Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-19 / 301. szám

WAPCÖ 1954 DECEMBER 19 Tuska Pál, a megyei tanács elnöke a debreceni országgyűlés előtt nyilatkozik tíz év fejlődéséről, oz előttünk álló feladatokról A DEBRECENI ORSZÁGGYŰ­LÉSRE a megye képviselőin tó. il öten kaptak meghívást, akik köze t ott van Tuska Pál elvtárs is, a mí‘ gyei tanács újonnan megválasztott tinóké. — A meghívás személyi megbecsü_ iést is jelent — mondotta Tuska elv- társ— de túl ezen számadás is lesz a debreceni országgyűlésen: hogyan használtuk fel, mit alkottunk sza­badságunk tíz esztendeje alatt. Az országinak és megyénknek is a sza­badság jelentette a fejlődés alapját s ehhez járult a Szovjetunió állandó segítsége, támogatása. Ezt érezte a nép is, amely tudja, hogy a megye gazdája lett, megszűnt a kizsákmá­nyolás s amit építettünk, magunk­nak építettük. Ez az öntudat meg­mutatkozott az üzemekben is, mert az üzemi dolgozók nemcsak megbe­csülést tudtak szerezni megyénknek, de harcolni is tudtak, s részük van a föld megvédésben, az üzemek ki­sajátításában, a proletárdiktatúra megszilá rdátásában. — MI AZONBAN ELSŐSORBAN mezőgazdasági megye vagyunk, — folytatta Tuska Pál elvtárs — s ezen a téren is vannak eredményeink fő­leg a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése, erősítése terén. Több or- szágosWrű szövetkezetünk van s a tagok jóléte, életszínvonala évről- évre emelkedik. Ezt elősegítették ta­nácsaink is, amelyek a népből te­vődtek össze s hibáik ellenére is meg tudták oldaná azokat a feladatokat, amivel a nép megbízta őket. — Az új tanácsválaszitások is ezt mutatták, a nép bizalma ismét a ta­nácsok mellé állt, mert a dolgozók érezték, hogy saját államhatalmi szer veiket választják meg. Ugyanakkor azonban többet is várnak a tanácsok tói s ez a várakozás és bizalom azt a.kötelezettséget rója tanácsainkra, hogy még jobb munkát végezzenek az ú' szakasz politikája megvaló­sulásáért. — ÉS 1IA ÉRTÜNK EL eredmé­nyeket az elmúlt tíz esztendő alatt, akkor az előttünk álló feladatok még nagyobb eredmények elérésére osztó nöznek bennünket. Legfontosabb fel­adat a mezőgazdaság fejlesztése, amely elválaszthatatlan a mezőgaz­dasági lakosság neveléséitől, kultúrá­jának emelésétől. Az állam tőlünk sokat vár, több kenyeret, zsírt, húst, gazdagabb termést. Az állattenyész­tés terén a párt és a kormány ta­valy októberi közös határozata pedig különleges kötelezettséget jelent me­gyénknek, mert hangsúlyozottan ki­emeli a bonyhádi tájfajta gyarapítá­sát és kitenyésztését. — MINDEZEK A FELADATOK nagyok s megoldásuk teljes erőfeszí­tést követel tanácsainktól — fejezte be nyilatkozatát Tuska Pál elvtárs. Ennek érdekében meg kell taníta­nunk alsóbb fokú tanácsainkat új módszerekkel dolgozni, hogy köze­lebb vigyük őket a dolgozókhoz, is­mertetnünk kell a párt és kormány politikáját, hogy végrehajtásukra moz gósí thassuk a tömegeket. De ebben a munkában a Népfrontra is támasz­kodunk, figyelembe vesszük a dol­gozók javaslatait s mint a legna­gyobb tömegszervezet még közelebb kerülve a dolgozóikhoz, meg tudjuk oldani az előttünk álló feladatokat, sikerre tudj tik vinni az új szakasz politikáját. Propagandisták tapasztalatcseréje: A vitáhnál valamennyi hallgatói állásfoglalásra bírom • . . 