettel számol. Sók minden jogossá teszi azt a fel- tételezést, hogy Nyugat-Németország militarista körei az újonnan felállí­tandó ' haderőket nemcsak a Kelet ellen, hanem mindenekelőtt a Nyu­gat ellen is be akarják vetni. A Blank-hivatal munkatársai előtt nem titok többé, hogy! Epeidéi tábornok csoportjának munkatársai Párizsban már hosszabb idő óta hírszerzéssel foglalkoznak. Jakob Kolb végül kijelentette, hogy a nyugatnémet ifjúság egyálta­lán nem lelkesedik a katonai szolgá­latért, ;majd rámutatott, a fenti okok késztették arra, hogy a Német De­mokratikus Köztársaságba menjen és ott menedékjogot kérjen. Ratifikációs vita a francia nemzetgyűlésben Párizs (MTI): A francia nemzet- gyűlés szerda esti második ülése, amelyen tovább folytatódott a rati­fikációs vita, röviddel éjfél előtt én véget. A Bidault-féle MRP-ből len­gyelországi útja miatt annakidején kizárt és most pártonkívüli André Denis mindenekelőtt bírálta a ratifi­kációs törvényjavaslatok szövegezé­sének pontatlanságát és a minden kétséget kizáró szabatos meghatáro­zás feltűnő hiányát. Tanácskozni kell, nem pedig rati­fikálni, —- folytattá többek között, — mert az így nyert haladék látszik az egyedüli ésszerű megoldásnak. — Franciaország nem fogadhatja el Nyugat-Németország felfegyverzését, vagyis egy lőporos hordó elhelyezé­sét Európa kellős közepén. Hiszen az ilyen Nyugat-Németország akár holnap is kirobbanthat egy újabb konfliktust. A szónok rámutatott ay- ra, hegy a francia szocialisták ma­gatartása szögesen ellenkezik a nyu­gatnémet szociáldemokratákéval, — majd Mendes-France felé fordulva, ezeket mondta: Eddig követtem önt, most ázom ban kénytelen vagyok megtagadni a bizalmat, bárminő formában vetné is fei a bizalmi kérdést. A szava­zásid való tartózkodás egy ilyen súlyos kérdésben elfogadhatatlan ál­láspont. Csak arról lehet szó, hogy az ember vagy helyesli, vagy elveti Nyugat-Németország felfegyverzését Én a magam részéről elvetem. Reynaudék és Pinay-ék konzervatív csoportja a szavazástól való tartózkodás mellett foglalt állást Párizs (MTI): Nagy feltűnést kelt francia politikai körökben az az ál­lásfoglalás, amelyről szerdán este döntött a francia nemzetgyűlésben helyet foglaló úgynevezett függetle­neket, független parasztpártiakat és AKS-eket (disszidens gaulleisták) képviselő országos központ intéző bi­zottsága. Paul Reynaud, Antoine Pi- nay, volt miniszterelnökök és mások helyzetjelentéseinek meghallgatása után az intézőbizottság úgy határo­zott, hogy a ratifikációs vitát eldön­tő végső szavazási illetően „ajánlja az országos központ által képviselt valamennyi politikai alakulat és cso­port tagjainak, hogy tartózkodjanak a szavazástól.”, A Francia Szocialista Pártban sza­porodik azon képviselők száma, akik túlteszik magukat a Guy Mollet-ek által nagygarral meghirdetett „párt­fegyelmen” és nyíltan kijelentik el­lenzéki magatartásaikat minden Nyugat-Németország felfegyverzésé­re irányuló tervvel szemben és így kifejezetten elvetik a békeellenes egyezményeket. Ezt hangoztatták vá­lasztókerületeikből érkezett küldött­ségek előtt csütörtökön Robert La­coste valamint Pradeau, Dordogne megye szocialista képviselői is. Washington és London mesterkedései az arab országokban Közel- és Közép-Ke­leten néhány hete meg jelent Shuckburgh, az angol külügyminiszté­rium megbízottja, s nyomában Dorsey, ame rikai diplomata, az amerikai külügyminisz tórium küzelkeleti osz­tályának helyettes ve­zetője. A külföldi sajtó közleményei szerint a két nyugati diplomata feladata: katonai töm­böt hozni össze Közel, és Közép-Keleten. Az is kiderül azonban, hogy Shuckburgh és Dorsey kormányaik hi­vatalosan kinyilatkoz­tatott „egyetértése” el­lenére nyilvánvalóan vetélkednek, egymással. A Telegraph című li­banoni lap azt írta az angol diplomaták de­cember elején Bejrut­ban Shuckburgh elnök leiével tartott értekez­letéről, hogy ott a „brit érdekek fényében" vizs gálták a katonai szö­vetségek kérdését. A lap a továbbiakban utalt arra, hogy Anglia amerikai mintára szin tén katonai segélyt szándékszik felajánla­ni az arab országok­nak, az Egyesült Álla, mok azonban az ame­rikai „segély” veszé­lyeztetését látja ebben. Az angol diplomácia megélénkülése nyugta­lanságot keltett Wash­ingtonban. Libanoni lapok szerint a közel­jövőben Damaszkusz, ban az amerikai dip­lomaták tartanak a beirutilioz hasonló ér­tekezletet. A Zmanim című izraeli lap londo­ni tudósítója egyene­sen azt állítja, hogy Washington újra ei akarja küldeni Dulles, külügyminisztert a Közel- és Közép-Kelet­re, minthogy múlt évi útja eredménytelen volt; ebben a térség­ben egy lépéssel sem mozdult előre a terve­zett katonai tömb lét­rehozásának ügye. A tudósító angol kiilügy- minisztériumi körökre hivatkozva rámutat, hogy Dulles ezúttal „határozottabb hang­nemben" fog beszélni az arab országok po­litikusaival. A Matin című libanoni lap eh­hez fűzött kommentár, jában arra a következ­tetésre jut, hogy az Egyesült Államok siet Angliát megelőzve lét­rehozni a közel- és kö_ zépkeleti katonai töm­böt, minthogy Anglia iparkodik megóvni be­folyását ebben a tér­ségben és háttérbe szó ritani az amerikai ve- télytársat. A közel, és középke­leti katonai tömb lét­rehozásának kísérletei közben felszínre jutó amerikai-angol vetél­kedés kidomborítja, hogy ezek a tervek semmi jót nem ígér­nek az arab országok­nak, s kizárólag önző, imperialista célokat szolgálnak. Az arab or_ szagok éppen ezért el is utasítják az impe­rialista tömbök létre­hozásának terveit, te­kintet nélkül arra, Washingtontól szármáz nak-e, vagy Londontól Mint a kairói lapok közük, Egyiptom, Li­banon, Sziria, lrak és Jordánia külügyminisz terei december elején az egyiptomi főváros ban tartott értekezle­tükön egyöntetűen ar­ra a véleményre jutot­tak. hogy országaiknak ..semmiféle nyugati ka­tonai tervben nem szabad résztvenniök, te kintet nélkül ezeknek a terveknek formájá­ra és elnevezésére." Mendes-France javasolta a jobboldali parlamenti csoportok elnökeinek, hogy csütörtökön délután üljenek össze Párizs (MTI): A francia képviselő- ház folyosói hírei szerint Mendes- France azt javasolta a különböző pártcsoportok elnökeinek — kivéve a kommunista csoportot, — hogy csütörtökön GMT 14.00 órakor üljenek össze a francia nemzetgyűlés irodá­jában, amelyet, a miniszterelnök szá­mára tartottak fenn. Tudni vélik, hogy e megbeszélés tárgya azoknak a feltételeknek meg­vizsgálása lesz, amelyek között a -pá­rizsi egyezmények ratifikálása feletti szavazatot megejtik. Vita az angol aUóházban London (TASZSZ): December 21- én munkáspárti képviselők követel­ték az alsóházban, annak az 1848-as egyezménynek a felülvizsgálását, amely lehetővé teszi az Egyesült Ál­lamoknak, hogy légitámaszpontokat tartson Angliában. A követelés elő­terjesztésére az adott alkalmat, hogy nemrégiben — mint ismeretes — atombombákkal láttak el Angliában tartózkodó amerikai repülőgépeket, A Reuter hírügynökség jelenti: Churchill az alsóházban feltett kér­désre válaszolva december 21-én ki­jelentette, hogy az angol kormány továbbra is ragaszkodik, az 1948-as angol-amerikai egyezményhez, amely szerint az Egyesült Államok légitá­maszpontokat használhat Anglia te­rületén. „Nyugaton a helyset erősen változott.. Harald Hauser, aki nemrégiben tért vissza nyugatnémetorszá'gi útjá­ról, a „Neues Deutsch- land”-ban beszámol élmé­nyeiről. Bevezetőben el- mondjja: sokféle emberrel találkozott s ezért önkén­telenül arra az álláspont­ra helyezkedett: „Madarat tolláról —, az embert meg arról ismered meg, ho­gyan látja az újrafelfegy- verzés kérdését...” Haüser beszélt a fasisz­ta „Condor“-légió volt ön­kén tései vei, váltói lejár­tának gondolatától reme­gő textilkereskedővel, éhe ző gyakorló orvosokkal, elismert íróval, jóltáplált szállodással, éhbérért gür­cölő egyetemi hallgatók­kal, elkeseredett áttelepül tekkel, parasztokkal, taxi­sofőrökkel, vasutasokkal, fémmunkásokkal, bányá­szokkal, építőmunkásokkal — s valamennyi határo­zottan „nem’'-et mondott, ha