19M. december 12-én a Tolnai Nap lóban megjelent vitacikkhez szeret­nék hozzászólni, és a lapban én is közlöm módszereimet a többi pro­pagandistával. Az említett újságcikk e me: „Propagandisták tapasztalat- cseréié. A legjobban bevált módsze­reim.” A cikk írója Back Gyula MDP Bonyhádi Járási Bizottság. Mindenekelőtt azzal szeretném kéz deni, hogy többéves propagandista tapasztalataim során a kérdéses új­ságcikkben foglalt módszerekkel csak nem egészében találkoztam már. — Ezek a módszerek mind helyesek és beváltak. Szeretném azonban kibő­víteni őket az általam kipróbált és használatba vett módszerekkel. Legelőször is a legfontosabb az, hogy a konferencia hallgatói és a vezető között megfelelő kapcsolat legyen. Ez a kapcsolat nemcsak kez­detben, hanem a konferencia meg­kezdésétől végig, a konferencia befe­jezéséig. Milyen legyein ez a kapcsolat? Ne legyen feszélyezett a konferencia hall gátéinak magatartása. ELvtársias vi­szony alakuljon ki a konferencia ve­zetője és a hallgatók között. Termé­szetes dolog emellett vigyázni kell a konferencia fegyelmének megszilár dítására is. Ez legjobban úgy érhető el, hogy a konferenciavezető min­den konferenciára a legtökéleteseb­ben készüljön fel és minden kér­désben, amely a konferencia anya­gával összefügg tisztában legyen. Ha a konferencia hallgatói ezt látják és orz üt, már megteremtette a legfon­tosabb előfeltételt a kanferenciave- zető ahhoz, hogy egységesen, elvtár. sias mederben folyjanak le a konfe­renciák. A konferencia levezetése részemről azokkal a módszerekkel történik, amelyek kell, hogy képezzék hallga­tóim részére az iránymutatást és kö vetendő példát az ő felfogásaikhoz is tekintve, hogy én propagandisták ré­szére vezetek konferenciát. Fontos az, hogy a lehető legérthe- több és egyszerű szavakkal mondjuk el mondanivalónkat. Kerüljük az ide­gen szavak használatát, mert ez hall gatóimk részére esetleg zavart okoz. Azonban a klasszikus művekben ta­lálunk számtalanszor olyan idegien, vagy idegen hangzású szavakat, ame lyeket szószerint kell idéznünk, ilyen esetben azonnal meggyőződök ar­ról, hogy minden hallgató teljes mér­Ofvcwd a TárNadatmí Szemle minden szómén. fejl©dá»<sd«t legfti mtt l tékig ismeri-e az adott szó értel­mét. Ha szükséges, a helyszínen tüze tesen megmagyarázom a szó értel­mét. Az egyes témakörökben szereplő problémák tökéletes megértése ér­dekében nemcsak klasszikus irodal­mat jelölök meg, hanem már előző­leg a konferencia levezetéséhez álta­lam felhasznált szénirodalom, vagy film címét is közlöm az elvtársakíkal A konferencia megkezdésekor, be­vezetőmbe^ megkérdezem az eivtár- saktól, hogy van-e olyan része a mai konferencia anyagának amelyet egyé ni tanulásuk során nem értettek meg, vagy csak részben értették meg. Ezeket a kérdéseket vagy azon­nal vitára bocsátom, vagy a kon­ferencia közben vitatjuk meg. Ugyanezt teszem a konferencia be­fejezésekor is. Ez alkalommal is min den hallgatótól megkérdezem, hogy a konferencia időtartama alatt me- rült-e fel olyan kérdés, amely fel­tétlen tisztázásra szorul, mielőtt'még a hallgatók a konferenciáról eltávoz­nának és esetleg az általuk leveze­tendő foglalkozás közben részűkre akadályt jelent. Ezeket a kérdése­ket szintén a helyszínen tisztázom. A konferencia időtartama alatt fon tos az, hogy a hallgatók is kellő fi­gyelemmel kísérjék a felszólaláso­kat. Ezt úgy érem el, hogy a kon­ferencia megkezdésekor felhívom hallgatóim figyelmét az elvi éber­ségre. Értem ezalatt azt, hogy bár­mely felszólaló elvi hibát követ el a felszólalásában, úgy azonnal jelenít kezzen az, aki azt észrevette és so- ronkívül kap szót. Ezzel kettős célt érek el. Az egyik eredmény az, hogy a hallgatók éberen figyelik a felszó. lalót, a másik eredmény pedig az, hogy hallgatóim képességéből még jobban meggyőződhetek, mert látni fogom, hogy kik azok akik észre­veszik a. hibákat. A konferencia vitaiképességét én magam, mint komferenciavezető irá­nyítom. Felkészülésemnél már előre vitavezetési vázlatomban megjelölöm azokat a részeket, ahol nagyobb vitát kívánok eiémi. Ha történetesen el- sdklana a kérdés mellett a hallgatók figyelnie, akkor alkérdésékkel, bő­vebb magyarázat-kérdéssel indítom meg az adott téma körül a vitát. — Minden körülmények között arra tö­rekszem, hogy hallgatóim közül a vi­táknál valamennyi hallgatót állás­foglalásra bírom. Fontos ez azért, mert ezzel a legpasszívabb hallga­tót is szólásra lehet bírni. A kérdések megvitatásánál min­den könilmények között magyaror­szági, de ha lehet akkor helyi kon­krét példákat hozok fel, és ezt a hallgatóktól is így várom el. Fontos ez azért, hogy hallgatóim a külön­böző problémáikat, hibákat és hiá­nyosságokat ne csak elvontan, sab­lonosán lássák, hanem összefüggé­seiben is mindennapi életünkkel. Vannak olyan esetek, amikor hall­gatóim közül az első foglalkozásnál egy-egy elvtáis -egy íf&rdéscsopotrt kö rül felmerült problémákhoz ál­landóan jelentkezik felszólalásra. Ugyanakkor megtörténik, hogy az előbb említett elvtárs a továb­bi problémáknál teljesen passzív magatartást tanúsít Ennek oka az, hogy csak egy bizonyos kér­dés megvitatásához készült fel. Éppen ezért, én azt a módszert alkalma­zom, hogy nem mindig azokat az elv társakat szólítom fel, akik éppen az adott kérdésnél jelentkeznek. Figye­lemmel kísérem az egész konferen­cia időtartama alatt a hozzászólá­sokat és lehetőleg úgy irányítom a konferenciát hogy ahhoz minden élv tára szóljon hozzá. Ezeken a módszereken kívfll van még sok más jó tapasztalat is, amelyek a propagandisták részére segítséget nyújtanak a propagandamunka meg­javításához. Ezekét a módszereket fei kell tárnunk. Nekünk propagan­distáknak feltétlenül szükséges az, hogy az elkövetkezendő időben ál­landóan emeljük elméleti képzettsé­günket és propagandamunkánk szín­vonalát. Pofiak Andor VASÁRNAPI JEGYZETEK Emléktábla a Babits-kázon Babits Mihály szekszárdi szülőházára végre emléktábla került Evek adóssága volt, s ma már kár lenne kutatni, hol akadt el, ki volt az oka. Mint ahogy sírja, szülőháza sem jeltelen többé s most az emlékezés és kegyelet óráiban megkérdezhetjük: ml a maradandó művészetéből? El­sősorban verseire gondolunk, melyek a végső tökély igényével íródtak. A magyar irodalomban ő voH a poete impeccable, a makulátlan költő, aki nek Baudelaire a Les fleurs du mai ajánlásában G,tutiért nevezte. Mert számára az írás az életformával volt e gyenlő, az egyetlen lehetséges emberi attitűd. Rilke egy fiatal költőtől azt kérdezte: gondoljon arra, belehal­na-e, ha nem írhatna? Az elhivatott ságnak valóban mértéke leltet ez. Babitsról tudjuk, az