szóba került az új Wehrmacht kérdése. — Azt hiszem, nem kell bővebben kifejtenem, hogy ezeknek az embereknek a politikai, gazdasági és val­lási meggyőződése, világ­szemlélete ugyanolyan el­térő. mint származásuk, nevelésük és társadalmi állásuk — írja Harald Hauser. — Mégsem habo­zott egyikük sem, amikor arra kellett válaszolnia: állítsanak 500.000 embert fegyverbe? Igen, vagy nem? Persze nem mindenki ívan tisztában azzal, ho­gyan kellene szembeszáll­ni az újrafelíegyverzés és egy újabb háború veszé­lyével. De abban minden­ki egyetért: szembe kell, hogy szánjanak vele, az emberek, nehogy esetleg saját gyermekeik, testvé­reik, szüleik vagy barát- jaik gyilkosaivá, Német­ország sírásóivá váljanak. Egy kereskedő megkérdez te Hausertől: hogyan le­hetne felvenni a reális kereskedelmi kapcsolato­kat a Kelettel. Amint mon dotta: a Kelet és Nyugat közötti kereskedelem az egyetlen mentség a csőd­től, ez az egyetlen mód a két világtábor fegyveres összetűzésének megelőzé­sére. Érdekes megfigyelni a müncheni szatirikus kaba­ré műsorának hatását a polgárokból, értelmiségiek bői, alkalmazottakból, kis polgárokból álló nézőkö­zönségére. Frenetikus si­kert aratnak azok a szá­mok, amelyek az újra- felfegyverzést és a bonni összeesküvők fasiszta po­litikáját veszik célba. A dolgozóknak — a szo­ciáldemokratáknak és a pártonkívülieknek is — félreérthetetlenül az a vé­leményük. hogy a londoni és párizsi összeesküvés nyomán bekövetkezhető szerencsétlenséget csak szervezett ellenállással le­het megelőzni. Mint Hauser írja, az a szovjet javaslat, hogy a párizsi háborús szerződé­sek ratifikálása és az ele­ve pusztulásra ítélt fasisz­ta egységek felállítása he­lyett hívjanak össze hala-, déktalanul egy összeuró­pai konferenciát a kollek­tív biztonság rendszerének kidolgozására, minden né­met szemében. — politikai meggyőződésre való tekin­tet nélkül —• az egyetlen kiút a ’ fenyegető veszély­ből. A tényeken alapuló érvek még azokat is meg győzik, akik különben elég határozatlanok. — Egyszerűen szavukon kellene fogni a szovjete­ket és belemenni az aján­latba — jelentette ki egy magasrangú nyugatnémet igazságügyi tisztviselő, a Keresztény-Demokrata Unió tagja, aki hat hónap pal ezelőtt még mereven és gúnyosan visszautasí­tott volna minden ilyen­irányú gondolatot. — Valóban. Tegyék ezt, s hamarosan az egységes, minden háborús veszélytől , mentes Németországban találkozunk — válaszolta neki Hauser. —_ Bár úgy lenne, hisz különben nincs semmi re­ményünk — ezek voltak a magasrangu tisztviselő utolsó szavai. A munkásgyűléseken, ■amelyeken a „Neues Deutschland” tudósítója résztvett, világosan meg­mutatkozott, milyen hatal más erőt képvisel majd a német nép, ha a hazafias . akcióban egyesülő mun­kásosztály a ma még bá­tortalanul reménykedőket,, határozatlanokát, ingado-. zókat, vakokat magával sodorja az egységes Német országhoz és a békéhez vezető útra. Az új embe­rek százai és ezrei, pár­tonkívüli és szociáldemo­krata dolgozók, félénkíté és bizalmatlanná vált náci csatlósok, amelyek világ- szemlélete az évek során, változáson ment át — tág ra meresztett szemekkel ültek székeiken és feszü-t figyelemmel követték a Német Kommunista Párt szónokainak szavait. Ezek nek a dolgozóknak, mun­kanélkülieknek egy része- évek óta nem volt politi­kai gyűlésen. De a rikító fényreklámok, a szaporuló gyilkosságok és halálos ki meneteld közlekedési bal­esetek mögött lappangva közeledő borzalmas ve­szély oda vezette őket. Nemcsak a Kommunis­ta Párt politikai megbíz­hatósága és erkölcsi tisz­tasága vonzotta ezeket a dolgozókat, akik néhány hónapja még idegenked- ' tek a kommunistáktól, ha­nem az a tudat is, hogy a kommunisták szavai mögött ott áll egy legyőz­hetetlen világhatalom és a többi békeszerető ország népeinek sokszáz milliós tömege. Egy olyan hata­lom bontakozott ki sze­mük előtt, amely a tegna­pot a világ nagy terüle­tein már legyőzte és egy felszabadult emberiség holnapiját építi,«

Next

/
Thumbnails
Contents