írás nem könnyelmű szórakozás volt számára, nem is a pénzkeresés érdeke fűtötte. Mert minden sora hitvallás volt, a lel­kiismeret tanuságtétele, egy olyan k orban, amikor a Babits-féle poete fan peccable szava alig hangozhatott m esszire. A fiatal Babitsot csak könnyvei kezében lehet elképzelni. De az őre gedő Babits egy pusztulásba rohanó kor prófétájává magasodik s az esz­tergomi hegy Berzsenyi níklai magányát Is idézi. De ekkor te, amikor saját szavai szerint „egy nyaláb fájdalom” csupán, minden sorát ae írói felelősségtudat hatja át. Mert ekkor amikor ismét a „Martinuzzik kora jött** s a vesztébe futó ország hajóját kalandorok kormányozták, érez te, hogy az íróra, ha még oly maga nyos te, (okozott felelősség hárul. Mintha Thomas Mann önvallomását írta volna művészete» fölé: Nekem a művészet nem lelemény volt, csak lelkiismeretes élet. Eb az örökké égt> lelkiismeret tette Babitsot igazán na gy költővé s amilyen mértékben nem tudta megérteni kora, jelentősége ma éppen olyan tisztán és teljesen áU előttünk. A költészet nem póz, hanem hitvallás volt számára s egy zavaros és felettébb kétes korban is meg tudta őrizni a művészetbe és a humánumba vetett hitét. Ez a magatartás önmagában te meggyőző. Ilye« sorokat irt: Hiszek a békében; Hiszek a harmóniában, amelyre vágy a lélek, a szépségben, melyért kiált az anyag, a méretétben, melyért epednek a népek. De ezeket a soro kát fa 6 irta: Magyar vagyok, lelkem, érzésem örökséget [kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegé- nyíteni kell, hanem gazdagítani. —Es más helyen: A nemzet ne a nem­zet ellen harcoljon, hanem az ellen, ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és a rombolás szelleme ellen! Szavai korának szóltak, de mint minden, ami időszerű, nem veszti el jelentőségét. S ezek a sorok különös hangsúlyt kapnak most, amikor biz­tos fedezék mögül nézünk a jövőbe, munkában és harcban a rombo­lás szelleme ellen. Ha munkáit meg te rostálja az Idő, i** a hit, ez a tiszta, becsületes magatartás, lelkiis méretének őszinte szavai nemcsak megőrzik, hanem örökké vonzóvá te szák emlékét. Költőhöz méltó módon halt meg: halálos ágyán te kedves Sopbtdsles- fordítását javítgatta. De ebből az időből való meg faul Hé töredéke is: Messze van innen as Óceán, messze van az északi tenger, messze varrnak a friss szelek messze van a Szabadság. Ady, Tóth Árpád, Kosztolányi, Juhász Gyula már eUivontak. De a TMLhaAatg nem volt olyan messze, mint ez a négysoros töredék hitte. CSÄNYI LÁSZLÓ. finnkában ax iíj tanácsok ... Az új tanácsok eredményesein kezd tek munkához megyeszarte. Az ala­kuló tanácsülés után a végrehajtó- bizottságok és az állandóbizottságök túlnyomó többsége már megtartatta első ülését. Ezeken az üléseken sok javaslat hangzott el, amelyek a köz­ségek égető problémáit igyekeztek megoldani. Gyenei Gytfla a döbröközá tanács elnöke arról számolt be, hogy a ta­nácstagok igen aktívan kapcsolód­nak be a község ügyeinek intézésé­be, sok javaslatot tesznek, amelyek egy részét már meg is valósították. — Az első végrehajtóbazo tteági ülé­sünkön — mondotta többek között Gyenei Gyula elvtárs — Szebenyi La jós sok dolgozó paraszt kérését tol­mácsolta. Arról van szó, hogy ná­luk igen sok esetben jogtalanul zak­latták a dolgozó parasztokat a be­gyűjtés miatt Sok esetben előfor­dult hogy olyan dolgozókhoz is el­Tanácstagok munkában Tamási község dolgozó parasztjai jó munkájuk nyomán nem egyszer ki­váló jó eredményt értek el, akár a begyűjtés, akár az őszi tavaszi mun­kákat vesszük alapul. Általában min dig az elsők között szerepelnek a járás községei között folyó verseny­ben. Eibben természetesen benne van a tanácsok jó munkája is. Különö­sen megélénkült a tanács munkája a jelölő gyűlések és most újra a vá­lasztások után. A község dolgozói is egyre nagyobb bizalommal keresik fel a tanácstagokat akár a lakásu­kon, alkát a tanácsiházán. S. a megválasztott új tanácstagok igyekszenek is a dolgozók problé­máit a lehető leggyorsabban orvosol ni, hogy ezzel is még nagyobb ked­vet adjanak munkájukhoz. Kardos elurtár» « tanács elnöke elmondja, hogy szinte naponként keresik fel a tanácstagodé, s tolmácsolják a dolgo­zók kéréseit, javaslatait. Bársony Já nos tanácstag például a határi leírtaié megjavítását vetette fel. Azóta a tanács már ötöt meg is csináltatott, s most a téli napokat kihasználva sóiba veszik a többieket is. A szőlő hegyről például Németh Pál továb­bította a dolgozóié üeívánságát, hogy az egyik vizesárkon az átjáró elrom­lott, a tanács azonnal intézkedett és egy nap alatt megcsináltbttők, kor­látokkal látták el az átjárót. A Rá­kóczi utcában nagy gond volt a Kop­pány levezető csatorna ügye, hó olíva dósok, nagy esőzések alkalmával a házadé is veszélybe kerülték. A dol­gozók bejelentései alapján el is kezd ték a levezető csatorna kitakarítását. mentek elszámoltatni, akik eleget tettek törvényes kötelezettségeiknek, de elszámoltatták azokat is, akik alig 2—3 kg terménnyel! maradtak adósak a nép államának. A község dolgozói azt javasolták, Szebenyi La­josnak — és ő ezt tolmácsolta a v. b- ülésen — hogy tegyenek említést er-, ről a heflytelen gyakorlatról. Arra tét tek javaslatot, hogy a körzetenként megválasztott tanácstagok keressék fel a község lakóit. Azok, akik alig néhány kiló terménnyel maradtak adósak az 6 meggyőző szavukra eie_ get tesznek majd kötelezettségüknek és nem keli a törvény szigorát al­kalmazni velük szemben. Ezzel a jog tálán zaklatásnak is elejét tudja venni a tanács. A végrehajtóbizottság a javaslatot elfogadta. Az első végroliaj tóbizo ttsági ülé­sen azt ás megállapították, hogy a községben az elmúlt évhez viszonyít va sokkal gyorsabb ütemben halad az ősza munka. Már eddig is sok­kal nagyobb területet szántottak fel, mint az elmúlt őszön és az idén áp­rilisig együttvéve. A v. b. azonban megállapította azt is, hogy a mély­szántási tervüket még nem teljesítet­ték, gyorsítani kell a munkák üte­mét. Az új tanácstörvénynek megfele­lően, mivel a mezőgazdasági munkák ról volt szó, a mezőgazdasági állandó bizottság elnöke Fold István is részt- vett az v. b. ülésen. * NérrteBkéren is megtartotta első ülését a mezőgazdasági ábandóbi- zottsáig. Az állanriöbizottság megál­lapítása szerint az őszi mélyszántást nagyban akadályozza a kukorica szár vontatott letakarífása. Ezért javas lá­tott tett a községi v. b.-nek, hogy bárlfci, akinek szüksége van kukori- caszárra annyit takaríthasson be, amennyit akar. A v. b. a javaslatot megtárgyalta és azt határozattá emel t*.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents